vizsgaidőszak I. kör

Üdvözlet a kedves olvasóközönségemnek!

Hol is hagytam abba a sorszaporítást? :) Áh, megvan. Utolsó szorgalmi hétnél. Nos, azóta nem sokminden történt.
Kézhezvettem a bekötött diplomamunkámat, mondhatom, meseszép lett. Sokkal elegánsabb, mint az előző. És vaskosabb kötet is, hogy lehessen vele kit csapkodni! :P Norberto is elégedetten lapozgatta át, és látta el kézjegyével. Mint utóbb megtudtam, minden valamirevaló konzulens áttekinti a kész művet! :-) 1 szerkezeti dolog nem tetszett benne, aztán majd meglátjuk. Ezen a szép hétfői májusi napon éreztem megint, hogy milyen jó csapatra leltem, és Anita igazi jóbarát. Ekkor kezdtem el munkát keresni. Az a hét ennek jegyében viharzott tova. Péntekre betettem egy vizsgát, gazdaságpszichológia, és teszt. Nem nagyon készültem rá, inkább befektetéselemzéssel foglalkoztam. A pénteki pszichó nem is ment. :S Nem keresek mentségeket. Annyit kell tudni, hogy alapból -3 ponttal indultam, mert félreértettem az 1. mondatot. És még annyit, hogy mindenkinek meglett...:S Kellően ki is borultam, aminek egyenes következménye lett, hogy a továbbiakban semmit nem voltam hajlandó tanulni. Befektetést se. A naphoz még hozzátartozik, hogy elröptettem első álláspályázataim.
Szombaton aztán németezés vette kezdetét, az egész tanulás megbeszélése Katalin Tanárnővel. :) A régi szép békeidőket idézte a délelőtt. Valahogy felvidultam. Még Eszter unokatesóm esti hülyeségei se lomboztak le. Jót mulattam.
Vasárnap kezdtem magam túltenni a bukón, és tanulgat-gatni újra. Ám a legbiztosabbnak a menekülőutat láttam. Egy újabb buksit nem viselt volna el az egóm, még akkor se, ha az önként vállalt lett volna. Így halál nyugalomban kezdtem neki újra a befektetésnek hétfőn. Amikor megint nem annyi időt szántam rá, mint lehetett volna. Kétségtelen, szeretek dumálni. Infókat megosztani, és szerezni, kommunikálni. Végre új csengőnk is felszerelésre került, Dodi lomtalanításán is jól szórakoztam. És sor kerülhetett egy tollasmeccsre is, a frizbizésről nem is beszélve. Jól szemköztcsaptam magam. Tipikus én.
Kedden tanultam, állást vadásztam. Szerdán hasonlóképp. BL-döntő nézéshez nem éreztem kedvet. Inkább bepozícionáltam magam a televízió elé a befektetéssel együtt. És kezdetét vette az éjszaki bagoly-lét. Nem sokáig bírtam. Csütörtökön aztán illő volt befejezni a tanulást, bár a mai vizsgára nem készültem túlzottan. Kezdtem is parázni nap végén...Nagy izgatottan, de leginkább álmosan vágtam neki a gazdaságpszichológiának. Azt látni kellett volna! Ági legalább jó hírekkel indított, hogy elfogadták a beadandónkat, mínusz egy vizsga. Végülis a bukó biztos tudatában jöttem el ismét, és merengtem azon, miért van, hogy másoknak minden könnyedén megy, én meg csak szenvedek...persze lehetne mondani rögtön, hogy több tanulás, kevesebb szociális-társadalmi élet. Lehet rám férne egy buli, de inkább majd a húzósabb időszak után. Ugyanakkor örömmel tölt el, hogy nagyon-nagyon klassz csapat jött össze, segít mindenki mindenkinek amiben tud. :-)
Most még két-három nehezebb vizsga, közben munkakeresés. Napjaim megint unalmas jelzővel lehet ellátni, ám mozgalmasak nagyon is. Stressz jut bőven...Nem nyenyergek tovább, mindenkinek mindenféle szépet és jót!

about the last week as a university student

Üdvözlet az olvasóknak!

Az utolsó egyetemi hétről számolnék be most Nektek. Még mindig furcsa ezt írni, hogy utolsó. Valaminek vége, de valami új elkezdődött. Új, és nagyszerű. Majd rájöttök, miért írom most ezt így. :-)

Szóval hétfőn úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki az Élő G-s vezetői gazdaságtan elnevezésű órát sem. Ennek olyan oka is volt, hogy pénteken vizsgáztunk egy programból, és csak a B6-os teremben telepítették fel, ahol a hétfői órát is tartják. :-) Erről a progiról már olvashattatok, hogy mennyit szenvedtünk vele, és milyen negatív profitunk lett. Mondjuk azon nem kell csodálkozni, mert ha pár dolgot nem állítunk be, pozitív az életben nem is lesz...Pofátlan módon be is kapcsoltam a gépet. És drukkoltam, hogy legalább addig tartsa az órát, míg tudok kicsit gyakorolni. Fél órát vett igénybe az, hogy a ratyi oprendszerről (utóbb kiderült, hogy Linux :-D, köszi Dodesz) átváltottam Windowsra. 10 perc alatt letudtam a gyakorlást, 3,9-es értékeléssel zártam, ami 15 pluszpontot eredményezett volna a Csipetcsapatos 71 pontunkhoz, 128 milcsis profittal. A nagyságrendileg ugyanekkora negatív után...Elmondhatatlanul örültem.
Pedig ahogy az a nap is kezdődött: kedvtelenség és para...Hétfő. Reggel. Felkelni...Másfél órát várni...bár jól eltelt, mert vásárolgattam, boltozgattam. Aztán Mariann-nal dumálgattunk. Bár nagyon remek helyen, az aula közepén. Valahogy éreztem, hogy a Bibliáról előadást tartó nő meg fog környékezni minket. Oda is jött. És tök benne voltam a németben, majdnem németül válaszoltam az angol kérdésre. Kicsit mondjuk kellemetlen volt a vége felé már, mert lett volna jobb dolgunk is. Azért szimpatikusak lehettünk, mert még a családjának is bemutatott. Helyes fiúkák voltak. És angolul kellett beszélgetni. Áh, végülis nem volt rossz. :P Ekkor úgy éreztem, a némettel nem lesz gond.
Időrendiséget nem tartottam be, ezzel kezdhettem volna, ám gondolatilag ide illett. Óra után hazasiettem. A számvitel valahogy nem érdekelt. Útközben találkoztam a fősulis konzulensemmel. Olyan jó volt látni. Legszívesebben megsimogattam volna a pociját, merthogy babát vár. :-) Hazaérve aztán, mint akit agyonvertek. Állhattam volna neki a németnek. De nem vitt rá a lélek. Csak késő este. Addig anyával beszélgettünk, kellemes volt. Mint mindig. :-) Aztán este kihuppantam a hintapalintába, vittem a német cuccokat, és gyakoroltam. A szövegértés nem is ment rosszul. Ám amikor megláttam a levelet, leveleket!!! Minden bajom lett, mert nincs az a szókincsem, aminek lennie kéne. :S Ekkor fordult meg másodszor a bugrisomban a halasztás gondolata. És hogy miért nem fogadok szót a szomszéd bácsinak, azt nem tudom...Jól összecsíptek a szúnyogok. Bár kétségtelen, olyan nyugodt volt ott kinnt. Az este hátralévő része szakdoga olvasgatással telt, és javítással. Akárhányszor megnyitottam, mindig volt valami, amit javíthattam, mert nem tetszett. :-) Közben pedig utolsó vizsgajelentkezés. Most az egyszer nem írtam ki előre a vizsgaidőpontokat, és nem nagyon érdekelt. Mivel tudjátok, mindig átpakolászom őket. Aztán a szaktársak felbiztattak. Harmadikra be is engedett, pedig ilyenkor lehet Neptun-imát mormolni. (Próbálkozzon később! A szerver túlterhelt. Internal error, és hasonló üzik) Gyorsan vakon jelentkeztem, mindent júniusra tettem szinte. Közben írt Dodi is, hogy tegyem meg neki. Ott is elég hamar beengedett. Szerencsés nap volt talán.
Kedden úgy véltem, ideje lenne megtudni, a külső konzulens mit is csinált egész félévben, vagy úgy általában elolvasta-e, mi a hozzáfűznivalója, stb. Köszönöm Ádámnak, hogy segített megfogalmazni a levelet, lehet anélkül elég bunkóra sikeredett volna. 5 percen belül jött is válasz, hogy másnapra át lesz nézve az egész! Aztán mennem is kellett, csak és kizárólag a német anyagokért. Azt ugyanis tudtam, hogy a stratégiai menedzsment zh-kból jegyszerzés esélytelen. A szak 1/3-ának sikerült, a 200-ból 60-nak. :S De ezt a marhaságot tanítani is...a tanár meg azt hiszi persze, hogy ez mindennek az alapja. Szerinte!!! Majd valami lesz. Kicsit agyoncsapva éreztem azért magam, pedig megkaptam a német dolgokat, a magnóhoz pl. CD-t is, és jó volt a szaktársakkal lenni. Mivel ennek az órának is elég hamar vége lett, így körülérdeklődtünk Anitával diplomamunka (na, a végére felértékelem a szakdogát :-), nekem elég lényegtelen az elnevezése) kötés ügyileg: árak, határidők, ilyesmi. Ekkor futottunk össze másodszorra Dodival, aki a beadandóját nyomtatta. Remélem, jó lett, és nem szúrták el! Kicsit morcosnak tűnt akkor is, meg előtte is. :S Hazaérve még mindig a németen töprengtem leginkább. A buszon átnézegettem a kapottakat, és eléggé elbizonytalanodtam.
Szerda az e-mail várás jegyében telt. Már ekkor sejtettem, hogy az esti bye-bye mókának én is búcsút intek. :-( Külön köszönöm Ádámnak megint, hogy elvoltunk egész munkaidő végéig. Pedig rövid kérdéssel indult a beszélgetés. :-) Emil persze sehol. Végülis Norbert "áldása" megérkezett nap végére, így félig megnyugodtam. Ám attól függetlenül még átolvasgattam párszor. Közben MSN-parti Anitával. Kölcsönösen biztatgattuk egymást. Végülis bulizós időben tértünk nyugovóra, fél 2-kor.
Másnap aztán kelés, mert TO, és államvizsga jelentkezés! Mindegyikőnkön látszott az előző napi fáradtság. Első utunk a könyvtárba vezetett, e-maileket nézegetni. Engem kifejezetten felhúzott, hogy utolsó nap írjak át valamit is, főleg, hogy a véleményemről van szó! Az is feldühített, hogy az egyikük azt mondta, maradhat egy fontos megállapítás, a másik meg azt, hogy az eleve hülyeség! A TO-n aztán még jobban kiakadtam. Már a bőgés határán álltam. Történt ugyanis, hogy félév elején járkeráltam oda egy tárgy miatt. Ugyanaz a név, de más kód, más tartalom. Akkor Csilla néni megnyugtatott, hogy rendben van. Most megkérdeztem, naná, hogy nincs! 123 kreditem lesz, 3-mal túlteljesítem elvileg a követelményt, erre kideríti nekem, hogy 3 híjja lesz?! Átnézte a Neptunt, abban maradtunk, hogy okés. Majd akkor hiszem el, ha ki lesz írva az összeg államvizsgára. Addig nem. Ezek után véglegesítettük kötettési szándékunkat a jegyzetboltban másnapi érkezéssel. Majd a kisházban neteltünk. Illetve megtartottam szokásos panasznapom Ádámnak. Úton haza elgondolkodtam, mit fogok csinálni, vagy mit nem. Német ügyben már reggel intézkedtem, délután folytattam. Majd Ádám nyugtatgatott egy sort, amivel meglepett. :-)) Aztán anyával is beszélgettünk. Kezdtem lazulni. Mindig nézzük a jó oldalát is ennek a rossznak! :-) Hajnal 1-ig dumálgattam a többiekkel, segítettem pdf-eket csinálni. Egyoldalasra nyomtattam a diplomát, szép vaskos lett. És közben drukkoltam, hogy bírja a printer, meg én is. Lapelakadás, festékkifogyás, stb problémák akadtak, de van ez így. Közben még átolvastam, egy fejezetet át is írtam. Szokás szerint a tökéletesre törekedtem. :P Fél 4-re végeztem is. Kikészítettem anyának, hogy nézze át, mert Ő szúrta ki az előzőben is a hibát.
Péntek. Fél 8-kor kelés, gyors e-mail még a Norbinak. Esetlegesen, ha valami nem jó, még tudok változtatni. A buszon még átlapozgattam a példányokat, hibát kerestem. Egyet leltem, de apróság. :-) Aztán feladtam a német halasztási készpénzátutalási megbízást (ó, ez a csekk pontos neve), leadtam a kérelmet. Majd begyűjtöttem Anitát, és mentünk fénymásolni, majd leadni kötésre. Az se volt egy sima ügy, holnap 11 után kiderül, mit csesztek el. REMÉLEM, SEMMIT! Bár ha mégis valamit, az megint nem az én hibám lesz. A progis vizsgára úgy estünk oda, azért egy gyors kaja még belefért. Meglepetésként ért, hogy 3 perc alatt tudtam átváltani Windowsra. Ádám-hatás biztos. :P Ezen a vizsgának nem nevezném dolgon 4,13-as eredményt értem el, ami 16 pontot jelentett. Játszogathattam volna, de ez biztosnak tűnt. Aztán elmentünk fénymásolni. Ahol háromnegyed órát álltam sorba! Már a vizsgának is vége lett, a jegyzetek meg nálam! Szerencsére mindenkit elértem, akinek cucca nálam volt. Majd tettünk egy nagy sétát a Rába-parton, beszélgettünk. Kellemesen töltöttük a délutánt, nyugodtságban.
Szombat. Főzőcske. Sikerélmény, hogy nagybátyám evett a pörköltemből. :-)) Aktívan nem csináltam semmit, filmmaraton vette kezdetét. Klassz filmeket néztünk Dodesszel. :-)
Ma megintcsak laza nap, semmittevés. Német lerendezve, vizsga még odébb. Kell is ez a lazulás, mert eléggé hajszás volt az utsó hét. De a csapat, úgy érzem, sokkal jobb, mint a fősulis. És így a végére nagyon összecsiszolódtunk. Most már érthetőek talán a nyitómondataim. KÖSZÖNET LEGFŐKÉPP ÁDÁMNAK, ANITÁNAK, ÉS ANYÁNAK AZ ELMÚLT HETI BIZTATÁSOKÉRT, TÁMOGATÁSÉRT!!!! Illetve köszönöm mindenkinek, aki csak meghallgatott!

Majd még jelentkezem, legyen elég most ennyi. Mindenkinek mindenféle szépet és jót kívánok!

Heti bejegyzés

Üdvözlet a blogolvasóknak!

Tovaröppent az utolsó előtti hét is a szorgalmi időszakból. Furcsa ezt így leírni is, ugyanis egyetemi tanulmányaim is a végéhez közelítenek ezzel. Van egy olyan érzésem, hogy hiányozni fog, és visszasírom még ezeket a "boldog, laza, nemmegyek órára, mert..." időket. Lássuk, mi is történt ezen a héten!

Hétfő. Az utálatos számvitel. Amire most kimondottan azért mentem, hogy a pénteki zh-ra anyagokat gyűjtsek. Persze kizárólag olvasási célokra, mivel jól tudtam, hogy még mindig SZD-re fogok fókuszálni ezereggyel. Mert mindig mindenből a maximumot akarom kihozni. :-)
Stratégiai menedzsment jegyzeteket nem kaptam, ám Klespitz úr hatékony kuncsorgásának köszönhetően mégiscsak lett. El is mentem fényelni a fiúkkal, időközben a szakunk második számú főfeje, profdoktor Kurucz is társult hozzánk. Könnyesre röhögtem magam, azért tudnak. És még a fényelés is ingyen volt, Peti nagyvonalúságának köszönhetően. :-) Ilyen se fordult még elő, hogy elkéstem óráról, de most ez történt. A számvitel a szokásos unalom és értetlenség jegyében telt. Hazaút is kellemes volt, Anitát akarva akaratlanul, de meggyőztem a távozásról. Itthon pedig ismét tutujgattam a művet.

Kedd. Erről már írtam. A nagy Excel tábla szétdarabolásával telt szinte az egész nap, melyet felpörgetett a Gmail-es chat legkedvesebb szaktársammal, Ádámmal. A nap eseményeihez tartozik, hogy este sikeresen megfeledkeztem arról a tényről, hogy feltettem a pudinghoz a tejet, és karamellizálódott az anyag, ami érdekes ízt adott a vaníliás nyalánkságnak.

Szerda. A nap, amikor úgy éreztem, hogy kész van a szakdoga. Illetve kész is volt, apróbb korrekciók voltak hátra. Buli elmaradt ezúttal is, most kedvet nem éreztem hozzá. És igazából Dodiékat se akarom mindig zavarni. Így a szerda este ismét itthon telt, művészkedéssel, mondani se kell. :S

Csütörtök. Mivel itthon nem tanultam semmit, és nem is voltam hajlandó csinálni semmit, így inkább németezés címén könyvtárba mentem. Dodinak kellett odaadnom a bérletét, tehát ez is a napi tervek közt szerepelt. Szégyellem is magam, mert bekavartam életébe. :S :S Láthattátok, még mindig nem tanultam semmit a pénteki zh-ra. Délután-este se lett nagyobb kedvem, és még csak át se olvastam az óraiakon kívüli dolgokat.

Péntek. A felkelés is nehézkes volt, kavarogtak a gondolataim, és valami távoli galaxisban jártam, messze-messze. :-) A buszon átolvastam a menedzsmentet hatalmas ugrásokkal. Álmosság és unalom. A befektetés elemzés órán végre olyan témát vettünk, ami érdekes is: portfóliókezelést. Kedvenc témám a befektetés. :-) Jelzésképp: a második szakdoga területe is ez.
A két óra közti szabadidőt napozással és könyvtárazással töltöttük Anitával. A könyvtárban leginkább csak lézengtem, a zh-ra semmit se akartam átnézni. Majd joóistenes (Józsi után szabadon) órán gyakoroltunk a 15-i vizsgára. Mondanom se kell, hogy fél órába került, hogy a gépet életre keltsem! Elég ratyi egy oprendszerből kellett Windowst előhoznom, ami akadályokba ütközött. De azért sikerült. Bár ez a kiesés megbosszulta magát, ugyanis a zh miatt eleve korlátozva volt a gyakorlás. :S Úgy jöttünk ki, mint akit agyonvertek, mert semmit nem jutottunk előbbre, még mindig irtózatos negatív hasznunk lett. :S Le kell írnom, mert így volt. Zh-t majdnem lekéstük. Kiscsoportban írtuk meg végül utolsó fordulósként. Részemről tippeltem, egy kifejtőshöz írtam csak. Szó szerint a könyvből voltak a tesztkérdések, 200 oldalacskáról. Majd kedden kiderül a tipp eredmény, de 0 pontra számítok kb. 0 tanulás->0 pont. Ezek után is agyonverve éreztem magam. Ám egy emil feldobott, a sokszor nevezett Ádám kollega úr véleménye a műről. :-)
A hazaút se volt kutya. A sofőr két körforgalmat választott a biztos egy helyett...Így a 20 perces városból kivezető út 1 órás lett majdnem. Előfordult, hogy két pirost is várni kellett a péntek 4 órás csúcsforgalomban...ehhez párosult a nagy meleg, és a konzervfeeling...bár a nénik nagyon jó hangulatot teremtettek. Nem is tudtam a németre koncentrálni úgy igazából. De az is lehet, hogy nem is akartam. Dilemmázom a menni vagy halasztást kérni között. A péntek a lazulás jegyében zajlott, Ádámmal kölcsönösen istápoltuk egymást. Visszahozta a motivációm. :-)

Szombaton még formázgattam a szakdogát terep kettő sebességgel. Kikapcsolódást jelentett a rutin házimunka, és egy film, amit végül csak félig néztünk meg Dodesszel (Éjjel a parton). Vasárnap a hivatkozásokat pontosítottam, mellékletek alkottam még, és kinyomtattam újra a dolgozatot. 96 oldal lett, 25 oldal csak a melléklet! :-) A konzulenseimtől persze még semmi reakció, pedig tűkön ülök...El lehet képzelni. Forma-1 nézés után pedig kitelepedtem a palintába, és átolvastam az alkotást, hibákra vadászgatva. Kellemes volt nagyon az a hesszelés. Sajnos a németre már nem jutott energiám, nem tudom, azzal mi lesz. Jövő héten vizsga belőle. Péntekig döntésre fogok jutni, szerintem megpróbálom. Köszönöm Stokinak a biztatgatást! :P Igen jólesett.

És most kezdetét vette az utolsó (eléggé stresszes) hét az egyetemen. Lehet tényleg utolsó, és több félévbe nem vágok bele felsőoktatási intézményben. Bár...jól mutatna a nevem előtt a dr...És szívesen tanárkodnék is. Talán, egyszer, majd. Most nem. Érdekes lesz a munkavállalás is, sok a nehezítő körülmény (tapasztalathiány, recesszió elsősorban). Meglátjuk rövidesen. Addig meg kihasználom az egyetemi létet. Szerdára bye-bye parti van kilátásban. :-) No, mindenkinek minden szépet, kitartást! Még jelentkezem úgyis. :-)

öröm :-)

Üdvözlet mindenkinek!

Most, szokásommal ellentétben már a hét közepén elkezdtem új bejegyzésem írását. Kicsit ismét levezetésként.

Örülök egy kicsit, mert befejeztem a blogencsben is oly sokat emlegetett Művet elméleti síkon. Gyakorlatilag majd elválik. :-) A teljes kedd formázással telt a bevezetés és az összegzés megírása mellett. Anita nagyon kedves volt, és segíteni próbált. Köszönöm neki, és Ádámnak is a véleményezést, és azt, hogy elhallgattátok sirámaim.
A legtöbb időt a hatalmas Excel-tábla szétdarabolása vette igénybe. Ezeket mellékletekbe gondoltam elhelyezni. Azok dokumentumba szerkesztése történt meg délelőtt. Nem kis meló volt, mert mindig elcsúszott valami. Csak a mellékletek 20 oldalt tesznek ki, maga a dolgozat 59 oldalt számlál. Maxos. Ha lúd, legyen kövér címen! :-) Nekem szokás szerint nem tetszik. Ám, ha összevetem a fősulis írománnyal, akkor ez jobb. És persze munkában is több volt.
Végülis jó volt kicsit konzulenskedni is, segíteni Anitának. Ez az egész lehet, hogy mind szép, és lehet, hogy még jó is. Az a baj, hogy semmi mással nem foglalkoztam! Legfőképp nem éltem. Pedig mamának megígértem...és néha kell tényleg! Úgyhogy ezen felbuzdulásból jövő hét szerda mókulós nap. Utána nagyon nem megyünk úgysem, mert vizsgaidőszak. :S Amit megint rettenet várok, de ez egy külön sztori.
No, mára elég is lesz ennyi. Mindenféle szépet mindenkinek a hét hátralévő részére!

május van, de még mindig április - az utolsó napok históriája

Üdvözlet minden kedves és kedvetlen (ne legyen az!) olvasómnak!

Most április utolsó napjainak bemutatása következik. Lustább olvasóknak a címszavak: vásárlós-sörözős hétfő, kikészülős-bálozós kedd, állásbörzés-futkozós szerda, könyvtárazós csütörtök, idegeskedős-filmnézős péntek, idegeskedős-elemzős szombat, vélhetően hasonló jellegű vasárnap, némi tanulási elemmel vegyítve. És máris új hét, ami megintcsak ilyen ideges lesz.
S hogy miért is az? Mert úgy érzem, a feladatok már most túlnőttek rajtam.

• Az egyik paraok, hogy borzalmasan szenvedek a szakdogám elemzési részével. Nem olyan egyszerű összehasonlítást végezni befektetési alapokra, még 3 kiválasztottra sem. Rengeteg adatot kell keresni, hatalmas a kínálat még 3 alapkezelőnél is, nem pontosak a tájékoztatókban leírtak (például, hogy minek mi a vetítési alapja). Most ott tartok, hogy 3 pénzpiaci alapot összevetettem egymással. Még 10 típus hátravan! Úgy vélem, ez a munka az, amit befektetőként sem csinálnék végig, nem mászkerálnék minden bankba, sőt, a neten se kutakodnék. Egy alap kínálatát tekinteném csak. Bár már kérdezni tudnék, példuál a költségeket illetően, mert az fontos a hozam mellett. Persze, persze, fontos lenne tájékozódni, csak az idő...vélhetően ezzel más is így van, ezért is dönthetünk rosszul. Ennyit a szakmai részről. :-) Ilyen még nem nagyon került a blogomba.
  

• A másik ok, hogy befizettem a nyelvvizsgát. És alig-alig haladok. Annyit jelent a napi németezés, míg felérek Győrbe, meg míg hazajövök. Plusz a nyelvtani tudásom se érzem biztosnak, úgyhogy bukó. :S És ha hozzáveszem, hogy időm nagyon nem lesz tanulni a továbbiakban sem...szóval munka mellett sem jobb a helyzet...Már ha lesz, persze, az egy külön pontot érdemelne, de egyenlőre ezzel nem stresszelem magam. Ez a két pont elég, kiegészítve magánéleti? és itthoni problémákkal.
  

Szóval zűr és zavar van az erőben (egyszerűsítve: stressz), ami totál szétesést generál nálam, akkor pedig még bunkó is leszek azokkal, akikkel persze nem kéne. :S Persze ez nem jelenti azt, hogy mindennap ilyen lenne. Van, amikor kimozdítanak ebből a hangulatból. Egy a probléma, csak ideiglenesen. Mókulásokkal is ez a helyzet.
Vagy az is lehet, hogy a maximalizmus itt üt vissza. Mindig mindent a tőlem telhető legtökéletesebben akarok csinálni, ez pedig lehetetlen?!
Most, hogy így írogatom ezt a bejegyzést, és pihenek a nagy alkotómunka előtt, nyugtatgatom magam. Tulajdonképp a második okot lehet, el is kéne felejtenem. A kieg. csak a ráadás, dolgozni végülis lehetne az angol tudással is. Nyenyergő egység letudva. :-) Térjünk is át a hétértékelőre!
Hétfő. Már vasárnap este eldöntöttem, hogy az oly sokszor leírt számvitel felejtős lesz aznapra is. És inkább vásárlással fogom tölteni a hétkezdést. Vásárlással, elsősorban a bálra. Még mindig illő öltözék és lábbeli. Anya társult hozzám, így nem kellett egyedül mennem. Hangulatos volt az egész shopping, főleg a cipővásárlás. Egyik topánból ki, a másikba be. :-) Annyira tetszetősek a magassarkúak! Ehhez képest egy kis lapost zsákmányoltam, amolyan futkozásra valót. A ruhavásárlás pedig nadrágpróbálgatást jelentett, mert egy fekete élérevasalt nadrág lett az elképzelés a bálra is. Ezt is nehezen találtam, és nem is paszentos még. Lehet eltoltam az időzítést, mert mint említettem, rendszeresen tornázom, és fogyogatok is. Momentán az jellemző, hogy lógnak a nadrágjaim...ezért is kellett újat venni. :-) Mondjuk örülök is az alakformáló hatásnak. Újra megállapítást nyert, hogy Ajka tényleg le van maradva vagy 20 évvel. Sehol egy alkalmi ruhabolt, normálisabb cipőbolt! A Horizont Áruház meg még mindig hozza a kötelezőt: szerény kínálat csillagászati árakon immár több, mint 20 éve! Micsoda marketinges szlogen! :-) Ha valaki nem figyel oda, még azt is mondhatja, hogy jól is hangzik! :-) Így aztán shopping utáni levezetésnek egy kis sörözés. Legszebb majálisokat idézve még a közgázos időkből! Meglepődve tapasztaltam, hogy a középiskolások is kocsmatúrát tartanak napjuk végeztével, és hogy az MSN nagyon népszerű körükben is. (Bár kétségtelen, hasznos programocska, erről majd egyszer alkotok egy külön bejegyzést, a kedvencek rovat az utóbbi időben úgyis hanyagolódott! BLOGOLÓTÁRSAK FIGYELMÉBE: A HASZNOS PROGRAMOK BEJEGYZÉS ÖTLETE AZ ENYÉM! :-)) A hazaút során a vásárolt cipellő bejáratódni látszódott. Divatbemutató során kiderült, hogy az alkalmi ruházathoz is illik, bár azért a magassarkúval jobb. Ekkor határoztam el, hogy ha megpusztulok is, de felveszem csodálatos topánkám, amely egy két héttel ezelőtt csúful elbánt patáimmal. És az öltözet is ekkor véglegesítődött. Lelkesedéssel párosult az egész próbálgatás.
Kedd. Szintén előre megfontolt szándékkal hagytam ki az egyetlen aznapi órát, dacára annak, hogy jövő héten zh a program. Mondjuk abból is esélytelen lesz megszerezni a jegyet, az elsőt eléggé elrontottam. Szerintem azért megírom, a remény hal meg utoljára! Délelőtt adatot gyűjtöttem befektetési alapokról, de már nagyon untam, és rengeteg hátravolt még...jól fel is húztam magam az egészen, hogy nem látom a végét, és voltam eléggé mufurc mindenkivel. Pedig alapjáraton kedves vagyok - derül ki az iwiw véleménymérő alkalmazásából. :-) Aztán délutánra megbékéltem mindennel, és nem akkora kedvvel, mint előzőekben, de készültem az esti bálra. Erről szóló élményeim külön írományban taglaltam, lásd ott!
Szerda. Egyetemünkön állásbörzét szerveztek. Úgy gondoltam, érdemes lesz körülleselkedni ott. Így 9-re be is suhogtam a campusra. Az első körülólálkodás eléggé felszínes volt. Továbbrobogtam a könyvtárba kikérni másnapra egy szakdogát. Aztán visszaléptem az állásbörzére, szétdobálni pár önéletrajzot és motivációs levelet a kedden nyomtatottakból. (Remek műszaki zsenialitással, nyomtatószétabriktolás nélkül kicseréltem a tonert! :-)) Két helyütt tapasztaltam, hogy tényleg szívesen veszik: az E-on IS-nél (az E-on informatikai cége), illetve az ajkai telephellyel is rendelkező Poppe és Potthoff-nál. Bár azért az audis mókus is aranyos volt, rögtön felajánlotta a tegeződést. :-) És gyér némettudásom ellenére elvitte az önéletrajzom. Vélhetően a kukáig juthatott, mert beépített emberem jelentette, hogy felvétel aztán nincs. Aztán úgy gondoltam, hogy az előzetes terveknek megfelelően hazatérek a 9.55-sel. Optimista módon feltételeztem, hogy leérek simán negyed óra alatt. Lehet odaértem volna, ha az említett lapos nem töri tropára a lábujjaim, illetve nem dörzsöli ki az Achilles-ínamat. 3 percen múlhatott a dolog azonban így is. Lett ezáltal két óra szabadidőm. Visszabattyogtam az egyetemre. Különösebb elképzelésem nem volt, mit is csinálok, csak könyvtárazni nem akartam. Kajáltam egy kicsit, és ismét körbelibbentem időmilliomosként az állásbörzés standokon. Egy dolgot aztán tényleg nem tudok, hogy a Dechatlon budaörsi központjába minek is jelentkeztem. Mondjuk maga a standnál történő jelentkezés is olyan volt, mint egy interjú. És nem voltam épp magabiztos, szóval van még mit tökéletesíteni. Mindenesetre okultam, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Közben ismerősökre is leltem. A bált is értékeltük, és hamar eltelt az idő. Az Ádámnak szánt meglepetésem nem jött be, pedig vártam, és ennél központibb helyen nem is lehettem volna, az aula kellős közepén! (Magyarán elkerülés kizárva!) De aki nem jön a katalógusos órájára...azt várhatja az ember. Aztán a fél 2-es járattal hazatértem. Az utazás se volt semmi, mert egy bácsika folyamatosan kérdezgetett, hogy épp hol vagyunk! Persze véletlenül se ott, ahol szerinte lennünk kéne. Idegesítő volt a vége felé már! Kaja, és természetesen chat, bálértékelés. :-) Akkor még úgy volt, hogy visszamegyek este bulizni. Ám nem tudtam aludni, és a lábam is fájt. Az a kidörzsölés borzasztó rossz helyen volt, nem tudtam rendesen belebújni egy cipőbe se, papucsban meg nem mehettem, mivel esett is. (Pedig abba caplattam egyedülálló jelenségként a városban is egy idő után.) Kellemetlen az eset, mert Timi születésnapja lett volna, és Dodi is várt, úgy hiszem. Kellemetlen azért is, mert volt egy ígéretem, amit már két hete teljesítek...A késői fekvés így is megtörtént, eléggé nyugtalanul aludtam.
Csütörtök. Szintén futkozós nap volt, valahonnan muszáj volt ihletet meríteni az elemzés folytatásához. Így könyvtárazást programoztam be. Ígéretteljesítéssel egybekötve. Ez könyvtáras tevékenység eléggé nyugtató tud lenni, bár két óra is néhány pillanatnak tűnik, és sántikálhattam is hazafelé. Előtte azonban oda tudtam adni a kért cuccokat Ádámnak. Végre. És most nem kerültük el egymást! :-) Szívesen dumálgattam volna még tovább is, csak a buszjárat nem vár meg. Zavartságom jól mutatja az is, hogy a két ismerős közül egyikőjüket se vettem észre, csak leszálláskor. Ami megintcsak idegeskedős volt, mert sose vagyok biztos benne, hogy az ajkai csatlakozás bevárja-e a győrit. Necces, mert az utolsó járatokról van szó. Bevárta. :-) Itthon pedig a szokásos tevékenység: kaja, mesélés, Dodi-dögönyözési szándék, elemzési kísérlet I. és végképp elunva MSN.
Péntek. Nyugtalan éjszaka utáni korán ébredés. Rituális kávé elfogyasztása után elemzés újból, megszakítva egy kis németezéssel. Aztán végképp megszakítva filmnézéssel. Benjamin Button különös élete c. alkotás nem nyerte el a tetszésem az első fél óra után, így megint Excel táblát töltögettem inkább. Dodi nagyon csábított majálisozni, de kihagytam. Inkább tovább néztem a filmet. Meglepetésemre ő is hazatért, miután ketten lettek volna a programon. Így filmezős este lett.
Most pedig szombat van. Elemzést írkálok szinte egész nap nagyobb megszakításokkal. Ideges vagyok, hogy nem jó az egész. Ádámmal és Anitával elolvastattam az eddigit, kicsit megnyugtatattak mindketten. Jó, hogy lehet rájuk számítani. Remélem, ez a továbbiakban is így marad, és tudjuk egymást továbbra is segíteni. Oda- és vissza. :-) Dodira kicsit mérges voltam, hogy hirtelen felindulásból vissza kellett rendezni a szobákat, mert kizökkentett az amúgy is lassan haladós ügyemből. Míg hurculkodtak, addig főzőcskéztem. Aztán összerámoltam, és újra elemezgettem. És most vettem észre, hogy hiába keresem a harmadik alapkezelő eurós alapját. Merthogy nem létezik (még). :-) Folytatom is az alkotást, még sok munka van vele, így a holnap is ezzel fog telni. Azért arra szakítok időt, hogy anyáimat (bérmakeresztanya, keresztanya, anya, és mama a temetőben) felköszöntsem. A kedves blogolvasók se felejtsenek el megemlékezni e fontos személyekről legalább verbálisan. Mindenkinek mindenféle szépet kívánok, és kitartást mindenhez!