„Eljött az igazság pillanata!” – ahogy Magasy tanár úr beharangozta a marketing feleleteket. Most nem ennek, hanem a február végéről szóló heti összefoglalónak következett el az ideje. :)
Hétfőn ismét csak zengedett az ébresztő jelezvén, hogy munkanap kezdődne. De a nap álmos lassúsággal vonszolta magát arrébb. Amit kiemelnék mégiscsak, hogy sikerült leépítenem magamról elsőször a Vizest.
Délután pedig időben kiszabadultam az irodaépületből, és gyors vásárlást is be tudtam iktatni. Á...ezek a csecse holmik csábítgattak rendesen. Ám a költségvetési korlát nem véletlenül van, így csak farmerokat vettem végül. Elég gyorsan sikerült ezt a shoppingot lebonyolítanom, legalábbis éppen Tillcsi buszának érkezése előtt tudtam odalépni az ajkai főbuszpályaudvarra. S mivel aktuális morgásom is adódott, így ismét csak sétát tettem. A vízi környezet általában megnyugtat, ám most ez se hozott enyhülést a ius murmurandizásban.
Majd sikerült azért Tillcsinek elterelni a figyelmem némi incselkedéssel. Ezen cselekedetéért cserébe meggyőztem, hogy térjünk be egy játékboltba „nézni valamit a gyereknek” jelszóval. Megegyeztünk, hogy kitérünk az eladói segítségnyújtás elől eképpen. Nem is tudom, mi jött rám, de nagyon megörültem a pötyinek és a Babylon játékoknak is. A pötyi ovis korom nagy és egyetlen kedvence volt! És viszonylag normális árfekvésben is található!!! A figurakínálat viszont borzasztó volt, így be kellett érnie Kedvesemnek 
egy Fischer Price mackóval. Aminek egyik tappancsát meg is nyomtam, hát nehogymár selejtes legyen a polcon! :D És legalább ezzel is sikerült hangos mosolygásra bírni Tillcsit. Miután kiéltük magunkat, hazabattyogtunk. Ott meg már szorgosan készültek a gofrik. Nyámm-nyámm. Jól be is vacsoráztam belőlük, s ezzel a másnapi tízórai is kialakult. Köszönet érte Marcsinak! :)
Kedd reggel a harmadik ellenőri jelentésemnek álltam neki, ami a Tapolcai Területi Igazgatósággal volt kapcsolatos. Adatrögzítéssel kezdtem, majd jött az elemzésesdi. Közben meg egyre csak halogattam a katonás adatgyűjtést. :) Persze néha kértek különböző szerződéseket is, akkor azokat vadászgattam össze, és bocsátottam az illetők rendelkezésére. Külön szám volt ilyen tekintetben, hogy egy hatályon kívüli is szükségeltetett valami bérletről.
Délelőtt magához rendelt a gazdasági igazgató is. Először csak kérdezte, hogy ismerek-e bizonyos Kovács Editet. Rá is vágtam, hogy persze, általános iskolai osztálytársam ugrott be azonnal. És lélekben kajtattam is, hogy mit keres ő minálunk a szociális jellegű végzettségével. Aztán kiderült, hogy nem róla van szó, ezt a lakhely pedzegetéséből tudtam meg. Végülis meg kellett néznem az önéletrajzát, a képről már ismerős lett. Géza (az igazgató) addig is bizonygatta, hogy ismernem kell méghozzá közgázból. De névről nem igazán tudtam, kiről is van szó. Általánosságban mondtam egy-két szót az A-sokról. A lány egyébként könyvelőnek jelentkezett. Jó is lenne, ha felvennék, kellenek a fiatalok. :)
A délelőtt során még egy látogatóm akadt. Ágota, az előző-előző-előző, magyarán az első belső ellenőr és controller. Már pénteken puhatolóztam, hogy járt-e a területen, akkorra várták ugyanis. És jelezték a pénzügyesek, hogy tuti benéz majd hozzám is. Hát így is lett. :) Bemutatkozót követően megállapította, hogy én vagyok a harmadik utódja. És tudatosította, hogy visszajönne. Erre a szeptembert jelölte meg. Vagy ide, vagy máshova, lévén, hogy lesz hely. Hát nagyon nem tudtam neki mit mondani, és most Joli jelenlétének is örültem, eltémázgattak a változásokról.
Távozását követően aztán beszélgettünk Jolival. Mert változatlanul tartok tőle, hogy útilaput kapok. Hiába a határozatlan idejű szerződés, a félsz bennem van. Joli elmondta, hogy korábban Ágota belső ellenőr volt, Péter (a most műszaki igazgató) controller pozíciót töltött be, szóval létezett munkamegosztás. Ágota távozását követően lett együvé a kettő, bár azért ellentmondásokra is figyelmes lettem segítséget és kooperációt illetően. Amúgy olvasgattam régebbi elemzéseket is az előbb nevezettek munkáiból. Nem tudom mikor lesz az, hogy én ilyen professzionális doksikat állítok elő. :S
Olvasás-írás-olvasás-írás metódusban ügyködtem. Ritmusosan haladgattam is, és tervezgettem az időbeni lelécelést. Erre 2, azaz kettő órakor besuhogott a vezír, hogy szerződéseket keressek neki, és fénymásoljam le. Egész kis paksaméta jött össze, mehettem is a nagy fénymásolóhoz, ahol jegyezni kell az állást is, azaz, hogy mennyit másolsz. A főnök nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy "piszkos papíron" állítsam elő a doksikat, ám nem nagyon variáltam ezzel. Utánam is jött, rá is kérdezett, mondtam, hogy nem, mert nem nagyon akarok variálni (ugye az állást rögzíteni kell), nem mindegy, hogy rakom be a lapot. Végülis nem szólt semmit, fél 3-kor le is adtam neki a kért holmikat. Aztán villámtempóban pakoltam össze, és jöttem ki. Mert amúgy is letelt a munkaidőm. A nap otthon aztán pihenős jelleget öltött.
Szerdán már éreztem némi egészségi problémát, így olyan 50%-os teljesítményt adtam csak a munkanap során, persze bosszantott ez is rendesen. Délutánra azért be kellett iktatnom a haditáp-vásárlást. Így Vizes óvása mellett elsuhogtam Tesco-ba, ahol ismét csak sokat szemezgettem néhány csudaklassz ruhussal. Meglepetésemre aztán a kasszánál a Katival (nyugdíjba készülő pénztárosunk) találkoztam, aki meg is akart várni. De lebeszéltem erről a szándékról. Később azért beszélgettünk a buszmegállóban. Mert volános lét ide vagy oda, buszváró van, váróbusz nincs. A délután aztán megint a pihi került előtérbe.
Hajnalban már éreztem, hogy borzasztó köhögési ingerem van. Így reggel gyógyszerrel indítottam. Felváltva kreháltunk hárman az irodában is.A csütörtöki nap nyugis is volt, meg nem is. Az elemzést iperítettem, illetve a jegyzőnek munkáltam készre a hadi szolgáltatásos nyomtatványát. A gazdasági igazgató elégedettnek is tűnt, hogy bőven határidő előtt elkészült. Amúgy pénzügyön tartózkodtam sokat, megismerkedtem a könyvvizsgálóval is. Fiatal srác, de jófej. És közölte is, hogy megtaláltam a tuti állást szerinte. Hát azt majd még meglátjuk.:)
Valahogy 10 óra tájékán kezdtem először furcsán érezni magam. Fájtak szemeim, sok innivalót kívántam. Utána jött a szédülés, alig mertem kicsámborogni a mosdóba is. És gyakorlatilag onnantól fáztam, de piszkosul. Pedig alapvetően meleg van az irodában, én meg pulcsiban is vacogtam.
Aztán jött a nagy telefon a MAL Zrt-től, hát köpni-nyelni nem tudtam. Gyorsan végigfuttattam, hogy interjúra se nagyon tudok menni, kicsi a világ, és ha kiderül, hogy próbaidő alatt váltásokon gondolkodom, úgy tuti útilapu. Meg hát őszintén...egy önéletrajzban jobban mutat azért a Volán, mint a zűrös MAL. Másfelől persze nem biztos, hogy fel is vettek volna, de most még nem gondolkodom a módosításban. És két szék közül a pad alá se akartam esni, hogy esetleg felvesznek, nem tetszik, volánt is feladtam. Aztán gondolkodtam, hogy lehet mégiscsak tapasztalatot kellett volna gyűjteni legalább a meghallgatáson, hogy mit kínálnak...Amúgy meg vártam a nap végét, el is jöttem a fél 3-sal haza. Itthon be is zuhantam az ágyikóba egyből, mint kiderült, 39 fok lázam volt. Persze aludni nem tudtam, mert a köhögés is gyötört, minden percben felriadtam. Csak annak drukkoltam, hogy tudjam kibekkelni a másnapot, és nehogy elküldjenek táppénzre!
A péntek reggel hőemelkedéssel indult, és az éjszaka se volt túl jó a köhécselés miatt. Azért csak elindultam a dolgozóba. Úgy, hogy ha nagyon-nagyon rosszul érzem magam, akkor hazakéretőzök a főnökeimtől pusztán az esetleges láz miatt. Amúgy meglepődtem megint, mert Joli ismét kocsival jött, és leszólított a buszról. :) Így 6-ra be is értünk. A lánya is beteg, szabit íratott, és neki is próbaidőn kell lennie. Ennyit Anya rémisztgetéséről, hogy nincs szabi, és táppénz. Na jó, utóbbit nem akarom megtapasztalni semmiképpen sem. Otthon zűrzavarok vannak változatlanul, apu senkire és semmire nincs tekintettel. Előzőleg is halálra szekírozott mindenkit. :S
Pénteken aztán hol hőemelkedésem lehetett, hol lázam, hol fáztam, hol nem annyira. Szemeim mindenestre egyre jobban fájtak. Joli elvileg haza is fuvarozott volna, ha kettőig befejeztem volna mindent. Erre pedig Vizes is felhívta a figyelmem: "Éva, péntek kettőkor már a fű se nő". Nagysokára el is érkeztünk ehhez az időponthoz, és előzetes terveimnek megfelelően léptem is haza bakára. Otthon a csütörtöki forgatókönyv zajlott le. Az oldalam is fájt ekkor már.
És hát a hétvégét is a betegség uralta sajnos. Így amennyit csak tudtam, pihentem. Viszont a teljes tünetmentességét nem hozta meg ez sem, bár a láztól sikerült megszabadulni. A betegségben lehet az egy hónapja tartó stressz testesült meg, mert azért maximalista lét is dominál ám változatlanul némi pozícióféltéssel egybekötve Ágota miatt. A következő hétre viszont reméljük a legjobbakat! :) Ezzel zárnám bejegyzésem, de megígérem, lesz folytatás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése