2 hét eseményeiről röviden csak

Üdvözlet mindenkinek!

Elég rég koptattam a billentyűzetet blogbejegyzés kapcsán. Hiába...az időhiány állandósult. És még nincs is vizsgaidőszak!
Mi is történt az elmúlt két hétben? Igazán semmi említésreméltó esemény.
Március utolsó előtti hete az esettanulmány jegyében bonyolódott ismételten. A feladat eléggé komplex jellegű volt ismét, és kicsit el is vesztem benne. Még jó, hogy csapatmunkában kellett megoldani, ahol az összejövetelelt ismét élveztem. :-) Tetszett még a Hófehérke szerepkör is a Víztorony utcában. A hetet feldobta a szerdai bulit, amire ruhatárújítással is készültem. :-) Akkor gépész szakestet is jelentett a mókulás. És egyben imádott Dodeszem névnapjának tisztes megünneplését. Legalábbis terv szinten. Ám mint minden tervet felülírt a realitás sajnos. Gyakorlatilag egy csocsót erejéig voltam öcsém társaságában, aztán elváltak útjaink. Bár reméltem, hogy azért csatlakozik a gazdászokhoz...Ez nem történt meg teljes mértékben, és inkább csak lézengett sajnos. Nem csodálom, hogy az önfeledt mókázás helyett inkább a hazamenést választotta. Én viszont jól éreztem magam, főleg, miután két gépészlegényke jól megtáncoltatott. :-P Az este szokás szerint a Laposon ért véget, ahol persze tömeg volt, így csak egy órát töltöttem ott. Akkor épp kíséret nélkül. Ismét megállapíthattam, hogy Bridge-ben jobb hangulat uralkodott. 3 óra tájékában pedig eluntam az egészet, és az ágyikót választottam. Másnap persze ismét konzultálás...ami azért egész jól sikerült, tekintve, hogy megint letolásra számítottam. Azon a csütörtök délután esettanulmány és prezentációkészítés volt a további feladat a pihenés mellett. Illetve névnapozás, amit kihagytam előbbiek miatt. Bár legalább Feri bá nem nyaggatott az univerzális "van egy közgazdászunk, majd kifejti a véleményét a gazdaságról" résszel. :-) Csapattársaim magamra hagytak, ami egyfelől jó érzés is (mert valószínűsíthetően megbíznak bennem), másrészt viszont rossz (mert mégiscsak csapat, és mert most nem láttam át a dolgokat). Pénteken aztán előadhattam, azt élveztem ismét, mert a megoldásunkban volt egyediség jócskán. Az sem bosszantott akkor különösebben, hogy az előadási sorrend megváltozott, és utolsók közt kerültem sorra, mikor a békés lelépést tervezgettem...no, nem lazsálás, és előbb hazajövést! Könyvtári kutatómunkát!
A hétvége ismét hipersebesen elszáguldott, filmet néztünk Dodesszel, illetve főzőcskéztem Neki. Aztán vasárnap pedig sokat szkenneltem, mert ha valamit megígérek, azt szeretem teljesíteni is. De valahogy nagyon jó hangulatban telt az a nap - a megfázás elllenére is. Adott volt egy jó társaság! Így már alig várom az április végi gazdászbált! :-)
Március utolsó teljes hete majdnem totális szabadságot biztosított. Hétfőn és pénteken kellett suliba menni, többi nap nem. Hétfő...amikor is leépülés bonyolódik számvitel órán 30 percet követően...most mondjuk csak a zh-s jegyzetkuncsor miatt mentem amúgy is a campus területére. Magasy tanár urat idézve: "Úristen! Hogy leszek én ebből kettes?!" Késő este értem haza, mikor is az előre elgondolt tanulás helyett inkább csak a szakdogámat csinosítgattam. Kedd és szerda a tanulásról szólt lényegében. Délelőtt MŰvészkedés, este tanulás a pénteki zh-ra. Csütörtökön csak szakdogát írtam, és a többieket abajgattam, hogy miért nem tanulnak. :-) A zárthelyiről nem emlékeznék meg, mert nem ér annyit. Jó volt hazaérni! Dodesz finom palacsintáját befalni! Nyámm-nyámm. Gratu hozzá e helyütt is! :-)
És most megint ott tartunk, hogy hétvége. Ugye milyen gyorsan telnek a napok? :-) Szombaton reggel korán kelés, Forma-1 lesés. Mert végre elindult a 60. évad! És összességében is egész tevékeny napot zártam mindenféle tekintetben. És örültem Nándi öcsi látogatásának is, aki vélhetően eléggé lefáradt nap végére, nem semmi túrát tett! Roppant fellelkesített az a gyakorlati lehetőség is, amire MŰvészkedés közben bukkantam. Rögtön meg is pályáztam. Hmmm...és nem bánnám, ha végre összejönne!!!!
Máris elérkezett a hét utsó napja, a mai. Amikor is órát kellett átállítani. Furcsa is még, kell egy hét, mire megszokom. Mivel a Bibliában is az áll, hogy az "Úr napját szenteld meg!", így gyakorlatilag ezt is tettem: pihenés, tv, majd filmnézés.
S hogy milyen kilátások várhatóak jövő hétre? Mindenekelőtt, egy esettan, az utolsó. Annyira nem állunk rosszul pontokat tekintve: 54/60. Szakdoga lesz még minden mennyiségben, mert úgy vélem, szoros lesz így is a vége, és kapkodós. :S Szerdán azért buli, csütörtökön a szokásos konzultáció, pénteken pedig prezentáció! Ez lehet mind unalmasnak tűnhet külső szemlélőnek, pedig mozgalmas ám. :-P Csak ahogy Dodi szokta mondani: "ezt át kell élni".
Most zárom is soraim, legyetek jók, és mindig vidámak!

Március 2. hetéről - a tanulás jegyében

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Újabb hetet tudhatunk magunk mögött, így hát következzék jó szokás szerint az értékelése. Csapjunk is bele a lecsóba!
Héftő, az események sodrásának kezdete. Délelőtti hosszúra nyúlt a szundika ismét, így az eltervezett dolgokkal nem haladtam abban az iramban, ahogy azt kellett volna. De sebaj, Tóbiás! :-) Óra előtt "összefutottam kis gazdászékkal", Timivel és Julcsival, akivel lefixáltuk a makroökonómia pluszgyakorlat időpontját.
Számvitel órán már megint kb. 30 perc után elvesztettem a fonalat, eléggé erőltetett menet lesz a későbbiekben emiatt. Bár ezen most még nem parázok. Aztán levezetésnek könyvtáraztam. Ott pedig mindig repül az idő, vagy az 1 óra kevés jegyzetelgetésre. Az utolsó busszal hagytam el a várost. Idehaza kellemes estét töltött együtt a kis-család (Dodi hiányzott), jót beszélgettünk vacsi közben. Az est további részében alkottam a szakdogát tovább, és szokás szerint későn tértem nyugovóra.
Kedd délelőtt megint későn ébredtem, bár legalább kipihenten. :-) Postai ügyintézést követően stratégiai menedzsment következett, ahol jól szórakoztam Évivel. Végre egy óra, amin van hangulat! :-) Ezt követően ismét könyvtáraztam, de még mindig nem végeztem a dolgokkal. Itthon pedig folytattam a Mű írását, lassan, ám biztosan haladtam. A közbeni szokásos esti msnelést pedig a Született feleségek legújabb évadjának megtekintése szakította meg. Jók lesznek az új részek, kíváncsian várom a folytatást!
Szerda. A dilemmák napja. Délutánra már fix volt a program Julcsival. A kérdés az este volt: menjek vagy ne menjek bulizni?! Hát...ennél nagyobb problémám sose legyen! :-D Julcsival nagyon élvezetes volt tanulni. Ő nagyon szorgalmas lányzó, és okos is. Lakótársa szintén aranyos. És mint tudjuk, jó társaságban még jobban repül az idő...szintre észrevehetetlenül eltelt két óra. De tanultunk, nemcsak csacsogtunk!!! GDP számítás, deflátor, majd váltásképp hipotézisvizsgálat (statisztika). Remélem, tényleg hasznos volt az összejövetel, és meglesz az a megajánlott jegy! A hazaút kellemesen telt, eldöntöttem közben, hogy kell egy szerda este otthon is. Már azt se tudom, milyen az! :-D Azért jólesett, hogy Stoki rámírt, mi lesz, csatlakozom-e csapatához, ávágy nem. Mint utóbb kiderült, Dodi is hiányolt. Roppant hízelgő! Szóval alkotásra használtam a szerdát is, alakult a Mű.
Csütörtök szintén ezzel telt, eredményként este el is küldhettem átnézésre a konzulensnek. Hogy pénteken visszaírjon, hogy ezentúl más fog velem foglalkozni...:S Kicsit pöttyöslabda-feelingem alakult ki. A nap, PÉNTEK 13. viszont nagyon jó hangulatban telt. Dacára a szeszélyes időjárásnak, és a kétszeri elázásnak. :-) Amint kitettem a lábam az egyetem épületéből, tök mindegy, hogy felhő se volt, esett! Aki erre tud egy megfejtést, az tárgynyereményben részesül! :-) És mivel a csapatot egyedül képviseltem esettanulmányokon, így rövidítettem is. Örömmel töltött el, hogy nagyon jó a Csipetcsapat, 37/40 pontjával. A szokásos programként könyvtár ismételten, nagyjából be tudtam fejezni, amit akartam. Azért megvolt a szokásos rohanás is a délelőtt egyeztett talira Ádival. A vicc az, hogy később ért, mint én. :-) Tipikus pasi. De mint tudjuk, a fehérvári busz sose indul el időben, amivel zavart okoz az erő helyett a sümegi járat beállásában. És az ember lánya kénytelen ide-oda sasolni, hogy vajon hova is álljon a tömegben. Végülis aztán megvolt a pénteki feeling: szekerek (= húzkodós bőrönd, nem tudom, van-e rá külön szó) a buszra felhozva; táska kirakva az ülésre, foglalva egy helyet; hátsó ajtónál megállapodni látszó emberhalom...A péntek az péntek! :-) A nap további része a pihi jegyében telt, esettanulmányozni se voltam hajlandó.
Szombat nagyon kellemes nap volt. Délelőtt ebédet főztem, majd boldogítottam Dodit rajzolás közben fecsegésemmel. Aztán szakdogához gyűjtögettem ezt-azt-amazt. Majd bekoccoltam a gép elé, és megnéztünk pár filmet családostul az Áditól kapottakból. Köszönet neki, Isten tartsa meg jó szokását! :-D Majd végre együtt vacsizott a Kis család! Aztán megint filmles következett, ám ennek címe eléggé megtévesztő volt, vagy az alkotó értelmezte eléggé sajátosan a szenvedély fogalmát. :-D
Most pedig már vasárnap zajlik, eléggé eseménytelenül. Nincs is nagy kedvem semmihez, pedig tennivaló mindig akad. Valószínű lazulás lesz a továbbiakban is, tartsuk be, hogy a hétvége az hétvége, és hogy vasárnap az a nap, amit az Úr is pihenésre rendelt. :-) Így az egész hét unalmasnak tűnhet a kedves olvasó szemében, pedig nem volt az.
Az új héten esettanulmányozunk megint, sokat vendégeskedem majd Dodiéknál, valószínűleg szerdán mókázás is közbeiktatódik. Némi jegyzetszerző hadművelettel együtt. Közeleg az első és egyetlen utolsó előtti zárthelyi időpontja! :-)
Most zárom is bejegyzésem sorait, mindenkinek mindenféle földi jót kívánok a továbbiakban is!

Összefoglaló, benne gazdász móka - epizód 2.

Üdvözlet minden kedves olvasómnak!

Kultúrbejegyzésem után következzék az elmaradhatatlan hétösszefoglaló az Úr megtestesülésének 2009. évének böjtmás havának első hetéről. :-)
Kezdjük is! Mivel megint esettanulmánnyal kellett bíbelődni, így a hétfő délelőtött a feladatrészem (mérleg és eredménykimutatás értékelése) csiszolgatására fordítottam. Emellett főzőcskéztem Dodinak. Majd szokás szerinti kapkodás a buszra...Számvitel előtt egy kis vásárolgatás volt a terv, de csak körülnézés lett belőle, amivel megintcsak jól elment az idő. Így sprint volt órára. :-) Ahol persze kb. fél óra után elvesztem...elnézve a többieket, ők is. Már csak az a kérdés, ahogy a Magasy tanár úrról szóló közgázos szalagavatós paródiában volt: "Úristen! Hogy leszek ebből kettes?!" Az órát követően könyvtárban tartózkodtam, 3 szakdoga átnézegetése volt a program. Úgy éreztem, sikerült is ihletet merítenem belőlük. Majd könyvtárból rohanás a Víztorony utcába, gyors lepakolás, gépelkérés. (Köszönöm Dodi!) És ismét rohamtempó a McDonald's-ba, ahová 6-ra beszéltünk meg gyűlést a Csipetcsapattal. Apránként mindenki megérkezett. Itt ismét én voltam a központi figura, mindenki tőlem kérdezgette a feladatrészét. Hmm...mintha én tudnám! :-) De nem mondom, hízelgő is rám nézve a dolog. Lényegében nem sok mindenre jutottunk, nagyjából megbeszéltük, kinek mit hogyan. Aztán sajnos csak Vikivel tettem egy szép nagy sétát Győr belvárosában, ami felettébb hangulatos volt. 8 felé pedig albi felé vettem az irányzékot. Útközben találkoztam az ifjúsággal (Dodi öcsémmel és Julcsival), és együtt mentünk egy darabon hazafelé. Remélem, nem zavartam meg semmit! Nem volt szándékos. Albiba érve rögtön elkezdtem a feladaton ügyködni, illetve anyával msn-ezni. Egész jól haladtam is, míg Dodi el nem vette a gépet ukk-mukk-fukk. Aztán már nem is akartam visszaülni, ám vissza kellett, mert többen rámírtak msn-en, és Dodi nem tudott (vagy nem akart) velük mit kezdeni. Közben pedig győzködtek, hogy álljak be pókerezni. Mint megtudtam, ezt a játékot 4-10-en űzik, úgy izgi. A fiúk pedig 3-an voltak... :-) Így aztán játszottam. Nem volt semmiféle kezdők szerencséje, bár másodiknak pontozódtam ki, vagyis másodiknak fogytak el a gyufaszálaim. Ezt még gyakorolni kell! Bár nem is bántam annyira a "kiesést" , mert beszélgetni szerettem volna inkább néhány emberrel. Ez így is volt, közben azért rá-rápillantottam a játék állására is. Hangulat azért volt!!! :-) Majd hirtelen indíttatásból főztem a fiúknak teát, illetve elmosogattam. Kicsit olyan érzetem is lehetett, mint Hófehérkének! :-) Szerettem azt a mesét amúgy, és ez a szituáció is tetszett. A pókerparti elég sokáig tartott, végülis Bandi nyert, a többiek pedig tapasztalatot. De örültem, hogy végre megismerhettem kicsit jobban a másik szoba lakóját, Ádámot. Kártya végezetével lepihentünk, egy ideig még ment a hülyeség...
Kedd reggel hazautaztam. Előtte azonban a kisszoba másik lakójával, Rolival is megismerkedtem végre! Itthon aztán feladatoztam, és szakdogámhoz alkottam. Este pedig msn ismét, esettanulmányra szorítkozva. És már megint mindenki tőlem kérdezgetett persze, azt se tudtam, hova kapjak! Végeredményként mást mondtam én, és mást az adott csapattag...teszem hozzá, szó sincs arról, hogy csak az a jó, amit én gondolok!!! Tehát sokra nem jutottunk, megbeszéltük a reggeli folytatást.
Szerda délelőtt kicsit elbóbiskoltam, talán nem kellett volna hajnal kettőig más feladatrészén gondolkodnom! És jó másfél óra késés után befutott a többi csapattag, kezdődhetett a munka! Közben sikerült összevesznem Renivel, mert úgy tűnt, nem akar csinálni semmit, és még a vállalt része sincs kész (betegség és munka ide, vagy oda. Mi többiek is megoldottuk). Akkor minek vállalta, ha már választani lehetett?! Persze én voltam a rossz, és a túlzottan főnök! Azért jólesett, hogy a csapat többi része mellettem állt. Egyébként is úgy vélem, hogy tettem elég sokat a csapatért, lebzselő pedig nem kell! Már ott tartottam, hogy kereshet a lány egy másik team-et! Ez a fajta keményebb hozzáállásom jótékonyan hatott a csapatbeliekre, összekapta magát mindenki! Ennek ellenére se láttam a megoldást.
Vívódtam is egy sort, hogy részt vegyek az utolsó(!) gazdász szakesten, ávágy ne. Hiszen nincs kész a feladat, az utolsó két kérdéssel kapcsolatosan nagyon mások a vélemények...Végülis a buli mellett döntöttem, és a többieket is pihenésre buzdítottam. Leginkább Anitát, aki persze ehhez képest alkotott. Így estére gyakorlatilag adott volt a prezentáció (Viki jóvoltából) és a wordös alkotás, ami kisebb-nagyobb finomítgatásokra szorult. Ezzel bíbelődtem buli előtt. Majd mint Hamupipőke fél 12-kor elindult mulatozni Bandi kíséretében. Úticél a Bridge volt. Ahol előbb SzöSzékbe botlottunk, akik hihetetlenül örültek nekem. És én is örültem nekik. Majd mire tettünk egy kört, eltűntek asztaluktól. Ekkor úgy döntöttünk Bandival, hogy a bejáratnál bevárjuk a csapatot. Stokiék ezúttal nem késtek sokat, én pedig összefutottam Vikivel. Kicsit beszélgettünk, bemutatta a társaságát. Vártuk a többieket. Dodikám csak nem akart megérkezni, így úgy gondoltam, hogy utánajárok, mi az oka a késlekedésnek. Így is tettem, úticél a Lapos lett. Ahol derült égből a villámcsapásként (épp telefonon beszéltünk, ki hol merre nem tanyázik), valahonnan mögülem előbukkant a nevezett dalia, és levitt köreibe. :-) Hmmm...kb. 3 perc után konstatáltam, hogy nem maradok ott, nem tetszett sem a zene, sem a szokásos tömeg. Valamiért többiek is úgy döntöttek, hogy lépni kell, így átmentünk az Étterembe. Itt kicsit jobban éreztem magam, de még mindig nem volt az igazi! Hajmásit próbálgattam táncra csábítani, de nem akart. Julcsi és Dodi elvoltak egymással. Mi meg néztük egymást Mónival...Szóval eléggé untam magam. Így nem teketóriáztam sokat, elköszöntem, és átmentem a Bridge-be, ahol rögtön megtaláltam Vikiéket, akik szintén örültek nekem. És végre kezdetét vehette a buli is!!! Közben azért figyeltem az ismerősökre is (Ádit vártam leginkább!). Nem sok szaktárs vett részt az eseményen, azt megállapíthatom. Illetve egy idő után átszivárogtak Laposra. Mi meg utánuk! :-) Illetve én nem, mert Ágira kellett vigyázni. Szegénykém nem volt túl jól... :-( De szó nincs róla, hogy elrontotta volna az estém!!! Közben felfedeztem, hogy Stokiék csocsóznak Laposon. Legalább őket tudtam, hogy hol vannak. Így miután Ági és Vikiék hazatértek, tudtam, hova közelítsek. Egyáltalán nem akartam hazamenni még! :-) De ücsörögni se volt kedvem, ha már egyszer bulizni jöttem. Tehát egyedül lementem az alsó szintre táncikálni. Viszonylag hamar kaptam társaságot is egy srác személyében. Táncultunk, beszélgettünk, elvoltunk. Ám tett két általam bunkónak vélt megjegyzést, így tel.számot nem kapott, és még mielőtt hazakísérhetett volna, lekoptattam. Bizonyos dolgok kikristályosodására jó volt az este, amire 9,5 pontot adnék. :-D Soha rosszabb estét és bulit!!!!
4-kor hazatértem, ennyire még sose vágytam egy ágyikóra! Túl sokat nem szunyálhattam, mert ha csütörtök, akkor konzultáció! Úgy estem oda Norbertóhoz, készültem lelkiekben a nagy letolásra. Merthogy két hétig nem nagyon jutottam ötről a hat és félre. Meg is lepődtem, mert inkább dicséretet kaptam, mint letolást. :-)) És végre elkezdhetem írni, van erre két hónapom. Annyi a meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy sokkal jelentősebb és munkásabb lesz ez a szakdoga, mint az előző volt.
Konzultáció után könyvtáraztam, diszkontált cash flow-val akartam volna haladni az esettanulmányhoz. Összefutottam szaktársakkal, akik szintén ezzel kínlódtak. Mi hozzájuk képest remekül álltunk! Délutánig ott leledztem a könyvtárban, majd irány haza. Ahol kikapcsolódásképp kinyomtattam az előzőleg már elkészített adóbevallásokat, be is áraztam a szolgáltatást! :-) És elemezgettem az estémet anyával. Majd msn, és esettanulmány. Ádi kibővítette a részét, azt kellett beszúrnom. A diszkontált cash flow-s értékeléshez írtam még, amit találtam, illetve eldöntöttem, melyik megoldás kerüljön a véglegesbe. 15 oldalt hoztunk össze, határidő előtt nem sokkal elküldtem a tanárcsávónak, Reninek meg a ppt-t. Mint látható, olvasható, utsó pillanatos lett megint! Valamit radikálisan másképp kell csinálni!
Pénteken kicsit mufurc volt mindenki, leginkább Anita, akit ilyennek még sose láttam. Befektetéselemzés előtt a beszélgetések témája az esettanulmány volt, már ekkor sejtettem, hgoy a miénkben valami tényleg nem klappol. Óra után gyors ügyintézés TO-n, majd rákészülés a délutáni könyvtármaratonra, illetve Reni előadását hallgattam meg, és korrigáltam, ahol kellett. Végülis rendben volt a prezije, az aznapiak közül legjobban sikerült szerintem. A részvényárfolyamos dologgal viszont mellélőttünk többiekéhez képest, viszont mint értékelési módszer, az is lehetséges megoldás. De annyi baj legyen! :-) Csak az hibázhat (ha hibáztunk), aki dolgozik. Pontokat még nem tudunk, azért kíváncsi leszek! A péntek délután szakdogázással és ismételt kutatómunkával telt rohamtempóban persze! Egész héten alváshiánnyal küzdök, ez már péntekre érezhetővé vált. Így nem is csoda, hogy a szombat délelőttöt és kora délutánt átszundiztam. Pozitívum, hogy végre meg tudtam nézni egy filmet.
E sorok pötyizésekor meg már vasárnap van, ami megintcsak elég gyorsan elmúlóban...és még nagyon nem csináltam semmit, semmi olyat, amit kéne. Úgyhogy most már muszáj lesz írni valamit szakdogában, és németezni egy kicsit estefelé. Holnap megint új hét veszi kezdetét, vélhetően munkás napok (a muszáj még mindig nagy úr). Persze azért szerda nem maradhat el, meg a Julcsi korrep sem. Ennyit elöljáróban, majd úgyis tudósítok a dolgokról. Addig pedig mindenkinek minden jót kívánok!

KEDVENCEK II. rész - RAJZFILMEK

Üdvözlet ismét!

Akkor az elkezdett sorozatot folytassuk is kedvenc magyar rajzfilmjeim felelevenítésével. :-)

A sort mindjárt a kis Vuk-kal nyitnám.A történet alapja egy Fekete István regény. Vuk, a kis róka, Kag és Íny sok kicsinye közül a legkíváncsibb, a legéletrevalóbb. Híres vadász nagyapja után kapja a nevét: Vadászom, Utamból Kotródj! Egy alkalommal Vuk elcsavarog a rókalyuktól, és amikor visszatér, már nem talál ott senkit. Simabőrű (a vadász) elpusztította családját. Vukot nagybátyja, Karak veszi magához, és ő neveli.

A felnőtt Vuk ravasz és kiváló vadásszá válik, a Simabőrű baromfiudvarába sem átall ellátogatni. Még az ott fogva tartott rókalányt is sikerül kiszabadítania ketrecéből, aki azután a párja lesz. Miután Karak odavész az őszi hajtóvadászatban, Vuk bosszút esküszik. Csúffá teszi Simabőrűt és minden baromfiját ellopja. A két vadászkutya ébersége ellenére Vuk végül a legutolsó gúnárját is elcseni, és szép, nagy családot nevel Karak tágas és biztonságos barlangjában.

A rajzfilmeknek folytatást is készítettek Kis Vuk címmel, melyet 2008-ban mutattak be, és 3D-s technikát felvonultató angol-magyar koprodukció. Nekem nem nyerte el a tetszésem, az eredeti Dargay-féle rajzfilm jobb véleményem szerint!

Nagy ho-ho-horgász is a kedvenceim közé tartozott. Ismét egy Dargay rajzfilm, melynek főhőse a mindenre elszánt horgász és barátja, a csali. Horgászszenvedélyének hódol főhősünk is, aki folyamatosan sok-sok kalandba csöppen.

Mézga családot is rendszeresen néztem. Mézga család egy egészen hétköznapi magyar család egészen rendkívüli kalandjairól szól. Aladár zseniális képességekkel van megáldva: időnként űrutazásokra viszi a pereputtyát, időnként 30. századi leszármazottjával (köb-ükunokájával, MZ/X-szel) lép kapcsolatba, aki különféle ügyes-bajos holmikat küld nekik – de ugyanúgy meg nem értésbe ütközik (kivéve persze, ha bajba keverednek, és csak Aladár tudja kihúzni őket a csávából). További szereplők: Mézga Géza, Mézga Gézáné szül. Rezovits Paula, Kriszta (Aladár nővére) a kandúrjával (Maffiával), az ingerlékeny szomszéd (Máris), valamint Hufnágel Pisti, akit Paula az első szériában csak az epizódok végén emleget, de ott még nem bukkan fel, s akihez Paula – utólagos sajnálatára – végül mégsem ment feleségül. Aladár egyedüli megértő társa Blöki kutyája, aki olykor még kísérleteiben is segédkezni tud. A cím pedig valójában három sorozatot jelent (Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai; A Mézga Aladár különös kalandjai; Vakáción a Mézga család). A sorozatok 13-13 epizódból állnak (ezek egyenként 24 percesek).



És végül pár gondolatban a Dr. Bubó-ról. Most elkövettem azt a hibát, amit nem kellett volna. Ugyanis én is a címszereplővel azonosítottam a mesét, holott a cím a Kérem a következőt! Dr. Bubó, egy bagoly, miután megszerezte orvosi diplomáját, egy fa tetején rendezi be rendelőjét, ahol az erdő beteg lakóit gyógyítgatja Ursula nővér segítségével. Bubó meggyőződése, hogy minden betegség kialakulásuknak lélektani oka van, diagnózisa azonban általában alaposan mellétalál.

***

Ezen rajzfilmekkel kapcsolatban is azt tudnám mondani, hogy ezek valóban mesék a javából! A kedvencek sorozatot pedig majd folytatni fogom. Addig is mindenkinek minden jót!