Köszöntöm a kedves olvasókat!
A szokásostól eltérően most is hétvége előtt ragadok klaviatúrát, és maga a bejegyzés is rendhagyó lesz.
Kedden este kihuppantam a hintapalintába. Ami meg kell mondjam, nagyon kellemes volt. Addigra a meleg már elviselhetővé szelídült, és nyugalom övezte a környéket is. Ezt az idilli állapotot zavarta meg időnként Chappy kutyánk, amikor is rájött az ötperc, és kierőszakolta hogy foglalkozzak vele. :-)
Szóval ez az idő alkalmas volt a merengésre. S hogy min is töprengtem? Úgy az eddigi életemen, hiszen közelg egy nevezetes nap...A 24-re mágikus számként tekintek. Mert:
- 24 esztendő van köztem és édesanyám között,
- 24/2-ben lakom,
- 24-én van a név és születésnapom is. És mindezek a véletlennek köszönhetőek...:)
Lényegében eddig a tanulás került előtérbe minduntalan, ennek eredményeképpen van két szépséges diplomám. Most pedig ennél függetlenebb nem is lehetnék...munkám is lenne, ha akkor nem úgy döntök, ahogy...viszont bízom benne továbbra is, hogy az idő majd igazol. :-) Most kicsit élni kellene, szórakozni... :-)
No, de vissza a merengésemhez. A kapcsolataimról gondolkodtam. Egész pontosan a férfi egyedekről.
Kiskoromban valóságos háremet tartottam fenn: Lackó, Laci, Roland, Krisztián voltak a pajtásaim. És eljátszadoztunk az árokparton. :-) Aztán az ikrek jöttek, Feri és Zoli. Zolit igazán nem csíptem sosem. Bezzeg Ferit. :-) Az lehetett az első szerelem(?) . Mert közösen őrülködtünk. A búcsúkori ufozásra is rábeszélt, és mellette nem féltem, pedig taszított a magasság. A későbbiekben pedig meg is kért, hogy legyek a barátnője. :-) Már akkor, 5 évesen ám! Ajándékot is kaptam, Pisztáciát, ami egy kis pink kacsa volt. És amit visszakért később valamiért. :S Lehet ez is érdekkapcsolat volt már abban az időben is. Ugyanis rendelkeztem egy meseautóval, egy sötétkék színű, full extrás járgánnyal. Ezeket a srácokat lehet ez vonzotta annyira. Mert persze javaim is megosztottam velük. Tönkre is vágták a verdám. :(( És a kapcsolatnak is vége lett. Érdekes!
Általános iskolában és középiskolában is leginkább valami érdekből közelítettek a srácok. Házi feladat miatt. Közgázban nagyüzemben fénymásolták(!) a füzetem. Hízelgő volt, ahogy mindig mézes-mázasan felvezették a kérést, persze tudtam, hogy mit is szeretnének...szóval végülis tiszteltek. A legjobban azt bírtam, amikor versenyeztek, ki üljön mellém. Az is emlékezetes számomra, amikor is közgáz dolgozatot írtunk, és nem tudtam semmit. Ottót, a padtársam kérdeztem, és a tanárnő fordítva vágta le a szituációt, Ottót szúrta le, hogy hagyjon békén. :-)
Térjünk át Lajosra! Őt középsulis harmadikos koromban ismertem meg. Nagyon unszimpatikus volt. Aztán persze megkedveltem...Azok a majálisok, és azok a sörfesztiválok...:-) És az az albibuli...meg a búcsúk...Utáltam Lajost hosszú ideig, nem lehetett lecuppantani anyáékról, hiába is mesterkedtem rajta. Beszólogatott...még mérgesebb lettem rá. Sok időnek kellett eltelni, míg megváltozott a véleményem róla. Már nem utáltam, sőt...Ekkor szoktam rá a sörre is. Ki nem állhattam addig! És kisérettségire tanulás helyett inkább kujtorogtam. Közgázban másodévtől fogva minden májusban vizsgát kellett tenni: először történelemből, aztán irodalomból, majd végzősként matekból és angol/németből a rendes érettségiszezont megelőzően. Szerintem ezek felkészítettek ténylegesen, akkor persze nem így láttam. :-) Szóval szép időszak volt azért.
Azóta valahogy....falak. :S A kiegen töltött két évet emelném még ki. Érdekes módon úgy alakult, hogy fiútársasággal járok bulizni. :-) Ez a két év elég gazdag volt mókulásokban. Meg tévedésekben is, amelyeken túllépni nem volt könnyű! Talán azért sem, mert makacs vagyok, vagy mert Kis mamát idézve "a karó nem volt megfelelő". Keresési fázisban vagyok...nem jött még el az én időm, alighanem.
Nos, nagyjából ennyire jutottam nagy gondolkodásomban este. Élvezni kell az életet, bulizni, a többi meg majd jön!
No, de vissza a merengésemhez. A kapcsolataimról gondolkodtam. Egész pontosan a férfi egyedekről.
Kiskoromban valóságos háremet tartottam fenn: Lackó, Laci, Roland, Krisztián voltak a pajtásaim. És eljátszadoztunk az árokparton. :-) Aztán az ikrek jöttek, Feri és Zoli. Zolit igazán nem csíptem sosem. Bezzeg Ferit. :-) Az lehetett az első szerelem(?) . Mert közösen őrülködtünk. A búcsúkori ufozásra is rábeszélt, és mellette nem féltem, pedig taszított a magasság. A későbbiekben pedig meg is kért, hogy legyek a barátnője. :-) Már akkor, 5 évesen ám! Ajándékot is kaptam, Pisztáciát, ami egy kis pink kacsa volt. És amit visszakért később valamiért. :S Lehet ez is érdekkapcsolat volt már abban az időben is. Ugyanis rendelkeztem egy meseautóval, egy sötétkék színű, full extrás járgánnyal. Ezeket a srácokat lehet ez vonzotta annyira. Mert persze javaim is megosztottam velük. Tönkre is vágták a verdám. :(( És a kapcsolatnak is vége lett. Érdekes!
Általános iskolában és középiskolában is leginkább valami érdekből közelítettek a srácok. Házi feladat miatt. Közgázban nagyüzemben fénymásolták(!) a füzetem. Hízelgő volt, ahogy mindig mézes-mázasan felvezették a kérést, persze tudtam, hogy mit is szeretnének...szóval végülis tiszteltek. A legjobban azt bírtam, amikor versenyeztek, ki üljön mellém. Az is emlékezetes számomra, amikor is közgáz dolgozatot írtunk, és nem tudtam semmit. Ottót, a padtársam kérdeztem, és a tanárnő fordítva vágta le a szituációt, Ottót szúrta le, hogy hagyjon békén. :-)
Térjünk át Lajosra! Őt középsulis harmadikos koromban ismertem meg. Nagyon unszimpatikus volt. Aztán persze megkedveltem...Azok a majálisok, és azok a sörfesztiválok...:-) És az az albibuli...meg a búcsúk...Utáltam Lajost hosszú ideig, nem lehetett lecuppantani anyáékról, hiába is mesterkedtem rajta. Beszólogatott...még mérgesebb lettem rá. Sok időnek kellett eltelni, míg megváltozott a véleményem róla. Már nem utáltam, sőt...Ekkor szoktam rá a sörre is. Ki nem állhattam addig! És kisérettségire tanulás helyett inkább kujtorogtam. Közgázban másodévtől fogva minden májusban vizsgát kellett tenni: először történelemből, aztán irodalomból, majd végzősként matekból és angol/németből a rendes érettségiszezont megelőzően. Szerintem ezek felkészítettek ténylegesen, akkor persze nem így láttam. :-) Szóval szép időszak volt azért.
Azóta valahogy....falak. :S A kiegen töltött két évet emelném még ki. Érdekes módon úgy alakult, hogy fiútársasággal járok bulizni. :-) Ez a két év elég gazdag volt mókulásokban. Meg tévedésekben is, amelyeken túllépni nem volt könnyű! Talán azért sem, mert makacs vagyok, vagy mert Kis mamát idézve "a karó nem volt megfelelő". Keresési fázisban vagyok...nem jött még el az én időm, alighanem.
Nos, nagyjából ennyire jutottam nagy gondolkodásomban este. Élvezni kell az életet, bulizni, a többi meg majd jön!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése