Üdvözlet az olvasóknak!
Az utolsó egyetemi hétről számolnék be most Nektek. Még mindig furcsa ezt írni, hogy utolsó. Valaminek vége, de valami új elkezdődött. Új, és nagyszerű. Majd rájöttök, miért írom most ezt így. :-)
Szóval hétfőn úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki az Élő G-s vezetői gazdaságtan elnevezésű órát sem. Ennek olyan oka is volt, hogy pénteken vizsgáztunk egy programból, és csak a B6-os teremben telepítették fel, ahol a hétfői órát is tartják. :-) Erről a progiról már olvashattatok, hogy mennyit szenvedtünk vele, és milyen negatív profitunk lett. Mondjuk azon nem kell csodálkozni, mert ha pár dolgot nem állítunk be, pozitív az életben nem is lesz...Pofátlan módon be is kapcsoltam a gépet. És drukkoltam, hogy legalább addig tartsa az órát, míg tudok kicsit gyakorolni. Fél órát vett igénybe az, hogy a ratyi oprendszerről (utóbb kiderült, hogy Linux :-D, köszi Dodesz) átváltottam Windowsra. 10 perc alatt letudtam a gyakorlást, 3,9-es értékeléssel zártam, ami 15 pluszpontot eredményezett volna a Csipetcsapatos 71 pontunkhoz, 128 milcsis profittal. A nagyságrendileg ugyanekkora negatív után...Elmondhatatlanul örültem.
Pedig ahogy az a nap is kezdődött: kedvtelenség és para...Hétfő. Reggel. Felkelni...Másfél órát várni...bár jól eltelt, mert vásárolgattam, boltozgattam. Aztán Mariann-nal dumálgattunk. Bár nagyon remek helyen, az aula közepén. Valahogy éreztem, hogy a Bibliáról előadást tartó nő meg fog környékezni minket. Oda is jött. És tök benne voltam a németben, majdnem németül válaszoltam az angol kérdésre. Kicsit mondjuk kellemetlen volt a vége felé már, mert lett volna jobb dolgunk is. Azért szimpatikusak lehettünk, mert még a családjának is bemutatott. Helyes fiúkák voltak. És angolul kellett beszélgetni. Áh, végülis nem volt rossz. :P Ekkor úgy éreztem, a némettel nem lesz gond.
Időrendiséget nem tartottam be, ezzel kezdhettem volna, ám gondolatilag ide illett. Óra után hazasiettem. A számvitel valahogy nem érdekelt. Útközben találkoztam a fősulis konzulensemmel. Olyan jó volt látni. Legszívesebben megsimogattam volna a pociját, merthogy babát vár. :-) Hazaérve aztán, mint akit agyonvertek. Állhattam volna neki a németnek. De nem vitt rá a lélek. Csak késő este. Addig anyával beszélgettünk, kellemes volt. Mint mindig. :-) Aztán este kihuppantam a hintapalintába, vittem a német cuccokat, és gyakoroltam. A szövegértés nem is ment rosszul. Ám amikor megláttam a levelet, leveleket!!! Minden bajom lett, mert nincs az a szókincsem, aminek lennie kéne. :S Ekkor fordult meg másodszor a bugrisomban a halasztás gondolata. És hogy miért nem fogadok szót a szomszéd bácsinak, azt nem tudom...Jól összecsíptek a szúnyogok. Bár kétségtelen, olyan nyugodt volt ott kinnt. Az este hátralévő része szakdoga olvasgatással telt, és javítással. Akárhányszor megnyitottam, mindig volt valami, amit javíthattam, mert nem tetszett. :-) Közben pedig utolsó vizsgajelentkezés. Most az egyszer nem írtam ki előre a vizsgaidőpontokat, és nem nagyon érdekelt. Mivel tudjátok, mindig átpakolászom őket. Aztán a szaktársak felbiztattak. Harmadikra be is engedett, pedig ilyenkor lehet Neptun-imát mormolni. (Próbálkozzon később! A szerver túlterhelt. Internal error, és hasonló üzik) Gyorsan vakon jelentkeztem, mindent júniusra tettem szinte. Közben írt Dodi is, hogy tegyem meg neki. Ott is elég hamar beengedett. Szerencsés nap volt talán.
Kedden úgy véltem, ideje lenne megtudni, a külső konzulens mit is csinált egész félévben, vagy úgy általában elolvasta-e, mi a hozzáfűznivalója, stb. Köszönöm Ádámnak, hogy segített megfogalmazni a levelet, lehet anélkül elég bunkóra sikeredett volna. 5 percen belül jött is válasz, hogy másnapra át lesz nézve az egész! Aztán mennem is kellett, csak és kizárólag a német anyagokért. Azt ugyanis tudtam, hogy a stratégiai menedzsment zh-kból jegyszerzés esélytelen. A szak 1/3-ának sikerült, a 200-ból 60-nak. :S De ezt a marhaságot tanítani is...a tanár meg azt hiszi persze, hogy ez mindennek az alapja. Szerinte!!! Majd valami lesz. Kicsit agyoncsapva éreztem azért magam, pedig megkaptam a német dolgokat, a magnóhoz pl. CD-t is, és jó volt a szaktársakkal lenni. Mivel ennek az órának is elég hamar vége lett, így körülérdeklődtünk Anitával diplomamunka (na, a végére felértékelem a szakdogát :-), nekem elég lényegtelen az elnevezése) kötés ügyileg: árak, határidők, ilyesmi. Ekkor futottunk össze másodszorra Dodival, aki a beadandóját nyomtatta. Remélem, jó lett, és nem szúrták el! Kicsit morcosnak tűnt akkor is, meg előtte is. :S Hazaérve még mindig a németen töprengtem leginkább. A buszon átnézegettem a kapottakat, és eléggé elbizonytalanodtam.
Szerda az e-mail várás jegyében telt. Már ekkor sejtettem, hogy az esti bye-bye mókának én is búcsút intek. :-( Külön köszönöm Ádámnak megint, hogy elvoltunk egész munkaidő végéig. Pedig rövid kérdéssel indult a beszélgetés. :-) Emil persze sehol. Végülis Norbert "áldása" megérkezett nap végére, így félig megnyugodtam. Ám attól függetlenül még átolvasgattam párszor. Közben MSN-parti Anitával. Kölcsönösen biztatgattuk egymást. Végülis bulizós időben tértünk nyugovóra, fél 2-kor.
Másnap aztán kelés, mert TO, és államvizsga jelentkezés! Mindegyikőnkön látszott az előző napi fáradtság. Első utunk a könyvtárba vezetett, e-maileket nézegetni. Engem kifejezetten felhúzott, hogy utolsó nap írjak át valamit is, főleg, hogy a véleményemről van szó! Az is feldühített, hogy az egyikük azt mondta, maradhat egy fontos megállapítás, a másik meg azt, hogy az eleve hülyeség! A TO-n aztán még jobban kiakadtam. Már a bőgés határán álltam. Történt ugyanis, hogy félév elején járkeráltam oda egy tárgy miatt. Ugyanaz a név, de más kód, más tartalom. Akkor Csilla néni megnyugtatott, hogy rendben van. Most megkérdeztem, naná, hogy nincs! 123 kreditem lesz, 3-mal túlteljesítem elvileg a követelményt, erre kideríti nekem, hogy 3 híjja lesz?! Átnézte a Neptunt, abban maradtunk, hogy okés. Majd akkor hiszem el, ha ki lesz írva az összeg államvizsgára. Addig nem. Ezek után véglegesítettük kötettési szándékunkat a jegyzetboltban másnapi érkezéssel. Majd a kisházban neteltünk. Illetve megtartottam szokásos panasznapom Ádámnak. Úton haza elgondolkodtam, mit fogok csinálni, vagy mit nem. Német ügyben már reggel intézkedtem, délután folytattam. Majd Ádám nyugtatgatott egy sort, amivel meglepett. :-)) Aztán anyával is beszélgettünk. Kezdtem lazulni. Mindig nézzük a jó oldalát is ennek a rossznak! :-) Hajnal 1-ig dumálgattam a többiekkel, segítettem pdf-eket csinálni. Egyoldalasra nyomtattam a diplomát, szép vaskos lett. És közben drukkoltam, hogy bírja a printer, meg én is. Lapelakadás, festékkifogyás, stb problémák akadtak, de van ez így. Közben még átolvastam, egy fejezetet át is írtam. Szokás szerint a tökéletesre törekedtem. :P Fél 4-re végeztem is. Kikészítettem anyának, hogy nézze át, mert Ő szúrta ki az előzőben is a hibát.
Péntek. Fél 8-kor kelés, gyors e-mail még a Norbinak. Esetlegesen, ha valami nem jó, még tudok változtatni. A buszon még átlapozgattam a példányokat, hibát kerestem. Egyet leltem, de apróság. :-) Aztán feladtam a német halasztási készpénzátutalási megbízást (ó, ez a csekk pontos neve), leadtam a kérelmet. Majd begyűjtöttem Anitát, és mentünk fénymásolni, majd leadni kötésre. Az se volt egy sima ügy, holnap 11 után kiderül, mit csesztek el. REMÉLEM, SEMMIT! Bár ha mégis valamit, az megint nem az én hibám lesz. A progis vizsgára úgy estünk oda, azért egy gyors kaja még belefért. Meglepetésként ért, hogy 3 perc alatt tudtam átváltani Windowsra. Ádám-hatás biztos. :P Ezen a vizsgának nem nevezném dolgon 4,13-as eredményt értem el, ami 16 pontot jelentett. Játszogathattam volna, de ez biztosnak tűnt. Aztán elmentünk fénymásolni. Ahol háromnegyed órát álltam sorba! Már a vizsgának is vége lett, a jegyzetek meg nálam! Szerencsére mindenkit elértem, akinek cucca nálam volt. Majd tettünk egy nagy sétát a Rába-parton, beszélgettünk. Kellemesen töltöttük a délutánt, nyugodtságban.
Szombat. Főzőcske. Sikerélmény, hogy nagybátyám evett a pörköltemből. :-)) Aktívan nem csináltam semmit, filmmaraton vette kezdetét. Klassz filmeket néztünk Dodesszel. :-)
Ma megintcsak laza nap, semmittevés. Német lerendezve, vizsga még odébb. Kell is ez a lazulás, mert eléggé hajszás volt az utsó hét. De a csapat, úgy érzem, sokkal jobb, mint a fősulis. És így a végére nagyon összecsiszolódtunk. Most már érthetőek talán a nyitómondataim. KÖSZÖNET LEGFŐKÉPP ÁDÁMNAK, ANITÁNAK, ÉS ANYÁNAK AZ ELMÚLT HETI BIZTATÁSOKÉRT, TÁMOGATÁSÉRT!!!! Illetve köszönöm mindenkinek, aki csak meghallgatott!
Majd még jelentkezem, legyen elég most ennyi. Mindenkinek mindenféle szépet és jót kívánok!
Szóval hétfőn úgy gondoltam, hogy nem hagyom ki az Élő G-s vezetői gazdaságtan elnevezésű órát sem. Ennek olyan oka is volt, hogy pénteken vizsgáztunk egy programból, és csak a B6-os teremben telepítették fel, ahol a hétfői órát is tartják. :-) Erről a progiról már olvashattatok, hogy mennyit szenvedtünk vele, és milyen negatív profitunk lett. Mondjuk azon nem kell csodálkozni, mert ha pár dolgot nem állítunk be, pozitív az életben nem is lesz...Pofátlan módon be is kapcsoltam a gépet. És drukkoltam, hogy legalább addig tartsa az órát, míg tudok kicsit gyakorolni. Fél órát vett igénybe az, hogy a ratyi oprendszerről (utóbb kiderült, hogy Linux :-D, köszi Dodesz) átváltottam Windowsra. 10 perc alatt letudtam a gyakorlást, 3,9-es értékeléssel zártam, ami 15 pluszpontot eredményezett volna a Csipetcsapatos 71 pontunkhoz, 128 milcsis profittal. A nagyságrendileg ugyanekkora negatív után...Elmondhatatlanul örültem.
Pedig ahogy az a nap is kezdődött: kedvtelenség és para...Hétfő. Reggel. Felkelni...Másfél órát várni...bár jól eltelt, mert vásárolgattam, boltozgattam. Aztán Mariann-nal dumálgattunk. Bár nagyon remek helyen, az aula közepén. Valahogy éreztem, hogy a Bibliáról előadást tartó nő meg fog környékezni minket. Oda is jött. És tök benne voltam a németben, majdnem németül válaszoltam az angol kérdésre. Kicsit mondjuk kellemetlen volt a vége felé már, mert lett volna jobb dolgunk is. Azért szimpatikusak lehettünk, mert még a családjának is bemutatott. Helyes fiúkák voltak. És angolul kellett beszélgetni. Áh, végülis nem volt rossz. :P Ekkor úgy éreztem, a némettel nem lesz gond.
Időrendiséget nem tartottam be, ezzel kezdhettem volna, ám gondolatilag ide illett. Óra után hazasiettem. A számvitel valahogy nem érdekelt. Útközben találkoztam a fősulis konzulensemmel. Olyan jó volt látni. Legszívesebben megsimogattam volna a pociját, merthogy babát vár. :-) Hazaérve aztán, mint akit agyonvertek. Állhattam volna neki a németnek. De nem vitt rá a lélek. Csak késő este. Addig anyával beszélgettünk, kellemes volt. Mint mindig. :-) Aztán este kihuppantam a hintapalintába, vittem a német cuccokat, és gyakoroltam. A szövegértés nem is ment rosszul. Ám amikor megláttam a levelet, leveleket!!! Minden bajom lett, mert nincs az a szókincsem, aminek lennie kéne. :S Ekkor fordult meg másodszor a bugrisomban a halasztás gondolata. És hogy miért nem fogadok szót a szomszéd bácsinak, azt nem tudom...Jól összecsíptek a szúnyogok. Bár kétségtelen, olyan nyugodt volt ott kinnt. Az este hátralévő része szakdoga olvasgatással telt, és javítással. Akárhányszor megnyitottam, mindig volt valami, amit javíthattam, mert nem tetszett. :-) Közben pedig utolsó vizsgajelentkezés. Most az egyszer nem írtam ki előre a vizsgaidőpontokat, és nem nagyon érdekelt. Mivel tudjátok, mindig átpakolászom őket. Aztán a szaktársak felbiztattak. Harmadikra be is engedett, pedig ilyenkor lehet Neptun-imát mormolni. (Próbálkozzon később! A szerver túlterhelt. Internal error, és hasonló üzik) Gyorsan vakon jelentkeztem, mindent júniusra tettem szinte. Közben írt Dodi is, hogy tegyem meg neki. Ott is elég hamar beengedett. Szerencsés nap volt talán.
Kedden úgy véltem, ideje lenne megtudni, a külső konzulens mit is csinált egész félévben, vagy úgy általában elolvasta-e, mi a hozzáfűznivalója, stb. Köszönöm Ádámnak, hogy segített megfogalmazni a levelet, lehet anélkül elég bunkóra sikeredett volna. 5 percen belül jött is válasz, hogy másnapra át lesz nézve az egész! Aztán mennem is kellett, csak és kizárólag a német anyagokért. Azt ugyanis tudtam, hogy a stratégiai menedzsment zh-kból jegyszerzés esélytelen. A szak 1/3-ának sikerült, a 200-ból 60-nak. :S De ezt a marhaságot tanítani is...a tanár meg azt hiszi persze, hogy ez mindennek az alapja. Szerinte!!! Majd valami lesz. Kicsit agyoncsapva éreztem azért magam, pedig megkaptam a német dolgokat, a magnóhoz pl. CD-t is, és jó volt a szaktársakkal lenni. Mivel ennek az órának is elég hamar vége lett, így körülérdeklődtünk Anitával diplomamunka (na, a végére felértékelem a szakdogát :-), nekem elég lényegtelen az elnevezése) kötés ügyileg: árak, határidők, ilyesmi. Ekkor futottunk össze másodszorra Dodival, aki a beadandóját nyomtatta. Remélem, jó lett, és nem szúrták el! Kicsit morcosnak tűnt akkor is, meg előtte is. :S Hazaérve még mindig a németen töprengtem leginkább. A buszon átnézegettem a kapottakat, és eléggé elbizonytalanodtam.
Szerda az e-mail várás jegyében telt. Már ekkor sejtettem, hogy az esti bye-bye mókának én is búcsút intek. :-( Külön köszönöm Ádámnak megint, hogy elvoltunk egész munkaidő végéig. Pedig rövid kérdéssel indult a beszélgetés. :-) Emil persze sehol. Végülis Norbert "áldása" megérkezett nap végére, így félig megnyugodtam. Ám attól függetlenül még átolvasgattam párszor. Közben MSN-parti Anitával. Kölcsönösen biztatgattuk egymást. Végülis bulizós időben tértünk nyugovóra, fél 2-kor.
Másnap aztán kelés, mert TO, és államvizsga jelentkezés! Mindegyikőnkön látszott az előző napi fáradtság. Első utunk a könyvtárba vezetett, e-maileket nézegetni. Engem kifejezetten felhúzott, hogy utolsó nap írjak át valamit is, főleg, hogy a véleményemről van szó! Az is feldühített, hogy az egyikük azt mondta, maradhat egy fontos megállapítás, a másik meg azt, hogy az eleve hülyeség! A TO-n aztán még jobban kiakadtam. Már a bőgés határán álltam. Történt ugyanis, hogy félév elején járkeráltam oda egy tárgy miatt. Ugyanaz a név, de más kód, más tartalom. Akkor Csilla néni megnyugtatott, hogy rendben van. Most megkérdeztem, naná, hogy nincs! 123 kreditem lesz, 3-mal túlteljesítem elvileg a követelményt, erre kideríti nekem, hogy 3 híjja lesz?! Átnézte a Neptunt, abban maradtunk, hogy okés. Majd akkor hiszem el, ha ki lesz írva az összeg államvizsgára. Addig nem. Ezek után véglegesítettük kötettési szándékunkat a jegyzetboltban másnapi érkezéssel. Majd a kisházban neteltünk. Illetve megtartottam szokásos panasznapom Ádámnak. Úton haza elgondolkodtam, mit fogok csinálni, vagy mit nem. Német ügyben már reggel intézkedtem, délután folytattam. Majd Ádám nyugtatgatott egy sort, amivel meglepett. :-)) Aztán anyával is beszélgettünk. Kezdtem lazulni. Mindig nézzük a jó oldalát is ennek a rossznak! :-) Hajnal 1-ig dumálgattam a többiekkel, segítettem pdf-eket csinálni. Egyoldalasra nyomtattam a diplomát, szép vaskos lett. És közben drukkoltam, hogy bírja a printer, meg én is. Lapelakadás, festékkifogyás, stb problémák akadtak, de van ez így. Közben még átolvastam, egy fejezetet át is írtam. Szokás szerint a tökéletesre törekedtem. :P Fél 4-re végeztem is. Kikészítettem anyának, hogy nézze át, mert Ő szúrta ki az előzőben is a hibát.
Péntek. Fél 8-kor kelés, gyors e-mail még a Norbinak. Esetlegesen, ha valami nem jó, még tudok változtatni. A buszon még átlapozgattam a példányokat, hibát kerestem. Egyet leltem, de apróság. :-) Aztán feladtam a német halasztási készpénzátutalási megbízást (ó, ez a csekk pontos neve), leadtam a kérelmet. Majd begyűjtöttem Anitát, és mentünk fénymásolni, majd leadni kötésre. Az se volt egy sima ügy, holnap 11 után kiderül, mit csesztek el. REMÉLEM, SEMMIT! Bár ha mégis valamit, az megint nem az én hibám lesz. A progis vizsgára úgy estünk oda, azért egy gyors kaja még belefért. Meglepetésként ért, hogy 3 perc alatt tudtam átváltani Windowsra. Ádám-hatás biztos. :P Ezen a vizsgának nem nevezném dolgon 4,13-as eredményt értem el, ami 16 pontot jelentett. Játszogathattam volna, de ez biztosnak tűnt. Aztán elmentünk fénymásolni. Ahol háromnegyed órát álltam sorba! Már a vizsgának is vége lett, a jegyzetek meg nálam! Szerencsére mindenkit elértem, akinek cucca nálam volt. Majd tettünk egy nagy sétát a Rába-parton, beszélgettünk. Kellemesen töltöttük a délutánt, nyugodtságban.
Szombat. Főzőcske. Sikerélmény, hogy nagybátyám evett a pörköltemből. :-)) Aktívan nem csináltam semmit, filmmaraton vette kezdetét. Klassz filmeket néztünk Dodesszel. :-)
Ma megintcsak laza nap, semmittevés. Német lerendezve, vizsga még odébb. Kell is ez a lazulás, mert eléggé hajszás volt az utsó hét. De a csapat, úgy érzem, sokkal jobb, mint a fősulis. És így a végére nagyon összecsiszolódtunk. Most már érthetőek talán a nyitómondataim. KÖSZÖNET LEGFŐKÉPP ÁDÁMNAK, ANITÁNAK, ÉS ANYÁNAK AZ ELMÚLT HETI BIZTATÁSOKÉRT, TÁMOGATÁSÉRT!!!! Illetve köszönöm mindenkinek, aki csak meghallgatott!
Majd még jelentkezem, legyen elég most ennyi. Mindenkinek mindenféle szépet és jót kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése