Üdv a kedves olvasóknak!
Halloween ünnepe. Ezek a kis tök lámpások eléggé tetszenek, itt a falunkban néhány háznál hagyomány is a készítése. Majd a gyerkőceimnek biztos csinálok magam is. :-P Ami viszont szomorúsággal tölt el, az az esedékes Mindenszentek. Bár azért én nemcsak ilyentájt látogatok ki a temetőbe, minden hónapban egy ízben. Mióta mama meghalt, azóta lett ilyen gyakoriságú a temetői menet.***
Amúgy ez a hónap se hozott semmi jelentőset. :-( Arra a bizonyos nagy, és szignifikáns eseményre még mindig várni kell. Az állástalanság nyomasztó problémája végig jelen volt, és itt, az írásaimban is mindig említésre került. Ez a négy hét pedig valóban érzelmi hullámvasutazást hozott emiatt legfőképp, és szerintem egy ideig még maradnak is a változó érzések. Illetve novemberben lehet, kiegészülnek újabbakkal. Ahogy mondani szoktam, rossz után következzék a jó! Vagy fordítva. :-) Október legnagyobb eredménye, hogy német tudásom iperedni látszik, és ennek apropóján egy régi családi konfliktus is apránként elsimul. De eléggé kivontam magam a társasági eseményekből (ez megintcsak rossz), úgyhogy novemberben kicsit lazítani kell. Továbbá pár kapcsolatot már rendezni kéne, és bulizni is jó volna. No meg ugye ez a nyelvvizsga hónapja is, amit kicsit várok, kicsit nem. Ezzel le is tudtam a hóértékelőt, meg a kitekintőt is. :-P
***
A napok amúgy nagyon egybefolytak, nagyjából mindennap ugyanarról szólt. Hétfőn a vasárnapi túránkat örökítettem meg, főzőcskéztem. Este pedig tanultam, mert megérkezett a nyelvvizsga-jelentkezést visszaigazoló e-mail is. Szóval most nincs visszaút, meg kell próbálni. :-P Ezúttal a szakszókincs elsajátítását tűztem ki célul a hétre. Ez volt az a nap, amikor szinte egész nap egyedül volt. Na, ez meglehetősen furcsa érzést kölcsönzött.
Kedd is izgalommentesen telt, tanulással előtérben. Örömmel állapíthattam meg, hogy a noszlopi-nagybogdányi buszöböl elkészült, és valóban kettő, azaz 2 percre helyezkedik el házunktól a váró. Majd kíváncsi is leszek, hányszor fogom lekésni a járatokat. Mindenesetre érdekes lesz a megszokott járástól eltérni. Ez amúgy zavart is okozott az emberek életében, hiszen nem volt senki biztos abban, hogy most az új, vagy a régi megálló üzemel-e. Szerdán még tartotta magát a semmiheznincskedvem hangulat, így inkább csak tanulgattam tovább a napi rituális feladatkörök mellett. Ekkor tudtam meg egy számomra nem túl kedvező információsort is, ami bőgicsélést eredményezett. Csak a kedvenc sorozatom újabb epizódja derített jobb kedvre kicsivel. Illetve ezt megelőzően Anita kedves szavai. :-P
Csütörtök aztán filozofálgatást hozott, majd délutánra feltöltöttem az elemeimet. Ezt a pörgést egyesek nem nézték túl jó szemmel ugyanakkor. No mindegy, ízlések és pofonok. :-) Szilvivel megkezdtem a békülési folyamatot, de többet egy ideig megint nem fogok tenni a viszony helyreállításáért. Talán még egy harmadik kísérlet belefér, de több nem. Csak Skorpiókkal ne kezdjen az ember, vagy hasonló makacsságú egyénekkel! :-P A lendületem ez nem csillapította, és a SzöSz kérdőívkitöltése pedig ismét jó érzéssel töltött el. Este aztán merengtem egy sort, és megizmosodott a gondolat, hogy novemberben min kell változtatni mindenképpen. Az elmúlt időszakban túlzottan körülbástyáztam magam könyvekkel, és sok volt a rosszkedv is, pedig végtelenül egyszerű lett volna tenni ellene.
Péntek. Melós nap volt. Rájöttem, nagyon szeretek főzőcskézni, meg új ételeket alkotni. Mondjuk nincs is annál nagyobb sikerélmény, amikor az ősök nekiesnek a kajának, és három pofára termelik önönmagukba a falatokat. :-) Így történt, hogy valami hirtelen nagy ötlettől vezérelve tócsit csináltam. Megdöbbentett, hogy ezt az ételt milyen sok névvel illetik: cicege, tócsni, lapcsánka, bere, bucimag, prósza, krupmlilángos, tisztviselő pecsenye, krumplibaba. Még annak előtte sose készítettem ilyet, így fogalmam sem volt, milyen állagúnak kell lennie, mennyi ideig kell sütni. Hát igen! Nagy lelkesedéssel tűrtem ugyanakkor, hogy a 9 órai kezdettől délután 2-ig a konyhában ténykedhettem. De ennek eredménye a többfogásos ebéd volt. :-P Aput pedig sikerült is megörvendeztetni a tócsival. A vége felé már egész mesterré váltam, és ekkor beiktathatódott egy kis csevej is. Ilyen aranyos bíztatást még sose kaptam: "hülyék ezek? Hogy Te nem kellesz nekik?" Tudniillik, valósággal szuggeráltam a telefont, hogy mehessek interjúra legalább. Anyától a pezsgőt elnyertem, mert előzőleg fogadtunk, hogy kapok-e levelet. Az nem érkezett, és mivel ezt a munkakört november 2-ától lehetett betölteni, ezért irányítódott figyelmem a sütésen és egyebeken kívül a mobilomra. Később persze rá kellett döbbennem, hogy a megadott időpont legkorábbi volt, és mivel Mindenszentek van, az emberek inkább arra koncentrálnak
. Szóval pár nap csúsztatás előfordulhat, bár erről az ügyintézős munkáról is letettem dacára annak, hogy tényleg minden feltételnek megfelelek. Erről jut eszembe, novemberben majd meglesem azt az állásbörzét is az egyetemen. Ezt ki is hagytam a bevezetőben vázolt kilátások közül. A kis bíztatás mellett jótanácsokat is kaptam, ettől még lelkesebb lettem. :-)Majd délután jött apu a hagyományos "5 perces munka" dologgal, amihez segítségem kérte. Ezúttal megúsztam szentségelés nélkül, és roppant jó hangulatban is tettünk-vettünk. Mire végeztünk a padlók méretrevágásával, meglepődve tapasztaltuk, hogy az apu által majdnem egy négyzetméternyinek becsült cicege bizony megfogyatkozott. :-D A mennyiséget nem sikerült eltalálnom már csütörtökön sem, és nálunk bevett szokás a másnapi finnyogás, ha maradék adódik. Most túlbecsültem az adagot, nem emlékeztem ugyanis, hogy ez valóban laktató étek. És anyának is rendkívül ízlett. Aki sokat dolgozik, az sokat is tud falni. :-P De egyáltalán nem bántam, tényleg hízelgő, amikor jóllakottan vigyorognak. A délutáni másik nagy kacagást eredményező eseménye az volt, amikor teával kínáltam a Kis családot. Anya és Dodi kapva kaptak rajta, így három adagot készítettem. Persze apu sem maradhatott ám ki, és naná, hogy a végén jött kuncsorogni. :-D Olyan édes volt, ahogy a bögre fülét szorította, és pislogott irányomba. Mint egy kis óvodás, a nézés meg kb. mint a Shrek-ből a Kandúré. :-D Vica óvónéni ellátja a családot minden jóval. Elmondhatatlanul várom már azt a pillanatot, amikor nagy vacsikat rendezhetek a saját kis lakomban, bár alighanem ezt már írogattam egypárszor!
Szombaton aztán kitört rajtam az alvási láz, ez pedig a helytelen életmódom miatt eshetett meg. Mert sokáig olvasgatok esténként, illetve gyakran felriadok, és nem nagyon tudok visszadurmolni. Idén már történt velem ilyen, hogy egyhuzamban több, mint 12 órát szundítottam. Na, a szendergésnek aztán az lett a vége, hogy Kis család igen-igen hiányolta az ebédet. Nem mintha valamit elcsuktam volna a férfinépek elől... :-) Megunva a nyaggatást, alkottam nekik ebédecskét, és egy rossz szavuk nem lehetett a továbbiakban. Délután anyának segítettem. Az pedig szokás szerint sok-sok röhejt hozott magával. Most koszorúkat kötöttünk, miután tavaly is nagy sikert arattunk velük ismerősi körben.
Így vállalkoztunk a tömegtermelésre, hiszen előkertünkben rendelkezésre állt a fő alapanyag is. Ismét egy Kis családi csapatmunka! :-P Közben azért a férfiak oda-odasereglettek kíváncsiskodni, vagy ellenőrzést tartani. Jelenlétükkel emelve a nem kevésbé szikrázó hangulatot. Ezentúl pedig a fenyőket tűlevelűeknek fogom hívni. :-) Apu után szabadon, és mert viccesnek találom. Még egy szó a redőny után, aminek elhangzásakor sírva röhögök. :-) Anya pedig igazán sokoldalú, és rettenetesen büszke vagyok rá! Meg a kis munkákra is.Este végre megejtettük a múlt héten elmaradt születésnapi köszöntést Feri bánál. Ilyen jól még sose éreztem magam nála. Pedig boncolgatott egy-két kényes témát, és most már megállapítható, hogy a "na Évi, mi a helyzet a gazdaságban?" kérdését felváltotta a "na Évi, mi a helyzet az álláspiacon?". Előadhattam kicsit negatív tapasztalataim, meg azt, hogy még most se bántam meg középsulis tanári pályafutásom nem vállalását. És úgy tűnt, Feri bának sincsenek offoló kommentjei ehhez, hiszen ő ezt csinálja nap, mint nap. A "póni" pedig nagy sikerrel itatódott be a szókincsébe. :-) Amúgy érdekes, hogy korosztályom inkább kritizál, míg az idősebbek ezzel ellentétben nem. Sok téma érintésre került, és tényleg nagyon szórakoztató volt az egész. Na jó, bevallom, kicsit sok volt a gyógynövényes itóka pezső kombó. :-) Remélem, mire legközelebb látogatást teszünk Feri bácsinál, már aktualitását fogja veszteni a munkára vonatkozó kérdése! Ebbe a napba lényegében ennyi fért, a temetőjárás és az azzal együtt járó lehangoltság vasárnapi mese már.
Innen fogom folytatni, ha jók lesztek, és vigyáztok magatokra! Mindenkinek mindenféle szépet!
