dilemmák ideje + némi tényfeltárás

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Újra itt koptatom a klaviatúrát, hiszen újabb hetet tudhatunk magunk mögött. Ez a 7 nap úgy eltelt, hogy szinte észre se vettem, talán ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan tevékenykedtünk Anyával. De haladjunk csak szépen sorban!
Hétfőn is a postást vártam, Dodi csomagját illetve pár levelet. Egyik se érkezett meg. Némi nosztalgiára is alkalmam nyílt, mivel Timi javaslatot kért tárgyfelvétel ügyében. Megtudtam általa, hogy a pénzügyi döntések szakirány most is létezik, csak épp más néven fut. Viszont Szilveszter tanár úr még mindig meghatározó tanár ott. Kicsit fura egyébiránt tanácsot adni tanárokat illetően, sok az új név a régi bútordarabok mellett. Majd ha egyszer én is feltűnök ott, mint Ph.D hallgató. :D Ez se mostanság lesz mondjuk, de álom lenne! :D
Az esti randink üdítőleg hatott ezen a napon, mivel megint felerősödtek azok a hangok, hogy én mikor mit nem csinálok, és csak levélgyártmányozással foglalatoskodom (ami meg megintcsak nem igaz így, kizárólagosa formában!)
Tillcsivel újra csak postai ügyintézést ejtettünk meg, és szabadultunk meg csekkjeinktől. A hivatal épületében pedig felfrissülnünk is, hiszen visszatért a nagy meleg. Lassan andalogtunk haza, ahol Zoli már tüsténkedett is, és készült a vacsora. :P
Hazatérve aztán aktív ügyintézésbe fogtam, albitársat szerettem volna szerezni tesóéknak, illetve egy volt szaktársnak is segíteni ezzel. Miután még a délután során zöld utat kaptam, várta Andi visszajelzését, hogy egyáltalán aktuális-e még a keresés a haverjának. S mivel igent mondott, így megadtam Dodi telefonos és emil-es elérhetőségét is, gondolva arra az eshetőségre, hogy a srác (hozzám hasonlatosan) nem szeret telefonolni. Pechemre egy jó fél óra múlva jelentkezett Hajmi, közölve, hogy telt a létszám. Fair akartam lenni mindenképp, ezért újra körmöltem a tényállást Andinak, bár nagyon kínosan éreztem magam.
Az este során aztán megint csak dilemmáztam. Az Ajka képújságját böngészgettem, állások után kajtatva. A Payer-es beszerzős is élt még ekkor, másnapra valószínűsítettem, hogy megtudom az esélyeimet is az ismerősi beszámoló által. Továbblépve aztán megakadt a tekintetem egy hirdetésen. A Bánkiba kerestek gazdasági tanárt! :) Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek?!:) Mint ismeretes lehet, egy évvel ezelőtt felvettek volna oda, én döntöttem, és lemondtam róla, bízva abban, hogy lesz másik, minden tekintetben jobb állásom. Hát...az még nem jött el, csak az idő telt el. Az igazat megvallva, most tartok ott, hogy ha sokáig tart a nyűglődés, Sümegen kötök ki. Ebben az esetben meg majdnem mindegy, hogy esetlegesen a pónifajzatok idegelnek ki, vagy pedig a kilátástalanság miatt történik az. Egy tényező szólt abszolút a pályázat mellett: a Ph.D tanulmányok!!! Lenne oktatási rutinom, plusz szakmailag kénytelen lennék képben lenni folyamatosan! Persze csak ha felvételt nyernék egyáltalán (70/100 pont a követelmény ahhoz). Most tényleg jól jött volna egy jövőbelátó szemlencse, hogy érdemes-e várni, vagy próbáljam csak meg? Szóval adott volt a dilemma, ami a hét további részét is meghatározta. A családi morgásokról most nem is ejtek szót, pedig adódott egynéhány ezekből is természetesen.
Kedden aztán tovább agyaltam a pályázaton. Időközben érkezett egy újabb elutasító levél. Ajánlva se kaptam még ilyet! Az általános megfigyelésem mondjuk az, hogy közigállásokról mindenképp jön valami visszajelzés, leggyakrabban postán. Délelőtt megvártam a főzőcskemóki végét, addig sikerült a blogencsben is utolérnem magam. És állásvadászat is elmaradhatatlan volt persze. Mindeközben nagyjából összerámoltam a lakást. Illetve Marcsit is sikerült elérnem, jó sok nem fogadott hívása lehetett, mert nagyon csevegni szerettem volna Vele, lehetőség szerint zavartalanul. :) Ez dél körül meg is történt. Úgy tűnt, tényleg jól érzi magát Hévízen, és a kezelések is hasznosak.
Ebéd után pedig felvonultam mamához. Ezúttal váltóruhát is vittem. Legnagyobb meglepetésemre apu meg Dodi nem tanyázott ott, ahogy az előzőleg hittem. A kulcsot ugyanis nem leltem idehaza. No, azért bejutottam, ki lehet akasztani a kaput a helyéről elég gyorsan. Arra azért ügyeltem, hogy ne legyen feltűnő a nem épp szabványos művelet, még egy banda ne tulajdonítson el onnan semmit, míg én a másik háznál ügyködöm. Így bedrótoztam a kaput. :) Majd először terepszemlét tartottam, sok javítás nem szükségeltetett. Amikor nekiláttam a falfestésnek, akkor esett le, hogy ecsetet nem vittem! De akkor már hazajönni nem akarództam, mert megszakajtódott volna a munka.
Szóval előbb átpingáltam a foltos falrészeket. Jót derültem ekkor saját magamon is. Apu említette, hogy valami zöld vödörben meglelem a meszet, azzal lehet ténykedni. Meg is találtam azt, ám nagyon nem tűnt mésznek. :D Azért egy csíkot húztam a szoba falára. Majd tettem-vettem tovább az előtérben. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az imént emlegetett felület fehér! :D:D:D Az tévesztett meg, hogy felmosóvödröt alkalmaztak meszelősvödörnek. Még morogtam is magamban, hogy mekkora idióta voltam, amiért sima felmosóvíz került a falra!!! :D:D:D Ott lapult ám alul a mész is, persze bele nem nyúltam alapból! :D
Hát ennek a felfedezésnek meg is örültem, és az előtér után egy szoba oldalfalait meszeltem be. Aztán négy körül megszaladt Anya is, de hagyott tovább fehéríteni. Ő meg nekiállt sikamikálni. Na igen, bútorcipelés után ezt a takarítási részt utálom a legjobban!
Majd szépen sorra a férfinépek is érkeztek. Dodi be is szólt egyből, hogy semmit se csinálok, csak csettegek! Vissza is vágtam, hogy biztos ő fejezte be pár perccel jövetele előtt a szoba meszelését....Fel tud dühíteni pillanatok alatt!!!! Szerencsére hamar távoztak is apuval. Jött helyettük mama testvére, Irén néni, akihez ki akartam menni az utcára üdvözölni illendően, csak nem várta meg, míg a kezemben lévő szerszámokat leteszem. Jónéhány dicséretet is bezsebeltem tőle, most épp azért, mert elcsípett meszelés közben. :D Aranyos volt, szabadkozott, amiért pár percre benézett (tehette, mert Anya meg nyitva hagyta a kaput!:S). Megígérte, hogy majd jön még! Azért meg kell jegyeznem, jó volt látni. Kilencvenkedése ellenére tartja magát!
Aztán mi is hazatértünk, és a továbbiak egyeztettük Anyával, sikerült egy kiadósat beszélgetni.
Szerda délelőtt főzőcskéztünk Anyával, illetve én csak szóval tartottam, és vázoltam a napi terveimet. Majd kutyáink hangos ugatásba kezdtek, így kilestem, bár sejtettem, hogy a postást fogják ennyire. Megérkezett a kettes számú csomag, amelyet szintén alá kellett firkálmányoznom. Ebéd után felkerekedett a női szakasz. Alig értünk ki a kapun, jött apu hazafelé. Ugyanis visszarendelték tüdőszűrő-vizsgálatra. S láttuk, hogy nagy boríték van a kezében, meg aztán soká is érkezett haza. Visszasomfordáltunk a lakásba, hogy megtudjuk, mi is történt. Hát nem jókat mondott, és ennek következményeként feldúlt is volt egész nap! Valamiért tesó is ilyennek tűnt.
Mi a tettek mezejére lépdeltünk Anyával. Elámultunk, hogy milyen szépre (azaz csíkmentesre) sikerült a meszelésem, amelyet alapozónak szántam! Lelkendeztem is ennek a ténynek! Anya aztán elrendezte a plafont, átfestette. Ekkor szaladt meg apu is, nagy-nagy morgolódással. Haza is küldtem, mert mindegyikünkkel csak üstönködött. Amúgy is kijelentette, hogy nem csinál semmit aznap. Amint Anya végzett a menyezettel, átvettem tőle a meszelőt. Talán a rutinnak köszönhetően fele annyi idő alatt végeztem a helyiséggel, mint kedden, és feleannyi pöttyöt is szereztem. :D
Anya addig ablakot puccerált, és még a rádiót is hajlandó volt bekapcsolni mindehhez! :D Majd végül az előtér melletti kis közlekedőt meszeltük át munkamegosztásban. Aztán kicsit beszélgettünk, leginkább arról, hogy miért is vagyunk ott, miért munkálkodunk, a többiek miért henyélnek, miért kell mindent halogatni?! Ám ha nem csináljuk, akkor akár össze is dőlhet az egész. Én azon az állásponton vagyok, hogy reparáljuk csak meg, egy szobának és a fürdőnek kellene meszelés alá kerülnie még. Jövőre nyilván kell még javítási munkálatokat eszközölni.
Hazajöttünk, itthon bolond világot leltünk, férfinépek megzakkantak! Anyát megkértem, hogy segítsen könyveket, jegyzeteket kajtatni, azokat válogattuk. Szükségem volt a közgázos és fősulis írkákra, ezeket pedig a padláson őrizzük javarészt. De a szakmaibb holmik mellett angol és matek füzetek is elérhető közelségbe kerültek. Át is lapozgattam előbbieket. Mert hát agyaltam még mindig. :) Meg Anya is. :) Sőt, később Dodi is. :) Majd arra jutottam, hogy csütörtökön személyesen látogatok el a Bánkiba dokumentumaim eredetijével is, és informálódok. Tillcsi szóbeli biztatásának nagyon örültem.
Miután a nyomtató behalt, így az is egyértelművé vált, hogy másnap fénymásoltatással kell indítanom. Nem voltam ettől annyira elragadtatva mondjuk. Mint ahogy a Dodi-óraparódiától sem. Az igaz, hogy felvételem esetén meg kéne tanulnom a póninépeket kezelni, de valahogy csak megmenne!
Este sokáig forgolódtam, reggel pedig kíméletlenül zengett 5.50-kor a lovefon. Kicsit húztam a reggeli get up-ot, illetve kicsit dilemmáztam, hogy ne hívjam-e fel előbb őket. Potyára se lett volna jó menni. De mivel fénymásoltatnom mindenképp kellett volna, illetve a gyógyszer kiváltással is meg lettem bízva, így útra keltem. Na, a buszmegállóban az ismerős hölgyike mindjárt az ominózus dolgozni mész? kérdéssel megalapozta a nem oly rózsás kedvem (hétfői utazásomkor szintén ezügyben érdeklődött Kati néni :S). Elmondtam azért a dolgokat, hogy mennék én, ha lenne hova, mai első ajkai utam is ilyen ügyben történne. :) Sok sikert is kívánt.
Ajkán aztán először lefényeltettem a passzusokat, majd átlépdeltem velük a suliba.Útközben megszólított egy szimpatikus párocska fiú tagja, a Bercsényit keresték. Na, azon iskoláról tényleg nem tudom, hogy lehet oda eljutni. Annyit tudtam csak kibökni, hogy nem a központban található. Ők is tájékozódhattak volna előre. Aztán el is gondolkodtam, ők békés és udvarias póniknak tűntek...megköszönték az alig információt is. Kisvártatva jött a pónifajzatok ellenpéldája, épp a Bánkiból kifelé tartott a 3 srác. Káromkodtak folyamatosan.
Azért mégis belépdeltem az iskolába. Tudtam, hogy a tanári alul helyezkedik el, így hát odacaplattam. Egy hölgyikét láttam egy elkülönített helyiségben, gondoltam, érdeklődök tőle. Kicsit várnom kellett, előttem egy srác intézkedett, átiratkozó lehetett. Míg ott ácsorogtam, kiszúrtam az új igazgatót, akiről Feri bá mondott túl jókat. Nem akartam udvariatlan lenni, és egyből rárontani, meg aztán az se volt bizonyos, hogy az állás aktuális-e még. A hölgyemény egyből hozzá irányított. Szerintem tudta is az úriember, mi járatban vagyok, már akkor, amikor odakinn vártam. Méregettük is egymást. :) Bemutatkoztunk, majd miután átadtam a paksamétát kérdő tekintettel vélhetően, közölte Péter, hogy igazából nem tud semmi konkrétat mondani még. Egyeztetések folynak a fenntartóval (az önkormányzattal), de sürgős lenne a dolog eldöntése. Abban maradtunk, hogy másnap keres. Közben meg kifigyeltem, hogy valaki már jelentkezett. És miután nem tudott, vagy akart információkat adni, nem láttam értelmét az érdeklődésnek. Majd vásárolgattam, és filóztam a helyzeten, illetve, hogy megreszkírozzak-e megint egy penny-s látogatást Anya munkaideje alatt. Végül ezt elvetettem több okból is. Hazafelé aztán jöttek ismerősök, akik az állásról kérdezgettek. Krisztián nem is nagyon hitte el, hogy nem dolgozom még, hiszen rendszeresen utazom. (Naná, Tillcsimhez! :D)
Itthon semmi különös nem történt, apu még mindig zabos volt. Bár azért kért helyzetjelentést. Amúgy Anya ismerőse is visszaírt, a payer-es stratégiai beszerzős állásnál ragaszkodnak a 3 év gyakhoz. De keresnek sima beszerzőt is, ott a nyelvtudás lenne a fontos. Ám ennek hirdetésével meg nem találkoztam. Majd ezt keresem még azért. A délután további része eléggé feszültre sikerült, és hiába zárkóztam el. A
randi idején sikerült nagyjából megnyugodnom, a Jó Ügyész mindig megnevettet! :) Zolitól pedig megtudakoltam, hogy bánik a pónikkal, kellemes kis beszélgetés bontakozott ki végül ebből. Nyargalászhattam is a buszra újra. :P
Itthon ugyanaz a feszültség fogadott, mint amiből eltávoztam. :S De legalább Anyával tudtam értekezni újra, a női szakasz összetart. Este aztán Marcsi is hívott, a tanárkodásról érdeklődött. Ezen gesztus nagyon jólesett, amúgy pedig újra csak meggyőződhettem arról, hogy jó helyen leledzik Hévízen.

A péntek pihentetős jelleget öltött, bár az is igaz, hogy abszolút adventi hangulat teremtődött nálam. Vártam a nagy hívást. Amúgy pedig állásokat kajtattam, elkezdtem a blogot, majd rendrakás után kivonultam napozni. (Persze telefon a közelben volt ott is!) Mivel a tétlen ejtőzés szót nagyon nem ismerem, így néhány könyvet is vittem magammal. Elsőnek egy kis német ismeret-tuning következett, egy levelet fabrikáltam. Majd áttértem a közgazdaságtanra, amihez jól jött, hogy megleltük a minap Kis Éva egykori 12/C osztályos tanuló tételesfüzetét. Mert érettségi előtt önszorgalomból kidolgoztam minden témakört, úgy, ahogy azt előadni is szándékoztam, ha azt húzom. :) Még dolgozatokat is tartalmazott az irka! Szóval átolvastam az egészet, majd a könyvet is előkerestem, és abba is belekukkantottam. Ezen ténykedés közepette jött haza apu, újabb érdeklődést intézve hozzám telefonügyben. Kicsit beszélgettünk ekkor már. Feri bá is szerette volna tudni, mi a helyzet állásügyben. De közölte, hogy zűrök vannak a Bánkiban, politikai marakodás is jellemző. Mivel eléggé borult, így be kellett takarni a transzporter pótkocsiját. Később apu azért morgott, amiért segítettünk!Meg aztán az is előkerült, hogy kihúztunk a konyhában délben. Aztán meg az nem tetszett neki, hogy Anya sorozatot néz. Ő egyébként később érkezett haza, és egyből megrohamozta a szobát. Alig beszéltünk valamicskét. :S S mivel vihar is dúlt, így inkább tévéztem, illetve korán elszunnyadtam.

A szombat is vitásnak bizonyult, nagyon utálom ezt, és az elsimító szerepkört is! Nem is nagyon szóltunk egymáshoz tesóval. Még Forma-1 idején sem. Izgalmas kis edzés kerekedett a spá-i pályán, így valószínűsítettem is, hogy vasárnap is GP les lesz. Anya hazaérkezése után pedig rendesen kitárgyaltuk a problémákat. Az igazat megvallva, ezen beszélgetések tetszenek! És hát megállapodtunk, hogy a jordánkodókat kerüljük. Apunál valami olyasmi hangulatot éreztem, egyébként, mint mikor Papa meghalt. Miután megbeszélgették a vizsgálatok, lett némi nyugság.
Vacsora után aztán elvonultak az ősök tévézni. Egyszercsak szólt Anya, hogy pancsi után lépjek már oda hozzájuk, Nuncius műsort figyelnek. Hát így is cselekedtem volt, ott is ragadtam a tévé előtt. Az egész adást végigröhögtünk! Apu narrátorkodott, meg ítészkedett, mi meg könnyesre nevettük magunkat Anyával. Amúgy meg a Vizilovagot vártuk, hát ha bejátsszák a szereplését. Egyébként hallottunk csodaszép produkciókat is, de a többség borzalmas volt! Nem tudom, hogy nem lehet embereknek önkritikájuk!!! Sajnos Anya pont a nyereményeknél kapcsolta át a Megafrászra, pedig érdekelt volna, mit kap a győztes, Nunciusunk mitől esett el. Aztán a reklámszünetben beszéltük is, hogy vajon nézi-e? Úgy elképzeltük, hogy igen, és hogy Eszternek véleményezi a szereplőket, főként azokat, akiket a párjuk is elkísért a produkcióra. :) Volt olyan is, hogy egy pár indult külön-külön, tovább is jutottak. Az is kiderült, hogy itt bandák is indulhatnak. Lehet, Vizilovagocska esélyeit növelte volna a Veresegyházi Asszonykórus! :D
A Megafrásznál is dőltünk a kacagástól egy-egy alakítás kapcsán. Ezek a műsorok, legalábbis ezek a válogatók bohózatnak remekül beillenek! :D Örültem ennek a családilag vidám estének (bár Dodi ebből is kimaradt:S). Bár mostanság él az a szemléletem, hogy a jelentős vigyorgást hamarosan könnyezés váltja fel. S hát este Dodival is összemarakodtunk, rá is zúdítottam minden vele kapcsolatos mérgem egyszerre. Na igen, ez egy rossz tulajdonságom.
A vasárnap is furára sikeredett, hangulatilag mindenképp. Délelőtt ellenőrzést tartottunk mama házánál, és hát újra csak elmorzsoltuk a szokásos morgásokat, főleg, miután kiderült, hogy alapanyag hiány is fellépett. Ezen tény nagyon úgy tűnik, azt jelzi, hogy befejeztük idénre a munkálatokat. Még akkor is, ha én rendezkelődnék tovább rendületlenül. Csak egyszer kell belelendülnöm dolgokba...:) S most már mondhatom, hogy megtanultam meszelni két nyár alatt. :)
Ebéd után aztán vártam a Forma-1-es futam kezdetét, amely megfelelt előzetes várakozásaimnak. Aktuális kedvencem, Kubica is jól szerepelt, 3. lett. Majd kicsit tuningoltam közgazdaságtani ismereteim, készülve az optimista esetre állás ügyében. Mivel nem minősíthettem lebilincselő olvasmánynak, így bevágtam a szundit. Ez pedig nálam egyfajta védelmi reakció része is, lelki egyensúlytalanság esetén az alvásba menekülök.
Este amúgy korán elpilledtem, nem volt kedvem semmihez durmoláson kívül. Bár az se ment egyszerűen, csak agyaltam, agyaltam, agyaltam, hogy miért vagyok én ilyen szerencsétlen?! Miért vagyok én minduntalan ennyire rossz helyen rossz időben?! Mihez kezdek, ha a tanári állást is bebukom?! Na igen, felfogható úgy is ez a szituáció, hogy kaptam az élettől egy második esélyt, amivel éltem ugyan pályázat szinten, de előfordulhat, hogy nem vesznek fel.
Itt kell hozzáfűznöm, hogy Dodival szerintem a legtöbb konfliktusunk eltérő életszemléletünkből ered, bizonyos dolgokat máshogy értékelünk, és a tevékenységi hierarchiánk is. más S mivel a viszonosság elve fontos nálam, így próbálom Anyát támogatni, amiben csak tudom!!! Jelen helyzetemben annyit tehetek, hogy szó nélkül önmagamtól segítek, ahol lehet. Az pedig, hogy emellett még mivel foglalkozok (csettegés!), az pedig nyugodtan besorolható a szabadidős, szórakozást jelentő elfoglaltságok közé! S mivel költő tevékenységem vissza kell fognom a hosszabb távú tervek érdekében, így köszönöm, megvagyok itthon, be kell érni, azzal, amit lehetőségeimből megvalósíthatok.
Elhelyezkedni pedig nehéz sajnos, s itt nem az akarat és igyekezet hiányáról van szó. Nyilván nem is pályáznék akkor, ha nem szeretnék dolgozóvá és függetlenné válni! S hogy a környékről nem akarok kimozdulni, annak megint oka van érzelmi és pénzügyi. Mint ahogy annak a határozatnak is háttere volt, hogy a tanárkodást tavaly nem vállaltam. Lemondtam valamiről egy másik érdekében: megszereztem a második diplomát ténylegesen is a nyelvvizsgával. S ha belegondolok, hogy így se ment könnyen, akkor azt mondom, hogy jó döntést hoztam akkor! Meg persze merészet is, s most, hogy adódott az újabb lehetőség erre a pozícióra, hát megpróbáltam megragadni, és elkezdeni azzal az egzisztencia-programot. Mindig is megvoltak a lépések életemben, a célok. S előbb-utóbb mindegyiket elértem! Most állásszerzés van napirenden, a pénz a továbbiak alapja. De el lehet hinni, hogy áhítattal bámulom a közösségi oldalakon az esküvős képeket, illetve a babákról feltöltött fotókat, ezek a vágyaim. S minden egyes állással kapcsolatos visszautasítással kicsit távolabb kerülök ezektől, ami nagyon el tud keseríteni úgy alapból is.
Hát ezzel a lelki problémafeltárással bejegyzésem végére is értem. S hogy mi lett végül a tanári állással (újabb próbálkozásommal), azt megtudhatjátok következő posztomból! Mert még jövök! :) Mindenkinek minden jót addig is, a ferengik legyenek veletek!

ünnepi heti mondóka, avagy Seleya igaz históriája :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Újabb hét adta át helyét a következőnek, így mi más is következhetne, mint a heti beszámoló. :) Azt azért el kell áruljam, hogy mostanság eléggé nehezen hozom össze a krónikákat, az íráshoz nyugalom szükségeltetik, meg persze ihlet, és ezek újabb ritkán alkotnak ilyen párosítást nálam. Mert mint egy megszállott, úgy bújom a különféle állásportálokat, de persze csak falakba ütközöm.
Elkeseredettségem pedig néha tudom palástolni, néha meg olyannyira nem főleg egy-egy beszólás kapcsán. A rokonokat meg különösképp szeretem, főleg azokat, akik teljes valómban nem is ismernek...Most gondolom a kedves olvasók azt hiszik, hogy ez még csak az általános bevezető, holott ez nem teljesen igaz.
Hétfőn jutott tudomásomra egy Tillcsinek címzett megjegyzés. Nos, hát le kell szögezni, hogy semmilyen kötelezettsége nincs irányomba, így eltartania sem kell! Amúgy is utálom a függő viszonyt! A bájos rokon meg majd megkapja a véleményem, amint találkozunk! Amúgy pedig újabb hófordulóhoz érkeztünk a Jó Ügyésszel. Meg is kapta a szokásos értékelőmet. :) És ahogy az lenni szokott randival koronáztuk meg a napot. Bár igazából nem voltam megelégedve viselkedésemmel, nem mutatkoztam valami jó társaságnak. A Csónakázótavi gyönyörű környezet sem tudott lelkesíteni, pedig nagyon szeretem azt a vidéket, ami nagyon romantikus is.
Miután kisétáltunk és kibeszéltük magunkat (aktuális problémáinkkal együtt), már várt a hangulatos vacsora, melyet ezúttal is hárman költöttünk el. Közben pedig Marcsi felolvasta a hétvégi, ünnepi programokat, amiből leginkább a Zséda-koncert ragadott meg.
Hazatérve aztán itt találtam Keresztapuékat is, épp nagyon vitáztak valamin. Nunciusra gyanítottam először, hogy ő van napirenden, ám tévedtem. Anya kapott egy levelet, lényegében fizetési felszólítást a csatorna miatt. Helyesbítenem is kell menten, mert apunak címezték tévesen, aki meg azért akadt ki. :) Persze azért Tamáska viselkedését is szóvátette, de sejtettem is, hogy megteszi.
Karcsiék fél 9 felé távoztak, én pedig tarthattam végre fogadóórát. :) Az estét pedig tévézés zárta, és kedvenc sorozatom, a Rejtély újabb epizódjának megfigyelése. Persze az összeveszést is kipipálhattam aznapra is, Dodival kaptunk össze egy apróságon, mert mint mindig jószándék vezetett...
A kedd délelőtt meghatározó eseménye egy csomag érkezése volt, Dodi pontgyűjtő akciójának jóvoltából egy pólót kapott ajándékba. Bár meg kell jegyeznem, a címzést eléggé elszabták, amerikai stílusúra sikerült a házszám. Postás néni nem is hagyta szó nélkül, jól elbohóckodtunk az átvételkor. Tesó nagy-nagy örömmel fosztorgatta szét a pakkot, és mutogatta lelkesen nekem a zsákmányát. Ennek hatására én is regisztráltam a pontvadászatra! :D
A délután és az este sertepertéléssel telt, és kézműveskedéssel. Dodi Julcsinak szánt meglepetését tökéletesítette, és miután látta, milyen áhítattal figyelem, készített egy faragványt Tillcsinek is. Ez egy fából készült hajót jelentett egyébként, melynek vitorlázatának elkészítése várt rám a különféle szépészeti munkálatokkal együtt. Eredendően a vitorlákra több koncepció is élt anyagot tekintve, végül maradtunk a papírnál, és a ragasztós megoldásnál. Jól össze is maszatoltuk magunkat azzal, és nálam is nem is rögzítődtek megfelelően a papírdarabok az árbócokhoz. Aztán a napi vitán is túlestünk, ezúttal az állástalanság miatt kaptam offolást. Na, ez az a helyzet, amikor a változatosság gyönyörködtet, mindennap másvalakivel különbözünk össze. :S
Szerdán megintcsak megcsúsztam mindennel, Keresztszüleim érkeztek újra. És hát míg férfinépek szereltek, addig az én feladatom lett Keresztanyám szóval tartása. Ez lényegében két órás Nunciusról való ódazengést jelentett, újra csak kiemelve nagyságát! :S Rátérve aztán a magánéleti vonalra megkaptam, hogy Zolit is választhattam volna, sőt, igazából Teri nénje szerint vele jobban járnék, és a kordifferencia se lenne tragikus. Mélységesen megbotránkoztatott az egész! Nem tudja hova tenni, hogy mi miért vagyunk együtt Tillcsimmel, még mindig meggyőződése szerintem, hogy csak a titulusa miatt járok Vele (aminek egy Eszter általi pletyka az alapja). Igen, akarok doktori címet, de saját jogon!!! Ami pedig Jó Ügyészkém illeti, elismerésem Neki a tanulmányaihoz bájos lényén túl. :) Éva nénivel remek párost alkothatna Keresztanyám, micsoda kombinációkat nem alkothatnánk...:)
Visszazökkenve a szerdához, sokminden volt tervbe véve, elsősorban mama házánál, ám ezek egy újabb csetepaté folyományaként felülíródtak. Megházasodott ugyanis a munkamorál, elvette a munkakedvet. De legalább hármacskán egy kiadósat tudtunk beszélgetni, ami megintcsak ritkaságszámba megy. Este aztán leltem egy tetszetős álláshirdetést, aminek esélyeiről Anya érdeklődött is, persze ettől függetlenül elküldtem jelentkezésem a céghez másnap, lévén, hogy veszítenivalóm nincs.
Amúgy pedig a szokásos sürgölődéssel telt a csütörtök, illetve programtervezéssel augusztus 20-át illetően, aminek bográcsolós részére Kedveseméket, míg koncert elemére Dodit csábítgattam. Egyiket se mondhattam sikeresnek. Hamar eljött az este is, amikor újra csak tesóval morogtunk össze ismét csak életszemléletünk különbözőségéből adódóan. Tényleg olyanok lehetünk, mint két rossz szerelmes, akik csak cívódnak. :) Ahogy összeveszünk, hamarost béke is köttetik. :)
És máris elérkeztünk István király és az új kenyér ünnepéhez. Délelőtt tökéletesítettem a hajót, vitorlázata végül odakötöződött az árbócokrudakhoz. Foglalkoztatott nagyon a kis meglepetés hatása, amely a lehető legnagyobb titokban készült Dodival koprodukcióban! :D Persze tesó azt találgatta aznap már, hogy Tillcsi miként fogja letépni a nagy műgonddal és szeretettel alkotott vitorlákat, vagy hogy azok miként sérülnek meg a szállítás során. Én inkább utóbbi miatt aggódtam.
Ám délután kiküszöbölődött a probléma: öcskös ötletéből belehelyeztem a konstrukciót egy "csengősdobozba" (a rendszeres olvasó érheti a szóhasználatot :)). Ebbe aztán belekerült két Raffaello is, Dover fehér szikláinak jelképeként. Mutatós lett az egész, és már előre dörzsöltem a tenyerem a fogadtatás miatt! :D Délután aztán megtudtam, hogy Eszter és Nuncius is a Zséda-koncerten múlatjak majd idejüket, mint ahogy mi is Tillcsimmel.
Háromnegyed 8-ra jelentkeztem be Hozzájuk, hogy aztán Tőlük együtt menjünk a zenés produkcióra. A találkozóra való készülődésem pedig legszebb bulis időket idézte, stylistjaim kezelésbe vettek egy közös kertes terepszemlét követően. A frizuráért és a ruháért hálás köszönet Anyának, és asszisztensének, Dodinak!
Bár a busz késett kicsit, én pontosan érkeztem Kedvesemékhez, hiába, repültem valósággal Jó Ügyészemhez! :D Aztán következett a nagy átadási ceremónia, örültem, hogy meglephettem Tillcsit. A fiúk meg engem hökkentettek meg azzal, hogy hazatranszportál Zoli. Mondjuk a busz miatt hajlottam arra, hogy lemondok a tűzijáték leselkedésről. Miután mindenki kiörömködte magát, indultunk az Agóra-térre. Gondolom, tesók nem akartak gyertyástartókká válni, így csak kettecskén vettünk részt az eseményen. Ezúttal időben ott voltunk a helyszínen (utaltam a májusi Princess esetre), most a móka csúszott. Először is Ajka város polgármestere mondott beszédet, ami kiváltott indulatokat is, mögöttünk hőbölögtek is a kritikusok. De a munkahelyteremtő akcióhoz és a számokhoz érve legszívesebb paradicsomos céllövöldéset játszottam volna! Bélus kiemelte, hogy hány embert juttattak álláshoz. Mondjuk politika nélkül nincs is felszólalás meg ünnep (főleg, mert közelegnek az önkormányzati választások is!) Fél 9 tájékában aztán átadta a színpadot Bélus az aznapi sztárvendégnek, Zsédának! Aki mondjuk elég soká tűnt fel, de gondolom, az időhúzás a show része. :) Ismerős számok csendültek fel szépen sorra, bár azért azt tudni kell, hogy nem vagyok teljesen oda az ilyen jellegű andalító muzsikákért, inkább a tempósabb dalokat preferálom. Ahhoz képest, hogy Tillcsi is így valahogy lehetett ezzel, eléggé képben volt a címeket és a szöveget illetően. Mert hát a legfőbb szórakozásunkat az jelentette, hogy utóbbit aktualizáltuk egymásra vonatkoztatva. :)
Ha valamit ki kéne emelnem, akkor az a Mindhalálig mellettem, a Motel és a Megindul a föld című nóták lennének (utóbbi pörgősebb dalocska). Előadás közben próbáltam rögtönzött táncleckéket adni Kedvesemnek, a muzsika kedvezett a lassúzásnak. Mindemellett persze fotókat is készítettem, de mivel kicsi vagyok, és nem profi fotós, így a minőség hagy némi kívánnivalót maga után. Utóbbival akkor se lehetek elégedett, ha azért szép apránként közelebb haladtunk a színpadhoz. A jó egy órás koncertet egy angol nyelvű, acapella (azaz zenei kíséret nélküli) szám zárta. Ott kicsit tartottam tőle, hogy egy-egy magas hangnál a városháza üvegei megrepednek...
Itt következhet a kritikai elem is írásomban. Nem Zséda hangjára vonatkozna az, és nem is az Általa játszott zenére. A technikai felkészültséget húznám le, egész konkrétan a hangosítást, amely az amúgy gyönyörű előadást jelentősen torzította sajnos! Miután Adrienn elbúcsúzott illendően a közönségtől, következett a tűzijáték. Jobbnak láttam, ha a tér közepéről elhúzódunk. Ez helyes döntésnek is bizonyult, így is sok pernye hullt ránk. Amúgy még mindig félek a lövegek kiváltotta hanghatástól is, rendre meg is ijedtem. Pár pillanatot el is tudtam kapni a fotoapparattal ettől eltekintve. :P
Miután Tillcsi kollegájával, Zsolttal sajnos nem sikerült összehozni a rapid találkozót, hazaandalogtunk, megalkotva az értékelést is. A kapuban aztán várt Zoli, és miután Tillcsi amúgy se engedett egyedül kóborolni a városban, így hazafuvaroztak. Útközben aztán őzikével és macskusszal is találkozunk, ám a jószágok nem okoztak semmi gondot. Bár azért aggódtam fiúk miatt, hogy a hazaút is zavartalan legyen! Mindent összegezve klassz kis este kerekedett, újabb közös élményt gyűjtöttünk be Jó Ügyészkémmel. Aki újra csak bebizonyította, hogy egy igazi lovag, s hogy mindent megtesz értem. Ketten bárhol jól érezzük magunkat, bár ezt előzetesen is így véltem! :)
Szombat aztán ügyködősre sikeredett. Mivel mama házánál tennivaló akad bőségesen, így még választhattam is a ténykedések közül. Persze Dodinak vissza is kellett jönni, mert Anya nem hallgatott rám, hogy vigyünk tisztítószereket. Állította, hogy van ott, és hát tévedett.
Végül aztán a csempéről vakarásztam le a mész foltokat, illetve mostam le azt Anyával munkamegosztásban. A törmelékek és csempemaradványok kiszállítását és a padló felsuvickolását követően hazajöttünk kicsit szusszanni. Ezen fél óra alatt megterveztük, hogy is kéne bebútorozni azt a helyiséget. Arra jutottunk, hogy akkor most alakuljon át konyhának, ha már eredetileg is annak készült. Ehhez a másik háznál lévő konyhaszekrényt kellett először átcipelni a célhelyre. Na, ez azért nem ment vita nélkül. A szekrények mozgatását ki nem állhatom, az ilyen régi típusúakét meg pláne nem! Végül négyen hurculásztuk egy kötél segítségével. Ezekkel a monstrumokkal elég nehéz a szűk kapukon/ajtókon befordulni, azért megoldottuk, elhelyezésre is került a bútor, bár nem oda, ahová gondoltuk elsődlegesen. Aztán jöttünk rá, hogy kicsi az a placc. Így most csak a szekrény és egy asztal található a konyhában. Ja, meg egy kályha! :) Miután megvolt a művelet, következett a terepszemle, illetve idehaza a feladatok kiosztása. Anya ki is akadt rendesen megint, hogy semmi haladás nem történt, senki se ügyködött semmit, és mi csak állandóan kujtorgunk. :S Kaptunk két hetet, hogy alkossunk valami nagyszabásút! Nem mondom, összefogással sikerülhet is, az viszont korlátokba ütközik, ahogy eddig is. :S A szombatot aztán filmnézéssel zártam. A Halálfutam hangulata abszolút passzolt az enyémhez! Vasárnap aztán ott folytattam a műveleteket, ahol előzőleg megszakítottam. Délelőtti konyhabűvészetet követően felvonultam és nagy falfestésbe kezdtem. Ehhez társult tesókám is, egész ügyesnek is mutatkozott. Így fordulhatott elő a munka miatt nem találkoztam Keresztapuékkal, bár nem is biztos, hogy az baj, egy Nuncius-ódával kevesebbet hallottam. :P Amúgy pedig örvendeztem, hogy a kitűzött tervem teljesítettem. Nem is én lettem volna, ha fehér foltokkal nem láttam volna el magam! Szép látványt nyújthattam! :D
S végre fogadóórát is tarthattam kedvemre az este során. Ennek során pedig Kedvesemtől megtudtam, hogy a hajót Seleya-nak nevezte el, ami roppant tetszetős! :) Lassacskán pedig el is jutottunk az újabb héthez, amitől várom a csodát, vagy legalább egy telefonhívást állásügyben!
Ez a téma egyébként rendkívül frusztráló számomra (miért is ne, minden ismerős firtatja rendszeresen!) Ha ez így folytatódik, könnyen lehet, hogy Sümegen kötök ki. Igazából nem reménykedem semmiben, ismerősi segítségben sem, annyira kilátástalan az egész...De a horoszpókom mindenesetre jókat jósolt, majd kiderül, mennyire helytállóak azok! Ez egy következő történet lesz! Vicu mostan ágyőt is int, mindenkinek mindenféle szépségest kívánva!

augusztusi második, benne: diplomaátvétel - csapó 3 :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Újra itt is vagyok, és csettegek újabb heti krónikát az addig üsd a vasat, amíg meleg! bölcs közmondás jegyében! :) Másfelől meg lemaradásom van még mindig sajnálatos módon, úgyhogy pótolhatok rendületlenül.
Augusztus második hétfőjén a kedvtelenség dominált újra csak, ami az előző heti offolások miatt nem olyan meglepő. Egy beszólás is rendkívül bosszantott, ezúttal Ádám követte el azt. Kicsit beszélgettünk, miután a pályázatot elég lassan tudtam elküldeni Gmail-en. Kezdetnek letolt, amiért nem keresem, majd hozzátette, hogy remélhetőleg azért, mert dolgozom. Miután ezt megcáfoltam, jött az odamondása, hogy még miért nem. Ez rendkívül rosszul érintett, főleg, miután az úrfi sem a kapazint, sem a meszelést nem tekinti munkának. Majdhogynem azt állította, hogy elvagyok ezekkel, és nem is keresek főállást. Elég nehéz is volt folytatni a beszélgetést ezek után.
Furán hatott az is, hogy Jó Ügyészemről és kapcsolatunkról érdeklődött, ugyanakkor aranyos is, hogy önmagától keres időnként. Azért férfiúi önbizalmát és büszkeségét alighanem rendesen megsértettem azon kinyilatkoztatásommal, hogy Tillcsinél romantikusabb férfit nem is találhattam volna! :) Sőt, megértőbb és kedvesebb valakit sem! Úgyhogy a revansot vettem valamelyest Ádámon. :)
Aki persze erre folytatta a menőzést a nyaralásos képek megmutatásával, illetve a lakásvásárlás felpedzegetésével, mintha azt akarta volna megint hangsúlyozni, hogy el vagyok maradva tőle. Na igen, az kétségtelen azért egzisztencia-projekt fundamentuma a pénzkereseti tevékenység, és jelenleg attól még messze vagyok, ami rendkívül piszkálja is tudatom. Ádámhoz még annyit, hogy azért az mégiscsak kedves tőle, hogy keres érdek nélkül. Napi ambivalencia is letudódott. :)
Igazi felüdülést jelentett a Tillcsivel való randevú, Vele persze jól kibeszéltük a problémáinkat. Kicsit sietni is kellett, mert képnézegetős program volt beígérve. Annál azért reméltem, hogy Zoli majd kommentekkel ellátva tárja elénk a tábori fotókat, ám Ő minket várva elszundikált. Persze nem semmi hajnalba nyúlóan napokig az eleven gyerkőcökre ügyelni, úgyhogy meg is értettem, hogy fáradt volt. Végül Marcsi mesélt kicsit Zoli helyett, és adott két gyönyörűséges állatfigurás hűtőmágnest. A batikolt kendőkkel aztán véglegesen le lettem nyűgözve. :) Persze ismét csak futni kellett a buszjáratra, de ez már megszokott. Az idill után viszont rossz a feszültségbe visszatérni, igyekeztem is elvonulni, amennyire csak lehet. Így került ismét csak parkolópályára a blogírás is, és inkább tévéztem. A sorozatles pedig felettébb hasznosnak bizonyult, mert tarthattam Tillcsinek epizódismertetést másnap. :P Tesóval viszont összekaptunk, mert meg mertem kérdezni tőle a keddi programját. Ennek nyomaként álombasírtam magam.
Keddre aztán nagyszabású takarítási hadműveletet irányoztam elő magamnak. Délután megejtettem a csillárpuccerálást. Hát azt egyszerűbb feladatnak gondoltam előzetesen. Fél óra volt, mire a lógó díszeket kiszedtem a kör alakú vázukból (abból van 3), majd az egészet leakasztottam a villanykörtéhez illesztett három kis akasztóból. Ezen művelet során derült ki, hogy a tériszonyom még mindig megvan. Aztán szépen lesikamikáltam az egész mindenséget, majd következett a visszacserkésző hadművelet. S mivel kicsi vagyok, székre álltam, és nehezen, de helyrepakoltam a csillárt, melynek adódtak egyensúlyproblémái. Szóval az se mindegy, hova mennyi díszt helyez az ember. :) De végül én is örültem, hogy leszállhattam a magasságokból. Akkor átvándoroltam a nagyszobába, és ott is ugyanezen tisztítást akartam elkövetni, ám az másfajta, és nem is tudtam szétszedni. Maradt, hogy újra magasra szökkennek, és úgy puccerálok. Majd miután apu távozott egy termékbemutatós előadásra, pihit rendeltem magamnak. Na, akkor settenkedtem fel msn-re lazulásképp, ahol meglepődtem, mert Tillcsim is elérhető volt ottan. :)
Dodi is megszaladt 4 után kicsivel, bár sejtettem, hogy gyalogolni fog. Nincs oda az átszállásokért. Morgást megelőzendő csináltam neki tésztás memmét (ez tésztát és ketchupos-fűszeres-parizeres szószt jelent). Persze csak az első rész lett kész, mire hazatért. Majd munkamegosztást gyakoroltunk, mert az ablakszárnyakat nem tudtam szétcsavarozni, és ennek teljesítésére megkértem. Pikk-pakk meg is lett, folytathattam az ablakpucolással a napi ténykedést. Közben jöttek az ellenőrök is, először Dodi, majd Chappy. :D Ez a kutya nagyon kíváncsi! Tesó meg mesélt veszprémi kiruccanásáról, míg én ablakot pucultam. A szórakoztatásomnak hamar vége lett, mert megérkezett apu nagy morgással, hogy egy nagy átverés volt az a termékbemutató, és hogy két órát ült. Igaz, kapott vásárlási utalványt, de csak bizonyos oldalon lehet beváltani apróságokra. Valami mágneses hóbelevancot mutogattak egyébként, abból lehetett vásárolni is (200.000 Ft-os árkategória).
Majd a HUHA-projekt adott elfoglaltságot a férfinépeknek, ki is vonultak a műhelybe fabrikálni. Én meg tettem-vettem tovább, az ablakszárnyak ki- és becsavarozásával szenvedtem, Dodi meg is jegyezte, hogy nem vagyok szakavatott. :D Bár legalább már tudom, hogy melyik csavarhúzó kompatibilis az ablakokhoz, hiába mindennap tanulok valamit. Fél 7-re végeztem, nagyjából a férfi szakasz is. Blogolási terveim aztán gyorsan felülíródtak, miután unokatesóimnak kellett információt szolgáltatnom Tillcsimről. :) Hiába, nagy hatást gyakorolt rájuk is a Jó Ügyész! :) A nap során TO-s néni is válaszolt, szerencse, hogy nem kapkodtam el a győri utat, melyet előzetesen keddre datáltam volna. Anyát próbáltam meggyőzni, hogy hadd mehessek csütörtökön átvenni ténylegesen is a nyelvvizsgát, a diplomát és nem utolsósorban a fotókópiákat. :)
Szerdán ott folytattam a házimunkát, ahol előzőleg abbahagytam, két helyiség ablakainak is meg kellett tisztulniuk! A délután pihentetős jelleget öltött, ekkor Julcsinak próbáltam meg elküldeni a diplomaátadós és születésnapi képeket, melyekre igénybejelentést tett. Miután terjedelmes fájlok küldését levelezőrendszereink nem tolerálják, így használtam a Picasa webalbumokat. Az ötlet pedig Ádámtól származik, mert hétfőn ő is egy ilyennek a linkjét adta meg a fotóleshez. Így én is létrehoztam két különböző nyilvános könyvtárat, és töltögettem felfelé a képeket. :) Ez nagyon hasznos megoldás, így bárkinek meg tudom mutatni őket, és a későbbiekben is alkalmazható lesz majd! :) Persze hátránya, hogy a másik félnek le kell töltenie onnan őket érdeklődés esetén. De legalább megdolgozik mindenki értük. :)
Estébe nyúlt a képezés. Dr. House rendelését azonban nem mulasztottam volna el. Így fordulhatott elő, hogy nem hallottam a telefoncsörgést. :S Végül azért tudtunk beszélni Tillcsimmel, aki nagyon édesen figyelmeztett az okmányok elcsomagolására. Persze azért adódott ismét némi lelkiismeret-furdalásom is az elérhetőséggel kapcsolatos problémák miatt. Mondjuk az is igaz, hogy egyik telefon se leledzett a környezetemben.
Az est során azért lelkesen készültem a másnapi győri utazásra, egy válaszlevél is gondoskodott remek kedvemről, melyben megkaptam a jólelkű jelzőt. :) Bár azért az Évikét hanyagolhatta volna közgázos évfolyamtársam, Zsuzsi! :) Na igen, mert a név- és születésnapokat megragadom kapcsolatfelvételre is. Aztán persze van, aki ezt értékeli, van, aki tesz rám magasról.
Végül mégegyszer végigböngésztem a különböző látogatni óhajtott helyek nyitvatartását, eközben pedig képeket töltöttem a már említett webalbumba. Utóbbival be is fékeztem a net sebességét, amit Dodi nem díjazott túlzottan. Ki is vonult tévézni. Tényleg fura, hogy nem beszéltünk, csak minimálisat. Érdekes, mert nem vesztünk össze. Úgy tűnt, hogy örül annak, hogy nem leszek itthon. Azért azt közölte, hogy Anyával együtt megyek reggel. Vele se tudtam beszélni sokat, bár megértettem, hogy fáradt. A keddi leltár hosszú volt, illetve akkor este ért haza, és reggel újra meló volt. Igen-igen, ez se szabályos, mert nem adták meg így a 12 óra pihenőidőt! :S Azért megerősítette, hogy tényleg együtt indítjuk a reggelt a központig. :)
Szóval az este a pakolászással telt, és készülődéssel az ügyintézésre. Azért lelkiállapotom felfokozódott, nehezen is tudtam elaludni. Reggel 5.25-kor meg zengedezett a lovefonos ébresztés. A cihelődési folyamat tetszett azért, nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem (illetve jövőbeni reményeket is). Anya mindeközben Dodinak készített kakaót, és ejtett el mufurc megjegyzéseket irányomba. De betudtam őket a reggelnek. :) Magamon pedig meglepődtem, mert az ébredéskori általános lomhaság ellenére 6-ra már össze is cihelődtem, ami bejárós koromban is ritkának számított. :)
Kibattyogtunk a buszmegállóba Anyával. Reméltem, hogy nem lesz senki ismerős, hát persze, hogy nem jött össze. Ráadásul a hölgyike egy időben meg is szokott várni, ha ezzel a járattal utaztam. Rettegtem a kérdéstől munkára vonatkozóan. Szerencsére Anyával foglalkozott ezúttal. Nagy hajó buszt küldtek tiszteletemre (nem hagyhattam ki:D), amely már késésből indult. Ezt csak tetézte, hogy Bakonypölöskén tartott egy 5 (inkább 7) perces kiállást. Aztán Pápán ebből még több lett, mert ott meg újították a pályaudvart, és a forgalom is át volt irányítva a belvárosba. Eléggé kacifántosan közelítettük meg a megállót, és lassan, mert zajlottak a munkálatok. :) 7 után startoltunk tovább, ami előrevetítette, hogy a 8 órási érkezésnek annyi, spl fokozatban gondolkodhatok. :) Na, erre rá is kell pihennem.
Negyed 9-kor szálltam le a járatról, és vettem célba a nyelvvizsgahelyet. Ott csak egy személyit kértek, amit előkészítettem előzőleg, mint ahogy az írószerszámot is (tapasztalat, hogy ilyen aláírós szitukban nem bocsátanak tollat az ember rendelkezésére, mondjuk most jelezte a hölgy, hogy honnan tudok elvenni, és még arra is figyelmeztetett, hogy nézzem majd át, helyesek-e az adatok a bizonyítványban). A papír szignózásakor figyeltem fel, hogy Julcsi szaktársa, Timi is ilyen nyelvvizsgát tett, alighanem nekik is egy szakmai kell. Azt hittem, egyedül leszek, aki nem vette még át, de tévedtem. A német bizonyítványom birtokában aztán nagy örömmel indultam meg az egyetemre. Valahogy még nem hittem el, hogy az enyém a zöldtáblás, meg azt se, hogy a diplomáért haladványozok. Sokat gondoltam amúgy Tillcsimre, minden olyan győri helynél, ahol együtt jártunk, eszembe jutott a Kedves. :) Talán azért is, mert legutóbb együtt tartózkodtunk Győrött.
Az egyetemre érve először átvettem a képeket, itt is szóltak, hogy ellenőrizzem a tartalmat. Aláírást itt is gyakorolni kellett. :) Akkor még nem sejtettem teljesen, hogy később még visszatérek ide. És mivel a nagy loholásban elfáradtam, hogy a 3. emeletre gyalogosan menjek, bevállaltam a liftezést (tudni kell, hogy egyedül nem szeretek felvonózni).
TO nagyon kihaltnak mutatkozott, csak Csilla nénihez lehetett menni. Később leesett, hogy ügyeleti rendszer működik, ő van csak az egész osztályon. Tudta is, miért jövök. :) Bár közben telefonált egy leendő hallgató, úgyhogy várakoznom kellett kicsit. Majd lefénymásolta a nyelvvizsga-bizonyítványt, mindkettő szakmait, és elvette az üres diplomát (pontosítok: az szerepelt benne, hogy tanulmányaim befejeztem, papíruszt később kapom meg.) Amin meghökkentem, hogy elővette a kész oklevelet! Semmiféle ragasztás nem volt tehát! Azért csinált másolatot arról is magának, emlékbe! :) Illetve átnézte az indexet, rögzítette a nyelvvizsga-számát ott is, meg a Neptunban is. Amúgy meg elmesélte, hogy nagy a zűrzavar, mert jogászék jönnek egész héten, miután nem érnek el senkit a saját tanulmányiukon. És kiderült, hogy itt csak iskolalátogatásit tudnak nekik adni, de más ügyintézésben nem tudnak segíteni. Persze mögöttem gyülemlett ám a sor. :D
Azt is megtudtam, hogy azért volt fontos a július eleji kérdés, hogy bevállaljuk-e június 4-i dátummal (akkorra datálták az igazolást), mert ezt tüntették fel a diplomámban. Na mondjuk ennek aztán semmi jelentősége sincs szerintem jelen munkapiaci helyzetet elnézve. Végül diplomamellékleteket állított össze Csilla néni, és sorakoztatott egy mappácska, amelybe persze nem fér bele ekzaktul. Meg is jegyezte, hogy elszabták a kitalálói. :D Miután minden egy helyen leledzett, előkerítette az anyakönyvet, melyet alá kellett firkantanom. Ezt követően pedig átadta a paksaméta dokumentumot, és gratulált. Nos hát ebben a minutumban is nagyon büszke voltam! Szóval megtörtént a diplomaátadó duplán. :D
9 után somfiztam ki a Tanulmányiról illedelmesen elköszönve persze Csilla nénitől, aki azért remek munkát végzett mindent összesítve. Ekkor ismét benéztem a Karrier Irodába, hogy bizonyos emléktárgyakra szert tegyek, úgy, mint a többiek még a diplomaátadón. Hát a lányzó nem tudott segíteni, de javasolta, hogy várjam meg a kollegináját, aki pár percen belül érkezik. Megkínált hellyel, s közben beszélgettünk. Csajó viszont nem érkezett, fel is hívta, csak nem érte el. Hamar elkövetkezett a fél 10, amikor is már mindenképp indulni kellett a pályaudvarra, így emléktárgyam nincs, de megpróbáltam szerezni.
Legutóbbi egyetemi látogatásunk óta (július 10.) annyi történt, hogy a térkövet felbontották a parkban, és a főbejáratot is terepviszonyok mellett lehet megközelíteni. Jó, hogy nem ünnepi cipellőt vettem fel. :D Kifelé majdnem elhasaltam a felkupcolt homokon(?). Tanulság: Csetlik nem figyel a lába elé, és ha siet, megy árkon-bokron keresztül. Azért az építkezéssel haladgatnak. És hát megint megerősítettem magamban az elhatározást, hogy leszek én még doktorandusz hallgató itt! :D Csak megvárom, míg megszépülnek az épületek. :D Kicsit el is bámészkodtam, úgyhogy tényleg tempózni kellett a 9.55-re.
Útközben pedig tanulmányozgattam a szerzeményeimet, és ahogy mondtam, az angol tárgyelnevezéseket próbáltam megfejteni. Amikor pedig megpislantottam a következő jogosultsági fokot (Ph.D tanulmányok), lelkesedésem újra eljött, és elmerengtem az egész múltamon iskolai szempontból. És amiken megint meglepődtem, azok az ösztöndíj átlagok. Azokkal annyira nem foglalkoztam, mert a finanszírozási forma miatt nem kaphattam. Szóval egész szépen alakultak. :) Klassz érzés volt ténylegesen birtokolni azon doksikat, amelyekért megküzdöttem alaposan, és remek, hogy most már okleveles közgazdász a végzettségem! :)
Pápára 11 körül értünk, megint ribillió volt közlekedésileg. Egyik forgalomirányító jelzett, hogy mehet a busz, a másik meg ugyanezt intette egy kocsinak...figyelhetnének jobban az egészre. Sofőr kicsit fel is mérgült, hogy itt összeszedett már egy negyed órás késést, eleve csúszva ér Ajkára, illetve onnan tovább Veszprémbe. Társasága amúgy akadt, egy négytagú szimpatikus kis család foglalta el a kapitány mögötti helyeket. Az egyik kisgyerek folyamatosan figyelmeztette a sofőrt, hogy épp mi közelít, majd elújságolta, hogy a papája is buszvezető. :) Komótosan sikerült kiérni Pápáról, de azért sikerült lecsökkenteni a késést 5 percre. Hazafelé pedig megejtettem a lejelentkezést Jó Ügyésznél. :)
Délre nagyjából hazakapickálóztam, aztán levelet olvastam, és szkenneltem is oklevelet és bizonyítványt. Dodinak amúgy tényleg valami baja volt, igen-igen passzívnak mutatkozott. Ebédet pedig megoldotta, bár én sütkéreztem volna valamit gyorsan. Persze a levélgyártást egyből szóvátette tesó! Azt azért nyújtottam, mint a rétestésztát, többszörösen meg is szakítottam. Adri keresett közben, meghívva minket magukhoz a 20-i hétvégére. Érződött rajta egyébként, hogy most egy nagy rózsaszín felhőn csücsül, és onnan szemlélődik. Telefonolás után készülődhettem is a randira. Azért gyors meglepetésre még futotta tőlem, Tillcsinek elküldtem két fotót, melyeket akkor szkenneltem újra, és egyébként is szándékomban állt magammal vinni, illetve egyet ezekből át is adni Kedvesemnek. :) Azt a szokásos séta után ejtettem meg, megadva annak módját, ugyanis újra csak féltérdre ereszkedem a Jó Ügyész legnagyobb megdöbbenésére. Amúgy a fotókat Marcsi és Zoli is megtekintette, Zoli megjegyzést is tett mosolyom sunyiságára. :) Hát igen, éppenséggel azt öltöttem ábrázatomra a nagy pillanatban. A buszra szokás szerint rohamtempóznom kellett.
Idehaza aztán lelkesen mutogattam a diplomaátvevős fotókópiát a többi passzusommal együtt. Egész addig jól is éreztem magam, míg szóba nem került a munka. Merthogy a munkaügyi központtól érkezett amúgy egy levél, melyben új időpontot írtak ki számomra lejelentkezésre. Meg is nyílt az újabb off-topic, hogy mennyire hülye vagyok, amiért ott járva nem tájékozódtam bizonyos tanfolyamokról. Persze azok pénzügyi juttatásairól se kaptam tájékoztatást az ügyintézőktől, magasról tesznek az emberre.
Az este aztán kellemes meglepetés ért, tesókám meghívott vacsorázni is, remek bundás kenyeret készített. Eredetileg közös projektnek indult, aztán az lett belőle, hogy hagytam kibontakozni. Amit persze szóvá is tett, de egyszer már járhat nekem is kis luxus. :) Végül együtt költöttük el a vacsit, és csacsorásztunk még utána is. Mivel közben biztossá vált, hogy hétvégén Tillcsi érkeződik hozzánk, így el is kezdett Dodi különféle válogatott szexista poénokat betárazni, illetve ígéretet tett, hogy különféle mocskoskodásokat is elővesz majd. :)
Hamar ránk köszöntött a péntek 13. , a nap, amikor Tillcsi győri kiküldetést teljesített, és az sem volt biztos, hogy telefonos kapcsolatban lehetünk. :S A péntek amúgy átlagosnak és pihentetősnek mondható. Leginkább csak az álláskeresésre összpontosítottam, kettő hirdetésre jelentkeztem. Az egyiknél ügyfélszolgálati ügyintézőt kerestek Pannontej nevű vállalathoz. Kicsit utánalestem, valószínűsítettem is, ez is be van már töltve, mert a honlapon nem jelenítették meg az álláshirdetések között. :S És ez elkeserített. A másikat pedig a csütörtökön kézhezkapott Szuperinfóban leltem fel, kereskedelmi ügyintézőt kerestek pénzügyi (számviteli) végzettséggel. Próba cseresznye alapon küldtem is a pályázati anyagom. Azért itt is erős gyanúval éltem, hogy eleve elrendeltetett a dolog. :S És ezek után a dühenergiát le kellett vezetni, a takarítás pedig kiválóan alkalmas arra.
Ahogy az lenni szokott, apunak persze akkor kellett tackondírozni, még véletlenül sem kell tekintettel lenni a konyhakő száradási folyamataira. Na, innentől kezdve elegem is lett mindennemű tisztításból. Át is mentem kukucskálóba, mert Anyának rendeltem bérletet még a délelőtt során. Végül aztán bérlettelenül maradtunk mégis, mert a sofőr nem tartott magánál aznap ilyen okmányokat. Így aztán abban maradtunk, hogy másnap reggel odaadja majd Anyának a buszon. Jól összekavarodtam ezügyileg, mert eredendően úgy tudtam, hogy Anya másnap nem dolgozik, ám a dátumbélyegzőt meg mégis szombatra kérte. Tartottam az újabb offolástól, őszintén szólva, végül ez elmaradt szerencsére. Mint ahogy a telefonolás is Jó Ügyészkémmel. Tekintettel a nagy viharra, korán elvízszinteződtem. Nagyon félelmetes villámok cikáztak az égen, és iszonyatosan dörgött is. Aggódtam is rendesen Dodi és Tillcsi miatt is.
Szombat délelőtt aztán Tillcsim érkezésére készültünk. Meg is lepődtem, hogy a 13.10-es járattal érkeződne a Kedves, mert úgy tudtam, hogy Győrből dél körül indulnak vissza Ajkára, ami személygépjárművel is legalább egy órás utazás! Így aztán 1 óra körül én is indulhattam a faluközpontba Jó Ügyészem elé. A busz nem is késett sokat. Meghökkentem, mert Tillcsi már azt is tudja, mikor kell leszálláshoz készülődnie. Szokásos összeölelkezésünket követően kéz a kézben hazaandalogtunk, Dodi és Anya képezte fogadóbizottságunkat. Be is kvártélyoztuk magunkat a konyhába, és kicsit beszélgettünk. Tesó persze minden mondatunkra rávágta, hogy unalmasak vagyunk, majd azt követően elsomfordált, hogy kisvártatva újra megszaladjon. :D
Tillcsivel kimondottan hangulatos kis uzsonnázást akartam megvalósítani, hát végül a közös falatozás elmaradt a cukor miatt óvatosságból. Kicsit kényelmetlenül is érintett, hogy egymagam eszek. Eközben pedig felismerős játék is kibontakozott, igaz, speciálisabb verzióban. Azt kellett kitalálnom, hogy Tillcsi honnan tudta szinte azonnal, hogy sonkát fogok bendőmbe juttatni. Persze mellételitalálásban jeleskedtem csak.
Majd úgy határoztunk, hogy nyomon követjük a Margitszigeten rendezett úszó- és műugró EB következő rendezvényét a tévében. Nagyon megtetszett a műugrás, így én is ugrásokba kezdem. :D De miután Tillcsi nem lelkesedett annyira ezen sportágért, így inkább képeket rendezgettünk, és szórakoztattuk Dodit, aki pedig hódolhatott fényképezési hobbijának. :) Kár, hogy a rögtönzött táncleckét nem tudta lefotógrafálni.
Hamar elérkezett az inzulinidő, ami a vacsorakészítést is előirányozta. A tervem az is volt, hogy együtt étkezünk Kedvesemmel, ám ez apu közbeokvetetlenkedése miatt megint nem sikerült. Fel is mérgesített mind ezzel, mind pedig a végeláthatatlan történeteivel. Azért örömömre szolgált, hogy Tillcsi jóízű pecsenyézését megfigyelhettem. :) Én viszont éhes maradtam, és kénytelen-kelletlen pótvacsit iktattam be.
Az estére aztán mozizást irányzékoltunk elő magunknak, az m1-en egy Poirot történetet vetítettek. Persze a kulcsmomentumokról megint rendre lemaradoztam, mivel azt kellett felderíteni, hogy Anya tévesen hall-e a szomszédból zenét. Azért a film sztorija így is tetszett, ami meg épp elsikkadt, arról Tillcsi beszámolt, mert ismerte az eredetit is. :)
A tévézés végén aztán megérkezett a fogadóórára Dodi is, és kezdetét vette a szekírozási folyamat. Persze ezen is jókat mulattunk, később meg egymást hecceltük hajnalba nyúlóan.
Másnap aztán kíméletlenül zengedezett a lovefon, jelezve, hogy elérkezett a reggeliidő. Anya jóvoltából csak szervíroznom kellett a melegszenyákat, s mivel még álmoskák voltunk, így visszatenciztünk. Majd tízórait követően főzőcskébe kezdtünk, ami roppant kellemes tevékenységnek bizonyult, hiszen a konyhában hagytak kibontakozni minket a többiek. Tanácsunk úgy határozott, hogy rántott cukkinit, patiszont és sajtot fogunk készíteni a pácolt sült hús mellé. Az ebédkészítési előkészületeknél jó társaságról Tillcsi gondoskodott. Aztán érdekes mód elkezdtek megfogyatkozni a kész darabok, a többiek rendszeresen rájártak előétkezést gyakorolva. :D Az ebédet aztán együtt fogyasztottuk el rendkívüli módon pizsamában. :D Lassanként pedig Tillcsi hazafelé indult, én pedig Vele tartottam egy darabon. Ezúttal korán érkeztünk a centrumba, mert bő negyed órát várakoznunk is kellett . Bár ahogy mondani szokták, buszváró van, váró busz nincs.
A délután aztán eseménytelenül telt, Dodinak segítettem. Ő Julcsi ajándékán munkálkodott nagy-nagy lelkesedéssel, és hát a festési műveletekbe bekapcsolódhattam. Az alkotás mögött éreztem a szeretetet és az odaadást. Egy világítótornyot készített amúgy hajóval és tengerrel, ezeket festegettük. Már megvan az is, hogy a part hogy lesz dekoratív: kavicsokkal és mohával.
Az estét végül kis fogadóóra és filmnézés zárta. Ami hangulatos volt újra, hiszen tesóval együtt lestünk tv-t. Közben pedig együtt is rémültünk meg, miután Igor II. egér után párja, Irina is elfogásra került. Film után pedig még a hosszas beszélgetést folytattunk tesóval, ami igazán hiányzott/hiányzik is a szorgalmi időszakos hétvégéken.
Hát ezzel heti összefoglalóm végére is értem. Végre. Több olvasóm már követeli rajtam a históriát, ami rendkívül hízelgő is. Úgyhogy most zárom is bejegyzésem, a változatosság kedvéért újra csak képekkel! Még jövök! Addig pedig vigyázzanak Rátok a ferengik! :)

augusztusi (feszült) első hétről

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Augusztus első és már második hete is továbbrobogott. S mivel ebben a hónapban még nincs bejegyzésem, ezen kívánok rövid úton változtatni. :) Mostanság több kritikát is kaptam, de nem változtatok a heti hogyvoltokon sem. Ezek a későbbiekben lesznek fontosak úgyis, amikor pár esztendő múlva visszanézem, mivel is múlattam időm, vagy egyáltalán hogy vészeltem át ezt a kilátástalannak tűnő állásvadászati periódust. Persze lehetne tuningolni a posztokat általános témákat boncolgatva, ám egyrészt ötletem sincs ilyenre, másrészt lemaradásom állandósulóban van így is írások tekintetében. De esetleges építő megjegyzések jöhetnek továbbra is, mint ahogy kritikák is. Szóval változás egyelőre nincs, aki nem elégedett, maximum nem olvas. :)
Ennyi kis felvezető után következzék augusztusi első hetének taglalása, rendhagyó módon vasárnaptól újra. A nap békét hozott, és abszolút pihentetős jelleget öltött, amibe még a Forma-1 nézés is belefért. Na igen, régen néztem már futamot is, Dodival meg aztán pláne. Végülis eléggé eseménydús Magyar GP-nek lehettünk tanúi, tesó kommentjei feldobták a retekklub-os silány közvetítést. Aztán nyugodalmasan tudtam tenni-venni, azt követően pedig pihenni. Az estét kellemes olvasmánnyal zártam, Tillcsi naplójával. Merthogy ebben is hasonlítunk. És különösen örülök, hogy megosztjuk egymással bejegyzéseinket. Amúgy pedig Dodival is béke köttetett a nap során, és a facebook-ot is kezdtem megszeretni.
Hétfőn reggel aztán megejtettem egy munkaügyi telefonhívást, és újabb kellemetlen tapasztalatot szereztem. Még pénteken lettem figyelmes a szuperinfós hirdetésre, nyomban kajtattam is a kissé titokzatos könyvelőiroda után, s leltem is hasznos infókat. Megtudtam például, hogy devecseri illetőségű. És bár utálok telefonálni, most nem volt más választásom a jelentkezésre. Eléggé rövidre záródott végül a beszélgetés, mert már a második mondat után kiderült, hogy az állást betöltötték! Azért a hölgy még érdeklődött, hogy honnan is hívtam őket, illetve ecsetelte, hogy miért is lett volna jó nekem ez az állás. Nem mintha nem tudtam volna, hogy közel volt helyileg! Le is reagáltam, hogy már úgyis mindegy, ha nem aktuális. És akkor finom is voltam, meg nőies is. Nyilvánvaló, hogy itt is adódott a poszt betöltője már előre (pénteken jelent meg a hirdetés, hétfő reggel telefonáltam)! Csak akkor azt nem értem, hogy miért kell még ráadásul kizárólagos telefonos elérhetőséget megadniuk a hirdetésben?!
A nagy dühöt le kellett vezetni, arra pedig remek szintén a házimunka. Majd lassanként elérkezett a szokásos randira készülődés ideje. Közben jelentkeztek be Keresztapuék is. Velük a buszmegállóban találkoztam. Teri nénje kicsit szúrósan is nézett, amint kiejtettem Tillcsi nevét, de a találkozó az találkozó, amúgy is vasárnapra ígérkeztek előzőleg. Végülis potyára nem jöttek, mert az ősök itthon leledztek, és a süteményt is el tudták fogadni (persze a kóstolás sem maradhatott el! Amúgy pedig köszönet a születésnapi tortáért nekik!).
Tillcsivel szép sétát tettünk ismét, még a tenyérjóslást is gyakorlatozta, bár azért a megállapítása, miszerint "lesz egy törés az életemben" megrémisztett. Talán ez, talán a meleg, talán a feszültségek járultak hozzá ahhoz, hogy elég lassan értünk haza, mert folyamatosan szédültem. A sétálóutca vége felé pedig le is kellett csücsülnünk, olyan mértékben forgott velem a világ. :S Eközben pedig felfedeztük, hogy új fornettis üzlet fogja megnyitni kapuit Ajka városában. Érdekes volt azt figyelni, hogy Tillcsi ennek gazdasági létjogosultságát firtatja. :D Persze okozott még meglepetést nekem a fehér kutya felismerésével. Mindjárt adódott is a házi lecke, hogy az ebet hogy is realizálta. :) Persze nem is én lettem volna, ha nem találgattam volna azon mód, persze rendszeresen melléfelé. Ez mulattatta Tillcsit, meg hát valahol engem is eme rejtély feltárása. Ahogy az lenni szokott, a buszra sietősebben kellett haladnom, de ez már nem is meglepő. :) Aminek pedig örültem, hogy kezdtem magam utolérni blogos írások tekintetében, amelyekkel azért folytonos lemaradás kezdett kialakulni. :S
Kedden aztán nagy kukoricagyomlálást vittem véghez, délután aztán társult hozzám Anya is. Az idő kedvezett neki a ténykedésnek, és a meleg mérséklődött. Bár fájt is minden tagom. Hiába, nem vagyok edzésben ilyen téren. De örültem, mert szép nagydarab területet sikerült tisztázni még akkor is, ha időközben megint fülledt lett az idő. 4 után jöttünk be, akkor pihit akartam beiktatni, ám ebbe is beleharangozott Anya. Noszogatott az ebédfőzésre, hogy időben elkészüljön Poncsinak a koszt. Nem hagyott nekem békét, hát így neki is veselkedtem a főzőcskének. Jól is tettem egyébként, mert Dodi előbb szaladt meg, természetesen éhes volt! Az este során sikerült összekülönböznünk, nem volt valami megértő tesó. Akkor szeretett volna fogadóórát, amikor én már szunnyadtam volna...
Szerdán is tartotta magát a veszekedős hangulat, bár többször próbáltam a békülési folyamatot. Végül aztán megléptem a morgolódások elől. :) Késő délután Tillcsivel találkoztunk újra, és ejtettünk meg ismételten közös ügyintézést. Egy veszprémi állásra kellett feladnunk pályázati dokumentumaim. Ezúttal nem is várakoztunk sokat, Kedvesem pedig még a nyereménykártyára is emlékeztetett. Értékeltem is gesztusát, mert hajlamos vagyok megfeledkezni arról. Valószínű ismerős lehetek már az ajkai főpostán, mert igen-igen megszokták az ügyintézők, hogy leveleim elsőbbségi küldeményként reptetem. A hölgyike ezúttal rá is kérdezett még külön erre a prioritásra, amely mellőződött. :) Aztán jött a meglepetés, mert Laci bácsi lépett oda hozzánk beszélgetni, illetve felköszönteni szerénységem, no meg gratulálni a diplomához. Nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett ki, Tillcsivel elég hamar szót értettek már ami szekálásom illeti. :) Közben Tillcsi ismerőse is megszaladt, először nem is tudtam hova tenni, jó, hogy bemutatkozott. Meglepett, hogy ő is gratuzott, úgy látszott, szerda ennek napja volt. :) Végül kb. fél órás általános derültséget követően Laci bácsi kidobott, miután "jó munkát" mertem kívánni neki szántszándékolt revans piszkálásból. :) Ez volt a második hely, ahonnan kitranszporáltak. Majd hazafelé vettük az irányt. A kéz a kézben séta során pedig megdöbbentett, hogy gesztusaim mennyire elárulják háborgó lelkiállapotom.
Itthon aztán béke köttetett Dodival, értékeltem felajánlását, hogy elhozza a diplomaátadós fotókat. :) És még vacsorázni is meginvitált, illetve a szuvenír lámpáját is megmutatta, amelynek nagyon örültem. Ezt a tanerő szokta használni az egyetemen a kivetített ábrák értelmezésnél, Szilveszter bácsi is előszeretettel alkalmazta, aki meg visszajelölt a facebook-on. :)
Másnap aztán vasalással kezdhettem a napot, mert hát csak nem engedhettem el tesókám topisan. Délelőtt fecske borzolta az idegeim, amikor is kamikáze akciót hajtott végre itt a fejem fölött! Amikor apu bejött, beröppent a madár, és itt körözött hosszasan. Állítólag akkor tanult repülni, és elvétette az irányt, azért talált be ide a lakásba. De lehet, a legyek csalták be, azokból sok van, és relatíve kevés a légypapíron. Na, az is idegesítő, amikor ezek megmásztak, és arra ébredtem! :S Ez a nap végre nyugisnak mutatkozott egyébiránt, családi értekezlet keretében kapott mindenki instrukciót a továbbiakra vonatkozóan. Majd még némi fodrászkodás is belefért. Dodit meg is kell dicsérnem, mert szinte erre teremtetett, remekül bánt a hajnyíró gépezettel. Mondjuk nem hiába gép-ész-lélek. :)
A péntek megint nyűgösséget hozott. De lehet, ennek legfőbb oka az időjárásban keresendő. Alvásra nem panaszkodhatntam, majdnem 12 óra volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Fél 2 felé ébredtem a kötelességtudattal, hogy a számítógépeket minimum áramtalanítani kell. Még Dodihoz is lecsörtettem ezügyben. Meg is lepődtem, mert a laptopot nem hagyta csatlakozva az elektromos hálózatra. Lehet, már előbb is villámlott és dörgött. Reggel is hosszasan szundítottam, mert még megtehetem. :)
Majd 11 körül bevonultam a konyhába, ahonnan aztán gyakorlatilag 5 körül jöttünk ki, mert Dodi is bevonódott a főzőcskemókába! :) Megkívánt ugyanis egy kis lángost, és hát akkor sütni kellett. Persze az első, ovális alakú lángos elkészülte után rögtön beszólt, hogy "nem olyan, mint a balatoni...", el is küldtem oda!!! Aztán onnantól átvette a tésztaformázást, és serpenyőbe transzporálását. Elég nagyok lettek, így kb. 4 darab után elfogyott az alapanyag, újra kellett kelesztenem. Tesó nagyon ráérzett, hogy kell formázni, szép termetesek jöttek létre. Tehát még véletlenül se kicsik, mint az elején. Hiába mondtam, hogy nem a méret a lényeg! :) Anyát meg is tréfáltuk, mert egy teljes serpenyő terjedelműt adtunk neki, amit csak háromszori nekifutásra tudott bepusztítani. No, onnantól a káposztáskocka nem is kellett senkinek, az is érdekesen sikerült, az elején elszabtam a mennyiséget, Dodinak volt csak elég. :) Elsőre viszont nem volt rossz se ez, meg a lángos se. Szekált is tesókám, hogy "itt van a jó zsíros állás", tényleg nyitnunk kéne egy lángosolót. De tetszett, hogy segédkezett. :)
Aztán meg CD-ket kerestünk, illetve én az inviteles szerződést. Kaptam is közben a megbízatást, hogy figyeljem a Windows laptopon történő újratelepítést. Nem úsztuk meg hibaüzenet nélkül, már kezdtünk aggódni, hogy nem fog ez működni már. :S Dodi is kísérletező kedvében leledzett, mert operációs rendszert még nem rakott újra a gépre. Aztán szép lassan rendeződött a helyzet! Nem úgy az itthoni, mert zűrlényék megint alakítottak, apu meg tőlem várta a megoldást a "te vagy a közgazdász..." szlogennel. És hiába próbáltam elmagyarázni, mi lehet, végig se hallgatott, csak morgott. Persze tartozást hoztak ki még mindig, a hiba is ugyanaz. Amit pedig követelnek, az megvan (legalábbis kétharmada biztosan!). Apu meg trehány volt és nemtörődöm, itt az eredménye...:S
Szombaton aztán kilátogattunk Cili mamához. A fél 11-es járattal mentem Ajkára, majd a ficsegő eső ellenére elindultam Tillcsiék elé. "Sas fülével sikerült kiszimatolnia", hogy a megbeszélteket felülírtam önkényesen, és végül kereszteződésen áthaladó szándékukat módosították. Persze én is észleltem őket, és épp a rükverc-hadműveleten gondolkodtam, hogy legyen ez feltűnésmentes. :D Végül a harci fennforgást Tillcsiék oldották meg azzal, hogy felém kezdtek el haladni. A pályaudvaron aztán várakozunk valamelyest, ahol mi egymással, Marcsi pedig az ismerőseivel beszélgetett. Délre értünk ki Polányba, mama már nagyon várt is bennünket. Szokásos inzulinolást követően elfogyasztódott a finom ebéd. Kicsit beszélgettünk, ekkor újra csak ámultam Kedvesem higgadtságán és beszólás-kezelésén.
Aztán a kettő órási busszal jöttünk vissza Ajkára, mert mindenkit eléggé megviselt a roppant változékony és fülledt időjárás. Meglepett, hogy a Tó megállónál aztán minden hozzátartozóm velem együtt szállt le, kicsit még beszélgettünk, majd mindenki hazafelé vette az irányt. A szombatot leginkább a pihenés határozta meg innentől kezdve.
Mint ahogy a vasárnapot is, bár délelőtt hadi tanácskozás zajlott, természetesen ennek témája a főzőversenyes részvétel volt. És mivel nem éreztem kedvet ehhez sem így a hallgatóság szerepét kaptam. Már előző héten vázoltam, miért nem vagyok oda az ilyesmi rendezvényekért, na, ezt most kiegészítettem azzal, hogy a tömeget se szeretem, és a nagy nyilvánosság előtti étkezést sem, ahol később esetleg pletyka kerekedhet:ki miért annyit eszik, amennyit, vagy miért épp ott, ahol. Továbbá egy pofa sör kedvéért sem vagyok hajlandó öltözéket váltani és a központba vonulni! Ezúttal Dodi volt a fő offoló amint nem mutattam érdeklődést a rendezvény iránt! Amúgy meg minél jobban erőltetnek valamit, annál makacsabb leszek ellenirányba, főleg, ha nincs kedvem az egészhez! Így aztán lehettem is a " begyöpösödött kotlós tyúk" tesónál. Meg aztán vérig sértett a munkás megjegyzésével is, hogy én szedjem össze magam, mert mindenkinek sikerül elhelyezkedni, nekem meg nem (ergó én vagyok a hibása csakis ennek az egésznek szerinte!) :S
Amint Dodi és Anya távoztak, és kezdtem volna lehiggadni, Apu bosszantott fel újra annak firtatásával, hogy én miért nem mentem étkezőbe, majd ösztökéltem, hogy ha annyira akar, akkor menjen ő is Isten hírével. Az újabb morgolódás után aztán lepihentem, addig is nyugság volt! Végül jó másfél órás durmolást követően azért csak-csak megnyíladozott az off-topic, olyannyira, hogy visszavonultam újra. A téma ismét csak az volt, hogy miért nem mentem a versenyre. Teljesen mindegy mit mondtam erre, meg se hallgattak...
A másik szobában történő olvasgatást aztán Dodi zavarta meg, hogy menjek tollasozni. Miután azt is visszautasítottam, akkor azon morgott, hogy az udvarra se teszem ki a lábam. Nem tudom amúgy, mit várnak? Sértegetnek, csesztetnek, és akkor majd ugrok?! No, kicsit később azért kimerészkedtem előbb a teraszra, majd a lépcsőre, ahol is megdögönyöztem jól Alizt .
Majd miután kifáradtak Anyáék, beültek a hintába, és megint a főzőversenyen nosztalgiáztak. Augusztus 20. kapcsán is beszélgettek valamit, arra kaptam fel a fejem, és másztam oda (addigra persze témát váltottak). Lassan aztán a Kis család egésze ott csücsült kinnt. :)
Elmesélte mindenki a főzőversenyes élményeit.Apu végeláthatatlan történeténél aztán inkább újabb tollasmeccs vette kezdetét feszültséglevezetésként is. Sikerült is hamarosan tönkrevágnom egy ütőt. Azért a tripla lutzbergereket sem felejtettem el, játék közben néhányat újra bemutattam. :D A lakásba visszatérve aztán elölről kezdődött a beszólogatás, ami kellően ki is borított. Tillcsi vidított fel, nagy mókamester, az már igaz.
Ezen kis beszélgetéssel záródott a vasárnap este, és vette kezdetét egy új hét, amikor már megint vártam a nagy jót! S hogy elkövetkezett-e ez, arról szóljon egy következő krónika! :)