meló-dia II.

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Az elmúlt pár nap munkás volt, most jutottunk el arra a pontra, hogy a műhely is majdnem kész. Még egy szekrényt kell kitránszporálni, és kezdetét veheti a meszelés.
Mit írjak erről a kemény munkáról? Sokkal rosszabbra számítottam: adott volt a három szekrény, ebből kettő műemlék jellegű...illetve három, mert a háromajtós egylábas régi tölgyfabútor is várta a végső (legalábbis remélem, hogy utolsó!) elhelyezését; egy vas szerkezetű satupad, illetve még egy vasasztalka. A felsoroltak telis tele különféle szerszámokkal, és őszintén szólva lomokkal is. Amelyek pedig "családi filozófia" szerint "még bármire jók lehetnek." :-) Így aztán csütörtöki napon megkezdődött a munkafolyamat az útban lévő vasak áthelyezésével. Dodi "vasalt", én pedig nekiestem az első szekrény kirámolásának. Minden a traktor pótkocsira került, és precízen bejelöltem, melyik polcon mi leledzett a visszapakolászás megkönnyítését célozva. Kicsit hülyén oldottam meg a kihurculkodást, mindent kettesével, hármasával...de lényeg a lényeg, másfél óra alatt kitakarítodott onnan minden eszköz. :-) Jöhetett a jól megérdemelt ebédszünet. Tök jó volt az is, hogy az már reggel készen lett, és még a takarítás is megtörtént. Hát igen, erre jó a korán ébredés. :-) Kaja után segédkeztem Dodinak a vasak pakolászásában, morogtam egy sort fater miatt, aki azt hitte szerintem, hogy dumaszínház van...Türelmetlensége miatt áthívta Feri bát, hogy a két szerkény cipelésében segítsen. Így aztán a 3 férfiember meg én lebonyolítottuk ezt a harci feladatot, és mindkét műemlék a helyére került. Nem mondom, büszke is voltam magamra, hogy "megfogtam a munkát". És még most is az vagyok tulajdonképpen. A háromajtós pedig szinte felreppent a helyére a rámpa jellegű feljárón, ahol a maradék egy lábától is megszabadult szépen, helyreállítva egyensúlyát. A sikerre áldomást szoktak inni, így is történt most is. Feri bácsi pedig végre nem a szokásos "mi a helyzet a gazdaságban?" című örök klasszikusát tette fel nekem, hanem az állásokról érdeklődött. Illetve leginkább arra volt kíváncsi, miért nem vállaltam a tanárkodást a Bánkiban. Kollégák lehettünk volna... :-) Mindenesetre jólesett, hogy nem durungolt le, hogy rossz döntés így meg úgy. Akkor még tartott a lelkesedés, így kis szussz után folytattuk a munkát Dodesszal: lemezeket pakolásztunk, vasakat. Még az öregnek is segítettünk kicsit a bepakolásnál, pedig előre lehetett tudni, hogy majd megint nem talál valamit, amit ő tett el. :-) Nap végére aztán kellemes elfáradtunk, és megérdemelten kortyolhattuk söröcskéinket. Nem túlzás, ha azt mondom, írom, hogy a meló oroszlánrészét azért mi végeztük. Ahhoz képest viszont, hogy fáradtak voltunk, sikerült hajnalig értékelni az eseményeket, kicsit álmodozni, megtervezni a folytatást. Ez van, ha elkezd kattogni a fogaskerék az agyban...plusz nálam dolgozni az aznapi 3 kávé... :-)
A munka viszont nem állhat le, így délelőtt kezdődött minden elölről. Pedig nem volt igazán nagy kedvem, izomlázam annál inkább, és az oldalam is sajgott, miután jól bevágtam egy rossz mozdulat során a satuba. :S Dodi főnök azért hatásos tud lenni, úgyhogy beálltam ismét a pakolási folyamatba. Ekkor már használtuk a talicska nevű remek szerkezetet is, és lényegében minden felfuvarozódott a célhelyre. Ahol együttes erővel kirámoltuk az eszközöket, majd újra be az újabb adagot, miközben szelektáltunk, az apróbb holmikat pedig bezacskóztuk. Haladtunk. 1 óra elteltével üresen állt a szekrény. :-) Következett egy asztalka lerámolása, kiszállítása, és a hulladékok eltakarítása. Ezt csípem a legjobban, mert jól áll szerintem a seprű és a lapát a kezemben. :-) Komolyra fordítva a szót, azért bírom, mert az azt jelzi, hogy újabb munkafolyamat zárult le. Fél 4 körül kis hesszelést iktattunk be. Én konkrétan elszundítottam. Aztán megérkezett anya, kiegészültünk négy fős alakulattá, lehetett vinni a szekrényt. Hamar felért a helyére, a bepozícionálása volt mutatvány egyedül. Faterra várt a berámolás, és mivel addig nem lehet semmi mást csinálni helyhiány miatt...újabb pihi következett. Majd a satupad szállításra való elkészítése bonyolódott. Aztán megint lazítás, ami során ismét elbóbiskoltam. Végül négyen a satut is felcipeltük. Valahogy a háromajtós után nem is éreztem nagy feladatnak. :-) És itt gyakorlatilag én befejeztem mára mindenféle fizikai tevékenységet. Dodi még pakolászott faterral. A vacsoránál pedig értékeltünk, terveztük a folytatást. Most már a meszelést várom. Amire az egész munka során büszke vagyok, az a családi összetartás: ha összefogunk, akkor "hegyeket tudunk megmozgatni". Dodival szerintem klassz csapat vagyunk. :-) Kicsit olyan ez az egész, mintha építkezés zajlana, és ez valahogy lelkesítőleg hat.
Most viszont zárom soraim, július havi utolsó bejegyzésemet. Termékeny egy hónap volt írások szempontjából azért! No, mindenkinek minden jót változatlanul!

meló-dia I.

Üdvözlet a kedves olvasóközönségnek!

Most pár napig nem szaporítom bejegyzéseim számát. Időhiányos állapot alakult ki. S hogy miért? Mert kezdetét vette a házépítés. :-) Illetve szépítés. Szóval házunk alsó szintjének rendbetétele. Hétvégén (igen, szülinapi ünneplés helyett) kirámoltuk anyával a ház tervrajzain gyümölcstároló elnevezésű helyiséget. Sajnos ez afféle lomtárként funkcionált napjainkban, régen pedig a húspácolás bonyolódott itt. Hát igen, akkor még voltak állatkáink...és én még mindig nem szégyellem falusi mivoltom. Nem szégyellem sem leírni, sem erről beszélni. Az egy korszak volt szintén, sok élménnyel. :-P De elkanyarodtam a témától, terelődjünk csak szépen vissza az eseménysor kezdetéhez!
A kirámolás elég hamar ment, fél órán belül átkerültek a bútorok máshova. Az ággyal és a háromajtós dög szekrénnyel nem tudunk mit kezdeni. Illetve mégis, odébbhúzni. :-) Nagyjából itt véget is ért a szombati nap tevékeny része. Ekkor persze sűrűn emlegettem Dodi öcsémet, aki egész héten a rakodást sürgette, aztán meg lelépett víkendezni...
Vasárnap fater kipakolta a cuccait félig a háromajtósból. Majd kezdetét vehette a meszelés. No, ezzel is megpróbálkoztam, elég jól is ment. :-P Hol festőhengerrel, hol meszelővel próbálkoztam a falfehérítésben. Párszor mindkettő a fejemre pottyant, mert kiesett a nyeléből. :-) A radiátor alatti területekhez meg nem nagyon fértem hozzá. Tanulság: tényleg ki kell üríteni a szobát ilyenkor, hogy mindenhez rendesen odaérjen az ember (lánya). A mész elég hamar megszáradt, következhetett a nehezebb rész. Hogy mi kerüljön be a szobába, és mi kerüljön ki onnan, elméletileg végleg.
Mama szekrénysorának idetranszportálása mellett döntöttek az ősök, ami már a hétfői napra maradt. A többi meg alakult lassan, de biztosan. :-) Sok-sok morgás, alleluja közepette. Hát igen, a szállítás nem volt egyszerű. És hát hülyeséghez meg nem asszisztáltam eddig sem, és eztán sem fogok! Otthagytam a csapatot, anya szintén. Fő a biztonság a szállításban. No mindegy, épségbenért ideért a bútor hozzánk, majd fater és Dodi beállította a helyére. Aztán átcserélték. Majd lehetett portalanítani. Nap végére maradt egy szétnyitható ágy szerelés.
Kedd szintén mozgalmas nap volt. Nagysokára eldőlt, milyen ágyikó kerül a szobába, miután Dodi meg anya egész nap ágyakat hurcoltak. Választék bőven a rendelkezésre állt, akadt minden a lomtárban. :-) Az előbbiekben emlegetett szétnyitható kikerült onnan, és fel mamához. Bútorcsere. :-P Ágyalás után következhetett a bútorcsere lebonyolítása. Begyűjtöttük a csetreszeket (ez alatt készleteket és szobrokat kell érteni), amit szépen leszállítottam a célhelyre, lakásunkba, sértetlenül. :-P Felpakolódott a pótkocsira egy szőnyeg, a tv, és egy régi Pacsirta rádió, és a padlásról előkerült hajdanán szebb napokat mgélt asztal váza. Behurculkodás történt, a szoba pedig egész lakályossá vált. Nagy vitát váltott ki, hogy tv vagy a Pacsirta kerüljön be. Rendkívül jól szórakoztam ezen is, meg magán a festésen is. Rituálisan az én feladatom a mázolás, most az asztal keretét kellett barna színűre pingálni. Remekül ment. :-P A száradás vett több időt igénybe, az meg nem rajtam múlt. Eközben faterék bemérték a polcot, én meg sikálhattam lefelé az elemeket, ugyanis azt nem tudtuk kiszedni előzetesen. A számításba hiba csúszott, kissé ferde lett. A tévedés újabb morgásra adott okot. Anya ekkor ott is hagyott. Jöhetett a nagy böhöm háromajtós kitranszporálása. Nem mondom, masszív egy darab, de k nehéz. Ha 3 lába van, akkor meg plusz akadályozó tényező, hogy burulékony... Legszívesebben darabokra vágtam volna, meg vágnám most is. Aki esetleg igényt tartana egy ilyenre, jelezzem nekem! :-D A szoba nagyjából kész, kisebb javítanivalók még akadnak. Rendkívül jól szórakoztam egész nap. :-)
Most következik a műhely áttelepítése az egyik melléképületbe. Amit szintén megénekelek. Lehet a folyamatosságot fogom alkalmazni. Majd meglátjuk. Mindenkinek minden jót!

24

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Nevezetes nap ez életemben a mai. Vagyis úgy vélem. :-)
Az Úr megtestesülésének 1985. esztendejének Szent Jakab havának 24. napján, hajnali fél 8 órakor, édesanyám 24 éves korábanvilágra jöttem én 2500 grammal és 52 centiméterrel. Igazából már akkor is siettem, csak egy kicsit, nem egész egy hónapocskával későbbre vártak. :-) Meglepetésként érkeztem, hiszen anya még dolgozni is bement. Hiába, kímélni akartam már akkor is, hiszen hőség volt akkor is. Alighanem, erre nem emlékszem kristálytisztán. :-) Nézzétek el nekem, ez már a kor, és a megkopott emlékek! Így aztán ma ünnepelhetem a 24. születésnapom. :-) És mint már megtudhattátok, a 24 mágikus szám nekem. Érdekességképp csak, július 24-e az év 205. napja, és még 160 nap van hátra az esztendőből. Kinga, Kincső ülik a névnapjukat.
Gondolkodtam egy nagyszabású bejegyzéssorozaton, ami rólam szól teljesen: mit szeretek, mit nem, milyen élményeim voltak, amit érdemes lenne publikálni. Ebből a kedvenceket kezdtem el, a tv műsorokig jutottam. Sokmindenről lehetne írni, majd igyekszem bővíteni, ahogy időm engedi. A terv ettől terv. Néha felülíródik. S hogy mit szoktam csinálni ezen a napon? Igazából ugyanazt, mint az összes többin. :-) A mait érzem különlegesebb születésnapnak, de csak a szám miatt. És mivel július a családi hónap, vélhetően lesz összejövetel is. Hmmm....a tavalyi volt a legjobb, mikor a pezsgő (az az értékes nedű) rámömlött felbontás közben, hogy meglegyen a pezsgőspólós (szépség?) verseny is, ahol az egyetlen induló én voltam. :P
Most meg valahogy hidegen hagy az egész, utálom a felhajtást. Szokás szerint rosszkedvem van, bár igyekszem úgy írni, hogy ez ne látszódjon. Amit adok, azt rendszerint szeretem visszakapni. És hát...Dezsavü. Nemhiába vagyok pesszimista még mindig, azok csak pozitívan csalódhatnak.
Szóval 24 évem során láttam ezt-azt, jót és rosszat, követendő és járhatatlan utat, ám még mindig kevés az élettapasztalatom. Végülis elégedett vagyok: van két csodálos diplomám, és úgy gondolom, hogy megfelelő hátterem a további élethez! Független, önálló élethez. Egy korszak (a tanulás ideje ideiglenesen) lezárul, nyílik egy új fejezet... Köszönöm mindenkinek, hogy eljuthattam idáig! Különösen édesanyámnak, akire bármikor lehet számítani. :P Éjjel és nappal. Igazi példakép még mindig!
Nem ilyen merengős-gondolkodós bejegyzést akartam alkotni, ám így sikerült. No, és akkor kép a végére, így festett Évike (itt eltűröm ezt a becézést) hajdanán...és napjainkban. :-) Következő bejegyzéseim mindenkinek minden jót kívánok!

heti összefoglaló

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Heti összefoglaló kerülhetne ebbe a bejegyzésbe, ám ezúttal ez tényleg rövid lesz, mert a főbb események önállóan szerepelnek, annak rendje s módja szerint. :-)
Hétfő teljesen átlagos meleg nyári nap volt, amikor is nagy lelkesedéssel nekiálltam takarítani. És hódolhattam kiskori kedvenc tevékenységemnek az ajtómosásnak is. Nap végére el is fáradtam kellően, így a tervezett biciklizésből nem lett semmi. Csak két kör az udvarban.
Kedd a békítés adott feladatot, a továbbiakban meg a vasalás. Nehogy Dodi azt a ruhát válassza ki a szerdai vagy pénteki mókájára, ami épp éltelen. Este pedig várt a kellemes meglepetés, a finom Dodi vacsora. Megszakítva ezzel sütkérezésem, és elmélkedésem. A hintapalintás hesszelés feltöltött energiákkal. Kellemes volt élvezni a nyugalmat, és a frissen betakarított gabona illatát. Ez megint nosztalgikus érzéseket hozott felszínre, hisz egykoron sok elfoglaltságot adott az aratás: tárolóba hordást, amiben segítkeztünk; takarcsolást, ha épp eső közeledett. Gyerekként ez nagy émény volt. Mint a malackákkal való foglalatosság is. :-) Most lehet kiröhögnek egyesek, de falusi vagyok, és ha valami tetszik/ett, azt nem fogom letagadni.
Szerdáról külön históriát kanyarítottam. Remélem, az újszerű tálalás tetszett! Doditól jött az ihlet az események efféle megörökítésére a múlt heti lovagos-lovaginás sztorival. ;-) És ahogy az lenni szokott csütörtök a móka kipihenésével telt. Hazatérve értékelés, Szomszédok lesés (csakis a retró jegyében), majd szundi. Ebéd után megint szundi, melyet a Dallas szakított meg. Sorozatokról szóló bejegyzésemből már tudhatjátok, hogy nagy kedvenc volt, így most is megnéztem a belőle készült filmet. Este kezdtem úgy magamhoz térni, válaszemailt kreáltam Ádámnak kidomborítva a humort, majd mivel nagyon szép idő volt, kitelepedtem előzetes hintás szándékaimmal ellentétben a lépcsőre. Chappy kutyánk akadályozott, hogy eljussak a hintapalintáig, én meg nem akartam ellenkedni a jószággal. Persze azért valahol mégis megtörtént, mert apu frissen mosott pólóját a teraszról lejuttatta az udvarra... :-) És miután be akartam hozni onnan, nem nagyon eresztette. Ádáz csata dúlt a pólóért. :-) Végül győztem. Küzdelem után ültem a lépcsőn, és merengtem tovább, figyeltem a csillagokat. Kikémleltem egy hullót is. :-) Kívánságom azonban nem írhatom le, mert akkor nem teljesül. Ez a kiülős ücsörgés kellemes tevékenység volt.
Péntek beszélgetős-pihenős jellegű volt. Délelőtt eltelt a szokásos főzőcskével, és egyéb háztáji tevékenységgel. Majd a szerdai képeket szerkesztgettem megfelelő, küldésre, illetve iwiw-re alkalmas formába. Illetve hosszasan beszélgettünk Dodival, majd stylistoltam is, hiszen a tradicionális utcazene fesztiválra készülődött. Este pedig msn, és szokásos Rejtély nézés.
Szombat elég fura nap volt. Lévén, hogy ekkor lett volna a második diplomaosztó ceremónia, ha rendelkeztem volna két nyelvvizsgával szakmai szinten. Úgy volt, hogy megyek az eseményre, de aztán mégsem. Így is épphogy hazaértem, mikor a csúnya világ kezdődött. Ilyen időjárást még nem tapasztaltam. Szokásos vihar helyett hatalmas jégeső zúdult a térségre. Apu épp azt kezdte magyarázni, hogy talán megússzuk a jeget...Ám alighogy kimondta, jött a pingponglabda nagyságú cucc. :S Borzasztó volt, nagyon megijedtem. És amikor a konyhaablakból láttam, hogy pattognak az éles jégdarabok neki a hullámpalának, még inkább féltem. Féltem, hogy tetőt is megtépázza ez az idő, meg hogy az üvegterasztetőben is nagy károk lesznek. Ez az áldatlan állapot jó erős fél óráig tartott. Következhetett a kárfelmérés: tetőnk - talán egyedüliként a faluban - ép maradt. A melléképületek hullámpaláit viszont beszakította helyenként; mama házának tetejéről lesodort pár cserepet, betörte a zúduló jég az egyik ablakot. Más kárt nem fedeztünk fel. Mondjuk szőlővel se kell idén így nagyon foglalkozni. :S Aztán egész délután viharos időjárás dúlt, szerencsére már jégeső nélküli. Apu szerint ilyenre valamikor a nyolcvanas években volt példa, akkor nagyobb pusztítást végzett a vihar. Én pedig ezzel az időjárással szemben alvással tiltakoztam. Örülök, hogy Dodi nem kerekedett ismét útra, hülyére aggódtam volna magam!
Majd este meghallgattam Anita beszámolóját a diplomaosztóról, és kicsit nosztalgiából visszatöltöttem a 1. diplomás ceremónia képeit iwiw-re.
Most pedig vasárnap volt. Eseménytelen napocska. Délelőtt meglátogattak végre keresztapáék. :-) Már hiányoztak. Eszter is jött, de a kapcsolata nem került szóba, csak érintőlegesen és röviden. Mindenesetre érdekes elképzelései vannak az életről...Ebédre is maradtak végül. No, ez a vendéglátás rész szintén hiányzott. Délután szaporítottam blogbejegyzéseim számát, álláspályázatot gyártottam, filmet töltöttem le, és németeztem is egy csöppest. Most meg azért vagyok ilyen fitt, mert vacsora után egyszerűen bealudtam. Ezt keresztapáék ismételt érkezése szakította meg, talán jobb is, mert így is nehéz lesz majd álomba szenderedni. Pedig holnap Győrbe készülök, meg még a hét során jópár alkalommal. Ügyintézés, ezmegaz. Szerdai móka szerintem nem lesz, bár... :-) Ennyit a várható eseményekről.
No, de zárom is összefoglalóm, mindenkinek szép, és vidám hetet kívánok!

gépÉsz&gaz-D-ász móka, epizód 2

INTRO

***

Köszöntöm kedves olvasóimat!

Előző blogomban a nyári eseményeknek általában külön bejegyzést adtam, így lesz ez most is. Azaz a 2. GépÉsz&Gaz-D-Ász móka históriáját követhetik majd nyomon az olvasók. Ezek az összejövetelek tavaly is igen jól sikerültek, állíthatom ezt főszervezőként és résztvevőként is. :) És a hagyományt folytatni kell...A különféle nem várt történések pedig show elemekkél dúsítják a mókulást. De hogy őszinte legyek, ezek ezúttal nem voltak olyannyira látványosak, hangzatosak, mint a múlt héten.
Adott volt viszont most négy jóbarát: két gazdászleány és két gépészlegény, akik csinálták a fesztivált...:-) Innen a móka (szerintem igen találó) elnevezése is. Majd egyszer szentelek egy külön bejegyzést talán a barátság történetének is, mert nem indult az annak, sőt...Ennyit kedvcsinálónak, következzék a részletes krónika!

CHAPTER I.
***

Talán a nevezetes szerdai nap közepétől indítanám az eseménysort. Eléggé kedvetlen voltam, mert még mindig az egy héttel azelőtti veszekedés hatása alatt álltam. A béketárgyalások nem zajlottak sikerrel akkor még. :S Szóval ezt az állapotot egy kis vásárolgatással próbáltam orvosolni. Így aztán becaplattam Ajka városába, és beszabadultam az üzletekbe, ahol is vadul próbálgattam egymás után a különféle felsőket, szoknyácskákat, lenge nacikat. Ám igazán kedvemre valót nem leltem. :S Így ez inkább kikapcsolódást jelentett, mint valódi vásárlást. Pedig hogy utálok "zsákmány" nélkül hazatérni. Az idő mindenesetre jól eltelt vele. Annyira, hogy a buszig még anyához is be tudtam ugrani. Persze most zavartam őt is. :S Miután hazaértem, úgy véltem, le kell dőlnöm. Eléggé kitikkadtam a hőségben. Az alvásból semmi nem lett, mert az agyam járt. Természetesen a béke elérésének mikéntjén.
Dodin is úgy láttam, sok kedve nincs az estéhez...Gondoltam, hogy nem fog örülni annak a ténynek sem, hogy a buszköltség többet fog kóstálni. Aztán a tőle megszokott nagy ius murmurandi mellett nekiálltunk készülődni, stylistolva egymást. :-P Most megint nem volt kapkodás szerencsére, és még egy gyors vacsó is belefért. :-) Eközben Csillu is színre lépett. Érdekes és egyben rossz előjelet hozva. Lekéste ugyanis a villámexpresszt, így csak a legeslegutolsó járattal tudott jönni. Ezzel a ténnyel pedig kezdenünk kellett valamit. Picikét azért örültem is, hogy így nyugodtabban, feltűnésmentesen bonyolíthatom a személyes béketárgyalást. Mert ez értelemszerűen azt is jelentette, hogy a buli későbbre tolódik.

Pápán nem kellett sokat várni, az ellenőrök elhúzták az időt. Merthogy azok is léteznek. :-) Elég bunkófélék...nem jött össze a nőnek azért az, hogy belémköthessen. :-) Viszont ennyire alaposan még sose figyelték be utazási kellékeim, úgymint bérletjegy, igazolólap, és diákigazolvány. Mindezt érvényességi idővel együtt! Talán így világos, hogy miért is kellett pár percet várakoznunk a győri csatlakozásig. Ellenőrökkel Győr-Noszlop vonalon talán kétszer találkoztam amúgy 5 egyetemi évem alatt. A buszút azért jól telt. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal - a félév szerdáitól eltérően - nem egyedül utaztam.

CHAPTER II.
***

9 óra előtt pár perccel érkeztünk Győrbe. Már a buszon eldöntöttem, hogy előbb rendbeszedem utazástól megviselt személyem, aztán jöhet a meglepetés (béke leginkább, vagy ha nem hajlik rá, akkor "megsemmisítő csapás" :-)). Így is volt. Felsétáltunk Dóval a Víztorony utcába, ahol is ünnepélyesebbé tettem ábrázatom, kajáltam, majd útnak indultam. Majd a Városház téren felhívtam Ádámot. Nem tudtam hova tenni, miért nem veszi fel a telefont...
A dolog többesélyes volt: 1. ennyire haragszik még mindig (azaz mivel egyszemélyes békekötés nem létezik, jöhet a csapás); 2. házon kívül tartózkodik (a béke megint nem jöhet létre, a csapásnak meg nincs értelme); 3. alszik (ekkor is csak likvidálás lehetséges) Mivel ez a találkozó a másik félre meglepetésszerűen zúdult, ezért aztán bepozícionáltam magam a szökőkúttól nem messze eső jól szituált párkányra (lövészárokba) azzal a szándékkal, hogy megvárom, ha a kettes eset áll fenn. Mert ugye biztosra kell menni... :-)Várakozó álláspontra helyezkedtem tehát, majd megpróbálkoztam egy újabb hívással. A rituális sms röptetés is megtörtént, miután ismételten nem vette fel. Ekkor még tartotta magát nálam a 2. verzió.
Várakozás közben elmélkedtem, csodáltam a Városháza esti díszmegvilágítását, figyeltem az embereket, és a cikázó villámokat. Éjfélhez közeledvén aztán feladtam az egészet. A napalm végül nem robbant, a légicsapás pedig természeti jelenség formát öltött. Kalandregénybe illő módon azért otthagytam egy apróságot a helyen, jelezvén látogatásom. :-) Kincskeresésre még jó lehet alkalomadtán...ha szemet nem vetett rá valaki...Mai világban nem tudni... :-) A rögtönzött béketárgyalás tehát nem járt sikerrel, az okait meg ne firtassuk! Rápacsált azért, mert engem se ettek meg sem a szúnyogok (amikkel végülis a csatát vívtam inkább), sem a rozsomákok útközben. Túléltük. :-) Mindketten. Folyt. köv. vélhetően. Hazasomfordáltam.

CHAPTER III.
***

A Víztorony utcában ekkor már zajlott az élet. Befutott Csillu is addigra, Dodival kettecskén várakoztak. Arab lemez is újra bekerült a lejátszóba, és mindeközben én se úsztam meg a fricskát. Jó volt egymással heccelni, és várni Stokit. Akiről kicsit elfelejtkeztem, annyira a hadműveletre koncentráltam...Érdekes, nem? Múlt héten ő is az események középpontjában volt... :-) A fagyi lehet visszanyalt most. Szóval felhívtam őt is, mikor már megelégeltük, hogy a "gátlásüveg" csak vigyorgott felénk kajánul. Kiderült, hogy félreértés van a hívást és a csekkpont csárlit (helyszínt) illetően. Ezzel mindenki gondban volt mondjuk, és az én saram. Szó ami szó, készülődésre ösztökéltem a kedves Stokit, és figyelmeztettem, hogy a sminket ezúttal elhagyhatja. :-) A jótét lélek pedig jött is, nagyjából egy óra után megérkezett a lakásba, és nem üres kézzel. Nem állt rendelkezésünkre nagyon sok nedű, bár megint nem azon volt a hangsúly, hogy IHB legyen. A csapat összeállt, indulhatott a móka a szokásos welcome drink elfogyasztásával és a nosztalgiázással. Előkerült Dodi fotómasinériája is, kattintgatott lelkesen. Mivel az égiháború kiteljesedett hajnaltájt, így a Lapos program csúsztatódott. A zene azért elmaradhatatlan volt, a rádió1 válogatott muzsikái pedig hajaztak a Laposon nyomatottakéra. Csillu kitalálta, hogy játsszunk: őszinteség vagy tett jellegű gémet. Szinte mindenki az őszinteséget választotta, a kérdésfeltevők szerepében pedig gazdászok tetszelegtünk. A gépészek eléggé passzívak voltak egy ideig. Dodi lehet bemérgesült Csillunkra egy elmélete nyomán.
A játék során fény derült arra, hogy Csillu ellentmondást nem tűr, és amit akar, azt eléri. Persze egyéb dolgok sem maradtak leplezetlenül 4-ünk életéből. Stoki vélhetően megelégelte, hogy célkeresztbe került állandóan, így bevállalt egy tettet is. Ez akkor még nem volt semmi extra, csupán az éjjelnappaliból kellett hoznia valami ihatót és ehetőt. Aztán végül mindannyian városi sétára indultunk. Itt is adódtak poénok persze, rendkívül jól szórakoztam azon a tényen, miszerint Csillu lelkesen osztja valamiről, és nem veszi észre, hogy Dodi videózza...Én pedig, hogy fokozzam a kabaréhangulatot, bemásztam a csónakos emberhez. Miután felderítettük, hogy a Csilla által ismert belvárosi nonstop bolt cipőüzletté alakult, visszaslattyogtunk az albiba.
De Stoki nem maradhatott feladat nélkül, ha már ezt a vásárlást nem tudta lebonyolítani. Valószínű, teljesítette az újabb küldetést. Nem tudom biztosan, mert ekkor kezdődött egy újabb játék: a bújócska Győrben. :-) Eltűntek ugyanis egy sikátorban embereim, míg én topándörzsölte lábaim ápoltam. Itt a krimielem a történetben kedves olvasóim! :-) Jó móka volt a bújócska is, amivel gyakorlatilag véget is ért az összejövetel. Mire visszaértünk a Víztorony utcába, már pitymallott. Kicsit értékeltük az együttlétet, majd összepakoltunk, és elindult mindenki valódi, vagy épp ideiglenes hajléka felé.

THE END
***

Az este hangulatosra sikeredett a döcögős kezdet ellenére. Ismét sokat nevettünk bizonyos helyzeteken, és egymáson is. 8 csillagot érdemelne az egész, ha 10 lenne a maximum. És most jöhet a főszereplő édes négyes értékelése, a már megszokott konferenciabeszélgetés keretében. Illetve következhet a gépÉsz&gaz-D-ász móka epizód 3...Végül stáblista és szereplők helyett pár illusztris kép!

***

Kedves olvasóimnak köszönöm a kitüntető figyelmet. Zárom partibeszámolós bejegyzésem. Hmmm...alighanem a múlt heti eseménysort kellett volna ilyen figurában tálalnom...:-) Drámaibb lett volna. De remélem, így is élveztétek "az előadást"! Mindenkinek minden szépet, sok kellemes élményt!

egész este a hintában azon gondolkodám...

Köszöntöm a kedves olvasókat!

A szokásostól eltérően most is hétvége előtt ragadok klaviatúrát, és maga a bejegyzés is rendhagyó lesz.
Kedden este kihuppantam a hintapalintába. Ami meg kell mondjam, nagyon kellemes volt. Addigra a meleg már elviselhetővé szelídült, és nyugalom övezte a környéket is. Ezt az idilli állapotot zavarta meg időnként Chappy kutyánk, amikor is rájött az ötperc, és kierőszakolta hogy foglalkozzak vele. :-)
Szóval ez az idő alkalmas volt a merengésre. S hogy min is töprengtem? Úgy az eddigi életemen, hiszen közelg egy nevezetes nap...A 24-re mágikus számként tekintek. Mert:

• 24 esztendő van köztem és édesanyám között,
• 24/2-ben lakom,
• 24-én van a név és születésnapom is. És mindezek a véletlennek köszönhetőek...:)
  

Lényegében eddig a tanulás került előtérbe minduntalan, ennek eredményeképpen van két szépséges diplomám. Most pedig ennél függetlenebb nem is lehetnék...munkám is lenne, ha akkor nem úgy döntök, ahogy...viszont bízom benne továbbra is, hogy az idő majd igazol. :-) Most kicsit élni kellene, szórakozni... :-)
No, de vissza a merengésemhez. A kapcsolataimról gondolkodtam. Egész pontosan a férfi egyedekről.
Kiskoromban valóságos háremet tartottam fenn: Lackó, Laci, Roland, Krisztián voltak a pajtásaim. És eljátszadoztunk az árokparton. :-) Aztán az ikrek jöttek, Feri és Zoli. Zolit igazán nem csíptem sosem. Bezzeg Ferit. :-) Az lehetett az első szerelem(?) . Mert közösen őrülködtünk. A búcsúkori ufozásra is rábeszélt, és mellette nem féltem, pedig taszított a magasság. A későbbiekben pedig meg is kért, hogy legyek a barátnője. :-) Már akkor, 5 évesen ám! Ajándékot is kaptam, Pisztáciát, ami egy kis pink kacsa volt. És amit visszakért később valamiért. :S Lehet ez is érdekkapcsolat volt már abban az időben is. Ugyanis rendelkeztem egy meseautóval, egy sötétkék színű, full extrás járgánnyal. Ezeket a srácokat lehet ez vonzotta annyira. Mert persze javaim is megosztottam velük. Tönkre is vágták a verdám. :(( És a kapcsolatnak is vége lett. Érdekes!
Általános iskolában és középiskolában is leginkább valami érdekből közelítettek a srácok. Házi feladat miatt. Közgázban nagyüzemben fénymásolták(!) a füzetem. Hízelgő volt, ahogy mindig mézes-mázasan felvezették a kérést, persze tudtam, hogy mit is szeretnének...szóval végülis tiszteltek. A legjobban azt bírtam, amikor versenyeztek, ki üljön mellém. Az is emlékezetes számomra, amikor is közgáz dolgozatot írtunk, és nem tudtam semmit. Ottót, a padtársam kérdeztem, és a tanárnő fordítva vágta le a szituációt, Ottót szúrta le, hogy hagyjon békén. :-)
Térjünk át Lajosra! Őt középsulis harmadikos koromban ismertem meg. Nagyon unszimpatikus volt. Aztán persze megkedveltem...Azok a majálisok, és azok a sörfesztiválok...:-) És az az albibuli...meg a búcsúk...Utáltam Lajost hosszú ideig, nem lehetett lecuppantani anyáékról, hiába is mesterkedtem rajta. Beszólogatott...még mérgesebb lettem rá. Sok időnek kellett eltelni, míg megváltozott a véleményem róla. Már nem utáltam, sőt...Ekkor szoktam rá a sörre is. Ki nem állhattam addig! És kisérettségire tanulás helyett inkább kujtorogtam. Közgázban másodévtől fogva minden májusban vizsgát kellett tenni: először történelemből, aztán irodalomból, majd végzősként matekból és angol/németből a rendes érettségiszezont megelőzően. Szerintem ezek felkészítettek ténylegesen, akkor persze nem így láttam. :-) Szóval szép időszak volt azért.
Azóta valahogy....falak. :S A kiegen töltött két évet emelném még ki. Érdekes módon úgy alakult, hogy fiútársasággal járok bulizni. :-) Ez a két év elég gazdag volt mókulásokban. Meg tévedésekben is, amelyeken túllépni nem volt könnyű! Talán azért sem, mert makacs vagyok, vagy mert Kis mamát idézve "a karó nem volt megfelelő". Keresési fázisban vagyok...nem jött még el az én időm, alighanem.
Nos, nagyjából ennyire jutottam nagy gondolkodásomban este. Élvezni kell az életet, bulizni, a többi meg majd jön!

víkend

Köszöntök minden kedves olvasót!

Mint előző bejegyzésemben ígértem, következzék a hétvége beszámolója. :-)

Szombat eléggé eseménytelen volt. Itt említést érdemel, hogy Dodi konyhabűvészkedett ismét. Talán jobb is, mert már pénteken is akadtak nálam balesetek: amit lehetett, kiborítottam; amit lehetetett, magamrazúdítottam. :S Megnyugtatok mindenkit, nem égett le semmi (az ujjam kivételével, de az nem számít), a konyhánk áll. Szabad terep Dodinak. :-) És gratuláció illeti, mert ízletes lett a végeredmény. :-P Egyre jobban telnek a lapok a szakácskönyvében, amiből még mindig dedikált példányt szeretnék!!! De lehet az augusztusi főzőversenyre gyúr? :-O
A heti események és a stressz hatására megnőtt az alvásigényem. Hmmm...pedig papa megmondta, hogy "aki éjjel legény, legyen nappal is az!" :-) Vonatkozik ez a szerdára még mindig. Szóval a szombat békés pihenéssel telt.

Vasárnap is úgy kezdődött, mint az átlagos hétvége. Valahogy nem volt kedvem semmihez, így versenymahjonoztunk anyával. No, az viccesen sült el. Mindenki nagybátyámék érkezését várta ebéd után. Akik most persze nem szaladtak meg. Pedig két születésnapot is dukál már megülni, ahogy szoktuk. No mind1, így következett a 12 éve elmaradhatatlan Forma-1 lesés a Német GP-vel. Kimster kiesését követően nem is néztem tovább, bár most először fordult elő, hogy bealudtam rajta. Ezalatt az idő alatt anyáék a meglepetésem készítették elő. :-) 6-kor elég morcosan ébredtem. A meglepinek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget, sőt! Kifejezetten mufurc voltam. Aztán mégis kimentem, elvégre miattam fáradoztak! :-) Grillpartival. :-) Míg a finomabbnál finomabb falatok sültek (helyenként lángoltak :-)), addig Dodi kattingatott és videózott. Csak lássam meg a youtube-on, akkor kinyírom! :-D Kisvártatva teljes lett a Kis család, apu is csatlakozott a vasárnapi dőzsöléshez. Az egész grillezés a tavalyi nyarat idézte, amikor is először próbáltuk ki ezt a fajta tevékenységet is. Akkor még akadtak hiányosságok, és gondok. (Erről bővebben msn-es blogomban. :-)) A hangulattal nem volt gond most sem. A pezsgőzés pedig csak fokozta a kacagókedvet. Kellemes volt az udvaron elfogyasztani a vacsorának is beillő sülteket. A szén sercegése azonban úgy fél 9 körül alábbhagyott, így a féligkész utolsó adag pecsenyével visszatértünk a négy fal közé. Azzal pedig kezdetét vette a szokásos szürke este sajnos.
Mindent egybevetve, nagyon jól sikerült hétvége volt. Köszönöm a meglepetést, máskor is csaphatunk efféle mókát Kis család! :-P Alkalom kínálkozik rá bőven. A végére pár fotó az illusztráció kedvéért...meséljenek a képek!!


Következő bejegyzésemig mindenkinek csodaszép hetet kívánok!

július 2. hete a lazulás jegyében, benne: gép-Ész&gaz-D-Ász móka, epizód1

Köszöntök minden kedves olvasót!

Ebben a bejegyzésben az elmúlt 4 nap eseményeit fogom megörökíteni az utókor számára. Valóban nagyon hasznosak ezek a bejegyzések, vicces visszaolvasgatni őket néhány hónap távlatából. :-) Volt megint minden: örömködés, szervezkedés, baráti összejövetel, dráma, lelkizés, elemzés, újbóli baráti összejövetel, ismét veszekedés, elmélkedős péntek. Ezek voltak a címszavak, következik a részletezés. Szóval hétfőn leállamvizsgáztam. Eléggé hihetetlen még a dolog. Most is, 4 nap távlatából. Furcsa, :-)
Kedden sokáig szundikáltam, majd elkezdtem szervezni, mikor ejtsem meg a látogatást a konzulensemnél, és azt is, hogy mit vigyek egyáltalán neki. :-) Köszönöm neki a segítséget ezúton is. Délután németezés következett, és családi ünnepelgetés. Lényegében eseménytelenség uralta a napot.
Elkövetkezett a szerda, amit nagyon vártam. Csajos mókulás volt kilátásba helyezve, de ez egyenlőre tolódott. Ami viszont késik...így aztán baráti összejövetel és ünneplés volt a program. Elég eseménydúsra sikeredett ez a nap.
A délelőtt a szokásos chateléssel telt, álláskereséssel, pályázatírással. És ha már gépközelben voltam, akkor úgy véltem, időszerű felturbózni a blogomat. Így új külsőt kapott, amely remélem, az olvasók tetszését is elnyerte. Most már tudom, hogy miként lehet újradizájnolni, valószínűleg nem ez lesz az első és egyben utolsó blogencs-kinézet-módosítás. ;-) Ezzel jól elment a drága idő. Mindeközben elkezdtem készülni az estére is, és bepakolni a cuccokat. Nem igazán szeretek kapkodni. Persze most is sikerült. Miután Dodim remek érzékkel kiválasztotta azt a nadrágot, ami épp élektől hemzsegő. És itt is csak "egy maradhat". :-) Indulás előtt 10 perccel vettem észre, hogy a cipőcském szétesőben van...két lehetőség volt: vagy az előre kiválasztott ruhácskát igazítom egy másik lábbelihez, vagy másik lábbelit keresek. Utóbbit választottam. Azt azonban megállapíthatom, hogy a ruhatáram mellett a cipőtáram is fejlesztésre szorul.

(A hazafelé közlekedőt sikerült többször is :S) Negyed órás tipródás után azért befutott a jármű. A 1,5 óra ismét jól telt, hiszen Dodival öröm utazni, szóvaltartja az embert. :-D Érkezés után felslattyogtunk a Víztorony utcába. Utunkat vásárlással szakítottuk meg, mert vendégségbe nem mehetünk üres kézzel. A lasagne elkészítése, és elfogyasztása után pedig elindultunk a Botond utcába, látogatást tenni Stokinál. Odaérve aztán nem kellett igénybevennünk a kaputelefont, mert a bejárati ajtó nyitva volt, így aztán meglephettük a kedves Stokit. Aki annyira megilletődött, hogy alig akart beengedni a lakásba. :-) Aztán mégis sikerült behatolnunk az ideiglenes lakhelyére, rögtön körül is vizslathattam. :-) Nagy tetszést aratott a Zátonyos tábla, aminek történetét is megismerhettük a házigazda jóvoltából. A társaságra tényleg nem volt panaszom, az ellátásra sem. Figyelmes volt igazán Stoki. És jó társaságban röpül az idő. De nem feledkeztem meg a másik találkozómról sem, bármily hihetetlen is lehet ez az érintett számára. Őszintén szólva nem bíztam abban sem, hogy eljön. Többször megesett az is, hogy vártam, vártam, és koppantam. A 9 körülbe pedig szerintem belefér a háromnegyed 10 is. És valljuk be, nőből vagyok, míg feldobok egy szolid sminket, az 15 perc. Éppen ezzel foglalatoskodtam, amikor is zenébe kezdett a telefonom. Mire kinyargaltam, Stoki javában beszélgetett...:-) Aztán rögtön a kezembenyomta telefont. Kellemetlen volt a szituáció! A dologról itt nem is szeretnék merengeni, mert túl érzékenyen érint valamiért. Ez lehetett az a helyzet, amikor senkinek sincs igaza? :-O Az akta még nincs lezárva...

Hajnalban aztán a mérnök urakkal besétáltunk Laposra. Nagy kedvem ugyakkor nem volt odamenni...fiúk bevetették maguk a tömegbe, én nagysokára követtem őket. Leültünk kint egy kicsit, a helyfoglalást egy pohárért történő harc előzte meg. Ami vicces volt. :-) Stoki került ki győztesen a versenyből. Kicsit hallgattuk a retrót, figyeltük az alsó szint kitakarítását, hülyültünk. Aztán indultunk is tovább, mivel nem volt nagy parti. Az indulás is jópofa volt. Stoki ugyanis szemet vetett a Lapost (árvízkori nevén: Lápos) övező cserepes tujákra, mint lakásdekor. :-D De egyikünk se akarta a dögnehéz cuccot cipelni, főleg, annak tudatában, hogy az általuk zsákmányolt táblácskának is pusztulnia kell a lakásból... :-D

Csütörtökön aztán hazaindultunk a korai busszal, mint ahogy buli után lenni szokott rendszerint. Alvás nem volt, mert aznap még volt egy találkozóm a konzulensemmel. Ami alapból jól sikerült, bár kicsit féltem, mert akaratom kívül innét is késtem. Ajándékátadás után kifaggatott az államvizsga-élményeimről, a további tervekről. El lettem látva jótanácsokkal. Megint rosszul éreztem magam, mert most meg Anitát várattam meg. :S Az általam kinézett beülős helyek viszont zárva tartottak, így még rosszabbul voltam. Végül mandaláztunk egyet. Idejét se tudtam már, mikor jártam ott utoljára. Hülyéskedés, fotózkodás bonyolódott. A spontának se lettek borzalmasak, pedig...Mandala után laza városi séta következett. Konstatáltam a Rába-parton, hogy az árvíz szépen visszavonult. Kellemes hülyülős délután volt, köszönet érte!!! A hazaút kalandosan indult: be kellett tolni a buszt! No, ilyen se fordult még elő az 5 év során. :-D Útközben valami égett szagot is lehetett érezni, egyesek már vad sipákolásba kezdtek, hogy meg fogunk halni! Egyszer biztos. A busz azonban jól megkonstruált szerkezet volt, így azért szerencsésen eljutottunk Pápára. Este aztán begyűjtöttem a készített képeket, az kellemes volt. A kellemetlen a veszekedés folytatása. :S Az akta még nyitva...
Pénteken aztán sokáig csicsikáltam. Elmémbe villant, hogy látogató várható, Nándi személyében. Nem sokkal ágyból való kikecmergésem után meg is érkezett. A szokásos reggeli napindító kávét együtt fogyasztottuk el. Bocsánat is érte, hogy nem voltam túl beszédes akkor. Két öcsém aztán túrázni indult a Somlóra, amiről részleteket olvashattok az ő blogjaikban.
Kicsit aggódtam is, mert szakadt az eső. Mivel melegvíz nem volt akkor még a mosogatáshoz, a főzéshez meg kedvem, így álláslessel foglalkoztam ismét, és az elmaradhatatlan elemzéssel. A fiúk aztán 3 körül hazatértek. Ekkor jött el a gyorsan, valami finomat tálaljunk című rész. A gyors az 1 órát jelentett, addig a bicajszerelés adott elfoglaltságot nekik. Remélem, mindenkinek ízlett az ebéd. :-) Kaja után képeket nézegettünk, amihez vicces kommenteket fűztek a fiúk. A nagy röhögést szakította meg egy képviselőtestületi tag érkezése, és anya nem hagyott békén a pénzügyi vonulat miatt. Persze aztán végül semmilyen pénz nem került szóba. :-) A látogatás lényege az aláírásgyűjtés volt a szennyvíztisztító szükségességére, illetve felmérés, hogy ki mennyire partner benne. Szerintem előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz eképp megoldani a szennyvízelvezetést, a falu és a lakók javát fogja szolgálni, még akkor is, ha ez plusz rezsiköltséget jelent majd. Nándi aztán szemerkélő esőben indult haza, mi pedig folytattuk a versenykirakósjátékot anyával. :-) Aztán lepihentem, este pedig vad blogolásba kezdtem, amelyet képszerkesztés előzött meg. Hétvége punnyadós lesz vélhetően. Amibe belefér egy kis szülinapi megemlékezés is. De erről úgyis tudósítok majd. :-)
Zárom bejegyzésem a szokásos jókívánságaimmal, és pár képpel!