egy pörgős, érzelmileg sokszínű hétről

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint összetorlódtak az események, így megint van mit írnom. Nem is csűröm tovább a szót nagyon, inkább belevágok a heti beszámolóba. :)
Hétfő ezúttal a készülődés jegyében telt, hiszen tesókám ezen a napon ment vissza szeretett egyetemi városunkba, Győrbe. És mivel Anya dolgozott, így a heti hadtáp előállításának feladatát én kaptam. Reggel ezért korán is keltem, hogy minden kapkodásmentesen elkészüljön délutánra. Nyugodtságomból egy telefon zökkentett ki, a rendőrségről keresték újra csak Anyát, mert a kihallgatás során ottmaradt a személyi igazolványa. Így mindjárt hívhattam is Penny Marketet, és Róbert főnök urat, aki el volt ragadtatva a tényállástól. :) Majd kicsit berágtam Dodi eledelekre tett megjegyzésén, de azért próbáltam is túllendülni rajta, és folytatni a megkezdett főzőcskés tevékenységet. Elég hamar elszaladt a nap, és következett a 3 óra, amikor is mindegyikőnknek készülnie kellett. Dodinak vissza Győrbe, nekem meg a szokásos hétindító randevúra. Szép lassan, ám konfliktusmentesen cihelődtünk.
Tillcsivel való találkozó aztán ismét mesésre sikeredett. A Jó Ügyész felcsigázott teljesen, mert végig meglepetést említett. Folyamatosan próbáltam kideríteni annak mibenlétét. Azt a választ kaptam, hogy egy képet fogok kapni magamról, olyat, ami még nincs. Hát kétségbe is estem, miféle fotó lehet Tillcsi birtokában! :) Még fogadtunk is, hogy nevetni fogok-e! Persze makacsul tartottam magam ahhoz, hogy ez ki van zárva ilyen előzmények után! Naná, hogy nagy derültséget okozott, amikor megpislantottam a tükörképet! :D A papírtáskában jónéhány tájékoztató anyag mellett egy plüssoroszlán bújt meg. És még az se volt egyébként gyanús, hogy Tillcsiékhez érvén a fiúk megmutogatták szerzeményeiket. :D Tillcsi rendkívül jól szórakozhatott az egész hazaút során. :) Hazafelé aztán Zoli is társult hozzám, aki iskolába ment okítani még egy kicsit.
18 óra 55 perckor értem kereken a pályaudvarra, meglepődtem, milyen sokan akartak utazni, többen is, mint eddig valaha hétfői napok tekintetében. Itthon aztán Chappy üdvözölt tisztességes ráugrándozással, pedig úgy láttam, elfoglalta magát az eb valami csonttal. De biztos Alex-nek is köszönni akart (opsz: ez lett a Sörényes becses neve, teljesen spontán jött.). :D Nem is nagyon tudtam betellni az oroszlánkával!!! A jószágot megmutattam a családnak is és a sztorit is előadtam, igaz, csökkentett módozatban.
Aput azért felvilágosítottam, hogy ez nem suurcucu és nem is jararaca (melyeket előszeretettel emlegetett, miután megtudta, hogy Tillcsiék a Tropicariumba mentek). :D Egyből rávágta, hogy ez egy sörényes. :D
Az este során aztán kicsit hülye helyzetbe hoztam magam, mert unokatesóm vőlegényének hogylétéről nem kaptam infókat, és így azt is hittem, hogy Eszter haragszik (holott éppenséggel bennem maradt tüske a korábbi telefonos manővere után...). Szóval cselhez folyamodtam, és vettem kölcsön Anya msn-es fiókját, hogy megtudhassak valamit. Persze azt nem is gondoltam volna, hogy Anya és Kata találkoztak...:S Azért nem voltam biztos abban, hogy nem buktam le teljesen. De legalább okosabb lettem kicsivel Nunciussal kapcsolatosan. Az este aztán fogadóórával záródott, bele is merültem a beszélgetésbe, ennek dr. Csont látta kárát leginkább, meg a a Rejtély főcíme. A gazdász pajtásokkal csevegtem, a Sörényes sztoriját pedig muszáj volt a végletekig fokozva előadnom. Persze jót derültünk. :D Klassz nap volt!!!
A kedd délelőtt viharos gyorsasággal telt el, bár jobbára csak beszélgettünk. Megint összevesztem apuval, nem toleráltam a kötekedő megjegyzéseit, most megint a hangsúly nem tetszett neki! Aztán meg Anya kezdett szekálni, amiért épp levelet írtam, és állásportálokon leselkedtem. Ezt se nagyon értettem, hogy mit kell egrecíroztatni. Nem is hagytam szó nélkül ezt se, ami a szívemen, az a számon!!! Aztán nagyjából rendeztük sorainkat. Majd gyakorlatilag az újabb feszültségek elől megszöktünk, mert apuval megint adódtak nézeteltérések...
Ajkán aztán bankolásztunk, várakozás közben latolgattam a munkapiaci lehetőségeket. A bankban amúgy szerintem ebédszünet lehetett, elég soká kerültünk sorra, bár a kedvenc referensünkhöz mehettünk, akivel lehet hülyéskedni! Ez most is megtörtént. :) Aztán vásárolni indultunk. Ezúttal Anya vett magának egy lábbelit. Dörgölhettem is az orra alá, hogy kriminális vásárló, mert ezúttal jó alaposan végigszemlélte a kínálatot. Azt ő nem szokta...:) Muszáj is volt felhívnom figyelmét erre!
Hazafelé taliztunk Katával is a pályaudvaron. Megnyugodhattam, hogy az msn-es probléma rendeződött. De ezzel a trükkel többet nem élek, bár jelen helyzetben mondjuk rendkívüli eset forgott fenn!
Amúgy jól utaztunk, volt hangulat már megint, jött a "Rezes", oda-vissza piszkáltuk egymást, persze nem gonoszságból! :) Konstatálltam amúgy, hogy Schwa-Medico-ék kiköltöztek az Ipari Parkba, lehet, ez az a bővítés, ami miatt kerestek is embert. Hazafelé tartott egy nénike, egy darabon együtt is sétáltunk. Na, aztán fel is tette azt a kérdést, amitől a falra tudok mászni!!! Jó, persze nem szekálásból érdeklődött, sőt még mondta is, hogy nem lenne ma szülő. Ha taníttatva van a gyerek, és nem tud elhelyezkedni, az a baj, ha nincs (és érdemes lenne), akkor meg minősítve van a szülő negatív irányban! Egyébként nem tudom még megítélni, hogy az egyetemi kiegészítő elvégzésével rossz döntést hoztam/hoztunk-e, hosszú távon szerintem kellett ez az oklevél!
Itthon aztán kimérgelődtem magam a munkás kérdésen, majd kicsit ejtőztünk. Fél 5 felé megérkezett apu is, akkor javasoltam, hogy menjünk ki, csináljunk valamit, csak vita ne legyen! Egy tuja az előkertben kifelé akar dőlni, ezt kötöztük össze. Na, megszaladt a szomszéd banya, apu miatt tett panaszt Anyának! Ez még a múlt heti parázs vita kapcsán került elő, amikor is a diófa és a banya gyümölcsfáin marakodtak össze, illetve apu túl nyersen küldte el a banyát melegebb éghajlatra! Jobban üt az pedig, ha elegánsan teszi! :D A hangnemet kifogásolta (nem mondom, hogy nem volt benne igaza!).
A fő problémája az megint a diófa volt. Érdeklődött, hogy Anya mit szólna, ha az onnan át lenne helyezve. Jó anyám megmondta, hogy semmit nem rak most odébb, de a banya csak nem hagyta annyiban...Hát elfutott a méreg akkor már, hogy Anya nem igazítja el erőteljesebben, megtettem én! Megkíséreltem elmagyarázni, hogy a nagy diófa vet árnyékot a gyimilcsesére, nem az a pici fa! Meg is kérdeztem, mikor fog az akkora lombot növeszteni, aminél tényleg probléma lehet?! Le is reagálta, hogy gyorsan nőnek! Javasoltam akkor már, hogy nézzen körül a portáján, a nagy diófa 40 éves már elmúlt, annak tényleg van lombkoronája! Akkor meg témát kapott, hogy zavar-e. Anya válaszolt, hogy tulajdonképp igen, mert ahova átnyúlnak az ágak, oda nem lehet krumplit ültetnünk pont az árnyék miatt. Akkor meg sopánkodott, hogy szóljunk, és kivágattatja. Visszavettem a szót, hogy megoldottuk, eltoltunk a burgonyaültetvény helyét. Ha már át akar helyezni fát, tegye meg a saját fáival! Azt kellett volna hozzáfűzni még, hogy mi a f*szért ültette oda egyáltalán? Végül be is dobta végül a jószomszédi viszony sérelmét, hogy nem lehet velünk megállapodni szépen! Anya szerintem igen megalkuvó volt, azért is szóltam bele! Kicsit büszke vagyok magamra, mert bár nem kaptam teljeskörű szólási jogot, azért meg tudtam védeni a fát! És figyelni is fogok arra, hogy szépen növekedjen! Csakazértis!!! Már gyártottam a védőbeszédet a diófának! :) Az este apuval nem nagyon lehetett bírni, így idő előtt kidőltünk.
