tizensokadik hét eseményei

Üdvözlet az olvasóknak!

Következik a heti értékelés. Egy kifejezéssel meg is oldhatnám az egészet: a szórakozottság időszaka részemről. Azért kifejtem. Akinek ennyi elég is volt, annak pedig köszönöm, hogy ellátogatott blogom tárhelyére. :-)
Vágjunk is bele! A hétfő szokásos uncsi nap. Suliban teljes leépülés...tudjátok, számvitel, ami követhetetlen. Aztán egy hangulatos kis vásárlás. Igaz, hogy a bálra kerestem valami ruhát, de ahhoz képest egész mást zsákmányoltam. :-) De ezeket sem lehetett csak úgy otthagyni! Hazaérve pedig a szokásos kis rögtönzött divatbemutató utáni MŰvészkedés, formázgatásra tellett csak aznap.
Végre megtudtuk, hogy a Csipetcsapat hány pontot gyűjtött a 4 esettanulmány során: 71/80. Nem rossz eredmény, mert még 4 pont és már négyes. Bár ha azt veszem, hogy 7.-ek lettünk a 10 csapatból...Egy biztos: sokat épültem a team-munkából. Ez a főnöki szerepkör meg nem nagyon való nekem még, ahhoz jóval keményebbnek kell lenni, és nem mindig mindenkire tekintettel lenni, a kifogást eltűrni, stb.
Kedd. Egy nyugis nap, amelyből a délelőtt ismét ruhapróbával telt. A két évvel ezelőtt államvizsgára vett kosztümömön tapasztaltam, hogy nem jó, iszonyat lóg. Most majd vehetek egy újat. Meg így a bálra eleve ki van lőve. És ha már így alakult, akkor tovább tornázom...:-) Este tovább folytattam a művet, most épp tartalmi bővítéssel, és így kész is lett 90%-osra.
Szerda. Jelentős esemény nem történt. Készültem lelkiekben a másnapi konzultációra, és a mű értékelésre.
Csütörtök. Nagyon elszoktam már a reggel 5 órási keléstől. Nem is tudom, hogy bírtam másodéven mindennap 8-ra menni! Egész hangulatos volt így reggel menni, és jó tudni, hogy rajtam kívül van még egy valaki, aki vállalkozott a napi ingázásra. Szóval a reggelhez képest eléggé jól elhülyültünk Brigittával. Konzultáció megint kötetlen jelleget öltött, érdemi értékelés váratott magára. De legalább nem kellett várnom, és hazajöhettem a 9.55-sel. (Eddig nem sikerült, tehát megérte fél 9-re odazuhogni.) Délután az aktív semmitevéssel telt, vártam a nagy értékelést, és az újabb motiváló tényezőt.
Péntekre már eléggé el is voltam fáradva. Látszott is, mert a gépes szimulációs programot olyan szinten nem bírtam követni...Bukóka les ki belőle egyenlőre. :S De az is lehet, hogy a Dodesszel való ebéd miatt nem tudtam koncentrálni úgy. Jó rég étkeztünk már együtt a Révészben. Hangulatos volt nagyon. Megtudhattam végre, hogy Dodikám milyen segítőkész is tud lenni. Julcsi hatás vajon? :D Mert elszaporázta magát Timi tortájáért, és vállalta a megőrzést is. Timinek e helyütt is boldogot! :) Ezen a napon rendezték még az Alternatív Járművek versenyét is, illetve annak szabadedzését. Két óra közt ezt követtük nyomon Anitával, míg Dodi nem érkezett meg teljesen véletlenül. Kár, hogy hétvégén volt a futam. Tavaly nyomonkövettük, mekkora feeling volt! MSN-es tárhelyemen található róla bejegyzés...érdeklődők figyelmébe. :)
Eltelt az a nap is. Hazaérve pedig olyan történt, ami eddig nem fordult elő. Ledőltem egy kicsit, és azzal a lendülettel durmoltam 12 órán keresztül. Látható, tényleg fáradt voltam.
Hétvégén művészkedtem leginkább, németeztem icipicikét, team-munkás beadandónkhoz csináltam fordítást. Egész pofás lett, remélem, meglesz a megajánlott. És eggyel csökken a vizsgák száma. Rohamtempóban közelg. Sajnos.
Ennyit április utolsó előtti hetéről röviden. Mindenkinek mindenféle szépet és jót!