bogrács-móka

Üdvözlet a kedves olvasóközönségemnek!

Kicsit le vagyok maradva, már ami az írásokat illeti. mivel nem szeretem a félmunkát és a kép-telenséget...szóval most akkor elkezdem az ígért törlesztést az augusztus 20-i bográcsozás élménybeszámolójával.

Valahogy a héten mindenki ennek lázában égett leginkább, hiszen kész lett nagyjából az alsó szint, az apróbb simítások pedig a hét során elvégzésre kerültek. Ezek közül kiemelném Dodi nagy ötletét, két virágtartó elhelyezését, amellyel még barátságosabbá vált a nappali. A konyhába pedig felkerült a noszlopi két templomot ábrázoló grafikám, és a tálalószekrény is megtöltődött a csetreszekkel. Úgyhogy már lakályosabb az egész. És mivel jó filmeket nyomattak szerintem a héten, így fel is avattam én is az új nappalit, és bepozícionáltam magam a tv készülék elé esténként. Amúgy relatíve keveset nézek tv-t. Most volt meccs, sorozat, és filmlesés. :-) A hetet az eseménytelenség uralta, és a pihenés került előtérbe. Bevallom, hiányzik a meló, a hajtás, illetve a csajos bulik is. Talán szeptemberben már mindenki ráér egy görbe estére. Sajnálom is, hogy a gazdász mókából kimaradtam a múlt héten. Ennek okáról majd kanyarítok egy újabb bejegyzést. ;-)
És el is érkeztünk a szerdához. Nem tudom, miért, de ilyen ünnepek tájékán mindig megkavarodok napokat illetően, holott nem dolgozom. No mindegy, szerdán már nagyon vártam ezt a bográcsozós mókát. Még lelkesebbé váltam, miután kiderült, hogy baráti körömben is szép számban fogják űzni ezt a tevékenységet. Remélem, majd mesélnek, ők hogyan élték meg. És annak is nagyon örülök, hogy egy hónapi mufurckodás után Szil felvette velem újra a kapcsolatot.

Ilyen lelkes felvezetés után eljött a csütörtök, 2009. augusztus 20-a. A délelőtti rákészülését egy kis ramazuri szakította meg a mamánál egy hónapja történt lopási ügy miatt. Jó napban találtam magam, mert ilyen jóvágású manusok ritkán tesznek látogatást házunk tájékán. Hát igen! Vonzza a női tekinteteket az egyenruha. :-D "Nyálcsorgatás" és ebédfőzés után felfedeztem magamnak a licitálós internetes oldalakat, ahol különféle kincsekhez lehet hozzájutni egész baráti áron. Hamar elérkezett a három óra, amit Dodi megjelölt az esemény kezdetének. Így mindenki véget kellett, hogy vessen a nyugodalmas hesszelésnek, és nekiláttunk az előkészületeknek. Legelsőnek is a rézbogrács elmosásával. Tudni kell, hogyugyan rendelkeztünk bográccsal, de sose főztünk benne. Az okát nem tudom. Ám most eljött ennek ideje.
Anya tisztítóhadműveletei után a többi alkotórész összekészítése következett. Vagyis apu leszelte a marhahúst, anyával megpucultuk a hagymákat, Dodi pedig receptet gyűjtött, hogy még ízletesebb legyen az étek. Tehát mindenkinek adódott feladata. És így is volt ez szerintem rendjén. :-P Ezt követően a férfinépség ki vitte az asztalt. Én pedig társítottam hozzá mégegyet, gondolván a kellékekre. Majd nekiláttak tűzifát gyűjteni a kotnyeles ebek elzárása után. Mi pedig anyával a tűz helyét határoltuk be, Ő kiásta kör alakzatban a területet, én pedig körülraktam terméskövekkel. E szakszerű szóhasználatom rögtön meg is ragadta apu figyelmét. Majd papírokat hoztam atüzelőtárolóból, és már lehetett is alágyújtani az addigra kifejezetten tábortűzi formában elhelyezett fadaraboknak. Míg a tűz begyulladt, addig keverőeszköz és kóstolókanál után néztem, ezeket szállítottam a célhelyre.
És miután a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően egy vödör víz is rendelkezésre állt, kezdetét vehette a főzőcske móka. Az elején a férfinépek irányítottak, és kicsit módosult is az én megszokott pörkölt receptem.
Szerepem ekkor a tűzőrködés volt, és a hagyma lekozmálásának megakadályozása. A jó hangulat kialakulóban volt, hiszen Dodi érdekes szaknyelvvel hozakodott elő, derűre adva okot. Ő ugyanis a fűszerpaprikát vöröspaprikának hívja. :-) Vita is zajlott (nem is mi lennénk, ha menne valami ius murmurandi nélkül), a hús alá kerülő víz mennyiségéről, illetve a tűz megfelelő avagy nem megfelelő mivoltáról.
Közben azért sikerült leaprítania Dodinak és anyának a paradicsomot és a paprikát is, majd ezeket is hozzáadagoltam időnkénti megkavarcolással. Néha rá is pacsáltam, mert a keverőkanál is átvette a hőt, így kénytelen voltam kesztyűs kézzel bánni vele. :-)

Míg a pöri rotyogott - nagy hiányosság, hogy fedő nélkül -, mi egyre jobban megéheztünk. Fokozták az éhérzetet a terjengő finom illatok. Én speciel elég nehezen bírtam magammal, mert folyamatosan tűzvonalban leledztem. A lábszáram nem díjazta ezt annyira, pirult az is. De nézzem a jó oldalát, ahogy Dodi mondotta, megvolt az epilálás. :-) Szóval a korgó gyomrok ellen kellett tenni valamit, így anya egy kis nassolnivalót hozott az asztalra pár sör mellett.
Dodi és apu pedig sült krumplit csináltak. Én pedig beizzítottam a műhelyben a rádiót, hogy tombolhassunk a régi idők nagy slágereire. Retró forever. :-) Így a hangulat fokozódott, és elkezdődtek a fotós pózolások.
Az alkalmi szakácsok pedig eközben bele-belenyaldostak az ételbe. És így kikristályosodott, mi hiányzik még, mit kell pótolni. Persze ez is teljesen szubjektív, ki mit nem érez, vagy épp érez. :-) Ezúttal azonban egyöntetű volt a vélemény a pótlásról.6 óra körül megterített anya és Dodi. Kicsi iddogálás után pedig szép sorjában mindenki a bográcshoz járult, és tálalt magának.
Ízletesre sikerült a pörkölt, és rendkívül kiadós lakomát is jelentett. Főleg miután a desszert fagylaltot is elfogyasztottuk anyával.

Valami hirtelen nagy ötlettől felbuzdulva pipázásra noszogattam öcsémuramat, aki kapott is az alkalmom. Így felváltva szívtuk a dohányt, jókat derülve ismét egymás elszólásain, illetve az ősök nem szakavatott pipázási technikáján. Az este utolsó nagy kacagását apu idézte elő, amikor felfedezte, hogy "addig tart, míg izzik a tetején a szén". De nagyon jól szórakoztam Dodin is, mikor magára öltötte zöld mentéjét, és vadászkalapját. Tényleg hajazott a Szomszédok-beli Dénes bácsira. :-D
Szép csendesen az alkony leple borította be a tájat, és bizony mi is elfáradtunk. Így 9 óra után nem sokkal véget ért a móka. A bográcsból kikerült a maradék pár adag étel, a székeket behordtuk, és az eszközöket is. Minden szép lassan a helyére került, a kutyák pedig birtokba vehették ismét az udvart. A napot egy kis filmlessel zártuk, megnéztük a Magyar Vándort. Tetszetős film, és én még nem láttam.

***

Ha főzőversenyesen kellene értékelnem akkor:

• étel 8 pont,
• terítés 9 pont,
• hangulat 10 pont.

Tehát átlagban is kijön, hogy 9 pontot adnék az estére, és meg kell köszönnöm anyának az ötletet, illetve a kivitelezést. Mert - bár hiába tevékenykedünk mi is adott dolgon - azt vettem észre, hogy Ő az, aki az egész csapatot motiválja úgy igazából. Pár ponton még lehet javítani, leginkább ezeket az éhezős időket kéne kiküszöbölni. Mondjuk úgy, hogy jobb kéz felől bogrács, bal kéz felől grill. Utóbbi hamarabb megvan, lehet előfalatozni. :-) De azt már megtanultam, hogy tökéletes este nem létezik. Elsőre nem volt rossz, sőt, eddigi életem legpompásabb Szent István ünnepe volt. Már alig várom a következő bográcsozást! Amúgy tekinthető ez a móki születésnapozásnak is, azt ugyanis még nem ültük meg Kis családilag. Egy fergeteges buli ugyan még várat magára...sajnos nincs, aki megszervezze nekem úgy meglepetésként. :S Pedig annak hogy örülnék!

Köszönöm kitüntető figyelmeteket, remélem, kedvet kaptatok egy kis nyárzáró szabadtéri sütkérezéshez! Ajánlom mindenkinek! Következő bejegyzésemig mindenkinek mindenféle jót! És legeslegvégül következzenek a szövegből kimaradt képek, hogy kerek legyen ez a bejegyzés is.