Üdvözlet mindenkinek!
Elég rég koptattam a billentyűzetet blogbejegyzés kapcsán. Hiába...az időhiány állandósult. És még nincs is vizsgaidőszak!
Mi is történt az elmúlt két hétben? Igazán semmi említésreméltó esemény.
Március utolsó előtti hete az esettanulmány jegyében bonyolódott ismételten. A feladat eléggé komplex jellegű volt ismét, és kicsit el is vesztem benne. Még jó, hogy csapatmunkában kellett megoldani, ahol az összejövetelelt ismét élveztem. :-) Tetszett még a Hófehérke szerepkör is a Víztorony utcában. A hetet feldobta a szerdai bulit, amire ruhatárújítással is készültem. :-) Akkor gépész szakestet is jelentett a mókulás. És egyben imádott Dodeszem névnapjának tisztes megünneplését. Legalábbis terv szinten. Ám mint minden tervet felülírt a realitás sajnos. Gyakorlatilag egy csocsót erejéig voltam öcsém társaságában, aztán elváltak útjaink. Bár reméltem, hogy azért csatlakozik a gazdászokhoz...Ez nem történt meg teljes mértékben, és inkább csak lézengett sajnos. Nem csodálom, hogy az önfeledt mókázás helyett inkább a hazamenést választotta. Én viszont jól éreztem magam, főleg, miután két gépészlegényke jól megtáncoltatott. :-P Az este szokás szerint a Laposon ért véget, ahol persze tömeg volt, így csak egy órát töltöttem ott. Akkor épp kíséret nélkül. Ismét megállapíthattam, hogy Bridge-ben jobb hangulat uralkodott. 3 óra tájékában pedig eluntam az egészet, és az ágyikót választottam. Másnap persze ismét konzultálás...ami azért egész jól sikerült, tekintve, hogy megint letolásra számítottam. Azon a csütörtök délután esettanulmány és prezentációkészítés volt a további feladat a pihenés mellett. Illetve névnapozás, amit kihagytam előbbiek miatt. Bár legalább Feri bá nem nyaggatott az univerzális "van egy közgazdászunk, majd kifejti a véleményét a gazdaságról" résszel. :-) Csapattársaim magamra hagytak, ami egyfelől jó érzés is (mert valószínűsíthetően megbíznak bennem), másrészt viszont rossz (mert mégiscsak csapat, és mert most nem láttam át a dolgokat). Pénteken aztán előadhattam, azt élveztem ismét, mert a megoldásunkban volt egyediség jócskán. Az sem bosszantott akkor különösebben, hogy az előadási sorrend megváltozott, és utolsók közt kerültem sorra, mikor a békés lelépést tervezgettem...no, nem lazsálás, és előbb hazajövést! Könyvtári kutatómunkát!
A hétvége ismét hipersebesen elszáguldott, filmet néztünk Dodesszel, illetve főzőcskéztem Neki. Aztán vasárnap pedig sokat szkenneltem, mert ha valamit megígérek, azt szeretem teljesíteni is. De valahogy nagyon jó hangulatban telt az a nap - a megfázás elllenére is. Adott volt egy jó társaság! Így már alig várom az április végi gazdászbált! :-)
Március utolsó teljes hete majdnem totális szabadságot biztosított. Hétfőn és pénteken kellett suliba menni, többi nap nem. Hétfő...amikor is leépülés bonyolódik számvitel órán 30 percet követően...most mondjuk csak a zh-s jegyzetkuncsor miatt mentem amúgy is a campus területére. Magasy tanár urat idézve: "Úristen! Hogy leszek én ebből kettes?!" Késő este értem haza, mikor is az előre elgondolt tanulás helyett inkább csak a szakdogámat csinosítgattam. Kedd és szerda a tanulásról szólt lényegében. Délelőtt MŰvészkedés, este tanulás a pénteki zh-ra. Csütörtökön csak szakdogát írtam, és a többieket abajgattam, hogy miért nem tanulnak. :-) A zárthelyiről nem emlékeznék meg, mert nem ér annyit. Jó volt hazaérni! Dodesz finom palacsintáját befalni! Nyámm-nyámm. Gratu hozzá e helyütt is! :-)
És most megint ott tartunk, hogy hétvége. Ugye milyen gyorsan telnek a napok? :-) Szombaton reggel korán kelés, Forma-1 lesés. Mert végre elindult a 60. évad! És összességében is egész tevékeny napot zártam mindenféle tekintetben. És örültem Nándi öcsi látogatásának is, aki vélhetően eléggé lefáradt nap végére, nem semmi túrát tett! Roppant fellelkesített az a gyakorlati lehetőség is, amire MŰvészkedés közben bukkantam. Rögtön meg is pályáztam. Hmmm...és nem bánnám, ha végre összejönne!!!!
Máris elérkezett a hét utsó napja, a mai. Amikor is órát kellett átállítani. Furcsa is még, kell egy hét, mire megszokom. Mivel a Bibliában is az áll, hogy az "Úr napját szenteld meg!", így gyakorlatilag ezt is tettem: pihenés, tv, majd filmnézés.
S hogy milyen kilátások várhatóak jövő hétre? Mindenekelőtt, egy esettan, az utolsó. Annyira nem állunk rosszul pontokat tekintve: 54/60. Szakdoga lesz még minden mennyiségben, mert úgy vélem, szoros lesz így is a vége, és kapkodós. :S Szerdán azért buli, csütörtökön a szokásos konzultáció, pénteken pedig prezentáció! Ez lehet mind unalmasnak tűnhet külső szemlélőnek, pedig mozgalmas ám. :-P Csak ahogy Dodi szokta mondani: "ezt át kell élni".
Most zárom is soraim, legyetek jók, és mindig vidámak!
Mi is történt az elmúlt két hétben? Igazán semmi említésreméltó esemény.
Március utolsó előtti hete az esettanulmány jegyében bonyolódott ismételten. A feladat eléggé komplex jellegű volt ismét, és kicsit el is vesztem benne. Még jó, hogy csapatmunkában kellett megoldani, ahol az összejövetelelt ismét élveztem. :-) Tetszett még a Hófehérke szerepkör is a Víztorony utcában. A hetet feldobta a szerdai bulit, amire ruhatárújítással is készültem. :-) Akkor gépész szakestet is jelentett a mókulás. És egyben imádott Dodeszem névnapjának tisztes megünneplését. Legalábbis terv szinten. Ám mint minden tervet felülírt a realitás sajnos. Gyakorlatilag egy csocsót erejéig voltam öcsém társaságában, aztán elváltak útjaink. Bár reméltem, hogy azért csatlakozik a gazdászokhoz...Ez nem történt meg teljes mértékben, és inkább csak lézengett sajnos. Nem csodálom, hogy az önfeledt mókázás helyett inkább a hazamenést választotta. Én viszont jól éreztem magam, főleg, miután két gépészlegényke jól megtáncoltatott. :-P Az este szokás szerint a Laposon ért véget, ahol persze tömeg volt, így csak egy órát töltöttem ott. Akkor épp kíséret nélkül. Ismét megállapíthattam, hogy Bridge-ben jobb hangulat uralkodott. 3 óra tájékában pedig eluntam az egészet, és az ágyikót választottam. Másnap persze ismét konzultálás...ami azért egész jól sikerült, tekintve, hogy megint letolásra számítottam. Azon a csütörtök délután esettanulmány és prezentációkészítés volt a további feladat a pihenés mellett. Illetve névnapozás, amit kihagytam előbbiek miatt. Bár legalább Feri bá nem nyaggatott az univerzális "van egy közgazdászunk, majd kifejti a véleményét a gazdaságról" résszel. :-) Csapattársaim magamra hagytak, ami egyfelől jó érzés is (mert valószínűsíthetően megbíznak bennem), másrészt viszont rossz (mert mégiscsak csapat, és mert most nem láttam át a dolgokat). Pénteken aztán előadhattam, azt élveztem ismét, mert a megoldásunkban volt egyediség jócskán. Az sem bosszantott akkor különösebben, hogy az előadási sorrend megváltozott, és utolsók közt kerültem sorra, mikor a békés lelépést tervezgettem...no, nem lazsálás, és előbb hazajövést! Könyvtári kutatómunkát!
A hétvége ismét hipersebesen elszáguldott, filmet néztünk Dodesszel, illetve főzőcskéztem Neki. Aztán vasárnap pedig sokat szkenneltem, mert ha valamit megígérek, azt szeretem teljesíteni is. De valahogy nagyon jó hangulatban telt az a nap - a megfázás elllenére is. Adott volt egy jó társaság! Így már alig várom az április végi gazdászbált! :-)
Március utolsó teljes hete majdnem totális szabadságot biztosított. Hétfőn és pénteken kellett suliba menni, többi nap nem. Hétfő...amikor is leépülés bonyolódik számvitel órán 30 percet követően...most mondjuk csak a zh-s jegyzetkuncsor miatt mentem amúgy is a campus területére. Magasy tanár urat idézve: "Úristen! Hogy leszek én ebből kettes?!" Késő este értem haza, mikor is az előre elgondolt tanulás helyett inkább csak a szakdogámat csinosítgattam. Kedd és szerda a tanulásról szólt lényegében. Délelőtt MŰvészkedés, este tanulás a pénteki zh-ra. Csütörtökön csak szakdogát írtam, és a többieket abajgattam, hogy miért nem tanulnak. :-) A zárthelyiről nem emlékeznék meg, mert nem ér annyit. Jó volt hazaérni! Dodesz finom palacsintáját befalni! Nyámm-nyámm. Gratu hozzá e helyütt is! :-)
És most megint ott tartunk, hogy hétvége. Ugye milyen gyorsan telnek a napok? :-) Szombaton reggel korán kelés, Forma-1 lesés. Mert végre elindult a 60. évad! És összességében is egész tevékeny napot zártam mindenféle tekintetben. És örültem Nándi öcsi látogatásának is, aki vélhetően eléggé lefáradt nap végére, nem semmi túrát tett! Roppant fellelkesített az a gyakorlati lehetőség is, amire MŰvészkedés közben bukkantam. Rögtön meg is pályáztam. Hmmm...és nem bánnám, ha végre összejönne!!!!
Máris elérkezett a hét utsó napja, a mai. Amikor is órát kellett átállítani. Furcsa is még, kell egy hét, mire megszokom. Mivel a Bibliában is az áll, hogy az "Úr napját szenteld meg!", így gyakorlatilag ezt is tettem: pihenés, tv, majd filmnézés.
S hogy milyen kilátások várhatóak jövő hétre? Mindenekelőtt, egy esettan, az utolsó. Annyira nem állunk rosszul pontokat tekintve: 54/60. Szakdoga lesz még minden mennyiségben, mert úgy vélem, szoros lesz így is a vége, és kapkodós. :S Szerdán azért buli, csütörtökön a szokásos konzultáció, pénteken pedig prezentáció! Ez lehet mind unalmasnak tűnhet külső szemlélőnek, pedig mozgalmas ám. :-P Csak ahogy Dodi szokta mondani: "ezt át kell élni".
Most zárom is soraim, legyetek jók, és mindig vidámak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése