egy pörgős szerdáról, avagy születésnapi ünnepléssorozat és buliszezon indul...:-)

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

E sorok pötyögésekor ideges is vagyok, és roppant lelkes is. Mindkét érzés gyökere a szerdai napban lelhető fel. Mint tudható, ez egyetemi bulinap. És ha buli, akkor a partihercegnőnek vagyis jómagamnak ott a helye. Ezúttal nem előzte meg szervezkedés utamat, nem volt gondosan kialakított programom A, B, C variensekkel. Egyet szerettem volna csupán, egy fergetegeset táncolni. Kicsit ünnepelni is akartam ezzel magam, hiszen nem születésnapoztam, sőt még a sikeresen teljesített államvizsgát se ültem meg, ahogy azt illendő.
Valahogy sejtettem, hogy az öcsém és a választottja ki fognak békülni, így a Kis móka kimarad. Az est egy véletlen találkozással indult. Összefutottam Eszter unokatesómmal Pápán, és megismertem a vőlegényét. Na, erre a talira aztán tényleg nem számítottam. :-) Mielőtt még kínos irányba terelődött volna a beszélgetés, jött a busz.
Aztán következett az impozáns folytatás: Győr, félhomály, szökőkút és egy roppant kellemes beszélgetés. :-) Ha pedig bulizni megyek, akkor megyek. Ha egyedül, akkor úgy, pedig mindent bevetettem, hogy ne úgy kelljen. Partiherceggel azért minden másabb. :-) Azért kaptam lovagi kíséretet és szórakoztatást is. A Víztorony utcai lakban csak Bandi volt, meg Ádám. Már ami a lakókat illeti. Hangulatalapozásra nem volt szükségem nagyon, azért jól elhülyéskedtünk Bandival és az újonnan megismert Tibivel. Hogy ez a srác mennyit dumál!!! :-D Közben örömmel szemléltem az új dekorációs elemeket a lakásban.
Majd a szokott időben elindultunk a Lapos Tanszékre. Az úton odafelé is pusztultam, mert szórták az ifjak a humorbonbonocskákat. Laposon aztán szétváltak útjaink, én körülólálkodtam az alsó szinten. Nem titkolom, hogy drága jó öcsémmel szerettem volna ütközni már akkor. Felhívni nem nagyon mertem, nem szerettem volna zavarni a világ összes kincséért se, ha éppen ügye van. Szóval belevetettem magam a partiba, és hamar begyűjtöttem a jégeres nyakláncot, ami nagyon megy a szememhez, mivel narancs színű. :-) Megint azt tapasztaltam, hogy érkezésemmel nyitódott meg az esti móki. Mert azt vettem észre, hogy szaporodik körülöttem az egy négyzetméterre eső emberpalánták száma. :-) Ekkor - hogy levegőhöz is jussak - bepozícionáltam magam a lépcsős helyre. Annak több előnye is van, erről alighanem már értekeztem e helyütt. De akkor még egyszer: belátható az egész terep; nem nyomnak össze, tudsz mozogni; jár a levegő. Az elején be kell valljam, nem tetszett a muzsika, de aztán változott a stílus. Nagy táncikálásomat Timi érkezése szakította félbe, aki tájékoztatott, hogy Dodi nincs jól. Na, ezzel a vérnyomásom abszolút helyrejött, az estém jó hangulatának nagyjából ezzel vége is lett. :-S Átmentünk a Bridge-be, mert az ifjak ott mókultak, és nagyon nyugtalan lettem az öcsi miatt. Kicsit táncikáltunk, majd előbukkant a párocska. Julcsi félrehívott, közölte a tényállást, hogy innentől vegyem kézbe az irányítást és rendezzem Dodit. Jó mérges is lettem. Már magam se tudom, melyikükre jobban. Dodit is elővettem aztán, úgy tűnt, már jobban van. A Laposra menvén azért főtt a fejem rendesen. Nem tetszettek a látottak, és utána sem, miután visszatértem az Étteremből. Ennek egyenes következménye lett, amikor Timi beszólt, hogy otthagytam a csapatot. Még most is úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, akkor egy-két ember sírva távozik onnan. De leginkább Julcsi. Nem bírom, ha valaki semmibe veszi az öcsém!!!!!!! Na, az ilyen helyzetek kapcsán látom igazoltnak a döntésem jóságát, ami a tanárkodás nem vállalását illeti. És rájöttem arra is, hogy a buli jó feszültségoldásra is. :-) Még kb. három órát táncikáltam. Időközben Timi megpróbált köreibe csalni, bocsánat is érte, ha nem mentem, és bunkón hatott. Alakuló románcba sem szeretek belemászni, és zavarni. És meglepetésre Tibi arra is megkért, hogy kísérjem haza, ha én is megyek. :-D Kiderült utólagosan, hogy tényleg Ő is Révfaluban lakozik, nem hülyített.
Negyed 5 körül befejezettnek nyilvánítottam a bulit, és hazafelé vettem az irányvektort. (Egyedül, mert Tibi eltűnt addigra amúgy.) Aztán összepakoltam, megreggeliztem, és hazajöttem. A történtek nagyon rosszul érintettek. Alvás minimális volt itthon is, lesz mit pótolni a hétvégén.
A móka azért fantasztikusra sikeredett, megfelelő nyitását jelentette a születésnapi ünnepléssorozatomnak. :-) A 24 a szerencseszámom, és valamivel emlékezetessé kell varázsolni ezt az egy évet. :-) Kicsit levon a szerdai esemény értékéből a fokozott morgásom, és az aggódás, illetve a máig tartó idegesség. Így összességében nem adhatok 10 pontot, csak 9,85-öt. Azért emlékezetes este és buli lesz. A két kép jól visszaadja a két meghatározó érzésem ezen a napon, amit már vázoltam is a bevezetőben. Szerencse, hogy fotós Fritzenwalden elkerült, de Dodit nem úsztam meg, és nem örültem, hogy fotóz. Bár így legalább meg tudom törni a szöveget. :-) Ideges kép meg még nem készült rólam. Áh, azt hiszem, nem tudtam megfelelőképp visszaadni, milyen jól is éreztem magam. A testem jelzi csak izomláz formájában, hogy tényleg mindent átmozgattam. :-) És a lelkem is örvendezik valamiért. Kicsit kimoccantam a punnyadásból, és határozottan szükséges is volt már. Várom a következőt.
Azért azt is meg kell valljam így zárásképp, hogy furcsa volt egyúttal az egész. Úgy kicsit cinkesebb, ha másnap reggel órára kell mennie az embernek. :-) Valamint kicsit csodálkoztam is azon, miféle új arcok kerültek be az egyetem berkeibe. Full pónik. Vagy ez az én korom már?:-) Ha pedig az egyes szórakozóhelyeket kellene minősítenem, ahol megfordultam az est során, akkor az első pozícióba a Bridge kerül. Tetszetős volt az a teraszos rész, a retró muzsika, és tér is megfelelő mértékben állt rendelkezésre a táncolásra. A Laposon leledzem általában legtöbbet, sok-sok élmény fűz oda. De lehet a Bridge-be teszem át székhelyem. :-)
No, de most zárom is bejegyzésem, és elmélkedésem is. Majd még úgyis jelentkezem. :-) Addig is mindenféle szépségeset mindenki kedves olvasómnak!