Üdvözlet minden kedves és kedvetlen (ne legyen az!) olvasómnak!
Most április utolsó napjainak bemutatása következik. Lustább olvasóknak a címszavak: vásárlós-sörözős hétfő, kikészülős-bálozós kedd, állásbörzés-futkozós szerda, könyvtárazós csütörtök, idegeskedős-filmnézős péntek, idegeskedős-elemzős szombat, vélhetően hasonló jellegű vasárnap, némi tanulási elemmel vegyítve. És máris új hét, ami megintcsak ilyen ideges lesz.
S hogy miért is az? Mert úgy érzem, a feladatok már most túlnőttek rajtam.
- Az egyik paraok, hogy borzalmasan szenvedek a szakdogám elemzési részével. Nem olyan egyszerű összehasonlítást végezni befektetési alapokra, még 3 kiválasztottra sem. Rengeteg adatot kell keresni, hatalmas a kínálat még 3 alapkezelőnél is, nem pontosak a tájékoztatókban leírtak (például, hogy minek mi a vetítési alapja). Most ott tartok, hogy 3 pénzpiaci alapot összevetettem egymással. Még 10 típus hátravan! Úgy vélem, ez a munka az, amit befektetőként sem csinálnék végig, nem mászkerálnék minden bankba, sőt, a neten se kutakodnék. Egy alap kínálatát tekinteném csak. Bár már kérdezni tudnék, példuál a költségeket illetően, mert az fontos a hozam mellett. Persze, persze, fontos lenne tájékozódni, csak az idő...vélhetően ezzel más is így van, ezért is dönthetünk rosszul. Ennyit a szakmai részről. :-) Ilyen még nem nagyon került a blogomba.
- A másik ok, hogy befizettem a nyelvvizsgát. És alig-alig haladok. Annyit jelent a napi németezés, míg felérek Győrbe, meg míg hazajövök. Plusz a nyelvtani tudásom se érzem biztosnak, úgyhogy bukó. :S És ha hozzáveszem, hogy időm nagyon nem lesz tanulni a továbbiakban sem...szóval munka mellett sem jobb a helyzet...Már ha lesz, persze, az egy külön pontot érdemelne, de egyenlőre ezzel nem stresszelem magam. Ez a két pont elég, kiegészítve magánéleti? és itthoni problémákkal.
Szóval zűr és zavar van az erőben (egyszerűsítve: stressz), ami totál szétesést generál nálam, akkor pedig még bunkó is leszek azokkal, akikkel persze nem kéne. :S Persze ez nem jelenti azt, hogy mindennap ilyen lenne. Van, amikor kimozdítanak ebből a hangulatból. Egy a probléma, csak ideiglenesen. Mókulásokkal is ez a helyzet.
Vagy az is lehet, hogy a maximalizmus itt üt vissza. Mindig mindent a tőlem telhető legtökéletesebben akarok csinálni, ez pedig lehetetlen?!
Most, hogy így írogatom ezt a bejegyzést, és pihenek a nagy alkotómunka előtt, nyugtatgatom magam. Tulajdonképp a második okot lehet, el is kéne felejtenem. A kieg. csak a ráadás, dolgozni végülis lehetne az angol tudással is. Nyenyergő egység letudva. :-) Térjünk is át a hétértékelőre!
Hétfő. Már vasárnap este eldöntöttem, hogy az oly sokszor leírt számvitel felejtős lesz aznapra is. És inkább vásárlással fogom tölteni a hétkezdést. Vásárlással, elsősorban a bálra. Még mindig illő öltözék és lábbeli. Anya társult hozzám, így nem kellett egyedül mennem. Hangulatos volt az egész shopping, főleg a cipővásárlás. Egyik topánból ki, a másikba be. :-) Annyira tetszetősek a magassarkúak! Ehhez képest egy kis lapost zsákmányoltam, amolyan futkozásra valót. A ruhavásárlás pedig nadrágpróbálgatást jelentett, mert egy fekete élérevasalt nadrág lett az elképzelés a bálra is. Ezt is nehezen találtam, és nem is paszentos még. Lehet eltoltam az időzítést, mert mint említettem, rendszeresen tornázom, és fogyogatok is. Momentán az jellemző, hogy lógnak a nadrágjaim...ezért is kellett újat venni. :-) Mondjuk örülök is az alakformáló hatásnak. Újra megállapítást nyert, hogy Ajka tényleg le van maradva vagy 20 évvel. Sehol egy alkalmi ruhabolt, normálisabb cipőbolt! A Horizont Áruház meg még mindig hozza a kötelezőt: szerény kínálat csillagászati árakon immár több, mint 20 éve! Micsoda marketinges szlogen! :-) Ha valaki nem figyel oda, még azt is mondhatja, hogy jól is hangzik! :-) Így aztán shopping utáni levezetésnek egy kis sörözés. Legszebb majálisokat idézve még a közgázos időkből! Meglepődve tapasztaltam, hogy a középiskolások is kocsmatúrát tartanak napjuk végeztével, és hogy az MSN nagyon népszerű körükben is. (Bár kétségtelen, hasznos programocska, erről majd egyszer alkotok egy külön bejegyzést, a kedvencek rovat az utóbbi időben úgyis hanyagolódott! BLOGOLÓTÁRSAK FIGYELMÉBE: A HASZNOS PROGRAMOK BEJEGYZÉS ÖTLETE AZ ENYÉM! :-)) A hazaút során a vásárolt cipellő bejáratódni látszódott. Divatbemutató során kiderült, hogy az alkalmi ruházathoz is illik, bár azért a magassarkúval jobb. Ekkor határoztam el, hogy ha megpusztulok is, de felveszem csodálatos topánkám, amely egy két héttel ezelőtt csúful elbánt patáimmal. És az öltözet is ekkor véglegesítődött. Lelkesedéssel párosult az egész próbálgatás.
Kedd. Szintén előre megfontolt szándékkal hagytam ki az egyetlen aznapi órát, dacára annak, hogy jövő héten zh a program. Mondjuk abból is esélytelen lesz megszerezni a jegyet, az elsőt eléggé elrontottam. Szerintem azért megírom, a remény hal meg utoljára! Délelőtt adatot gyűjtöttem befektetési alapokról, de már nagyon untam, és rengeteg hátravolt még...jól fel is húztam magam az egészen, hogy nem látom a végét, és voltam eléggé mufurc mindenkivel. Pedig alapjáraton kedves vagyok - derül ki az iwiw véleménymérő alkalmazásából. :-) Aztán délutánra megbékéltem mindennel, és nem akkora kedvvel, mint előzőekben, de készültem az esti bálra. Erről szóló élményeim külön írományban taglaltam, lásd ott!
