betegség uralta hét

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

„Eljött az igazság pillanata!” – ahogy Magasy tanár úr beharangozta a marketing feleleteket. Most nem ennek, hanem a február végéről szóló heti összefoglalónak következett el az ideje. :)

Hétfőn ismét csak zengedett az ébresztő jelezvén, hogy munkanap kezdődne. De a nap álmos lassúsággal vonszolta magát arrébb. Amit kiemelnék mégiscsak, hogy sikerült leépítenem magamról elsőször a Vizest.

Délután pedig időben kiszabadultam az irodaépületből, és gyors vásárlást is be tudtam iktatni. Á...ezek a csecse holmik csábítgattak rendesen. Ám a költségvetési korlát nem véletlenül van, így csak farmerokat vettem végül. Elég gyorsan sikerült ezt a shoppingot lebonyolítanom, legalábbis éppen Tillcsi buszának érkezése előtt tudtam odalépni az ajkai főbuszpályaudvarra. S mivel aktuális morgásom is adódott, így ismét csak sétát tettem. A vízi környezet általában megnyugtat, ám most ez se hozott enyhülést a ius murmurandizásban.

Majd sikerült azért Tillcsinek elterelni a figyelmem némi incselkedéssel. Ezen cselekedetéért cserébe meggyőztem, hogy térjünk be egy játékboltba „nézni valamit a gyereknek” jelszóval. Megegyeztünk, hogy kitérünk az eladói segítségnyújtás elől eképpen. Nem is tudom, mi jött rám, de nagyon megörültem a pötyinek és a Babylon játékoknak is. A pötyi ovis korom nagy és egyetlen kedvence volt! És viszonylag normális árfekvésben is található!!! A figurakínálat viszont borzasztó volt, így be kellett érnie Kedvesemnek egy Fischer Price mackóval. Aminek egyik tappancsát meg is nyomtam, hát nehogymár selejtes legyen a polcon! :D És legalább ezzel is sikerült hangos mosolygásra bírni Tillcsit. Miután kiéltük magunkat, hazabattyogtunk. Ott meg már szorgosan készültek a gofrik. Nyámm-nyámm. Jól be is vacsoráztam belőlük, s ezzel a másnapi tízórai is kialakult. Köszönet érte Marcsinak! :)

Kedd reggel a harmadik ellenőri jelentésemnek álltam neki, ami a Tapolcai Területi Igazgatósággal volt kapcsolatos. Adatrögzítéssel kezdtem, majd jött az elemzésesdi. Közben meg egyre csak halogattam a katonás adatgyűjtést. :) Persze néha kértek különböző szerződéseket is, akkor azokat vadászgattam össze, és bocsátottam az illetők rendelkezésére. Külön szám volt ilyen tekintetben, hogy egy hatályon kívüli is szükségeltetett valami bérletről.

Délelőtt magához rendelt a gazdasági igazgató is. Először csak kérdezte, hogy ismerek-e bizonyos Kovács Editet. Rá is vágtam, hogy persze, általános iskolai osztálytársam ugrott be azonnal. És lélekben kajtattam is, hogy mit keres ő minálunk a szociális jellegű végzettségével. Aztán kiderült, hogy nem róla van szó, ezt a lakhely pedzegetéséből tudtam meg. Végülis meg kellett néznem az önéletrajzát, a képről már ismerős lett. Géza (az igazgató) addig is bizonygatta, hogy ismernem kell méghozzá közgázból. De névről nem igazán tudtam, kiről is van szó. Általánosságban mondtam egy-két szót az A-sokról. A lány egyébként könyvelőnek jelentkezett. Jó is lenne, ha felvennék, kellenek a fiatalok. :)

A délelőtt során még egy látogatóm akadt. Ágota, az előző-előző-előző, magyarán az első belső ellenőr és controller. Már pénteken puhatolóztam, hogy járt-e a területen, akkorra várták ugyanis. És jelezték a pénzügyesek, hogy tuti benéz majd hozzám is. Hát így is lett. :) Bemutatkozót követően megállapította, hogy én vagyok a harmadik utódja. És tudatosította, hogy visszajönne. Erre a szeptembert jelölte meg. Vagy ide, vagy máshova, lévén, hogy lesz hely. Hát nagyon nem tudtam neki mit mondani, és most Joli jelenlétének is örültem, eltémázgattak a változásokról.

Távozását követően aztán beszélgettünk Jolival. Mert változatlanul tartok tőle, hogy útilaput kapok. Hiába a határozatlan idejű szerződés, a félsz bennem van. Joli elmondta, hogy korábban Ágota belső ellenőr volt, Péter (a most műszaki igazgató) controller pozíciót töltött be, szóval létezett munkamegosztás. Ágota távozását követően lett együvé a kettő, bár azért ellentmondásokra is figyelmes lettem segítséget és kooperációt illetően. Amúgy olvasgattam régebbi elemzéseket is az előbb nevezettek munkáiból. Nem tudom mikor lesz az, hogy én ilyen professzionális doksikat állítok elő. :S

Olvasás-írás-olvasás-írás metódusban ügyködtem. Ritmusosan haladgattam is, és tervezgettem az időbeni lelécelést. Erre 2, azaz kettő órakor besuhogott a vezír, hogy szerződéseket keressek neki, és fénymásoljam le. Egész kis paksaméta jött össze, mehettem is a nagy fénymásolóhoz, ahol jegyezni kell az állást is, azaz, hogy mennyit másolsz. A főnök nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy "piszkos papíron" állítsam elő a doksikat, ám nem nagyon variáltam ezzel. Utánam is jött, rá is kérdezett, mondtam, hogy nem, mert nem nagyon akarok variálni (ugye az állást rögzíteni kell), nem mindegy, hogy rakom be a lapot. Végülis nem szólt semmit, fél 3-kor le is adtam neki a kért holmikat. Aztán villámtempóban pakoltam össze, és jöttem ki. Mert amúgy is letelt a munkaidőm. A nap otthon aztán pihenős jelleget öltött.

Szerdán már éreztem némi egészségi problémát, így olyan 50%-os teljesítményt adtam csak a munkanap során, persze bosszantott ez is rendesen. Délutánra azért be kellett iktatnom a haditáp-vásárlást. Így Vizes óvása mellett elsuhogtam Tesco-ba, ahol ismét csak sokat szemezgettem néhány csudaklassz ruhussal. Meglepetésemre aztán a kasszánál a Katival (nyugdíjba készülő pénztárosunk) találkoztam, aki meg is akart várni. De lebeszéltem erről a szándékról. Később azért beszélgettünk a buszmegállóban. Mert volános lét ide vagy oda, buszváró van, váróbusz nincs. A délután aztán megint a pihi került előtérbe.

Hajnalban már éreztem, hogy borzasztó köhögési ingerem van. Így reggel gyógyszerrel indítottam. Felváltva kreháltunk hárman az irodában is.A csütörtöki nap nyugis is volt, meg nem is. Az elemzést iperítettem, illetve a jegyzőnek munkáltam készre a hadi szolgáltatásos nyomtatványát. A gazdasági igazgató elégedettnek is tűnt, hogy bőven határidő előtt elkészült. Amúgy pénzügyön tartózkodtam sokat, megismerkedtem a könyvvizsgálóval is. Fiatal srác, de jófej. És közölte is, hogy megtaláltam a tuti állást szerinte. Hát azt majd még meglátjuk.:)

Valahogy 10 óra tájékán kezdtem először furcsán érezni magam. Fájtak szemeim, sok innivalót kívántam. Utána jött a szédülés, alig mertem kicsámborogni a mosdóba is. És gyakorlatilag onnantól fáztam, de piszkosul. Pedig alapvetően meleg van az irodában, én meg pulcsiban is vacogtam.

Aztán jött a nagy telefon a MAL Zrt-től, hát köpni-nyelni nem tudtam. Gyorsan végigfuttattam, hogy interjúra se nagyon tudok menni, kicsi a világ, és ha kiderül, hogy próbaidő alatt váltásokon gondolkodom, úgy tuti útilapu. Meg hát őszintén...egy önéletrajzban jobban mutat azért a Volán, mint a zűrös MAL. Másfelől persze nem biztos, hogy fel is vettek volna, de most még nem gondolkodom a módosításban. És két szék közül a pad alá se akartam esni, hogy esetleg felvesznek, nem tetszik, volánt is feladtam. Aztán gondolkodtam, hogy lehet mégiscsak tapasztalatot kellett volna gyűjteni legalább a meghallgatáson, hogy mit kínálnak...Amúgy meg vártam a nap végét, el is jöttem a fél 3-sal haza. Itthon be is zuhantam az ágyikóba egyből, mint kiderült, 39 fok lázam volt. Persze aludni nem tudtam, mert a köhögés is gyötört, minden percben felriadtam. Csak annak drukkoltam, hogy tudjam kibekkelni a másnapot, és nehogy elküldjenek táppénzre!

A péntek reggel hőemelkedéssel indult, és az éjszaka se volt túl jó a köhécselés miatt. Azért csak elindultam a dolgozóba. Úgy, hogy ha nagyon-nagyon rosszul érzem magam, akkor hazakéretőzök a főnökeimtől pusztán az esetleges láz miatt. Amúgy meglepődtem megint, mert Joli ismét kocsival jött, és leszólított a buszról. :) Így 6-ra be is értünk. A lánya is beteg, szabit íratott, és neki is próbaidőn kell lennie. Ennyit Anya rémisztgetéséről, hogy nincs szabi, és táppénz. Na jó, utóbbit nem akarom megtapasztalni semmiképpen sem. Otthon zűrzavarok vannak változatlanul, apu senkire és semmire nincs tekintettel. Előzőleg is halálra szekírozott mindenkit. :S

Pénteken aztán hol hőemelkedésem lehetett, hol lázam, hol fáztam, hol nem annyira. Szemeim mindenestre egyre jobban fájtak. Joli elvileg haza is fuvarozott volna, ha kettőig befejeztem volna mindent. Erre pedig Vizes is felhívta a figyelmem: "Éva, péntek kettőkor már a fű se nő". Nagysokára el is érkeztünk ehhez az időponthoz, és előzetes terveimnek megfelelően léptem is haza bakára. Otthon a csütörtöki forgatókönyv zajlott le. Az oldalam is fájt ekkor már.

És hát a hétvégét is a betegség uralta sajnos. Így amennyit csak tudtam, pihentem. Viszont a teljes tünetmentességét nem hozta meg ez sem, bár a láztól sikerült megszabadulni. A betegségben lehet az egy hónapja tartó stressz testesült meg, mert azért maximalista lét is dominál ám változatlanul némi pozícióféltéssel egybekötve Ágota miatt. A következő hétre viszont reméljük a legjobbakat! :) Ezzel zárnám bejegyzésem, de megígérem, lesz folytatás.

február közepi história Valentin-nappal és táblázatokkal való hadakozásokkal

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Kisvártatva itt is vagyok, és alkotok. Legutóbb február második hetéről tudósítottam, így adódik is miről írogatnom. :) De kezdjünk is bele! Elöljáróban csak annyit, hogy mozgalmas napok következtek.

A csodálatos Tillcsivel együtt-töltött víkendet követően hétfőn munkanap köszöntött ránk. Rendezkelődéssel kezdtem és a másnapi határidős doksi összekészítésével. Közben hoztak szerződéseket is, ezeket iktattam. Azért mindig hoznak valamit, valami keresgélnivalót, meg az elemzést is módosítottam kicsit a pénteki ukázoknak megfelelően. Az adatokra és táblázatokra pedig mindenki rácsücsült kicsit, ami aggasztott is, de innentől a stratégia is adódik: a nyakukra kell járni, hogy ne legyen húzós napjaim. A nap végén pedig úgy döntöttam, hogy vásárlást iktatok be. Elsőként farmert vettem. Kicsit meghökkentem, hogy a régi jelentős választékkal szemben most szűk kínálattal találkoztam. De végülis sikerült egy szemrevaló portékát lelnem, gyakorlatilag ez volt az egyetlen ilyen.

Ezután beszereztem Kedvesem Valentin-napi ajándékát. Ezúttal a választásom két golden retriever kutyusra esett, melyeket szépen be is csomagoltattam. :) És megint előre örültem annak, hogy Tillcsi milyen szépen fogja kibontani őket még aznap annak ellenére, hogy nem beszéltük meg a randit. De hát milyen egy Valentin-nap lett volna, ha külön töltjük? :) Még kicsit gyakoroltam az üzletbejárást és a ruhapróbálgatást. A tevékenység kellemes kikapcsolódást jelentett, bár az árakon megdöbbentem időnként. Így végül újabb ruhadarabbal nem gyarapodott a kollekcióm, igazán tetszetős holmit nem is leltem. Azért a délután jól elszaladt. S miután Tillcsi második ajándékát is megvettem, lassanként nyakamba vettem a várost. Valahogy jólesett a séta is. Útközben azért lejelentkeztem otthon, kérve is a teljes titoktartást a végúticélomat illetően. Ekkor tudtam meg, hogy új szerződés köttetett kábeltévé, internet és telefon vonatkozásában. Bizony fokú kételyeim már ekkor megfogalmazódtak.

A városban előbb némi elemórzsiát akartam másnapra, ennek megfelelően tértem be a Zenit abc-be. Meglepetésemre a műszaki igazgató is épp előttem osont be az üzletbe, és rám is köszönt. Sőt, a kisfia is! Talán ez volt az, amin meglepődtem! Jólnevelt gyermeknek tűnt! És ekkor esett le az is, hogy már a lámpás kereszteződéstől Péterrel együtt jöttünk, aki lelkesen magyarázta a lurkónak, mikor indulhatnak. Aztán hamar szétszéledtünk a bevásárlótéren. A pénztárnál viszont jól megakadt a sor, miután a pénztárgép nem volt hajlandó beolvasni a vonalkódot a péksüteményen. Végülis félig leblokkoltak és intettek türelemre. És miután fél óráig nem történt semmi, így otthagytam az egész bagázst. Majd legközelebb naprakészebbek lesznek a nyilvántartással. S gyors telefonfeltöltést követően már inaltam is Tillcsiékhez (a tervhez képest megcsúszva persze az iménti kis közjáték miatt!) Útközben azért együvé tudtam pakolni az aprószenteket, és megint előre örült a lelkem a kiváltott hatásnak. :)

A kaputelefonos bejelentkezést követően Marcsit is titoktartásra kértem fokozandó a meglepetés erejét, ám Tillcsit nem lehetett megtéveszteni, tudta, hogy én érkeződöm. :) Igazából Anya nem tartotta magát teljesen a megbeszéltekhez, így könnyűszerrel ki lehetett kombinálni, hogy jövök. Azért próbálkozni lehet. És kell is. :) S mivel meg voltam csúszva, így rögtön rá is tértem a lényegre: az ajándékátadásra. Kedvesem most is bámulatos ügyességgel boncolta ki a csomagolásokat. Én pedig örültem annak a ténynek, hogy sikerült olyasmit adnom, ami tényleg tetszetős és hasznos is számára. Kis mókára is sor került, miután az általam és bolti etikett szerint is szukának minősített kutyszliról Tillcsi kiderítette, hogy az bizony kan. :D A jó hangulatra ez rátett egy lapáttal, persze próbáltam menteni a menthetőt. :D Persze otthon is vártak már. T-csoportos szerződés eléggé semmitmondónak tűnt, csak azt láttam, hogy 1 év hűségidős a tv, a net és telefon is. Ez egy nagyon klassz kis nap volt mindent egybevetve, és páratlan Valentin-nap. A második, amit Tillcsibémmel tartunk. És külön öröm, hogy mindig adódik valami ekkortájt, ami külön varázslatot ad (most a váratlanság jelentette ezt, ami az ajándékátadást illeti).

Kedden aztán megint akadtak tennivalók munkában, lényegében adatvadászattal és küldéssel foglalkoztam a kötelező egyeztetéseket követően. Azért az látszik, itt unatkozni nem fogok! :) Délután meg úgy gondoltam, előredolgozok kicsit, így egy táblázat kitöltésével foglalatoskodtam, melyeknek péntekre készen kellett lenni. Itt némi kerekítési eltérés adott agyalnivalót, de azért megoldottam. :) Ez pedig elégedettségre adott okot. Az már kevésbé, hogy apu megint kezdte a műsorozást, persze szokás szerint este. Ezúttal a krumplifőzés miatt osztotta az észt és adta elő hisztijét. Annyi erővel, amennyivel prédikál, neki is állhat ügyködni! Akkor legalább leköti magát...De az is igaz, hogy ezek a fesztiválok borzasztóan megviselnek, és ilyenkor minden előkerül a menekülési stratégia. Bár a nyugalom ára elég magas.

Szerda ismét csak táblázatkitöltéssel telt, már ami a munkát illeti, de jó is ez a pörgés, és az együttműködés másokkal. Csak a kellő ráhatást kell megtalálni. A nap fénypontját viszont a Tillcsivel való hófordulós randi jelentette. Igen-igen, elérkezett kapcsolatunk a 15. hós létéhez. Jó ezt így leírni is! És olyan jó volt a séta is, és a bolondozások is, abszolút más dimenzióba kerültem most is!

Csütörtök és péntek kissé nyűglődősre sikerült. Nagyon-nagyon szenvelegtem, amiért a táblázatok nem nagyon akaródznak alakulni, illetve amiért nem vágom, mi miért úgy alakul, mit hogy számolunk egyáltalán, mi mit jelent. És akkor persze még egy határidős feladat is bejött, aminél azt se tudtam, hogy álljak neki. S a pénzügyön se kaptam sok segítséget, azon kívül, hogy ejtsek meg telefonokat. Na ja, csak tudnám egyáltalán a pénztárosok neveit!

A pénzszállítással kapcsolatban kellett bizonyos információkat begyűjtenem ugyanis, bár meg kell jegyeznem, végtelenül ostoba egy feladatot jelentett ez. Az adatok tényleges jelentősége a 0-hoz közelítő volt. Csütörtökön emellett egy buszállományos statiszikával kínlódtam, frusztrált is, hogy csak két műszakis táblázat akadályozza meg, hogy meglegyen minden határidő előtt picivel. Anita segítségét és kedvességét azonban nem hagyhatom szó nélkül!!! Végtelenül hálás vagyok neki ezért is!

Pénteken aztán elsődlegesen felhívtam a műszaki igazgató figyelmét arra, hogy valami probléma van a rendelkezésemre bocsátott adatsorával, majd ellenőrzésre kértem a többivel kapcsolatosan. Majd miután kijavítottam mindent, gondosan állítottam össze küldésre a 43 oldalas paksamétát. Lehet, már-már túlzás volt, amit aggódásom miatt csaptam, de többször is átnyálaztam az egészet, hogy nehogy valami lemaradozzon, vagy helytelen legyen. Nelli nyugira is intett, ami megint meglepett.

Majd az is pozitív csalódást jelentett, hogy összefogott a csapat az én feladatom kapcsán. Persze ezzel tehermentesültek a pénztárosok, akik neveivel addigra tisztába kerültem. :) Joli és Nelli segítségemre siettek, és a készpénzállomány havi átlagos értékének megállapításához hármacskán tanulmányozgattuk a pénztárnaplókat. Azért csak formálódott a dolog, így nyugodtabban kezdhettem a hétvégét. Tulajdonképp a víkend legjobb rész a péntek délután, ekkor érzem magam kicsit szabadabbnak. Jó, hogy vége a munkahétnek, és hogy van két nap, amikor nem zengedez az óra korán hajnalban. Ugyanakkor e hét különösen stapás volt, nem is vágytam nagyon másra, csak az alvásra.

Sikerült is ez egy majdnem 12 órás bóbiskolás keretében, de kifejezetten jólesett a dolog. A szombatot nagyrészt némi papírmunka határozta meg amúgy is Dodi szoc.támjához. Ezenkívül leckét kaptam salsa alaplépésekből is tesó jóvoltából. :) A vasárnap pedig a megszokott metódus szerint a főzőcske jegyében adta át magát az örökkévalóságnak. Sajnos ezúttal sem volt zökkenőmentes és nyugis a tevékenység, apu hisztijeinek köszönhetően. Voltak pillanatok, amikor úgy voltam, hogy otthagyom az egészet, annyira elegem lett a piszkálásból és okoskodásból...Anya épp jókor érkezett haza, hogy rendet vágjon. Jó passzban lehetett, mert még sütkérezett is. Bécsi perecet. Ennek bizonyára örült volna Kedvesem, hiszen egyik líblingje a csemege. Mire odakerültem volna, hogy kóstolót pakolok, már nem volt miből. Na igen, nálunk nincs olyan, hogy rossz sütemény. :D

Dodi távozását követően pedig én is készülődhettem a következő munkahétre, nem is szeretem ezt a napszakaszt. Még akkor sem, ha az elkövetkezendő 7 nap már nyugisabbnak ígérkezett. A hét tehát pörgősnek mutatkozott, és sok újdonsággal szembesültem most is, amiknek még ülepedni kell, úgy érzem. Tanulságként az is levonhatom, hogy kicsit határozottabban kell adatgyűjtést eszközölni, nem jó, ha ráülnek az illetékesek a dolgokra. Ám jó dolgok is történtek, utalok ezzel Jolira és Nellire, illetve a hozzá(m)állásukra. Melinda által elmondottak alapján nem ezt vártam, persze semmi ellenvetésem nincs e helyzettel és viszonnyal kapcsolatban, ellenkezőleg! Csak maradjon is így! Mondjuk, ha rajtam múlik, változás nem lesz.

Nem marad más hátra, mint hogy elköszönjek, hiszen már értékeltem is a hetet. De megígérem, jövök a folytatással! Addig is legyetek jók és vidámak!

bevetésen innentől egyedül :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most folytatnám is a bejegyzések sorát ismételten egy heti beszámolóval. Február második hete a soron következő, aminek lebonyolódása ismeretetésre kerül. Különlegessége abban rejlik, hogy ez volt az első olyan munkaperiódus, amikor már egyedül hagyatódtam. Így kíváncsian is vártam az események alakulását.

2011. február 7-én már korán reggel kollegáim is tudatosították, hogy innentől egymagamban látom el a controlleri-belső ellenőri feladatokat. Kicsit álmos voltam ekkor még, mert vasárnap este csak-csak készre akartam munkálni Zoli adóbevallását, hogy minél hamarabb le tudja rendezni azt. :)

A nyomtató viszont megszívatott, bár igazából a csigatempó a gép befagyogatásának és lassúságának volt betudható. Megörültem, mikor az utolsó oldalhoz ért a printer, ám ekkor meg internal error következett...Grrr! Így végülis egy példányban tudtam csak előállítani a papirosokat némi küszködéssel ugyan. Egyébként pedig vártam, hogy pénzügyi részlegen beinduljon hétfőn az élet. Szerettem volna magyarázatot kapni az eltérésekre. Addig pedig csiszolgattam a jelentést, érdemi választ nem is kaptam.

S munka után ismét csak randiztunk Tillcsivel, a séta újra csak kellemesnek mutatkozott, sokszor sokat nevettünk. :) Hazafelé megint jött Jani is, aki szintén az idegesítő kategóriába tartozik a Vizessel egyetemben. Nem tudom, miért kell valakire rátapadni akaratának ellenére?! Nem csípem az ilyesmit! Ám Jani is rám van cuppanva .Most próbáltam leépíteni megint, leginkább azzal, hogy direkt olyan helyre csücsültem, ahol a külső szék hátranyeklik. Nem zavartatta magát, leült mellém. A szombati telefonhívást nem is kérdeztem, bár zavart már az is. A rajongókon még vélhetően fogok füstölögni, amíg fel nem fogják, hogy nincs keresnivalójuk az életemben!!! Itthon kicsit beszélgettünk Anyával, majd a napot ismételten msnezéssel zártam.

Kedden megint munkanapot kezdtem. Megtörtént az első adatszolgáltatásom is ennek keretében. Az innovációs járulékkal kapcsolatban kellett adatot gyűjteni, és továbbítani. Először persze azt se tudtam, mi az. Szóval az ilyen feladatokból is lehet épülni szakmailag mindenképp. :)

Az elemzést alakítottam tovább, bár fel is húztam magam, mert kiütközött az eredeti probléma, az adateltérés. Így mindenképp utána kellett járnom a pénzügyi osztályon. Sikerült is riadalmat keltenem. Megnyugtató magyaráztot viszont nem kaptam. Azonban folytattam a megkezdett tevékenységet. De már ekkor frusztált, hogy a következő hétre sok-sok táblázat legyártmányozása volt napirenden, és azokat nem is tudtam hova tenni. Ez persze kihatott a délutánra is, mert nem sok dologhoz volt kedvem. :S Azért írtam tovább a jelentést, amennyire csak tudtam.

Szerdán aztán meglepetésként ért, hogy Joliék felvettek már reggel, így 6 órakor már a jelenléti ívet láthattam el kézjegyemmel. Örültem is kicsit a korai melóba érkezésnek, így lehetőséget véltem felfedezni arra vonatkozóan, hogy előzetes terveimnek megfelelően készre formálódjon a két ellenőri dokumentum. Az irodában jó hangulat is uralkodott Cukrosbácsi (informatikusunk, Géza) jóvoltából. Bírom, mikor kifigurázza a dolgokat. :) És segítőkész is, mert a NAV VPOP szekciója ellenőrzést tartott, az energetikus rajtam keresett szerződéseket, de nem találtam meg őket. Az előző controllerhez (most műszaki igazgató)fordultam, és kiderült, hogy nem nálam vannak nyilvántartva ezek. Az ellenőrzés miatti feszültség viszont érezhető volt!

A sümegi elemzéssel kínlódtam hosszasan, majd 1 óra körül lesuhogtam a pénzügyre ellenőrzés céljából, mert találtam egy eltérést, aminek okáról érdeklődnöm kellett. Hát a frászt kapták szokás szerint. Végülis elismerték a hibát, csak hát javítani nem óhajtottak...Majd utánanéztem még egy dolognak alant a pénzügyön, és tértem visszafelé a munkához. Eredendően ott is akartam maradni 8 órán túl is, de aztán mégiscsak a távozás mellett döntöttem, igaz, jócskán fél 3 után. Előzőleg futott be a menetrendi infót kérő telefon, amit felvettem, és intézkedtem Cukrosbácsi legnagyobb szórakozására. De a hölgy nagyon hálás volt, amiért megmondtam, melyik négy óra után Veszprémbe tartó járat áll meg a Tócsánál. :) Kicsit túlbecsültem a kiérkezési tempót a tesco-s buszstop-hoz, így jó 10 percet sütkérezhettem a gyönyörű napsütésben.

Közben szaladt meg Őnunciussága, és ejtette el a morgását Eszterre és a buta kérdéseire arra vonatkozóan, hogy mivel is foglalkozott egész nap. Vizi úr elmondása szerint valami gépalkatrészek után kocsizott Ajka-szerte. Hát az ilyen ellenőrzés se kéne! Mondjuk az se hiányozna, hogy munkába kísérgessen a párom, ahogy ez náluk dívik!

Otthon legszívesebben ledőltem volna, tulajdonképp azért is mentem haza, de hát nem lehetett, mert apu borzasztó hangosan beszélt folyamatosan. :S Így kénytelen-kelletlen elővettem a munkaholmikat újra.

Este - miután Tillcsibémml befejeztük a napi rituális telefonolást - kicsit beszélgettünk Anyával, ami igen-igen humorosra sikeredett, lévén, hogy a gép állandó jelleggel befagyott, meghiúsítva ezzel édesanyám facebook-os játékolását. Na, ahhoz képest adott neki apu feladatokat, ami a vacsi igények benyújtásában testesült meg. :) Elébb pirított kenyeret, majd mikor kész lett, már tojásos kenyeret kért (ez a bundáskenyér, mint megfejtettük a szaknyelvet). Egyébként az is megállapításra került, hogy a műtét óta bolondult meg teljesen, ami lehet, az altatás utó-utó-utóhatása. :) Most mindenesetre mókásak voltak az alakításai.

Az már kevésbé tetszett, hogy a gép változatlanul fagyoagyogatásokat produkált. Anyusom el is unta.. Nálam nagyjából rendeződött a helyzet, egy apróságot kivéve, hogy lehajított váratlanul msn-ről, de úgy, hogy vissza se tudtam lépkedni.

Csütörtökön aztán megint csak pörgős nap elé néztem, 11 órára lettek igazgató vizit alá vonhatók a jelentéseim. Persze valahol elszivárogtak, így az átnézés is váratott magára. De ekkortájt már az is kikristályosodott, hogy határidőim csúsznak, mivel Felügyelőbizottsági ülés márciusban lesz. Azért ettől függetlenül is végezni szerettem volna! Minél előbb leteszek egy dologról, annál jobban érzem magam! :)

Munka után jellegzetes esemény nem történt már, azon kívül, hogy közösen néztük az Ajka tv műsorát, és kritizáltuk a képviselők mondókáját. Apu pedig megint szórta a jobbnál jobb ötleteit a megoldásra vonatkozóan. Szóval szórakoztató volt! :) A számok viszont elkeserítőek. Egyébként Volánnak is tartoznak, pont a nap során írtam róla elemzést. A délután során egyébként kisebb vita megint kialakult apu meg köztem, mert nagyon ajnározta Viktort...No comment!

Pénteken megint kocsival mentünk, bár erre aztán nem is számítottam. Történt ugyanis, hogy nyugodt szívvel felszálltam a buszra, még akkor is, ha Joliék nem utaztak. Nem sejtettem ekkor még, hogy a központban le leszek parancsolva a járatról, hogy velük tarthassak. :) Jó volt azért korábban érkeződni, ugyanis feltett szándékom volt az is, hogy péntek lévén időben elkezdem a hétvégét. :):) És hát jólesett a gesztus is, hogy nem hagynak ki a csapatból!!! Egyébként igazgatói javítások megtörténtek, ezeken haladtam végig a szerződésiktatás mellett, illetve az előrekészülés mellett, ami a következő időszak végtelen sok táblázatának kitöltését foglalta magában. Most alapom is adódott erre a 6 órási érkezéssel.

Kettő órakor aztán léptem is, Tillcsi már várt is vélhetően. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a hétvégét együtt-töltjük, és Zoli vet egy pislantást a számítógépre. Ez meg is történt, sokkal gyorsabb lett a masina, és az életet megkeserítő lefagyások is megszűntek. :)

Kicsit beszélgettünk még nagy és kisebb családilag is. Nagyon hamar elkövetkezett a vacsoraidő, amikor is gyárthattam a melegszenyókat Kedvesem óhajának szívesen eleget téve. Öröm volt nézni, ahogy jó étvággyal güzmöli a vacsorát. Azután nagy-nagy társasba kezdtünk, megismerhettem a Ki nevet a végén speciális verzióját. Végülis a partit felfüggesztettük, hogy közös msnezést is meg tudjunk valósítani. Ilyenkor én veszem át a Jaws szerepét, míg Tillcsi pötyög az ölemben csücsülve.

Sajnos ennek a beszélgetésesdinek is idejekorán lett vége álmosságom okán. A társast is csökkentett módozaton folytattuk, bár remekül szórakoztunk így is. S közben átadásra került a Valentin-napi ajándék is. Egy fűszertartót kaptam illetve egy dobókockás figurát. Meglepődtem és meghatódtam, mindkét holmi nagyon tetszett! :) És örülök, hogy a kockás sorozat egyre bővül, mint ahogy a stafírung is! :) Másik oldalról viszont kényelmetlenül is éreztem magam, amiért nálam a vásárlás is tolódott. Szóval a viszonosság elve csorbát szenvedett, ami zavart is!!!! Így törtem is a bugrist a korrekción! Másnapra be is ütemeztem a vételményezési folyamatot!

Szombaton aztán megintcsak koránkeléssel indult, bár ezúttal csak a reggelikészítés okán zengedezett az ébresztő. Majd az étkezést követően visszaheveredtünk, és folytattuk a szundikát, miután lebeszéltem magunkat a vásárlásról. 9 óra körül aztán nagy-nagy Dallas nézés kezdődött. Dodi is megérkezett tévét nézni, ez pedig kellemes időtöltésnek bizonyult. Ebédre rántott sajtot készített Anya Tillcsi nagy örömére.

A délidő után aztán olyan történt, ami eddig nem volt megszokott. Vissza kellett mennem az ágyikóba a fáradtság okán. Kedvesem is velem tartott, és így mindketten pihentünk egy kicsit. Uzsonnaidő tájékán sikerült megébredni. :S S bár nem éreztem teljesen kipihentnek magam, mégiscsak beneveztem a társasolásba. Ez igazán jó hangulatot eredményezett most is. Az, hogy a másik bábuját kicsaphatjuk, fokozta a harci kedvet is. A játék során szövetségek is köttettek, illetve bontódtak fel, valamint kegyelemgyakorlással is éltünk néhány esetben.

Hamar eljött a vacsoraidő, ezúttal Anyusom állított elő Tillcsinek táplálékot. Közben viszont társult hozzánk a pihenésben, és elmulasztott szólni a serpenyőben izzadó cordon bleau-ről, így az némi karbonszálas megerősítést is kapott. Azonban jó hangulatú beszélgetést folytattunk vacsorát követően is.

S kisvártatva csatlakozott hozzánk Dodi is. Amíg ők a férfiügyeket tárgyalták ki, addig én gyors msn-lejelentkezést követtem el a gazdász pajtásoknál, majd rituálisan megpancsikoltam, lévén, hogy közeledett a tente számomra, azaz a 10 óra. Nem vicc: alvási szokásaim átalakulóban voltak/vannak. Ez a mókuskerék hatása vélhetően. És míg Tillcsi tévézett, addig én nyugovóra hajtottam fejem, abszolút alkalmazkodtunk egymáshoz.

Reggel így is nehezen keltem ki az ágyikóból. De a reggeli az szent és sérthetetlen (ahogy a határidők is azok!). Ezúttal pedig tojást sütöttem és kakaót készítettem. Majd ezek beburkolását követően meggyőztem Jó Ügyészem, hogy folytassuk a szendergedést Dallas-kezdésig. Ennek megfelelően visszatenciztünk megint a sorozatig. Akkor ugyanis helycserés támadás történt: Dodi jött, én mentem. Ugyanis a főzés rám maradt. Ennek örültem is most, hiszen Kedvesem még nem nagyon ismeri kosztjaimat.

Míg a férfinépek tévéztek, én sürgölődésbe fogtam, hogy az ebéd mellett Dodi hadtápja is iperítődjön. Közbe-közbe azért Tillcsi ajánlkozott, mint kiskukta, ezt nagyon értékeltem is! A maradék férfiegyedek csak ellenőrözést tudtak gyakorolni. Apuval össze is vitáztunk egy ízben, mert megint önzőségét bizonyította, én meg hangot adtam nemtetszésemnek! És a kéréseimet is megtagadta ügyintézés terén, amiért megintcsak berágtam. Biztos hatalmas dolgot kértem egy hivatali papír kitöltetésével!!!

Nehezen koncentráltam így a főzőcskére. De a pörköltbe igyekeztem szívem-lelkem beleadni ezúttal is. Míg a húsok rotyogtak, illetve sültek, addig kinyomtattam Kedvesem adóbevallási nyomtatványait. Igazából kihasználtam az adódó néhány perc szünetet.

Dél után lett jócskán így is, mire ebédelhettünk. Közben bejelentkeztek Karcsiék is, akiket tévesen Marcsiéknak titulált apu. Bár a stílusból tudhattuk, hogy nem Tillcsiért jönnek. Így következhetett a kutyuselzáró hajcihő. Teri néni igen-igen érdeklődött ellenőri mivoltomról, szerintem nem véletlenül. Szépen csendben már csak dacosságból is, de megfogadtam, hogy utánajárok a kedvezményes jegyvásárlási lehetőségeknek! Sok társalgást nem folytattunk, mert Tillcsi a hazautat a 14.10-es busszal tervezte. Így lassacskán készülődtünk, hiszen a kutyusokon is át kellett küzdenünk magunkat, és újévi fogadalmamnak (hogy nincs loholás a buszra!) is eleget akartam tenni. Alíz azonban ugrándozással akarta maradásra bírni Kedvesemet. Sajnos nem jött be a blökinek.

Bebaktattunk a központba. A kellemes séta közben pedig értékeltük a hétvége eseményeit. Mit ne mondjak? Klassz víkend volt, amelynek során bepislantást nyert Tillcsi egy átlagos szombat-vasárnapomba.

Nagyjából fél 3-ra értünk mindketten haza. Innentől a további főzőcske lett meghatározó nálam. Majd átnéztem még az ellenőri jelentésem, és nagyjából este is lett, kezdetét vette a másnapi munkára való készülődés. Azt vettem észre, hogy tesó Győrbe történő elhaladását követően begyorsulnak az események és megszaporodnak a tennivalók. Persze ezt a napot sem zárhatta más, mint a nagy hagyományoknak örvendő msn-parti Anitával.

Kellemes kis hét volt ez, az első olyan, amit önálló munkafronton történő ténykedést bonyolítottam. És adódtak klassz pozitív irányú meglepetések is mind munka, mind magánéleti téren, amik szintén dobnak a 7 nap összesített minősítésén. Bízom a hasonló folytatásban. Bár az tuti, hogy pörgősnek ígérkezik a következő időszak az esedékes rengeteg adatszolgáltatás okán. Igazi kihívás. :) De majd tudósítok erről is. Addig is legyetek jók és mosolygósak! Még jövök! ;)

napsoroló mégiscsak! :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most mégiscsak a régi szisztémának megfelelően írok egy heti beszámolót, mert szinte mindennap történt valami érdekes. :)
Január utolsó napján kicsit megrémülve kezdtem, ugyanis a volános munkatársak nem a busszal közlekedtek, mint utóbb kiderült, kocsival járnak néha. A volántelephelyen pedig megismerkedtem a harmadik számú portással, Andrással, őt eddig nem láttam. Rövid bemutatkozó beszélgetést követően pedig megkezdtem a munkát, lecsekkoltam Outlook-ot (Gmail-t ezzel párhuzamosan), és előkészítettem a kérdéseimet, és a kinyomtatott korábbi ellenőrzési dokumentumot. Merthogy ezt terveztem elkezdeni. Mikor megjött Melinda, gyorsan leellenőriztettem a lefűzött-iktatott pénteki szerződéseket (mert mindent feljegyeztem ám!), egy apró hiba volt csak, hogy nem írtam át az egyiknél a hatályát. Ezt követően pedig megkerestük az egyetlen maradékot, amit nem tudtam, hova kell rakni, mert módosításról volt szó, ám nem találtam az előzményt. Kisvártatva kiderült, hogy a hatályon kívüliekben található. Na igen, eszembe nem jutott, hogy ott is kajtassak, lévén, hogy az már érvénytelen mappa, ennek meg érvényesnek kéne lenni...A lényeg, hogy ezentúl erre is nézegelődni kell szükség esetén.
Majd fénymásolhattam egy pénteki szerződés banki mellékleteit is pótlólagosan, mert nem tudtam, hogy kell az is a pénzügynek (általános szerződési feltételekről volt szó). Mivel nagy paksamétáról volt szó, így megismerkedtem a nagy fénymásolóval, aminél jegyezni kell az állást. Itt Melinda segítségét kellett kérnem, mivel A/3-asban nyomtatott A/4 helyett. Hát ő se nagyon tudta kezelni a masinát, de azért alakult a dolog. Kicsit bosszantott ugyanakkor, hogy pár oldal eltűnt, és nem is lett meg. Szerintem hiányosan hozták oda. :S Majd legközelebb azzal kezdem, hogy átnézem az oldalszámokat is. Kerestem az előzőekben is, de a két oldal nem lett meg. :S Remélem, nem lesz gond belőle!!!
Mire visszaérkeztem, már várt ám pár szerződés az asztalon, nyomozhattam, hogy kinek kell fénymásolni belőlük. :) Szépen iktattam őket, ellenőrzésen is átmentem, lefűzés is rendben megtörtént. Utána már egyenesen nekem hozták ám a szerződéseket, és engem kértek a szaporításukra is változatlanul. :) Közben meg részesültem munka- és tűzvédelmi oktatásban is. A titkárnők rendesek voltak, mert kértem reggel, hogy szóljanak, ha a pasas megérkezik. Erre odairányították hozzám. Hát mondanom se kell, hogy épp egy fahéjascsigát majszoltam, mikor megérkezett. :) Az okítás csak negyed órát tett ki, amúgy rögtön kéréssel fordult hozzám, hogy e-mail-ben küldjem a tűzvédelmi anyagot, ami elvileg a gépemen leledz. :) Amúgy a munkaügyin is kérettek, a munkaköri leírásból kaptam még egy fénymásolt példányt. S még fénykép is készült a vezérigazgató számára, hogy tudja, ki kicsoda. Szereti nézegetni az alkalmazottak ábrázatát, bár ennek csak leszámoláskor és nyugdíjazáskor van nagyobb jelentősége, mint megtudtam. A munkaügyön pedig megismertem a főnököt, aki eddig beteg volt. És hát tegeződésre kért, ami jólesett. :) Tartott kis előadást is a cégről, miután a felvételi lapon minden aláírást beszereztem. Nem lett valami túl jó fotó. Majd Joli lányáról is kell kép, vihettem is felfelé a fényképezőt.
Aztán nagysokára tudtunk csak belelendülni az ellenőrzésbe. Jó is valahol, hogy ezzel megvártam Melindát, korábbi adatsorokból tudunk dolgozni. Készülgettünk is. És hát tervezgettünk közben, hogy mikor megyünk ki Tapolcára és Sümegre. Szerdát jelöltük meg előzetesen, bár még a gazdasági igazgatónak áldását kell adnia rá. Melinda pedig közölte, hogy péntektől menne is, akkor költözik. De én teszem fel az i-re a pontot, mert ha nem érzem késznek magam arra, hogy távozzon, akkor nem engedik el. Mit mondjak? Nagyjából elmondta, amit el lehetett, a többi meg majd élesben jön úgyis. Ha meg nem lesz ő, akkor meg mehetek az elődjéhez (most műszaki igazgató), aki pont hétfőn ajánlotta fel segítségét. :) Amellett, hogy jelezte, másnap jelenésünk van nála reggel feladat miatt. Bár ez már jóval 2 után történt, nem akartam lelépni időnek előtte. Végülis fel tudok szállni a buszokra a tesco-nál is. Az elején fontos ez. Nem csináltam mondjuk semmi különöset, ismerkedtem a mappákkal, miközben új kérdéseim is lettek.
Hazafelé aztán beléptem a hivatalba rendezni a pénzügyeket. Adóspapírokat is megkaptam, bár szerintem akkor se kell bevallást készítenem. Egyébként vállaltam az önadózást. De majd megnézem, mi az a jövedelemhatár, ami felett kell készíteni, csomagot nem is kaptam NAV-tól (Apeh és VPOP új neve!). Éva néni megint elmondta, hogy kár, hogy léptem, mert kiszemeltek a pénzügyi pozícióra. Na ja, csak akkor máshogy kellett volna prezentálni ezt alapból is. Én meg csakazértis ellelkendeztem neki a sikerélményeimmel. :) Bár akkor is az én döntésem, s az, hogy jó-e/rossz-e, csak idővel lehet eldönteni (mondjuk akkor se biztos, utaltam most a bánkis tanári szerepvállalásra első körben, amit visszamondtam. Ezt még most se igazán tudom, milyen jellegű határozatot jelentett). A buszváróban meg találkoztam Csabikával az oviból. Azért megszeretgetett ám, bár noszogatni kellett. Irigyeltem is a picifiút, hogy mennyi energiája van. :D
Itthon pedig nekiálltam a szerencsesütinek, mindennap kell vele valamit ügyködni, vasárnapra lesz kész. Életedben egyszer lehet megsütni. Terveim szerint majd adok belőle. :D Amúgy rámolászást bonyolítottam még, varrás mellett, mert az idétlen Chappy kiharapta a kabátomat. :S Kezd kicsit sok lenni a kajlaságából...
Kedd is hasonlóan pörgősnek bizonyult, amit a délutáni Tillcsivel való randi koronázott meg, vagyis tett teljessé. S mókásnak hatott, hogy Lidl-be betérve felhívtam, hogy milyen eel-t rejtő tojást is szeretne. :) Merthogy nem találtam meg hirtelen a kért nassit, és biztosra akartam menni. Persze bíztam benne, hogy nem eel-t rejtenek a tojások. :) Miután a vásárlással kicsit megcsúsztam, így Tillcsi pár perc várakozásra kényszerült. Szegényem olyan elhagyatottnak tűnt ezúttal is, igyekeztem is kárpótolni Őt. Igazán jól éreztem magam ezúttal is köszönhetően az incselkedős-kéretős játékunknak. :) Itthon aztán megint kiosztottam aput a miheztartást illetően, illetve készítgettem az elemzést is, ami egy ellenőri jelentés tulajdonképp. A nap során vált biztossá, hogy másnap Tapolcára és Sümegre látogatunk, afféle bemutatkozásra. Kíváncsian vártam az utat.
Így szerda reggel ugyanúgy az 5.40-es busszal indultam útnak. Már aggódtam is kicsit, hogy nem érjük el a sümegi járatot. Fokozta parám, hogy Melinda is késett. Azért sikeresen felvetődtünk a buszgépjárműre. Negyed 8-kor érkeztünk meg Sümegre, szépen ránkvilágosodott. Ott előbb vettünk táplálékot, majd bemutatkozóval kezdtünk a pályaudvaron az információs részlegen, ami egyben a sofőrök pihenőhelyiségeként is szolgál. Meg kellett tudakolni, hogy jutunk el a volántelephelyig, azaz melyik busz megy tankolni. :) Így lebuszoztunk, a sofőr kedvesen le is tett minket az irodaépület előtt. Megismerkedtem a pénztárt kezelő hölggyel, aki azonnal ajánlotta a tegeződést is. Illetve a garázsmesternek nevezett vezetővel is. Érdeklődtek előző munkámról is, és hát én nem kerteltem, elmondtam az ovit is, amit átmenetinek szántam mindenképp, s a hivatalról is tettem említést, a sok-sok interjús tapasztalattal együtt.
A látogatást a benzinkútnál fejeztük be, itt betekintést nyerhettem, mire kell figyelni egy tankolásnál belsőleg. És hát meg is döbbentem, mert a vezetők egy nyomtatócserére sajnálják a pénzt.
Az informatikus, velem egy irodában dolgozó Géza is megszaladt.Olyan szöveget ellejtett, hogy az valami fantasztikus. Úgy szidta a vezíreket, mint a bokrot...állítólag ebből volt balhéja is, amikor nyíltan tette mindezt. De úgy beszélgettünk mindenről mindenkivel, cégről és nem cégről is. Melinda meg ellenőrizte közben, a javaslataiból mi valósult meg. A dolgozóktól lehet sok-sok hasznos infót begyűjteni véleményestül. Amúgy kedvesen fogadtak.
Majd megszervezték, hogy kocsival menjünk fel a pályaudvarra, a másik garázsmester fuvarozott el minket. Jött Géza is, mert az adatkiírás eltartott egy darabig. Olyan aranyosan tömte magába a csipszet inzulinolás (őt idézve: oltás) után, előadva megint, hogy nem lehetne, de nem érdekli. :) Aztán beléptünk még kicsit az információs irodába is. A sofőr, aki kivitt minket a telepre reggel, odajött tudakolódni tőlem, hogy hogy tetszik, hogy fog menni. :)
A 9.40-es busszal átmentünk Tapolcára, megejtve közben a tízórait/ebédet is. Itt azonnal ki tudtunk menni a telephelyre a járattal, mert ment üzemanyagot felvenni. A sofőr itt is letett az irodáknál. Itt komplettebb, nemeket tekintve vegyes csapatot ismertem meg, köztük a kedvenc igazgatóm nejét is, aki még Melindának is új volt. Lényegében itt is a szokásos bemutatkozást kellett megejteni, Melinda meg elmondta, hogy vált, s hogy merrefelé tart. Ekkor már közölte azt is, hogy a barátja miatt is távozik.
Még Sümegen kérdezték tőlem is a családi állapotot, végülis hangsúlyozva, hogy nem muszáj nyilatkoznom, de hát megtettem mégiscsak. Igazából nem szándékozom letagadni létünket, mert például Ajkán is megláthat bárki. Az infó meg gyorsan terjed még akkor is, ha a vezetők jobbára nem ajkaiak. A babaprojektet kell leszögezni, hogy nem lesz, aztán kész!
Aztán megismerkedtem a Somló Volán 2006 Kft-vel is, ami javításokkal, diagnosztikával, és műszaki vizsgáztatással foglalkozik. Itt dolgozik a szexista neje is, Elvira. :) Jól el is beszélgettünk, miközben azért műhelytanulmányon is jártunk. A raktárban lehet lesz dolgom, így nem árt tudni, kik dolgoznak ott. :) A kft. ügyvezetőjével már találkoztam, bár azért most is bemutatkoztunk egymásnak. Itt egyébként ténykednek fiatalabb korosztályhoz tartozók is. De tényleg kevés az ifjúság. S végülis megtudtam, hogy ezt a controller-belső ellenőri posztot meg is hirdették volna, ha Melinda nem intézkedik. Elsőnek őt kérdezték, hogy van-e gazdasági végzettséggel rendelkező ismerőse. Az más téma, hogy fújtak (fújnak) rám a szakszervezetnél, mert nincs volános hátterem. A Kollektív Szerződésben van egy ilyen bekezdés, hogy a volándolgozók gyermekeit kell előnyben részesíteni. Igen, de ha nincs olyan végzettsége, hatszor nehezebben tanul, nincs mihez kösse a dolgokat.
Innen aztán gyalogosan közelítettük meg a pályaudvart. Bár messzire nem jutottunk, mert egyszercsak megállt egy busz, és felszállított minket. :) A sofőr volt egyébként, akivel idefelé jöttünk. :) Ez nekem még új, bár reggelente is előfordul, hogy jön egy busz, megáll, felszállunk, irodánál le. :) De most külön értékelendő, hogy így nekünk adódott a lehetőség. Majd az lesz a szám, ha Ajkán is működni fog ez. :) Főleg, ha kettecskén sétálunk Tillcsivel. :)
A deles busszal pedig hazajöttünk Ajkára, miközben kibeszéltünk mindent. Melinda is fél az új élettől, amely komplex. Mert nemcsak munkát vált, hanem próbaházasságot is kezd. És végülis a könyvelést is tanulnia kell majd, mert a cégnél most vezetnek be új rendszert, másfelől gyakorlati ismeretei nincsenek. Amúgy a bankot szeretné, csak hát arra még várni kell. Kérdezett Tillcsiről is, és hát elmeséltem a kezdeteket is. :) S abban maradtunk, hogy majd összehozunk egy ajkai találkozót. Végülis idejekorán érkeztem haza, de kellett kis szundika is. Amúgy nagyon örültem, hogy készre munkálódott egy papírmakett busz, amit Dodi keze munkáját dicséri. Egyébként volánosnak is hívott innentől fogva. :)

A csütörtök eléggé sok parázott hozott, figyelmetlenségem pedig maximális volt. :S Reggel összekészítettem Melinda éthordóját, persze otthon hagytam, a megállóban ugrott be, hogy a táska otthon leledz. :S A nap során meg idegesítem a többieket egy-egy kérdéssel, illetve azzal, hogy ötször rákérdezek egy dologra.
A munkaidőm nagy részében nagy erőkkel kajtattam egy szerződés eredeti példányát, mert elvileg a controllernél eredeti van csak nyilvántartva. Hát nem lett meg, és az előző controller azt mondta, jó a fénymásolat is. Így felírtam, mit közölt. Ez a védelemhez szükséges. :) De igyekeztem mindent lejegyzetelni.

Aztán adódott pár szerződés (visszamenőleges megint, bele is kavarodtam az időpontokba), amit iktatni kellett, egyet meg hatályon kívül helyezni. És hát kicsit összekavarodtak a táblázatok, de szerencsére minden jó helyre került végül. Még az fura volt, hogy rámröcsögtek, ha szerződést kértek, és keresztnevet mondtak. Mert hirtelen azt se tudtam, kihez van szerencsétlenségem. :)

Majd a titkárságról is besuhogtak egy hétfői határidős feladattal. Na ezen paráztam be, hogy majd jó sokat kell számolni is. És hát megtudtam, hogy előbb utána kell nézni magának a keresendő dolognak is, elméleti síkságon. Csak utána mehetek le a kutakodni a pénzügyi részlegre. Fel is kerestem az osztályvezetőt miután leírtam az innovációs járulékról a tudnivalókat, a számítási módozatot. :) Aztán felküldött a gazdasági igazgatóhoz, hogy ő tud adatot szolgáltatni inkább. Ripsz-ropsz be is írta a számot, és küldésre alkalmasnak minősítette a dolgot. Épp az e-mail-t gyártottam, mikor meg hívott, hogy ne küldjem még. Akkor odalibegtem, hogy mégis mi a gond, hát utána kell számolnia mégegyszer. :) Melinda egyébként változatlanul a kilépését intézte reggel elengedte pénteki nappal a gazdasági igazgató, tulajdonképp meggyőztem erről. Szóval itt mozgalmas az élet, ehhez hozzá is kell szoknom alighanem. Délután pedig pihit iktattam be változatlanul, illetve az elemzéssel próbáltam haladni.
Péntek reggel hoztak 5 szerződést, iktathattam is, és az elosztásról is gondoskodhattam. Az a könnyebb rész. :) Szeretem, ha már ott tartunk. Kicsit aggódtam is, mert Melinda csak hellyel-közzel ellenőrzött. Mondjuk felírtam, mit hova tettem. Azt hiszem, ezt változatlanul így lesz majd. Külön füzetet vezetek a szerződésekről.
Amúgy a gazdasági igazgató nyakára jártam a hétfői határidős munka miatt, örült nekem alighanem, hogy egymilliószor megkérdeztem, okés-e a dolog, küldhetem-e. De hát pontosság mindenek előtt. :) Reggel meg a vezír lecsókolomozott, és azt tudakolta, hogy hozzá érkeződöm-e. Hát nem. :) Viszont értékeltem kedvességét.
A pénzügyes néni is kérdezte hogylétem, ezek jóleső apróságok. A bizonytalanság meg el fog tűnni, vagy kérdezek az illetékestől. Anita amúgy is lelkesített előzőleg azzal a megjegyzésével, hogy "ha mindent tudnál, Te lennél a vezír ott". :D Ez úgy megmosolyogtatott. Melindának meg hoztam egy kis csokit hálám jeléül, meg volt hatva. Nem gondoltam volna, hogy egy kis semmiségnek is így örül, bár végülis a gesztus a lényeg. Továbbiakban úgyis segítenék neki, mint a régi szép időkben. Sokat volt ám nálunk, versenyekre is együtt jártunk. Nagyjából déltől pedig befejezte a volános pályafutását egyéb ügyintéznivalói miatt. Onnantól lettem egyedül a nagy tervvel, hogy a 2-es telepről induló busszal besuhogok a városba, és meglátogatom Tillcsibémet. Persze a terv felülíródott, mert egy igazgató fél 2-kor óhajtott még valami adatot tőlem. Persze olyat, amihez nagyon nem volt lövésem, hol kell keresni. Nagyjából azért kisegítődtem most is az előző controller által, bár attól függetlenül a rendrakás az én feladatom volt. Azért a Tillcsizés nem maradhatott ám el, bár megcsúsztam. A délután pedig a pihenésről szólt változatlanul, ez túlontúl jól is sikeredett. :) Persze töltődni kellett a másnapi elemzés összeállítására, amely feltett szándékom volt.
Így szombat is itthoni munkanappá minősítődött. Haladtam volna a feladatokkal ütemesen. De felbosszantott, hogy bizonyos adatok között nincs egyezés, pedig kéne, hogy legyen. S törpöltem is rendesen, hogy mi a gond.
Végülis aztán engedtem Dodinak, aki sétára invitált. Kellett is az, és jól is esett, hiszen ragyogó tavaszi idő köszöntött ránk. Nem mentünk egyébként messze, a szabadmezőn tettünk egy kört, amit régebben kerékpárjainkkal ejtettünk meg. Első kalandunkat egy kutya közelítése eredményezte. A blöki jóságosnak mutatkoztott, olyannyira, hogy el is látott tappancsnyomokkal. Tiszta Chappy-feelingem lett. :D El is ejtettem néhány ius murmurandit a sártól való megfosztódás közepette. :D Következő kihívást egy búvópatakon való átkelés jelentette, ezúttal a cipőtakarítás lett elmaradhatatlan. :D
A földjeink területét barangoltuk be, egy helyütt rövidítésként át is vágva azt, kitiposva a vetést. Őzikéket és réti sasokat láttunk, és a vadászlest is megleltük. Dodi el is döntötte, hogy majd megmutatja Julcsinak is a helyet. Pajzán gondolatai is elszabadultak. :D Sajnos kisebb összezördülésünk is kialakult közben, mert én folyton az adatokon agyaltam, és próbáltam rájönni az eltérés okára. :S Mondjuk belátom, nem kellett volna töprengenem. A séta kikapcsolódást szolgálta volna...Végülis kellemesen el is fáradtam. Utunk végén pedig két kiscica szegődött kísérőnek hozzánk. Dodit el is neveztem macskavadásznak, mert nagyon-nagyon meg akarta fogni a jószágokat. Sikerült is elkapni őket, bár a vadóckák szökni akartak, és karomnyomatot helyeztek Dodi tenyére. Na, ezért se kedveljük a macskus házikuszokat túlságosan.
Így feltöltődve megint csak nekiláttam az elemzésnek, persze nem jártam sok sikerrel továbbra se. Ám Anita ismét segítségemre sietett, amiért végtelenül hálás is vagyok neki. S több dolog is a helyére került. :) Meg is nyugodhattam valamelyest. Hogy aztán vasárnap nagy erőkkel főzőcskéljek Dodinak. :) Mondhatnám, hogy a vasárnap a szokásos sürgölődésről szólt. És megintcsak rájöttem, hogy milyen hamar elkövetkezik a hétvége befejeződése, miután tesó távozik szeretett egyetemi városunkba.
Hát ennyi lett volna az első volános berekben töltött teljes hét krónikája. Remélem, találtatok kedvetekre való részt benne! Ha nem, akkor majd talán a következőben. Kicsit változtattam a korábbi bejelentkezésemen, s még tudósítok a beilleszkedésről változatlanul. :) Szóval következő írásomig legyetek jók és vidámak, változatlanul mindenkinek mindenféle jót kívánok!