áprilisi abszolút lelkendezős zárlat

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Elsomfordáltunk máris április végéhez, egyúttal pedig a hétvégéhez is. Ezúttal majálisozni terveztem, ebből a mókából 6 esztendeje rendre kimaradozom. És valahol hiányzik is. Mint ahogy a közgázos évek is, ennek apropóját bejegyzésem vége felé ismerhetetik majd meg. De addig is napsoroló következék egy valóban pörgős hétről. :)
Hétfőn, ahogy az lenni szokott, Kedvesemmel találkoztam. Ezúttal az idő is ragyogó volt, a kedvem meg még inkább az, lévén, hogy az előirányzott németezést is be tudtam fejezni, és egyéb ténykednivalókat is, sőt, még néhány álláshirdetést is felleltem. :) Örömmel állapítottam meg, hogy a falubeliek kedvelnek, hiszen a buszmegállóban is rendszeresen odajönnek hozzám trécselni. :)
Devecserben pedig nem is kellett sokat várakozni a lőrintés járatra, mivel éppenséggel útburkolati javítási munkálatok zajlanak a Csigere patak utáni szakaszon, és kifogtuk a piros lámpát. Magyarázhattam is egy nénikének, miért is késik a győri járat. Amúgy meg bevárhatnák egymást a buszok, főként, ha a következőre két órát kell dekkolni az utasnak. :S Tillus viszont pontosan érkezett, mint mindig. :) Kolleginája pedig rögtön lengébb öltözetemre hívta fel a figyelmét. Hát igen, itt a nyárias tavasz, amikor is megjelennek ezek vékonyabb kelmék.
Utunk a ragyogó időben elsőként a patakpartra vezetett, majd felmásztunk a Templom-dombra is, ahonnan pompázatos kilátás nyílt Ajkára. :) És kicsit Tilluséknál is időztem, ahol belecsöppentem egy kisebbfajta, a másnapot illető programok miatti vitácskába. Persze azonnal felajánlottam szolgálataimat bizonytalanság ide, vagy oda. :) Napfénytől és vidámságtól feltöltődve érkeztem haza.
Majd kedden készenléti állapotot hirdettem meg magamnak. Délelőtt a német fordítanivaló adott elfoglaltságot, de azért Anyával is jókat dumáltunk. Kisebb kommunikációs zűrzavart (térerő-gondok) követően fixálódott le az esti találkánk Kedvesemmel, bár alapból is úgy készültem, hogy megyek. :) Gyorsan előállítódott a vacsorának való is, mellyel Marcsit szándékoltuk kímélni, illetőleg fiúkat meglepni. Végül ez a randi is remekbe szabódott, sokat nevettünk ezúttal is. Az évszázad poénját is sikerült legyártanom egy bródy-s tabló megfigyelése közben a -né-Attila kombinációval. :D:D:D De legalább a jó hangulat tényleg garantálódott, és ezzel is meg tudtunk feledkezni a mindennapi nyűgösködésektől. Mire hazatértünk, ismét csak fél 7 lett. Ilyenkor felmegyek Tillusékhoz és leszaladok a menetrend. A buszra szaporázhatom is a lépteim. Idehaza aztán befejeztem a német fordítást, nekikezdtem egy újabbnak. Így a médiumos sorozat közben aktívan pihentem. :)
Szerdáról nem is szólnék nagyon, bár ezúttal megfordult a napi ténykedések sorrendje. Előbb levelezésügyileg alakítottam, majd házimunkálatokat végeztem, legvégül németeztem. Régebben ez abszolút bulinap volt, most pedig a sorozatnézés a meghatározó eleme az estének fogadóóra és német mellett. De teljesen rendben van ez így. :)
Csütörtök reggel kisebbfajta pánikba estem, miután Marcsi "vészhelyzetet" harangozott be a telefonban. Hát egyből arra asszociáltam, hogy Egyetlen Ügyészkémmel történt valami...De szerencsére csak arról volt szó, hogy Zoli deákjai mégiscsak érkeződnének szerenádolni a délután folyamán. És miután ez csak reggel vált bizonyossá, rohamtempójúvá vált a készülődés. Miután Tillussal is egyeztettük a délutáni találkozót, nekiveselkedtem sütni.
S hogy mit is? Burgonyás pogácsát. Életemben először. Az ötletet Kedvesem adta, szerenádos élményeinek felelevenítésekor. Mert persze ilyenkor is nosztalgiázunk, és ezek a visszaemlékezések is segítenek megismerni még inkább egymást. :)
Szóval előbb receptet vadásztam internetről, s mivel nem voltak egyértelmű a hozzávalók-lista, így a szakácskönyvet is elővettem. Na, nem mintha azzal okosabb lettem volna! A dilemmát az élesztő kelesztette, azaz, hogy hozzáadagolandó-e, ávágy nem. :) Végül Apu ígért nekem választ ez ügyben, a szokásos "5 perc" alatt. Persze már ekkor tudtam, hogy másfél órákat is várhatok, annyi idő pedig nem állt rendelkezésemre. Így végül kelt tésztát csináltam. A gyúrási folyamat során pedig ráeszméltem, nálunk miért is nem divat ilyesfajta sütemény. :)
Kicsit tartottam tőle, hogy most, mikor annyira szeretném, nem fog sikerülni úgy a pogi, ahogy a nagy könyvben meg van írományozva. Ezért is kóstáltam meg többszörösen is a nyers tésztát. És miután az ízletesnek mutatkozott, nyugodtam meg valamelyest. Persze a són vitáztunk Apuval, de megmondta, hogy "egy pogácsa nem lehet sótlan!" Így meg is hintette vele, rámbízva az összedolgozást a többi alkatrésszel. A pogácsaszaggatásba is besegített, de még Chappy is közbeólálkodott. Végtelenül kíváncsi egy eb, az már bizonyos. :) Végül nagy gondot fordítottam a dekorációra is, és szerencsére odakapatódástól mentes lett a pogácsám. Ami még ennél is fontosabb, ehető. :) Két tepsi adag készült el időben, a maradéknál Apu sertepertélt a sütő előtt, minden gond nélkül előállítódott az is. És még a vacsorára is gondoltam, és a sajtocskátat is sütöttem.
Én pedig elcsámpiztam a buszra Tillus elé. Sikerült is 10 perc alatt elérnem a faluközpontot, ez rekordnak számít. Persze a ház előtt esett le, hogy a Marcsiéknak szánt Penny-s nyereményeskártyát nem csomagoltam el. A busz amúgy késett, kár volt úgy tempóznom. Aztán megpillantottam egy ismerős szempárt, akinek tulajdonosával méricskéltük egymást. :) A
z ismerős idegen kiléte az ajkai főbuszpályaudvaron vált egyértelművé. Barnabással figyelmeztük egymást, aki a közgázos statisztika, közgáz, és számvitel órákat feledhetetlenné varázsolta humorlabdacsaival. :) Kedvesemet is bemutattam neki, bár ez ilyen szituációkat is gyakorolnom kell, adódott egy kis fáziskésés, mire eljutottam a nevesítésig. :) De örültem azért, hogy már akkor felidéződött a mi szerenádunk, és az is egyértelművé vált, hogy hazafelé emlékidézés lesz nagyüzemileg buszeladással egybekötve. :)
Mielőtt hazasomfiztunk volna Tillussal, ismét csak tablóleselkedést bonyolítottunk. Majd várakozó álláspontra helyezkedtünk már ami a diákseregletet illeti. Közben pedig tálaltuk és ízleltük a sütiket. Fél 4 után valamennyivel meg is érkezett a csapat, két dalt adtak elő. Szép volt és megható is. A produkciók meghallgatását követően szervíroztuk az étkeket és itókákat, az udvaron található közeli padhoz vonulva. Közben pedig faggattam a srácokat a továbbiakról, illetőleg a fényképezőmasinériával barátkoztam, és kattintgattam rendesen. Jó volt látni, érezni, hogy Zoli tanár úr lelkes, a gyerkőcök pedig szeretik :) Végül három, csoportos fotokópia készítésére kértek meg. Ennyire még nem izgultam képezésnél. :) Majd ezt követően a csapat továbbállt némi hadtáppal felszerelkezve.
Ezután pedig értékeltünk egy kicsit, amit a szomszéd megjelenése szakított meg. Na, Ő is meglepett, hogy azonnal felajánlotta a tegező formulát, melyet köszönettel alkalmaztam is. Így lett Irma néniből Irma. :) Kis ismerkedés után pedig indítványoztam, hogy a ragyogó időben tegyünk egy sétát. Igazából fagylaltra is fájt a fogam. Tillust nem kellett sokat kérlelni, és sikerült a napra feltenni a koronát azzal, hogy kilátogattunk a Csónakozótóhoz. Már keddi napon nagy késztetést éreztem erre, most kijutottunk a vízhez. Még a kis fahídon is átkeltünk, hogy birtokba vehessük a belső szigetecskét. Hát ez elmondhatatlanul varázslatos volt, már csak a romantikus színezet miatt is. Sajnos azonban szárnyas vacsorát ezúttal sem zsákmányoltunk. Meg kell jegyeznem, hogy legutóbb Reni barátnőm lagzijának alkalmából jártam ezen a környéken, amelynek már bizony lassan két esztendeje. :)
Bár fél 7-re értünk vissza a lakásba, ezúttal komótosabban indulhattam a hazabuszra.
Ahol aztán ismét következett egy kis közjáték, újra Barnával és velem a főszerepben. Utánam szállt fel a járatra, addig én már kényelembe helyeztem magam, és pakkom a hátsó traktusban. Szegényem pedig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Hátraközlekedjen hozzám, vagy üljön le elöl. Utóbbi esetben én mentem volna oda mondjuk már csak országos haverságunkra tekintettel is. Végül odacsüccsent két nonverbális jelzésemet követően. :) El is adtuk a buszt, miközben sok-sok információt megtudtunk egymásról, és saját szerenádunk is részletes vizsgálat alá helyeződött. Továbbá megerősítődött az a hír, miszerint idén is lesz valami osztályos találkozó. Ami természetesen valahol jó, ám sokkal több mindent nem tudok elmesélni, mint amit a nyári összejövetelen mondottam, hiszen munkakereső fázisban vagyok még mindig. Szóval érzéseim ezzel kapcsolatban eléggé ambivalensek. Végül pedig kis adóügyi megbeszéléssel zártam a napot, és a saját magam értékelését is megalkottam az eseményekről. Na, utóbbi váltotta ki az abszolút lelkendezős állapotot. Mert tény és való, hogy rendkívül örültem, hogy egyáltalán külső hallgatóként részt vehetettem a szerenádon, melynek külön atmoszféráját is megtapasztalhattam. És a kicsit kapkodós készülődést is hamar a felejtés pora fedte be. A lelkesedés pedig átragasztódott fogadóórám résztvevőire is valamelyest, úgy hiszem. Ez pedig további örömködést eredményezett.
Pénteken is tartott ez, noha Ádámnak sikerült megbántania, így a vele való kokettálás hamar abbafejeződött. A dühenergia pedig házimunkával vezetődött le. Majd kicsit pihentem, és vártam családtagjaim hazaérkezését. Ilyenkor Dodit várom különösképpen. Most is így volt ez, ki is telepedett velem a hintapalintába. Persze csak miután megküzdött a vad Chappy-vel az odajutásért. Miután pedig az aznapi fordítással is végeztem, bevágtam a több órán át tartó szundit, amelynek csak egy része jelentett igazi pihenést. Ez eléggé el is húzódott, Tillus már aggódott is eltűnésem kapcsán. Az estét persze nem úsztam meg újabb morgás nélkül, hiszen Dodi durungolt lefelé, mivel elfelejtettem felvenni egy filmet. Megjegyzésein pedig rendbe besértődtem. Na ja, lehet, mostanában érzékenyebben veszek dolgokat! Mindenesetre rosszul érintett ez a gyermeteg vita, köszönöm Ügyészkémnek és Anitának a nyugtatást!
Most itt pontot is tennék bejegyzésem végére, lévén, hogy hétvégén majálisoltunk egyet, melyről külön posztban szándékolok tudósítani Nektek. Úgyhogy a részletek hamarosan következnek! Addig is mindenféle szépségest Nektek, drága olvasóim!

lelkesedős hetecske

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Na, akkor a hétvége alkalmából megpróbálom magam ténylegesen utolérni írásokkal, kicsit frusztráló az állandó lemaradás. Dodim javasolta, hogy színesítsem bloggencsem, ám erre nem hiszem, hogy sor kerül. És nem témahiány miatt, abból akadna rendesen. Na, majd rászánom magam talán valamikor mégis. :) Addig viszont meg kell elégednetek a napok eseményeinek/nem eseményeinek vázolásával. Most is ez következik, az év 16. hetéről.
Hétfő, ahogy az lenni szokott, randevús nap, történések közül is ezt lehetne kiemelni. Délelőtt a szokásos házias ténykedésekkel telt, illetőleg egy ismerős adóügyi nyomtatványainak átadásával. Valamiért megérzéseim működtek, vagy szimplán csak jókor voltam jó helyen ebben az esetben. Ez a bevallás is készre munkálódott, noha szlovák adatsor állt rendelkezésemre. :) Sikerült kicsit némettel is foglalatoskodni találka előtt.
Tillus járata ezúttal is pontosan érkezett Ajkára, majd ismét ügyintézést bonyolítottunk, jelesül csekkfeladást. Nem tudom, ez a postai hívószámos rendszer mitől jobb, mint a sorbanállós, mert így is várakozni vagyunk kénytelenek. A pittyegéstől pedig a frászt kapom minduntalan. Most is sokat kellett ácsorognunk, mire fizetéseink teljesítésre kerülhettek, persze minden időpillanatot kihasználunk. Ezeket a közös ügyködéseket azért csípem. És jelentem Nektek, hogy májusban újra megpróbálom a németet, mivel feladtam a vizsgadíjat.
Postás kitérő után hazabaktattunk, kicsit ismét megcsúsztunk szédelgéseim miatt is. Sejtettem azért, hogy a buszra megint rohamtempóban fogok érkezni. :) Zoli pedig erőteljesen zavarba hozott újra, hőerőművem egészen estig termelt is rendesen. Mint egy tini, akit csínytevésen értek, úgy éreztem magam. Maga a randi viszont káprázatos volt, ismét csak sokat kacarásztam/tunk. És a hétvégi helyzetet is tisztáztuk egyszer és mindenkorra!
Este aztán győzködési művelet kezdődött, Dodi fejével kellett beszélnem, és jobb belátásra téríteni, hogy a rendőrségen meg kell jelennie másnap. Ha lassú a magyar ügykezelés, ha nem. Ehhez a csigatempóhoz sajnos hozzá kell szokni. Ezen kísérlet persze összeveszejtődéshez vezetett és kölcsönös vérnyomás-emelkedéshez. :S Mindenesetre minden megnyilvánulásomat jószándék vezette. Persze mindent ki lehet forgatmányozni...
Kedd aztán mérgelődősen indult, Apu is felidegesítette magát öcsikém makacsságán. Olyannyira, hogy fel is hívta, hogy nyomást gyakoroljon rá! Persze addigra már lehiggadt nagyjából Dodi is, és hazafelé tartott. :) Majd a fél 12-es busszal be is mentünk Ajkára, az őrsre. Nem tévesztettem raghasználatot, merthogy elkísértem.
Postára úgyis mindenképpen készültem, hogy a nyelvvizsgás-feladóvevényt eljuttathassam a vizsgahelyre. :) Úgyhogy mindent sikerült elintézni a délelőtt során. Egyébiránt pedig Zoli előző napi csomagolási műveleteinek köszönhetően mentesültem a főzőcske alól, a fóliás mint mindig, most is isteni volt.
Az ajkai út külön pikantériája (Dodi ius murmurandi-jain túl), hogy megszokásból figyelmeztetek minden velem közlekedőt a padkákra. :D A rendőrségi és postai tevékenységet követően úgy határoztam, hogy meglátogatom Marcsit is. Így is cselekedtem, miután Dodit feltranszporáltam a 13.10-es győri járatra. Azért a délelőtt hangulatos volt ám. És a délután is, Marcsival remekül elbeszélgettünk, ahogy észleltem, örült is nekem. Aztán délután a pihenés aktív módozatát választottam, és kicsüccsentem a kedvenc helyemre a német holmijaim társaságában.
Alkonyatig bezárólag ott is tanyáztam, a munkajogi szöveg fordításával és a diagramos kifejezések tanulgatásával. Ám kellemes volt. Este pedig abszolváltam a napi második jótettet is, mikor Hajminak segítettem gyakorlatot keresni.
Szerdán ismét csak a németezés köré szerveződött a napom. Meglepő híreket kaptam, amik azért megszakították eme ténykedést. Nunciusról kiderült, hogy továbbjutott az X-faktor következő meghallgatására. Ami ennél is nagyobb döbbentetet váltott ki, hogy Kata unokatesóm teljesen önmagától, ígéretéhez ismét híven küldött némethez segédletet. Igazság szerint erről le is tettem. Lelkendeztem is újfennt. Csütörtökre is átvittem valamennyit ebből az érzésből. Reggel ugyanis én indítottam munkába Tillust. Bár az kicsit kedvem szegte, hogy nem találtunk a városban tízórainak való kindercsokolántot. Nagyobb problémám ne legyen, ugye?! :D:D:D Azért a napkezdet nem volt semmi, nevetésből bőven kijutott már ekkor. A 9.40-es buszig adódott egy óra szabadidő, ekkor is kindert vadásztam (sikertelenül), és tablókat néztem. Egy nőneműnek nem okoz gondot a várakozás. Kedvesem úgyis aggodalmaskodott, hogy mit fogok én csinálni a hazajáratig. :D Hát, sikerült elütni azt az egy órácskát! :D
Aztán főztem, s utolértem magam levelezésekkel is. Majd újabb randi következett délután Tillussal. Addig már sikerült a kindert is beszerezni. :D Kórházban eszközöltünk látogatást Marcsinál. Aki valamilyen szinten rápacsált velem, mert a Fekete István emlékversenyen való résztvétel eldöntését Kedvesemre bíztam.
Kórházból hazafelé mendegélve összefutottunk unokatesójával is, akin meglepődtem, hogy egyetlenegy kérdést sem intézett Tillushoz, vagy úgy hozzánk. A nap során azért mindkettő kényes találkozót sikerült elkerülnünk, sem nagynénémmel, sem az apai mamikával nem találkoztunk, így "lovacska-szindróma" sem került elő a gyakorlatban szerencsére. :D
A hétvége aztán fantasztikusra sikeredett. Már csütörtökön ismertté vált a menetrend, és az, hogy együtt-töltjük Ügyészkémmel a víkendet. Mivel aztán szeretem meglepni is, pénteken sütkérezésbe fogtunk Anyával, és előállítottuk a krémes lepénykét. És hát a nyelvvizsga-jelentkezést is véglegesítettem az online űrlap kitöltésével.
A faluközpontban várakoztam Tillusra ezúttal, majd hazasétáltunk. Útközben lelkesített már az is, hogy a szembeközlekedők ránkmosolyognak. Őrző-védő kutyaszolgálatunk kicsit meglepett, eléggé vadságosak voltak, és Tillust is harapdálták. :S Családdal remek beszélgetés bontakozott ki, mindenki szeretettel várta is érkezését.
És estefelé még hintázni is tudtunk, ami egyébiránt nagyon romantikus lett volna, ha Chappy eb nem okvetetlenkedik közbe állandó ugrándozásaival. :) Mondjuk lehet, így akart megint foglalkozást kikövetelni. :) Ezt beszüntetendő elbújtunk előle, és megmutattam Kedvesemnek házunk alsó szintjét, ez eddig elmaradt ugyanis.
Az idő azonban elszaladt, hamar elérkezett a vacsoraidő, de élveztem a konyhai sertepertélést! A vacsi is hangulatos volt családilag. A beszélgetésbe pedig rendesen belefelejtkeztünk. :D Azért figyeltem arra, hogy Ügyészkém az általa kedvelt sorozatot meg tudja tekinteni. Persze Dodi közben bebocsátatott. A két srác pedig ismét egymásra talált szekírozásügyileg. :D Öcsikém aztán a kindernyuszkót levágásra érettnek vélte, ezen csokolántból mi is lakmározhattunk. A fogadóóra aztán késő estig tartott. Csúsztunk az alvással megint, pedig aztán mindketten fáradtak is voltunk.
Reggel aztán Tillus cirógatós ébresztésben tudtam részesíteni, mivel telefon zengedés előtt sikerült kinyitnom pillácskáimat. :) Anya-csengettyűre ezúttal nem tudott ráfeküdni, bár azért a reggelit (kakaón kívül) Édes szülém állította elő, én csak szervíroztam. Étkezést és inzulinolást követően visszalustiztunk még, és el is szundítottunk.
9 felé, Dodi beígért mesenézős célzatú látogatására ébredtem fel ismét. Rögtön neki is állhattam készülődni, mivel délidőre Cili mamához voltunk hivatalosak Polányba. :) Azért örültem, hogy Kedvesem megkóstolhatta tízórai gyanánt a krémest, bár hozzá kell tegyem, nem sikerült optimálisan a süti. Bár így legalább fagyiként is fogyasztható volt. :) A lényeg meg úgyis az ízekre helyeződött. Lelkesített az is, hogy bár kapkodásban leledztem, Dodi fotós noszogatásának is sikerült eleget tennünk.
Tisztes búcsúzást követően ismét csak besétáltunk a központba a buszra. Itt aztán kicsit felmérgültem egy ismerős asszonyság "napszemüveg viselési iránymutatásán". Sikerült finomnak és nőiesnek maradnom a visszafelelettel, de azért csak-csak bántott a kéretlen vélemény. Na, igen, én aztán tényleg mindig mindent a szívemre veszek!!! A polányi csatlakozásig adódó fél órában pedig sétáltunk egyet.
A buszpályaudvaron aztán társaságot is kaptunk, Tillus egyik ismerősének személyében. A község központjáig együtt is utaztunk. Persze ezután is hoztam a csetléses formámat, mert a fő térről nem igazán ismertem a járást, és megint helytelen utcán haladtunk végig. :D:D:D Hogy aztán a másikon dombot mászhassunk. :D:D:D
Család már várt minket, még Manó kutyszli is. Az ebéd nagyon ízletesre sikerült, Mama nagyon kitett magáért, hogy még rétest is készített.
Ebéd után kicsit pilledtünk, és kitelepültünk a hintapalintába. Kellemes kis ejtőzés volt ez. Ahogy az előirányzékolódott, a kettő órási busszal visszatértem Ajkára, majd haza. Meglepődtem, hogy Zoli felfuvarozott a központba. Talán ez kitérőt is adott a fiúknak, időközben megjelenő ismerősük elől. A hölgyike valahogy nekem sem volt szimpatikus, furcsán méregetett, tekintetéből azt olvastam ki, hogy betolakodó vagyok, nem más. Mondjuk amúgy is utálom, ha vizslatgatnak.
Mama ismét készített útibatyut is, mindig gondolnak Kis családomra is, rendkívül jóleső gesztusként. Hazaérvén aztán megint németezésbe lendültem bele, természetesen odakinnt. Dodi is kicsábult, pár fotó is készült. És hogy tovább tartson a lelkesedésem, Kata unokatesóm ismét megörvendeztett levélkével, és az esti chat-eléssel. Estére ebből új lendületet is nyertem. Az már más kérdéskör, hogy nem tanulásra hasznosítottam, hanem blogírásra. :)
Vasárnap dolgos-szorgos volt, lévén, hogy főzőcskélhettem Dodinak. Valahogy jobb, ha ősöktől mentesen készülhetünk, nem bosszant senki senkit. Déltől lényegében beköltöztem a konyhába, és fél 5-ig ott is maradtam kisebb-nagyobb megszakításokkal azért. Amikor is a Chappy-t kellett kiűzni a lakásból, mert nagyon betelepedett. De a lakás túlságosan kihűl, ezért kellett kinyitni a bejárati ajtót. Szegény kutyáknak melegük volt egész nap, nem győztem újratölteni a kis pekerájukat, ami kb. két literes. És talán a meleg miatt is jött be a hülyébbik blökink.
Szóval konyhában ügyködtem, mikor megérkezett Anya. Meglepett, hogy engedélyt kért tőlem, hogy kicsit lepihenhessen. Főzéssel jól elboldogulok magam is. :) Akkor már csak pár adag hasábkrumplit kellett kisütnöm. Dodi is nagyon édes volt, kijött segédkezni. Aztán hamar abba is fejezte, mert míg én három kolompért fosztottam meg héjától, addig Ő csak egyet. De csak azért fordulhatott elő ilyesmi, mert végtelenül életlen késsel is állt ám neki. Aztán váltottunk, én hámoztam, Dodi meg leszeletelte. Amúgy a délelőtt során a fasírt előállításánál is segített, mert azt nem vagyok hajlandó megízlelni nyers állapotában. Azt hiszem, kicsit gyakrabban fogom bevonni a konyhai tüsténkedésbe, hadd tanuljon! :D
5 óra után pedig egymásra hagytam öcsikém és Anyát. Napi szinten a némettel is foganatoskodnom kell. Így aztán a kellemest egybekötöttem a muszájjal: hintapalintázás közben fordítgatásra adtam a fejem. Chappy akkor megint normálisnak látszott, képzeld el, fél óránként jött megnézni, hogy hogy haladok. Odajött, rámugratott, megfigyelte a jegyzeteket, majd továbbhaladt. :D
Békés volt odakinnt nagyon. Közben háttérzajként hallottam a sürgetéses viaskodást, amibe időnként a Chappy is közbenyekkent. :D Majd fél 7-kor begördült a Hajmi-taxi, akkor pedig útjára bocsátottam öcsikémet, és visszafogtam az előbb nevezett állatot, hogy a harapásokat mellőzze. Még 1 órát tanyáztam a hintában, örömmel töltött el, hogy visszatértek a fecskék. Lelkesen építik a fészküket az eresz alatt. Illetőleg tetszett az is, hogy kakukkot is felfedeztem hangot adni. :) Alkonyatig kinn is lelezdtem, majd a napi rutinok következtek, lazításként pedig fogadóórát tartottam, azáltal is töltődve. Választási eredmények is kiderültek időközben, meglepő módon épp egy msn-es kérdés kapcsán kellett tájékozódnom ezügyben. :) Várható volt azért, hogy narancsos győzelem lesz, és szert tesznek a kétharmadra. De politikába nem menjünk bele! Azért kíváncsian várom a hozott intézkedéseket és azok hatásait. Egyébként pedig valami pozitív előérzetem alakult ki sorsomat illetően. :) Na, majd meglátjuk, mit hoz a május!
Ennyi lett volna a 16. heti krónikás ének. Mindenkinek minden jót kívánok a következő bejegyzésemig is! Sütkérezzetek a napon, ha tehetitek!

derűre kis ború - április 3. hetének hogyisvoltja

Szeretettel köszöntöm kedves olvasóimat!

Úgy látszék, állandósul a lemaradozásom naplóírásban, és a naponta írok valamit ide fogadkozás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nos, ahhoz képest, hogy egyszerre kell felelvenítenem a heti történéseket, szerintem elég jól megy. :D Kifejtősen. :D
Hétfőn, ahogy azt tapasztalhattátok már, Kedvesemmel találkozom. rendszerint. Ha esik, ha fúj, akkor is. :) Valahogy rám is fért a kimozdulás, még ha Ajkára is ficcentem be csak. Az eső szegte csak kicsit kedvem Ezt ellensúlyozandó lelkesített, hogy újabb meglepetés-étket készíthetek Tillusnak. :) Mindenki itthon tanyázott, és lényegében egymást idegesítettük. :S Kicsit vártam is azért az eltávozás idejét. Este pedig újra ügyintéztünk Tillussal közösen. Valahogy ezeknek különleges hangulata is van. Ezúttal is levelem kellett feladni az ajkai főpostán, melyben a nyelvvizsgához készpénzátutalási megbízást (leánykori nevén csekket) igényeltem. Aztán pedig új sorszámhúzással pénzfelvételre várakoztunk. Ennek során gyakorlhattam nevem alákanyarítását is. :) Majd hazafelé iramodtunk a jó fél órás postázást követően a szakadó esőben. Nos, az esernyőt alapból is utálom, valahogy fura, hogy egyik kezem se szabad ernyős esetekben. :) Talán azért is a nagy-nagy unszimpátia vele szemben, mert elég hamar használhatatlanná is válik. Most viszont alighanem masszív konstrukcióra tettem szert Anya által. És hát a piros szín pedig jól kiemel a tömegből. :) Kiemel kettőnket Tillussal. :) Azért ahol lehetett, ernyőtlenítettük magunkat, és behúzódtunk a sétálóutca fedettebb részeihez. Két átjáró között pedig sor került a felismerős játékra is. Ezúttal egy dominót kaptam kezeim közé, de ehhez ötletem se volt. Ilyesmi pedig először fordult elő a játék történetében. :D És hát lassan is értünk haza, főleg, miután útközben szédülés lett úrrá rajtam. :(:)
Kedd és szerda eléggé eseménytelen volt. Őseim megtudták, hogy jelenés lesz a rendőrségen a nyár óta húzódó lopási ügy miatt, ez képezett állandó témát itthon. Amikor pedig eseménytelenség dúl, Tillussal kibontakozó aktív levelezésünket is leginkább a nosztalgia határozza meg. De néha jó is beleveszejtődni az emlékezés kútjába. :) Természetesen azért az álláskajtatás is a napi rutin része, ezeket sem fogom mindig említeni külön. Ám most megint találtam ajkai hirdetéseket is, amikre reptettem is pályázatot. :)
Szerda este adódott energia sütésre is, a krémes lepényt csináltuk meg. Vagyis ennél a műveletnél mindenkinek megvan a maga feladata. Meg aztán készültében is jókat derültem/tünk. Anyát igyekeztünk szóval tartani Apuval, a krémeket meg előszeretettel ízlelgettük meg, amivel persze nem kevés bosszúságot okoztunk. :) Először csak egy nyalintás, aztán még egy, aztán eltűnik az egész. :D A tészta következhet a krém után, úgy simán. :D Aztán aranyosan összevitáztak azon őseim, hogy a robotgép honnan származott ide. Bírom ezeket a régi históriákat.
Azért megdöbbentem azon, hogy Apu mennyire édesszájú. Úgy néz ki, időnként rájön mindenkire a nassolhatnék, mert délután meg csokolántot keresett rajtam. :D Egyébként ha van duginasi, és erről tudomása is van, akkor addig jár az ember nyakára, míg nem kap! :D Mint egy nagy gyerek! :D:D:D Mondjuk lehet ezt is überellnie, mikor megkínál abból a csokiból, amit előtte adok. :D
Nagy vihogásunk közepette csak-csak megszólalt a vezetékes is. Zászlóskánk előkerült, de Anya személyében emberére akadt. Megkérdezte, hogy mennyi valószínűséggel fognak a tettesek megjelenni, mert Penny Market munkahely! Amennyi időt távol van, le kell dolgozni, és mivel állandó létszámhiánnyal küzdenek, ez az egész szembesítés nem egyszerű! Pláne ha potyakör az egész!!! Ez az egész cirkusz még jó ideig témát fog szolgáltatni nekünk.
Dr. House-t akartam nézni, hát ebből semmi se lett. Akadt jobb elfoglaltság. Bár egy ideig minden optimálisan haladt, hogy legyen sorozatles nyugodalmasan, fogadóórám előbb nyitottam meg. Az valahogy elmaradhatatlan esti ténykedés. Aztán elhúzódott mégiscsak a cserfegés. :D Ami külön lelkesített, hogy Kata unokatesóm is betalált, már letettem arról, hogy húsvéti ígéretét tartja is. Lám...lám...és sok-sok információval gazdagodtam. :)
Csütörtökön aztán meghatározó téma lett családunknál a rendőrségi ügylet. Délelőtt Aput hallgattam meg, és kacagtam mindvégig jóízűeket, majd este Anya még erre is rá tudott tenni egy lapáttal. Komplett ügyészbe ment át. :D:D:D És az előadásra is 10 pontot adnék, bár elég vontatott felvezetéssel bírt. Két ős általi mondóka között pedig Tillussal töltöttem egy kis időt. A pályaudvarról egyből a kórházba andalogtunk látogatási célzattal. Kiderült, hogy Marcsi elég népszerű e napon, hiszen előttünk nem sokkal távozott Tőle Édesanyám is. :) És ezzel az amúgy is vidám hangulat is megalapozódott. :) Kedvesem pedig ezt tudta fokozni, és időnként teljesen "falhoz állított". Ennyit nevetni!!! A Tillussal töltött napszakasz pedig szédüles és lélegzetelállító volt. Erre a napra aztán bátran adok 10/10-et. :D De a NNI (=napi nevetési indexem) is ennyit tesz ki, amelynek maximális értéke is 10.
Péntekre is átragadt valamennyi a vigyori hangulatból. Délelőtt Dodinak szurkoltam a HUHA-sajtótájékoztató alkalmából, és vártam is haza finom elemórzsiával. Örültem, hogy sikerült átbeszélgetnünk ezen eseményt, bár megvallom, hiányoltam a videókat, és cikkeket.
Hétvége aztán viharos volt, már ami lelkieket illeti. Ezzel együtt járt a pityergés is. S hogy miért? Mert alaposan megingatták önbizalmam. Tillus egy programot látszólag jobban preferált, mint például az én hétvégi meghívásomat, és nem is úgy tűnt, mint aki élcelődik az egésszel. És úgy jött le, hogy számon is kéri rajtam az invitálás nem említését. Ez pedig borzasztóan megbántott. Véleményem persze nem rejtettem éppenséggel véka alá, Tillussal is tudattam. Az egy bekezdést kitevő gondolatsor eredményezett nálam bőgicsélést, és önbizalmi válságot. Persze az sem esett túl jól, hogy család is nekem esett munkaügyben, mintha csak én tehetnék arról, hogy még nem állok alkalmazásban. Így amikor csak tehettem, elvonultam mindenkitől. Ennek persze megvolt az a hátránya, hogy magamra maradtam kavargó gondolataimmal.
Vasárnap is csak agyalgattam, még Forma-1 alatt is. Bár legalább meg tudtam nézni a futamot, az elsőt idén elejétől a végéig. :) Közben persze el-elkalandoztam lélekben, idegesítettem magam, hogy nem vagyok elég jó Tillusnak. F1 után pedig beköltöztem a konyhába, kicsit feszültséglevezetésnek és gondolatelterőlnek is. Dodinak kellett a heti hadtápot legyártmányozni. :) Ezt megszakítandó néztem meg leveleimet, és nyugodtam meg valamelyest, este pedig teljesen.
Két tanulságot lehet leszűrni: 1. a szavaknak súlya van, 2. a félreértéseket jobb azonnal tisztázni!
Az esetet (nem tartom vitának, veszekedésnek!!!) pedig le kellett írnom, mert ez a negatív dolog is megtörtént, és nem akarom eltussolni az objektivitás védelmében sem.
Amúgy a vasárnapot is nagy-nagy nevetés zárta a békén túl, hiszen megszaladt Eszter és vőlegénye, Tamás (magunk közt szólva csak Nuncius, és Vizilovag). Hízelgő volt valahol, hogy azonnal Tillust kutatták rajtam. :) De be kellett érniük velem és Dodival félig-meddig, mert időközben begördült a Hajmi-taxi. :) Vizilovagról kiderült, hogy jelentkezett az X-faktor előválogatójára (RTL-en vetítendő énekes-szavazós vételkedő). A párocska sikeresen belecsücsült a ragasztós székjeinkbe, de nevetőizmaim dolgoztak folyamatosan. És hogy azért estére is legyen meglepetésem, Tillussal msn-eztünk is egy kicsit, megint használva szinte az összes kommunikációs csatornát. :)
És most a heti beszámoló végére is értem. Pörgős egy 7 nap volt alighanem, érzelmi gazdagsággal. Fő a változatosság abban is! :) Na, most zárom is írásom, hogy elkezdhessem a következőt, és végre utolérjem magam bejegyzésekkel is. Úgyhogy folytatás következik! ;)

felemás érzésekkel megtűzdelt hét

Üdvözlet a nyájas idetévedő olvasónak! :)

Apránként azért utolérem magam a naplóbejegyzésekkel. Ezúttal a húsvét utáni hétről kaphattok beszámolatot, és mivel a hétfői ünnepről már szóltam, így a napsoroló megint a keddel indul. Nem húzom az időt, lássuk is, mivel (nem) foganatoskodtam. :)
Kedden aztán megszűnt az esőzés, így aztán Apu nekilátott a hintaágy további alkotásának, amihez időnként asszisztenciát is kért. És hát több szem többet lát elv alapon mindhárman odacsoportosultunk a mű köré. :) Na igen, a méréseknél azért nem ártott némi precizitás, illetve bizonyos elemeknél fontos volt a véleményformálás. Délután pedig nagy lelkesen referálhattam Tillusnak a műről. Szerencsés húzásnak bizonyult tájékozódni a menetrendről, mert a megszokott járatom a tavaszi szünet miatt nem közlekedett, ezáltal aztán nagy-nagy rápacsálástól menekültem meg. Miután Kedvesem lebeszélt a kórházi látogatásról, ismét tettük egy romantikus sétát, mielőtt hazafelé andalogtunk volna. Eközben kibeszélgettük a bennünket foglalkoztató aktuális ügyeket, és szokás szerint jókat is derültünk.
A buszra megint meg kellett nyújtanom lépteim, de ez is a szokásos forgatókönyvhöz tartozó elem. :D Mint ahogy az is, hogy rendszeresen ellátódok szállítmányoznivalóval. :D Ez most vacsoraként funkcionált, köszi fiúk! :D A nap pedig varázslattal záródott, bár külső szemlélőnek az apróságnak tűnhet. Ahogy az lenni szokott, értékeltük a napot Kedvesemmel e-mail formátumban kilométeresen. Ezúttal azonos tárgymegjelölést alkalmazva :) Szóval ezen apró történés fellelkesített.
Szerda aztán mozgalmasnak ígérkezett. Ezen a napon töltődhettem D-vitaminnal és élvezhettem a langyi meleget. Apunak asszisztenskedtünk néhol hárman is: Anyu is lejött, és a Chappy is besegített. Kíváncsi és segítőkész jószág, aki első találkozásunkkor mérhetetlenül vad és harapós.
A két csapágyházat hegesztette fel Apu, ami tartja majd a rugókat láncostul ülőkéstül. Majd a lánctartó kis kütyüket kellett odaszerkeszteni, illetőleg a láncokat levagdosni. Amikor meg forró volt az egész cucc, akkor meg tűzoltóskodni. :) Aminél azért a veszélyforrás is adódott, lévén, hogy majdnem a konnektorba is löttyent. :S
Délután a két merevítő került a helyére, meg a csapágyházakat hegesztette oda Apu. Én meg elsőnek felületkezelési manőverbe fogtam, és a rozsdától szabadítottam meg amennyire csak lehetett a szerkeztetet. :D Így szép alaposan megsimogattam a drótkefével az alkatrészeket. Miután kész lett, nagy lelkesen lefestettem barnára előbb az ülőkét, aztán a tartó szerkezetet, s legvégül a láncokat. Utóbbi volt türelemjáték, de egész pofás lett. Aztán kicsit erősebbre kapcsoltam a napenergiát, hogy esetleg, mire Kedvesemék megérkeznek, már megszáradjon mindenképpen. Így is gyönyörűségesen száradt a mindenség. Közben természetesen Chappy is megérkezett ellenőrzést tartani. :D Borzasztóan kíváncsi egy kutya! Amikor meg kellett, akkor asszisztenskedtem még ezen mázolási bíbelődést megszakajsztva. Hangulatos melódia volt, jobbnál jobb slágereket nyomattak a Muraküzi Rádióból, és D-vitaminnal is töltődhettem, továbbá izmaim át lettek mozgatva. :D Komplex gyakorlatot teljesítettem: nyújtóztam fel, oldalra, hajoltam, guggoltam, kepesztettem. Aztán meg távolítottam el magamról a pöttyöket, mert bizony helyenként ellátódtam azokkal is.
Majd visszatérve a lakásba, és ahogy az lenni szokott, délidőt már túl is lépve, meglestem a nyelvvizsga oldalt. És lelkesedésem itt hagyott alább a bukta láttán. A szóbelit pontozták alá, de nagyon: 13/25, illetőleg a szövegértés lett épphogy megfelé. Ahhoz képest, hogy elszöszöltem a levéllel, az se olyan fényes, sőt, gyatra! 6 nyamvadt pont hiányzik...Gondolkodtam, hogy kérvényezek felülvizsgálatot, de felesleges, sok a lemaradás. El voltam kámpicsorodva, noha tudtam jól az eredményt. Elkenődtem, mert nem tudom, érdemes-e ezt nekem nyektetnem egyáltalán. Lehet értelmesebb lenne másik típust is megpróbálnom, ahol mondjuk szét lehet szedni a szóbeli-írásbelit. Bár azoknál meg ott a nyelvtan...Április 23-ig dönthetek, addig kell befizetgetni a májusi vizsgára. Persze miért is sikerült volna pont nekem, a Csetliknek? Amit lehet, azt úgyis elcseszem. :S Kedvesem ezúttal csak harmadiknak értesült az eredményről, kicsit közvetve is. És hogy terelődjenek a gondolataim erről a csúfságról, súlyterheléses üléspróbát végeztünk a hintán, majd gyönyörködtünk benne. :) Tillus is próbált belém lelket öntetni, mind telefonon, mind e-mail-ben. Utóbbinál ismét csak pilláztam, és lelkendeztem, de megint egy apróságon. Ezúttal írásainkat sikerült azonos időpontban kicserélni. De azért ez a történés a rést, amely önbizalmamon keletkezett, nem toltodzta be, pedig a "Jó Ügyész a jó ügyön dolgozott" ezúttal is.
CSütörtökön eléggé rossz volt a kedvem, valahogy semminek se tudtam igazán örülni. Persze azért készenlétben álltam, hogy ha Tillus rámcsörög, akkor előrebb tudjuk hozni legalább a randit. :) Ám végül maradtunk az eredeti tervnél és időpontnál. Náluk aztán ismét csak játékoltunk egy kicsit, figurafelismerőset, amely erőteljesen kizökkentett a búslakodásból. Majd tettünk ismét csak egy romantikus sétát a ragyogó időben, és meglátogattuk Marcsit a kórházban. Persze Csetlik hozta a formáját, hiszen majdnem elvágódtam a repedésektől hemzsegő járdán, ez pedig tovább fokozta akkor még csak elmémben az elégedetlenséget magammal szemben. Hazafelé ismét ámulattal figyeltem a kicsiket, akiknek nap végén is valami hihetetlen energiája van, csöpp Szandrus pedig kifejezetten szeret, és rohan oda hozzám, ami annyira örömteli. :)
Pénteket aktivitásaim a 0-ára korlátozódtak, és még mindig csak kerestem önmagam. Próbáltam feldolgozni a kudarcot. A kialakult rossz kedvem csak fokozta, hogy az előző este kiszemelt állásajánlatot levették a honlapról, mire oda jutottam, hogy küldenék rá pályázatot. :S Így aztán hintapalintázást irányzékoltam elő, bízva abban, hogy az megnyugtat. Többé-kevésbé segített. Délután aztán megérkeztek Keresztapuék is, akiknek lehetett mutogatni az új hintát. Sikert aratott náluk is. Már csak a szállítást kellett megoldani valahogy. Őseim sürgették is a dolgot, mondván, hogy még kinéznek a faluból a "burzsoé lét miatt, hogy két hintánk is van ráadásul egymás mellett elhelyezve". Erre a mondatra Zoli sógor reagált klasszul, mikor meséltem előzőleg Neki: "egy kell a kutyáknak is." :D Hát este már fix volt a fuvar időpontja, másnap reggel 8. Itt dőlt össze a korábban srácokkal való szerveződés, mindenféle délutáni érkezéssel. Gyorsan fel is hívtam Cili mamát, hogy tájékoztassam a reggeli látogatásról. Meglepődtem azért azon, hogy a drága mamának milyen jól csiripelő madárkái vannak, mivel azonnal megkaptam Tőle a biztatást nyelvvizsgával kapcsolatban. És hát valóban nem vagyok még 90 esztendős, addig meg sikerülni fog. :) Ezen beszélgetés végül nem tartott sokáig, mivel a lovefon is zengedzni kezdett. Na, nem mintha én nem akartam volna hívni Ügyészkém, hogy tájékoztathassam a másnapi programról. Hívása azért határozottan jobb hangulatba hozott. :)
Szombat reggel korai ébrezedés volt a szállítmányozási feladat kapcsán. Úgy gondoltam, hogy én is megyek, megmutatom a célhelyet, lévén, hogy Apu még nem járt a drága Mamánál.
Fél 8-kor aztán meg is érkezett a fuvaros. Kutyák gyorsan elcsukantuszozódtak, majd feldobták Apuval a platóra a hintát, meg a két gabonával megtöltött zsákot. Aztán hamar gyorsan útra keltünk. Anyu pedig bejelentkezett Mamánál.
Negyed óra alatt ott is voltunk, s Dezső bá teljesen meglepődött, hogy nem a rokonokhoz megyünk. :) Elnavigáltam a Mamához, ezúttal nem a Sallai utcán keresztül jutottunk el oda (mint nagypénteki látogatásunk alkalmával Anya és én. :))
Itt meg csak ledobták a férfiegyedek egész előre az egész córeszt. És az összeszerelés is elmaradt, határozatlanságom okán. :S:S Aput kellett volna jobban noszogatni, az aki fizet, azt parancsol elv jegyében, Dezső bá meg várjon addig a néhány percig, míg legalább működőképes lesz a szerkezet. Így a sietség miatt nem lehetett a drága Mama invitálásának sem engedni, bár legalább bemutatódtak egymásnak Apuval. :)
Azért bosszantott ám, hogy így alakult az egész. Mivel Keresztapunak nem lett végül leszállítva a sorkihúzó, amiért végülis előző nap jöttek (mert a szétszedési munka fél napig tartott volna), így szombaton érkeződtek. És akkor már kibulizhattam, hogy vigyenek át Polányba, és akkor eltehetjük a helyére a hintát és visszaakaszthatjuk az ülőkét az állványzatra. :) Nem mellesleg kicsit együtt is lehetünk Kedvesemmel. :) Persze készen állt a B verzió mellett a C lehetőség is arra vonatkozóan, hogy lesz a hinta működőképes.
Végül átsuhogtunk Keresztapuékhoz, begyűjtve Kata unokatesóm adós holmijat. A közelgő fellegek miatt aztán a déli óra ellenére engedtem a férfiegyedek noszogatásának, hogy menjünk csak át Tillusékhoz. Meglepődtem, mert a helyszínt kocsival közelítettük meg. Marcsi és Zoli elöl ténykedett, így gyorsan bejelentkeztem a munkára, majd rohantam Tillushoz! Hogy jóóól meglephesselem. :) No, ott meg is szűnt a környezet, nem érdekelt senki és semmi! A hinta is helyére került mindenki örömére és elragadtatására, és strapabírónak is bizonyult. Mi magunk utoljára próbáltuk ki Kincsemmel kettecskén. És időközben még inkább megerősítést nyert, hogy Keresztapu szeret, és mint pár, szimpatikusak vagyunk. :) Nem véletlen hív is mindig, és érdeklődik. :)
Kellemetes kis randevúnk után hazafuvarozódtunk hozzájuk, és hát egyenesen bele a ragasztós székekbe. Mondjuk az adós holmikhoz szükségem is volt pár adatra, így aztán azok előiperítésével is telt az oly értékes idő. Meg természetesen gyűjtöttem a pletykákat és információkat, de megtudtam azt is, hogy unokatesóim nagy gobelinezők. Őszintén szólva tetszetős munkáik voltak, szerintem hamarosan kapok is képet. Vigyázni kell ott is a mondásokkal! :)
4 körül érkeztünk haza, megvártuk Teri nénit is, míg végez a napi robottal. Hazaúton a lagzi volt a téma, és hát kiderült, hogy tágabb család is hosszú távon számol velünk, hiszen Tillusnak is ott a helye ezen eseményen, erre külön kitért! Na, úgyhogy nem csak én szövegetek hosszú távú terveket! :) Beszélgettünk Keresztapuékkal is nyelvvizsga bukó kapcsán, nagyon biztattak, hogy nem sikerülhet mindig minden. És végülis nem ezen múlik a munkapiaci helyzetem. Közig versenyvizsgát egyébként ők is feleslegesnek tartják egyenlőre, pont azért, mert bizonytalan az azzal történő elhelyezkedés is. Pompázatos nap volt összességében, a legjobb a héten!
Vasárnap aztán békés eseménytelenség uralkodott. Ebédet követően két kerékre pattantunk, és beiramodtunk Noszlop község 1. számú és egyetlen szavazóhelyiségébe. Menet közben eleredt az eső is, nagyon feelinges volt így tekerni. Kiderült, hogy Dodinak ez lesz az első pártos szavazása. És bár sugárhajtásra kapcsolt, a községházán megszeppent, és bevárt minket Anyával. A nagy könyv aláírása tetszett, meg a fülkébe vonulás is, ahol A-Z-ig átolvastuk mindketten a pártokat, jelölteket, majd elhelyeztük x-ünket, és hazakerekeztünk. A változatosság kedvéért ismét csak esőben. Aztán itthon egymást szekáltuk szavazataink kapcsán, két táborra szakadt a családunk: narancs vs. turul, ha szimbólumokat mondok.
Aztán következhetett Dodinak a főzőcske, majd a rituális készülődése. Dodit állandó sürgetés alá helyezi Anya, és ez eredményez idegeskedést. Nem tudom, miért kell noszogatni, vagy elkészül időre, vagy busszal megy. Étkek-elcsomagolózásánál ugyanezt tudom mondani. Így hagytam is őket magukra, inkább tv-ztem. De valami nagyon gagyi filmet nyomattak, hamar fel is hagytam annak nyomonkövetésével és inkább olvastam egy kicsit. Előbb egy kis szakmai művelődést követtem el, majd jöhetett a szórakozás, és egy novellácska. :)
Utóbbi sem kötötte le annyira a figyelmem, el is szunnyadtam, de azért Doditól el tudtam még köszönni. Azért az megfigyeltem, hogy egyre később indulnak vissza.
Majd ismét tv elé vackondíroztuk be magunkat Apuval, vártuk a választási műsort. Legnagyobb megdöbbenésünkre ez nem következett elfelé, mivel elég sok helyütt még este 7-kor is tartott a voksolás, ami azt is jelentette, hogy kampánycsend van.
Természetesen minden csatornán beharangozták egyből a közvéleménykutatási adatokat, mire az Országos Választási Bizottság közölte, hogy ezen tevékenységet fel kell függeszteni! :D:D:D Végül a tv2 bedobott egy filmet, RTL Klub is, m1-en kitartottak. Két politikai elemzőt hívtak a műsorvezető mellé, aki maga sem tudta, hogy sírjon-e, vagy nevessen a kialakult helyzeten. Hatalmas sorok torolódtak fel bizonyos városokban, mert tömegek éek most is a nem lakóhely szerinti szavazás lehetőségével. Fejetlenség és szervezetlenség netovábbja az egész!
Hogy nem lehetett felmérni napközben azért, hogy itt gondok lesznek, mert nem egy perc az ilyen szavazók voksolásának adminisztrációja?! Vagy egyszerűen több helyszínt kellett volna kijelölni ezen népeknek, akik nem lakóhelyükön ejtették meg az ikszelést, vagy gyorsan új választási csapatot létrehozni még pluszban? Gyanítom, lesz itt törvénymódosítás is, mert addig meg nem közölhettek eredményeket, míg tartott a szavazás időn túl is. Káosz a köbön.
Na, és a nyilatkozatok! Kabarét jelentettek azok is. :D A két politikai elemző tudott egyedül értelmes mondókával előállni, bár a pártok nevének említése problémát okozott néha nekik, alkottak is szóismétléses mondathalmokat. :D Jókat derültünk.
És ezzel a heti krónika végére is értem. A következő bejegyzésig mindenkinek minden jót kívánok!

húsvét 2010 családi körben

Szeretettel köszöntöm kedves olvasóimat!

Újra itt. Következik a húsvéti beszámolat Nektek! :)
Elérkezett 2010. április 4-e, húsvét vasárnap. Ahogy az lenni szokott napjainkban, reggeliként elfogyasztódott a finom főtt sonka és a tojás. Majd folytattuk a sütkérezési folyamatokat, Forma-1-et így ismét kihagytam az életemből, bíztam az ismétlésben, ami persze akkor elmaradt. :D Valahogy semmi ünnepi hangulatom nem adódott elő, ez az évek során elveszett. Talán majd ha gyermekeim lesznek, és nyuszit várunk, visszatér valami a lelkesedésből! :) Jó ebédet követően pedig összedobtam egy újabb meglepetést Tillusnak, majd mint aki jól végezte dolgát, békés ejtőzésbe kezdtem. Mivel F1-et nem adták le újfennt, így olvasgattam, és ábrándozgattam is közben a másnapról, hogy a két család hogy viseltetik egymás iránt, mi lesz és hogy. :) Késő este felé pedig festettem néhány tojást is, amiket szakszerűen bedörzsölgettem szalonnabőrrel, hogy mesés fényben tündököljenek. :) Apu ezért az ötletért és cselekvésért meg is dicsért, igen attraktívak lettek a pirostojások. Majd csináltam nekik "fészket" is, egy kis kenyereskosárkába helyeztem bele őket a csoki pajtásaikkal egyetemben. :) Ez a művelet valahogy tetszett, valami varázst adott a húsvétnak újra. És hát korán elvízszinteződés került napirendre a másnapi, rituális koránkelés kapcsán is, ami azért módosult, Bridget Jones naplójának első része azért megtekintésre került.
Másnap fél 7-kor dallamba kezdett a lovefon. Újabban ennek ébresztőjét alkalmazom, ennek muzsikáját jobban preferálom, mint a másik telefon ricsaját. Persze, kikecmeregni az ágyikóból azért nem volt oly egyszerű most sem, vagy hétig lustikáztam. Régebben felettébb örvendeztem volna annak, hogy szakad az eső, ám most inkább mérgelődésre adott okot a csapadék (mivel békés hintázgatós terveim Kedvesemmel keresztül is húzódtak).
Gyors szépítkezésemet pedig Feri bátyó érkezése szakította félbe. Ezúttal nem sült bele a versikébe, és szép költeményt is kaptunk. :) Na igen, a javadalmazásról viszont elfelejtkeztem, Anya viszont emlékeztetett. És Feri bá a sima tojást preferálta, rá is pacsált szerintem vele, mivel a festék valamiért még fogott, gondolom, elszínezte kissé a kabát belső zsebét. :) Titkon azért reménykedtem, hogy Tillusék is ekkor érkeződjenek mégiscsak, hogy megejthessem a bemutatást is. Ám ez elmaradozott. :S Dodi is felébresztődött időközben, és a locsolást is végrehajtotta. Kezdetben valami határozottan ruszki és határozottan büdös pacsulival akart beteríteni, majd kacsingatott a szódásszifonnal is. :D Sikerült viszont mindkettő ocsmányságról lebeszélnem a saját érdekében is, hogy lehessen velem egy légtérben tartózkodni nem bűzbomba minőségben. :D A vizezéshez pedig túl hűs volt. Így gyors megoldásként a kezébe nyomtam egy kölnisüveget. Apu valami hasonló orosz beszármazott illattal akart ellátni, ezt is sikeresen megóvtam. Feketepont mindkettő férfiegyednek, hogy nem mondottak versikét!!! Dodinak mindjárt dupla is, mert előző nap gyűjteményezte őket!
Jó Ügyészkémért pedig már kezdtem aggódni, mivel késésben leledztek az előzetes célidőponthoz viszonyítva. Már épp azon voltam, hogy felhívom, mikor is megelőzött ezen tevékenységben. Sikerült is káromkodáshalomban kitörnöm, amikor is a térerő instabilitásának köszönhetően azt hittem, hogy megszakadt a vonal. Természetesen ez csak félig-meddig volt igaz, Kedvesem jókat derült Isten nevének hiába vételének folyamatán. :D Miután Vicu kimorogta magát, halál nyugodtan közölte, hogy pár percen belül portánkon leledzenek. És hát így is lett, épp csak leértem kinyitni a kaput. Mivel kanyarodós helyen lakunk, így a biztonságosabb parkolás érdekében úgy gondoltuk, az udvaron el lehet helyezni a járművet. És hát hazafelé menten lehet tesztelni a volán mögött ülőket, mennyire sajáította el anno annak idején a tolatás műveletét. :D
Apu pedig lejött kapunyitást dirigálni, így aztán mi képeztük választott családom fogadóbizottságát. :D A nagy bemuttásról lemaradtam, míg én Tillust köszöntettem illőendően, a többiek meg egymást. :D Aztán a lakásba érve következett némi meglepetés, ugyanis Kedvesemék már megint nem jöttek üres kézzel, és mindenki kapott valami ajándékot. A locsolást is megejtettük, Tillus rögtön három verssel is megörvendeztetett. Ekkor már nem felejtkeztem el a javadalmazásról sem, és nyújtottam is válogatásra a kosárkát, illetve adtam át Zolinak a kindertojásokat. Kedvesemnek csak késleltve, mivel Ő az Anyától locsolási ellentételezésként zsákmányolt nyuszkós kerámiával játékolt felismerőset. :D Ami alapból három másodpercig tartott Neki. Hiába, aki profi...:D De Marcsi se úszta meg "szárazon", Dodi és Apu is akcióba lendült, bár a verselés elmaradt. Majd locsolás után mindenkit beinvitáltam a nagyszobába, ahol kényelmesen el tudtunk helyezkedni, úgy, hogy abszolút vegyültünk. :) Dodi testőrként bepozicionálta magát mellénk, és szokás szerint remekül egymásra találtak Tillussal, már ami a szekálásomat illeti. Természetesen közben versenyt is vívtak, ki tudja hamarabb ingecskémet kicsit lezserebb fazonúvá tenni. :D Végül hathatósan akadályoztam meg őket ebben, és a felső gomb maradt a helyén. :D Közben azért oldott beszélgetés alakult ki a társaság többi tagja között is. Kár, hogy a szervírozott sütemények és innivalók eközben csak vigyorogtak ránk, a kínálgatásosdin javítanék legközelebb mindenképpen, mint házigazda. :) Pár lopott percre kettesben is tudtunk maradni Tillussal. De hamar visszatértünk Anyáinkhoz. Majd Zoli is Apu is befejezettnek nyilvánította a hintapalintáról a tanácskozást, és újra egybegyűltünk. Kicsit még beszélgettünk, Kedvesem nyugodtan teázott, és falták Dodival a kókuszosokat. :D Aztán dél körül indultak tovább a Mamához, ahová ebédre voltak hivatalosak. Összességében remekbe szabott bemutatás-ismerkedős eseménynek mutatkozott ez is.
Ezt követően mi is belakmároztunk, értékeltünk. Aztán elpilledtünk. Bár én tudtam, hogy a napnak itt még nincs vége, és a locsolásnak sem. Nagybátyámék érkeztében biztos voltam. Az is elkövetkezett úgy négy óra felé. Eszter és vőlegénye is meglátogattak ezúttal, szóval a Voura család teljes létszámúvá vált. Eszter örömmel kóstálta végig a süteményeket, és jelentette be igényét a barackra, mint esküvői alkotásra. :D Ami feltűnt, hogy megérkezés-locsolkodás után Keresztapa elég hamarosan kivonult a szobába. Én meg jöttem utána, és szóval tartottam. Az meg kényelmetlen tud lenni, ha csak bambul valaki. Aztán helyiséget váltott a Jegyespár is, s kérték, hogy mutassam meg a Egyetlen Ügyészkémmel készült riportot. Meg is tettem fülig vigyorral és végtelen büszkeséggel. Profi előadás volt, az kétségtelen, Nekik is tetszett. :D Megtudtam egysmást a jövőre esedékes lagziról, vendéglista készen van, és már ekkor kristályosodni látszott, hogy Tillussal és velem hosszabb távon számol a tágabb család. Örvendezett is lelkem. Miután Dodi elrobogott Győrbe, oldódott a puskaporos hangulat, és ősökkel értékeltünk. Végülis mindenki nagyszerű húsvétot tudhatott maga mögött, a családi összejöveteleknek pedig lesz bizonyosan folytatása. :)
Tehát összefoglalásképp megállapítható, hogy ez volt életem legnagyszerűbb húsvétja. Ezzel zárom is bejegyzésem, a későbbi eseményekkel még jövök! Addig is mindenkinek minden jót!

húsvét régen és most

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ahogy azt beharangoztam, újra itt is vagyok, és szorgosan koptatom a billentyűzetet s örökítem megfelé az eseményeket.
Előző posztomban a nagyszombatnál iktattam be egy snittet, mivel úgy gondoltam, hogy a húsvétot nem kéne szétdarabolni. Ám most ezen írás előtt egy kis csemege következik. :) Na, ez az a tavaszi ünnep, amit sosem csíptem. De ezt tudjátok. :) A háttérét viszont még nem fejtettem ki internetes naplómban.Úgyhogy most akkor időutazásra invitállak Titeket, reppenjünk is vissza a kilencvenes évekbe egy húsvéti időszakra!
Vasárnap reggel Józsika és Évike felkerekedett. Indulás volt Kis mamáékhoz. Majd irány a kert. Mert meg kellett keresnünk, hova tojta a nyuszkó az ajándékokat. Így bele is szoktuk vetni magunkat a széna-szalmakazalba, általában ott megleltük, amit fitattunk. Na, ez jó móka volt egyébként.
Apró gyermekként azért írtunk ám a nyúlnak is levelet a kívánalmakkal, és kitettük az ablakba, ahonnan másnapra el is tünedezett. :) Mi más is lehetett volna azon a listán, mint kinder és legó. :D Mindkettőért meg voltunk veszve. Ezen levelkékből azért néhány elő is került, jókat lehet rajtuk mosolyogni, magán a fogalmazáson is, illetőleg a mellékelt rajzokon. :D
Húsvéthétfőt pedig sose szerettem. Régebben sokan szoktak látogatást tenni nálunk, volt osztálytársaim is mindig érkeztek. Aztán kb. hetedikre vagy nyolcadikra előtérbe került az anyagiasság és az ivászat sajnálatos módon. A locsolók azért kaptak némi aprópénzt, tojást is festettünk, illetve volt cukor és csoki is. Persze süteménnyel is kínálva lettek a férfiegyedek. Erről eszembe is jutott egy vicces sztori, amikor Szundi kutyánk valahogy mégis 4 szabad lábra került, és nyitva felejtődött a bejárati ajtó, mikor épp kísértünk ki valakit. A jószág pedig végigkóstolta szépen az asztalon elhelyezett nassolnivalókat. Különösképpen a csokis parány nyerte le ízlését végül, azt egy az egyben magába vételményezte az eb. :D
Amúgy bárki bejöhetett, mert az őrző-védő szolgálatot hatástalanítottuk, szóval szabad volt a járás a lakás felé. A fejecském pedig rendszeren meg is fájdult, a sok pacsuli által alkotott egyedi egyvelegtől a délelőtt végére. Egy kicsit erőltetettnek is éreztem a beszélgetőst részt kisebb koromban. Egyetlenegyszer esett meg az a csúfság, hogy álmomban lettem megöntözve. Na, azóta aztán korán ébredés van. :) Muszáj is, mert Feri bácsi elég korán érkezik húsvéthétfőn.
Ő, Keresztapu tartoznak az állandó locsolókhoz napjainkban természetesen Dodin és Apun kívül. :) Jól szoktam szórakozni, amikor éppen belesüldögélnek a versikébe. Ja, és az ebek már nincsenek elcsukva, csak arra az időre, míg a fennen említett személyek megérkeződnek. A szódásszifonnal is egyszer kaptam, elég is volt. :) Ajándékolás amúgy nem jellemző, valami apróság esetleg, mondjuk édesség. Húsvét utáni kedden meg általában rakott burgonyát étkeztünk, lévén, hogy Dodi jól begyűjtött tojásokból.
És akkor itt már zárom is a húsvéti hétvége felvezető nosztalgia elemekkel megtűzködött írományát.

húsvét előtti készülődés

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Húsvét előtti héthez érkeztünk a naptárban. Valahogy ezen ünnepet nem kedvelem, a hétfői napját meg aztán pláne nem...Most azonban kapott egy új színezetet az egész, lévén, hogy nagycsaládi összejövetel is erre datálódott. Erről azonban majd kicsit később szólok. Addig lássuk csak, mi is történt március utolsó napjaiban, illetőleg a húsvéti felvezetőben.
Hétfőn adóbevallásokat munkáltam készre, máshoz sok kedvem nem adódott. Megint erőteljesen lézengő állapotban leledztem. Tillussal való találkozásunkra például alvással készültem. A randi természtesen felüdített. És ezúttal is örültem a közös vásárlásnak Kedvesemmel. Ezúttal is játékoltunk egy kicsit, egy figurát ajándékoztam Tillusnak, amit azonnal felismert természetesen, de azért az indító megjegyzése: "Ez kétesélyes. Ló?" általános derültségre adott okot részemről. :D A másik lehetőség egyébként a szamár lett volna, belegondolva, igaza is van. Bizonyos mondataimon már kevésbé mosolyogtam, még ha hülyéskedésnek is szántam, igazán népművészeti edényként viselkedem néha. A szavaknak bizony-bizony súlya van! Így a remekbeszabott találkozót ez kicsit beárnyékolta így utólag értékelve, noha hamar bűnbocsánatot nyertem. :) Szerencsére.
Másnap aztán felfedeztem, hogy a győri móka résztvevő külön albumot készítettek egy közösségi portálon a fotóknak. És ezen felbuzdulva, jómagam is átszabdalta a profilját. Valahogy még tartott a lézengősdi, így aztán alvással töltődött a Kis család is, nemcsak én. Délután aktívabbnak mutatkozott, készre munkálódott néhány adós papirusz, illetőleg véleményeződött Dodi alkotása. Ugyanis rettenő megtisztelő módon, kritikát kért a HUHA-projektjükkel kapcsolatos prezentációjukról. Mutatósra sikeredett az egész, már csak dumálniuk kell tudni. De nem hiszem, hogy az gondot okoz. Apu segítőleg lépett fel, most árajánlatokat gyűjtött az alkatrészekre. Adózás után Anyának tartottam előadást, miért is buktás a nyelvvizsga, illetőleg, miért is kéne belefogni a közigazgatási versenyvizsgába, vagy épp miért ne. Felsorakoztattam érveim mindkét oldalon, végül örültem, hogy ebben is támogatásra leltem. Állásportálok vizslatása után került előtérbe mindez. Adódnak pozíciók a közszférában, de versenyvizsga nélkül pályázhatatlanok. :S
Szerda aztán háziténykedések jegyében telt. Pihenésképp pedig írással. :) A blogenccsel is folyton lemaradásban vagyok, és ez a levelekkel sincs másképp. Amikor pedig kedves, érdeklődő jellegűt kapok, annak kifejezetten örvendezek, és a feladóját még véletlenül sem szeretném várakoztatni hosszasan. Miután végeztem a levelezéssel, ismét csak takarítóba mentem át. Valami ekkor úgy lelkesített. Talán a másnapi sütés. Merthogy hivatalos voltam Tillusékhoz ilyesmi ténykedésre. És mivel a barack névvel illetett süteményt már régóta szeretnénk elkészíteni idehaza is, így kíváncsi is voltam, hogy mennyire macerás.
Így csütörtökön Anyával kettecskén fel is kerekedtünk. Ő a bankba, én meg sütni igyekezett. Végül aztán mindenhova együtt mentünk. Előbbi helyszínen azért tetszett, hogy hitelkártyával kapcsolatosan igazam lett végső soron. S még a szakdogára is igaz ez, mivel a teljesebb körű termékismertetés elmaradozott...Bankolászás után aztán fellépdeltünk Tillusékhoz kicsit beszélgetni felvezetésképp. Ez a csevegés is hangulatos volt, és előrevetítette, hogy a hétvégi nagyobbacska családi rendezvényen sem lesz semmi gond, kínos sok perc szünet.
Miután Anya 11 körül lelépett vásárolni, elkezdtük gyártani Marcsival a félgömböcöket. Közben folytattuk az eszmecserét, és hát ekkor döbbentem meg többszörönte is. Megtudtam például, hogy eme süti akkor nekünk készült, másfelől újabb Tillussal való közös tulajdonságunkra derült fény. :) A sütikaparászási műveletnél azért bénáztam egy sort, még jó, hogy a töltelékbe kerülhetett a selejt, s hogy Marcsi nagyon türelmes volt mindvégig. Hangulatos sütés kerekedett ki, roppant jól éreztem magam, bár Tillus hiányozott azért. Végül őt magát nem vártam meg, másnapra napoltuk a randit. :)
Hazaérve kaptam körülbelül negyed órás szusszanyást, aztán ténykedés következett tovább. Mivel is foglalkoztunk? Hát elsőként Anya nyaggatott, hogy süssünk. Mi mást, mint a már emlegetett barackot. :D Amíg a tészta jól megérdemelt pihenését töltötte, Apuval hintapalinta-alkatrészeket keresgéltünk. Szóval már nem kérdés, hogy Kedveseméknek lesz hintájuk, akár tetszik, akár nem. :D
Apuval vigyázni kell ilyen szempontból, mert nekirugaszkodik elég hamar. Mondjuk pont ez is közös tulajdonságuk Anyával. Most válogattunk vasakat a tartóelemekhez meg az ülőke részéhez, aztán méricskéltünk is, hogy vajon elegendő lesz-e a holmi. Úgy tűnt, hogy igen. :D Még a láncokat kellett előiperíteni, és indulhatott az összeszerelgélés. 2 nap alatt kész is lehet. :D A festési műveletet kaparintottam meg teljes egészében. Masszív alkotást képzeljetek el, eleve úgy tervezve, hogy 3 mázsányi súlyt elbírjon a miénk analógiájára, mely tavaly készült.
Nagyon élvezetes volt a válogatás is, természetesen Chappy is ott ólálkodott, mivel nagyon segítőkész eb. És a munka során a műhelybe is bemerészkedhettem, rámbízta Apu a csapágyak előkerítését. Jót derült, mert azt tudtam, hogy mit kell keresni, csak azt nem, hogy melyik szekrény hányas polcán...:D Szóval miután anyagvizsgálat lebonyolódott, kezdetét vette a sütkérezés. Mindenki kicsőbörült a konyhába, adódott a hangulat.
Ennyit még nem vigyorogtam, közben persze munkálkodtunk is. Meg azt vettük észre, hogy tűnnek elfelé a félgömböcök. Apu rendszeresen tömte befelé őket. :D:D:D Persze elmesélgette, hogy a nagynénje csinált mindig ilyesmit, és hogy mennyire szerette, milyen jó is ez, stb. :D Hát azt észleltük is.
Itt a végén a színezés nem lett tökéletes, mert Anyu ragaszkodott a néni receptjéhez, meg a mandulához, ami valami miatt nem óhajtotta a zöld színt felvenni. :D Mint már mondottam volt, elég terjedelmesek is lettek. Most kipróbáltuk, ilyet is tudunk. :D Azért a délelőtti figyelmezés sokat jelentett.
Este is nagyon lelkesedtem már annak is, hogy Chappynk ugat. :D Nem, nem ittam semmit, ez úgy jött valahonnan valamiért. Befejeztem előző heti blogom tuningolását képekkel, illetőleg nyelvvizsgás oldalt lesegettem, engedve kíváncsiságomnak első ízben.
Mondhatnám, hogy ott folytatódott a péntek, ahol az előző befejeződött. Pörgés volt itt is a meghatározó. :) Gyors itthoni sürgölődést követően ismét útra keltünk Anyával, kilátogottunk Polányba Cili mamához. Nem csak oda készültünk, de mivel én memóriazavartól szenvedtem, és elfelejtettem Keresztapuék adóspapiruszait magammal vinni, jelenésünk ott feleslegessé vált.
Na, arról nem beszélek, hogy az utcát, ahol Cili néni lakik, sikerült benézi :D Eggyel előrébb fordultunk fel, természetesen ez csak a domb végén derült ki. :D:D:D Anya reakcióján pusztultam, merthogy: "megbolondítom a hóembert is..." Nem tudom, miért nem örült a kis sétának. :D:D:D Másik utcán úgy gurultunk lefelé. A mamánál pedig jól elvoltunk, mesélt sok érdekes történetet, amin aztán lehetett kacagni.
Majd beléptünk a Penny-be, vásárlás címén. A főnökök épp távozóban voltak, és a parkolóban jól egymásra is lelt a csapat. Na, ahogy ők is előadtak pár sztorit, hát szenzációs volt! Anyát szekírozták, hogy nem bír meglenni a bolt nélkül...:D Tök meglepődtem, mert a másik főnök meg odapenderült hozzám, és mint egy kapitány nyújtotta is a kezét, és mutatkozott befelé. Aztán jót derültem ezen is. :D Azért az érezhető volt, hogy Anyát hiányolja a brigád és szeretik is. De másnapra megtiltották a vásárlást is, mert akkor lehet, hogy ottfogják...
Miután feltettem a csomagokkal együtt a buszra Jó anyám, léptem a rövidítőn keresztül Tillusékhoz. :D Ahol ismét csak varázslatosan éreztem magam. És hát választott családom gondolt Kisékre is, így aztán rétessel, tócsival és egy kis sonkával ellátva tértem haza.
Szombaton ismét csak felkerekedtünk, készleteket tölteni. zóval délután felkerekedtünk megint s megejtettük a város széli körutat. Nagyon jókat vigyorogtam már útközben is, olyan társaság verbuválódott össze, akikkel lehet hülyéskedni. Aztán persze nagyot alakítottam az Euros üzletben is, ami által a felismerős vetélkedőn tuti utolsó helyre sorolódom. Ezt nem tudja senki sem überellni! :D
Történt ugyanis, hogy megtetszett egy figura, szent meggyőződésem volt, hogy az egy bárány. :D Azért még térültünk-fordultunk, újra kikötöttem a barinál, olyan jól lehetett simizni. Ekkor történt valami...tekintettem elértem a jószág lába közéig, ahol valami rózsaszínre lettem figyelmes. :D:D:D Alaposabban szemügyre vettem az állatot, hát láttam ám, hogy fekete foltok borítják testét. Nesze neked bárány!!!!! :D:D:D:D Bár az is megeshet, hogy a bari alakult át menet közben tehénkévé. Ez az eset még jobb kedvre derített. A Lidliben meg az volt a fő feladatom, hogy lebeszéljem Anyát, mit nem kéne megvenni! Általában siker is koronázta ezen ténykedésemet. Végül tescoztunk, ahol meg komplett bújócskát játszottunk időnként keresve a zselatint! :D Már épp azon voltam, hogy körözést adok ki Anyuért, és hangosbemondatom, hogy eltűnt, mikor előbukkant a polcok közül. Én meg felfedeztem, hogy már kaphatók a jövő évi Mikulások is. :D:D:D
Amúgy ez jellemző, itthon leledz Édes szülém, fogynak a készletek. Azért figyelmeztettem, hogy a Penny-be nem megyünk semmi szín alatt, mert tegnap a főnök kitiltotta ideiglenesen. :D Hazautazás is hangulatos volt, megint jó sokat kacarásztunk.
Kicsit pihentettünk, aztán jött a sütkérezés, ami legalább 3 emberes. :D Dodi ismét kitett magáért, pajzánkodott rendesen. :D Én meg hódoltam kedvenc tevékenységemnek, a nyers tésztakóstolásnak. Illetve, hogy kevesebbet kelljen mosogatni, a krémmaradékot is bendőmbe juttattam. Mókás nap volt ez is.
És hát elkövetkezett a hét utolsó napja, a vasárnap, de ezt majd új posztban folytatom. HAMAROSAN! :) Addig is mindenkinek minden jót!