Szerda. Egyetemünkön állásbörzét szerveztek. Úgy gondoltam, érdemes lesz körülleselkedni ott. Így 9-re be is suhogtam a campusra. Az első körülólálkodás eléggé felszínes volt. Továbbrobogtam a könyvtárba kikérni másnapra egy szakdogát. Aztán visszaléptem az állásbörzére, szétdobálni pár önéletrajzot és motivációs levelet a kedden nyomtatottakból. (Remek műszaki zsenialitással, nyomtatószétabriktolás nélkül kicseréltem a tonert! :-)) Két helyütt tapasztaltam, hogy tényleg szívesen veszik: az E-on IS-nél (az E-on informatikai cége), illetve az ajkai telephellyel is rendelkező Poppe és Potthoff-nál. Bár azért az audis mókus is aranyos volt, rögtön felajánlotta a tegeződést. :-) És gyér némettudásom ellenére elvitte az önéletrajzom. Vélhetően a kukáig juthatott, mert beépített emberem jelentette, hogy felvétel aztán nincs. Aztán úgy gondoltam, hogy az előzetes terveknek megfelelően hazatérek a 9.55-sel. Optimista módon feltételeztem, hogy leérek simán negyed óra alatt. Lehet odaértem volna, ha az említett lapos nem töri tropára a lábujjaim, illetve nem dörzsöli ki az Achilles-ínamat. 3 percen múlhatott a dolog azonban így is. Lett ezáltal két óra szabadidőm. Visszabattyogtam az egyetemre. Különösebb elképzelésem nem volt, mit is csinálok, csak könyvtárazni nem akartam. Kajáltam egy kicsit, és ismét körbelibbentem időmilliomosként az állásbörzés standokon. Egy dolgot aztán tényleg nem tudok, hogy a Dechatlon budaörsi központjába minek is jelentkeztem. Mondjuk maga a standnál történő jelentkezés is olyan volt, mint egy interjú. És nem voltam épp magabiztos, szóval van még mit tökéletesíteni. Mindenesetre okultam, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Közben ismerősökre is leltem. A bált is értékeltük, és hamar eltelt az idő. Az Ádámnak szánt meglepetésem nem jött be, pedig vártam, és ennél központibb helyen nem is lehettem volna, az aula kellős közepén! (Magyarán elkerülés kizárva!) De aki nem jön a katalógusos órájára...azt várhatja az ember. Aztán a fél 2-es járattal hazatértem. Az utazás se volt semmi, mert egy bácsika folyamatosan kérdezgetett, hogy épp hol vagyunk! Persze véletlenül se ott, ahol szerinte lennünk kéne. Idegesítő volt a vége felé már! Kaja, és természetesen chat, bálértékelés. :-) Akkor még úgy volt, hogy visszamegyek este bulizni. Ám nem tudtam aludni, és a lábam is fájt. Az a kidörzsölés borzasztó rossz helyen volt, nem tudtam rendesen belebújni egy cipőbe se, papucsban meg nem mehettem, mivel esett is. (Pedig abba caplattam egyedülálló jelenségként a városban is egy idő után.) Kellemetlen az eset, mert Timi születésnapja lett volna, és Dodi is várt, úgy hiszem. Kellemetlen azért is, mert volt egy ígéretem, amit már két hete teljesítek...A késői fekvés így is megtörtént, eléggé nyugtalanul aludtam.
Csütörtök. Szintén futkozós nap volt, valahonnan muszáj volt ihletet meríteni az elemzés folytatásához. Így könyvtárazást programoztam be. Ígéretteljesítéssel egybekötve. Ez könyvtáras tevékenység eléggé nyugtató tud lenni, bár két óra is néhány pillanatnak tűnik, és sántikálhattam is hazafelé. Előtte azonban oda tudtam adni a kért cuccokat Ádámnak. Végre. És most nem kerültük el egymást! :-) Szívesen dumálgattam volna még tovább is, csak a buszjárat nem vár meg. Zavartságom jól mutatja az is, hogy a két ismerős közül egyikőjüket se vettem észre, csak leszálláskor. Ami megintcsak idegeskedős volt, mert sose vagyok biztos benne, hogy az ajkai csatlakozás bevárja-e a győrit. Necces, mert az utolsó járatokról van szó. Bevárta. :-) Itthon pedig a szokásos tevékenység: kaja, mesélés, Dodi-dögönyözési szándék, elemzési kísérlet I. és végképp elunva MSN.
Péntek. Nyugtalan éjszaka utáni korán ébredés. Rituális kávé elfogyasztása után elemzés újból, megszakítva egy kis németezéssel. Aztán végképp megszakítva filmnézéssel. Benjamin Button különös élete c. alkotás nem nyerte el a tetszésem az első fél óra után, így megint Excel táblát töltögettem inkább. Dodi nagyon csábított majálisozni, de kihagytam. Inkább tovább néztem a filmet. Meglepetésemre ő is hazatért, miután ketten lettek volna a programon. Így filmezős este lett.
Most pedig szombat van. Elemzést írkálok szinte egész nap nagyobb megszakításokkal. Ideges vagyok, hogy nem jó az egész. Ádámmal és Anitával elolvastattam az eddigit, kicsit megnyugtatattak mindketten. Jó, hogy lehet rájuk számítani. Remélem, ez a továbbiakban is így marad, és tudjuk egymást továbbra is segíteni. Oda- és vissza. :-) Dodira kicsit mérges voltam, hogy hirtelen felindulásból vissza kellett rendezni a szobákat, mert kizökkentett az amúgy is lassan haladós ügyemből. Míg hurculkodtak, addig főzőcskéztem. Aztán összerámoltam, és újra elemezgettem. És most vettem észre, hogy hiába keresem a harmadik alapkezelő eurós alapját. Merthogy nem létezik (még). :-) Folytatom is az alkotást, még sok munka van vele, így a holnap is ezzel fog telni. Azért arra szakítok időt, hogy anyáimat (bérmakeresztanya, keresztanya, anya, és mama a temetőben) felköszöntsem. A kedves blogolvasók se felejtsenek el megemlékezni e fontos személyekről legalább verbálisan. Mindenkinek mindenféle szépet kívánok, és kitartást mindenhez!
Vagy az is lehet, hogy a maximalizmus itt üt vissza. Mindig mindent a tőlem telhető legtökéletesebben akarok csinálni, ez pedig lehetetlen?!
Most, hogy így írogatom ezt a bejegyzést, és pihenek a nagy alkotómunka előtt, nyugtatgatom magam. Tulajdonképp a második okot lehet, el is kéne felejtenem. A kieg. csak a ráadás, dolgozni végülis lehetne az angol tudással is. Nyenyergő egység letudva. :-) Térjünk is át a hétértékelőre!
Hétfő. Már vasárnap este eldöntöttem, hogy az oly sokszor leírt számvitel felejtős lesz aznapra is. És inkább vásárlással fogom tölteni a hétkezdést. Vásárlással, elsősorban a bálra. Még mindig illő öltözék és lábbeli. Anya társult hozzám, így nem kellett egyedül mennem. Hangulatos volt az egész shopping, főleg a cipővásárlás. Egyik topánból ki, a másikba be. :-) Annyira tetszetősek a magassarkúak! Ehhez képest egy kis lapost zsákmányoltam, amolyan futkozásra valót. A ruhavásárlás pedig nadrágpróbálgatást jelentett, mert egy fekete élérevasalt nadrág lett az elképzelés a bálra is. Ezt is nehezen találtam, és nem is paszentos még. Lehet eltoltam az időzítést, mert mint említettem, rendszeresen tornázom, és fogyogatok is. Momentán az jellemző, hogy lógnak a nadrágjaim...ezért is kellett újat venni. :-) Mondjuk örülök is az alakformáló hatásnak. Újra megállapítást nyert, hogy Ajka tényleg le van maradva vagy 20 évvel. Sehol egy alkalmi ruhabolt, normálisabb cipőbolt! A Horizont Áruház meg még mindig hozza a kötelezőt: szerény kínálat csillagászati árakon immár több, mint 20 éve! Micsoda marketinges szlogen! :-) Ha valaki nem figyel oda, még azt is mondhatja, hogy jól is hangzik! :-) Így aztán shopping utáni levezetésnek egy kis sörözés. Legszebb majálisokat idézve még a közgázos időkből! Meglepődve tapasztaltam, hogy a középiskolások is kocsmatúrát tartanak napjuk végeztével, és hogy az MSN nagyon népszerű körükben is. (Bár kétségtelen, hasznos programocska, erről majd egyszer alkotok egy külön bejegyzést, a kedvencek rovat az utóbbi időben úgyis hanyagolódott! BLOGOLÓTÁRSAK FIGYELMÉBE: A HASZNOS PROGRAMOK BEJEGYZÉS ÖTLETE AZ ENYÉM! :-)) A hazaút során a vásárolt cipellő bejáratódni látszódott. Divatbemutató során kiderült, hogy az alkalmi ruházathoz is illik, bár azért a magassarkúval jobb. Ekkor határoztam el, hogy ha megpusztulok is, de felveszem csodálatos topánkám, amely egy két héttel ezelőtt csúful elbánt patáimmal. És az öltözet is ekkor véglegesítődött. Lelkesedéssel párosult az egész próbálgatás.
Kedd. Szintén előre megfontolt szándékkal hagytam ki az egyetlen aznapi órát, dacára annak, hogy jövő héten zh a program. Mondjuk abból is esélytelen lesz megszerezni a jegyet, az elsőt eléggé elrontottam. Szerintem azért megírom, a remény hal meg utoljára! Délelőtt adatot gyűjtöttem befektetési alapokról, de már nagyon untam, és rengeteg hátravolt még...jól fel is húztam magam az egészen, hogy nem látom a végét, és voltam eléggé mufurc mindenkivel. Pedig alapjáraton kedves vagyok - derül ki az iwiw véleménymérő alkalmazásából. :-) Aztán délutánra megbékéltem mindennel, és nem akkora kedvvel, mint előzőekben, de készültem az esti bálra. Erről szóló élményeim külön írományban taglaltam, lásd ott!
Szerda. Egyetemünkön állásbörzét szerveztek. Úgy gondoltam, érdemes lesz körülleselkedni ott. Így 9-re be is suhogtam a campusra. Az első körülólálkodás eléggé felszínes volt. Továbbrobogtam a könyvtárba kikérni másnapra egy szakdogát. Aztán visszaléptem az állásbörzére, szétdobálni pár önéletrajzot és motivációs levelet a kedden nyomtatottakból. (Remek műszaki zsenialitással, nyomtatószétabriktolás nélkül kicseréltem a tonert! :-)) Két helyütt tapasztaltam, hogy tényleg szívesen veszik: az E-on IS-nél (az E-on informatikai cége), illetve az ajkai telephellyel is rendelkező Poppe és Potthoff-nál. Bár azért az audis mókus is aranyos volt, rögtön felajánlotta a tegeződést. :-) És gyér némettudásom ellenére elvitte az önéletrajzom. Vélhetően a kukáig juthatott, mert beépített emberem jelentette, hogy felvétel aztán nincs. Aztán úgy gondoltam, hogy az előzetes terveknek megfelelően hazatérek a 9.55-sel. Optimista módon feltételeztem, hogy leérek simán negyed óra alatt. Lehet odaértem volna, ha az említett lapos nem töri tropára a lábujjaim, illetve nem dörzsöli ki az Achilles-ínamat. 3 percen múlhatott a dolog azonban így is. Lett ezáltal két óra szabadidőm. Visszabattyogtam az egyetemre. Különösebb elképzelésem nem volt, mit is csinálok, csak könyvtárazni nem akartam. Kajáltam egy kicsit, és ismét körbelibbentem időmilliomosként az állásbörzés standokon. Egy dolgot aztán tényleg nem tudok, hogy a Dechatlon budaörsi központjába minek is jelentkeztem. Mondjuk maga a standnál történő jelentkezés is olyan volt, mint egy interjú. És nem voltam épp magabiztos, szóval van még mit tökéletesíteni. Mindenesetre okultam, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Közben ismerősökre is leltem. A bált is értékeltük, és hamar eltelt az idő. Az Ádámnak szánt meglepetésem nem jött be, pedig vártam, és ennél központibb helyen nem is lehettem volna, az aula kellős közepén! (Magyarán elkerülés kizárva!) De aki nem jön a katalógusos órájára...azt várhatja az ember. Aztán a fél 2-es járattal hazatértem. Az utazás se volt semmi, mert egy bácsika folyamatosan kérdezgetett, hogy épp hol vagyunk! Persze véletlenül se ott, ahol szerinte lennünk kéne. Idegesítő volt a vége felé már! Kaja, és természetesen chat, bálértékelés. :-) Akkor még úgy volt, hogy visszamegyek este bulizni. Ám nem tudtam aludni, és a lábam is fájt. Az a kidörzsölés borzasztó rossz helyen volt, nem tudtam rendesen belebújni egy cipőbe se, papucsban meg nem mehettem, mivel esett is. (Pedig abba caplattam egyedülálló jelenségként a városban is egy idő után.) Kellemetlen az eset, mert Timi születésnapja lett volna, és Dodi is várt, úgy hiszem. Kellemetlen azért is, mert volt egy ígéretem, amit már két hete teljesítek...A késői fekvés így is megtörtént, eléggé nyugtalanul aludtam.
Csütörtök. Szintén futkozós nap volt, valahonnan muszáj volt ihletet meríteni az elemzés folytatásához. Így könyvtárazást programoztam be. Ígéretteljesítéssel egybekötve. Ez könyvtáras tevékenység eléggé nyugtató tud lenni, bár két óra is néhány pillanatnak tűnik, és sántikálhattam is hazafelé. Előtte azonban oda tudtam adni a kért cuccokat Ádámnak. Végre. És most nem kerültük el egymást! :-) Szívesen dumálgattam volna még tovább is, csak a buszjárat nem vár meg. Zavartságom jól mutatja az is, hogy a két ismerős közül egyikőjüket se vettem észre, csak leszálláskor. Ami megintcsak idegeskedős volt, mert sose vagyok biztos benne, hogy az ajkai csatlakozás bevárja-e a győrit. Necces, mert az utolsó járatokról van szó. Bevárta. :-) Itthon pedig a szokásos tevékenység: kaja, mesélés, Dodi-dögönyözési szándék, elemzési kísérlet I. és végképp elunva MSN.
Péntek. Nyugtalan éjszaka utáni korán ébredés. Rituális kávé elfogyasztása után elemzés újból, megszakítva egy kis németezéssel. Aztán végképp megszakítva filmnézéssel. Benjamin Button különös élete c. alkotás nem nyerte el a tetszésem az első fél óra után, így megint Excel táblát töltögettem inkább. Dodi nagyon csábított majálisozni, de kihagytam. Inkább tovább néztem a filmet. Meglepetésemre ő is hazatért, miután ketten lettek volna a programon. Így filmezős este lett.
Most pedig szombat van. Elemzést írkálok szinte egész nap nagyobb megszakításokkal. Ideges vagyok, hogy nem jó az egész. Ádámmal és Anitával elolvastattam az eddigit, kicsit megnyugtatattak mindketten. Jó, hogy lehet rájuk számítani. Remélem, ez a továbbiakban is így marad, és tudjuk egymást továbbra is segíteni. Oda- és vissza. :-) Dodira kicsit mérges voltam, hogy hirtelen felindulásból vissza kellett rendezni a szobákat, mert kizökkentett az amúgy is lassan haladós ügyemből. Míg hurculkodtak, addig főzőcskéztem. Aztán összerámoltam, és újra elemezgettem. És most vettem észre, hogy hiába keresem a harmadik alapkezelő eurós alapját. Merthogy nem létezik (még). :-) Folytatom is az alkotást, még sok munka van vele, így a holnap is ezzel fog telni. Azért arra szakítok időt, hogy anyáimat (bérmakeresztanya, keresztanya, anya, és mama a temetőben) felköszöntsem. A kedves blogolvasók se felejtsenek el megemlékezni e fontos személyekről legalább verbálisan. Mindenkinek mindenféle szépet kívánok, és kitartást mindenhez!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése