Üdvözlet minden kedves és kedvetlen olvasónak!
Ismét tovaröppent két egész hét is, mióta utoljára bejegyzést firkálmányoztam eme szent helyre. Így most megint az lenne a feladat, hogy összegezzem ennek az időintervallumnak az eseménysorait. Nos, bebizonyosodott, hogy nem vagyok túl nyerő jóskisasszony. A blog előző írományának kitekintő részében leírtakból semmi sem úgy történt, ahogy azt előirányoztam itt Néktek: vagyis nem volt esettanulmány (hurrá, kaptunk plusz egy hetet egy Nobel-díjas közgazdász elméletével kapcsolatos véleményünk kialakítására), és a buli is elmaradozott. Maradt viszont a MŰvészkedés, grafikongyártás, könytárban leledzés. Március utolsó, és április első napjaiban tartották idén a SZE-napokat. Amiből szintén kimaradtam, bár egy stressz-tesztet azért kitöltöttem, és a jutalmat is átvettem érte. Egy kis sárga labdácskát, amit előszeretettel vagdosok a falhoz időnként, ha már a hólábbelim tele mindennel. Néha azonban a kis játékszer visszavág, és elgurul, vagy ami rosszabb, arcon vág vagy fejbe kólint. :-) És itt véget is ért számomra az egyetemi programsorozat. A szerdai mókuláshoz meg nem éreztem nagy kedvet, így napolódott. Csütörtök konzultáció! Norberto rendszeresen megvároztat, felháborító!:-) De a kötetlen beszélgetést, munkaügyi tanácsadást nagyon élvezetesenek tartottam. (Utóbbi rám is fért, mert épp el voltam csüggedve az újabb pályázat elutasítás miatt. Mondjuk annak a gyaknak tegnap járt le a jelentkezési határideje, és már április elején kaptam értesítést, hogy nem nyert! Biztos valaki bepuncsolta magát! De akkor miért kell meghirdetni egyáltalán?! No, mind1! Ha valaki tud rá választ, az privátban jelezze, köszönöm! :-)) Az se zavart akkor már annyira, hogy előzetes tervecskéimnek megfelelően lekéstem a délelőtti utolsó buszt azon a szép tavaszi napon. Lett 2 óra szabadidőm. Amit a változatosság gyönyörködtet szemléletben a könyvtárban töltöttem, jegyzetelgetéssel. Ott az idő valósággal száguld, így hamar délután lett. Még bekukkantottam jegyzetboltba, és nem távoztam ezúttal a németkönyv nélkül. Wirtschaftdeutsch, amit már nem is tudom, mióta vadászom. És siker, mert végre meg tudtam venni! Lehet tanulni! :-) Élmény volt átjönni hazafelé a Baross úton, mert a városban lépten-nyomon párocskák, babakocsik, ölkutyák, és a napfényfürdőző magukatjólérző gazdászlányok.
Pénteken ismét könyvtár, nagyjából végeztem is (hittem én akkor!) Hétvége: Forma-1, Művészkedés, főzőcske (életem első lencsefőzelékének elkészítése! Humanoid fogyasztásra alkalmas lett! :-)) és napozás, sörözés. Vasárnap hasonlóképp. Ekkor jött elő "nagy" dilemmám is a némettel: menni vagy nem menni nyelvvizsgára májusban ezzel a nem túl meggyőző tudással? Menni, és kifizetni a vizsgadíjat, és kajakra beégni esetlegesen, vagy nem menni, és akkor lemondani nyíltan a júliusi diplomaosztóról?
És máris elérkeztünk szép csöndesen április 2. hetéhez. Hétfőn úgy gondoltam, nem építem le az agyam olyannal, hogy számvitel. Inkább vásárolni megyek anyával, és délután meg segítek faternak a hintaágyikó összerakásában, festésében. Így is történt, remek hangulatban telt a nap, amit sörözés koronázott meg. Anyával ez mindig élmény, azok a beszólások! :-) Estefelé előszedtem a szekrényből a topánjaim. Így kell ám spórolni! :-) A magassarkút meg előbb-utóbb meg kell szoknom. Nagy lelkesedéssel tapicskoltam bennük, és napi használatra készítettem őket.
Kedden kész lett a hintapalinta. De nem tudtam délelőtt kipróbálni, így is épphogy elértem a buszt. Igazándiból eldumáltam az időt, ám az is nagyon kellemes volt. Köszönet érte Ádámnak. :-) Örültem is, mert végre lefixálódott egy szerdai programpont. Ismét fülig érő mosollyal értem a buszmegállóba. A vigyor nem tartott sokáig, mert konstatáltam, hogy szorít a topánka. :S Meg voltam teljesen nyugodva, hogy sokat nem kell mennem benne, mert Vikiéknél nézzük a filmet, amiről írjuk a beadandót is. Erre kiderült, hogy nem, most csak megbeszélés. Az egyetemen!!! :-D Most röhögök rajt, akkor nem volt annyira szívderítő, sejthetitek. Azért felcsattogtam a campusra. Az egész megbeszélés egy negyed órát vett igénybe, kicsit mérges is voltam. Könyvtárba nem akartam lenni már, így minimális ott-tartózkodás után a pályaudvar felé vettem az irányt. Szép lassan, mert akkor már hiába minden zsepi, ragtapasz, alig bírtam húzni a lábacskáimat. Itt kérek elnézést Stokitól és Szössztől, akik a ligetben napozgattak, kézzel-lábbal integettek, de nem nagyon akartam észrevenni őket (azért sikerült). Ne haragudjatok, a sétára koncentráltam! A városban is csak ismerősökkel taliztam, jó volt kicsit beszédbe elegyedni velük. És persze a napi sport is megvolt: macskakő vs. magassarkú (ami ha beleragad két kő közé...:-)) Hazaérve aztán ápolgathattam patácskáim. Nem a sarokkal volt a baj elsősorban! No, mind1. Az este németezéssel telt, és sorozatbefigyeléssel, kicsi esettanulmánnyal.
Szerda is klassz nap volt összességében. Nagy reményekkel vártam az estét, a fix progit, és a bulit. Mert már hiányzott ám! Délelőtt elretyetöltem, eseteztem, intézkedtem amiatt, hogy csapatmunka legyen, délután birtokba vettem a hintapalintát, napoztam, olvastam a Maffia klubot. (Érdekes könyv, még nem jutottam a végére.) Kicsit le is pirultam, ami azért gáz, mert ha most megégek, mi lesz nyáron?! A készülődés elég kapkodós volt ismételten. Albiba érve aztán elkezdtem küzdeni a feleslegesség érzésével. Nem szeretek megzavarni senkit sem romantikus tevékenységének, vagy affelé irányuló dolgában. Örültem is, hogy nem leszek ott teljes mértékben, mert sörözés vár rám, aztán buli ezerrel. No, nem jött össze! Már ami a fix progit illeti. El is csüggedtem. Akkor már hangulatom sem volt nagyon semmihez alváson kívül. Aztán az újabb üzi térített jobb kedvre, hogy mégiscsak lesz esti iszogatás :-) Majd megint lelombozott, hogy nem tudok összekészülni 5 perc alatt, meg 5 perc alatt leérni. Így program elvileg eltolva 168 órányira. Kedves Ádám, bocsánat, ha az utolsó üzi erős volt (ha esik, ha fújja, ha Holle anyók potyognak az égből, akkor is megyünk tartalom átfogalmazva: ezen keretfeltételek mellett én megyek!) Hölgyeim és Uraim! A legromantikusabb és egyben legfinomabb sör elfogyasztásának hű, részletekbe merülő meséjét olvashatták! :-D
Azért kicsit felvidultam ám, és azért is összecihelődtem, és azért is elmentem bulizni. Reméltem, hogy akad társaság. Most megint a gazdászleányokkal buliztam: Vikivel, Mariann-nal, Ágival, Timivel és Ildivel. Először Bridge-ben mulatoztunk, majd Étteremben folytattuk, aztán az est-hajnal szokás szerint a Tanszéken ért véget. Kellemes kis retrós muzsikát nyomattak mindenütt, szóval szuper mókulás volt ez is! :-) És most már leesett, hogy miért szállták meg a nevezett helyeket a 16-17 évesek! Nektek is mondom csajok: a tavaszi szünet okán! :-)
Csütörtökön hazajöttem korán (pihi nélkül), megkértem Ádámot egy ppt fabrikálására három bocsikérés közben. :-) Meg is lepődtem, hogy felkelvén várt a szépséges és pofás kis prezike. Még egy táblázatot szúrtam be az alkotásba, ppt-nek egy hátteret, aztán küldtem is. Akit érdekel: Kahneman kilátáselméletéről kellett véleményt nyilvánítanunk, racionális-e az ember, vagy nem az.
Péntek is jó hangulatban telt, főleg egy kellemes kis reggeli véletlen (a kiemelést a szemfüles olvasó érti!) tali okán Ádámmal...megmosolyogtató, ha nem veszik észre a 30 centire elhaladó-integető emberkét. Ez megadta az alaphangulatot. :-) Befektetéselemzés óra után napozás következett Anitával és Évivel. Majd tettünk egy szép nagy sétát a Rába-parton hűsítő fagyit fogyasztgatva. Taglalnom sem kell szerintem, hogy úgy estünk vissza órára. Preztáción hamar túlestem, klassz volt. Értékelni nem tudom optimálisan, mert aztán pofátlanul leléptem, leléptünk. :-) Majd jövő héten kiderül a pontszám. Úgy vélem, a végére lett igazi csapat a Csipetcsapat.
A tegnap is szuper volt, délután ejtőzés a hintapalintában, napozás, kutyszlinevelés (megátalkodott ebje nem hagyja az embert csak úgy hesszelni). És végre időben tudtam lefeküdni.
Most pedig következik a húsvéti hétvége. Jelentős dolgokat nem tartogat: vélhetően ma sütkérezés (napon is :-)) , szd-zás, filmleselkedés, olvasgatás. Holnap ugyanez. Hétfőn az utálatos locsolkodás, remélem, nem fog bűzleni a fejem a sok vagy épp kevés, de annál borzalmasabb pacsulitól. Tendencia az, hogy egyre kevesebben jönnek szerencsére. :-) Attól függetlenül még mindig utálom. :-) Ezúton kívánok mindenkinek kellemes húsvétolást!
Folyt. köv! :-)
Pénteken ismét könyvtár, nagyjából végeztem is (hittem én akkor!) Hétvége: Forma-1, Művészkedés, főzőcske (életem első lencsefőzelékének elkészítése! Humanoid fogyasztásra alkalmas lett! :-)) és napozás, sörözés. Vasárnap hasonlóképp. Ekkor jött elő "nagy" dilemmám is a némettel: menni vagy nem menni nyelvvizsgára májusban ezzel a nem túl meggyőző tudással? Menni, és kifizetni a vizsgadíjat, és kajakra beégni esetlegesen, vagy nem menni, és akkor lemondani nyíltan a júliusi diplomaosztóról?
És máris elérkeztünk szép csöndesen április 2. hetéhez. Hétfőn úgy gondoltam, nem építem le az agyam olyannal, hogy számvitel. Inkább vásárolni megyek anyával, és délután meg segítek faternak a hintaágyikó összerakásában, festésében. Így is történt, remek hangulatban telt a nap, amit sörözés koronázott meg. Anyával ez mindig élmény, azok a beszólások! :-) Estefelé előszedtem a szekrényből a topánjaim. Így kell ám spórolni! :-) A magassarkút meg előbb-utóbb meg kell szoknom. Nagy lelkesedéssel tapicskoltam bennük, és napi használatra készítettem őket.
Kedden kész lett a hintapalinta. De nem tudtam délelőtt kipróbálni, így is épphogy elértem a buszt. Igazándiból eldumáltam az időt, ám az is nagyon kellemes volt. Köszönet érte Ádámnak. :-) Örültem is, mert végre lefixálódott egy szerdai programpont. Ismét fülig érő mosollyal értem a buszmegállóba. A vigyor nem tartott sokáig, mert konstatáltam, hogy szorít a topánka. :S Meg voltam teljesen nyugodva, hogy sokat nem kell mennem benne, mert Vikiéknél nézzük a filmet, amiről írjuk a beadandót is. Erre kiderült, hogy nem, most csak megbeszélés. Az egyetemen!!! :-D Most röhögök rajt, akkor nem volt annyira szívderítő, sejthetitek. Azért felcsattogtam a campusra. Az egész megbeszélés egy negyed órát vett igénybe, kicsit mérges is voltam. Könyvtárba nem akartam lenni már, így minimális ott-tartózkodás után a pályaudvar felé vettem az irányt. Szép lassan, mert akkor már hiába minden zsepi, ragtapasz, alig bírtam húzni a lábacskáimat. Itt kérek elnézést Stokitól és Szössztől, akik a ligetben napozgattak, kézzel-lábbal integettek, de nem nagyon akartam észrevenni őket (azért sikerült). Ne haragudjatok, a sétára koncentráltam! A városban is csak ismerősökkel taliztam, jó volt kicsit beszédbe elegyedni velük. És persze a napi sport is megvolt: macskakő vs. magassarkú (ami ha beleragad két kő közé...:-)) Hazaérve aztán ápolgathattam patácskáim. Nem a sarokkal volt a baj elsősorban! No, mind1. Az este németezéssel telt, és sorozatbefigyeléssel, kicsi esettanulmánnyal.
Szerda is klassz nap volt összességében. Nagy reményekkel vártam az estét, a fix progit, és a bulit. Mert már hiányzott ám! Délelőtt elretyetöltem, eseteztem, intézkedtem amiatt, hogy csapatmunka legyen, délután birtokba vettem a hintapalintát, napoztam, olvastam a Maffia klubot. (Érdekes könyv, még nem jutottam a végére.) Kicsit le is pirultam, ami azért gáz, mert ha most megégek, mi lesz nyáron?! A készülődés elég kapkodós volt ismételten. Albiba érve aztán elkezdtem küzdeni a feleslegesség érzésével. Nem szeretek megzavarni senkit sem romantikus tevékenységének, vagy affelé irányuló dolgában. Örültem is, hogy nem leszek ott teljes mértékben, mert sörözés vár rám, aztán buli ezerrel. No, nem jött össze! Már ami a fix progit illeti. El is csüggedtem. Akkor már hangulatom sem volt nagyon semmihez alváson kívül. Aztán az újabb üzi térített jobb kedvre, hogy mégiscsak lesz esti iszogatás :-) Majd megint lelombozott, hogy nem tudok összekészülni 5 perc alatt, meg 5 perc alatt leérni. Így program elvileg eltolva 168 órányira. Kedves Ádám, bocsánat, ha az utolsó üzi erős volt (ha esik, ha fújja, ha Holle anyók potyognak az égből, akkor is megyünk tartalom átfogalmazva: ezen keretfeltételek mellett én megyek!) Hölgyeim és Uraim! A legromantikusabb és egyben legfinomabb sör elfogyasztásának hű, részletekbe merülő meséjét olvashatták! :-D
Azért kicsit felvidultam ám, és azért is összecihelődtem, és azért is elmentem bulizni. Reméltem, hogy akad társaság. Most megint a gazdászleányokkal buliztam: Vikivel, Mariann-nal, Ágival, Timivel és Ildivel. Először Bridge-ben mulatoztunk, majd Étteremben folytattuk, aztán az est-hajnal szokás szerint a Tanszéken ért véget. Kellemes kis retrós muzsikát nyomattak mindenütt, szóval szuper mókulás volt ez is! :-) És most már leesett, hogy miért szállták meg a nevezett helyeket a 16-17 évesek! Nektek is mondom csajok: a tavaszi szünet okán! :-)
Csütörtökön hazajöttem korán (pihi nélkül), megkértem Ádámot egy ppt fabrikálására három bocsikérés közben. :-) Meg is lepődtem, hogy felkelvén várt a szépséges és pofás kis prezike. Még egy táblázatot szúrtam be az alkotásba, ppt-nek egy hátteret, aztán küldtem is. Akit érdekel: Kahneman kilátáselméletéről kellett véleményt nyilvánítanunk, racionális-e az ember, vagy nem az.
Péntek is jó hangulatban telt, főleg egy kellemes kis reggeli véletlen (a kiemelést a szemfüles olvasó érti!) tali okán Ádámmal...megmosolyogtató, ha nem veszik észre a 30 centire elhaladó-integető emberkét. Ez megadta az alaphangulatot. :-) Befektetéselemzés óra után napozás következett Anitával és Évivel. Majd tettünk egy szép nagy sétát a Rába-parton hűsítő fagyit fogyasztgatva. Taglalnom sem kell szerintem, hogy úgy estünk vissza órára. Preztáción hamar túlestem, klassz volt. Értékelni nem tudom optimálisan, mert aztán pofátlanul leléptem, leléptünk. :-) Majd jövő héten kiderül a pontszám. Úgy vélem, a végére lett igazi csapat a Csipetcsapat.
A tegnap is szuper volt, délután ejtőzés a hintapalintában, napozás, kutyszlinevelés (megátalkodott ebje nem hagyja az embert csak úgy hesszelni). És végre időben tudtam lefeküdni.
Most pedig következik a húsvéti hétvége. Jelentős dolgokat nem tartogat: vélhetően ma sütkérezés (napon is :-)) , szd-zás, filmleselkedés, olvasgatás. Holnap ugyanez. Hétfőn az utálatos locsolkodás, remélem, nem fog bűzleni a fejem a sok vagy épp kevés, de annál borzalmasabb pacsulitól. Tendencia az, hogy egyre kevesebben jönnek szerencsére. :-) Attól függetlenül még mindig utálom. :-) Ezúton kívánok mindenkinek kellemes húsvétolást!
Folyt. köv! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése