újrakezdés :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Akkor folytassuk is ott, ahol abbahagytam korábban. :) Mert hát az ígéret is szép szó, másrészt jó visszaolvasni néha a régmúlt történéseit, harmadsorban pedig előzmények nélkül elég seték lennének a következő történetecskék...Úgyhogy ezúttal egy kedves januári emléket osztok meg veletek, amely lényegében egy újabb fontos pillanathoz is elvezet.
Mint az tudjátok, az Attilával való csúfondáros szakítás eléggé megviselt, mondhatnám, hogy padlóra küldött. A munka maradt az egyetlen biztosabbnak tűnő pont az életemben Anita barátosném mellett természetesen. Szép lassacskán aztán úgy gondoltam - Kis mamácskámmal való utolsó beszélgetésünkre emlékezvén -, hogy itt az ideje újra keresni azt a bizonyos karót. És mivel az internet egyszer már segített ebben a kutakodásban, így most is ezt a felületet választottam. Persze hosszú ideig nem történt semmi, csak bohócok kerültek elő, illetve talán a léc is magas volt...
Aztán megismerkedtem Mátéval. :) Elég szép írományokat váltottunk egymással. Akkor még csak úgy látszott, barátkozás a dolog részéről, semmi több. Ám egy ízben felvetettem a találkozót, amit nagyon nem is kellett erőltetni. Január 21-én újra randira készülődhettem, és nem is kellett túl messze menni, csak Ajkára. :) Hát sok tapasztalattal nem rendelkeztem ilyen téren, úgyhogy pusztán megpróbáltam magamat adni. Máté nagyon aranyosan azt kérte előzőleg, hogy késsek csak picit, mert mégiscsak ő a férfi. :) Ennek eleget is tettem abszolúte, bár nehéz volt, mivel utálok késni.
Szóval a vasútállomáson találkoztunk délután. Egyből meglepett a birsalmasajttal, amiről hosszasan levezetünk karácsony tájékán, ám nem gondoltam volna, hogy félre is tesz egyet a kedvemért, hogy elhozhassa kóstolóba. :) Alighogy felocsúdtam az első meglepetésből, következett a másik, hogy bizony asztalt foglalt a Kapufa Étteremben. :) Addig persze még volt néhány percünk, így kicsit sétáltunk is a városban. Én meg a nagy lendületben majdnem kétszer elhaladtattam magunkat az étterem mellett...
A színhelyválasztás szerintem tökéletesnek bizonyult, nagyon finom a velőspirítós itt. :) Így ezt is rendeltem előételnek, ami végül főétek is lett számomra annyira kiadósnak bizonyult. Meg persze magamat adtam, mert bizony baromi lassan tudok falatozni. :) Szóval elnyammogtam a pirítósokkal, mivel Máté előételéhez is azt szervíroztak, és azt is megízleltem. Közben persze folytattuk az ismerkedési folyamatot is.
A délutánt és a randit is egy fehér forrócsokival (nem, nincs elírás! :D) tekinthettünk lezártnak. És hát az is bebizonyosodott végezetül, hogy egy lovagot tisztelhetek Máté személyében. Szívem szerint lekésettem volna a vonatot már akkor...na igen, merthogy az Ajka-Veszprém útvonal sihuhuval gyorsabban abszolválható. Azért a pár perc várakozásba a Máv szidalmazásra belefért, meg is kaptam egyből az ukázt, hogy a minden munkatársam munkakörébe tegyem be ezt a kötelezően ellátandó feladatot. Mondjuk megjegyzendő, hogy ez a morgolódó megjegyzéssor is spontán tört elő. Olyannyira jól éreztem magam, hogy szintén spontán felindulásból alighogy elstartolt Ajkáról a vonat, felhívtam Mátét, hogy megköszönhessem tisztességesen a roppant kellemes délutánt, és kifejezhessem reményemet a következő randira. Na igen, merthogy le voltam nyűgözve...:)
Szóval így kezdődött minden szépen újra. :) Óvatosan, és lassan. Ez utóbbi talán az előző kapcsolat hozadéka. Nem tudom. Majd alakulnak a dolgok! :) És erről természetesen majd hírt adok blogencsemben is. Úgyhogy folytatás következék mindenképpen! Addig is minden jót mindenkinek! ;)

mozgalmas januári felütés

Üdvözlet Kedveskéim!

Szilveszteri forgatag után újra itt az ideje a sorszaporításnak, és bejegyzésnövelésnek! :) Na igen, merthogy mesélnivaló van bőségesen. :) Vágjunk is bele ebbe az összefoglaló írományba, és csak vegyük sorra, mi történt Vicukával az új év első hónapjában!
Az óévbúcsúztatóról olvashattatok az előző posztban. No aztán az itthoni mókás estet követően következett az esztendő első omlós munkanapja, melyet leginkább az álmosság jellemzett. Persze sikerült könyvelgetnem is kicsikét, mert hát a leltár feldolgozással haladványozni illett! Emellett persze érkeztek sorozatban a decemberi számlák is a különféle szépséges tárgyi eszközökről, amiknek pontos mibenlétét és elhelyezkedését is nyomozni kellett a selejtre ítéltekkel egyetemben. Így lettem a hét további részében Vicu főnyomozó, és a főnök segítsége. Izgalmas volt a közös elméleti könyvelés, egyben nagyon tanulságos is. :) Ez is az üzleti tervezéshez szükségeltetett.
Sajnos - mivel a majdnem végleges éves adatok nagyon szükségeltettek felsőbb köröknek - körvonalazódott január első hétvégéjének programja. Kicsit ki is akadtam ugyanakkor, hogy mások nemtörődömsége és információ elsunnyogása miatt kell víkendeznem a telepen!!! El is döntöttem szépen, hogy ez a leltárosdi is másként lesz a jövőben, addig nyüstölöm az illetékeseket, amíg nem adnak infót! A nagy dolgozódást azért megszakította egy újabb orvosi beavatkozás, aminél a fájdalomküszöb kicsit feljebb helyeződött. Azért az érzéstelenítés még mindig nem nélkülözhető. Sajnos kezelés még mindig szükséges!
Aztán szombaton nem voltam egyedül a ténykedéssel, drága főnök úr is csak megjelent, közben-közben csak rámpislantva. Végül győzött az óvatosság elve ismét, és Olgi segítségét kellett igénybevennem. :) (Hozzá kell tenni, hogy Apánk és Ő mozognak otthonosan tárgyi eszközök területén!)
Azért csak sikerült belebonyolódni a sztornó tételekbe, az jelentette a napi ténykedés végét. Ám mivel kellettek az adatok, így biztossá vált az újabb extra munkanap is. A vasárnap aztán szép ütemes munkát hozott magával a szombati hibajavítással együtt. De nagyon konszolidált feelingem lett (erről olvashattok itt! :)) Ez a hétvégézés ki is fárasztott! Ám a pörgés folytatódott az újabb héten. Amikor is a mérlegtervezésbe kapcsolódhattam be előbb csak eszköz oldalról. Ez is elég kihívást jelentett, olyannyira, hogy a végén már biztosra mentem tervszámok helyett. Olgi segítségével pedig sikerült megerősíteni elképzeléseim a feladatmegoldásról, annak megfelelő voltáról. :) A kis hétvégi korzózás közepette sikerült megbarátkozni Olgica unokájával, Barbarával is, akivel kapcsolatban azért tartottam a tisztes távolságot megfázásom okán. Addigra már istenesnek volt mondható, szerda körül küzdöttem a lázzal napközben is. Ibolyának és Jolinak ezúton köszönet a gyógyszeres gondoskodásért, Olginak pedig a sokadszori támogatásért!
A következő hét elején előbbinek köszönhetően magabiztosan prezentálhattam az eredményeket Apánknak. Aki aztán adta is az újabb feladatot: a forrás oldal megtervezését a 2011. év végi számokkal egyetemben (jelzésképp: májusig még könyvelünk!). Ezzel fel is lett adva a lecke, mert bizony a gazdálkodást még nem látom át teljes mértékben...Végül főni vetett egy pillantást a műre, elég jól összehozta a számomra még áthidalhatatlan eszköz-forrás oldali különbözőséget, a milliárdos diffiből millióst faragott pillanatok alatt! Ennyit tesznek az évek meg a rutin...:) A további szépítgetést megkaptam. Amikor végre egyezett a két oldal, akkor meg főnök vetett vissza a számokból, hogy kezdhessem elölről az egészet. Azért jólesett, hogy odaállt mögém, és közös erőkkel dolgoztunk az egyezésen. És miután nem alakult ki az, így cingálgatni kezdte az eszköz oldali tökéletes harmóniát, hogy abban vétettem hibát. Majdnem meg is győzött, amikor az analitika táblázatát elé tártam. Kiderült, hogy a tervezős táblába vittem fel helytelenül, összevont értékben az adatokat.
Végül örömködtünk, hogy meglett a számpingpong eredménye. Egész addig tartott a jókedv, míg fel nem fedeztem egy eltérést. Először azt hittem, hogy ez a fáradtságtól van így, és elgépeltem csak számokat. Kicsit tanácstalan is lettem a továbbiakat illetően: korrigáljak egyedül, vagy azért szóljak! Végül utóbbit választottam, megoldás meg is született elég hamar. Ám a korábbi verziók papírlapjait sikerült főnöknél hagyni, aki meg is szabadult tőlük rövid úton. :S Sejtettem, hogy ez később még vissza fog ütni, mert kérdés lesz, miért annyi az annyi. Ellentmondás nem tűrően viszont jöhetett a mérlegelemzés és újabb táblagyártás.
Közben kollegina is megkapta a maga modelles feladatát. Záporoztak is a káromkodások! Bár tudtuk, hogy mission impossible ezt összehozni január 20-ára. Így az esélytelenek nyugalmával ügyködtünk. Apánk tűnt viszont idegesnek, békebíró szerepem ekkor tudott kiteljesedni. Szegény Piroska névnapja így eléggé háttérbe szorult. Végül azért csak-csak sikerült megemlékezni róla, bár a feszültség érezhető volt.
Persze várt akkor még rám néhány táblázat kitöltés, miután főni segítségnek kért. Megint controller lehettem. Ekkor derült ki, hogy némi hiba került a mérlegtervezetbe. Nem is mertem Apánk szeme elé kerülni. :S Innentől aztán az óvatosság elve dominált megint, és inkább kértem szakműhelyi segítséget. Délután csak előkerült főni is, reméltem, hogy elsüllyedhetek! Ám nyugodtnak mutatkozott! :) Annál zaklatottabb voltam én, mert persze táblázat kitöltés se ment könnyedén még segítséggel se. A papíros jegyzetek pedig ahogy azt sejtettem, kellettek volna, kellemetlenül is éreztem magam. :S Még a buszt is majdnem lekéstem zavaromban. Másnap aztán meg is lepődtem, hogy Apánk erről érdeklődik. :) Akkor már határidőhöz érkeztünk, az utolsó simítgatásokat kellett végezni a táblázaton. Persze néhány új adat is kellett, amiket főnivel a hátam mögött előállítottam. Ám a megfelelőségben még így se voltam biztos. :S
És akkor még megkaptam a sokadrangú statisztika kidolgozást is. Na, az tette be nálam a kaput, és akasztott ki teljes mértékben! Ági (utódom) a korábbi összetűzésért bosszúból odavágta főnöknek az adatkérést. Én meg már azt se tudtam, mihez kapjak. Az egészet nem tudtam mire vélni, miután aznap reggel Ágival letisztáztuk, hogy nem tudok foglalkozni a statekjával. Ám kidolgozott statisztika alapján ő is előállíthatja azt. Végülis megbízott főnökasszony megmentett, és a táblázatban is segített. Illetve tette ezt az óvásig, amikor is Apánk magához hívatott! Nagy rettegve mentem az oroszlánbarlangba. Ott aztán szembesített néhány helytelen számmal, egyben meg is magyarázta az eltéréseket. :)
Majd még egy utolsó számot kért tárgyi eszközök területéről. Akkor már olyan szinten voltam, hogy azt se nagyon értettem, mit kér. Valószínű, látványosan oda lehettem, többiek nem győztek támogatásukról biztosítani és nyugtatni...végül könyvelési kartonnal kezemben közlekedtem főnökhöz totál parában. Nála aztán összesakkoztuk a megoldást. :) És még ellenőrzést is együtt követtük el, kitöltőként fel is kerültem a nagy táblára. A továbbiakban pihenőre lettem küldve. Ám akkor még ott volt a statisztika...amit összeállítottam nap végére. Bár lélekben nem igazán ott jártam, a másnap foglalkoztatott igazán! :) S hogy mi is volt másnap, arról majd később szólok. :) Kellett ez a hétvége nagyon!
A következő hét elején aztán visszatértem a könyveléshez, és halálos nyugalommal ügyködtem kft-t megrendezendő (korábban csak sutyiban végeztem könyvelést). Kettő óra után kicsivel főnök megzavarta nyugadalmas hazautazási terveimet, eléggé elő is lettem véve, amiért a modelles feladatot "elbagatellizáltuk" Évicivel. Tény és való, hogy tudtuk, lehetetlenség elkészülni. Végül jobbnak láttam, ha bele is kezdek a modellhez kapcsolódó saját tábláimba akkor túlóra keretében. Főnök is megjelent, és megbeszéltük az indulást. Én pedig kitartóan pötyögtettem a számokat a listából a táblázatba. :) Persze pánikolni is sikerült, miután számok közti diszharmoniára lettem figyelmes! Olgit hívtam segítségül, de ő is tanácstalan volt. Azért három oszlopnyi adatot sikerült kiküzdenie az éjjeles műszaknak, hogy reggel Apánk elégedett legyen azért. Kedden aztán nem kis kavarc alakult ki, miután a modell komplex csapatmunkát igényelt. Kicsit ismét feldühödtem, miután a forgalombiztonsági ügyintézőnk segítőkészsége a 0-val volt egyenlő, és még be is szólt (hogy bizonyára az éjjelt is fiúval töltöttem munka helyett). No ott majdnem elkapott a bőgés, kikértem magamnak a dolgot! Persze én voltam a rossz!!!
Végül Ibolya dobott félre mindent, hogy segítsen! Elmondhatatlanul értékeltem a gesztust!!! A nagy kavarodásban aztán sikerült rendet vágnom, hogy ki mit töltsön kifelé, amit "csak" egybe kell fésülni! Apánk közben be is pozícionálta magát a helyemre, hogy Évicivel alakítsanak, ám azért közben rám is rámpillantott. Jól meg is kaptam a magamét, amikor szintén határidős feladattal foglalkoztam! Azért onnantól csak személyes engedélyével csinálhattam bármi mást. Az ügy különlegessége, hogy negyed óra múltán belátta, hogy az a másik határidős is fontos. :D Akkor már dolgozhattam az ügyön!
Azért megküzdöttem alaposan a számokkal, a tervezős része kapcsán féltem is. Akkor azt még nem is sejtettem, hogy Ibolya által felgépelt adatok eltűnnek, mire átmásolásra kerül sor egy felülírásos játék következtében. Persze ez is indulatosságot váltott ki Éviciből, amit igazán sajnáltam! Ezzel szemben Apánk egy mosollyal reagálta le az egészet! És én is, mert akkor már úgy voltam, hogy felütöm én magam egy újabb esti műszak keretében. :)
Másnap reggel aztán büszkélkedhettem is az alkotással, tehát a magam részével elkészültem időre. Ennek eredményeként aztán pihentetőre küldött a drága főnök. Örültem is a dolognak ennyi hajtás után. Első csúsztató napomon aztán némi ügyintézést iktattam be, és erőteljesen fókuszáltam a másnapi, szívemnek kedves eseménysorra! Ami aztán elhalasztódott nem kis bánatomra! És hogy elfoglaltság is legyen, Apánk megkért, hogy legyek a segítője szombaton. Több okból se utasítottam vissza, így január utolsó hétvégéje is omlóéké lett. Nem mondom, nagyon megtisztelő volt, hogy én kaptam a korábban kigüzült üzleti terv kivonatolást, amiből szintén okulhattam sokat! Azért főnöki átlátást ez se nélkülözött, bár igyekeztem megtenni mindent, ami csak kitelt tőlem. Január utolsó napjait végigizgultam újra a mű kapcsán. Végül megint feltételes szabadságolást kaptam, amit kíméletlenül igénybe is vettem. Ez is iszonyat szükséges volt! Köszönöm mindenkinek a támogatást!
Szóval mint azt érzékelhettétek, igazán hajszás januáron vagyok túl. Csak csendesen jegyzem meg, hogy mindeközben évfordulóhoz is érkeztem, mivel január 20-án volt egy esztendeje, hogy elkezdtem pályafutásom Omlóék berkeiben! Hmmm....és azóta mennyi mindent tanultam, tanulhattam! Igen, ezt értékelem itt, hogy lehetőséget kapok a kibontakozásra! Illetve alapvetően a csapat is kiváló, a légkör pedig igazán családias! (kivételek és linkek adódnak természetesen). És tényleg ismereteim bővíthetem, ami hosszú távú elképzeléseimmel egybevágnak abszolúte! Na igen, mert a munkával jövőt építek! A feltétel nélküli ragaszkodásomat és maximalizmusomat pedig az érti igazán, aki megtapasztalta velem együtt az álláskeresés gyötrelmes mibenlétét!
Most szerintem nagyon minimális szünetke következik a hatalmas pörgésben, aztán következik az újabb húzós időszak a konszolidált beszámoló miatt! És persze ezek megint többletráfordítást igényelnek részemről is, hiszen mind-mind új megközelítésben jelentkezik. De majd meglátjuk! Természetesen tudósítok mindenről! Csak legyetek türelemmel! Mostani bejegyzésem zárom is a szokásos jókívánságaimmal. Innen folytatjuk!

óévbúcsúztató a csacska csapattal

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Akkor most meg is nyitnám a 2012-es esztendőt ezen virtuális térben is! :) Rögtön kezdeném is a szilveszteri rendezvényről való beszámolóval. :)
Igazság szerint nagyon vacilláltam a meghívást illetően, mivel eléggé fájt a torkom. De végülis győzött a buli iránti vágyakozás a tüszmüsz felett! Szilveszter délelőtt jó sok teát megittam, s így kicsit bátrabban lehetett bevállalni az esti mókulást.
Elég korán érkeztem Győrbe, a délutánt ugyanis szerettem volna Anitámmal tölteni. Aztán ez sajnos elmaradt. Ám a pályaudvaron Dodim szegődött útitársamul teljes meglepetésemre. :)
Mondjuk én is rápacsáltam, mert úgy gondoltam, hogy megebédelek majd szeretett egyetemi városomban a kedvenc étkezdénkben. Ám tesóm rávilágított, hogy egyik egyetemi falatozó sincs nyitva, mindenütt a szilveszteri forgatagra készülnek. Még jó, hogy alkalmaztam a télen-nyáron kaját és ruhát elvet, és vittem magammal pár szenyát. Különben éhen is veszejtődhettem volna! :)
Így aztán útirányt voltam kénytelen módosítani, és kikötni a Dodi-hajlékban. :) A városban amúgy szilveszteri hangulat uralkodott, a karácsonyi bodegák helyét átvitték a kalapot, álarcot, raszta műhajat, dudát, és trombitát árulók sátoros felvonulása. :)
Délutánt aztán átbeszélgettük tesókámmal, míg meg nem érkezett az ajkai különítmény. Majd lassanként a többiek is előkerültek. Kicsit döccenősen indult az este, nehezen oldódtunk. Talán a kis Tesco-ba való belépdelés hozott némi enyhülést, vásároltunk még ezt-azt. Majd sikerült új ihletet is merítenem elődömtől, akinek időnek előtte akartam mindenképpen boldog új évet kívánni élőszóban! A többieknek megtettem ugyanezt korábban e-mail-es módozaton!
Aztán tesómmal elindultunk vízipipába való dohány beszerzési körútra is. Ám ez sajnos nem járt sikerrel, így két körre elengedő füstölögnivalóval kellett beérniük a vendégeknek. Persze aztán kiderült, hogy szén sincs. :S Pedig valódi szír vízipipát sikerült szerezni.
A helyzetet megmentette Szellem, mert hozott kellékként szenet is, biztos, ami biztos alapon. :) Akkor már csak az alufólia volt kérdéses. Dodi váltig állította, hogy van, ám kiderült, hogy azzal se rendelkezik. :) Mondanom se kell, hogy ekkor már minden üzlet be volt zárva, éjjel-nappaliba meg senki se akart kujtorogni a város másik végébe. Nagy nehézségek árán előkerült némi alumínium a fiók mélyéről...:) Amúgy Ghost-on megdöbbentem, kínálgattam rágcsával. Magához is vette az egész zacskóval, és addig ette, míg el nem fogyott. :) Aztán meg közölte, hogy éhes, és bevágott egy egész melegszenyakrémet szendvicsekre kenve persze. Az evésével nincs gond. :D Mi is faltunk időnek előtte virslit. Mert az az általános tendencia, hogy éjfélkor senkinek se kell...
Nagyjából 7 óra lett, mire egybegyűlt a csapat 90%-a. De jó volt, mert mindenki hozott valamit, illetve az is előfordult, hogy valakit. :) Egy párocska is bekerült a résztvevők közé, kicsit tartottam is tőle, hogy az lesz, mint három évvel ezelőtt (nyálmaraton)...Félelmem aztán alaptalannak bizonyult, Anikó és Balázs nagyon korrekten viselkedtek! :)
A virsliszervírozás előtt mindenki kapott egy poharat, amit Marci valami személynek szóló jópofasággal dekorált ki. Az enyémre például azt írta, hogy "Vicu Volán". S ha ez nem lett volna elég, kaptam egy Ikarus E95-öst is mellé. :D Csak hogy ne maradjak tárgyi eszközök nélkül ezen az estén se! :D:D:D
Étkezés után kisebb vitát gerjesztett, hova telepszünk be. Végülis a nagyszobára esett a választás, ott mégiscsak jobban elfértünk. Kívánságműsorral indult az este, aztán ez átváltott vicces youtube-videó nézésbe, pl.: http://www.youtube.com/watch?v=X2WH8mHJnhM
Természetesen lassanként a vízipipa is beüzemelődött. Az izzó szén pipára helyezése jelentett itt kihívást a mérnök uraknak. :) Még jó, hogy kéznél volt egy körző, ami csipeszként funkcionált.
Mire ez elkészült, betoppant az utolsó érkező is, Bandi a távoli Ingolstadt-ból. :) Meglepődtem, hogy mekkorát nőtt! :)
Az üdvözléseket, kamrai raktározást követően aztán visszatértünk a társasághoz. Ahol lehetett pipázni, és versenyezni, ki tud több figurát somni a füstből. :) Hát én elég rég pipáztam, az elején jól ki is nevettek, mert elkezdtem fújni a szerkezetet. :D:D:D
A fiúk aztán idővel kieszelték, hogy buborékba rejtik a füstöt. S mivel a hagyományos bubifújó nem volt annyira mókás, így előkerült egy lábas, megtöltve mosogatószeres vízzel, és egy alufólia gurgula is kellékként szolgált. Ebbe kellett kilélegezni ugyanis, miután belemártottuk a vízbe. Szellemünk itt is alakított, mert néha-néha fordítva vette maga elő a "csövet", így mindjárt túlesett a tisztálkodási folyamaton is. :D Záporoztathatta is a válogatott káromkodásokat. Szóval pipáztunk.
Miután az egyik szén kilehelte lelkét, kis szünet következett, amit kártyázásra használtunk. Nehezen jött létre mondjuk megegyezés a játék fajtáját illetően, mivel speciel mi csajok nem konyítunk a pókerhez. Maradtunk a 21-ezésnél. Aki vesztett, annak innia kellett. De itt meg a szabályok definiálása okozott némi problémát. Ancsika aztán tanítani akart egy másik kártyajátékot is, ez végül csak próbálkozás szintjén maradt.
Közben persze fogyatkoztak az itókák, és a rágcsák is. :) A zenehallgatással viszont az volt a probléma, hogy a hangerő kevésnek mutatkozott, de nem lehetett letölteni progit, amivel javítani lehetett volna rajta. :S A wifi jel gyengének bizonyult.
Így maradt a beszélgetés, pipázgatás, pózolás, míg nem el nem következett az éjfél. A Himnusz hangjait követően pezsgős koccintás és néhány sms reptetés következett. Egy kis szöveges üzit vártam volna, ám ez elmaradt. :( Felmerülhet, hogy tettem-e újévi fogadalmat. Hát meg kell mondanom, ez elmaradt. :) De remélem, jó év lesz a 2012-es anélkül is! :) Elvégre a remény pusztulódik meg utoljára!
Néhány köszöntő elreppentetését követően kis vita következett megint, hogy melyik szórakozóhelyre is megyünk. Végülis úgy határoztunk, hogy körbenézünk mindenütt, aztán a legattraktívabb nyer. Így is tettünk. A végső döntésbe aztán némi üröm is vegyült, mert Tamás hatalmas hisztit vágott le kardoskodva a másik bulihely mellett. Én szívem szerint a retrómuzsikát és a pecsenyét választottam volna. Ott azonban korlátozó tényező volt, hogy nem tudtam, mekkora tánctérrel is rendelkeznek, heringpartit egyáltalán nem akartam volna! Ám a többség döntött. Öcsikémnek nagyon jól indult az év is, mindjárt akadt női társasága. Egész este se láttam. :)
A buli annyira nem volt kedvemre való úgy kb. 3 órát követően, mivel kettőt lépni is alig lehetett. Persze már kidolgoztam a korábbi években, hogy lehet jól szórakozni így is. :) Majd negyed 5 felé lépett a távozás mezsgyéjére a noszlopi különítmény. A párocska már várt minket az albiban, meg hát Petya is, aki kis Vukot látott mindjárt éjfél után, és onnantól folyamatosan. Mire megérkeztünk, már kicsit jobban festett. :) Némi táplálékfelvételt követően be is vágtam a bólogatást. Ez olyan 10 perces pihikét jelentett, mert hazatért tesóm is, akkor értékelni kellett az estét. :)
Végső hazaérkezőink (Big és Kuwi) pedig nem kis kalamajkát és felfordulást okoztak, mivel a csencselt közlekedési táblák mellé ezúttal egy pallót is hoztak. Nem tudom, mire kellett ez, mire volt jó egyáltalán...mert azt reggel el is kellett onnan tűnteni...szép lassan innentől megkezdődött a hazavándorlás, mivel fél 6 után megindultak a járatok Pest és Noszlop irányába is. Ezután a vándorlás után kicsit sikerült kumnom. Bár aztán elővett a kötelességtudat, hogy romeltakarítást kéne megvalósítani. :) Kezdetnek elmosogattam, és a konyhát tettem rendbe.
9.55-kor indult Omló Volán menetrendszerinti járata Ajka irányába, azzal el is pályáztam Győrből. Tetszett a séta azt megelőzően a városban. Így alkalmam nyílt a Széchenyi téren is körbevizslatni, fotózni. Az időjárás pedig kicsit visszahozta a karácsonyt is, olyan cukin esett a hó. :) Délben érkeződtem haza, eredeti tervem az alvás volt. Ám ez módosult, mivel csak forgolódtam. Inkább beszélgettünk családdal. :)
Negyed 4 tájékán bólintottam picit elfelé, nem túl sokáig, mivel vendég jelentkezett be, Feri bácsi. Ő mindig jön újévet köszönteni annak napján. :) Jó hangulatú este bontakozott ki, kielemeztünk mindent. És ezúttal a standard kérdései is elmaradtak, meg is lepődtem rendesen. Elidőzött itt, úgyhogy csak nagy kapkodva tudtam készülni a másnapi munkanapra. De az már egy későbbi történet lesz! Mindent egybevetve, emlékezetes marad ez a szilveszteri mókulás is. Kicsit ráébresztett, hogy társasági életemet eléggé elhanyagoltam, és egy szilveszter a pörgéstől az igazi! És arra is rá kellett döbbennem, hogy mennyire hiányzott a buli is! Szóval nagyon klassznak bizonyult a rendezvény! Köszönöm a meghívást ezúton is jó öcsémnek, a csacska csapatnak pedig az élményeket!
S ezzel zárom is bejegyzésem. Innen fogom folytatni a szócséplést, amint lehetőségeim engedik! Addig is ágyő! :)