Üdvözlök minden kedves olvasót!
Odakinnt gyönyörűen süt a nap e sorok írásának kezdetén, csalogat is kifelé rendesen. Bár már csalóka, és ennek estem áldozatául. Merthogy vasárnap voltam olyan dőre, és ledérre vettem a figurát. Pótincaságomnak pedig meghűléses következménye lett, és jött minden, ami ilyenkor szokott: köhögés, tüsszögés, orrfújások sokasága, láz, és az elmaradhatatlan torok- és fülfájás. Utóbbit utálom a legjobban, ám úgy 5 éve minden ilyen esetben előjön. :-S Pedig maga a vasárnap nagyon jól végződött. Dodim megbékélt, a buszt is elérte, és integethettem is Neki. Gyakrabban kéne feltennem a járatra, azt hiszem. :) Bár nem igazán szeretek elválni Tőle...kivéve, amikor mégis. :-) Szóval hazacaplattam, miközben megállapítást nyert, hogy öltözékem helytelen, illetve túlságosan hűvösen fúj a szél. A délután hátralévő része és az est is németezéssel telt, és a szokásos nagy-nagy hétmegbeszéléssel anyával.
Hétfő mozgalmasra sikeredett. De lényegében két tevékenység került előtérbe: vagy az őrző-védő szolgálatot hatástalaníthattam, és cipelhettem be hol Alízt, hol Chappyt a garázsba, vagy épp telefonokat kapkodhattam felfelé...Apunak is segíthettem kicsit, élveztem is. A hegesztési munkálatokhoz nem értek, így aztán a késő délutánom szabad is lett. Nagyon hasznosan töltöttem, mert blogot írtam. És még Dodimmal is tudtam pár szót váltani, ami mindig öröm. A történtek fényében pedig különösképp. Aztán este kicsit ismételgettem még a német szavakat. Majd elkezdtem nézni Az utca királyai c. filmet angol nyelven, hogy azt se felejtsem el. Akkor már nyakig bebugyolálva ücsörögtem itt a gép előtt teácskám kortyolgatva, és lázcsillapítókat szedegetve. Feléig se jutottam, amikor elnyomott az álom, meg a láz.
Kedd is pörgős volt. Bár álmosan és torokfájósan (ám láztalanul) indult. Ez volt az a délelőtt, amikor agyi kapacitásom a 0 felé orientálódott leginkább. Szükségem lett volna egy jól megszerkesztett motivációs levélre, miután anya átolvasta, és erőteljesen hiányosnak minősítette. Mivel pedig egyrészt nem szeretem a félmunkát, másrészt fontos is lehet az álláspályázathoz ez az íromány, így törpölhettem a módosításon, bővítésen. Ám valahogy nem akartak a szavak egy normális mondattá formálódni. :-S Ádámnak nagy-nagy köszönet ismételten!!! Mert bár gondolom, a háta közepére kívánta, hogy az én lelki világommal együtt a motivációs levelet tegye helyre, határozottan segítőkésznek mutatkozott. :-) Kritikában meg úgyis verhetetlen. :-) Egyik ilyen levéllel lettünk csak készen. Ami azt illeti, nem haladtam gyorsan az iránymutatások után sem. Talán a lappangó betegség miatt, talán a délutáni progi miatt nem figyeltem.
A délutánt Győrött töltöttük Anitával. Előbb nosztalgiáztam egyet a könyvtárban, német nyelvtankönyvek után búvárkodva. Amiből végül egy darabot sem kölcsönöztem, mert iszonyat sor állt, rengeteg gólya akart beiratkozni. Ami egy hosszabb folyamat, én meg nem akartam Anitát váratni. Mivel van bérletem, majd egy másik alkalommal kiveszek valamit. Kicsit fura is volt szemlélni a helyi idő szerint is a 2 óra 40 perckor kezdődő órájára siető egyetemista népet. Megint megerősített ez a figyelgetés az előző szerdán tapasztaltakban, miszerint érdekes arcok lettek egyetemi polgárok. Szóval valahol ez már a kor, mert úgy vélem, nem ilyen voltam újoncként, mint ők.
Aztán az Árkád felé vettük az irányvektort, ahol sorra jártuk az üzleteket. Nos, ez valóban kellemes tevékenység volt. És Anita személyében végre találtam valakit, aki nem morog, ha épp bemegyek egy butikba, és zsákmánytalanul kijövök. :-) Tényleg nem találtam kedvemre való ruhát. Viszont megismerhettem ismét a legújabb póni divatirányzatot Anita jóvoltából. :-) És hogy milyen igaza volt, azt egy másik időpillanatban tapasztaltam is! Mármint a viselet helyességét. Be kell valljam, ez a csizma-szoknya kombináció eléggé megmozgatta a fantáziám. Mert mint szerintem mindenki, azért én is szeretek csinosan öltözködni, és a lehetőségeimből kihozni e téren is a maximumot. :-)
Jó hangulatú nézelődés volt, miközben a Leonardo da Vinci kiállítást is körbejártuk a bevásárlóközponttal együtt. Lenyűgöztek a látott ketyerék, és a festmények. Bár a Mona Lisa (ott másolat) szerintem nemhogy sejtelmesen, sehogysem mosolyog. Aztán nézőpont kérdése. Mindesetre szépséges festményeket is csodálhattunk. A hazaút kellemesen telt. Petyát észre se vettem. Pápától aztán szinte el is repült az idő a társaságában, és megérkeztem haza. Ahol már érkezőben voltak a búcsúsok. Ezúton köszönöm Anitának a délutánt, reménykedve valami hasonló folytatásban! És Petyának is köszönet a vidám utazásért.
Este aztán kicsit szerkesztgettem még a motivációs levelet, Anita segédletével, aki csak úgy szórta a jobbnál jobb mondatokat. :-) Jótett helyébe pedig jót várj! :-) Elkészült így a második moti levél is, és rá kellett döbbennem, hogy az addigiak elég satnyák voltak. Ezt a napot nagyon pozitív élményekkel zártam, este persze ismét belázasodtam, de akkor is megérte! A jó társaságért mindenféleképpen! :-)
Szerda délelőtt is pihengéléssel telt. Szerettem volna az esti fix programom résztvenni. Ám aztán későbbiekben letettem fokozatosan róla, mivel nem éreztem kellőképpen jól magam. Pedig Anya nagyon kedvesen viselte gondomat, és hozta lelkesen a teákat, gyógyszereket. Hálás is vagyok érte! Az esti móki végülis ugrott, helyette megtekintettem a portugál-magyar meccset. Nem is játszottak most rosszul a fiúk, a vége sajnálatos. Ez van. :-S Kicsit furcsa is volt a szerda estét itthon tölteni. A táncikát most az ágyikóig való eljutás jelentette. De azért az egészség a legfontosabb! A bulit majd pótolja a partihercegnő. :-)
Csütörtök se kezdődött valami aktívan, ám ekkor már jobban éreztem magam. Délelőtt ismét titkárnősködhettem, de ez is tetszett. Majd befejeztem a félbemaradt filmet. Délután pedig elkezdtünk készülődni a hétvégére, és hódoltunk a sütés művészetének. Nagy ötletem volt a darálós keksz készítése, amit Anya vonakodva, de jóváhagyott. A későbbiek során értettem csak meg, miért volt pár ellenvetése. Így aztán nagy lelkesedéssel nekiálltunk sütkérezni. Nem készült el minden, ennek örültem is. Picikét. Közben Dodival is lepontosítottam a programpontokat. Hogy minden klappoljon, és a barátnője egy klassz hétvégét tudhasson a háta mögött, melyet nálunk töltött. Mondjuk szeretek vendégeket várni, és házigazdáskodni is. És talán jól is áll. Julcsi mostani érkezése pedig azért is volt különösen hangsúlyos számomra is, mert a vorstellung rész elég gyérül sült el még tavasszal leginkább szerintem a többiekkel való egyeztetés hiánya miatt. Meg azért azt is tudni kell, hogy Noszlop nem egy Balatonpart nyüzsgő éjszakai élettel...Persze ezen lehet segíteni, és ki is törpöltünk programokat az ifjaknak, meg úgy ámblokk a családnak. Örültem, hogy öcsém is elégedett volt.
Péntek aztán megint sürgős-forgós volt, főleg, ami a délelőttöt illeti. És kénytelen voltam bemerészkedni a Dodi-lakba is, ahol némi rendfélét alkottam. Főzőcske ki is maradt az életemből, de ezúttal célzottan. Bár azért volt egy dilemmám, hogy mégis kéne valamit alakítani, hát ha az eső elmossa a programot... 1 óra lett, mire mindennel kész lettem, hogy Julcsit illően lehessen fogadni.
Jöhetett a jól megérdemelt hesszelés, ami aktív jelleget öltött, hiszen iperíthettem német tudásom ismételten. Most már bátrabb voltam az előző héthez képest, bár azért még mindig keresgélem a szavakat csevej közben. Persze a tanárnénim könnyen mondja, hogy beszéljek, nem baj, ha hibázok! De engem kifejezetten zavarnak a hibák, akkor különösképpen, ha olyan dolgot rontok el, amit alapból tudok már. Ugye ettől más az elmélet és a gyakorlat. :-) Azért élvezetes volt ez a nyelvlecke, klassz szófordulatokat ismerhettem meg! Szóval van még teendőm bőségesen. Negyed négyig tartott az érdemi nyelvóra, mert akkor megérkeztek Dodiék. Őrző-védőinken átjutottak azért, gyorsan bevackoltak Dodi-lakba. Aztán jött a Stahl Judit-féle gyorsan, valami finomat játék. :-) Ezúttal ez szendvicsesebb jellegű volt. Közben persze ezerrel cikizett, aki csak tehette. Lett is minden bajom. Lakoma után kicsit beszélgettünk, és a következő program időpontjának megdiskurálása után mindenki elvonulhatott. Nálunk ez megint aktív volt, hiszen a hozzávalókat készítettük össze.
Az ifjak valahogy nem mutattak nagy hajlandóságot tűzrakásban segéderőként történő résztvételére sem, és a többi nem elhanyagolható kinti munkálatra sem. Bosszantott is a dolog, nem titkolom. Miután előmerészkedtek a szobából, nem tudom kinek az ötletéből, de elmentek kertlesre...Aztán akkor elgondolkodtunk, hogy minek is bográcsolunk?! Majd azon kaptam magam, hogy őseim is eloldalogtak szépen onnét. Egyszemélyben voltam tűzfelelős, főszakács, és résztvevő. 20 perces kis felpaprikázódott közjáték után azért mindenki visszakerült tűzvonalba. :-) Fakanál ismét nálam, szeletelőeszközök is, és gyakorlatilag a munka is. Hát...így csapatmunka hiányában nem volt annyira pompás. Bográcsmóka allein. Felmérgesített Dodi is, aki el volt tévelyedve a wellness és az otthon közzött. Meg is tartottam neki privátban az eligazítást, mikor valamiért be kellett jönnünk! Igazából szerettem volna kicsit aktívabb ténykedésre is ösztönözni őt. Arra számítva, hogy ő meg majd bevonja akkor a barátnőjét. Nem jött be. :-S
Ismét szinte minden tevékenység az enyém volt. A kóstolás pedig megint nem sikerült tökéletesre, kezdett étlap kialakulni a felsőmön. :-) Ezért majd karácsonyra kérek is egy partedlit. :-P
Kicsi színt vitt az egész tevékenységbe, hogy apu szolgáltatta az élőzenét. Na, ekkor kezdett talán ismét jobb kedvem lenni, és kezdtem túllépni az addigi bosszantó apróságokon. Mindezt bolondította az időnként el-eleredő, majd abbamaradó eső is. Egy ilyen alkalommal azonban beköltöztünk az új konyhába. Természetesen bogrács kivételével. :-) Bár mire az étek készen lett, addigra elállt ismét a zuhé. Én legszívesebben a hintapalintában fogyasztottam volna el a vacsorát, ám mégse tettem. Borozgatással zártuk a vacsorát, közben pedig hallgathattuk Apu történeteit. Ez a sokak általi megállapítás, miszerint belefedkezek a mondókámba alighanem apai örökség. :-) De tessék olyankor lelőni, mert most én is ezt tettem, és csendre intettem öregem. A bogrács mókát pedig, ami sorban a 3. ilyen, 8,8-asnak minősíteném mindent egybevéve. Tehát volt már, illetve lesz majd jobb is kategóriás. Majd mindenki eltette magát másnapra. Illetve eltette volna, mert az ifjak filmet néztek, én pedig német kifejezéstáram bővítettem leginkább jócskán éjfélbe nyúlóan. Már ekkor eldöntöttem, hogy bizony nem fogok másnap kujtorogni, inkább főzőcskézek valami finomat, és sütkérezek.
Így is történt. És végre elkészült szombaton a már emlegetett darálós, ami nem olyan egyszerű, több odafigyelést igényel. Ha a tészta túl lanyha, nem pihente ki magát eléggé, akkor lehetetlen lesz darálni. Ragad mindenhova, Plusz a különféle formák se domborodnak úgy ki, ahogy kéne. Most, két napos pihentetés után szerintem megfelelő volt már az elkészítésre. :-) Lett is szépen két tepsivel. Sikerélmény abszolút, mert ilyet egyedül még nem csináltam. :-) A délelőttöt így szokás szerint a konyhában töltöttem. Itt határozottan előnyösnek mutatkozott a két konyhával való rendelkezés, illetve, hogy kiépült nagyjából az alsó szint is. Kényelmesen lehet főzőcskézni, míg az alant lakók szundiznak. Vagy fordítva. :-)
Lehet én siettem egy kicsit az ebéddel, vagy a kicsik keltek későn, hiszen fél 11 körül reggeliztek. Így hiába tálaltam délben a finomságokat, nem kellett nekik. És mint aki jól végezte dolgát, lepihentem. Ebben benne volt a betegség is kicsit. Megint egy F-1-es időmérő, amit átalszom...:-S Régen ez elő nem fordulhatott volna! Anya hazaérkeztekor ébredeztem, majd visszaszunyáltam. Kicsit megdöbbentem, hogy Julcsi hazamegy...akkor pakoltunk neki egy kis útravalót, és mellékeltem a mohácsi rétes receptjét is. Elégedettséggel tölt el, hogy szerintem mindent megtettünk, hogy jól érezze magát. Bár így, hogy hazaszólította a kötelesség vagy nem tudom, minek is nevezzem, büszkeségem nem teljes. Hiszen a legmenőbb programpont kimaradt. :-S Várom a visszhangokat azért a rövidre szabott víkendről. Dodi úrilovag bekísérte a buszra, amiről nem lehetett tudni, hol is áll meg, mert a búcsúi kirakodás elfoglalta a teret. :-S A jelek szerint azért el tudott utazni haza a lányzó. Aztán gyorsan értékeltünk egyet családilag, majd Dodival borozgattunk kicsit, és betartattam vele a suttyongatásra tett ígéretét. Amikor anya is csatlakozott hozzánk, és kifejtette véleményét dolgokról, akkor vége is lett a békés iddogálásnak a szokásos durcizással. :-S Nos, ekkor én is otthagytam a herceget, és bevágtam a szunyát. Kb. ennyire mozgatott meg a búcsú, meg azzal járó bál. De mint utólag kiderült, Dodi résztvett az eseményen. :-) Csak nehogy ebből világraszóló botrány legyen... A búcsúra még a hajnali szerenád emlékeztetett. Egy vélhetően hazafelé igyekvő környékbeli társulat vidám énekszóval köszöntötte a hajnalt. Megasztárok születtek. :-P Nem énekeltek rosszul...
És elérkezett a hét utolsó napja, a vasárnap. Nem igazán csípem, ha anya épp dolgozik. Mert ilyenkor nekem kell összekészítenem Dodi heti cumóját. És megint a fél délelőtt a konyhában zajlik...öcsikém pedig nem túl segítőkész, miből mennyit szeretne vinni, egyáltalán azt szeretné-e vinni, stb. A vasárnapi cihelődésében a legjobb rész, amikor sürgetni kell. :-) Ezt a mai visszamenést nagy-nagy morgás övezte, mert tényleg idegesített, hogy vállvonagatást kapok egy-egy kérdésre. Na, aztán amikor apu is elkezdett észt osztani, akkor már azon a határon voltam, hogy otthagyok csapot-papot, aztán mindenki csináljon, amit nem akar! De erőt vettem mgam, időnként rápillantottam a monzai futam állására, de lényegében ismét csak a konyhában sütkéreztem. Örültem is, amikor átvette tőlem a stafétát Anya. :-) Neki legalább el lehet zengeni a problémákat, és megoldás javaslat is várható Tőle. Most jólesett, hogy igazat adott nekem Dodi előtt is, aki a szokásos perszeperszézést lejtette el. Majd értékeltem, hogy visszavonta a dolgot, és bocsit kért. És megint szent volt a béke...Na, ugye, hogy olyanok vagyunk, mint a rossz szerelmesek? :-) Mondjuk én senkivel se szeretek rosszban lenni...A készülődés hátralévő része ezután a morgós epizód után csapatmunkában bonyolódott, és még egy kis hétvége értékelésre is sor kerülhetett. Hízelgő volt számomra, hogy öcsikém hiányolta a szerdai mókiról, még akkor is, ha gyaníthatóan elkerülték volna egymást útjaink. A békét szentesítette egy kedves meghívása a hétvégi lazulásra, bár ennek még nem tudom, eleget teszek-e. Mivel nem jön haza, így gyaníthatóan majd meglátogatom egy kis elemórzsiával. Mert azért a hazai a legjobb. :-) 5 körül begördült Hajmási Fiatja, így indulnia kellett vissza Győrbe. Miután elment öcsikém, következett a rituális heti összefoglaló Anyával. Igazából mi is ilyenkor vagyunk együtt a legtöbbet, hétközben csak futólag talizunk. :-S Azért mostanában egyre inkább elvágyódom itthonról, és nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha a 3 jelenleg futó pályázatomból egyet munkára tudnék váltani. Még akkor is örülnék, ha nem éppen a legjobban fizető állás lenne, csak kedvem leljem benne. :-) És végre legyen egy Vicu-lak, ahol csaphatok nagy vendégségeket. Vagy épp ha úgy tartja úri kedvem, akkor elmehessek esti viszonylatban sörözni, ne függjek senkitől lakásügyileg. Most ez a helyzet, és eléggé korlátoz. :-S Este olyan romatikus és kellemes Győr, kár, hogy nincs egy 9.10-es busz errefelé. Szerintem akkor mindennap a városban élném világom. Azt azért gondolom látjátok, hogy életem nem épp pörgős, sőt, eléggé punnyadós. A szerda jelenti a hét fénypontját, a bulinap. Persze jók ezek a kis baráti összeröffenések is, színnel töltik meg a szürke mindennapokat. Attól függetlenül azért korlátokba ütközöm, ami a szórakozást jelenti. Mert sokat költeni se akarok, a megtakarításom más, nemesebb jövőbeni célokat szolgál. Na, de nem panaszbejegyzést akartam írni. :-) Imádom ezt a mondatot: "Majd csak lesz valahogy!" Mama mondogatta gyakorta, mostanság pedig a fiúk. Úgyhogy várom az áttörést, és a nagy álmaim megvalósításának lehetőségét! A többi majd alakul. :-)
S hogy mi várható a jövő héten? Egy kis könyvtárazás mindenképp, nyelvleckék tömkelege, mókulós szerda talán, alvós csütörtök, és mókalehetőséggel kecsegtető hétvége. És remélhetőleg sor kerül interjúra is. Aztán majd meglátjuk, mi hány négyzetméter.
No, hogy egymásnak ellentmondó legyen az alfa és az omega, a kezdet és a vég, már rendesen villámlik is. Úgy tűnik, "itt van az ősz, itt van újra."Nem marad más hátra, mint zárni a bejegyzésem. Mindenkinek mindenféle szépségeset, élménydús hetet kívánok! :-)
***
A képeket majd később pótolom, mivel még Dodi birtokában van az állomány. Mondjuk - szokásával ellentétben - most nem is készített sokat. Nem nagyon akartam ráismerni úgy összességében sem...:-S No, mindegy.
