Ebben a bejegyzésben az elmúlt 4 nap eseményeit fogom megörökíteni az utókor számára. Valóban nagyon hasznosak ezek a bejegyzések, vicces visszaolvasgatni őket néhány hónap távlatából. :-)
Volt megint minden: örömködés, szervezkedés, baráti összejövetel, dráma, lelkizés, elemzés, újbóli baráti összejövetel, ismét veszekedés, elmélkedős péntek. Ezek voltak a címszavak, következik a részletezés. Szóval hétfőn leállamvizsgáztam. Eléggé hihetetlen még a dolog. Most is, 4 nap távlatából. Furcsa, :-)Kedden sokáig szundikáltam, majd elkezdtem szervezni, mikor ejtsem meg a látogatást a konzulensemnél, és azt is, hogy mit vigyek egyáltalán neki. :-) Köszönöm neki a segítséget ezúton is. Délután németezés következett, és családi ünnepelgetés. Lényegében eseménytelenség uralta a napot.
Elkövetkezett a szerda, amit nagyon vártam. Csajos mókulás volt kilátásba helyezve, de ez egyenlőre tolódott. Ami viszont késik...így aztán baráti összejövetel és ünneplés volt a program. Elég eseménydúsra sikeredett ez a nap.
A délelőtt a szokásos chateléssel telt, álláskereséssel, pályázatírással. És ha már gépközelben voltam, akkor úgy véltem, időszerű felturbózni a blogomat. Így új külsőt kapott, amely remélem, az olvasók tetszését is elnyerte. Most már tudom, hogy miként lehet újradizájnolni, valószínűleg nem ez lesz az első és egyben utolsó blogencs-kinézet-módosítás. ;-) Ezzel jól elment a drága idő. Mindeközben elkezdtem készülni az estére is, és bepakolni a cuccokat. Nem igazán szeretek kapkodni. Persze most is sikerült. Miután Dodim remek érzékkel kiválasztotta azt a nadrágot, ami épp élektől hemzsegő. És itt is csak "egy maradhat". :-) Indulás előtt 10 perccel vettem észre, hogy a cipőcském szétesőben van...két lehetőség volt: vagy az előre kiválasztott ruhácskát igazítom egy másik lábbelihez, vagy másik lábbelit keresek. Utóbbit választottam. Azt azonban megállapíthatom, hogy a ruhatáram mellett a cipőtáram is fejlesztésre szorul.
(A hazafelé közlekedőt sikerült többször is :S) Negyed órás tipródás után azért befutott a jármű. A 1,5 óra ismét jól telt, hiszen Dodival öröm utazni, szóvaltartja az embert. :-D Érkezés után felslattyogtunk a Víztorony utcába. Utunkat vásárlással szakítottuk meg, mert vendégségbe nem mehetünk üres kézzel. A lasagne elkészítése, és elfogyasztása után pedig elindultunk a Botond utcába, látogatást tenni Stokinál. Odaérve aztán nem kellett igénybevennünk a kaputelefont, mert a bejárati ajtó nyitva volt, így aztán meglephettük a kedves Stokit. Aki annyira megilletődött, hogy alig akart beengedni a lakásba. :-) Aztán mégis sikerült behatolnunk az ideiglenes lakhelyére, rögtön körül is vizslathattam. :-) Nagy tetszést aratott a Zátonyos tábla, aminek történetét is megismerhettük a házigazda jóvoltából. A társaságra tényleg nem volt panaszom, az ellátásra sem. 
Figyelmes volt igazán Stoki. És jó társaságban röpül az idő. De nem feledkeztem meg a másik találkozómról sem, bármily hihetetlen is lehet ez az érintett számára. Őszintén szólva nem bíztam abban sem, hogy eljön. Többször megesett az is, hogy vártam, vártam, és koppantam. A 9 körülbe pedig szerintem belefér a háromnegyed 10 is. És valljuk be, nőből vagyok, míg feldobok egy szolid sminket, az 15 perc. Éppen ezzel foglalatoskodtam, amikor is zenébe kezdett a telefonom. Mire kinyargaltam, Stoki javában beszélgetett...:-) 
Aztán rögtön a kezembenyomta telefont. Kellemetlen volt a szituáció! A dologról itt nem is szeretnék merengeni, mert túl érzékenyen érint valamiért. Ez lehetett az a helyzet, amikor senkinek sincs igaza? :-O Az akta még nincs lezárva...
Hajnalban aztán a mérnök urakkal besétáltunk Laposra. Nagy kedvem ugyakkor nem volt odamenni...fiúk bevetették maguk a tömegbe, én nagysokára követtem őket. Leültünk kint egy kicsit, a helyfoglalást egy pohárért történő harc előzte meg. Ami vicces volt. :-) Stoki került ki győztesen a versenyből. Kicsit hallgattuk a retrót, figyeltük az alsó szint kitakarítását, hülyültünk. Aztán indultunk is tovább, mivel nem volt nagy parti. Az indulás is jópofa volt. Stoki ugyanis szemet vetett a Lapost (árvízkori nevén: Lápos) övező cserepes tujákra, mint lakásdekor. :-D De egyikünk se akarta a dögnehéz cuccot cipelni, főleg, annak tudatában, hogy az általuk zsákmányolt táblácskának is pusztulnia kell a lakásból... :-D
Csütörtökön aztán hazaindultunk a korai busszal, mint ahogy buli után lenni szokott rendszerint. Alvás nem volt, mert aznap még volt egy találkozóm a konzulensemmel. Ami alapból jól sikerült, bár kicsit féltem, mert akaratom kívül innét is késtem. Ajándékátadás után kifaggatott az államvizsga-élményeimről, a további tervekről. El lettem látva jótanácsokkal. Megint rosszul éreztem magam, mert most meg Anitát várattam meg. :S Az általam kinézett beülős helyek viszont zárva tartottak, így még rosszabbul voltam. Végül mandaláztunk egyet. Idejét se tudtam már, mikor jártam ott utoljára. Hülyéskedés, fotózkodás bonyolódott. A spontának se lettek borzalmasak, pedig...Mandala után laza városi séta következett. Konstatáltam a Rába-parton, hogy az árvíz szépen visszavonult. Kellemes hülyülős délután volt, köszönet érte!!! A hazaút kalandosan indult: be kellett tolni a buszt! No, ilyen se fordult még elő az 5 év során. :-D Útközben valami égett szagot is lehetett érezni, egyesek már vad sipákolásba kezdtek, hogy meg fogunk halni! Egyszer biztos. A busz azonban jól megkonstruált szerkezet volt, így azért szerencsésen eljutottunk Pápára. Este aztán begyűjtöttem a készített képeket, az kellemes volt. A kellemetlen a veszekedés folytatása. :S Az akta még nyitva...
Pénteken aztán sokáig csicsikáltam. Elmémbe villant, hogy látogató várható, Nándi személyében. Nem sokkal ágyból való kikecmergésem után meg is érkezett. A szokásos reggeli napindító kávét együtt fogyasztottuk el. Bocsánat is érte, hogy nem voltam túl beszédes akkor. Két öcsém aztán túrázni indult a Somlóra, amiről részleteket olvashattok az ő blogjaikban.
Kicsit aggódtam is, mert szakadt az eső. Mivel melegvíz nem volt akkor még a mosogatáshoz, a főzéshez meg kedvem, így álláslessel foglalkoztam ismét, és az elmaradhatatlan elemzéssel. A fiúk aztán 3 körül hazatértek. Ekkor jött el a gyorsan, valami finomat tálaljunk című rész. A gyors az 1 órát jelentett, addig a bicajszerelés adott elfoglaltságot nekik. Remélem, mindenkinek ízlett az ebéd. :-) Kaja után képeket nézegettünk, amihez vicces kommenteket fűztek a fiúk. A nagy röhögést szakította meg egy képviselőtestületi tag érkezése, és anya nem hagyott békén a pénzügyi vonulat miatt. Persze aztán végül semmilyen pénz nem került szóba. :-) A látogatás lényege az aláírásgyűjtés volt a szennyvíztisztító szükségességére, illetve felmérés, hogy ki mennyire partner benne. Szerintem előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz eképp megoldani a szennyvízelvezetést, a falu és a lakók javát fogja szolgálni, még akkor is, ha ez plusz rezsiköltséget jelent majd. Nándi aztán szemerkélő esőben indult haza, mi pedig folytattuk a versenykirakósjátékot anyával. :-) Aztán lepihentem, este pedig vad blogolásba kezdtem, amelyet képszerkesztés előzött meg. Hétvége punnyadós lesz vélhetően. Amibe belefér egy kis szülinapi megemlékezés is. De erről úgyis tudósítok majd. :-)
Zárom bejegyzésem a szokásos jókívánságaimmal, és pár képpel!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése