Üdvözlet a blogolvasóknak!
Tovaröppent az utolsó előtti hét is a szorgalmi időszakból. Furcsa ezt így leírni is, ugyanis egyetemi tanulmányaim is a végéhez közelítenek ezzel. Van egy olyan érzésem, hogy hiányozni fog, és visszasírom még ezeket a "boldog, laza, nemmegyek órára, mert..." időket. Lássuk, mi is történt ezen a héten!
Hétfő. Az utálatos számvitel. Amire most kimondottan azért mentem, hogy a pénteki zh-ra anyagokat gyűjtsek. Persze kizárólag olvasási célokra, mivel jól tudtam, hogy még mindig SZD-re fogok fókuszálni ezereggyel. Mert mindig mindenből a maximumot akarom kihozni. :-)
Stratégiai menedzsment jegyzeteket nem kaptam, ám Klespitz úr hatékony kuncsorgásának köszönhetően mégiscsak lett. El is mentem fényelni a fiúkkal, időközben a szakunk második számú főfeje, profdoktor Kurucz is társult hozzánk. Könnyesre röhögtem magam, azért tudnak. És még a fényelés is ingyen volt, Peti nagyvonalúságának köszönhetően. :-) Ilyen se fordult még elő, hogy elkéstem óráról, de most ez történt. A számvitel a szokásos unalom és értetlenség jegyében telt. Hazaút is kellemes volt, Anitát akarva akaratlanul, de meggyőztem a távozásról. Itthon pedig ismét tutujgattam a művet.
Kedd. Erről már írtam. A nagy Excel tábla szétdarabolásával telt szinte az egész nap, melyet felpörgetett a Gmail-es chat legkedvesebb szaktársammal, Ádámmal. A nap eseményeihez tartozik, hogy este sikeresen megfeledkeztem arról a tényről, hogy feltettem a pudinghoz a tejet, és karamellizálódott az anyag, ami érdekes ízt adott a vaníliás nyalánkságnak.
Szerda. A nap, amikor úgy éreztem, hogy kész van a szakdoga. Illetve kész is volt, apróbb korrekciók voltak hátra. Buli elmaradt ezúttal is, most kedvet nem éreztem hozzá. És igazából Dodiékat se akarom mindig zavarni. Így a szerda este ismét itthon telt, művészkedéssel, mondani se kell. :S
Csütörtök. Mivel itthon nem tanultam semmit, és nem is voltam hajlandó csinálni semmit, így inkább németezés címén könyvtárba mentem. Dodinak kellett odaadnom a bérletét, tehát ez is a napi tervek közt szerepelt. Szégyellem is magam, mert bekavartam életébe. :S :S Láthattátok, még mindig nem tanultam semmit a pénteki zh-ra. Délután-este se lett nagyobb kedvem, és még csak át se olvastam az óraiakon kívüli dolgokat.
Péntek. A felkelés is nehézkes volt, kavarogtak a gondolataim, és valami távoli galaxisban jártam, messze-messze. :-) A buszon átolvastam a menedzsmentet hatalmas ugrásokkal. Álmosság és unalom. A befektetés elemzés órán végre olyan témát vettünk, ami érdekes is: portfóliókezelést. Kedvenc témám a befektetés. :-) Jelzésképp: a második szakdoga területe is ez.
A két óra közti szabadidőt napozással és könyvtárazással töltöttük Anitával. A könyvtárban leginkább csak lézengtem, a zh-ra semmit se akartam átnézni. Majd joóistenes (Józsi után szabadon) órán gyakoroltunk a 15-i vizsgára. Mondanom se kell, hogy fél órába került, hogy a gépet életre keltsem! Elég ratyi egy oprendszerből kellett Windowst előhoznom, ami akadályokba ütközött. De azért sikerült. Bár ez a kiesés megbosszulta magát, ugyanis a zh miatt eleve korlátozva volt a gyakorlás. :S Úgy jöttünk ki, mint akit agyonvertek, mert semmit nem jutottunk előbbre, még mindig irtózatos negatív hasznunk lett. :S Le kell írnom, mert így volt. Zh-t majdnem lekéstük. Kiscsoportban írtuk meg végül utolsó fordulósként. Részemről tippeltem, egy kifejtőshöz írtam csak. Szó szerint a könyvből voltak a tesztkérdések, 200 oldalacskáról. Majd kedden kiderül a tipp eredmény, de 0 pontra számítok kb. 0 tanulás->0 pont. Ezek után is agyonverve éreztem magam. Ám egy emil feldobott, a sokszor nevezett Ádám kollega úr véleménye a műről. :-)
A hazaút se volt kutya. A sofőr két körforgalmat választott a biztos egy helyett...Így a 20 perces városból kivezető út 1 órás lett majdnem. Előfordult, hogy két pirost is várni kellett a péntek 4 órás csúcsforgalomban...ehhez párosult a nagy meleg, és a konzervfeeling...bár a nénik nagyon jó hangulatot teremtettek. Nem is tudtam a németre koncentrálni úgy igazából. De az is lehet, hogy nem is akartam. Dilemmázom a menni vagy halasztást kérni között. A péntek a lazulás jegyében zajlott, Ádámmal kölcsönösen istápoltuk egymást. Visszahozta a motivációm. :-)
Szombaton még formázgattam a szakdogát terep kettő sebességgel. Kikapcsolódást jelentett a rutin házimunka, és egy film, amit végül csak félig néztünk meg Dodesszel (Éjjel a parton). Vasárnap a hivatkozásokat pontosítottam, mellékletek alkottam még, és kinyomtattam újra a dolgozatot. 96 oldal lett, 25 oldal csak a melléklet! :-) A konzulenseimtől persze még semmi reakció, pedig tűkön ülök...El lehet képzelni. Forma-1 nézés után pedig kitelepedtem a palintába, és átolvastam az alkotást, hibákra vadászgatva. Kellemes volt nagyon az a hesszelés. Sajnos a németre már nem jutott energiám, nem tudom, azzal mi lesz. Jövő héten vizsga belőle. Péntekig döntésre fogok jutni, szerintem megpróbálom. Köszönöm Stokinak a biztatgatást! :P Igen jólesett.
És most kezdetét vette az utolsó (eléggé stresszes) hét az egyetemen. Lehet tényleg utolsó, és több félévbe nem vágok bele felsőoktatási intézményben. Bár...jól mutatna a nevem előtt a dr...És szívesen tanárkodnék is. Talán, egyszer, majd. Most nem. Érdekes lesz a munkavállalás is, sok a nehezítő körülmény (tapasztalathiány, recesszió elsősorban). Meglátjuk rövidesen. Addig meg kihasználom az egyetemi létet. Szerdára bye-bye parti van kilátásban. :-) No, mindenkinek minden szépet, kitartást! Még jelentkezem úgyis. :-)
Hétfő. Az utálatos számvitel. Amire most kimondottan azért mentem, hogy a pénteki zh-ra anyagokat gyűjtsek. Persze kizárólag olvasási célokra, mivel jól tudtam, hogy még mindig SZD-re fogok fókuszálni ezereggyel. Mert mindig mindenből a maximumot akarom kihozni. :-)
Stratégiai menedzsment jegyzeteket nem kaptam, ám Klespitz úr hatékony kuncsorgásának köszönhetően mégiscsak lett. El is mentem fényelni a fiúkkal, időközben a szakunk második számú főfeje, profdoktor Kurucz is társult hozzánk. Könnyesre röhögtem magam, azért tudnak. És még a fényelés is ingyen volt, Peti nagyvonalúságának köszönhetően. :-) Ilyen se fordult még elő, hogy elkéstem óráról, de most ez történt. A számvitel a szokásos unalom és értetlenség jegyében telt. Hazaút is kellemes volt, Anitát akarva akaratlanul, de meggyőztem a távozásról. Itthon pedig ismét tutujgattam a művet.
Kedd. Erről már írtam. A nagy Excel tábla szétdarabolásával telt szinte az egész nap, melyet felpörgetett a Gmail-es chat legkedvesebb szaktársammal, Ádámmal. A nap eseményeihez tartozik, hogy este sikeresen megfeledkeztem arról a tényről, hogy feltettem a pudinghoz a tejet, és karamellizálódott az anyag, ami érdekes ízt adott a vaníliás nyalánkságnak.
Szerda. A nap, amikor úgy éreztem, hogy kész van a szakdoga. Illetve kész is volt, apróbb korrekciók voltak hátra. Buli elmaradt ezúttal is, most kedvet nem éreztem hozzá. És igazából Dodiékat se akarom mindig zavarni. Így a szerda este ismét itthon telt, művészkedéssel, mondani se kell. :S
Csütörtök. Mivel itthon nem tanultam semmit, és nem is voltam hajlandó csinálni semmit, így inkább németezés címén könyvtárba mentem. Dodinak kellett odaadnom a bérletét, tehát ez is a napi tervek közt szerepelt. Szégyellem is magam, mert bekavartam életébe. :S :S Láthattátok, még mindig nem tanultam semmit a pénteki zh-ra. Délután-este se lett nagyobb kedvem, és még csak át se olvastam az óraiakon kívüli dolgokat.
Péntek. A felkelés is nehézkes volt, kavarogtak a gondolataim, és valami távoli galaxisban jártam, messze-messze. :-) A buszon átolvastam a menedzsmentet hatalmas ugrásokkal. Álmosság és unalom. A befektetés elemzés órán végre olyan témát vettünk, ami érdekes is: portfóliókezelést. Kedvenc témám a befektetés. :-) Jelzésképp: a második szakdoga területe is ez.
A két óra közti szabadidőt napozással és könyvtárazással töltöttük Anitával. A könyvtárban leginkább csak lézengtem, a zh-ra semmit se akartam átnézni. Majd joóistenes (Józsi után szabadon) órán gyakoroltunk a 15-i vizsgára. Mondanom se kell, hogy fél órába került, hogy a gépet életre keltsem! Elég ratyi egy oprendszerből kellett Windowst előhoznom, ami akadályokba ütközött. De azért sikerült. Bár ez a kiesés megbosszulta magát, ugyanis a zh miatt eleve korlátozva volt a gyakorlás. :S Úgy jöttünk ki, mint akit agyonvertek, mert semmit nem jutottunk előbbre, még mindig irtózatos negatív hasznunk lett. :S Le kell írnom, mert így volt. Zh-t majdnem lekéstük. Kiscsoportban írtuk meg végül utolsó fordulósként. Részemről tippeltem, egy kifejtőshöz írtam csak. Szó szerint a könyvből voltak a tesztkérdések, 200 oldalacskáról. Majd kedden kiderül a tipp eredmény, de 0 pontra számítok kb. 0 tanulás->0 pont. Ezek után is agyonverve éreztem magam. Ám egy emil feldobott, a sokszor nevezett Ádám kollega úr véleménye a műről. :-)
A hazaút se volt kutya. A sofőr két körforgalmat választott a biztos egy helyett...Így a 20 perces városból kivezető út 1 órás lett majdnem. Előfordult, hogy két pirost is várni kellett a péntek 4 órás csúcsforgalomban...ehhez párosult a nagy meleg, és a konzervfeeling...bár a nénik nagyon jó hangulatot teremtettek. Nem is tudtam a németre koncentrálni úgy igazából. De az is lehet, hogy nem is akartam. Dilemmázom a menni vagy halasztást kérni között. A péntek a lazulás jegyében zajlott, Ádámmal kölcsönösen istápoltuk egymást. Visszahozta a motivációm. :-)
Szombaton még formázgattam a szakdogát terep kettő sebességgel. Kikapcsolódást jelentett a rutin házimunka, és egy film, amit végül csak félig néztünk meg Dodesszel (Éjjel a parton). Vasárnap a hivatkozásokat pontosítottam, mellékletek alkottam még, és kinyomtattam újra a dolgozatot. 96 oldal lett, 25 oldal csak a melléklet! :-) A konzulenseimtől persze még semmi reakció, pedig tűkön ülök...El lehet képzelni. Forma-1 nézés után pedig kitelepedtem a palintába, és átolvastam az alkotást, hibákra vadászgatva. Kellemes volt nagyon az a hesszelés. Sajnos a németre már nem jutott energiám, nem tudom, azzal mi lesz. Jövő héten vizsga belőle. Péntekig döntésre fogok jutni, szerintem megpróbálom. Köszönöm Stokinak a biztatgatást! :P Igen jólesett.
És most kezdetét vette az utolsó (eléggé stresszes) hét az egyetemen. Lehet tényleg utolsó, és több félévbe nem vágok bele felsőoktatási intézményben. Bár...jól mutatna a nevem előtt a dr...És szívesen tanárkodnék is. Talán, egyszer, majd. Most nem. Érdekes lesz a munkavállalás is, sok a nehezítő körülmény (tapasztalathiány, recesszió elsősorban). Meglátjuk rövidesen. Addig meg kihasználom az egyetemi létet. Szerdára bye-bye parti van kilátásban. :-) No, mindenkinek minden szépet, kitartást! Még jelentkezem úgyis. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése