leltárértekezésről

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Úgy gondoltam, a leltárértekezlet megér egy külön posztot, hiszen nem mindennap van ilyesmi. :) És alapból is nagy-nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy részt vehetek rajta. Elég hamar el is jött október 28-a, amikor is a megbeszélést datálta a főnök úr.

Reggel kissé gyomoridegem volt, elképzelni se tudtam nagyon, mit takar az értekezlet. Ugyanakkor örültem, hogy engem választott a főnök kíséretnek, másfelől kiszabadulhattam az idegesítő körülményekből. Reggel aztán Anyusommal együtt utaztam, a nap nem indult így épp túl jól. Már csak azért sem, mert egyedül kellett felsétálnom a holdingba. Gyorsan aktiváltam, valamint néhány mozgatást is megvalósítottam. Ibolykára is ránéztem, épp a készletek negatív voltát magyarázta, mikor megszaladt a drága főnök úr, hogy szedelőzködjünk, mert 5 perc múlva kezdünk. Hát…eléggé el is szaladt az idő. Mi ifjak eléggé hátra is maradtunk.

A leltárértekezés lényegében abból állt, hogy Géza előbb köszöntötte az újakat, majd ismertette, ki hova van beosztva. Aminek nagyon örültem, hogy megemlítette azt, amire csak félmondatban tudtam utalni egy korábbi beszélgetés során (jelesül, hogy a tárgyis az utolsó, aki kap információt). Meg az is jólesett, hogy régi-újként üdvözölt, a nyári próbaleltárt is előhozta a többiek előtt. Aztán mindjárt feladat is adódott néhány busz Ajkára történő átmozgatásával. Amúgy meggyőző volt, ahogy a gázolaj lefejtéses problémát pikk-pakk megoldotta a mozgatás kiötlésével, szerintem ezt a műszaki igazgatónk is megirigyelhette volna! És azt is bírtam, ahogy a minőségirányítási vezetőt is leosztotta, miután szintén az információáramlás jobbítására hívta fel a figyelmet. Mi eközben aláírásunkkal láttuk el a jelenléti ívet, és átvettük a megbízóleveleket.

Kérdés nem hangzott el, így fél óra alatt lezavaródott a megbeszélés. Azért Ágota még tudott ott is fontoskodni, úgy éreztem, hogy épp azt próbálja elérni, hogy vegyék ketté a munkakört. De Géza válasza is tetszett, hogy itt mindig sok a táblázat, a controlling az állandó jellegű. Ám a tavasz se jobb a konszi miatt. Meg hát megtudtuk azt is, hogy jönni fog hétvégén is, hogy kész legyen.

Én pedig visszasuhogva az irodába rögtön el is kezdtem volna a mozgatásokat, amik a leltárértekezésen hangzottak el. Ám infók még hiányoztak, így megrohamoztam a raktárt, ahol nagy-nagy szeretettel fogadtak. Majd a szerelőket is meg kell interjúvolnom. Bámulatos, mekkora szeretettel öveztek. És új fogalomként megtanították, mit neveznek kertnek (merthogy a „buszok a kertben vannak…”). Majd Évicit is bevontam a nyomozásba, már ami a mozgatáshoz még szükséges volt. Bár igazából fogalomzavar állt elő, és végig-végig rossz nyomon jártunk (nem bérelt buszok azok, hanem bérbeadottak!).

Ám lassanként cihelődnöm kellett a sümegi kircuccanásra. Negyed 10-kor indultunk ugyanis. Elég hamar le is érkeztünk Sümegre, ahol picit mindenkivel csevegtünk. Az értekezlet az igazgatói irodában került megtartásra családias légkörben. A készletek negatívitásra hívták fel a figyelmet, illetve a számlatömbök nyilvántartásának fontosságára egyéb benzinkúttal kapcsolatos problémák mellett. Géza is itt is kiemelte, amit kellett, és én is megkülönböztetett figyelemben részesültem ismételten. :) Elköszönéskor biztosított mindenki arról, hogy visszavárnak, ami hihetetlen jó érzéssel töltött el megintcsak.

Utunkat Tapolca irányába folytattuk. Előbb a forgalmi irodába ugrott be a főnök egy fontos aláírásért. Lilla közben ránkzúdította problémáit új munkakörével kapcsolatban is, amiből az jött le megint, hogy ők mennyit dolgoznak…a telepet pár perc alatt elértük, itt a Mazda ajtóval akadt gondom, de főnök kisegített. :) Megint.

Végül a bejáratott forgatókönyv zajlott itt is, kiemelve a pozícióváltásokat. És hát felmerült itt is néhány kérdés, ami nem feltétlen a leltárral volt kapcsolatos. Így a bérmódosításról is kaptunk némi infót és a jövőre tervezett beruházásokról is. És néhány tervezési trükkből is okulhattunk (alultervezés, MNV rádob egy lapáttal, úgy közelítünk majd az igazsághoz kb-ra). :) Közben egy telefon zavarta meg a figyelmes hallgatásomat, illetve az éhség is kezdett előtörni. De itt legalább kaptunk innivalót. :) Indulás előtt meglestük Viki irodáját, ami egy csajos szentélynek felelt meg, annyira nem voltam oda a pink világtól. S még kicsit számlákról egyeztettem Vikivel, a többiek megléptek ez idő alatt.

Mindenki mosolygott, mikor kiviharoztam az épületből. Benn ült mindenki már a kocsiban, és amikor beszálltam, megtörtént a létszámellenőrzés is. :) Majd hajthattunk hazafelé, főnök ismét lenyűgözött ajkai helyismeretével. Fél 2-re vissza is érkeztünk, én még tovább maradtam a leltári előkészületek miatt. Olgi támogatásával sikerült az átmozgatásokat megoldani. :) És a november eleji látogatását is lepontosítottuk. S ez azért is volt jó, mert nyugodtabban mehettem hétvégézni, hiszen munka fronton nagyjából letudtam azt, amit terveztem.

No, de ebbe a bejegyzésbe csak ennyit szántam, folytatom természetesen novemberrel. Köszönöm, hogy végigolvastátok írományom, a következő megjelenésig mindenkinek minden jót és szépet!

októberi összefoglaló

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint elsuhogott egy hónap, amiről ideje bejegyzést is kreálni. Kell ez, mert lassanként elkezdhetem az évértékelést is összeekecsölni. :P És ehhez pedig szükségeltetik némi írásos előzménytaglaló anyag.

Nos, mint az tudjátok, szeptember végétől új munkakört kaptam, és október lényegéből arról szólt, hogy belerázódjak ebbe. De nézzük részleteiben is a dolgokat! ;)

Már mindjárt október elején rá kellett jönnöm, hogy ez a munkaterület eléggé összetett, sok-sok nyomozást igényel. Persze közben a régi pozícióm rutinjából se estem ki, erről Ágota gondoskodott, aki gyakran megfordult nálunk. Évici már stigulázta is ezt. Engem nem ez bosszantott, hanem az, hogy sokszor zavart úgy, hogy lényegében a választ meglelhette volna önállóan is a korábbi anyagokba való belemélyedés révén! Kicsit olyan érzésem is volt emellett, hogy állandóan a hibát vadássza, és örül, ha talál valamit! Meg persze az se semmi, hogy időnek előtte a karácsonyi szünetét tervezte…A zavaró tényezők mellett azért igyekeztem minél jobban eligazodni a könyvelés útvesztőiben, és próbáltam minél szorosabbra fűzni barátságunkat a Librussal (könyvelőprogi – a szerk.).

Emellett kollegina időnként elviselhetetlen stílusára is próbáltam megoldást lelni, a másik irodába való költözésre az engedélyt meg is kaptam, másik kérdés az alkalomadtán történő helyettesi fellépés. Azzal még nem tudom, mi lesz. A szabadság jó lenne, ha nem s.o.s adatszolgáltatáshoz való instrukciókkal telne!

És hát október közepe tájékán néha maradtam is kicsit túlórába nyúlóan, mert a helyzet ezt követelte. Nagyon szerettem volna egyedül boldogulni, és ahhoz a korábbi dolgokat is tanulmányozni kellett. De emellett másik nagy projektet is indítottam. :)

A hónap vége is tartogatott izgalmakat, a drága főnök úr tett fel keresztkérdést, amire elég nehezen tudtam választ kreálni a rutin hiánya okán. Szerencsére türelmesnek bizonyult, s így csak én éreztem magam kényelmetlenül, hogy délelőttöket azzal töltök, hogy szaladok hozzá listákkal. :) És még dokihoz is szó nélkül elengedett, sajnos délelőttre kaptam időpontot. Hát a probléma megoldása nem volt feltétlenül fájdalommentes, és még további kezelésekre is szükség van. Csak egyszer legyen rendben minden! Magánéletileg is, mert nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna a történtekre, a megalázó eseménysorra!!! :S

Ez a kis kényszerű csúsztatás aztán másnap meg is bosszulta magát, egy nagy táblázatot kellett kitölteni járműállományra vonatkozóan. Ezt most más miatt is kiemelem. Mivel állandóan el voltam havazódva, így kolleginám felajánlotta segítségét, amivel éltem is. A tárgyi modulból lehívott listából kellett adatokat felverni a táblázatba. Valósággal kitépte a kezemből a tételes állapotlistát, és lendült bele a munkába. A vége fele járt, amikor mobilon megzavarták. És mivel épp ezzel egyidőben jelent meg a tábla gazdája is, így a gépről át akartam tenni hálózati meghajtóra, hogy láthassa. Ezt kár volt megcselekednem, mert kolleginám eléggé kiosztott (szerintem jogtalanul, mivel nem kötődött annyira helyhez a telefonálása, másfelől nem is munkaügyről szólt!) Nagyon érzékenyen érintett viszont ez a ki- és lerohanás, mindamellett, hogy a másik munkatárs is beszólt („nyaralni voltam előzőleg”).

Olgi jelenléte és a főnök biztató szavai tartották bennem a lelket egyedül! Valahogy látta rajtam a folyosón találkozva is, hogy bánt valami…és jólesett, hogy megérdeklődte, hogy mi a helyzet. S talán emiatt is vitt magával a leltárértekezletre, ami azért különleges, mert könyvelők nem jelentettek útitársat a korábbiakban. És valószínű, a probléma miatt osztott be Sümegre leltározni, amiből aztán nem is engedett, még akkor se, ha a többiek nem akartak nagyon elengedni oda. Igazából ez is kedves gesztus volt, de a kikapcsolódásnak is örültem. Főleg miután a controlling táblákkal megint feltüzelt a másik idegesítő nőszemély…még mindig a táblázat-Libruci nem egyezőségét akarta felderíteni, amelynek egyszerű oka volt, hogy a táblázat képlethibákkal működik (képletek lejelszózva persze!). Reméltem, hogy aztán a leltárban való részvétel miatti felháborodását főnökre zúdítja, aki pedig kiosztja…a leltári ütemterben jó sok helyre be lett írva, mint leltározó, és hát a táblákkal való összeegyeztethetőségét firtatta harsányan. És épp ezzel akarta választás elé állítani a jó főnököt…valószínű, a botrány elmaradt.

S hát egy hosszú hétvégével futott ki az október, ami kellett is töltődésre a következő nagy feladat előtt. Novembertől sokat vártam két projekt felfutását is. S hogy mi lett ebből, azt (velem egyetemben) megtudhatjátok a későbbiekben…csak legyetek türelemmel és pislantsatok vissza szorgosan az oldalra! ;)

egyszer minden véget ér...

"Elveszíteni valakit... Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj."

Laurell Kaye Hamilton

***

Kifejtés következik majd...majd, ha rendbeszedtem háborgó, gyászoló elmémet, és önbizalmam. A történés túlságos fáj még...