Üdvözlet minden kedves olvasómnak!
Kultúrbejegyzésem után következzék az elmaradhatatlan hétösszefoglaló az Úr megtestesülésének 2009. évének böjtmás havának első hetéről. :-)
Kezdjük is! Mivel megint esettanulmánnyal kellett bíbelődni, így a hétfő délelőtött a feladatrészem (mérleg és eredménykimutatás értékelése) csiszolgatására fordítottam. Emellett főzőcskéztem Dodinak. Majd szokás szerinti kapkodás a buszra...Számvitel előtt egy kis vásárolgatás volt a terv, de csak körülnézés lett belőle, amivel megintcsak jól elment az idő. Így sprint volt órára. :-) Ahol persze kb. fél óra után elvesztem...elnézve a többieket, ők is. Már csak az a kérdés, ahogy a Magasy tanár úrról szóló közgázos szalagavatós paródiában volt: "Úristen! Hogy leszek ebből kettes?!" Az órát követően könyvtárban tartózkodtam, 3 szakdoga átnézegetése volt a program. Úgy éreztem, sikerült is ihletet merítenem belőlük. Majd könyvtárból rohanás a Víztorony utcába, gyors lepakolás, gépelkérés. (Köszönöm Dodi!) És ismét rohamtempó a McDonald's-ba, ahová 6-ra beszéltünk meg gyűlést a Csipetcsapattal. Apránként mindenki megérkezett. Itt ismét én voltam a központi figura, mindenki tőlem kérdezgette a feladatrészét. Hmm...mintha én tudnám! :-) De nem mondom, hízelgő is rám nézve a dolog. Lényegében nem sok mindenre jutottunk, nagyjából megbeszéltük, kinek mit hogyan. Aztán sajnos csak Vikivel tettem egy szép nagy sétát Győr belvárosában, ami felettébb hangulatos volt. 8 felé pedig albi felé vettem az irányzékot. Útközben találkoztam az ifjúsággal (Dodi öcsémmel és Julcsival), és együtt mentünk egy darabon hazafelé. Remélem, nem zavartam meg semmit! Nem volt szándékos. Albiba érve rögtön elkezdtem a feladaton ügyködni, illetve anyával msn-ezni. Egész jól haladtam is, míg Dodi el nem vette a gépet ukk-mukk-fukk. Aztán már nem is akartam visszaülni, ám vissza kellett, mert többen rámírtak msn-en, és Dodi nem tudott (vagy nem akart) velük mit kezdeni. Közben pedig győzködtek, hogy álljak be pókerezni. Mint megtudtam, ezt a játékot 4-10-en űzik, úgy izgi. A fiúk pedig 3-an voltak... :-) Így aztán játszottam. Nem volt semmiféle kezdők szerencséje, bár másodiknak pontozódtam ki, vagyis másodiknak fogytak el a gyufaszálaim. Ezt még gyakorolni kell! Bár nem is bántam annyira a "kiesést" , mert beszélgetni szerettem volna inkább néhány emberrel. Ez így is volt, közben azért rá-rápillantottam a játék állására is. Hangulat azért volt!!! :-) Majd hirtelen indíttatásból főztem a fiúknak teát, illetve elmosogattam. Kicsit olyan érzetem is lehetett, mint Hófehérkének! :-) Szerettem azt a mesét amúgy, és ez a szituáció is tetszett. A pókerparti elég sokáig tartott, végülis Bandi nyert, a többiek pedig tapasztalatot. De örültem, hogy végre megismerhettem kicsit jobban a másik szoba lakóját, Ádámot. Kártya végezetével lepihentünk, egy ideig még ment a hülyeség...
Kedd reggel hazautaztam. Előtte azonban a kisszoba másik lakójával, Rolival is megismerkedtem végre! Itthon aztán feladatoztam, és szakdogámhoz alkottam. Este pedig msn ismét, esettanulmányra szorítkozva. És már megint mindenki tőlem kérdezgetett persze, azt se tudtam, hova kapjak! Végeredményként mást mondtam én, és mást az adott csapattag...teszem hozzá, szó sincs arról, hogy csak az a jó, amit én gondolok!!! Tehát sokra nem jutottunk, megbeszéltük a reggeli folytatást.
Szerda délelőtt kicsit elbóbiskoltam, talán nem kellett volna hajnal kettőig más feladatrészén gondolkodnom! És jó másfél óra késés után befutott a többi csapattag, kezdődhetett a munka! Közben sikerült összevesznem Renivel, mert úgy tűnt, nem akar csinálni semmit, és még a vállalt része sincs kész (betegség és munka ide, vagy oda. Mi többiek is megoldottuk). Akkor minek vállalta, ha már választani lehetett?! Persze én voltam a rossz, és a túlzottan főnök! Azért jólesett, hogy a csapat többi része mellettem állt. Egyébként is úgy vélem, hogy tettem elég sokat a csapatért, lebzselő pedig nem kell! Már ott tartottam, hogy kereshet a lány egy másik team-et! Ez a fajta keményebb hozzáállásom jótékonyan hatott a csapatbeliekre, összekapta magát mindenki! Ennek ellenére se láttam a megoldást.
Vívódtam is egy sort, hogy részt vegyek az utolsó(!) gazdász szakesten, ávágy ne. Hiszen nincs kész a feladat, az utolsó két kérdéssel kapcsolatosan nagyon mások a vélemények...Végülis a buli mellett döntöttem, és a többieket is pihenésre buzdítottam. Leginkább Anitát, aki persze ehhez képest alkotott. Így estére gyakorlatilag adott volt a prezentáció (Viki jóvoltából) és a wordös alkotás, ami kisebb-nagyobb finomítgatásokra szorult. Ezzel bíbelődtem buli előtt. Majd mint Hamupipőke fél 12-kor elindult mulatozni Bandi kíséretében. Úticél a Bridge volt. Ahol előbb SzöSzékbe botlottunk, akik hihetetlenül örültek nekem. És én is örültem nekik. Majd mire tettünk egy kört, eltűntek asztaluktól. Ekkor úgy döntöttünk Bandival, hogy a bejáratnál bevárjuk a csapatot. Stokiék ezúttal nem késtek sokat, én pedig összefutottam Vikivel. Kicsit beszélgettünk, bemutatta a társaságát. Vártuk a többieket. Dodikám csak nem akart megérkezni, így úgy gondoltam, hogy utánajárok, mi az oka a késlekedésnek. Így is tettem, úticél a Lapos lett. Ahol derült égből a villámcsapásként (épp telefonon beszéltünk, ki hol merre nem tanyázik), valahonnan mögülem előbukkant a nevezett dalia, és levitt köreibe. :-) Hmmm...kb. 3 perc után konstatáltam, hogy nem maradok ott, nem tetszett sem a zene, sem a szokásos tömeg. Valamiért többiek is úgy döntöttek, hogy lépni kell, így átmentünk az Étterembe. Itt kicsit jobban éreztem magam, de még mindig nem volt az igazi! Hajmásit próbálgattam táncra csábítani, de nem akart. Julcsi és Dodi elvoltak egymással. Mi meg néztük egymást Mónival...Szóval eléggé untam magam. Így nem teketóriáztam sokat, elköszöntem, és átmentem a Bridge-be, ahol rögtön megtaláltam Vikiéket, akik szintén örültek nekem. És végre kezdetét vehette a buli is!!! Közben azért figyeltem az ismerősökre is (Ádit vártam leginkább!). Nem sok szaktárs vett részt az eseményen, azt megállapíthatom. Illetve egy idő után átszivárogtak Laposra. Mi meg utánuk! :-) Illetve én nem, mert Ágira kellett vigyázni. Szegénykém nem volt túl jól... :-( De szó nincs róla, hogy elrontotta volna az estém!!! Közben felfedeztem, hogy Stokiék csocsóznak Laposon. Legalább őket tudtam, hogy hol vannak. Így miután Ági és Vikiék hazatértek, tudtam, hova közelítsek. Egyáltalán nem akartam hazamenni még! :-) De ücsörögni se volt kedvem, ha már egyszer bulizni jöttem. Tehát egyedül lementem az alsó szintre táncikálni. Viszonylag hamar kaptam társaságot is egy srác személyében. Táncultunk, beszélgettünk, elvoltunk. Ám tett két általam bunkónak vélt megjegyzést, így tel.számot nem kapott, és még mielőtt hazakísérhetett volna, lekoptattam. Bizonyos dolgok kikristályosodására jó volt az este, amire 9,5 pontot adnék. :-D Soha rosszabb estét és bulit!!!!
4-kor hazatértem, ennyire még sose vágytam egy ágyikóra! Túl sokat nem szunyálhattam, mert ha csütörtök, akkor konzultáció! Úgy estem oda Norbertóhoz, készültem lelkiekben a nagy letolásra. Merthogy két hétig nem nagyon jutottam ötről a hat és félre. Meg is lepődtem, mert inkább dicséretet kaptam, mint letolást. :-)) És végre elkezdhetem írni, van erre két hónapom. Annyi a meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy sokkal jelentősebb és munkásabb lesz ez a szakdoga, mint az előző volt.
Konzultáció után könyvtáraztam, diszkontált cash flow-val akartam volna haladni az esettanulmányhoz. Összefutottam szaktársakkal, akik szintén ezzel kínlódtak. Mi hozzájuk képest remekül álltunk! Délutánig ott leledztem a könyvtárban, majd irány haza. Ahol kikapcsolódásképp kinyomtattam az előzőleg már elkészített adóbevallásokat, be is áraztam a szolgáltatást! :-) És elemezgettem az estémet anyával. Majd msn, és esettanulmány. Ádi kibővítette a részét, azt kellett beszúrnom. A diszkontált cash flow-s értékeléshez írtam még, amit találtam, illetve eldöntöttem, melyik megoldás kerüljön a véglegesbe. 15 oldalt hoztunk össze, határidő előtt nem sokkal elküldtem a tanárcsávónak, Reninek meg a ppt-t. Mint látható, olvasható, utsó pillanatos lett megint! Valamit radikálisan másképp kell csinálni!
Pénteken kicsit mufurc volt mindenki, leginkább Anita, akit ilyennek még sose láttam. Befektetéselemzés előtt a beszélgetések témája az esettanulmány volt, már ekkor sejtettem, hgoy a miénkben valami tényleg nem klappol. Óra után gyors ügyintézés TO-n, majd rákészülés a délutáni könyvtármaratonra, illetve Reni előadását hallgattam meg, és korrigáltam, ahol kellett. Végülis rendben volt a prezije, az aznapiak közül legjobban sikerült szerintem. A részvényárfolyamos dologgal viszont mellélőttünk többiekéhez képest, viszont mint értékelési módszer, az is lehetséges megoldás. De annyi baj legyen! :-) Csak az hibázhat (ha hibáztunk), aki dolgozik. Pontokat még nem tudunk, azért kíváncsi leszek! A péntek délután szakdogázással és ismételt kutatómunkával telt rohamtempóban persze! Egész héten alváshiánnyal küzdök, ez már péntekre érezhetővé vált. Így nem is csoda, hogy a szombat délelőttöt és kora délutánt átszundiztam. Pozitívum, hogy végre meg tudtam nézni egy filmet.
E sorok pötyizésekor meg már vasárnap van, ami megintcsak elég gyorsan elmúlóban...és még nagyon nem csináltam semmit, semmi olyat, amit kéne. Úgyhogy most már muszáj lesz írni valamit szakdogában, és németezni egy kicsit estefelé. Holnap megint új hét veszi kezdetét, vélhetően munkás napok (a muszáj még mindig nagy úr). Persze azért szerda nem maradhat el, meg a Julcsi korrep sem. Ennyit elöljáróban, majd úgyis tudósítok a dolgokról. Addig pedig mindenkinek minden jót kívánok!
Kezdjük is! Mivel megint esettanulmánnyal kellett bíbelődni, így a hétfő délelőtött a feladatrészem (mérleg és eredménykimutatás értékelése) csiszolgatására fordítottam. Emellett főzőcskéztem Dodinak. Majd szokás szerinti kapkodás a buszra...Számvitel előtt egy kis vásárolgatás volt a terv, de csak körülnézés lett belőle, amivel megintcsak jól elment az idő. Így sprint volt órára. :-) Ahol persze kb. fél óra után elvesztem...elnézve a többieket, ők is. Már csak az a kérdés, ahogy a Magasy tanár úrról szóló közgázos szalagavatós paródiában volt: "Úristen! Hogy leszek ebből kettes?!" Az órát követően könyvtárban tartózkodtam, 3 szakdoga átnézegetése volt a program. Úgy éreztem, sikerült is ihletet merítenem belőlük. Majd könyvtárból rohanás a Víztorony utcába, gyors lepakolás, gépelkérés. (Köszönöm Dodi!) És ismét rohamtempó a McDonald's-ba, ahová 6-ra beszéltünk meg gyűlést a Csipetcsapattal. Apránként mindenki megérkezett. Itt ismét én voltam a központi figura, mindenki tőlem kérdezgette a feladatrészét. Hmm...mintha én tudnám! :-) De nem mondom, hízelgő is rám nézve a dolog. Lényegében nem sok mindenre jutottunk, nagyjából megbeszéltük, kinek mit hogyan. Aztán sajnos csak Vikivel tettem egy szép nagy sétát Győr belvárosában, ami felettébb hangulatos volt. 8 felé pedig albi felé vettem az irányzékot. Útközben találkoztam az ifjúsággal (Dodi öcsémmel és Julcsival), és együtt mentünk egy darabon hazafelé. Remélem, nem zavartam meg semmit! Nem volt szándékos. Albiba érve rögtön elkezdtem a feladaton ügyködni, illetve anyával msn-ezni. Egész jól haladtam is, míg Dodi el nem vette a gépet ukk-mukk-fukk. Aztán már nem is akartam visszaülni, ám vissza kellett, mert többen rámírtak msn-en, és Dodi nem tudott (vagy nem akart) velük mit kezdeni. Közben pedig győzködtek, hogy álljak be pókerezni. Mint megtudtam, ezt a játékot 4-10-en űzik, úgy izgi. A fiúk pedig 3-an voltak... :-) Így aztán játszottam. Nem volt semmiféle kezdők szerencséje, bár másodiknak pontozódtam ki, vagyis másodiknak fogytak el a gyufaszálaim. Ezt még gyakorolni kell! Bár nem is bántam annyira a "kiesést" , mert beszélgetni szerettem volna inkább néhány emberrel. Ez így is volt, közben azért rá-rápillantottam a játék állására is. Hangulat azért volt!!! :-) Majd hirtelen indíttatásból főztem a fiúknak teát, illetve elmosogattam. Kicsit olyan érzetem is lehetett, mint Hófehérkének! :-) Szerettem azt a mesét amúgy, és ez a szituáció is tetszett. A pókerparti elég sokáig tartott, végülis Bandi nyert, a többiek pedig tapasztalatot. De örültem, hogy végre megismerhettem kicsit jobban a másik szoba lakóját, Ádámot. Kártya végezetével lepihentünk, egy ideig még ment a hülyeség...
Kedd reggel hazautaztam. Előtte azonban a kisszoba másik lakójával, Rolival is megismerkedtem végre! Itthon aztán feladatoztam, és szakdogámhoz alkottam. Este pedig msn ismét, esettanulmányra szorítkozva. És már megint mindenki tőlem kérdezgetett persze, azt se tudtam, hova kapjak! Végeredményként mást mondtam én, és mást az adott csapattag...teszem hozzá, szó sincs arról, hogy csak az a jó, amit én gondolok!!! Tehát sokra nem jutottunk, megbeszéltük a reggeli folytatást.
Szerda délelőtt kicsit elbóbiskoltam, talán nem kellett volna hajnal kettőig más feladatrészén gondolkodnom! És jó másfél óra késés után befutott a többi csapattag, kezdődhetett a munka! Közben sikerült összevesznem Renivel, mert úgy tűnt, nem akar csinálni semmit, és még a vállalt része sincs kész (betegség és munka ide, vagy oda. Mi többiek is megoldottuk). Akkor minek vállalta, ha már választani lehetett?! Persze én voltam a rossz, és a túlzottan főnök! Azért jólesett, hogy a csapat többi része mellettem állt. Egyébként is úgy vélem, hogy tettem elég sokat a csapatért, lebzselő pedig nem kell! Már ott tartottam, hogy kereshet a lány egy másik team-et! Ez a fajta keményebb hozzáállásom jótékonyan hatott a csapatbeliekre, összekapta magát mindenki! Ennek ellenére se láttam a megoldást.
Vívódtam is egy sort, hogy részt vegyek az utolsó(!) gazdász szakesten, ávágy ne. Hiszen nincs kész a feladat, az utolsó két kérdéssel kapcsolatosan nagyon mások a vélemények...Végülis a buli mellett döntöttem, és a többieket is pihenésre buzdítottam. Leginkább Anitát, aki persze ehhez képest alkotott. Így estére gyakorlatilag adott volt a prezentáció (Viki jóvoltából) és a wordös alkotás, ami kisebb-nagyobb finomítgatásokra szorult. Ezzel bíbelődtem buli előtt. Majd mint Hamupipőke fél 12-kor elindult mulatozni Bandi kíséretében. Úticél a Bridge volt. Ahol előbb SzöSzékbe botlottunk, akik hihetetlenül örültek nekem. És én is örültem nekik. Majd mire tettünk egy kört, eltűntek asztaluktól. Ekkor úgy döntöttünk Bandival, hogy a bejáratnál bevárjuk a csapatot. Stokiék ezúttal nem késtek sokat, én pedig összefutottam Vikivel. Kicsit beszélgettünk, bemutatta a társaságát. Vártuk a többieket. Dodikám csak nem akart megérkezni, így úgy gondoltam, hogy utánajárok, mi az oka a késlekedésnek. Így is tettem, úticél a Lapos lett. Ahol derült égből a villámcsapásként (épp telefonon beszéltünk, ki hol merre nem tanyázik), valahonnan mögülem előbukkant a nevezett dalia, és levitt köreibe. :-) Hmmm...kb. 3 perc után konstatáltam, hogy nem maradok ott, nem tetszett sem a zene, sem a szokásos tömeg. Valamiért többiek is úgy döntöttek, hogy lépni kell, így átmentünk az Étterembe. Itt kicsit jobban éreztem magam, de még mindig nem volt az igazi! Hajmásit próbálgattam táncra csábítani, de nem akart. Julcsi és Dodi elvoltak egymással. Mi meg néztük egymást Mónival...Szóval eléggé untam magam. Így nem teketóriáztam sokat, elköszöntem, és átmentem a Bridge-be, ahol rögtön megtaláltam Vikiéket, akik szintén örültek nekem. És végre kezdetét vehette a buli is!!! Közben azért figyeltem az ismerősökre is (Ádit vártam leginkább!). Nem sok szaktárs vett részt az eseményen, azt megállapíthatom. Illetve egy idő után átszivárogtak Laposra. Mi meg utánuk! :-) Illetve én nem, mert Ágira kellett vigyázni. Szegénykém nem volt túl jól... :-( De szó nincs róla, hogy elrontotta volna az estém!!! Közben felfedeztem, hogy Stokiék csocsóznak Laposon. Legalább őket tudtam, hogy hol vannak. Így miután Ági és Vikiék hazatértek, tudtam, hova közelítsek. Egyáltalán nem akartam hazamenni még! :-) De ücsörögni se volt kedvem, ha már egyszer bulizni jöttem. Tehát egyedül lementem az alsó szintre táncikálni. Viszonylag hamar kaptam társaságot is egy srác személyében. Táncultunk, beszélgettünk, elvoltunk. Ám tett két általam bunkónak vélt megjegyzést, így tel.számot nem kapott, és még mielőtt hazakísérhetett volna, lekoptattam. Bizonyos dolgok kikristályosodására jó volt az este, amire 9,5 pontot adnék. :-D Soha rosszabb estét és bulit!!!!
4-kor hazatértem, ennyire még sose vágytam egy ágyikóra! Túl sokat nem szunyálhattam, mert ha csütörtök, akkor konzultáció! Úgy estem oda Norbertóhoz, készültem lelkiekben a nagy letolásra. Merthogy két hétig nem nagyon jutottam ötről a hat és félre. Meg is lepődtem, mert inkább dicséretet kaptam, mint letolást. :-)) És végre elkezdhetem írni, van erre két hónapom. Annyi a meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy sokkal jelentősebb és munkásabb lesz ez a szakdoga, mint az előző volt.
Konzultáció után könyvtáraztam, diszkontált cash flow-val akartam volna haladni az esettanulmányhoz. Összefutottam szaktársakkal, akik szintén ezzel kínlódtak. Mi hozzájuk képest remekül álltunk! Délutánig ott leledztem a könyvtárban, majd irány haza. Ahol kikapcsolódásképp kinyomtattam az előzőleg már elkészített adóbevallásokat, be is áraztam a szolgáltatást! :-) És elemezgettem az estémet anyával. Majd msn, és esettanulmány. Ádi kibővítette a részét, azt kellett beszúrnom. A diszkontált cash flow-s értékeléshez írtam még, amit találtam, illetve eldöntöttem, melyik megoldás kerüljön a véglegesbe. 15 oldalt hoztunk össze, határidő előtt nem sokkal elküldtem a tanárcsávónak, Reninek meg a ppt-t. Mint látható, olvasható, utsó pillanatos lett megint! Valamit radikálisan másképp kell csinálni!
Pénteken kicsit mufurc volt mindenki, leginkább Anita, akit ilyennek még sose láttam. Befektetéselemzés előtt a beszélgetések témája az esettanulmány volt, már ekkor sejtettem, hgoy a miénkben valami tényleg nem klappol. Óra után gyors ügyintézés TO-n, majd rákészülés a délutáni könyvtármaratonra, illetve Reni előadását hallgattam meg, és korrigáltam, ahol kellett. Végülis rendben volt a prezije, az aznapiak közül legjobban sikerült szerintem. A részvényárfolyamos dologgal viszont mellélőttünk többiekéhez képest, viszont mint értékelési módszer, az is lehetséges megoldás. De annyi baj legyen! :-) Csak az hibázhat (ha hibáztunk), aki dolgozik. Pontokat még nem tudunk, azért kíváncsi leszek! A péntek délután szakdogázással és ismételt kutatómunkával telt rohamtempóban persze! Egész héten alváshiánnyal küzdök, ez már péntekre érezhetővé vált. Így nem is csoda, hogy a szombat délelőttöt és kora délutánt átszundiztam. Pozitívum, hogy végre meg tudtam nézni egy filmet.
E sorok pötyizésekor meg már vasárnap van, ami megintcsak elég gyorsan elmúlóban...és még nagyon nem csináltam semmit, semmi olyat, amit kéne. Úgyhogy most már muszáj lesz írni valamit szakdogában, és németezni egy kicsit estefelé. Holnap megint új hét veszi kezdetét, vélhetően munkás napok (a muszáj még mindig nagy úr). Persze azért szerda nem maradhat el, meg a Julcsi korrep sem. Ennyit elöljáróban, majd úgyis tudósítok a dolgokról. Addig pedig mindenkinek minden jót kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése