INTROKöszöntöm kedves olvasóimat!
Adott volt viszont most négy jóbarát: két gazdászleány és két gépészlegény, akik csinálták a fesztivált...:-) Innen a móka (szerintem igen találó) elnevezése is. Majd egyszer szentelek egy külön bejegyzést talán a barátság történetének is, mert nem indult az annak, sőt...Ennyit kedvcsinálónak, következzék a részletes krónika!
CHAPTER I.
***
***
Talán a nevezetes szerdai nap közepétől indítanám az eseménysort. Eléggé kedvetlen voltam, mert még mindig az egy héttel azelőtti veszekedés hatása alatt álltam. A béketárgyalások nem zajlottak sikerrel akkor még. :S Szóval ezt az állapotot egy kis vásárolgatással próbáltam orvosolni. Így aztán becaplattam Ajka városába, és beszabadultam az üzletekbe, ahol is vadul próbálgattam egymás után a különféle felsőket, szoknyácskákat, lenge nacikat. Ám igazán kedvemre valót nem leltem. :S Így ez inkább kikapcsolódást jelentett, mint valódi vásárlást. Pedig hogy utálok "zsákmány" nélkül hazatérni. Az idő mindenesetre jól eltelt vele. Annyira, hogy a buszig még anyához is be tudtam ugrani. Persze most zavartam őt is. :S Miután hazaértem, úgy véltem, le kell dőlnöm. Eléggé kitikkadtam a hőségben. Az alvásból semmi nem lett, mert az agyam járt. Természetesen a béke elérésének mikéntjén.
Dodin is úgy láttam, sok kedve nincs az estéhez...Gondoltam, hogy nem fog örülni annak a ténynek sem, hogy a buszköltség többet fog kóstálni. Aztán a tőle megszokott nagy ius murmurandi mellett nekiálltunk készülődni, stylistolva egymást. :-P Most megint nem volt kapkodás szerencsére, és még egy gyors vacsó is belefért. :-) Eközben Csillu is színre lépett. Érdekes és egyben rossz előjelet hozva. Lekéste ugyanis a villámexpresszt, így csak a legeslegutolsó járattal tudott jönni. Ezzel a ténnyel pedig kezdenünk kellett valamit. Picikét azért örültem is, hogy így nyugodtabban, feltűnésmentesen bonyolíthatom a személyes béketárgyalást. Mert ez értelemszerűen azt is jelentette, hogy a buli későbbre tolódik.
Pápán nem kellett sokat várni, az ellenőrök elhúzták az időt. Merthogy azok is léteznek. :-) Elég bunkófélék...nem jött össze a nőnek azért az, hogy belémköthessen. :-) Viszont ennyire alaposan még sose figyelték be utazási kellékeim, úgymint bérletjegy, igazolólap, és diákigazolvány. Mindezt érvényességi idővel együtt! Talán így világos, hogy miért is kellett pár percet várakoznunk a győri csatlakozásig. Ellenőrökkel Győr-Noszlop vonalon talán kétszer találkoztam amúgy 5 egyetemi évem alatt. A buszút azért jól telt. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal - a félév szerdáitól eltérően - nem egyedül utaztam.
Dodin is úgy láttam, sok kedve nincs az estéhez...Gondoltam, hogy nem fog örülni annak a ténynek sem, hogy a buszköltség többet fog kóstálni. Aztán a tőle megszokott nagy ius murmurandi mellett nekiálltunk készülődni, stylistolva egymást. :-P Most megint nem volt kapkodás szerencsére, és még egy gyors vacsó is belefért. :-) Eközben Csillu is színre lépett. Érdekes és egyben rossz előjelet hozva. Lekéste ugyanis a villámexpresszt, így csak a legeslegutolsó járattal tudott jönni. Ezzel a ténnyel pedig kezdenünk kellett valamit. Picikét azért örültem is, hogy így nyugodtabban, feltűnésmentesen bonyolíthatom a személyes béketárgyalást. Mert ez értelemszerűen azt is jelentette, hogy a buli későbbre tolódik.
Pápán nem kellett sokat várni, az ellenőrök elhúzták az időt. Merthogy azok is léteznek. :-) Elég bunkófélék...nem jött össze a nőnek azért az, hogy belémköthessen. :-) Viszont ennyire alaposan még sose figyelték be utazási kellékeim, úgymint bérletjegy, igazolólap, és diákigazolvány. Mindezt érvényességi idővel együtt! Talán így világos, hogy miért is kellett pár percet várakoznunk a győri csatlakozásig. Ellenőrökkel Győr-Noszlop vonalon talán kétszer találkoztam amúgy 5 egyetemi évem alatt. A buszút azért jól telt. Kicsit furcsa volt, hogy ezúttal - a félév szerdáitól eltérően - nem egyedül utaztam.
CHAPTER II.
***
***
9 óra előtt pár perccel érkeztünk Győrbe. Már a buszon eldöntöttem, hogy előbb rendbeszedem utazástól megviselt személyem, aztán jöhet a meglepetés (béke leginkább, vagy ha nem hajlik rá, akkor "megsemmisítő csapás" :-)). Így is volt. Felsétáltunk Dóval a Víztorony utcába, ahol is ünnepélyesebbé tettem ábrázatom, kajáltam, majd útnak indultam. Majd a Városház téren felhívtam Ádámot. Nem tudtam hova tenni, miért nem veszi fel a telefont...
A dolog többesélyes volt: 1. ennyire haragszik még mindig (azaz mivel egyszemélyes békekötés nem létezik, jöhet a csapás); 2. házon kívül tartózkodik (a béke megint nem jöhet létre, a csapásnak meg nincs értelme); 3. alszik (ekkor is csak likvidálás lehetséges) Mivel ez a találkozó a másik félre meglepetésszerűen zúdult, ezért aztán bepozícionáltam magam a szökőkúttól nem messze eső jól szituált párkányra (lövészárokba) azzal a szándékkal, hogy megvárom, ha a kettes eset áll fenn. Mert ugye biztosra kell menni... :-)Várakozó álláspontra helyezkedtem tehát, majd megpróbálkoztam egy újabb hívással. A rituális sms röptetés is megtörtént, miután ismételten nem vette fel. Ekkor még tartotta magát nálam a 2. verzió.
Várakozás közben elmélkedtem, csodáltam a Városháza esti díszmegvilágítását, figyeltem az embereket, és a cikázó villámokat. Éjfélhez közeledvén aztán feladtam az egészet. A napalm végül nem robbant, a légicsapás pedig természeti jelenség formát öltött. Kalandregénybe illő módon azért otthagytam egy apróságot a helyen, jelezvén látogatásom. :-) Kincskeresésre még jó lehet alkalomadtán...ha szemet nem vetett rá valaki...Mai világban nem tudni... :-) A rögtönzött béketárgyalás tehát nem járt sikerrel, az okait meg ne firtassuk! Rápacsált azért, mert engem se ettek meg sem a szúnyogok (amikkel végülis a csatát vívtam inkább), sem a rozsomákok útközben. Túléltük. :-) Mindketten. Folyt. köv. vélhetően. Hazasomfordáltam.
A dolog többesélyes volt: 1. ennyire haragszik még mindig (azaz mivel egyszemélyes békekötés nem létezik, jöhet a csapás); 2. házon kívül tartózkodik (a béke megint nem jöhet létre, a csapásnak meg nincs értelme); 3. alszik (ekkor is csak likvidálás lehetséges) Mivel ez a találkozó a másik félre meglepetésszerűen zúdult, ezért aztán bepozícionáltam magam a szökőkúttól nem messze eső jól szituált párkányra (lövészárokba) azzal a szándékkal, hogy megvárom, ha a kettes eset áll fenn. Mert ugye biztosra kell menni... :-)Várakozó álláspontra helyezkedtem tehát, majd megpróbálkoztam egy újabb hívással. A rituális sms röptetés is megtörtént, miután ismételten nem vette fel. Ekkor még tartotta magát nálam a 2. verzió.
Várakozás közben elmélkedtem, csodáltam a Városháza esti díszmegvilágítását, figyeltem az embereket, és a cikázó villámokat. Éjfélhez közeledvén aztán feladtam az egészet. A napalm végül nem robbant, a légicsapás pedig természeti jelenség formát öltött. Kalandregénybe illő módon azért otthagytam egy apróságot a helyen, jelezvén látogatásom. :-) Kincskeresésre még jó lehet alkalomadtán...ha szemet nem vetett rá valaki...Mai világban nem tudni... :-) A rögtönzött béketárgyalás tehát nem járt sikerrel, az okait meg ne firtassuk! Rápacsált azért, mert engem se ettek meg sem a szúnyogok (amikkel végülis a csatát vívtam inkább), sem a rozsomákok útközben. Túléltük. :-) Mindketten. Folyt. köv. vélhetően. Hazasomfordáltam.
CHAPTER III.
***
***
A Víztorony utcában ekkor már zajlott az élet. Befutott Csillu is addigra, Dodival kettecskén várakoztak. Arab lemez is újra bekerült a lejátszóba, és mindeközben én se úsztam meg a fricskát. Jó volt egymással heccelni, és várni Stokit. Akiről kicsit elfelejtkeztem, annyira a hadműveletre koncentráltam...Érdekes, nem? Múlt héten ő is az események középpontjában volt... :-) A fagyi lehet visszanyalt most. Szóval felhívtam őt is, mikor már megelégeltük, hogy a "gátlásüveg" csak vigyorgott felénk kajánul. Kiderült, hogy félreértés van a hívást és a csekkpont csárlit (helyszínt) illetően. Ezzel mindenki gondban volt mondjuk, és az én saram. Szó ami szó, készülődésre ösztökéltem a kedves Stokit, és figyelmeztettem, hogy a sminket ezúttal elhagyhatja. :-) A jótét lélek pedig jött is, nagyjából egy óra után megérkezett a lakásba, és nem üres kézzel. Nem állt rendelkezésünkre nagyon sok nedű, bár megint nem azon volt a hangsúly, hogy IHB legyen. A csapat összeállt, indulhatott a móka a szokásos welcome drink elfogyasztásával és a nosztalgiázással. Előkerült Dodi fotómasinériája is, kattintgatott lelkesen. Mivel az égiháború kiteljesedett hajnaltájt, így a Lapos program csúsztatódott. A zene azért elmaradhatatlan volt, a rádió1 válogatott muzsikái pedig hajaztak a Laposon nyomatottakéra. Csillu kitalálta, hogy játsszunk: őszinteség vagy tett jellegű gémet. Szinte mindenki az őszinteséget választotta, a kérdésfeltevők szerepében pedig gazdászok tetszelegtünk. A gépészek eléggé passzívak voltak egy ideig. Dodi lehet bemérgesült Csillunkra egy elmélete nyomán.
A játék során fény derült arra, hogy Csillu ellentmondást nem tűr, és amit akar, azt eléri. Persze egyéb dolgok sem maradtak leplezetlenül 4-ünk életéből. Stoki vélhetően megelégelte, hogy célkeresztbe került állandóan, így bevállalt egy tettet is. Ez akkor még nem volt semmi extra, csupán az éjjelnappaliból kellett hoznia valami ihatót és ehetőt. Aztán végül mindannyian városi sétára indultunk. Itt is adódtak poénok persze, rendkívül jól szórakoztam azon a tényen, miszerint Csillu lelkesen osztja valamiről, és nem veszi észre, hogy Dodi videózza...Én pedig, hogy fokozzam a kabaréhangulatot, bemásztam a csónakos emberhez. Miután felderítettük, hogy a Csilla által ismert belvárosi nonstop bolt cipőüzletté alakult, visszaslattyogtunk az albiba.
De Stoki nem maradhatott feladat nélkül, ha már ezt a vásárlást nem tudta lebonyolítani. Valószínű, teljesítette az újabb küldetést. Nem tudom biztosan, mert ekkor kezdődött egy újabb játék: a bújócska Győrben. :-) Eltűntek ugyanis egy sikátorban embereim, míg én topándörzsölte lábaim ápoltam. Itt a krimielem a történetben kedves olvasóim! :-) Jó móka volt a bújócska is, amivel gyakorlatilag véget is ért az összejövetel. Mire visszaértünk a Víztorony utcába, már pitymallott. Kicsit értékeltük az együttlétet, majd összepakoltunk, és elindult mindenki valódi, vagy épp ideiglenes hajléka felé.
A játék során fény derült arra, hogy Csillu ellentmondást nem tűr, és amit akar, azt eléri. Persze egyéb dolgok sem maradtak leplezetlenül 4-ünk életéből. Stoki vélhetően megelégelte, hogy célkeresztbe került állandóan, így bevállalt egy tettet is. Ez akkor még nem volt semmi extra, csupán az éjjelnappaliból kellett hoznia valami ihatót és ehetőt. Aztán végül mindannyian városi sétára indultunk. Itt is adódtak poénok persze, rendkívül jól szórakoztam azon a tényen, miszerint Csillu lelkesen osztja valamiről, és nem veszi észre, hogy Dodi videózza...Én pedig, hogy fokozzam a kabaréhangulatot, bemásztam a csónakos emberhez. Miután felderítettük, hogy a Csilla által ismert belvárosi nonstop bolt cipőüzletté alakult, visszaslattyogtunk az albiba.
De Stoki nem maradhatott feladat nélkül, ha már ezt a vásárlást nem tudta lebonyolítani. Valószínű, teljesítette az újabb küldetést. Nem tudom biztosan, mert ekkor kezdődött egy újabb játék: a bújócska Győrben. :-) Eltűntek ugyanis egy sikátorban embereim, míg én topándörzsölte lábaim ápoltam. Itt a krimielem a történetben kedves olvasóim! :-) Jó móka volt a bújócska is, amivel gyakorlatilag véget is ért az összejövetel. Mire visszaértünk a Víztorony utcába, már pitymallott. Kicsit értékeltük az együttlétet, majd összepakoltunk, és elindult mindenki valódi, vagy épp ideiglenes hajléka felé.
THE END
***
***
Az este hangulatosra sikeredett a döcögős kezdet ellenére. Ismét sokat nevettünk bizonyos helyzeteken, és egymáson is. 8 csillagot érdemelne az egész, ha 10 lenne a maximum. És most jöhet a főszereplő édes négyes értékelése, a már megszokott konferenciabeszélgetés keretében. Illetve következhet a gépÉsz&gaz-D-ász móka epizód 3...Végül stáblista és szereplők helyett pár illusztris kép!
***
Kedves olvasóimnak köszönöm a kitüntető figyelmet. Zárom partibeszámolós bejegyzésem. Hmmm...alighanem a múlt heti eseménysort kellett volna ilyen figurában tálalnom...:-) Drámaibb lett volna. De remélem, így is élveztétek "az előadást"! Mindenkinek minden szépet, sok kellemes élményt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése