Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ezúttal egy kirándulásról adnék impozáns beszámolót, mely félig munkahelyi, félig családi körben telt el.
SV szakszervezeténél hagyományai vannak az ún. fürdőjárat megszervezésének, és ide családtagok is hívhatóak, mindösszesen a vacsorát kell fizetniük. Idén ezt augusztus 20-ra álmodták meg a szervezők. A rendezvény kihagyhatatlannak mutatkozott, és még Dodi öcsémet is el tudtam csábítani. :) De csapassunk vissza a kezdetekhez!
Már pénteken nagy gondosan összekészítettem a legszükségesebbeket, és nagy lelkesen öltöttem magamra a bikinit is, aminek kapcsával meggyűlt a bajunk. Így biztos, ami biztos alapon, tartalék fürdőrucival is készültem. Valahogy akkortájt nehezen szundítottam el, kicsit izgultam, hogy milyen lesz a rendezvény, Dodinak mennyire fog tetszeni az utazás, és a program. Volt már éjfél is, mire el tudtam bólintani. Reggel aztán 5-kor zörömbölt is az óra, mivel a pakolászás elmaradt korábban, meg hát egy frissítő zuhany se ártott. A készülést nem mondhattam zökkenőmentesnek, tesó igen-igen beöltözött (fekete hosszú nadrágot akart magára venni!).
A 6.20-as járattal csak a faluközpontig utaztunk, ahol egy jó fertályórás várakozás következett. Dodi ekkor nagy busztípus latolgatásba kezdett, és persze rögtön meg is ragadta az alkalmat megint arra, hogy elejtsen egy szekírozást arra vonatkozóan, hogy nem ismerem a buszokat. Végülis begördült a Bakony Volán Mercedes Benz Intouro-ja, ami különjáratként is funkcionált, mivel csak ketten utaztunk. :) Szépen 7 előtt be is értünk az ajkai főbuszpályaudvarra, ahol a kissé hűs időjárás miatt bevonultunk a váróterembe, ahol válogatott Dodi-morgancsok következtek a csomagolt itókra és kajákra vonatkozóan. A buszpark vizslatása sem maradhatott el itt sem, kérdés volt, hogy milyen csotrogány csapatszállító kerül elő a (S)omló Volán járművei közül. :) Közben persze gyülekezett a jónép, szokás szerint a sofőrök pihenőjénél várakoztak a résztvevők. Fél 8 előtt néhány perccel mi is kiandalogtunk oda, Misi fogadott is tisztességesen minket. Kicsit meg is lepődtünk már ekkor a létszámot illetően. Vagy 20 ember toporgott a járatnál, ami egy Rába D10-es motorral felszerelt Ikarus E95-ös volt. Tesó itt húzta be az első pozitív pontot.
Misi egyébként már indulás előtt is igen nyájas volt, bár inkább Anyát várta. Azért itt is megkülönböztetett figyelmet kaptunk. Helyfoglalás után még egy 5 minutumot várakoztunk a későn jövőkre, aztán autóbuszjárat indult 7 óra 35 perckor Kolontár-Devecser-Sümeg-
Kolontár környékén Misi kiporciózta az aperitifeket is Dodi nagy-nagy megelégedésére. Ez csak fokozódott, ami pogácsa helyett barackos sütemény is szervírozásra került. Így aztán tényleg tetszett neki a Volán szolgáltatás. :)
Elég gyorsan haladtunk az úticél felé. Már majdnem át is értünk a megyehatáron, amikor is a takarítónő problémát jelzett, Misi pedig megállította a buszt. Éva meg beugrathatott a kukoricásba elvégezni apró ügyeit. Rögtön ki is ki kezdték emiatt. A kis közjáték után folytattuk utunkat. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a zalai falvak olyan kiesek, és Zalaszentgróttól se voltam totálisan elragadtatva. Az élményfürdő valahol külterületen helyezkedett el, fél 9-kor már a kiszállítmányozás következett.
A hely 9-kor nyitotta meg kapuit, s míg Misi a belépőket rendezte, addig mi birtokba vettük az árnyékos padokat. Dodival ekkor ketté is váltunk, ő inkább öltözni ment az erre kialakított fa-kabinokba, én meg inkább lefoglaltam a helyet a cuccoknak. A terv az volt, hogy hűs legyen azért az ott-tartózkodó cucc felvigyázóknak. Na, ehhez képest a csapat másik fele a medencékhez közel vert tábort. Végülis én is átvedlettem, és az indulási idő megtudakolását követően csatlakoztam Dodihoz és Petihez, és birtokba vettük a medencét. Peti hozott egy pettyes labdát, ami aztán a szórakozásunkról gondoskodott is. :) Egy kis szigetet hoztak létre a medencén belül, amire egy fahídon keresztül vezetett az út. No ezt a hidat használtuk kapunak, és jöhetett a vízilabda. :) Az idő elég gyorsan telt, jól elszórakoztunk. Nagy sikert aratott a "cicázás" is, aminél elég bénának mutatkoztam. Ekkor még jól volt terünk is a játékra.
Déli 12 órakor aztán elfogyasztottuk az első néhány szendvicset, gyorsan bekencéztük magunkat (már sokadjára), majd indítványozásomra bejártuk a belső teret is. Itt a melegvizes (34 fokos) medence nyerte el tetszésem leginkább (még versenypályák voltak, illetve tanmedence), és nem szabad megfeledkeznem a nyugágyakról, amik wellness hangulatot teremtettek. Fiúknak fel kellett térképezni a mellékhelyiséget is, amiről azt az információt kaptam, hogy nagyon kulturált. Így fel is kerekedtem meglátogatni a női szekciót. Kis ücsörgést követően úgy döntöttünk, hogy a külső élményelemes medencét is megnézzük. Majd megint kencézés következett, és telefonálás Neked.
Aztán megint labdáztunk, aminek során megismerkedtem a két kis ikerlánykával, Moncsival és Dorcsival (Dorinával). Ez olyan jól sikerült, hogy mást se hallottam, mint hogy "Évi, Évi, Évi...", csak velem akartak játszani. :) Jöttek is velem mindenhova és lelkesen meséltek a családjukról, lakhelyükről, állatkáikról. Cserfesnek mondanám őket. :) A többi volános társ nem is tudta hova tenni a csajókákat, azt hitték, hogy ismerősök. :) Mindenesetre meg is dicsértek, hogy milyen ügyesen vigyázok rájuk. Aztán csatlakoztunk a fiúkhoz labdázni, s hol a pöttyössel, hol a lányok kicsi jószágja suhogott a vizen és a levegőben. Mondjuk hamar ráuntak a dologra, inkább szinkronúszóst akartak játszani, a vízibukfenceket pedig nekem kellett értékelni. Amikor meg kimentem kenceficézni, már lesték is, hogy mikor térek vissza a vízbe, és persze a kórus is megszólalt. :) Időközben az anyukájukkal is megismerkedtem ám. Ők kicsit eltolták az ebédet, akkor adódott kis szusszanyásnyi időm. Nagy nevetésre nem is kellett sokat várni, fiúk felfedeztek egy érdekes víziállatot, ami úszógumi volt egyébként. Én szarvasnak titulálnám, valóban máig ismeretlen a megnevezése. A szarvas-léttől elütnek a "testen" lévő pöttyök, és az oroszlánfarok. :) Ennek a valaminek aztán lett párja is, bár azért azt a teknyőst felismertük. :) A nevetség tárgyát pedig az jelentette, hogy nem tudjuk beazonosítani a szarvast pontosan. De haláli volt az is, amikor a szarvasőzsárkányos úszógumival rendelkező kissrác felcaplatott a csúszdára, és suhogott alá a két agancs. :) A fiúknak eléggé bejött a jószág, Peti szarvasbőgéssel akarta magához csalogatni, persze ez nem sikerült. És én se tudtam megközelíteni a kiskrapekot, pedig jó lett volna megcsodálni közelről is az úszóalkalmatosságát. A két kislány is megjelent a színen újra, és csaltak ide-oda.
Azért rövid kitérőre sikerült egy újabb melegvizes medencét is felfedezni, és megtudni a részleteket a további programról, mivel Misi a pártfogásába vett újra. A buliról akkor hallottam először, el is könyveltem, hogy akkor folytathatjuk majd Dodival Ajkán hajnalig, mivel lekéssük a buszt (ismerős meg nem volt kocsival). Aztán háromnegyed 6-ig gyerkőcölés, labdázás, hülyéskedés, fotózás került napirendre. Klassz volt. :) Persze aggódtam kicsit, hogy baj lesz a nap miatt, az árnyékosabb részeket is kezdtem keresni. Dodi is a frászt hozta rám, mert eltűnt, be is kajtattam minden medencét utána. Még most se tudom, merre is kujtorgott. A lényeg, hogy előbukkant, így nyugodtam vonulhattam átöltözni.
A strandról a vacsora helyszínére utaztunk, a kb. 6 km-re található Zalabérre. Az étkezésre aztán a Szent Antal Fogadóban került sor, ami elég impozánsnak tűnt. A bejárattal szemben egy hosszú asztal húzódott, a csapat nagy része oda is telepedett le. Nekem jobban tetszett az azzal szembeni, egymás mellett sorakozó négyes asztalok egyike, így ott foglaltam helyet testőreimmel együtt. Hozzánk aztán Misi is csatlakozott. Kicsit beszélgettünk, míg a zenekar rá nem zendített. Akkor ugyanis Misi táncra kért, és hát nem is utasíthattam vissza. Aztán a hülyeség is előkerült, hogy melyik főnöktől is kéne megszabadulni a Misi bácsi elintézi játék keretében. :) Mire kiveséztük a munka témát, tálalták is a vacsorát, ami rántott csirkemell volt rizzsel, pirított burgonyával és baconos-sajtos omlettel elegantosan prezentálva. Jó étvággyal be is vágtuk az adagot.
Vacsi után aztán megint kicsit beszélgettünk, hallgattuk a muzsikát és az ifjú tehetségeket, akiknek a vendéglő lehetőséget adott a szereplésre. Misit asztaltársaságunknál felváltotta Marika a Tb-ügyintézőnk, aki Dodival kezdett barátkozni. Desszertként még becsaptam egy somlói galust, amit gyorsan le is mozogtam, mert megint tánci következett Misivel, Petivel és Dodival felváltva.
Szépen ránk is esteledett. Negyed 11 körül szólt Misi, hogy lassan indulunk. Még kis kalandom is akadt, mert beragadt a csavaros zár az ajtón a mellékhelyiségben. Valószínű azért, mert valaki be akart nyitni, ez meg befeszült. Kis pánik után azért megoldottam a helyzetet a kilincs felfelé nyomásával. Hazafelé aztán elöl is foglaltunk helyet, Misi megnyugtatott, hogy az útirány ezúttal Noszlop lesz elsőként, ami persze logikusnak is tűnt, ha figyelembevesszük, hogy mindenkit haza szoktak szállítani. Útközben azért kaptunk még némi repicuccot is. Hazafelé a kivilágított sümegi várat is megtekinthettük, csodálatos látványt nyújtott, és főnök falujáról is megemlékeztünk. Dodi pedig Marikával haverkodott(én meg Petivel), be nem állt a szájuk egész úton. Tesó annyira belefeledkezett a hallgatásba, hogy ment volna tovább Ajkára. Nem észlelte nagyon, hogy beértünk Noszlopra, hamar-gyorsan én szedtem össze a három ülést elfoglaló cuccait, miközben navigáltam a buszt, hogy hol is tegyen le. Végülis jobbnak láttam, ha a buszmegállót jelölöm meg leszállóhelynek, az a legbiztonságosabb. :) Így szépen haza is érkeztünk fél 12 tájékában, őseink meg már vártak is.
Mindent összegezve remek kis móki volt, remélem, a szlovák út is élménydús lesz majd szeptemberben, melyről szintén olvashattok majd. :) Most zárom is bejegyzésem, mindenkinek minden jót! :)
