Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Amint azt tudjátok, a vezetési projekt is tartotta magát ebben az esztendőben. Halasztódott a vizsga kérdéskör több okból adódóan is, és az órák közé is több szünet ékelődött. Megmondom őszintén, néha nehéz volt felvenni a ritmust, ám ettől függetlenül nagyon élveztem az utazásokat. Persze az is igaz, hogy a veszprémi lerobbanást (március) követően az autó megbízhatósága is kulcskérdés lett. Akkor és ott megfogadtam magamnak, hogy ha majd saját autóm lesz, odafigyelek a műszaki részekre.
A már említett szünetek után mindig ajkai gyakorlatozásokat iktattunk be, ezek közül a legemlékezetesebbre a havas viszonyok melletti parkerdei kiruccanás volt, ahol megértettem az Y-forduló igazi metodikáját. :) Illetve a húsvét előtti kórház-dombi gyakorlás is jelentős volt, mert ez is megerősítésként szolgált, hogy meg kéne célozni azt a vizsgát. Ennek megfelelően be is neveztem a megmérettetésre. De mivel addig még volt egy technikai szünet, még néhány veszprémi út is belefért. És akkor is váltótárs nélkül. :) No jó, ha nagyon szerettem volna, Gergővel cserélhettem volna...:)
A vezetés órák mindig nagyon klassz hangulatban teltek, és szinte mindig jelen volt a veszély is, amellett, hogy egy-egy hibát néha nagyon a lelkemre vettem...de Gergő ezeket mindig helyén kezelte, és a végén mindig megkaptam a lelki helyretételt is, amit igényeltem is, az igazat megvallva. Így következett el a május, amikor is egy vasárnap délután izgatottan hívott Gergő, hogy nem mást tart a kezében, mint a vizsgajelentkezésemet, és hogy készüljek, mert pár napon belül meglesz az időpont is. Na igen, így is lett, május 16-ra datálódott az újabb vizsgakör.
Előzőleg természetesen pluszgyakorlást is beiktattunk, és az instrukciókkal is ellátódtam. De akkor még úgy volt, hogy Gergő lesz a navigátorom, ami megnyugvással töltött el. No, aztán kiderült, hogy aznap én leszek az első vizsgázó, ami egyszerre idegesített, és nyugtatott. A vizsgázókhoz Gyepesen csatlakoztam, és a vezetési jogról le is mondtam, hiszen a koncentrációval mindig a 40. perc környékén szokott gond adódni...és vizsga előtt nem akartam reszkírozni. Az ATI-pályán aztán Tamás megint kioktatott ellenőrzési metódust illetően, fel is idegesített vele rendesen. Gergő ellenben nyugtatott. :)
Aztán jött a hidegzuhany, hogy a vizsgát Tamással kell végigvinnem ismételten. Ezen nagyon igyekeztem túllépni, ebben sokat segítetettek a kötelező ellenőrzés közbeni biztató pillantások és szavak Gergőtől...és kicsit megörültem, hogy megúsztam a szemét megfordulási feladatokat is, és az egyíves piruett lesz majd napirenden. Tamás persze ezúttal is számomra későn jelezte az útirányokat, mondjuk javára írandó azért súgott is. Az első fordulós feladat után kezdtem felszabadulni. A parkírozást viszont megint sikerült túlragozni, és még a vizsgabiztos is szólt egy hátralesés elmaradásáért. Illetve második figyelmeztetést pedig a tilitoliért kaptam a balra előre, és balra hátra tolatós parkolásnál.
Utolsó feladatként a párhuzamos parkolás maradt járdaszegély mellé hátramenetben. Itt a hely megválasztása nem volt az igazi, valószínű, csak túl akartam lenni rajta...na, itt megint jó játék következett a padkához való közelítéssel. A szűkebb hely okán aztán jobbnak láttam nem reszkírozni, és üres-kézifékkel jeleztem a feladat végét. Tamás ekkora kitárta az ajtót, majd "Messze vagy, mehetünk!" felkiáltással be is zárta azt. Na, ezt úgy értékeltem, hogy vége, ennyi volt, elcsesztem...buktavári (ti.: meg van határozva a vizsgakövetelményekben, mi az a távolság, amin belül kell lenni ennél a feladatnál). És onnantól elvesztettem a koncentrációt is, előbb egy padkára sikerült ráhajtanom, majd egy jobbkezes utcánál sikerült nem kellően lassítom...és ott lett vége az egésznek igazán. Onnantól Tamás folyamatosan beledumált, örültem, hogy a pályára visszaértünk! A vizsgabiztos nagyon jófejnek mutatkozott, kitért a hibákra, és a pozitív részekre is, és végül a sikertelenség mibenlétét is meghatározta. Kiszállva a gépjárműből vegyes gondolatok kavarogtak a fejemben...Gergő kérdő pillantásokkal fogadott. Amikor pedig az "Ugye, megvan?" kérdést intézte hozzám, majdnem elbőgtem magam. Mert igaz, ami igaz, egy órát távol voltunk...majd a nemleges válaszomat követően kis hatásszünet következett, amíg megnyugszom. Ezután sétára invitált kedves oktatóm, míg Tamás tanítványa teljesíti a vizsgakört. A gyalogtúra közben elmesélhettem a vizsgaeseményt, és értékeltünk is a hibafeltárással egyetemben. Gergő is dühös volt, amiért nem ülhetett be mellém, ellenben az idejét eltöltötte Veszprémben...és akkor még nem is abszolváltam a vizsgát...:S Abban maradtunk, hogy kiküzdjük a közös vizsgát, és hogy elkapjuk Tamást...
Hát ehhez képest kis csalódást jelentett, amikor is inkább egyetértésben nyektettek, hogy hazafelé vezessek én...nem kellett volna felvállalnom, mert erősen indulatos voltam. És hiába is ült mellettem Gergő, ezúttal nem tudott megnyugtatni. Borzasztó egy hazaút volt, Tamás persze végig-végig piszkált, semmi se mutatkozott megfelelőnek...szóval az ajkai érkezésnél összetört a maradék önbizalmam is, és Gergő se tudott lelket önteni belém.
Elsőnek aztán Attilát hívtam fel, jólesett a biztatása. Mint ahogy Anita és a munkatársaim szavai is kellettek lelkileg. Na igen, munkába majdnem becitáltak, bár sok hasznom nem lett volna (természetesen a hónapok óta várt adat aznap bocsátódott rendelkezésre, és lehetett kapkodni a beszámolóval, mert persze annak elkészültét azonnal várják ott fenn a bársonyos székekben...). Kellett egy jó nagy bömbizés, hogy kicsi érzékeny lelkivilágom helyrebillentődjön. Meg kellett a másnapi hajtás a beszámoló okán, illetve az aznap esti mókulás a Kapufában Dodival és Nándival. Persze még szuperebb lett volna, ha van mit ünnepelni...de ami késik, az nem múlik...
No, ez volt az újabb vizsgakaland, tanulságokat levonva készülhetek a következőre. :) Köszönöm mindenkinek a támogatást, noszogatást, kedves szavakat! Elmondani nem tudom, mennyire feltöltöttek ezek!!! Szóval köszönöm, köszönöm, és megintcsak köszönöm! Zárásként egy idézet, amely illik a hangulatomhoz:
"Az észlelés a nézőponton múlik, nem csak azon, amit látsz. A fehér fényben benne van a szivárvány minden színe, de nem látod, hacsak nem változtatsz azon, ahogyan nézed."