Szerda délelőtt ügyintézősre sikerült, azt nézegettem meg, hogy hogy milyen díjcsomagok léteznek telefon, net és tv hármasában. 19-én lejár az invitel-es hűségidőszakos szerződésem, és váltást fogunk eszközölni. Az azzal kapcsolatos levelezésnek pedig nem árt időben nekifognom. :) Illetve nézegettem állásportálokat, de nem nagyon frissültek. Azért az Audiba jelentkeztem, ott is pénzügyi területre. A karrier oldaluk azért hagy némi kívánnivalót maga mögött, mert bár önéletrajznál is magyart és németet egyidejűleg kérnek, csak egyet enged a rendszer feltölteni. A többi okiratnál szintén ez van. Így aztán a német nyelvvizsgát és az egyetemi oklevelet, valamint német önéletrajzot küldtem nekik.
Állásvadászatot követően átrendeztem a ruhásszekrényt, előbányásztam a melegebb ruhaneműket. És rettenetesen vártam mindeközben haza Anyát, aki temetőt rendezni ment, apuval megint nem lehetett bírni!!! Az volt a fő problémája, hogy nem engedte Anya korábban a krumplit kiszántani. Igazából nem olyan hatalmas a terület, hogy ahhoz gép kelljen egyáltalán! Innentől lettem én is rossz, mondott megint mindent, ami a száján kifért! Ki is mentem szépen a kertbe ebéd után, ahol Anya már épp krumplit szedett kapával! Mivel még száradni kellett kicsit, így azzal foglalkoztam, hogy a földet eltávolítottam nagyjából a növényekről gyorsítva a száradási folyamatot. Kisvártatva apu is megérkezett mocskoskodni. :S Miután megint beszólt, megszemléztem a kukoricást. Egész jó termés lesz szerintem. Velem tartottak a sétánál a blökik is, imádnak rohangálni! Most, hogy a ház mögötti/melletti árok patakká változott a sok eső miatt, abban is imádtak ugrándozni. Aranyosak voltak!
3 körül jöttünk be a kertből, miközben azért a diófát is sikerült megvizsgálni. Még mindig büszke vagyok magamra, amiért eligazítottam a vén szipirtyót. Anya szerintem nem tudta már tegnap se, hogy milyen méretű a fa, akkor látta, hogy ez semmiféle árnyékot nem vet, hiszen lombja is alig van még. A gyimilcsek meg elég távol esnek tőle. Majd legközelebb megkérdezi a banyát, hogy miről is beszélt...:D Bíztam benne, hogy kijön a kertjébe, de ma csakazértse tette meg. Kicsi bóbiskolást követően aztán összeszedtük a krumplit. Anya vicces volt, mert mikor érdeklődtem, hogy ki dobta rám a takarót, rámutatott Alex-re. :D Apu megint jött beszólogatni, egy krumplit hajítottam már felé, hogy húzzon befelé. Nagysokára tűnt el onnan. Nagyon idegesítő volt, hogy hajcsárkodik, nem csinál semmit, és offol...Pár zsákkal lett végül, igaz, csak a terület felét rendeztük el most. Bejöttünk, és lepihentünk, miután a transzportert is eltoltuk hátra az udvarra. Aztán megint a bóbiskolásé lett a főszerep.
Csütörtökön megint mindenki próbált apu kedvére tenni, így egyik kedvenc ételét állítottuk elő, a tócsit. Annak sütkérezésével jól el is ment a nap, és készülődhettem a randira. :) Ezen a napon amúgy takaréklángon égtem, ezen sütésen kívül mást nem is csináltam. Kicsit bántott is, mint ahogy az is, hogy a bankolással nem végeztem időben, és Tillcsinek kellett várakoznia rám. Ismét csak nagyon jól szórakoztunk egymás társaságában.
Pénteken inkább a délután volt a mozgalmasabb. A munkásjárattal indultunk vásárolni, végre a kedvenc sofőrömmel utazhattam. Előzőleg azért jót tudtam mosolyogni, míg készült a bevásárlólista. Erre azért volt szükség, hogy semmi létfontosságú ne maradjon el, ami kellhet apunak. Bár a délelőtt során pár dolgot vett azért magának, miután végzett az apeh-os ügyintézéssel. Egyébként a polgármesteri hivatalra kiakadt, mert a hölgy, aki a szociális ügyekkel foglalkozik, azt mondta, hogy nem szükséges lejelentkezni zűrlényékél. Ott meg kiderült, hogy be kell diktálni mindent, ami TB-vel kapcsolatos. Valamiért állásügyben bizakodó lettem (kérdés, meddig marad ez így :S). Auditól kaptam a délelőtt során pár ajánlatot, erre remek a hírlevél funkció. Ezeket pályáztam is. Audinál egyébként számítottam újabb bővítésre is, mert valami támogatást is kaptak állam bácsitól ilyen célzattal. Továbbá találtam még egy ajkai céges hirdetést is, ahol a nyelvtudás lenne a fontos. Plusz ott a pápai lehetőség is, aminek dokumentumait hétfőn terveztem postára adni. Tehát a Huhujje-projekt elindult!
Szóval a munkásbusszal bementünk Ajkára. Elég hamar be is értünk, 1 óra után néhány perccel. Leszállást követően megindultam automatikusan a Tesco felé, míg Anya meg a Lidl felé. :) Kis kommunikációs zűrzavarunkat követően aztán az Euros üzletben hagytunk némi pénzt, azt követően a Lidl-ben, végül a Tesco-ban. Vásárlás közben persze ezerrel mondtam a magamét, mit nem kéne megvenni. Anya meg győzködött, hogy adott holmi szükséges. A nápolyival akasztott ki igazán, hogy vásároljunk egy raklapnyit, ráadásul citromosat, ami meg nem volt fellelhető sehol. Azért a Lidl-ben vagy hatszor körbenézett a nassi miatt. Közben észleltem, hogy új dolgozókat vettek fel oda, többségében színes egyéniségeket. Tényleg egyéniségek, mert még danolásztak is. :D Azon kicsit meghökkentem, hogy a főnök szerepében egy fiatal suttyó tetszeleg, aki bőszen osztotta is az ukázokat, mit hová kell pakolni a színes egyéneknek hipersebesen. Ezt az üzletet szeretem a legjobban, itt kényelmesen lehet mozogni az eladótérben, és a bevásárlókocsi se ráz. :)
Végül pedig megvettük a telefont apunak némi tanácskozást követően, amit a szolgáltató és a készülék megválasztása miatt iktattunk be. Praktikus okokból a T-mobil-ra esett a választásunk és a Nokia 1616-os telefonra. Igazából van működő készülékünk, csak SIM-kártya kellett volna hozzá. De néztem, az meg nem sokkal kevesebbért kapható, mint egy komplett csomag. Így azt vettünk. Aztán ha apu valamiért nem tudja kezelgetni az új telefonját, akkor a SIM-et átpakoljuk valamelyik régebbi telóba, amit tud használni. Nem kell amúgy semmi extrára gondolni, főleg nem érintőképernyőre! Ami extrája nagyon tetszik, az a beépített FM-rádió! :)
Meglepődtünk, mert Dodi is itthon tanyázott, ahogy észleltem már megnézegette Alex-et és a csuklópántot is, melyet még csütörtökön postáztak ki. :) Majd az ellenérték közlése után meglobogtatta a papirosokat, amiket kértem, hogy nyomtasson ki. Meg is döbbentem egy picit, hogy minden egy példányban készült, mikor 3-at óhajtottam belőle. Meg is mutattam tesónak a levelet, és a számot! De persze én voltam összevissza! Lehet, egyébként a dupla levél tényleg bezavarta. Amúgy meg voltam elégedve a nyomtatási minőséggel!
Majd ebédeltünk, ami után megint mindenki a telefont bűvölte, apu meg szentségelt, hogy nem kell ez neki! :D Majd kisvártatva közölte, hogy lejön a transzporterrel mamától, úgyhogy kutyákat csukjuk el. Kinn vártam azért, közben angoloztam, és süttettem magam. Igen-igen kellemes volt. Amíg apu távol leledzett, addig aktiválta Anya a SIM-kártyáját is. Elővacsi után fűrészeltünk apuval, hamar abbafejeztük, mert eléggé pudvásak kerültek elő, bár nem is nagyon tudtam, melyik darabot abalygasam meg, lehetőleg úgy, hogy ne dőljön rám az egész rakás. Majd összeszedtük mamánál a korábban kiszántott burgonyát, amit aztán el is vermeltünk.
Majd ejtőzés következett, nápolyievés és beszélgetés, apu meg a telefonját tanulmányozgatta. Alapfunkciókat fontos volt megismernie, meg a rádió előhívását, úgyis emlegette a délelőtt során, hogy milyen jó volna egy zenelejátszó eszköz...:) Ahhoz képest, hogy "nem kell", eléggé eljátszingolt vele. :)
Szombat délelőtt fát fűrészeltünk, raktunk, előzőleg meg helyet csináltunk a fűtőanyagnak, és egy melák szekrényt kellett a műhelybe transzporálni. Ezt eredendően négyesben tettük volna, de tesó lassan készült neki, Apu meg meg bemérgesedett az egészen...Mondjuk folyamatosan kötekedett így is. A délutánt aztán szunyával is töltöttük. Akkor még egyébként a net is működött, mert Anya játszott Apu nem kis morgására!!! Kicsit felbosszantott, hogy Jó Ügyésszel a telefonbeszélgetésünket valami akadályozta, s hogy a végén már hívni se tudtam. Kétségbeesve kajtattam pedig olyan pontot az udvaron, illetve a lakásban is, ahol megfelelő a térerő. Bár lehet, az is bezavart az egészbe, hogy Tillcsi épp buszon csücsült. Ez így eléggé hülyén is jöhetett ki, tartottam attól, hogy azt fogja hinni, tán valamiért megorroltam, így e-mail-ben akartam közölni a tényállást. Ezt viszont már nem tehettem meg, ugyanis nem rendelkeztem internethozzáféréssel. :S Mindenki neki is állt bűvölni a gépet, meg a különféle beállításokat, 0 eredménnyel. Pedig Dodi szakértelmében bíztam! Így aztán mindenki időben elvonult pihenni.

A vasárnap délelőtt pedig újra csak koránkeléssel indult, mert ugye főzőcskézni szándékoltam. Aztán inkább a netet ellenőriztem, és húztam fel magam, hogy nem szuperál. :S Adódott egy megérzésem (abszolút pesszimista), hogy nem is lesz internet-kapcsolat a nap során már, ezért is írtam az sms-t Marcsinak, hogy tényleg ne aggódjon a Jó Ügyész. Aztán 7-től 10-ig próbálkoztunk a net feltámasztásával, miközben azért főtt a pörkölt meg a húsleves. 11-kor kelt Dodi, akkor ő folytatta a szerelést, sajnos eredménytelenül. Ha már netelni nem lehetett, elvonultunk tévézni. Nálam ez nagyon jól sikerült, már megint elbóbiskoltam. Igaz, csak egy jó negyed órára...ez valami védelmi reakció lehet. Ebéd után még kísérleteztünk, ez nagyjából Forma-1-ig tartott. Apu meg megint morgott a telefonja miatt. Én meg már nem tudtam, hogy magyarázzam el a billentyűzár kioldását. Akármit is mondtam, mindig mást nyomott, és sipákolt, hogy nem működik a készülék. Tesónak sikerült megnyugtatni.

Forma-1-et ezúttal elvonulva néztem, szükségem volt egy kis nyugira. Persze eredendően németezni és angolozni is akartam. Ezek helyett elszundikálni sikerült. De a legjobb részekre azért felébredtem, és örömömnek hangot is adtam, amikor Kormos kiesett a versenyből. Kubica is szépeket előzött. Kicsit drukkoltam, hogy Alonso-t intsék le elsőként, hogy a világbajnokság szorosabb legyen! :) Az utolsó köröket már nem nagyon hagyta volna Anya, hogy nézzem, de azért csak kiharcoltam magamnak a tévézést. Mire vége lett a futamnak, már összecsomagolta a heti hadtápot Dodinak, aki el is kezdett septiben pakolni. Ugyanis nem tudta, Hajmi mikor érkezik. Miután egy pakk kész lett a szokásos népi játék (ezt vidd még, azt vidd...) akkor következett Apu holmijainak összekészítése. Ez előtt gondoltam, hogy felhívom Tillcsim, akit ekkor még nem értem el. Amikor meg keresett épp zoknik után kajtattam. Dodi meg vigyorgott az egészen, de azért a telefont odahozta nekem, és követelte is, hogy hívjam vissza, mert hát jeleznem kell, hogy ne várjon levelet! A kicsikém lemaradt picurkát! :) Persze a paródiát se úsztam meg. Örültem, hogy végre tudtunk beszélni Tillcsivel! Meg annak is, hogy Apuval is váltottak néhány szót, jólesett ez Apunak!

Dodi fél 7-kor távozott el hazulról, kicsit összekaptunk megint, mert szerettem volna egyeztetni akkor arról, hogy mikor megyünk látogatóba. Ő meg ezt annyira nem értékelte, vagy nem tudom. :S Tesó távozása után csak beszélgettünk, illetve Anya játszott kicsit, én meg angoloztam. És hát kieszeltem, hogy mindennap írok levelet Tillcsinek Outlook-on keresztül, maximum később kapja meg! :) Kicsit furcsa így net nélkül, de igazából dühítő is, mert fontos is lenne a használata! Már gondoltam arra is, hogy az eső okoz ott problémát, vagy a szolgáltatónál adódott valami gixer, vagy pedig mivel kicsit megcsúsztunk a számla kiegyenlítésével, ezért korlátoztak. A hétfő reggelt mindenesetre reggel hibabejelentéssel gondoltam indítani a minél gyorsabb megoldás érdekében! Este aztán tévéztünk Apuval, aki valamelyest igényelte is ezt a közös programot.
Ezzel posztom végére is értem. A többi történéssel majd még jövök. Addig is mindenkinek minden jót!

érzelmi hullámvasúton

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most pedig következzék az újabb heti beszámoló, hogy lemaradásomat megszüntessem végre! :)
Hétfő nem indult valami kellemesen, borzasztóan rossz volt a közérzetem, bár úgy különösebben betegséget nem éreztem. Kicsit kimentem a napra, de ott se javult a helyzet.
Délelőtt főzőcskéztem, mivel Apu sóskamártást óhajtott, és ennek megfelelően hozott is fél táska növényt. Aztán elment gyümölcsbegyűjtő körútra, mert tegnap megemlítettem neki, hogy az almát mindig össze szokta szedni, és raktárat csinál Anya házában. :) Egy kosárkával hozott is haza, holnap valószínű sütkérezni is kell, eltéliesíteni a szilvásgombócokat is, azt a 100 darabot. Ez is érdekes, mert Apu nem rajongott a gombócért...Apróságokra meg még mindig figyel. Egy papírra írta a teendőit, azt elmozdítottam, és szóvá is tette. Amúgy Anyával beszélgettünk, javaslatokat tettem a probléma megoldására.
Miután Anya dolgozóba indult, akkor meg jött Apu, és mentem is társalogni. Többször felemlegette, hogy mi csak gépelünk...Ennek ismétlését is el akartam elkerülni, meg amúgy is azt hittem, kinn javul majd a kedvem is. Lehet az a baj, hogy ez az egész mindenség így nekem sokk! Munkafronton annyi változás történt, hogy a Blumos asszisztensi hirdetést levették a portálról, és a saját honlapjukról is. Ez is elkedvetlenített..Az alapproblémám is ez a munkátlanság. :S
Este Tillcsivel taliztunk, ami a nap egyetlen pozitív szakaszát jelentette. Persze a buszokkal rápacsáltam, így kutyafuttában váltottam ki Apunak a gyógyszereit. Majd Jó Ügyésszel a postán ügyintézünk, ahol Laci bá mutatott nagy érdeklődést hogylétünkre vonatkozóan. Hát itt majdnem elbőgtem magam, miután nagyon nem hitte el, hogy nem túl jól. És hát vázoltam is a tényállást. Közben pedig sűrűn pislantottam a kijelzőre, amit Tillcsi bájosnak talált. Valójában persze ezzel lepleztem sírós kedvemet. Örültem is valahol, hogy sorra kerültünk, végre újabb falumbéli ismerhette meg kicsit közelebbről Jó Ügyészemet. Piroskához kerültünk ugyanis, és ezúttal Tillcsinek is tudtam jelezni, hogy tegező viszonyt fogok alkalmazni, mert fel vagyok rá jogosítva. A befizetések és levélfeladásokat követően aztán sétálni indultunk, aminek során újra csak kibeszéltünk mindent. Megdöbbentem, hogy Tillcsi mennyire mellettem van, és ad lelki támaszt.
Hazatérve aztán Apuval beszélgettünk, miután pletykavadászatból hazakapickálózott ő is. A bérlet miatt aggódtam picit, mert Anya megbízott korábban, hogy szerezzek, és a sofőr bácsinak fél 8-ast megjelenést ígértem. Aztán megpillantottam azt, Apu elrendezte a délután során szerencsére.
A Dr. Csont-ot akartam nézni, kicsit le is maradtam róla, de azért megnyugodtam, hogy a főhős nem halt meg. :) Apun meglepődtem, mert fél 10-kor közölte, hogy cipőt javít, mivel egyáltalán nem álmos. Ki is ment a műhelybe, én meg a sorozat reklámszünetében utánasomfordáltam. Igazából aggódtam, hogy valami történt vele. Kicsit meg is ijesztettem váratlan megjelenésemmel. Első kérdése arra irányult, hogy Tillcsinek akarok-e telefonolni ezen késői órán. :D Azért örült ám, hogy kilestem, mindjárt le is meózhattam a lábbelit.
Érdekes módon megint Dodi kezdte szidalmazni, hogy tudja, hogy mikor jár a szerszámoknál, de tényleg észlelhető! Nem puculta le ugyanis tesó a fűrészlapot, a reszelőt meg másképp helyezte vissza a helyére. Meg kellett várnom, míg Apu befejezi a munkát. Mégpedig azért, hogy segítsem bejönni, mert a sötétben nem lát.
Aztán néztük együtt a Rejtélyt. De itt is nagyon kommentált, igazából Anyát várta akkor már. Majd előjött a fogfájás is nála, onnantól nyűgös lett. Anyával kicsit beszélgettünk még, mindenki szekált mindenkit, de nem olyan élekkel. Aput megint felidegesítette a látogatás megemlítése is! Volt már éjfél, mire elszunnyadtunk. A nap vége egészen barátságos lett szerencsére.
A kedd délelőtt pedig azt se tudtam, mihez kapjak. Reggeli időben megtárgyaltuk, ki milyen feladatot fog teljesíteni. Már itt ellentmondás alakult ki ősök között rám vonatkozóan. Anya kiadta, hogy Dodi szociális kérelmét rendezzem, hozzam nyomtatható állapotba (este nagyjából már olyan volt!), de amint nekiálltam volna levelet is írni Tillcsinek, már raportoltatott is. Akkor össze is tűztünk kicsit, mert előzőleg meg épphogy letiltott minden más tevékenységről. Ezzel szembesítettem is, mint ahogy azzal is, hogy tényleg egyszemélyben van anyám és gonosz anyósom...Aztán meg kellett akadályoznom egy vitát is a szomszéd és Apu közt. Az öregasszony egy diófa miatt mocskoskodott, hogy az árnyékot vet a gyümölcsfáira...Na, azt kell tudni, hogy az ő telkén van egy hatalmas diófa, ami épphogy nekünk okozhatna problémát. Szóval azt akarta, hogy helyezze át Apu a kicsi diófát. A hangoskodásnak aztán véget vetettem, a fa marad ott, ahová telepítődött! Mert 20 méterre vannak az említett lombosok attól! Aput persze ez nagyon felmérgesítette, még jó, hogy szedi a vérnyomásos gyógyszereit! :)
Aztán el is haladványoztak Anyával kertet rendezni mamánál, bár eleinte aranyosan kímélték egymást ("Te csak pihenj, majd én megyek!"). Enyém lett a birodalom. El is készült 60 darab szilvásgombóc. Emellett egy kabakost téliesítettem elfelé, és összerámoltam. Majd ebéd után aztán Apu adott egy újabb festési feladatot. Műhelylátogatás után aztán igényt formált Apu egy kis almáspitére, úgyhogy annak álltam neki Anya legnagyobb tiltakozására. Bírtam ezeket az ellentmondásokat, egyikük erőlteti, másikuk nem...Azért csak nekiveselkedtem a töltelék előállításának. A múltkori pite alsó tésztarésze valamiért kemény lett, bár elfogyott így is elég hamarost! :D Apu most kikötötte előre, hogy tanuljak a hibákból, omlós tésztát szeretne! :D Közben megszaladt a sofőr bácsi is a bérletről kiállított számlával, azt kellett átvennem, mivel Apu nagy köszörülésben leledzett. Készítette a vastartóelemeket, amelyeket majd festeni is kell. Én meg örültem, hogy minden lerendeződött a bérlettel kapcsolatosan, mindenki hozzátette a magáét, hogy meglegyen az az utazásra jogosító papírka.
Apu aztán ellenőrzést tartott nálam, megadta az iránymutatást, hogy teljesen sima felületűeknek kell lenniük a gombóckáknak. :D Majd azt is megmondta, hogy ne a normára ügyeljek, lesz a tésztából amennyi lesz. Éppen készen lettem, mikor Anya megérkezett a bankolásból, és vásárlásból. Tartottunk egy közös uzsonnát. Akkor hívott Marcsi is. Keresett már korábban, csak hát nem nagyon néztem én telefonokat, megvallom őszintén. :S Aztán újra csak cseverésztünk mindenféle témát érintve. Dodit is elcsíptem, tartottam kis fejtágítást neki.
Szerda délelőtt aztán rendezkelődéssel telt, a délután java részét pedig a gombócokkal való bíbelődés tette ki. Aztán Feri bácsinak elkészültek a tartók, amik polcokhoz kellenek. Ezt pingáltam le a rendelkezésemre bocsátott korallpiros festékkel. Ez volt a 4 utáni, uzsit követő program. Újságpapíron készültek, ott forgatgattam őket, hogy mindegyik fele szépen megszáradjon. Aztán Apu rárontott az egészre, rájuk tapadtak a papírok (a szélben semmi gond nem adódott ebből, mondjuk nehezéket is elhelyeztem!). Ott visongott velem az udvaron, és mondott el mindenféle hülyének...És az se tetszett neki, hogy megpróbáltam helyrehozni a dolgot, és leköpeszteni a papírokat. De csak morgott tovább...én meg ott is hagytam! Felbosszantott rendesen ő is. Nem érdemeltem meg a letorkollást, mert minden rendben volt egész addig, míg hozzá nem pisztergált! El is ment a kedvem mindentől.
Csütörtökre aztán munkaügyi központ látogatást vettem tervbe elsődlegesen. A délelőtt eléggé feszültre sikeredett, így valamelyest sztorníroztam is azon elképzelésemet, hogy elkísérem aput a kórházba a koponya-CT vizsgálatra. Végül aztán mégis együtt utazott a Kis család, illetve a kórházba is kettecskén bandukoltunk Apuval, aki akkor már nyugodtabbnak tűnt ismételten. Míg ő várakozott a behívásra, addig én időpontot kérvényeztem nőgyógyászatra Anyának. Meg ha már ott voltam, akkor magamnak is, mert rádöbbentem, hogy a szűrővizsgálatok is fontosak, főként, ha daganatok felismeréséről van szó. Sose lehet tudni, a rák sajnos nem válogatós. :S Kicsit hülyén éreztem magam az előjegyzési kérés módosítása során, ugyanis elfelejtettem, hogy 29-én Anya akart látogatóba menni Apuhoz. Azért sikerült elrendezni a dolgokat.
Majd együtt várakoztunk Apuval a vizsgálatára, és hamarosan ki is egészült a Kis család újra 3 tagúvá, mivel Anya is megjelent nagy megdöbbenésemre. Dél körül vágtáztunk át a Munkaügyi Központba, újra csak Apuval karöltve, mert ő is megkapta a maga is megjelenési felszólítását jelentkezési kötelezettség elmulasztása okán. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az egész formaság pusztán, ellátásban ő se részesül. Ezúttal se várakoztak sokan, ami azért örömteli volt. Apu viszont türelmetlennek bizonyult, és soron kívül bement az irodába, ahol szintén ingerültségét bizonyította. Majd elviharzott vissza a kórházba. Én meg kb. negyed órás várakozást követően beszereztem a jövedelemtelenségi igazolást. Persze ezúttal sem úsztam meg beszólás nélkül! Egy papóka ácsorgott mellettem, aki közölte is, hogy menjek el tanfolyamra. És hogy porig alázzon rá is kérdezett erre külön. Kapta is a választ, amit én már tudtam, mert előzőleg böngésztem a faliújságot: csak annak jár az, aki munkáját elvesztette, azon belül is 2008 szeptemberét követően. Az ügyintéző azt is mondta, miután rápislantott a rendszerre, ahonnan az adatokat töltötte, hogy diplomával nem is lehet menni. De legszívesebben a papót magam küldtem volna el melegebb égtájékra!!! Azért arról is tájékoztattak, hogy novembertől jogosult leszek ún. rendelkezésre állási támogatásra, melyet az önkormányzat folyósít. Némi fortyogást követően nagy szükségét éreztem már az energiautánpótlásnak, így vásároltam is gyorsan néhány zsemlét gondolva arra is, hogy Apu is éhes lesz. Vele a pályaudvaron találkoztunk újra, és nyugtatott meg, hogy nem képződött áttét a szervezetében. Hazafelé aztán úgy határoztam, hogy azért mégiscsak elnézek a polgármesteri hivatalba, hát ha tudok intézni valami kis pénzt magamnak. Amíg ott ücsörögtem, hogy Apu TB-s papírjai elkészüljenek, megint felforrt bennem a düh, amint megláttam Kittit, aki ott dolgozott. Aztán újra csak az egekbe szökkent a vérnyomásom, amikor Apu háromnegyed órás ügykezelést követően én nem tudtam rendezni semmit, és még jól meg is aláztak! Szembesítettek azzal, hogy sok a két diploma, ne is álmodjak hivatali állásról, mert nem tudnak fizetni...De hogy majd milyen jó lesz nekem, mert novembertől lesz ez a járandóság, amivel a TB is rendezve lesz. Addig persze semmi! Külön rákérdeztem természetesen. Egész úton hazafelé a bőgés kerülgetett.
Ez aztán itthon ki is teljesedett, mert Apu szabályszerűen rapoltoltatott hollétemet illetően. Azon kaptam fel a vizet, hogy még ő mondta az ügyintéző hölgyeménynek, hogy a "kisasszony ráér...". A kisasszony nagyon nem ért rá akkor sem, mivel délután Jó Ügyész mellett volt a helye. Aztán jött a szokásos kötekedős rész, hogy én semmit se segítek neki. Le is menekültem a Dodi-lakba, ahol aztán nagyjábóli megnyugvásra is leltem egészen a 4 órás indulásig. Persze Apu még odabökte, hogy ne is jöjjek haza, az lesz a legjobb...:S
A nap pozitív részét jelentette a randi Tillcsibém, az újabb hófordulónkat illendően megünnepeltük. Ez már a 9. hót jelentette egyébként. :) De jó ezt leírni! Hazafelé aztán az eső ellenére sétáltam egyet a faluközpontból, be is vackoltam magam újra Dodi szobájába. Közben-közben Apu is megszaladt oda, de onnantól kezdve szavai nem értek el hozzám. Alig vártam már, hogy Anya megérkezzen haza, persze a rossz szerepében továbbra is én leledztem, rá is zúdította Apu a panaszáradatát. Utána meg én is megtettem ugyanezt.
Pénteken aztán nem is tárgyaltunk egymással, egészen kettő óráig, amikor megkérdezte Apu, hogy tulajdonképp most min is vitázunk. :) Így hát újra elmondtam, hogy elég rosszul tűröm, hogy elmondott mindennek, mikor nem is csináltam semmi olyat, ami miatt mocskolódhatott volna ténylegesen! A festés is jó lett volna, mert láttam a festék dobozán, hogy 24 óra a száradási idő. Meg aztán nyilván nem minősítettem volna átadhatónak azokat a tartókat, ha nem tökéletesek! De a legdurvább az volt, amikor azt merte mondani, hogy nem segítek semmit, nem is segítettem soha! Ha valaki valótlant állít rólam, azzal ki lehet borítani elég rendesen! Végülis elismerte, hogy nem igazán volt eszénél, ami felér egy bocsánatkéréssel. Értékeltem ezt az új hozzámállást, és hát beszélgettünk is onnantól fogva. Tény és való, hogy idegesek voltunk mindketten.
3 körül megérkezett Dodi, vártam is, csak épp későbbre! Meg is fogtam a Chappy-t, hogy ugrándozásmentesen tudjon bejönni tesó! Meg is mutatta, hogy elmosogatta az edénykéit! A múlt héten szóvátettem, mert hát eléggé rosszul érintettek bizonyos illatok mosogatáskor. Apuval viszont összetűzésbe keveredtem, mert felhándigálta, hogy nem köszönt tesó. Szerintem együttes üdvözlést alkalmazott, ami apu figyelmét kerülhette el! A konfliktust elsimítottam! Aztán közösen főzőcskéztünk, Dodinak tésztás ételt akartam készíteni, ami igazán csak azonnali fogyasztáskor jó, melegítve nem az igazi. A szósz elkészítésébe így besegített öcsikém. Marcsi telefonja miatt elhagyta férfinépek köreit egy időre. Ölték is egymást. :S Apu magára vette azt is, hogy miután kész lett az ebéd, nem mentünk ki rögtön falatozni, mert azért forrón se ideális a kaja. Dodi nagy levélírásban volt, figyeltem, hatszor leköröz. Az én leveleim semmik az övéhez képest terjedelmileg! Tesó meg apu beszólásait nem díjazta túlzottan, de felvilágosítottam, hogy ha szól, akkor azért menjen oda, ha nem akarja napokig azt hallgatni! Kicsit csevegtek is kettecskén.
Majd Dodi lepihent, én meg reméltem, hogy mesél is előtte, így odasomfordáltam mellé. Szóval uzsiidőben elbólintottunk Dodival. Kellemes kis szundit csaptunk, de azt hiszem, ránkfért! És este is tudtunk pihenni.
Szombaton aztán teljes nyugalom honolt, bár valamiért a közérzeten nem volt az igazi! Dodinak is mondtam, hogy ha előirányoz valamit Apu, akkor menjünk, mert ellenkező esetben jelentős morgás lesz. Nekem a főzőcskére adott javító instrukciókat, illetve kérte, hogy majd nézzek rá mamánál. Aztán megnéztem aput, de alighogy odaértem, már jöhettem is vissza, mert végzett. Pedig segítettem volna deszkákat összerakni. Így ez elmaradt most. Aztán kiteregettem, majd foglalkoztam kicsit Dodival és Apuval. Illetve a bloggal próbáltam meg haladni, mert szeptemberben még csak egy bejegyzést sikerült alkotmányoznom. Szerettem volna utolérni magam teljesen, bár alvási ingerenciám erőteljesebb volt az írásénál. Hát a pihiből végül semmi se lett. Inkább csak tévéztem, de határozottan jól esett a takaróba burkolózni, és a teát is nagyon igényeltem. Amúgy kis nyomozást is végeztem (Miss Poirot akcióban újra! :D), ennek a sebészorvosnak néztem utána, aki aput majd műteni fogja. És találtam képet is róla. Elég komoly pasasnak tűnik már rápislantásra is, s saccperkábé 40 éves. Apunak is megmutattam a fotót, valahogy nyugodtabb lett a szakmai szerveződések tagságainak felsorolásától is. Közölte is, hogy jó kezekbe kerül. :)
Majd X-faktort néztem, Apu mindegyik versenyzőnél kommentelt. Elég vicces volt. Még mindig Nuncius vártuk, de nem vágták be, és már nem is fogják, mert vége lett a válogatónak. Aztán közben megjegyezte Apu, hogy aki majd megy látogatni hozzá, az nápolyi nélkül ne menjen! :D Előadást is tartott, hogy ha egy hétig lesz ott, és mindenki visz két zacskó nassit, akkor jól kitart vele. :D Ahogy ezt előadta, hát pusztultam. Amúgy a citromos a favorit.
Miután a műsornak vége lett, jött nézni, kivel mit beszélgetek, és közben megint megjegyzéseket tett, már amennyit el tudott olvasni a csevegésekből. Persze igyekeztem akkor írni, amikor nem lesbiköl. :P Ez volt a népi játékunk, mert akkor azért morgott, mert elkapcsoltam máshova. Dodi végül elküldte tévét nézni, mert valami háborúst adtak RTL Klubon talán. Igen ám, de azt csak 11-kor kezdték...Minden 5 percben kikiabált, hogy mikor lesz már a film?:D
Aztán 11 után megérkezett Anya is, a lába még mindig be volt dagadva. Beszélgettünk, a sebész fényképét neki is megmutattam, ugyanazt mondta véleményként, mint Apu. :) Mesélte, hogy az osztálytalálkozó nem volt az igazi egy résztvevő szerint, talán fél csoport, ha ott volt, fiúk közül is csak ketten. Nem lepődtem meg mondjuk egyáltalán.
A vasárnap délelőtt megint csevegős jelleget öltött, miközben azért főzőcskéztünk is. Ez a megfázásféle kapcsán már javulást éreztem, már hallottam a bal fülemre, két jó forró tea sokat segített.
Ebéd után megszaladtak Keresztszüléim. De hát tudtuk is, hogy jönni fognak, mert Aput is régen látták. Meglepődtem, mert Apu valamiért kevesebbet beszélt, a nagy sztorikat most csökkentett módban adta elő külön (később figyelmen kívül hagyott) kérés nélkül. Mindenki próbált belé lelket verni a műtéttel kapcsolatosan, de szerintem addig még úgyis jönnek a héten.
Bár aztán attól is függ, hogy Nunciust tényleg kiengedik-e a kórházból. A második misét már nem bírta végigvinni, rosszul lett, a veséivel adódtak gondok. Lépcsőkön kellett ugrálnia, hogy megszűnjenek a kövek, estére elvileg hazamehet. Eszternek is hírül adták azért az ősök a hírt (vagy lehet, hogy Kata), aki azonnal ment is Tamáshoz, maximálisan meg is értettem! Azért a jelenléte is számíthat.
4 körül hagyták el köreink Kereszték, kitartást kívántak nekünk a hétre. Aztán újra csak beszélgettünk, és bátorítottuk egymást. Én még egy régi tervemnek is eleget tudtam tenni, és így már szinte minden barátomat sikerült véleményezni (ezúttal Ági került sorra). Valahogy szeretek örömet szerezni, majd együtt lelkendezni az illetővel a meglepetést követően. :)
Az este aztán megint másképp alakult, mint terveztem volna (alvás), mivel Dodi nem akarta beszűntetni a muzsikát. Még gépkikapcsolás előtt felólálkodtam msn-re is. Ott pedig megpillantottam Esztert, s hát akkor már megérdeklődtem, mi van a vőlegényével Egy ideig "nincs a gépnél" jelzés volt, bár engem ezek az állapotmegnevezések nem szoktak zavarni. Majd mindenki felel, amikor ráér. :) Hát Eszterre várhattam! Pedig elérhetővé is vált kisvártatva. És csupán háromszor másoltam be neki kérdésem! 10 óra felé aztán tényleg tentikézést irányoztam elő magamnak, neki még elköszönésképp beírtam, hogy "bocsi, csak érdeklődtem volna, minden jót!". Nagyon utálom a lezáratlan beszélgetéseket.Ez az egész felbosszantott ugyanakkor! Így kissé morcosan zártam a napot.
Bejegyzésem végét is jelenti ezen gondolatsor, hiszen újabb hét adta át helyét egy következőnek, amiről megint külön posztban tudósítok. Annak elkészültéig mindenkinek minden jót, vigyázzanak rátok a ferengik! :)

folyamatos feszültségbe zárva...:S

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Mostanság megint állandósult a lemaradásom a naplóban, így a hétvégén igyekszem utolérni magam. Legalábbis ez a terv. :P Kezdjünk is bele szeptember második hetének hogyisvoltjába!
Kis falunkban az ebek veszettség elleni oltását szeptember 6-ra datálták idén. Erről azt kell egyébként tudni, hogy mindig búcsú előtt tartják. Amúgy pedig apu készülődött vissza Farkasgyepűre, így reggel korán kipattantam az ágyból, hogy elköszönhessek tőle, illetve, hogy kicsit biztassam is. Megsimogatta a buksimat indulás előtt, ami kimondottan jólesett. Aztán készültem a nagy eboltásra, amit ezúttal egyedül kellett megoldanom. Fél 10 körül már meg is jelentek az Ady utca végén a kutyatulajdonosok, 10 körül pedig a doktor is megérkezett. A népek pedig folyamatosan váltották egymást, így én is a kapuban strázsáltam várva a pillanatot, hogy mikor tudok úgy kisomfordálni a színhelyre, hogy nincs sok blöki, amitől Alízunk esetleg megvadulhatna. De sejtethettem volna, hogy semmi gond se lesz vele. Ölben cipeltem ki, ami miatt valamiért mindenki megbámult. Amúgy tudni kell, hogy Alíz a póráz felcsatolásakor is inkább lefekszik, és abból a pozícióból nem moccan ki! Az oltáskor is nyugodt maradt, szemben a gazdijával! Az oltási kiskönyvet át is adtam a dokinak, amibe előzőleg beleraktam a pénzt, így tudtam tartani Alízt is. A pasi aztán közölte, hogy kevesebbet adtam, mert nem kalkuláltunk gyógyszerrel. Nem nagyon tudtam meggyőzni, hogy nincs arra szükség, a kutyus egészséges!
Mit tehettem mást, mondtam neki, hogy akkor hazaugrok a hiányzó összegért, egyúttal Alízt is viszem. A kiskönyvet addig ottfogta. Nagy magamban történő morgással caplattam ki újra. Ekkor a doki átadta a tabikat, meg az oltásról a nyugtát. De elkezdte forszírozni, hogy a könyvbe nem bélyegezhet bele. Na, itt már látványosan megváltozott ábrázatom, mert fennakadtam azon, hogy miért is nem teheti meg azt, amikor rendezve van az egész szuri tablettástól. Eleinte azt hittem, hogy azért nem, mert az oldal betelt. Bőszen magyaráztam is, hogy nem úgy van az, oda még éppen befér két oltást igazoló bejegyzés is! Nesze neked doktori cím tisztelete! :D Kiderült, hogy a papiros nem rendelkezik EU-s törzskönyvi számmal, ezért szükséges egy új, mely 1000 Ft-ért kiállítható!
És miután az igazolást így nem kaptam meg a bökkencsről, kénytelen voltam új könyvet vásárolni, ami azt is jelentette, hogy újra mehettem haza zsetonért. Még nagyobb ius murmurandi következett magamban! És az csak fokozódott, miután a doki még be is szólt, hogy hogy van kitöltve a könyv, miért nem lehet olvashatóan írni! Oda is vágtam neki, hogy nem én írtam. Az új dokumentum készítésekor külön kihangsúlyoztam, hogy nevünket egy s-sel kérném rögzíteni. Persze a pasinak hozzá kellett szólnia - hogy megint az egekbe küldje a vérnyomásom - hogy kérni azt lehet. Ennyi pénzért, ennyi hazafutkosásért már akkor hadd szerepeljen minden jól!!! De itt még mindig nem volt vége a bosszúságnak, mert az adminisztrátor hölgyemények kiröhögtek, amikor meglátták, hogy a csahost Alíz névvel illetjük!!! Úgyhogy a további szép napot kifejezést mellőztem is, bunkóságukra nem találok szavakat! És ebbe a doki is beletartozik ám!
Kíváncsian várom, hogy jövőre megint milyen címszó alatt szednek be pénzt, de azt se fogom akkor szó nélkül hagyni! De lehet, hogy ahogy állatorvos, annyi könyv, mert lehet, mindegyik ragaszkodik a sajátjához! Azt se nagyon értem, akkor a faluújságnak nem nevezhető A/4-es papíron eleve miért nem úgy jelentették be a tarifát, hogy 4600 Ft?! És akkor lehetett volna részletes alábontás, hogy ez hogy jön ki! Aki látta futkozásom, az biztos hülyének nézett! Mindenesetre felháborítónak tartottam a doki illetve az asszisztensek hozzámállását!
Az oltást követően még hosszasan fortyogtam magamban az eljárás miatt! Dühenergiám levezetéséhez pedig kapóra jött a főzőcskemóka. Jó Ügyészemet úgyis meg akartam lepni sajtocskával. :P És hogy a prézli cukoremelő hatását ellensúlyozzam, pityókát is készítettem mellé. Mire mindezzel elkészültem, már indulni is kellett, kicsit korábban, mint szoktam. Így már 4 után Ajkára értem, és még Anyával is találkoztam, jól ki is panaszkodtam magam neki. Majd Tillcsinek is a postai ügyintézés során, aminek során megismertük Laci bácsi unokáját is. Akkor tudtam meg, hogy a vakvezető kutyukat is női névvel illetik. A csekkfeladást követően aztán hazasétáltunk. Nagy meglepetésemre hazafelé Zoli is társult hozzám, bár csak egy darabig haladtunk együtt, a tanár úr okítani ment, én pedig a buszpályaudvar felé vettem az irányt. És mivel kicsit egyedül akartam maradni a gondolataimmal, a központból is kettes helyijárattal battyogtam haza. Az estét aztán át is beszélgettük Anyával, a kedvenc sorozatomig bezárólag. :)
Másnap aztán hosszú ideig egyedül voltam, amit eleinte élveztem is. Ám délután már zavart, hogy nincs kihez szólnom, ezért aztán msneztem is kicsit. Majd összerámoltam, és vártam apu hívását. Mivel jó híreket mondott, meg is nyugodtam. Mama egyébként sűrűn eszembe jutott a nap során. Most éreztem át úgy igazán, hogy milyen igaza volt a támaszt illetően. Meghagyta az utolsó normális beszélgetésünkkor, hogy keressem a "karómat". És Tillcsimre abszolút számíthatok!
Szerdai napon aztán Anya szabados volt. A délelőttöt átcseverésztük, majd megkért, kísérjem el bankba. Kis szabódást követően készülődni is kezdtem. Bankban aztán sikerült felmérgesülnöm, hogy a bánatba tudnak nálam fiatalabb egyedek odakerülni?! Csakis kapcsolatokkal lehetséges ez! Aztán kedves unokatesóm, Eszter is felbosszantott, miután felhívott, majd kinyomta a telefont. Itthon aztán csak gyors ebédre maradt időm, aztán már suhogni is kellett vissza Ajkára. Anyát sokszor említettem, mert vékonyabb öltözéket javasolt, ám az időjárási kondíciók kedvezőtlenné váltak, és bizony elviseltem volna a kabátot! Tillcsivel hazafelé andalgás közben újrahívott Eszter, aki eléggé dühösnek mutatkozott. Szerinte én tettem le a telefont. Hát a stílusa nem igazán tetszett, úgy is tűnt, mintha direkt veszekedni akarna...Telefonolás után aztán hosszasan káromkodtam, lassan sikerült csak túltenni magam a számonkérő stíluson. Bár Tillcsi nagyon próbálkozott, hogy az hamar menjen, szerintem feltett szándéka volt most is, hogy halálra nevettet! :D Marcsi is aznap tért haza a hévízi kezelésekről, ám vele végül nem találkoztam. Szerda pedig újra csak beszélgetéssel és sorozatleselkedéssel ért véget.
Csütörtökön aztán szabadidős tevékenységként kapcsolatfelújítást vettem tervbe, Szelim lányával sikerült is váltanom néhány szót. Álláskajtatás közben pedig találtam egy hirdetést, amivel egy ismerősnek is tudtam segíteni, aki látássérült barátjának keresett állást, és végső kétségbeesésében fordult hozzánk elég érdekes hangnemű levélben. A megkeresési apropót az adta, hogy látta Tillcsit...Azért jó érzéssel töltött el, hogy egy véletlennek köszönhetően legalább javasolhattam valamit.
Délután aztán pletyóztunk kicsit Anyával, majd gyimilcseket szedtünk össze mamánál. Apu úgyis a lelkemre kötötte, hogy szilvát hozzak Anyának, amikor csak megkívánja azt. :) Végül a szilva mellett megláttam a gyönyörűen mosolygó almákat is, illetve a baracknak se tudtam ellenállni, így ezekkel töltöttünk meg egy szatyrot. Az almát pitetölteléknek szántam, az már készen is van isteni fahéjas illatot árasztva magából. Ez pedig azért is jó, mert lefolyótisztítással foganatoskodtunk, nem volt még tökéletes a rendszer. Sikerélményt is szereztünk. Amúgy pedig lemondtam az ált. sulis osztálytalálkozón való részvételt. Nagyon nem értettem egyet annak lebonyolításával sem, másfelől meg itt a csapat se minősíthető olyannak, mint amilyen a közgázban összejött. És nagyon nem érdekelt, hogy beszél-e rólam a falu, avagy nem, mert az ötévesen se jelentem meg (az egyébként bogrács partit takart...:S) Az este során újra csak tévéztünk, megállapítottam, hogy Fábry nagyon tiszteletlen az úszóválogatott tagjaival. :S Humorbonbont az S.O.S szerelem c. magyar film adta inkább.
Péntek délelőtt aztán vontatottan telt, aput vártam hazafelé. És hogy örüljön, szilvásgombócot készítettem. A művelet ki is töltötte a délelőttöt. Fél 2 után megszaladt Apu is, kicsomagoltunk, ám nem igazán tetszett neki a metódus. Mindenbe belekötött már ott. Amikor meg félrenéztem, már azt is rossz néven vette, és felszólított, hogy a papírokat se merjem megnézni.
Anya is megérkezett 4-kor, valahogy az ő mondatait is félreértette. Dodival meg nem is tárgyalt egyáltalán. Valahogy megint ugyanazt éreztük hangulatilag, mint amikor a papa meghalt, hogy mindent kiforgat, negatív irányba visz. :S Még arra is gyanítottam, hogy azért szekíroz mindenkit, mert nyűgös-fáradt. Mondta, hogy 1-2 órákat aludt. Amikor elküldtem pihenni, akkor meg azért kaptam! Minden apróságon kiakadt, amibe lehetett, bele is kötött. És akkor most még műtét előtt vagyunk...Ez lesz még rosszabb!!! Persze a gombóc se kellett (nesze neked pár óra időtöltés), kóstolatlanul is le lehetett szólni!
A hétvégén sem változott semmi, szombaton szintén apróságok váltottak ki óriási nemtetszést. Addig volt egy kis nyugi, amíg főzőcskéztünk. Persze előzőleg jól megkaptam, hogy nem lesz ebéd...Aztán közölte, hogy gulyáslevest enne, csináljam meg, lehetőleg jól! És még mielőtt válaszolhattam volna, már meg is lódult a kertbe, hogy hozzon be zöldséget. Így én pucultam, neki meg az aprítás lett a feladata. A botrány akkor tört ki, amikor feltettem főni a gulyást. Szerinte kicsi fazekat választottam, akkor áttettem kettőbe, ez nem tetszett, visszaburította egybe nagy-nagy visongás közepette.
Nagyon nem tehettem arról, hogy nincs 100 literes fazekunk. Mint ahogy az se az én bűnöm, hogy Dodi az éthordóit nem hozta fel a rezidenciájáról. Apunál meg már mindegyikőnk porondra került...ott is hagytam szépen a főzőcskével együtt, persze akkor meg azért morgott. Az azért igaz, hogy nem jó félbehagyni dolgokat, viszont annyira felmérgesített a jogtalan kötekedésével, hogy nem tudtam mást tenni. A puskaporos légkör miatt a második családom délutáni látogatását kénytelen voltam elnapolni békésebb időszakra. Tillcsivel beszélgetni se tudtam normálisan, hiába vonultam ki a műhelybe. Lefülelte apu azt a részt, amikor épp róla panaszkodtam, majd fel is emlegette. Mérhetetlenül rosszul érintett az egész viselkedése, meg is találtam kérdezni, hogy miért jó az neki, ha minket cseszeget?! Értem én, hogy fél, de akkor is! A rituális szombat esti tévés program aztán el is maradt szépen. Inkább fogadóóráztam egyet, Anita pedig segített pofásabbá varázsolni az önéletrajzomat. Köszönöm neki a szerkesztést! :)
Vasárnap valamivel nyugisabban telt. Már beszélgetni is tudtunk ősökkel, Apu kifogyhatatlan volt a kórházi sztorikból, persze ezeket már vagy harmadszor hallottuk, senki se mert szólni. Anyával meg kitaláltuk, hogy le kell foglalni az öreget, apró-cseprő munkákkal a héten. Addig se szekírozza a másikunkat. :) Másfelől meg megpróbáljuk nem magunkra venni a mondásait, ez utóbbi a nehéz. Nekem be is szólt, pont a munka miatt, hogy Dettihez hasonlóan nekem is beszerzőként kellene már réges-rég dolgoznom. Meg is köszöntem neki, hogy felhívta a figyelmem erre. Azért nem hagytam reagálatlanul: egy a bökkenő, hogy nincs betöltetlen pozíció ilyen területen, ám ha tud valamit, akkor szóljon nyugodtan! :) El is csöndült egyből! Sokat filózok úgyis a munkatémán, nem kell állandóan felemlegetni!
Forma-1-et közösen figyeltük, apu végig is kommentelte. Aztán a Dodinak való pakolás hozott némi konfliktust újra, amit én leginkább az egymással való nem egyeztetésből eredeztetnék...
Szóval nem volt valami pompás hét, csak remélni tudtam újra, hogy a következő napokban majd csökken a feszültség...Arról azonban szóljon egy következő krónika! Annak elkészültéig mindenkinek minden jót kívánok! Folytatás hamarosan!

1/4-ben még augusztus

Üdvözlet az olvasóimnak!

Újra itt vagyok, hogy ott folytassam, ahol korábban abbahagytam. Így aztán most a szeptemberi első bejegyzésem következik. Még akkor is, ha a hét első fele még augusztushoz sorolandó. :) Nos, akkor következzen is az újabb beszámoló, amelyet hangsúlyozom mégegyszer, elsősorban magamnak írok!
Az előző héten személyesen adtam le dokumentumait a gazdasági tanár állásra, hétfőn leginkább erről vártam a fejleményeket. Illetve aput próbáltam biztatni, aki épp dokihoz készült. Nem mutatkozott ez egyszerű feladatnak. Négy óra körül érkezett haza, nem túl jó hírekkel. Annak következtében eléggé idegessé is vált, nem is nagyon volt ajánlatos hozzászólni. Mondjuk én se leledztem épp beszélgetős kedvemben, izgultam az állás miatt. Azért a biztos, ami biztos alapon, el is készítettem leendő órám vázlatát. Az ismétlés is fontos lehet, így bele is vettem magam a közgazdaságtani ismerettuningba. Az estét pedig sorozatleselkedéssel zártam.
Másnap délelőtt is a telefont lestem, mert változatlanul biztosra vettem, hogy hívni fognak. Végül kiderült, hogy az állás betöltődött szép sunyin, csak épp az ígért visszajelzés maradt el. Ki is borultam rendesen. Ráadásul ősök is csak piszkálták egymást, így aztán vártam is az esti randit, még a nagy zuhé ellenére is, amely azt is jelentett, hogy a séta elmarad. Iparkodtunk is hazafelé a postai ügyintézést követően, de így is sikerült bőrig ázni. :S Tillcsi mint mindig, most is igyekezett elterelni a gondolataim a frusztráló tényezőkről, ebben Zoli is segítségére volt. Pár órára egy új dimenzióba is kerültem. :) S hát bevallom, kimondottan jólesett, amikor Tillcsi átölelt, és csak annyit mondott: "itt vagyok!". Hazatérve viszont visszazökkentem a sivárságba, és küzdöttem még hosszasan a felmosórongy érzettel, igazából ez jelen sorok írásakor is érvényes.
Így köszöntött ránk szeptember elseje, amely eléggé barátságtalan őszi időt hozott. Elég hosszasan egyedül is tanyáztam itthon, miután Dodi a reggeli órákban visszament Győrbe, illetve Apu is eltávozott a "haláltábornak" titulált farkasgyepűi kivizsgálásra. S a korábbi elkeseredettségen próbáltam beszédterápiával túllendülni. Még Dórival is beszéltem telefonon, azt hiszem, meglepődött, hogy hívtam. Az osztálytali remek apropót szolgáltatott arra, hogy kicsit felelevenítsük a régi barátságunkat. Szóval a kezdő lépést ehhez megtettem, de van egy sanda gyanúm, hogy annyiban is marad a dolog itt. :S Ez a szerda ilyen csevegős jelleget öltött (a szokásos tesz-veszt nem emelném ki), délután Anyával egyeztettünk mindenről, még arra is futotta, hogy kiparodizáljuk férfinépeket. Persze azért vártuk Apu telefonját, hogy informáljon a vizsgálatokról. Ekkor paráztunk be először a lehetséges kimenetelek miatt. De kedves volt, hogy mindenki érdeklődött, és bíztatott minket.
Csütörtök elég észrevétlenül, ám gyorsan telt el. Örültem egy fellelt hirdetésnek, amire aztán Tillcsi segedelmével gyártottam is pályázatot. Valahogy a mondatok nagyon nem akartak kerek egésszé formálódni nálam. A Jó Ügyész a jó ügyön dolgozott. :P Azért eléggé elszöszmötöltem a küldéssel, így a randira szélsebesen készülődhettem. Ismét csak a Csónakázótóhoz sétáltunk, mivel ezúttal nem kellett semmit ügyintéznünk. Az incselkedős játékok nagy tetszést arattak. Ezúttal Kedvesem káromkodás-szótáróból is előkerült egy-egy kifejezés, és végre én gátolhattam meg a sáron való elcsúszását. Rendkívül jól szórakoztam, Tillcsi remekül elterelte a gondolataim a problémákról. :) Este aztán Anyával beszélgettünk hosszasan, amely kimondottan jólesett.
Péntek délelőtt pedig a változatosság kedvéért Apuval cseverésztem, miközben egy ötkilós tökkel is megküzdöttem, és elcsomagoltam télire. Délután aztán kicsit lepihent apu, mondjuk, számítottam is arra, hogy aludni fog. Nem is háborgattam. Az alsó szinten alakítottam valamiféle rendet. Majd kicsit informálódtam egy régi kedves barátnőmről, Reniről. Sejtettem, hogy valami zűr van a házasélettel, és sajnos gyanúm beigazolódott. Azért remélem, rendezni tudják viszonyukat Dezsővel. Pedig minő lagzi volt, emlékszem, mit irigykedtem azon a ruhapróbán is...Furcsa, egyben hízelgő is volt, hogy eljegyzésünkről érdeklődött, ami még odébb lesz azért. :) Tillcsiről és rólam tudakolódott volna tovább is, ha nem terelem a szót most direkt. Rossz érzést nem akartam kelteni Reniben. De jó, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit!
Aztán szép lassan hazatértek a többiek is, előbb Dodi negyed 4 után, majd Anya is. Aput hallgattuk mindhárman. Majd miután szétszéledtünk, kitöltöttem kb. 500 nyereményszelvényt. Egyetlen Jó Ügyészem nevét írogatom szorgosan a papírkákra! :) Remélem, amennyiben nyer, gondol majd az íródeákjára is. :) Ezen tevékenységem viszont Anya nemtetszését váltotta ki valamiért, lemenekültem Dodihoz. Tesóval még tartotta magát a kutya-macska viszony, bár némi enyhülést éreztem azért. Este meg aztán különösképp, még a melegszenyákból is megkínált. :) Apróság, de sokat jelentett akkor és ott.
8 körül aztán visszatértem az ősökhöz beszélgetni. A témát még mindig a kórházasdi jelentette. Szóbakerült az is, hogy mennyire nem akaródzott Apu elmenni Farkasgyepűre, aztán mégis bevállalta. Miután Anya nyugovóra tért, így csak nekem mesélt még Apu (részletekbe menően megtudtam, hogy rendezte át a kis vackát :) Illetve, hogy műtét után miféle tornák várnak rá). El se akart engedni aludni. Végül aztán megkért, hogy puhatoljam ki tesó terveit. S miután körvonalazódott a másnapi munkafolyamat, így mindenki aludni tért.
Szombaton aztán - mivel Dodi még szundikált - le akartam helyettesíteni, mert láttam Apun, hogy mérhetetlenül ideges. Végül aztán maradhattam a fakanál mellett, és várhattam a férfinépeket meleg kajával. Majd nekiálltunk behordani a fát. Erről azt kell mondjam, hogy Anya hiánya érezhetővé vált. Amikor négyesben rendezzük ezt, akkor gyorsabban is haladtunk. Be kell valljam, fát rakni nem tud egyikőnk se olyan katonás rendbe, ahogy Anya szokta. Kettőig ezzel foglalkoztunk, akkor Apuék letakarcsolták a fűrészt, én meg a pótkocsit. Azután pedig palacsintasütéssel foglakoztam. Ami ahogy sült, úgy fogyott, Apu hárompofára tolta. :P
És miután megjött a csapat igazi lelke, Anya, meg az eső is alábbhagyott, behordtuk a fát a tárolóba. Elég hamar végeztünk is, következett a jelentős káromkodás és szerelés estébe nyúlóan, mert a vízvezetékkel adódott valami probléma.
Szombat esti rituális programként bevackondíroztunk közös tévénézőbe Anyáékkal, bohózatunk folytatása következett, azaz az X-faktor illetve a Megafrász. Előbbinél nagyon várjuk Tamás Őnunciusságát. És nem is igazán értjük, hogy hogy jutottak be zsűri elé olyanok, akiknek tényleg bűn is énekelni.
Vasárnap délelőttöt is beszélgetősre fogtuk, miközben az ebédhez és a csomagolnivalókhoz végeztünk előkészületeket. Majd rám maradt a főzőcske, mert őseim fát fűrészelni mentek. A csomagolászás eltartott jó ideig, fél 5 felé jöttem ki a konyhából. Majd következett újra csak a fatranszporálás. Miután a kérgeket is összeszedtük, következett a nagy családi elbeszélgetés újra estébe nyúlóan. Kellemes volt a nap és hétzárlat is.
Én pedig várom továbbra is rendületlen azt a nagy jót, aminek el kéne következnie az egyensúly kedvéért is! Nem maradt más hátra, mint hogy elköszönjek. Mindenkinek mindenféle szépségest kívánok! Még jövök! ;)