Üdvözlet a kedves olvasóknak!
Ezekkel a képekkel mindig meggyűlik a bajom, melyeket az előző írományokhoz csatlakoztatnék. Blogspot fejlesztési javaslatom is adódik egyből ezzel a megjegyzéssel, mert a képfeltöltés mehetne egyszerűbben is. Milyen gazság már, hogy minden fotót a szöveg elejére tölt fel, hogy az ember lánya húzkodja oda, ahova épp gondolja?! Képek nélkül meg elég unalmas lenne szerintem. Ez egy kis közbeszúrt ius murmurandi volt (szóhasználat Dodi után szabadon :-P) . S hogy miért is ragadtam akkor billentyűzetet? Elsősorban, hogy leírjam ismét azt a dolgot, ami zavar. Ezáltal pedig megkönnyebbüljek, és megleljem lelki békém. Bevallom, mostanában eléggé el vagyok kenődve, aki beszél velem itt-ott-amott, az bizonyára észleli. És ha magam alatt vagyok, akkor szétszórt leszek, ami megintcsak nem jó. Ennek az egésznek az oka még mindig legfőképp az állástalanság. Reméltem, hogy a szeptembert már én is Győrben töltöm, valami frankó kis lakásban, ahol aztán a későbbiekben majd szervezhetek dzsemborikat. Nem jött össze. :-(((( Eddigi nyarakon is próbáltam munkát vállalni, akkor annyira nem zavartak a nemleges vagy épp semmilyen válaszok. Hiszen ott volt a suli ősztől. Most meg nincs. Szinte nem telt el nap úgy, hogy ne elemeztem volna az eddigi interjúkat, hogy mit rontottam el, min kéne javítani, vagy hogy egyáltalán velem van-e a probléma? Nem tudom. Lehet, mások örülnének a szabadságnak, hogy nem kell dolgozni, nem kell tanulni (ami nem teljesen igaz esetemben, mert ott a német, amit eddig elég lájtosra vettem sajnos), ám én egyenlőre nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. Bulizz! Vágják rá most kapásból egyesek, hallom is lelki füleim előtt. :-) Hmmm...azt meg nem egyszerű megszervezni, de most majd rajt leszek az ügyön. Azt hiszem, az is kell. Illetve az kell. Egy igazi fergeteges móka. Ha már a gazdászbuliról lemaradtam... :S (Ennek okáról egy ígért írományban várható kifejtős rész.) Mondjuk, mamának tett ígéretem is erre kötelez, hogy éljek.Úgyhogy most megpróbálom összeszedni magam, és vidám-lelkes lenni. És akkor mást lelkesíteni is tudok, szóval teljesíthetem a bejegyzés címében foglaltakat. (A német címek pedig nem véletlenek. :-) Új, lehet idétlen szokás. :-) Bár én poénnak szánom inkább...:-) A cím megfejtése egyébként: kasc za sepék inetíseklel, ika agam si lüseklel. Teszteltem a kedves olvasók logikáját, és cselesen visszafelé írtam a szavakat. A poénkodásból elég is egyenlőre. :-) A lelkességhez kaptam egy kis motivációt is anyától, illetve a barátoktól. Rámfért, és köszönetképp nagy-nagy mosoly jár. :-)
Szóval vicus vigyor, németezés és buliszervezés.
És akkor lesz megint miről írni itt is. Bár van így is, pótolni fogom a lemaradást. Maximum száraz szöveget kapnak a kedves olvasók. Akikről kiderült, hogy egyre többen vannak. És ez örömmel, büszkeséggel tölt el. Amúgy a blog legnagyobb hasznát pont az ilyen bejegyzésben látom, mint ez a mostani. Valahogy jólesik kiírnom magamból az öröm mellett a bánatot is, vagy épp azt, ami épp foglalkoztat. Nektek pedig ezennel megköszönöm, hogy végigolvastátok nyenyerex írományom, és megígérem, hogy még jelentkezem mindenképpen kis adósságom törlesztésével. ;-) Az erre kitűzött önkényes határidőm vasárnap éjfél, szöveggel minden szín alatt. Addig is ajánlom magam, és pár korábbi, történelmi bejegyzésem (helyenként frissültek, bár ezt a szemfüles olvasók már észlelték úgyis, hasonlóképp mint Anita. ;-))! 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése