Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Megtörve a csendesedést, ezúttal egy vállalati rendezvényről szeretnék egy kis összefoglalót kreálni. Kezdjünk is bele!
A nyugdíjasbúcsúztató nyitotta a volános események sorát, melyre először vonakodtam elmenni. Ajándékozásban benne voltam persze, de máshoz nem igazán éreztem kedvet és lelkesedést. Aztán kollegináim és kollegáim meggyőztek arról, hogy igenis ott a helyem, kell a kikapcsolódás (ennyi konszi után!) és a kapcsolatépítés is. Végülis munkából egyből a Széki-tó felé vettük az irányt, remek sofőrünk volt. :) Bár ha a szervezett busszal kellett volna mennem, az se lett volna annyira tragédia. :) Mondjuk vitathatatlan, így azért kényelmesebb volt. A helyszínre érkezve először terepszemlét tartottunk Olgival, mivel nem jártunk itt még. S mire körbevizslattuk, mit hol lelünk, begördült a busz is a csapattal. :) Ekkor készültek az első fotókópiák is Zoli jóvoltából. Majd ha már együtt volt a team, akkor elkezdődött a helykeresés. Végülis a sátorban a hátsó sorok egyikét béreltük ki magunknak. Míg nem kezdődött el a hivatalosabb búcsúztató, trécseléssel ütöttük el az időt, illetve sikerült megismerkedni régi igazgatókkal is nekünk, újoncoknak (Éva, Edit és én).
Három körül kis szónoklattal vette kezdetét a program. Ezt a nyugdíjba vonulók ajándékátadásai követték. Majd az aperitif és némi pogácsa elfogyasztása után elkezdtünk lakomázni. Három menü is készült az alkalomra: marha- és sertéspörkölt, valamint halászlé. A gyomrukban kellő helyet csinálni tudók végig is ízleltek mindent. :) Én nem ezek közé tartoztam, az általam szarvaspöriként fogyasztott étekkel is alig boldogultam, mivel igen zsírosnak találtam azt. Persze hangulatos volt az étkezés, Géza gondoskodott a poénokról. A szexista felvetéseire pedig lecsaptak a többiek rendre, így garantált volt a nagy nevetés.
Aztán a semmiből előbukkant egy férfiú, aki táncra kérte Olgit, aki vele is tartott a gyepen kialakított táncparkettre. Én meg megkaptam a fotómasinériát, hogy örökítsem meg őket. :) Akkor még nem sejtettem, hogy a következő táncra libbenő én leszek. De szíves invitálást nem lehet visszautasítani. Remekül éreztem magam, senki nem táncoltatott még meg ilyen jól. :) Pedig még befékezés se volt, ellenben sok-sok piruett igen. A többiekhez eléggé kipirultam tértem vissza, kis szusszanás után pedig sétára hívtam Editet és Évit, akik kapva kaptak is a lehetőségen. Így tettünk egy kört a vadregényes vidéken, eközben persze sikerült ismerkednünk is kicsit (mind munka szempontból, mind magánéletileg). Nagyon jót derültünk aztán azon is, hogy ki kit hogy nem mer szólítani, s hogy én is kerültem tegeződőbe a főnök "Géza úrral". :) Olyan jól elpletyóztuk az időt, hogy majdnem lemaradtak a lányok a visszafelé tartó buszról. Még szerencse, hogy rápislantottam az órámra is. Ahogy az lenni szokott, elóvatoskodtuk a dolgot, mert az indulást a korábban beharangozotthoz képest későbbre csúsztatták. Mi meg folytattuk a mókázást. Rendkívül nagy sikert aratott a táncból kiinduló szexista felvetés, mely később "tik-tikezés" néven híresült el. Persze a nagy vigyorgásból jónéhányan kimaradtak, mert a halőrházban lévő ricsajláda elé telepedtek be sorozatles címén, ami a negatívabb részt is jelentette megítélésemben. De ezzel együtt is rendkívül jól szórakoztam.
Végülis 7 óra körül döntöttünk a távozás mellett mi is, akkor már kezdett hűvösödni is kicsit, és hát kellemesen el is fáradtunk. :) Szóval tanulságként annyit tudnék leszűrni, hogy ahova nem akarok menni, vagy csak vontatottan, ott nagyon jól fogom érezni magam. Ez a kis kikapcs meg tényleg rám fért ennyi konszizás után, és hát az is remek, hogy megismertem új embereket! :) És hát az is rendkívül jólesett, hogy utána külön felhívtak azért, hogy megkérdezzék, hogy éreztem magam. :) Egyébként nagyon jó itt, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon feldúsulnak a dolgok.
Nos, ebbe a bejegyzésbe úgy ennyi fért. Még jövök mindenképp. :) Addig is meséljenek a képek!
