Guruló élmények és helyzetjelentés

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ahogy így végigtekintek a blogon, hát bizony eléggé foghíjjas. :S Pedig rengeteg dologról tudnék pötyögni, csak épp idő, kedv, hangulat orientál más tevékenységek preferálása iránt. Azért majd igyekszem legalább összefoglalókat írni. Mondjuk lassan az évértékelőt is kezdhetem gyártmányozni. Persze, ahogy magam ismerem, majd ez eléggé kapkodós lesz..Azért igyekszem! :)

Nos, jelentem, élek, éldegélek, hol vidáman, hol kevésbé úgy. Igazából ez az önbizalmam meglétével vagy épp annak hiányában megítélendő. Kicsit bizonytalanok lettek a körülmények körülöttem. A volánokat átszervezik, nincs nap, hogy ne lehetne hallani valami negatív felvetést, miközben azért tapasztalható, hogy ha tollvonások döntenek íróasztal mögül, akkor az káoszt idéz elő. Ettől függetlenül persze mindenki igyekszik maximumot hozni.

Ezenkívül családi viszonyok se stabilak, mivel, ha az ember csinál valamit (de nem az elképzelések szerint), akkor azért van letolva, ha nem csinál semmit, akkor meg azért. És ez roppant idegesítő tud lenni! No meg persze a jogsi miatti csesztetés is. Egy felesleges stresszt raknak az emberre ezzel, hogy kinek mikor mit kellett volna már maga mögött tudnia. És az is enyhén szólva dühítő, amikor nem hiszik el, hogy valami nem megy...jó, ebben picit a maximalizmusom is benne van, de nem szeretnék kezet tördelve vizsgázni menni, mondván, hogy ehhez hozzányekkenni se tudok...

Bár az is igaz, hogy igaza volt Gergőnek, a vezetési teljesítmény is hullámzó, ezt is megtapasztaltam. De azért család kicsit visszavehetne, hiszen mint mindent, ezt is meg fogom csinálni! És azt szeretném elérni, hogy nyugodtan üljenek be majdan mellém, mögém, és ha valamit netán elrontok, ne essek egyből pánikba, továbbá az alapműveletekben megerősödjek legalább!

Hát voltak élményeim az órák során, nagyon jól éreztem magam Gergővel. És úgy vélem, sikerült kiismernie...:) No igen, mert minden egyes elkövetett hibát a lelkemre vettem (veszek)...De azért a fejlődést akkor is érzem. Ez talán akkor indult meg igazán, amikor első alkalommal esős kondíciók között kellett vezetnem Ajka-Kolontár-Devecser-Magyarpolány-Ajka útvonalon. Talán akkor kezdtem élvezni a sebességet is. :) Azt követően jelentette be, hogy akkor következő alkalommal irány Veszprém. Na, attól is nagyon tartottam, és talán a legnagyobb félelem az volt, hogy a csapattárs (Bálint) majd éles kritikával illet. Végül azért túléltük, azonban a beszólást nem úsztam meg, igaz arra a későbbiek során került sor épp egy parkolás során. :S Hát ha egyszer belekeveredtem, merre is kéne irányítani, akkor ez van. Nem volt egy szép akció ez részéről.

Szóval jártunk Veszprémbe szépen szorgosan, néha olyan volt, mint egy kirándulás. Egész varázslatos helyeket ismertünk meg. :) Emlékezetes marad számomra ezek közül a Kertek és Kolostorok tanösvény egyik állomása, amikor is a fiúk árkot ugrottak (én meg legszívesebben megkerültem volna az egészet...). Az alapórák leteltével viszont nem igazán éreztem magam felkészültnek vizsgára, úgyhogy pótlások következtek.  Ezek során került sor arra is, hogy egyedül ruccantunk fel Veszprémbe, ami pedig a hétvégi bevásárlások lebonyolításának momentjét hordozta. Persze veszélyeskedés minden órán előfordult, amik után nehezen is tértem magamhoz. No, ezen mindenképp javítani kell(ett). 

És az éjszaki vezetést is kipróbálhattam, amit rendre elsinkófálnak az oktatók. Ajka lenyűgözött az éjjeli pompájában. :) Élveztem a gyárkémények körüli körözgetést. :) És még tovább fejlesztett szerintem a meglepetés noszlopi út. Az érzés leírhatatlan volt még akkor is, ha éppenséggel vissza is kellett menni Ajkára, hogy az óra is ki legyen töltve. :) Néha kegyetlen le lettem osztva, de a következő pillanatban lelkis voltomból adódóan meg is lettem nyugtatva, és így tudtam folytatni. Viszont mivel néha a kocsi irányítás elvesztettem, így szükség volt a megerősítésre, ami időbe, munkába és ráfordításba került. De ha az alapok stabilak, akkor már megérte szerintem! :) Teszem hozzá, biciklizni is rettentően sokára tanultam meg! És úgy általánosságban is minden lassabban épül fel nálam. De az is igaz, hogy a magam erejéből! Az érték majd ebben fog rejleni úgy igazán! S talán ebben is kéne bíznom, amikor az önbizalmam elveszik a hibák okán...

Nos, hát élményekről és helyzetjelentésről most így ennyit. Innen folytatom hamarosan! Addig türelmeteket kérném drágaságok! 

Egy kis kapcsolódás: Monte Cristo grófja

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ezúttal egy újabb élménybeszámoló következik, ahogy azt tőlem már megszokhattátok. Kicsit különleges írás lesz, hiszen kulturális eseményről fogok tudósítani ezúttal.

Mert – ahogy azt szemfüles követőim tudják is – színházrajongó vagyok, és ha nyílik rá lehetőség, szívesen öltök elegáns ruhát és megyek teátrumba. Cégünknél már jó időben kiplakátolják az ajkai és a veszprémi színházi évadok előadásait, így került képbe nálam két előadás feltétlen megtekintésének elhatározása. Meg kell vallani azt is, hogy általában kedves emlékeim is fűződnek a színi előadásokhoz, persze ezúttal a nagyon különleges memoárra esélyem se volt. Bár örültem volna, ha jóöcsém velem tart, és csapatunk egy Kis tesós mókát. Valahogy az utóbbi időben nagy kedvet érzek ehhez, persze Dodi kevésbé vonzódott kulturális élményekhez, így kénytelen-kelletlen elfogadtam a kísérőtlenséget. 

Egyébként az előadás napján sikerült minden egyéb elfoglaltságot átszerveznem (munka-vezetés), hogy ne csak nagyjából öt percem legyen elegáns ruhám magamraöltéséhez rendelkezésre álló időintervallum. És azért, hogy pozitív töltöttségem legyen, csodálatos ajándékot kaptam Gergőtől: egy utat Ajka-Noszlop-Ajka viszonylatban a sofőrködésemmel együtt. Az érzés leírhatatlanul klassz volt, hiszen régi titkos vágyam volt egy noszlopi tesztút úgy, hogy tanuló vagyok. 

És ezt a kezdeti varázst lehetett fokozni, hogy végiggurultam a Szabadság utcán, miközben jobbra-balra integethettem az ismerősöknek. Még a kis tolatásos fennforgás is belefért, mivel csak-csak sikerült megoldani a szituációt, még ha nem is feleltem meg a magam maximalista elvárásaimnak. Alapvetően azért ez volt az a napi momentum, ami felvezette kedvezőleg a színházat. Ha már egyszer kicsit kedvemet szegte, hogy egyedül vagyok kénytelen menni, és hogy várakozási időm is adódik. (Hja, ilyen szempontból lesz tökély, ha meglesz az a passzus és az a verda). Szóval hazaérkeződvén szépen, nyugodtan megebédeltem-uzsonnáltam, átöltöztem. A városban adódó holtidőt is klasszul hasznosítottam úgy vélem, gondolataim rendszerezésével. Kellett kicsit filozofálgatnom a múlton és a jövőn is, és talán erre remek volt a kínálkozó egyedüllét.

Kis esti levegőzést követően háromnegyed 7 után lépdeltem be a Városi Művelődési Központba, és foglaltam el helyem a színházteremben. Első meglepetésemet követően meg kellett állapítanom, hogy hátul kaptam ülőalkalmatosságot. De ezt ellensúlyozta Edit és húga jelenléte közvetlenül mellettem. És hát tulajdonképp a darab is pompázatosnak ígérkezett, bár meg kell mondanom, a zenés darabokat preferálom. Gazdag Tibor neve pedig reményre adott okot, hogy tényleg minőségi előadást láthat a nagyérdemű Monte Cristo grófjában, személyes tapasztalatom is ezt támasztotta alá.

El is következett a negyed 8, amikor is elsötétítették a termet, és felgördült a függöny. A színpad háttérdíszletében egy hajót imitáló emelvényt láthattunk, már ez megragadta a figyelmem, és valamelyest újra előre vetítette, hogy ez jó szórakozás lesz. 

Alexander Dumas regényéből készült zenés adaptáció középpontjában egy tengerészlegény áll, Edmond Dantes, akit irigyesei az eljegyzéséről citálnak bíróság elé, illetve innen később Napóleonnak kémkedés koholt vádja alapján kerül börtönbe évtizedekre. A zárkában összebarátkozik egy abbéval, aki kitanítja mindenféle tudományra, és nem utolsósorban, ő ülteti el a főhősben a bosszúállás gondolatát. 

A darab tehát a revans köré épül aztán a későbbiekben, hiszen Dantes visszatér szülővárosába dúsgazdag grófként, és sorra torolja meg az őt ért sérelmeket elvegyülve a francia előkelő társaságban. A történet nagyon magával ragadó volt számomra, kicsit ki is zökkentett a nagyjából 9 órára datált szünet, alig vártam ugyanis a folytatást. Nagyon tetszettek a korhű jelmezek is, és a színészi alakításokkal is maximálisan elégedett voltam. A mű aktuális mondanivalóját is elég hamar sikerült meglelnem, hiszen mai világunkban is dominál a pénzközpontúság sajnálatos módon. 

Ami viszont még különlegesebbé tette az előadást, hogy Shakespeare Rómeó és Júliájának örökbecsű klasszikusa is belekerült a cselekménysorba egy tiltott szerelem kapcsán. És ami még beleivódott a gondolataim közé, az Dantes befejező mondata: „Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: Várni és remélni!” 

Természetesen a vastaps nem maradhatott el ezúttal sem a majdnem három órás színművet lezárandó. A magam részéről tehát csak pozitívan szólhatok róla, abszolút magával sodró volt az előadás pergő színészi játékkal. Egy újabb élményt jelentett az egész. 
Ígérkezik még az ajkai évadban hasonló kedvező felhozatallal kecsegető darab, úgyhogy a kulturális mókulás is meglesz idén is. Addig pedig tovább várok és remélek! J A szövegelést pedig innen folytatom, kedveskéim! Viseltessetek türelemmel addig irántam és az olvasmány iránt is! Csokoládé addig is! 

amikor és amiért hallgatnak a múzsák...

‎"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."

/Müller Péter/ * A Szív hangjai *

Pápai kiruccanásról

Üdvözlet kedveskéim!

Mivel Anitával már régen találkoztunk, így némi egyeztetést követően úgy döntöttünk, hogy október elején összehozunk egy találkozót. Ezúttal - nem kisebbítve Győr szépségeit - Pápa lett kijelölve ennek helyszínéül. No igen, Pápa, a város, amiben meghatározó diákéveimet töltöttem. :) Így örültem is, hogy lesz némi városvizit is, ahol kibontakozhatok kalauzként is. Hát az időjárás is kedvezőre fordult ezen a szép szombaton napon, kívánni se tudtunk volna jobbat, alighanem. Szikrázó napsütés fogadott, és kellemes 20 fok feletti hőmérséklet. Már ez kedvemre való volt. :) 

A délelőtt hamar el is repült, és azon kaptam magam, hogy készülni kell a fél kettes buszra. Úgy logisztikáztunk ugyanis, hogy senkinek se kelljen órák hosszú sorát várnia. A magam részéről alig vártam az indulás perceit, mivel a család már kezdett idegesítő lenni. Erről a rapoltatásról leszokhatnának már!!! Fél kettő körül be is gördült a Mercedes Citaro, amit egyből le is tesztelhettem. Mit ne mondjak? Az út szenvelgősre sikerült az alacsonypadlós járattal, véleményem szerint ezt se ilyen hosszabb utakra tervezhették főleg nem klíma nélkül. 

Végül Anita is megérkezett kis autóbusz generáljavítás okozta késéssel. És mivel a ragyogó idő tartotta magát, így sétára invitáltam barátosnémat. Ennek megfelelően először a Várkert egy részét mutattam meg, majd a Vasút utcát barangoltuk be kibeszélve a problémákat egymás közt. A Színházkerben aztán érdekes kiállításra bukkantunk, ami beillett abszolúte Dodi fészbúkos nagy rejtvény hadjáratába. :) Mindenesetre jól szórakoztunk. És újabb fejtvénnyel is szembesültünk visszafelé a Fő utcán, ez pedig nekem volt meglepetés. Bár tulajdonképp végig-végig közlekedési szempontból is figyeltem mindenre. S az üzletsort keresve rá kellett döbbenni, hogy az óvatosság jelen van nálam gyalogosként is. :) 

No, mindenesetre sikerült üzletek helyett egy városszéli érdekes szoborra és történelmi ösvényre bukkanni. Jól be is barangoltuk azt, és persze István királlyal való pózolás se maradhatott el. Imre herceghez intézett intelmeket is sikerült kielemezni, meglátva benne az aktualitást is. :) És mivel az idő haladott előre sietve, így visszaindultunk a városközpontba. Ennek előtte azonban megleltük a boltokat, mondhatni a Pápa plázát. :) És ha már megleltük, körbe is kellett vizitelni azokat megtalálva a legújabb póni divatirányzatokat. Bár igazából praktikus ajándékokon is törtük a fejünket, hiszen karácsonyi hagyomány köztünk az ajándékozás. És hát nem árt résen lenni, mit figyel nagyon a másik...:) 

A belvárosban kóvályogva rádöbbentem, hogy Pápa is tud kacifántos lenni autózás tekintetében, úgyhogy maradjunk csak Veszprémnél, mint vizsga színhely majd. :) De közben álomautóink is befutottak, a piros Corsa, és a kék Fabia. Jajj, minő móka lesz Győrbe kocsizni!!! :) Mondjuk egymást követve...

A Kossuth utcába érve elszántan kerestünk cukrászdát. Sajnos meg kellett állapítanom, hogy a közgázos években kedvenc cukrim bezárt. És mivel pizzériát se leltünk, így a kávézó maradt az egyetlen választás. Be is huppantunk az egyikbe, ami egész hangulatosnak mutatkozott. És nem szembesültünk vizslató tekintetekkel ...A napot így édességhabzsolással koronáztuk meg további tervszövögetés mellett. Azonban hamar 6 óra lett, és indulni kellett a buszra. Anita járata jött előbb, nekem egy fél óra várakozásom adódott még. Ezt kihasználva fotóztam még néhányat az Eszterházy kastélynál. A bejáratot őrző oroszlánok kapcsán egyből visszarepültem a múltba, és úgy elképzeltem, ahogy hercegi mókulások zajlanak itt, és hintók jönnek-mennek...Hát igen, egyszer majd jó lenne a kastélyt is megtekinteni. :)

Nos, végeztül meg kell állapítanom, hogy a kiruccanás abszolút kellemesre sikerült, és feltöltött energiákkal. Jólesett sétálni, pletykázni, múlt-jelen-jövő hármasat boncolgatni. Hát folytatás következik! Addig is köszönök mindent Anitám! :)