Flamme und Feuer! :-)

Üdv mindenkinek!

Újra itt. :-) Az elmúlt héten vasárnap este toltam félre a klaviatúrát. Bár az nem jelentette azt teljes mértékben, hogy nem voltam on-lány. Igaz, ami igaz, Dodi elmenetele után bevackondíroztam magam a szobájába egy rakat német könyvvel, hogy nyugodtan semmi által nem kísértve átbograszhássam. A terveim ugyanis nem szeretem átírni, még ha néha szükséges is. Szóval sikerült is véghezvinnem, amit szándékoztam, azaz átrágtam a nyelvtant. Majd hódoltam szokásos vasárnap esti youtube-on klipplesős tevékenységemnek, míg nem felrémlett, hogy vasárnap van, és adják a Keresztapa II-t. Dodi pedig megkért, hogy rögzítsem videón is a filmet, mivel az ő verziójában lemaradt az olasz szöveg feliratozása. No, és a klasszika azért bővelkedik ilyenekben... :-) A vasárnap tehát a rituális filmnézéssel ért véget. Mondani se kell, hogy mindig a legizgibb részeket abriktolták szét reklámokkal. :-S Kereskedelmi tévék...Fújjj! Helyenként már gyufaszálakkal kellett kitámasztanom az álomtól el-elnehezülő pilláim, de mivel hosszú filmről esett szó, és nem bíztam a videóban teljes mértékben, végignéztem. Így most már mondhatom, hogy ezt a klasszikust is láttam: I-II-t tévében, III-t DVD-n. Valószínű, utóbbit majd megtekintem mégegyszer, mivel vasárnap meg az lesz műsoron. :-) Ennek a kis éjszakás műszaknak köszönhetően nem igazán pihentem ki magam. Sebaj, Tóbiás! :-) Nagyon nem is voltam aktív ténykedéseket illetően. Állásportálokat vizslattam, és németeztem tovább. Tanárnénim nagyon komolyan gondolja az online tanulást, bár tetszik is a dolog! :-) Bár a hibák borzasztóan frusztrálnak! És rendszeresen idegesítem (?) a környezetem (Anita, Csillu, Ádám) a javítással. Mert rendszeresen előfordul, hogy lehagyok ragokat, rosszul ragozok, a német mondat kötött szórendjét kötetlenné teszem, és keverem az igeidőket=magyarul is múlt idő, és teszem jelen időbe :S). Úgyhogy figyelmetlenke vagyok szokás szerint. Bár úgy érzem, teljesen pillanatnyi hangulattól függ, milyen hibákat vétek. Azt mondjuk nem tudom, miért zavarnak az átlagosnál jobban a hibák, hiszen angolból se tökéletes mindig minden. Talán a maximalista lét miatt, hogy a nemrég említett személyeknek olyan jól megy, nekem meg nem! Pár anya-beszólás, és idétlen teszt (hogy látod a jövőben ezt-azt-amazt) megszilárdította jókedvem. De libbenjünk is tovább egy napocskával!

