Üdv mindenkinek!
Miről is szólt az újabb tovarobogott hét? Egyértelműen kijelenthetem, hogy alapjaiban véve csak a német nyelvlecókról. :-P
No, a lényeget már közöltem, így lehet néhány olvasóm be is éri ennyivel. Azért mesélek tovább is. :-P
Vasárnapra vissza kell tekerintenem az idő kerekét. Megszokhattátok, hogy onnan folytatom, ahol befejezem az előző firkálmányomat. Szóval főzőcske után megtekintettem volna a következő F1-es futamot. Aztán valahogy jót szundikáltam inkább, nem igazán kötött le az eseménysor. Hát igen! Rá kellett döbbennem, hogy a szerdai kimaradozásoknak ára van, jelesül aluszékonyság az azt követő napokon. Előszeretettel hétvégén tartok nagy alvásokat, amikor a család egésze itthon tartózkodik, és nem feltétlenül kell főzőcskemókiznom, vagy nem kell a szokásos heti teendőimmel foglalkoznom. :-P Bár ekkor gondolkodtam el először, hogy mennyire érik meg nekem ezek a bulik...Tehát szundika után Dodinak segítkeztem pakolászni. Távozása után pedig apuval ténykedtünk a mamánál. És legalább megint megvolt a bicajtúra. :-) Majd következett a rituális értékelés anyával a heti eseményekről. Ezt mindig nagyon élvezem.
Géphez kerülvén aztán lebonyolítottam a nyelvvizsga-jelentkezést, és kitöltöttem egy nyelvsuli tesztjét. Az alapján pedig a középhaladó csoportba kerültem volna az induló tanfolyamon. Ezt a tesztet még megnézem a közeljövőben, mert elég hosszú volt, és a végén már csak poénból kattintgattam. Persze későre is járt. Azért örültem, hogy 50%-os teljesítményt produkáltam. Ezután pedig tv-nézés következett, nagy morgások közepette. Végre leadták a Keresztapa I. részét, ám elég későre időzítették a kezdést. Így aprócska dilemmám is adódott: film végignézés negyed 2-ig, és későbbi út Győrbe vs. nem végignézés, és korai busz. Döntési fa bontogatta rügyeit elmémben, és végül köztes megoldás született: megtekintettem a filmet, bár elég jól megtűzködték reklámokkal! És másnap a korai járattal mentem. Hangulatos volt így hétfő reggel összecihelődni, kicsit emlékeztetett az egész a régi időkre, amikor például az 5 órási busszal somfordáltam az órára. (Azért, hogy ne késsek el! Szilveszteres óráról elég gáz lett volna!) De tetszett az a reggelben, hogy anyával utazhatok egy darabon. :-P Igazából azért is maradtam ennél a busznál, mert az ügyintézivalóm Győrött negyed órát jelentett. Ismét bemerészkedtem az egyetemre. Az új bejárat és az új büfé tetszett. Láthattam, hogy nagy elánnal folynak a bővítési munkálatok. Bár azért az érdekelne, hogy egyes előadókban így mennyire hallhatóak bizonyos tanárok. A könyvtárban hamar végeztem, bár a kiszemelt-ajánlott német könyvet még mindig nem leltem fel. Helyette azonban lett 4 másik. Végül jött a szokásos procedúra, az újrabeiratkozás. És a hülye rendszer miatt apró cselt is be kellett vetnem. Remélem, nem lesz baj belőle! Marhaság az egész, hogy nem lehet átírni külső tagra az épp államvizsgára készülő egyedet, akkor nem szükségeltetett volna csalantusz. Hazafelé pedig örömre adott okot, hogy a tanárok még megismernek! :-) Illetve örültem a beszerzett könyveknek is, már a buszon bele is vetettem magam áttanulmányozásukba. Az a sok-sok szó, kifejezés, nyelvtan aggodalommal töltött el, bevallom. Ha pedig félek valamitől, akkor is alszom. Így a délután megint durmolással telt. De talán a csalódottság miatt is választottam a pihit, ugyanis még egy pályázatom bebukott. Sejtettem ezt, ám azért reménykedtem. Mivel mint tudjuk, a remény hal meg utoljára! Aztán este kezdett kibontakozni új hobbim, a németül történő levelezés. Kata tanárnőnek ezúton is boldog XXVII. szülinapot, és remélem, hogy ez a levelezés közelebb hoz minket megint! És ha már belelovaltam magam a németbe, akkor Anitának is e nyelven gyártottam a választ. Nem volt nagy kedvem kimozdulni már ekkor. Ugyanis ha megyek valahová, akkor tuti, hogy nem fogok után nyelvleckékkel foglalkozni, ami pedig eléggé hátrányos, lévén, hogy közelg az a vizsga, és a tudásom még nem vizsgabiztos. Így előre is bocsánat, ha a továbbiakban is lemondok rendezvényeket. Kedden szokásos reggeli ténykedések után németezés bonyolódott. Azt hiszem, ez a könyv telitalálat volt. Igaz, hogy full kezdő, de legalább alaposan megtanulhatok mindent. A nap is lényegében ezzel telt: vagy a nyelvtankönyvet bújtam, vagy pedig német e-mailecskéket gyártottam szigorúan Outlook-ból küldve. Mert hajlamos vagyok Gmail-chaten dumaszínházasdit rendezni...ami jelen esetben nem túl nyerő. Szerdán szintén a németé volt a prím a hagyományos napi teendők mellett, amelyek közé egy bankolást is be kellett iktatni. Meg is lepődtem az átutalás gyorsaságán! :-) Fellelkesülve ezen, meg iperedő német tudásomon fellelkesítettem Ádámot is. Ennek eredményeként átdumáltuk a munkaidejét. :-D Majd kicsit sokára, de eldöntöttem, hogy ez a szerda is rendhagyó lesz, és idehaza töltöm. Korai alvási kísérletem hamar szertefoszlott, mert belefeledkeztem ezúttal a mondandóm helyett, és a változatosság kedvéért, a germán grammatika gyönyöreibe. :-) No jó, azért színt vallok: kicsit hiányzott a buli feeling!
Csütörtök kissé morgósra, és egyesek szerint sértődékenyre sikeredett. Mondjuk azért némi igazam ismét csak van abban a kérdésben, hogy ha valaki akar találkozni valakivel, akkor nem vétóz meg minden egyes kitalált időpontot. Azt is kissé nehezen hiszem el, hogy minden egyes hétvégén fáradt legyen valaki, annak tetejében különösen nem, ha bizonyos tervezett eseményekre azért el tud menni! A győri gaz-D-Ász móki nem tervezett akkor?! Szóval szerintem Szilnek akkor sincs igaza teljes mértékben! Csak abban, hogy kicsit előbb is intézhetném ezeket a meghívásokat. Amúgy meg mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen! És ha valóban fontosak lennénk, akkor megadott volna egy időpontot Ő maga, és a két rugalmasabb alakítaná akkor ehhez a programját! No mindegy, leírtam, mert bánt(ottak) a szavai! Majd megmutatom Neki, hogy hogy lehet munka mellett is jó időbeosztással mindent megvalósítani, amit szeretnénk!!!! Egyszer csak összejön! :-P Attól függetlenül ez az összezörrenés megbélyegezte a napom, és lehet, emiatt is lettem hamar besértődős aznap. Kicsit jobb kedvre derített a gyönyörűséges napfény, amely visszaidézte a nyarat. Ki is vonultam cuccusaimmal sütettni magam a napom, miután Ádámmal belefogtunk a csendkirályos játékba. :-D Talán jobb is, mert mesemondásban eléggé jó vagyok! :-) Így aztán haladgattam tovább a nyelvleckékben. Este pedig a Fábry-show rituális megnézése helyett bedőltem az ágyikóba.
Péntek volt a hét legjellegtelenebb napja. Kissé eldurmoltam reggel, ami azért nem annyira csoda, mert az előző napokon egy óráig is fennmaradtam. Ráreppentem az álláskeresésre és a németre. Utóbbira azért, mert eldöntöttem, hogy hétvégére végezni kell a 20 leckéből álló könyvvel. Meg ugye tempósan közelít a nyelvvizsga egyrészt, másrészt pedig talán több álláslehetőség nyílik meg megfelelő tudással. :-P És rettenetesen vártam haza azért Dodit. Hát igen! Egyszer őrülten hiányzik, egyszer meg ki tudnám nyiskárolni...Még egy ember van, akivel kapcsolatban hasonlót érzek. :-) Miután hazajött Dodi, suttyongatás következett, és poénhegyek gyártása. Ennek egy jele volt a táncjelenet videón történő rögzítése. :-) Amit lehet feltöltök, lehet nem. Lehet, csak a youtube-on lesz lekövethető...:-) Aztán akkor mondjátok, hogy nem csillag született! :-D
Sajna ekkor vált nyilvánvalóvá az a tény is, hogy laptopjának adaptere Murphy törvényének áldozatává vált (=ami elromolhat, az el is romlik). Így ismételten osztoztunk a gépen. Hárman is. :-) Én ücsörögtem itt legkevesebbet ezúttal, mert Született feleségek után már nem volt egy nagy kedvem visszajönni és monitort bámulni. Persze aludni se tudtam valamiért. Így brainstorming zajlott.
Szombat volt a heti játéknap. Bár azért tanultunk is Dodival. Igen sajátosan. Bár a módszer nálam anno első osztályos korában nagyon hatásosnak bizonyult. Édesanya odaült mellém, és gyakoroltatta a pontok négyzetrács közepére történő elhelyezését.
Mondani se kell, az mindenhova esett, csak középre nem, és minden volt bunkótól elkezdve karikáig minden, csak sima, egyszerű pötty nem. De az, hogy addig nem hagyott békét, amíg nem ment, éreztette hatását később. Mert mindent igyekszem a tőlem telhető legjobban csinálni. És csinálni! :-P Most Dodival valami hasonlót mímeltünk, egész egyszerűen lecsüccsentünk az előszobában mindketten, Ő hőáramlástanra készült, én meg németre. A tanulás végeztével pedig kikérdeztem az elsajátított ismereteket. Duplán, mert este újra. Ezzel letudtam a tanárkodást is. :-) Majd kártyáztunk, marokkóztunk, dominóztunk estébe nyúlóan. Bár mindenben csak tapasztalatot sikerült nyerni, azért jókat röhögtünk közben. Anya komolyabb hangvételű eszmefuttatását viszont némán hallgattuk végig, mely majdnem lezárta a napot. Este még állást lestem, találtam is, és pályáztam is. Fejleményeket várok. Mindent összegezve, kellemes kis napocska volt a szombati.
Most megint vasárnap. Németből még hátravan 3 lecke. Inkább szeretnék alapos tudást, mint hamar-gyorsan, felibe-harmadába átrágott nyelvtani egységeket. De talán sikerül megvalósítani előzetes célkitűzésem, és ma a végére jutni. Úgyhogy most zárom sorocskáim, esemény úgyse történt, csak a szokásos metódusok. Bocsánat, ha ez a bejegyzés kicsi unalmasra sikeredett. Képeknek is kissé híjján vagyok, még az előzőekhez is kéne feltöltenem néhányat, ám ennek jelenleg technikai akadályai vannak. :-S Türelmeteket kérném ezügyileg!
A hétre kívánok mindenkinek meseszépeket, és sok-sok vidámságot! Na, pá aranyoskáim, én most balra el! :-)
No, a lényeget már közöltem, így lehet néhány olvasóm be is éri ennyivel. Azért mesélek tovább is. :-P Vasárnapra vissza kell tekerintenem az idő kerekét. Megszokhattátok, hogy onnan folytatom, ahol befejezem az előző firkálmányomat. Szóval főzőcske után megtekintettem volna a következő F1-es futamot. Aztán valahogy jót szundikáltam inkább, nem igazán kötött le az eseménysor. Hát igen! Rá kellett döbbennem, hogy a szerdai kimaradozásoknak ára van, jelesül aluszékonyság az azt követő napokon. Előszeretettel hétvégén tartok nagy alvásokat, amikor a család egésze itthon tartózkodik, és nem feltétlenül kell főzőcskemókiznom, vagy nem kell a szokásos heti teendőimmel foglalkoznom. :-P Bár ekkor gondolkodtam el először, hogy mennyire érik meg nekem ezek a bulik...Tehát szundika után Dodinak segítkeztem pakolászni. Távozása után pedig apuval ténykedtünk a mamánál. És legalább megint megvolt a bicajtúra. :-) Majd következett a rituális értékelés anyával a heti eseményekről. Ezt mindig nagyon élvezem.
Géphez kerülvén aztán lebonyolítottam a nyelvvizsga-jelentkezést, és kitöltöttem egy nyelvsuli tesztjét. Az alapján pedig a középhaladó csoportba kerültem volna az induló tanfolyamon. Ezt a tesztet még megnézem a közeljövőben, mert elég hosszú volt, és a végén már csak poénból kattintgattam. Persze későre is járt. Azért örültem, hogy 50%-os teljesítményt produkáltam. Ezután pedig tv-nézés következett, nagy morgások közepette. Végre leadták a Keresztapa I. részét, ám elég későre időzítették a kezdést. Így aprócska dilemmám is adódott: film végignézés negyed 2-ig, és későbbi út Győrbe vs. nem végignézés, és korai busz. Döntési fa bontogatta rügyeit elmémben, és végül köztes megoldás született: megtekintettem a filmet, bár elég jól megtűzködték reklámokkal! És másnap a korai járattal mentem. Hangulatos volt így hétfő reggel összecihelődni, kicsit emlékeztetett az egész a régi időkre, amikor például az 5 órási busszal somfordáltam az órára. (Azért, hogy ne késsek el! Szilveszteres óráról elég gáz lett volna!) De tetszett az a reggelben, hogy anyával utazhatok egy darabon. :-P Igazából azért is maradtam ennél a busznál, mert az ügyintézivalóm Győrött negyed órát jelentett. Ismét bemerészkedtem az egyetemre. Az új bejárat és az új büfé tetszett. Láthattam, hogy nagy elánnal folynak a bővítési munkálatok. Bár azért az érdekelne, hogy egyes előadókban így mennyire hallhatóak bizonyos tanárok. A könyvtárban hamar végeztem, bár a kiszemelt-ajánlott német könyvet még mindig nem leltem fel. Helyette azonban lett 4 másik. Végül jött a szokásos procedúra, az újrabeiratkozás. És a hülye rendszer miatt apró cselt is be kellett vetnem. Remélem, nem lesz baj belőle! Marhaság az egész, hogy nem lehet átírni külső tagra az épp államvizsgára készülő egyedet, akkor nem szükségeltetett volna csalantusz. Hazafelé pedig örömre adott okot, hogy a tanárok még megismernek! :-) Illetve örültem a beszerzett könyveknek is, már a buszon bele is vetettem magam áttanulmányozásukba. Az a sok-sok szó, kifejezés, nyelvtan aggodalommal töltött el, bevallom. Ha pedig félek valamitől, akkor is alszom. Így a délután megint durmolással telt. De talán a csalódottság miatt is választottam a pihit, ugyanis még egy pályázatom bebukott. Sejtettem ezt, ám azért reménykedtem. Mivel mint tudjuk, a remény hal meg utoljára! Aztán este kezdett kibontakozni új hobbim, a németül történő levelezés. Kata tanárnőnek ezúton is boldog XXVII. szülinapot, és remélem, hogy ez a levelezés közelebb hoz minket megint! És ha már belelovaltam magam a németbe, akkor Anitának is e nyelven gyártottam a választ. Nem volt nagy kedvem kimozdulni már ekkor. Ugyanis ha megyek valahová, akkor tuti, hogy nem fogok után nyelvleckékkel foglalkozni, ami pedig eléggé hátrányos, lévén, hogy közelg az a vizsga, és a tudásom még nem vizsgabiztos. Így előre is bocsánat, ha a továbbiakban is lemondok rendezvényeket. Kedden szokásos reggeli ténykedések után németezés bonyolódott. Azt hiszem, ez a könyv telitalálat volt. Igaz, hogy full kezdő, de legalább alaposan megtanulhatok mindent. A nap is lényegében ezzel telt: vagy a nyelvtankönyvet bújtam, vagy pedig német e-mailecskéket gyártottam szigorúan Outlook-ból küldve. Mert hajlamos vagyok Gmail-chaten dumaszínházasdit rendezni...ami jelen esetben nem túl nyerő. Szerdán szintén a németé volt a prím a hagyományos napi teendők mellett, amelyek közé egy bankolást is be kellett iktatni. Meg is lepődtem az átutalás gyorsaságán! :-) Fellelkesülve ezen, meg iperedő német tudásomon fellelkesítettem Ádámot is. Ennek eredményeként átdumáltuk a munkaidejét. :-D Majd kicsit sokára, de eldöntöttem, hogy ez a szerda is rendhagyó lesz, és idehaza töltöm. Korai alvási kísérletem hamar szertefoszlott, mert belefeledkeztem ezúttal a mondandóm helyett, és a változatosság kedvéért, a germán grammatika gyönyöreibe. :-) No jó, azért színt vallok: kicsit hiányzott a buli feeling!
Csütörtök kissé morgósra, és egyesek szerint sértődékenyre sikeredett. Mondjuk azért némi igazam ismét csak van abban a kérdésben, hogy ha valaki akar találkozni valakivel, akkor nem vétóz meg minden egyes kitalált időpontot. Azt is kissé nehezen hiszem el, hogy minden egyes hétvégén fáradt legyen valaki, annak tetejében különösen nem, ha bizonyos tervezett eseményekre azért el tud menni! A győri gaz-D-Ász móki nem tervezett akkor?! Szóval szerintem Szilnek akkor sincs igaza teljes mértékben! Csak abban, hogy kicsit előbb is intézhetném ezeket a meghívásokat. Amúgy meg mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen! És ha valóban fontosak lennénk, akkor megadott volna egy időpontot Ő maga, és a két rugalmasabb alakítaná akkor ehhez a programját! No mindegy, leírtam, mert bánt(ottak) a szavai! Majd megmutatom Neki, hogy hogy lehet munka mellett is jó időbeosztással mindent megvalósítani, amit szeretnénk!!!! Egyszer csak összejön! :-P Attól függetlenül ez az összezörrenés megbélyegezte a napom, és lehet, emiatt is lettem hamar besértődős aznap. Kicsit jobb kedvre derített a gyönyörűséges napfény, amely visszaidézte a nyarat. Ki is vonultam cuccusaimmal sütettni magam a napom, miután Ádámmal belefogtunk a csendkirályos játékba. :-D Talán jobb is, mert mesemondásban eléggé jó vagyok! :-) Így aztán haladgattam tovább a nyelvleckékben. Este pedig a Fábry-show rituális megnézése helyett bedőltem az ágyikóba.
Péntek volt a hét legjellegtelenebb napja. Kissé eldurmoltam reggel, ami azért nem annyira csoda, mert az előző napokon egy óráig is fennmaradtam. Ráreppentem az álláskeresésre és a németre. Utóbbira azért, mert eldöntöttem, hogy hétvégére végezni kell a 20 leckéből álló könyvvel. Meg ugye tempósan közelít a nyelvvizsga egyrészt, másrészt pedig talán több álláslehetőség nyílik meg megfelelő tudással. :-P És rettenetesen vártam haza azért Dodit. Hát igen! Egyszer őrülten hiányzik, egyszer meg ki tudnám nyiskárolni...Még egy ember van, akivel kapcsolatban hasonlót érzek. :-) Miután hazajött Dodi, suttyongatás következett, és poénhegyek gyártása. Ennek egy jele volt a táncjelenet videón történő rögzítése. :-) Amit lehet feltöltök, lehet nem. Lehet, csak a youtube-on lesz lekövethető...:-) Aztán akkor mondjátok, hogy nem csillag született! :-D
Sajna ekkor vált nyilvánvalóvá az a tény is, hogy laptopjának adaptere Murphy törvényének áldozatává vált (=ami elromolhat, az el is romlik). Így ismételten osztoztunk a gépen. Hárman is. :-) Én ücsörögtem itt legkevesebbet ezúttal, mert Született feleségek után már nem volt egy nagy kedvem visszajönni és monitort bámulni. Persze aludni se tudtam valamiért. Így brainstorming zajlott.
Szombat volt a heti játéknap. Bár azért tanultunk is Dodival. Igen sajátosan. Bár a módszer nálam anno első osztályos korában nagyon hatásosnak bizonyult. Édesanya odaült mellém, és gyakoroltatta a pontok négyzetrács közepére történő elhelyezését.
Mondani se kell, az mindenhova esett, csak középre nem, és minden volt bunkótól elkezdve karikáig minden, csak sima, egyszerű pötty nem. De az, hogy addig nem hagyott békét, amíg nem ment, éreztette hatását később. Mert mindent igyekszem a tőlem telhető legjobban csinálni. És csinálni! :-P Most Dodival valami hasonlót mímeltünk, egész egyszerűen lecsüccsentünk az előszobában mindketten, Ő hőáramlástanra készült, én meg németre. A tanulás végeztével pedig kikérdeztem az elsajátított ismereteket. Duplán, mert este újra. Ezzel letudtam a tanárkodást is. :-) Majd kártyáztunk, marokkóztunk, dominóztunk estébe nyúlóan. Bár mindenben csak tapasztalatot sikerült nyerni, azért jókat röhögtünk közben. Anya komolyabb hangvételű eszmefuttatását viszont némán hallgattuk végig, mely majdnem lezárta a napot. Este még állást lestem, találtam is, és pályáztam is. Fejleményeket várok. Mindent összegezve, kellemes kis napocska volt a szombati.Most megint vasárnap. Németből még hátravan 3 lecke. Inkább szeretnék alapos tudást, mint hamar-gyorsan, felibe-harmadába átrágott nyelvtani egységeket. De talán sikerül megvalósítani előzetes célkitűzésem, és ma a végére jutni. Úgyhogy most zárom sorocskáim, esemény úgyse történt, csak a szokásos metódusok. Bocsánat, ha ez a bejegyzés kicsi unalmasra sikeredett. Képeknek is kissé híjján vagyok, még az előzőekhez is kéne feltöltenem néhányat, ám ennek jelenleg technikai akadályai vannak. :-S Türelmeteket kérném ezügyileg!
A hétre kívánok mindenkinek meseszépeket, és sok-sok vidámságot! Na, pá aranyoskáim, én most balra el! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése