Üdvözlet minden kedves olvasónak!
Ezúttal a végzős bál élményeit fogom megosztani Veletek egy önálló bejegyzés keretében. Még márciusban felmerült az ötlet, hogy szerveznének a szak arcai egy bált nekünk. Helyszínnek a Bridge-et választották, 3 menü közül lehetett választani, dátumnak pedig 2009. április 28. lett kitűzve. Valahogy lelkesített a dolog, így jelentkeztem is iziben. Mit ne mondjak, hamar eltelt ez az egy hónap előzetes jelentkezéstől a bálig. Eléggé izgatottan vártam a napot. Ruhapróba, topánpróba, egyebek, el lehet képzelni. Dodesznek és anyának megköszönném a segítséget, és a türelmet a divatbemutatókhoz. Mivel nem sok bálon vettem részt, így különlegességnek számított ez is, és nem akartam se alul-, se túlöltözni. Tudjátok, hogy megy ez! Valahogy a kedd eléggé morcosan-nyűgösen zajlódott, sok kedvem nem volt az egész bálozáshoz. Totál szétestem, besokalltam már mindentől, és emiatt bunkó voltam mindenkivel. Bocsánat érte nyilvánosan is, nem kellett volna. Ádám hozta vissza a kedvem egy kicsit. Hamar eljött az este, a készülődés ideje. A rendezvény 7 órakor kezdődött.
***
16.35: a hajóval visszacaplattam Győrbe. Az úton pedig rendületlenül tanulgattam a németet. Muszáj kihasználni az időt. 18.10: érkezési idő. Évi már várt a pályaudvaron totál díszben. Csinos volt. ;) És tekintettel arra, hogy tudom, nehéz magassarkúban tipegni annak, aki nem szokta meg, így elég lassan mentünk fel az albiba. Szerintem tetszett neki az is, hogy mondtam, hol érdemes mennie, hol nem. A tapasztalat...:) Fel kellett libbenni Dodihoz, mert hogy át kellett öltöznöm. 10 perc alatt meg is történt mindez. Ilyet sem mondok sűrűn, de alig vártam, hogy átvehessem a topánkámat. Az új szerzemény lapos kis futkosós nem volt kellően bejáratva, így okozott egy kis kényelmetlenséget már akkor. 18.45: elindultunk a bálba. Nem sétáltunk sokat, jött a hintó. :) És Móni kocsis elfuvarozott minket. Bridge előtt aztán begyűjtöttük a többieket, és beosonkodtunk. Tombolaszám-húzás, menükártya kézhezvétel, és helyfoglalás. Nem sokkal utánunk jöttek Vikiék, és átcsábítottak asztalukhoz. Remek marketinges szekció. :) Mivel nem tudtuk, hogy jár-e valami innivaló a vacsorához, így vételményeztünk. Jobb a biztos alapon. Az eseményt Solt tanár nő beszéde (illetve felolvasása) nyitotta meg fél 8 után nem sokkal. Tanárok közül egyedül ő volt ott. Beszélgettünk, beszélgettünk, pózoltunk, pezsgőztünk, hülyültünk. És már alig vártuk a vacsora szervírozását. 20.30: az ígérthez képest egy órával később kaptuk meg menüinket. A találás pompázatos volt, és maga a szilvával-sajttal töltött pulyka pedig valóban ízletes. Szokás szerint én voltam az utolsó, aki végzett az étkezéssel. De nem baj. A desszert is megvárt. Finom kis hatlapos. Jó választás volt. :) A vacsorát követően kezdett punnyadni mindenki. Nem vesztegettem az időt, és próbáltam táncra ösztökélni a többieket. Sikerrel, Tündi és kedves párja táncoltak. Aztán a bulialakzat (Viki, Mariann, Ági, Bea és én) is kivonult. Többiek meg társultak. Szerintem a zenére nem lehetett panasz. Az hátralévő része ezzel telt: tánc, pihenés, tánc, beszélgetés. A vonatozós tánc igazán emlékezetes marad. Bár nem feltétlen illett oda, lagzit idéző volt. :) 22.00: tombolasorsolás. Az est folyamán ekkor és utoljára volt együtt a kb. 100 fős végzős csapat. Az 53-as számom ezúttal sem volt nyerő. Inkább csak mellételitaláló, de ez van. A részvétel volt a lényeg. :) Fotózkodás is lezajlott, nem lett épp remekbe szabott kép. Vagy nem voltam kellően magas. Aztán ismét beszélgetés, és tánc minden mennyiségben. 0.00: a távozási időpont. Ekkor már csak 10-en tartózkodtunk a "bálteremben", többiek klikkesedve valahol elvoltak a Bridge területén, ahol az egész idő alatt szinte végig. Akkor tetőzött az unalom szerintem, így jobb is volt a lelépés. Remek időt választottunk, épp elkezdett esni. De nem zavart annyira. Negyed óra alatt hazalépdeltem a Víztorony utca békéjébe. Mindenféle probléma nélkül viselték lábacskáim a nem épp megszokott topánkát. Ez nagy szó, ezért is írtam le. Összegzésképp egy közepesre értékelném az egészet. Adódtak jó pillanatok, és volt, hogy unatkoztam. A csoportosulás és kivándorlás se tetszett igazán. Annyit azért elmondhatok, hogy a kiöltözős jelleg bejött, majd államvizsga után nem lenne rossz valami hasonlót megejteni egy szűkebb társasággal akár.
De beszéljenek szavak helyett a képek, a báli hangulatot azért visszaadják! ;)
***
16.35: a hajóval visszacaplattam Győrbe. Az úton pedig rendületlenül tanulgattam a németet. Muszáj kihasználni az időt. 18.10: érkezési idő. Évi már várt a pályaudvaron totál díszben. Csinos volt. ;) És tekintettel arra, hogy tudom, nehéz magassarkúban tipegni annak, aki nem szokta meg, így elég lassan mentünk fel az albiba. Szerintem tetszett neki az is, hogy mondtam, hol érdemes mennie, hol nem. A tapasztalat...:) Fel kellett libbenni Dodihoz, mert hogy át kellett öltöznöm. 10 perc alatt meg is történt mindez. Ilyet sem mondok sűrűn, de alig vártam, hogy átvehessem a topánkámat. Az új szerzemény lapos kis futkosós nem volt kellően bejáratva, így okozott egy kis kényelmetlenséget már akkor. 18.45: elindultunk a bálba. Nem sétáltunk sokat, jött a hintó. :) És Móni kocsis elfuvarozott minket. Bridge előtt aztán begyűjtöttük a többieket, és beosonkodtunk. Tombolaszám-húzás, menükártya kézhezvétel, és helyfoglalás. Nem sokkal utánunk jöttek Vikiék, és átcsábítottak asztalukhoz. Remek marketinges szekció. :) Mivel nem tudtuk, hogy jár-e valami innivaló a vacsorához, így vételményeztünk. Jobb a biztos alapon. Az eseményt Solt tanár nő beszéde (illetve felolvasása) nyitotta meg fél 8 után nem sokkal. Tanárok közül egyedül ő volt ott. Beszélgettünk, beszélgettünk, pózoltunk, pezsgőztünk, hülyültünk. És már alig vártuk a vacsora szervírozását. 20.30: az ígérthez képest egy órával később kaptuk meg menüinket. A találás pompázatos volt, és maga a szilvával-sajttal töltött pulyka pedig valóban ízletes. Szokás szerint én voltam az utolsó, aki végzett az étkezéssel. De nem baj. A desszert is megvárt. Finom kis hatlapos. Jó választás volt. :) A vacsorát követően kezdett punnyadni mindenki. Nem vesztegettem az időt, és próbáltam táncra ösztökélni a többieket. Sikerrel, Tündi és kedves párja táncoltak. Aztán a bulialakzat (Viki, Mariann, Ági, Bea és én) is kivonult. Többiek meg társultak. Szerintem a zenére nem lehetett panasz. Az hátralévő része ezzel telt: tánc, pihenés, tánc, beszélgetés. A vonatozós tánc igazán emlékezetes marad. Bár nem feltétlen illett oda, lagzit idéző volt. :) 22.00: tombolasorsolás. Az est folyamán ekkor és utoljára volt együtt a kb. 100 fős végzős csapat. Az 53-as számom ezúttal sem volt nyerő. Inkább csak mellételitaláló, de ez van. A részvétel volt a lényeg. :) Fotózkodás is lezajlott, nem lett épp remekbe szabott kép. Vagy nem voltam kellően magas. Aztán ismét beszélgetés, és tánc minden mennyiségben. 0.00: a távozási időpont. Ekkor már csak 10-en tartózkodtunk a "bálteremben", többiek klikkesedve valahol elvoltak a Bridge területén, ahol az egész idő alatt szinte végig. Akkor tetőzött az unalom szerintem, így jobb is volt a lelépés. Remek időt választottunk, épp elkezdett esni. De nem zavart annyira. Negyed óra alatt hazalépdeltem a Víztorony utca békéjébe. Mindenféle probléma nélkül viselték lábacskáim a nem épp megszokott topánkát. Ez nagy szó, ezért is írtam le. Összegzésképp egy közepesre értékelném az egészet. Adódtak jó pillanatok, és volt, hogy unatkoztam. A csoportosulás és kivándorlás se tetszett igazán. Annyit azért elmondhatok, hogy a kiöltözős jelleg bejött, majd államvizsga után nem lenne rossz valami hasonlót megejteni egy szűkebb társasággal akár.
De beszéljenek szavak helyett a képek, a báli hangulatot azért visszaadják! ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése