bevetésen innentől egyedül :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most folytatnám is a bejegyzések sorát ismételten egy heti beszámolóval. Február második hete a soron következő, aminek lebonyolódása ismeretetésre kerül. Különlegessége abban rejlik, hogy ez volt az első olyan munkaperiódus, amikor már egyedül hagyatódtam. Így kíváncsian is vártam az események alakulását.

2011. február 7-én már korán reggel kollegáim is tudatosították, hogy innentől egymagamban látom el a controlleri-belső ellenőri feladatokat. Kicsit álmos voltam ekkor még, mert vasárnap este csak-csak készre akartam munkálni Zoli adóbevallását, hogy minél hamarabb le tudja rendezni azt. :)

A nyomtató viszont megszívatott, bár igazából a csigatempó a gép befagyogatásának és lassúságának volt betudható. Megörültem, mikor az utolsó oldalhoz ért a printer, ám ekkor meg internal error következett...Grrr! Így végülis egy példányban tudtam csak előállítani a papirosokat némi küszködéssel ugyan. Egyébként pedig vártam, hogy pénzügyi részlegen beinduljon hétfőn az élet. Szerettem volna magyarázatot kapni az eltérésekre. Addig pedig csiszolgattam a jelentést, érdemi választ nem is kaptam.

S munka után ismét csak randiztunk Tillcsivel, a séta újra csak kellemesnek mutatkozott, sokszor sokat nevettünk. :) Hazafelé megint jött Jani is, aki szintén az idegesítő kategóriába tartozik a Vizessel egyetemben. Nem tudom, miért kell valakire rátapadni akaratának ellenére?! Nem csípem az ilyesmit! Ám Jani is rám van cuppanva .Most próbáltam leépíteni megint, leginkább azzal, hogy direkt olyan helyre csücsültem, ahol a külső szék hátranyeklik. Nem zavartatta magát, leült mellém. A szombati telefonhívást nem is kérdeztem, bár zavart már az is. A rajongókon még vélhetően fogok füstölögni, amíg fel nem fogják, hogy nincs keresnivalójuk az életemben!!! Itthon kicsit beszélgettünk Anyával, majd a napot ismételten msnezéssel zártam.

Kedden megint munkanapot kezdtem. Megtörtént az első adatszolgáltatásom is ennek keretében. Az innovációs járulékkal kapcsolatban kellett adatot gyűjteni, és továbbítani. Először persze azt se tudtam, mi az. Szóval az ilyen feladatokból is lehet épülni szakmailag mindenképp. :)

Az elemzést alakítottam tovább, bár fel is húztam magam, mert kiütközött az eredeti probléma, az adateltérés. Így mindenképp utána kellett járnom a pénzügyi osztályon. Sikerült is riadalmat keltenem. Megnyugtató magyaráztot viszont nem kaptam. Azonban folytattam a megkezdett tevékenységet. De már ekkor frusztált, hogy a következő hétre sok-sok táblázat legyártmányozása volt napirenden, és azokat nem is tudtam hova tenni. Ez persze kihatott a délutánra is, mert nem sok dologhoz volt kedvem. :S Azért írtam tovább a jelentést, amennyire csak tudtam.

Szerdán aztán meglepetésként ért, hogy Joliék felvettek már reggel, így 6 órakor már a jelenléti ívet láthattam el kézjegyemmel. Örültem is kicsit a korai melóba érkezésnek, így lehetőséget véltem felfedezni arra vonatkozóan, hogy előzetes terveimnek megfelelően készre formálódjon a két ellenőri dokumentum. Az irodában jó hangulat is uralkodott Cukrosbácsi (informatikusunk, Géza) jóvoltából. Bírom, mikor kifigurázza a dolgokat. :) És segítőkész is, mert a NAV VPOP szekciója ellenőrzést tartott, az energetikus rajtam keresett szerződéseket, de nem találtam meg őket. Az előző controllerhez (most műszaki igazgató)fordultam, és kiderült, hogy nem nálam vannak nyilvántartva ezek. Az ellenőrzés miatti feszültség viszont érezhető volt!

A sümegi elemzéssel kínlódtam hosszasan, majd 1 óra körül lesuhogtam a pénzügyre ellenőrzés céljából, mert találtam egy eltérést, aminek okáról érdeklődnöm kellett. Hát a frászt kapták szokás szerint. Végülis elismerték a hibát, csak hát javítani nem óhajtottak...Majd utánanéztem még egy dolognak alant a pénzügyön, és tértem visszafelé a munkához. Eredendően ott is akartam maradni 8 órán túl is, de aztán mégiscsak a távozás mellett döntöttem, igaz, jócskán fél 3 után. Előzőleg futott be a menetrendi infót kérő telefon, amit felvettem, és intézkedtem Cukrosbácsi legnagyobb szórakozására. De a hölgy nagyon hálás volt, amiért megmondtam, melyik négy óra után Veszprémbe tartó járat áll meg a Tócsánál. :) Kicsit túlbecsültem a kiérkezési tempót a tesco-s buszstop-hoz, így jó 10 percet sütkérezhettem a gyönyörű napsütésben.

Közben szaladt meg Őnunciussága, és ejtette el a morgását Eszterre és a buta kérdéseire arra vonatkozóan, hogy mivel is foglalkozott egész nap. Vizi úr elmondása szerint valami gépalkatrészek után kocsizott Ajka-szerte. Hát az ilyen ellenőrzés se kéne! Mondjuk az se hiányozna, hogy munkába kísérgessen a párom, ahogy ez náluk dívik!

Otthon legszívesebben ledőltem volna, tulajdonképp azért is mentem haza, de hát nem lehetett, mert apu borzasztó hangosan beszélt folyamatosan. :S Így kénytelen-kelletlen elővettem a munkaholmikat újra.

Este - miután Tillcsibémml befejeztük a napi rituális telefonolást - kicsit beszélgettünk Anyával, ami igen-igen humorosra sikeredett, lévén, hogy a gép állandó jelleggel befagyott, meghiúsítva ezzel édesanyám facebook-os játékolását. Na, ahhoz képest adott neki apu feladatokat, ami a vacsi igények benyújtásában testesült meg. :) Elébb pirított kenyeret, majd mikor kész lett, már tojásos kenyeret kért (ez a bundáskenyér, mint megfejtettük a szaknyelvet). Egyébként az is megállapításra került, hogy a műtét óta bolondult meg teljesen, ami lehet, az altatás utó-utó-utóhatása. :) Most mindenesetre mókásak voltak az alakításai.

Az már kevésbé tetszett, hogy a gép változatlanul fagyoagyogatásokat produkált. Anyusom el is unta.. Nálam nagyjából rendeződött a helyzet, egy apróságot kivéve, hogy lehajított váratlanul msn-ről, de úgy, hogy vissza se tudtam lépkedni.

Csütörtökön aztán megint csak pörgős nap elé néztem, 11 órára lettek igazgató vizit alá vonhatók a jelentéseim. Persze valahol elszivárogtak, így az átnézés is váratott magára. De ekkortájt már az is kikristályosodott, hogy határidőim csúsznak, mivel Felügyelőbizottsági ülés márciusban lesz. Azért ettől függetlenül is végezni szerettem volna! Minél előbb leteszek egy dologról, annál jobban érzem magam! :)

Munka után jellegzetes esemény nem történt már, azon kívül, hogy közösen néztük az Ajka tv műsorát, és kritizáltuk a képviselők mondókáját. Apu pedig megint szórta a jobbnál jobb ötleteit a megoldásra vonatkozóan. Szóval szórakoztató volt! :) A számok viszont elkeserítőek. Egyébként Volánnak is tartoznak, pont a nap során írtam róla elemzést. A délután során egyébként kisebb vita megint kialakult apu meg köztem, mert nagyon ajnározta Viktort...No comment!

Pénteken megint kocsival mentünk, bár erre aztán nem is számítottam. Történt ugyanis, hogy nyugodt szívvel felszálltam a buszra, még akkor is, ha Joliék nem utaztak. Nem sejtettem ekkor még, hogy a központban le leszek parancsolva a járatról, hogy velük tarthassak. :) Jó volt azért korábban érkeződni, ugyanis feltett szándékom volt az is, hogy péntek lévén időben elkezdem a hétvégét. :):) És hát jólesett a gesztus is, hogy nem hagynak ki a csapatból!!! Egyébként igazgatói javítások megtörténtek, ezeken haladtam végig a szerződésiktatás mellett, illetve az előrekészülés mellett, ami a következő időszak végtelen sok táblázatának kitöltését foglalta magában. Most alapom is adódott erre a 6 órási érkezéssel.

Kettő órakor aztán léptem is, Tillcsi már várt is vélhetően. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a hétvégét együtt-töltjük, és Zoli vet egy pislantást a számítógépre. Ez meg is történt, sokkal gyorsabb lett a masina, és az életet megkeserítő lefagyások is megszűntek. :)

Kicsit beszélgettünk még nagy és kisebb családilag is. Nagyon hamar elkövetkezett a vacsoraidő, amikor is gyárthattam a melegszenyókat Kedvesem óhajának szívesen eleget téve. Öröm volt nézni, ahogy jó étvággyal güzmöli a vacsorát. Azután nagy-nagy társasba kezdtünk, megismerhettem a Ki nevet a végén speciális verzióját. Végülis a partit felfüggesztettük, hogy közös msnezést is meg tudjunk valósítani. Ilyenkor én veszem át a Jaws szerepét, míg Tillcsi pötyög az ölemben csücsülve.

Sajnos ennek a beszélgetésesdinek is idejekorán lett vége álmosságom okán. A társast is csökkentett módozaton folytattuk, bár remekül szórakoztunk így is. S közben átadásra került a Valentin-napi ajándék is. Egy fűszertartót kaptam illetve egy dobókockás figurát. Meglepődtem és meghatódtam, mindkét holmi nagyon tetszett! :) És örülök, hogy a kockás sorozat egyre bővül, mint ahogy a stafírung is! :) Másik oldalról viszont kényelmetlenül is éreztem magam, amiért nálam a vásárlás is tolódott. Szóval a viszonosság elve csorbát szenvedett, ami zavart is!!!! Így törtem is a bugrist a korrekción! Másnapra be is ütemeztem a vételményezési folyamatot!

Szombaton aztán megintcsak koránkeléssel indult, bár ezúttal csak a reggelikészítés okán zengedezett az ébresztő. Majd az étkezést követően visszaheveredtünk, és folytattuk a szundikát, miután lebeszéltem magunkat a vásárlásról. 9 óra körül aztán nagy-nagy Dallas nézés kezdődött. Dodi is megérkezett tévét nézni, ez pedig kellemes időtöltésnek bizonyult. Ebédre rántott sajtot készített Anya Tillcsi nagy örömére.

A délidő után aztán olyan történt, ami eddig nem volt megszokott. Vissza kellett mennem az ágyikóba a fáradtság okán. Kedvesem is velem tartott, és így mindketten pihentünk egy kicsit. Uzsonnaidő tájékán sikerült megébredni. :S S bár nem éreztem teljesen kipihentnek magam, mégiscsak beneveztem a társasolásba. Ez igazán jó hangulatot eredményezett most is. Az, hogy a másik bábuját kicsaphatjuk, fokozta a harci kedvet is. A játék során szövetségek is köttettek, illetve bontódtak fel, valamint kegyelemgyakorlással is éltünk néhány esetben.

Hamar eljött a vacsoraidő, ezúttal Anyusom állított elő Tillcsinek táplálékot. Közben viszont társult hozzánk a pihenésben, és elmulasztott szólni a serpenyőben izzadó cordon bleau-ről, így az némi karbonszálas megerősítést is kapott. Azonban jó hangulatú beszélgetést folytattunk vacsorát követően is.

S kisvártatva csatlakozott hozzánk Dodi is. Amíg ők a férfiügyeket tárgyalták ki, addig én gyors msn-lejelentkezést követtem el a gazdász pajtásoknál, majd rituálisan megpancsikoltam, lévén, hogy közeledett a tente számomra, azaz a 10 óra. Nem vicc: alvási szokásaim átalakulóban voltak/vannak. Ez a mókuskerék hatása vélhetően. És míg Tillcsi tévézett, addig én nyugovóra hajtottam fejem, abszolút alkalmazkodtunk egymáshoz.

Reggel így is nehezen keltem ki az ágyikóból. De a reggeli az szent és sérthetetlen (ahogy a határidők is azok!). Ezúttal pedig tojást sütöttem és kakaót készítettem. Majd ezek beburkolását követően meggyőztem Jó Ügyészem, hogy folytassuk a szendergedést Dallas-kezdésig. Ennek megfelelően visszatenciztünk megint a sorozatig. Akkor ugyanis helycserés támadás történt: Dodi jött, én mentem. Ugyanis a főzés rám maradt. Ennek örültem is most, hiszen Kedvesem még nem nagyon ismeri kosztjaimat.

Míg a férfinépek tévéztek, én sürgölődésbe fogtam, hogy az ebéd mellett Dodi hadtápja is iperítődjön. Közbe-közbe azért Tillcsi ajánlkozott, mint kiskukta, ezt nagyon értékeltem is! A maradék férfiegyedek csak ellenőrözést tudtak gyakorolni. Apuval össze is vitáztunk egy ízben, mert megint önzőségét bizonyította, én meg hangot adtam nemtetszésemnek! És a kéréseimet is megtagadta ügyintézés terén, amiért megintcsak berágtam. Biztos hatalmas dolgot kértem egy hivatali papír kitöltetésével!!!

Nehezen koncentráltam így a főzőcskére. De a pörköltbe igyekeztem szívem-lelkem beleadni ezúttal is. Míg a húsok rotyogtak, illetve sültek, addig kinyomtattam Kedvesem adóbevallási nyomtatványait. Igazából kihasználtam az adódó néhány perc szünetet.

Dél után lett jócskán így is, mire ebédelhettünk. Közben bejelentkeztek Karcsiék is, akiket tévesen Marcsiéknak titulált apu. Bár a stílusból tudhattuk, hogy nem Tillcsiért jönnek. Így következhetett a kutyuselzáró hajcihő. Teri néni igen-igen érdeklődött ellenőri mivoltomról, szerintem nem véletlenül. Szépen csendben már csak dacosságból is, de megfogadtam, hogy utánajárok a kedvezményes jegyvásárlási lehetőségeknek! Sok társalgást nem folytattunk, mert Tillcsi a hazautat a 14.10-es busszal tervezte. Így lassacskán készülődtünk, hiszen a kutyusokon is át kellett küzdenünk magunkat, és újévi fogadalmamnak (hogy nincs loholás a buszra!) is eleget akartam tenni. Alíz azonban ugrándozással akarta maradásra bírni Kedvesemet. Sajnos nem jött be a blökinek.

Bebaktattunk a központba. A kellemes séta közben pedig értékeltük a hétvége eseményeit. Mit ne mondjak? Klassz víkend volt, amelynek során bepislantást nyert Tillcsi egy átlagos szombat-vasárnapomba.

Nagyjából fél 3-ra értünk mindketten haza. Innentől a további főzőcske lett meghatározó nálam. Majd átnéztem még az ellenőri jelentésem, és nagyjából este is lett, kezdetét vette a másnapi munkára való készülődés. Azt vettem észre, hogy tesó Győrbe történő elhaladását követően begyorsulnak az események és megszaporodnak a tennivalók. Persze ezt a napot sem zárhatta más, mint a nagy hagyományoknak örvendő msn-parti Anitával.

Kellemes kis hét volt ez, az első olyan, amit önálló munkafronton történő ténykedést bonyolítottam. És adódtak klassz pozitív irányú meglepetések is mind munka, mind magánéleti téren, amik szintén dobnak a 7 nap összesített minősítésén. Bízom a hasonló folytatásban. Bár az tuti, hogy pörgősnek ígérkezik a következő időszak az esedékes rengeteg adatszolgáltatás okán. Igazi kihívás. :) De majd tudósítok erről is. Addig is legyetek jók és mosolygósak! Még jövök! ;)