Kedd. A nap, ami úgy indult, mint a többi... :-) Már a reggeli (paraszt) felkeléskor érdekes előérzetekkel rendelkeztem. Ablakomon kitekintve is érzékeltem, hogy odakinn ezerrel tombolt megint a szélvihar, amely hétfő este már ízelítőt adott magából. Ezzel nagyon nem is foglalkoztam utána, pedig... Konyhaművészetem új irányvonalat vett, teret adtam kísérletező énemnek, hogy a lehető legpikánsabb ízvilágot alakítsam ki. Egyszercsak valamiért besomfiztam őseim szobájába. És meglepődve tapasztaltam, hogy az árnyékoló bizony leszaladt teljesen. Úgy elmorfondírozgattam, melyik búza ős volt, aki totál lehúzta, vagy egyáltalán, hogy hogy tudta ezt így megoldani?! Majd észleltem, hogy egy darabka hiányzik is a rolóból, továbbá, hogy az egészet alig tartja valami a tokjában. Ezek eléggé gyérus konstrukciók úgy alapból is (24 éve is azok voltak), és ilyen szélviharos esetekben rendszeresen módot adnak Isten nevének hiába vételére a szerelés közben. Most egyedül kellett reparálással foganatoskodnom ezer kilométer sebességű ellenorkánban. Végülis nyugodtan vettem tudomásul a tényt, hogy egyszer végre önállóan visszaillesztettem a tokmányba, úgyhogy nekiálltam német nyelvtani összefoglaló táblázatokat gyártani. Hirtelen nagy csattanásra lettem figyelmes. A szél egész egyszerűen kitépte a vélhetően nem tökéletesen visszabűvészkedett redőny jelentős részét. Belekaphatott abba a hiányzó darabkába, és vitte az egészet. :-S Az előkertből hurcoltam befelé a rolónkat. Eközben az új buszmegállón dolgozó munkások ki is röhögtek. Mondjuk lehet vicces is volt kívülről, hogy hozom be az elemet, közben meg a Chappy kutya trappol rajtam. Felettébb bosszantott a redőnytől történő megszabadulási történet. Na, aztán őseim élcelődtek is rajta, mivel azt hitték, mérgemben én szakajtottam két részre az árnyékolót. :-) Jót derültünk az egészen, és odáig jutottunk, hogy még most is kacarászok, ha a redőny szót emlegeti valakit. Apu szerint visszaszerelhető az egész, bár szerintem ez végtelen időkig el lesz napolva. Így mondjuk olyan probléma sincs, hogy fel-, vagy lehúzzák. Maximum nosztalgiából lehet megközelíteni a redőnyhúzó zsinórt. :-) Aznap aztán tovább folyt a vidámkodás, élvezet volt cukkolni a két redőnyhúzkodó lakótársat. :-) Egy picuri retró számnak pedig különösen örültem, nagyon illett az akkori nagy hahotákhoz! Meg amúgy is retrómániás vagyok. :-)
Tetszett a dolog, dacára arra, hogy nem igazán csípem, ha valaki youtube-linkeket küldezget. (Hmmm...ha már itt tartunk, lehet a gépről már ideje lenne CD-re áttranszporálni a zenéket, mert csak rendkívüli esetekben hallgatok vinyóról musik-ot). Most viszont telitalálat volt. Egyszer majd kaptok egy válogatást a kedvenc zenéiből is. :-) És közben a redőny-újrahasznosítási módozatok is kitörpölődtek. Hülyébbnél hülyébb megoldások jöttek elő, csoda, ha igen jól szórakoztam? :-) De továbbiakat szívesen veszek ám! Egy dolog miatt riadtam meg eléggé, az pedig a szomszéd árokparton talált világháborús lövedék volt. Élesített cuccról volt szó. Annak azért örültem, hogy a buszmegálló közelebb kerül otthonunkhoz. A több, mint átlagos jókedvet sikerült átmenekíteni a szerdai napra is. Szerda. A nagy dilemma napja újabban: este menni vagy nem menni bulizni. Dodi igen csábítgatott még hétvégén egy olyan múltidézős mókira. Végül aztán a tagadás szelleme győzött, abban a hideg időben inkább az otthont választottam. Ja, mert időközben beindult a fűtési szezon is. Meglepő, hogy abban a szélben sikerült 24 fokot elérni! Így aztán megint itthon töltöttem ezt a szerdát is. Békés németezés zajlott a szinte egész napos főzőcske programpont mellett, minden napra jut egy válaszlevél a tanárnénimnek. Köszönet amúgy a javító-csapatnak! :-)
Csütörtökön is tartott a "Flamme und Feuer" állapot (=lelkes) Bár napcsoka nem igazán kezdődött jól, édesanya már rég keltett. És ha más szóbakerült: ehelyütt is boldog szüli- és névnapot kívánok anyácskának! A szó elszáll, az írás megmarad! :-) Délelőtt annak kielemezgetése került terítékre, hogy úgyse fogja senki sem felköszönteni, pedig két kedves szó azért sokat tud dobni a dobókockán. Erről az érzésről már nyenyergtem én is, meg még szerintem fogok is, úgyhogy átéreztem a problémácskát. Mivel délután ment munkába, és útbaesett a posta, így fel tudta adni újabb és újabb pályázataim. Ha 4x dobják vissza valahonnan doksimjaim, megpróbálom ötödször is. Mert makacs vagyok! :-P Aztán a délután során nekiveselkedtem pár szövegértéses feladatnak. Ám ekkor konstatálódott, hogy a beírt megoldások miatt leginkább az újragépelés ösztönözne a gyakorlásra. Így ezzel foglalkoztam leginkább. No, meg a vizsgás CD hallgatásával. A türingiai tájnyelv igazán lebilincselő, bár nekem még kissé tempós. :-)
Péntek se tartogatott nagy izgalmakat. Kivéve, hogy végre elszállították innét a talált gránátot. Délután apunak segítettem tetőt javítani, ami nem épp "10 perces munka" volt. De ezt már igazán megszokhattam tőle. :-) Dodi is hazaérkezett a szokott 4 órási időpontban. Vele együtt érkeztek drága jó keresztszüléim. Chappit sikerült elcsuknom, mikor is kikristályosodott, hogy csak villámlátogatnak. Anyát akarták volna köszönteni. Aki persze nem tanyázott ezidőtájt idehaza, lévén, hogy délutános újfennt. Majd talán vasárnap! Dodival ezután jött a rituális kivel-mitörtént megbeszélése. Közben apu is megszaladt, osztva a holnapi munkát azon nyomban. Ez most tuti nem 10 minutomos, viszont fát akkor is be kell termelni, mert fűtési időszak van! A délután-este a nagy hülyülésekről szólt. Jelenleg blogencsírásos sorszaporítás mellett itt idétlenkedek South-parkos énem megteremtésével. :) Pont egy ilyenre vágytam! Remek illusztrációként fog szolgálni. Dávidnak pedig köszönet a mókamesterségért!
Napi hülyeség is letudva, meg a heti hogyvolt rész is. Rendhagyó módon most be is fejezem, csodaszép hétvégét kívánok! Továbbiakkal majd egy következő bejegyzésben jövök! Innikomananiko mananarej addig is! :-D