nyárutós elmélkedés

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Az elmúlt néhány napban alighanem sikerült pótolnom a lemaradásom élménybeszámolókkal. A megszokott hétértékelő viszont hiányzik még, de ezúttal nagyon tömör leszek, mert jelentős esemény nem történt. A szerdai bográcsos mókát ki kellett pihenni, bár könnyen voltam főzés terén, ugyanis adódott egy kis maradék. Ez a hét lustálkodós volt, a német nyelv tanulása került előtérbe. Lassan végzek is a szókincsfejlesztő hadművelettel. Várom, hogy tanárnénim mit javasol a továbbiakra. Bár tennivaló akad bőven még. Ha meg neadjisten nem sikerül a nyelvvizsga, nem érzem olyan tragikusnak. Még. :-) Úgy érzem, haladtam azért, és a motivációt is bitorlom a további szorgalmas tanulásra. Sőt! Jelenleg mindenhez nagy-nagy kedvet és lelkesedést érzek. :-)
A legtöbb blogíró ismerősöm a napokban valami nyárzáró bejegyzést hozott össze, én nem teszem ezt. Aki kíváncsi, hogy mivel töltöttem nyári napjaim, annak ajánlom szíves figyelmébe egyes bejegyzéseim. A legtöbb blogoló ismerősöm egyetemista, így ez természetes, hogy a nyarat elbúcsúztatják, hiszen következik a kötelességteljesítés, és az iskola. Mindenütt elég negatív hangvételt ütnek meg az írásokban, holott az évszaknak van vége csak. Szeptembertől kicsit kötöttebbek lesznek a mindennapjaitok, írtok zh-kat, reggelente kelni kell. Ám okosodhattok, találkozhattak szaktársaitokkal, várnak a fergeteges egyetemi bulik. Valaminek vége, de jön egy új, a jobb lehetőségét hordozó. Jelen pillanatban ez az ősz. Szóval fel a fejjel! Amúgy kicsit irigylem is az egyetemista népséget, és nekem már most hiányzik a nyüzsgés, és a napi szintű utazgatás is.
De a napokban ráeszméltem, hogy milyen szinten ösztökél egy-egy jól sikerült rendezvény, legyen szó buliról, vagy csak egy merengős pipázgatós estről. Olyankor még több terven töröm a fejem, további mókákon. És alighanem most ennek következik el az ideje. Még a születésnapot úgyse ültem meg. De szívesen elmennék bowlingozni is. Vagy kipróbálnék valami újat. Alighanem most értem el oda, hogy használjam is ezt a szabadságot, még ha kényszerű is. A munkában és a privát életben meg előbb-utóbb úgyis megtalálom az igazit! Köszi Anita a kifejezést. :-)
Ha a többi ismerősöm összefoglalót ír a nyárról, akkor én kitekintőt őszre. :-) Nos, úgy tervezem, hogy azért előfordulok alkalmasint Győr városában. Gaz-d-Ász&Gép-Ész mókák folytatása várható, illetve Gaz-d-Ász partik is, a 4-en csajok eseményről nem is beszélve. A szerdán következik egy születésnapozás, Víztorony utcai albipartival egybekötve, aztán meg majd még egy szülinap (Nándi öcsémé), de jó lenne Anitával meg a többi csajjal is valamit alkotni. És majdnem kihagytam a Mária napi noszlopi búcsút, amelyet mulatsággal fogunk lezárni, illetve mivel beért a jég által nem elvert szőlő, így szüretelés is esedékes. És a hagyománynak számító szüreti felvonulás is lesz kis falunkban, ami inkább látványosság részünkről. :-)
Remélhetőleg mindezen szórakoztató tevékenység közben csurran már valami munka is, vagy legalább lesz valami pályázható. Köszönöm az audis HR-eseknek amúgy, hogy fél év után tudatták velem, hogy német nyelv tudásom hiányában nem alkalmaznak gyakornoknak! :-) Csak annyit, hogy az állásbörzén nem épp gyakorlati helyet kerestem. Másrészt meg tudtam jól, hogy a német még gyengus lábakon áll. Harmadrészt meg tárgytalan az egész, mert a gyakornoknak aktív tanulmányi jogviszony kell. :-) Azért köszönöm a levelüket. :-) Majd egyszer lehet még alkalmazásukba szegődöm. Ki tudja?
De most megköszönöm Nektek a kitüntető figyelmet, mindenkinek mindenféle szépségest kívánok! És szépséges hetet mindemellett!

egy mókás szerda családi körben, avagy bogrács epizód 2.

Üdvözlet minden kedves olvasómnak!

Ezúttal egy spontán, remekbeszabott eseményről szeretném megosztani Veletek élményeim. Egy klassz szerdai napról. Mint tudhatják a szemfüles olvasók, ez hagyományos egyetemi bulinap. A vakáció ideje alatt pedig csak párszor tartottunk mókit ilyen szerdai napokon csapat, lelkesedés, és egyéb hiányában. És bevallom, hogy hiányzik a "bulihuligán", vagy "partihercegnő"-lét. Ezekkel a megszólításokkal néhány ismerősöm illetett. Hát igen! Adódott olyan valaki is, akivel rendszeresen a Dodi-lakba tartó úton találkoztam a nevezett napokon. :-) Jövő hétre kéne is egy nagyszabású év-nyitó partit csapni. Arra még várni kell pár napocskát, addig folytatom a regémet. :-)
2009. 08. 26. szerda. Úgykezdődött, mint a többi. Bár különlegesebb volt egy kicsit, mivel Dodi ekkor tért haza a nyaralásából. Hiányzott a Kicsi, de jobb lesz hozzáedződnöm, hogy nem élvezhetem társaságát napi szinten, vagy épp nem hallgathatom piszkálódását. Mert ugye a jóhoz hozzátartozik a rossz, Dodihoz pedig a szekírozás. :-) Ránk egyébként gyakran mondják, hogy olyanok vagyunk, mint a rossz szerelmesek. Van benne valami. :-) Szóval délelőtt törpölhettem, mivel is lepem meg a drága jó öcsémuramat. Felcsigázott, hogy élte meg ezt a pár napot, milyen beszámolót tart majd, Júliájával érkezik-e. Aztán hogy kíváncsiságom enyhítsem, felhívtam. Csak az érkezési időpontját tudtam meg, és azt, hogy egymagában jön csak. Ez utóbbival egy fogadást megnyertem, bár sajnálom, hogy nem láthattuk vendégül a barátnőjét. Egy élménytől fosztotta meg magát Júlia. Egy olyan élménytől, amivel talán a faluról alkotott képe is árnyaltabbá vált volna. De mindegy, így alakult.
Visszatérhettem a németkönyvem fölé a beszélgetésünk után. Haladgattam is egy ideig a szavak tanulásával, ám aztán dumaszínházi előadásom tarthattam meg. És ha én egyszer kinyitom a számat...ha én egyszer elkezdek beszélni...És ha valaki ezt tűri is, akkor hajlamos vagyok "belefeledkezni a mondókámba". A csevegésnek anya hazaérkezése vetett véget. Aki rögtön előállt remek ötletével, hogy lepjük meg a Dodit. És főzzünk ismét bográcsost. :-) Ennek megfelelően alapanyagokat is vásárolt persze. Én meg kapva kaptam ezen, mivel semmit nem tudtam kitalálni :S, és nekiálltunk az előkészületeknek. Ezúttal kettecskén. Ismét pörkölt volt az étlapra tűzve, a saját jól bevált receptünk és ízvilágunk alapján. ;-) A hozzávalók összeválogatása gyorsan ment, jöhetett a tűzrakás. A megfelelő fa kiválasztásával adódtak nehézségek, de azért sikerült tüzet csiholnia anyának, és a bogrács lassanként helyére került. Az étel pedig főtt, kutyáink pedig kotnyeskedtek. :-) Most nem zártuk el őket, úgy, mint előzőleg. Jegyzem meg, még mindig nincs fedő, így izgultunk is picit, hogy fél 7-re legkésőbb szervírozhassuk a vacsorát. Pár főzési feltétel javításával ennek megvalósulására jó esély is mutatkozott. Míg rotyogott a vacsi, addig beszélgettünk, pedig eredetileg németezni akartam. Apu is megérkezett kisvártatva, kiegészült a csapat, és következett az ízlelgetés. Negyed 7 órakor tálalás, és Dodi megérkeztével étkezés. Álljon ismét itt pár fotókópia! :-)

Most az asztal körül helyet kaptak az őrző-védő szolgálat tagjai is, jutott nekik is egy-két falat. Aztán hajlandóak is voltak pózolni, mint látható alant. :-) Az üdítő sör elfogyasztása után meghallgattuk Dodi beszámolóját, mely tömörre sikeredett. Kitalálta, hogy tekintsünk meg egy filmet a privát eszmecsere után, Erre is fogékony voltam, mert szeretek filmet lesni. A Dodival töltött idő pedig szintén értékes. Picit másképp gondoltam ezt az estét, egy vígjátékot tekintettem volna meg szívesen, a mozi közben pedig jó lett volna kis nassit magunkba vételményezni, amit testes borocskával öblítettünk volna. No, ebből a borozgatás történt meg, amolyan hangulatalapozónak. Mint a régi szép szerdákon, egy-egy buli előtt, sacc per kábé úgy éreztem magam. :-) És persze szerencsétlenkedtem egy sort a bor kinyitásával, még jó, hogy Dodi elvette tőlem. Ellenkező esetben kimaradt volna az iszogatós programpont. :-S A "gátlásüveg" (köszönöm a szót Szilnek) megbontását még gyakorolnom kell, ez volt az est tanulsága. Vígjáték is volt, a Spancserek vége. Igaz, hogy ezt már előzőleg láttuk, de kiderült, hogy még a stáblistába is szúrtak be egy-két poénos jelenetet. Mi meg szokás szerint ott már abbahagytuk a mozit...Aztán jött Dodi által jó filmként felkonferált Anamorph. Nos, elég vontatottan kezdődött, és nagyon nem tűnt kedvemre valónak, a hangulatomhoz illőnek...És végül sem lett tetszetős. Ám úgy vélem, ilyen jellegű filmet is nézni kell. Most az időzítés nem volt optimális. Hogy fokozzam a rémséges álmokat, amelyekkel az utóbbi néhány napban szembesülök, még megfejeltem a filmet a Médium-mal. Persze ennek epizódját is megtűzdelték véres jelenetekkel, úgyhogy a nyugodt, békés szundikálásnak itt lett vége. Sorozat meg kellett, ha már dr. House rendelését elmulasztottam, és nem voltam álmos egyáltalán. Kis németezés után szenderedtem el végül.

Szerintem emlegetni fogjuk ezt az estét még egy ideig, már csak annak apropóján is, hogy a véletlenül a parázsban maradt néhány szem burgonyát Chappy kutyánk magáévá tette másnapra alufóliástul. :-) A mindevő jószág. :-)

***

Kivételes volt ez a szerdai nap, mert egyrészt ritkán töltöm itthon, másrészt pedig, ha épp nem vagyok házonkívül, ritkán sikerül ilyen remekül. Köszönet érte anyának ismételten! Most is megejtem az értékelést, 9,16/10. Részletesen:

• étek: 9,5 pont
  
• tálalás: 9 pont
• hangulat: 9 pont
• a spontán ötlet emel az egészen, így végül az este 9,5-ös. :-) Amivel pedig überli a szintén emlékezetes aug. 20-át.
  

Hiába, egyre jobbak leszünk szabadtéri főzőcskében. Még a végén tényleg benevezek a hagyománynak számító noszlopi Diófás Főzőversenyre jövő augusztusban. :-)

Most azonban zárom bejegyzésem ismét egynéhány képpel (hogy lássátok, min is működtünk ezen a héten). Mindenkinek ilyen, vagy ehhez hasonló élvezetes családi mókákat kívánok, továbbá mindféle jót! :-)

osztálytalálkozó 2009

"Elmúlt, mint száz másik pillanat. S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak!"

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Az előzetes nagy-nagy csinnadratta után következzen akkor a közgázos osztálytalim élménybeszámolója. Ez volt az az esemény, amely miatt a Gaz-D-ász Alakzat diplomaünneplős buliját lemondani kényszerültem. Bocsánat csajok, de Veletek még lesz alkalom találkozni (legalábbis merem remélni!), oszt. tali meg 5 évente van csak...

Nos, biztos voltam benne, hogy megrendezésre kerül ez a rendezvény, ugyanis Fruzsi néni már lelkendezett róla, mikor elújságoltam a sikeres államvizsgát. Mint tudjátok, rendszeresen tájékoztattam ofőnket sorsom alakulásáról. Ő előzetesen fiúk általi őszi találkozót emlegetett, ehhez képest államvizsga utáni nap Alíz kezdte az igényfelmérést augusztusi időzítéssel. Akkor még semmi konkrét nem volt. Az egész a feledés homályába merült, majd július vége felé ismét előkerült az ügy. Alíz - aki középsulis korunkban is szervezte az ilyen összejöveteleket, és gyűjtötte az osztálypénzt - két időpontot javasolt, és bocsátott szavazásra, illetve ezt követően jelezte, kik nem tudnak, akarnak jönni így előzetesen sem.
Őszintén szólva, én a dilemmázók táborát erősítettem. Megvallom, a büszkeség miatt volt mindez. Persze tudtam, hogy nem hiányozhatok, mert az is hogy nézne ki! És volt olyan is, akivel sajnos 5 éve nem beszéltem. De az iwiw-es írkálásoknál sokkal jobb egy-egy személyes találkozó. Szóval győzött az igen, elmegyek! Naná! :-) És úgy alakult, hogy a másik mókát kellett lemondani. Bár azért aggódtam egy sort így is, mert a részvételi díjat kissé megkésve adtam fel. :-S
Valahogy nem vártam ezt a szombatot. Ismét csak büszkeség miatt. Nagyon csíptem volna, ha beállíthattam volna, mint Győr város Polgármesteri Hivatalának stratégiai tervezője, merthogy ott voltam megelőzően interjún. A szemfüles olvasók ezt is tudják. Kicsit furcsa volt számomra, hogy nem a Közgáz épületében találkozunk, nem nézzük meg a tablót (amiről szerintem egyedüliként nekünk nincs kicsinyített másunk), vagy a szalagavatós videókazit. Maga az iskola is változott bizonyára. Kívülről annyira azért nem, hiszen nap, mint nap láttam, ott haladtam el mellette. És bizony sokszor merítettem erőt az aznapi zh-hoz, vizsgához a suli impozáns épületéből, ahol anya is egykoron tanult egy ideig (bár akkor még kereskedelmi szakközépiskolaként funkcionált). Az iskoláról még annyit jegyeznék meg, hogy a különféle kormányzati intézkedések miatt összevonásra került a Battyhány Lajos Mezőgazdasági SZKI-vel, és napjainkban a Pápai Gazdasági Szakképző nevet viseli. És nem mellesleg ennek az intézménynek tanulója a bérmakeresztlányzóm. :-)

Szóval a Gambrinus étterem előtt gyülekeztünk. 6 óra volt a célidő. Előzőleg - szintén a büszkeség és makacsság miatt - nem érdeklődtem környékbeli osztálytársaimtól, hogyan jutnak el oda. Illetve a hazamenéssel adódtak gondok, mint minden bulikor. Sajnos Pápa-Ajka-Devecser viszonylatban 3/4 7 az utolsó járat, ez elég nagy korlátozó tényező volt akkor is, meg most is. Ha éppenséggel a győri mókázásokra gondolok, ha Pápáról lett volna, lenne csatlakozásom, akkor több órára járhattam volna, több okosságot szívhattam volna magamba, illetve most több bulis mókásságon vehetnek részt. Volán menetrendátalakításaira tudok tippeket adni bármikor. :-P Le is taglózott egy kicsit, amikor kiderült, hogy a környékbeliek jól leszervezték az el- és azzal együtt a hazamenés kérdést is. Felmérgesített kicsit, hogy közgés évek alatt mindenkinek segítettem (no, nem mintha ez most felhánytorgatás akarna lenni), és akkor engem meg egész egyszerűen kihagynak?! Úgy voltam vele, hogy majd elleszek akkor, busz megy, haza meg ha úgy végzünk, reggel jövök. Csak van valami vendéglátóipari egység, ahol Pápa ifjúsága kimókulja magát. :-) Nem voltam, vagyok jártas a témában a buszközlekedés problematikája miatt. Idegességem fokozta az itthoni feszült légkör, Dodival összetűztünk. Ilyen dühös felvezetés után végre egyszer időben, kapkodás nélkül elkészültem. Ugye az alkalomnak meg kell adni a módját, hasonlóképp, mint egy szerdai bulinak, nem lehet topisan odaállítani. Örültem magamnak azért egy kicsit, mert végre saját magam tudtam stylist lenni, és kapásból kiválasztani az elegantos-csinos összeállítást.
Ugyanazzal a busszal mentem, mint az áprilisi végzősbálra, csak ezúttal pápai végállomással. A 10 perc késés megvolt. A pilóta viszont meg is dicsért, hiszen készültem, mert elővettem a diákigazolványom. :-) A buszon körülsasoltam, van-e ismerős. Nem volt sajna.
Így szomorúan konstatálltam leszálláskor, hogy egyedül battyoghatok az étterembe. Anya kicsit feldobott, oldotta az akkor még borzalmas lelkiállapotom. Aztán háromnegyed 6-kor besomfiztam az étterembe, melyet pár pillanat alatt meg is találtam. :-) Meglepetésemre senki se volt ott még. Így miután a pincérek megmutatták, melyik lesz az asztalunk, helyet is foglaltam. Nemsokára megszaladt Alíz. Felvilágosított, hogy Ő ezt a 6 órai kezdést olyan körülbelülinek gondolta...ennyit arról, hogy én meg 7-re a vacsorán szerettem volna túlesni. :-) Kellemesen elbeszélgettünk, gyorsan telt az idő a társaságában. Közben kezdtek érkezni a többiek is, bár kinnt folytattak eszmecserét. Ez így optimális lehetett nekik, mert maga az étterem nem dohányzó egység.
Azért kíváncsian vártuk, mikor veszik birtokba az éttermet osztálytársaink. Erre Fruzsi néni fél 7 körüli érkezésével került sor. Mi Alízzal voltunk a fogadóbizottság odabennt. Nagyon jó érzés töltött el, amikor Fruzsi néni már a belépéskor megemlegetett. Közölte a társasággal, hogy szégyelljék el magukat, mert rajtam kívül senki se számolt be neki nagy rendszerességgel. Tetszett ez többiek fogadása is, hiszen nagyon szeretek vendéglátó szerepkörében díszelegni. :-) És a kedves megjegyzések kapcsán állíthatom nagyképűség nélkül, hogy bizony jól is áll. :-)
Miután mindenki helyet foglalt, Alíz átadta az orchideát a drága osztályfőnökünknek, aki nagyon örült. Majd rögtönzött egy kis beszédet is, amiből sajnos sokmindent nem hallottam, mivel nagyon távol kerültem Tőle. :-S Aztán kezdetét vehette a vacsora felszolgálásáig az eszmecsere, kivel mi történt az elmúlt 5 esztendőben. A legtöbben ezt egypár slukk mellett tették, mint már említettem, az étterem előtt. Én eléggé magamra maradtam így.
Ekkor kezdtem el a körutamat, ami a végén szerintem szintén tetszést aratott. Elsőként Barna és Áron mellé telepedtem le. Eléggé nagy meglepetés ért ekkor, amely rádöbbentett milyen kicsi is a világ! :-D Ez eredményezte végülis az első nagy önfeledt kacajomat is. Áron expadtársam ugyanis a rövid hogyvagy után közölte, hogy egy szaktársammal lakik jelenleg együtt. Egyből valami helyes kis gazdász-lánykára asszociáltam, és csillogó szemekkel érdeklődtem az illető nevéről. Hát igen, hallani akartam valami kellemes kis bulvárhírt. :-) Áron látta rajtam a lelkedést, vigyorgott is rendesen, majd megkérdezte, hogy mit sugall nekem az Ádám név? :-D Na, ekkor sejthetitek, hogy a hahota folytatódott mindkettőnk részéről. A "csinos gazdász lakótársat" ugyanis e névvel illetik :-D Remélem, majd átadja Áron az üzenetem. :-D Nem nagyon akartam elhinni se, hogy ilyen kicsi a világ! Aztán valahogy ez a poénosra sikeredett helyzet meghozta a Vicu nagyvigyort, vele együtt a jókedvet és a sziporkázást. Szépen ezután körbejártam az asztalt, és mindenkivel váltottam néhány szót. Majd elrendeztem a hazamenetelt is, kiiktatva makacsságom. :-) Innentől vált igazán önfeledté az este számomra. Fokozta jókedvem az aperifként felszolgált jéger, majd az ízletes és kiadós vacsora, amely lényegében két menü volt egy tálon szervírozva (pulyka gordon bleau, óvári sertéskaraj rizibizivel és petrezselymes burgonyával savanyúval).


A mennyei lakomától eltelve kezdetét vette a fotózkodás. Nagyon örültem a Fruzsi nénivel közös képünknek, meg úgy mindenkinek. Klassz volt látni egybe a csapatot, elég szép szám jött össze, a 31 fős végzős osztályból 8-an nem képviseltették magukat. Volt olyan személy, akinek hiányán megdöbbentem (Klaudia, Hajni, Kafi), és volt, akit sajnáltam (Henit, mert balesetük volt, szerencsére csak anyagi káruk keletkezett, személyi sérülés nem). Aztán kaptunk egy óra free bowling időt is a vacsora mellé. Alíz úgy intézte, hogy ez a desszert elé legyen időzítve. :-) Majd össze is írta, ki szeretne résztvenni ebben a mókiban. Végülis nem voltunk sokunk. A cipőn jókat nevettem, ilyen ocsmány szerzetet én még nem láttam! Pink és rózsaszín tornacipő volt lényegében. Ezt most képzeljétek el az elegáns ruhához! :-) Vicces. Tudni kell, hogy soha életemben nem játszottam még ilyet. De az egyszer élünk szellemében úgy gondoltam, nem hagyhatom ki. Nem tudom milyen megfontolásból, de én kezdhettem a dobást. Talán vázolnom sem kell, hogy magát a golyót majdnem ledobtam még elgurítás előtt. Nem hittem volna, hogy ez ilyen súlyos...:-) Bár még jó lettem volna akkor a Zsuval űzött privát játékban, a zúzzuk össze a bowlingpályát elnevezésűben. :-) Elég az hozzá, hogy 3*2 kör után 0 ponttal rendelkeztem. :S Nálam nem működik semmiben sem a kezdők szerencséje, már ha létezik egyáltalán olyan. :-) A mázlit Fruzsi néni hozta meg kissé, mert lelkesen kattintgatott. Közben rendkívül jó hangulat alakult ki az egy-egy dobás után kapott animációk nyomán, és a játék is egyre jobban ment. Végül csak sikerült utolsónak lenni, ezt a pozíciót a bowlingozás elején leokkopáltam. 48 pontot gyűjtöttem (jelzésképp a játék abszolút győztese 109-et). És egy-egy tarolás után láthatta mindenki a nevezetes örömtáncomat, amelyet eddig nyilvános helyen nem adtam elő. Csak idehaza, magánattrakcióként, egy-egy szépséges, várakozáson felüli vizsgaeredmény kapcsán. :-) Ahogy észleltem, a többieknek ez a megnyilvánulásom is tetszett. Az egy óra nagyon hamar letelt, és át kellett adni a terepet. Élményekkel gazdagodtam, és valahogy ekkor körvonalazódott, hogy játszani akarok még ilyet, most törpölgetem ennek helyszínét, idejét, és résztvevőit. :-) Leírhatatlanul élveztem a gémet. :-)
Bowling után Áronékkal hülyültünk egy sort. Megállapítottam, hogy Barna még mindig le tud nyűgözni azzal a huncut mosollyal, és akkor meg sem szólalt még...Amikor szólásra emelte száját, vagy bókolt, vagy épp szórakoztatott. Majd pihenésképp következhetett pár önfeledt fotó elkészítése után a somlói elfogyasztása, mely szokás szerint kajánul vigyorgott. Én pedig visszavigyorogtam rá,majd kegyetlenül betermeltem.:-) Közben pedig ismét a pózolásé lett a főszerep. Itt ugyan már zavart is az ilyen társasági eseményeken meg-megjelenő ki-befutkozás. Alig páran maradtunk az asztalnál, beszélgettünk, fotózkodtunk. Aztán 10 óra után nem sokkal búcsút vettünk Fruzsi nénitől. Próbálkoztuk előadni a szalagavatón énekelt dalainkat, de abból csak istentelen kornyika lett. Azért ofőnek valamilyen szinten tetszett, meg nekünk is, mert mókásan sült el. :-) Ismételten kinti pózolások következtek, a hangulat szárnyalt, Barnában nem csalódtam. Semmit se változott a mókamester, szórta egyrecsak humortölteteit. Az idő aközben sietettelőre...így elkövetkezett a 11 órási záróra. Osztályunk ekkor megosztódott, legtöbben haza, míg a másik fél banda bulizni indult. Én az előbbiek közé tartoztam, ha már az este elején kisedrafércoskodtam magamnak a fuvart. Mindenkitől szépen elköszöntünk, és megbeszéltünk, hogy az eddigi módokon azért tartjuk a kapcsolatot. A 10 éves osztálytali tervezetében is sikerült konszenzusra jutni, hogy azt Döbröntén, az utolsó kirándulásunk helyszínén lenne figurás tölteni. Hazafelé is jó hangulat uralkodott, Noémi pedig nagyon biztonságosan vezetett (köszönöm a fuvart ezúton is, háztól házig pedig tényleg szükségtelen volt, de mind1). Kielemztük útközben az estét, egymást, ki mennyit változott. Rólam az volt az egybehangzó vélemény, hogy sokkal nyíltabb lettem, vidámabb. Ehhez hozzá kell tegyem a teljesség kedvéért, hogy fősulis barátnőim is hasonlóképp vélekednek, illetve magam is érzek bizonyos változást. :-) Változást, amit bizony a fősuli utáni két, csodálatos bulikban gazdag év hozott magával. Egyvalami azonban ugyaz, a segítőkészség. Talán jótulajdonság, talán gyengepont.

***

És most nem maradt más hátra, mint egy rövidebb lélegzetű összegzés. Minden várakozásom felülmúlta végeredményében az összejövetel, a para alaptalan volt. Mindenki csak biztatott állás ügyében. A hangulatra nem lehetett panasz, az étkekre sem. És tényleg klassz volt újra együtt tudni a csapatot, és olyan személyekkel is diskurálni, akikkel a négy év során nem sűrűn. Olyan valakitől pár kedves szót kapni, akitől tényleg nem vártam volna. Érdekes volt azt is megtudni, kit hova sodort a munkafront, mert adódott olyan osztálytárs is, aki a közgáz tanulmányoktól merőben más területen kovácsolja saját sikereit.
De a jót és a rosszat együtt emlegetem mindig is. Itt most csak a Rezső hozzáállását említeném meg a negatívumok között, elég nagyképűen viselkedett az est során végig. Ám a móka értékelése valóban 10/10.

Végezetül köszönet Alíznak a szervezés nem egyszerű munkafolyamatáért, és hogy ilyen jól összehozta az egykori 12. C-t.
5 év múlva Veletek hasonló körülmények között találkozunk!!!

A zárszót ezzel meg is adtam. Élménybeszámolóm végére értem kedves olvasóim, így búcsúzom. A képparkot folyamatosan frissítem. :-)