Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Érdekességként felfedezhettétek már, hogy bejegyzéseimből mostanság kiiktatódott a magánélet. Most erről emlékeznék meg röviden internetes naplómban is. A történethez azonban vissza kell ugranom április hónapra.
Akkor ugyanis elég rendesen összekülönböztünk Tillcsivel, ez volt az első komolyabb vitánk, aminek fókuszában egyébként a jövőkép(telenség) állt. Igazából nem ért(ett)em, hogy miért áll állandóan a középpontba a család, és miért a családi tervek az elsődlegesek a sajátjaink helyett. Onnantól vesztettem el a helyem is Tillcsi mellett. Azon az áprilisi napon arra akartam rávezetni Kedvesemet, hogy nem mindig az a jó, amit a família mond, vagy dönt, meg kéne győződnie állítások helyességéről. Persze a szavakkal nem egészen úgy bántam, ahogy kellett volna, ami sértődést eredményezett Tillcsi részről, majd a reakciója a részemről. Ez utóbbi öt egész percig is eltartott.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy akkor először elgondolkodtam azon is, hogy a kapcsolat megszüntetésre kerül.
http://www.youtube.com/watch?v=I5_IMLT9NF0&NR=1
Nagyon sérelmeztem, hogy meg se fontolja a javaslataimat, Ő meg azon akadt fenn, hogy az anyagi javak is előtérbe kerülnek szerinte túlzottan. Na igen, próbáltam megérteni az amúgy vendégfogadásra szánt ház felújításának racionális okait, mivel a saját tervek kerültek alaposan háttérbe.
Aztán ez többszörösen is megbeszélésre került, bár nem jutottak közelebb az álláspontok, a tüske megmaradt, és változatlanul a családdal töltötte hétvégéit Tillcsi , pedig vártam a nem csak szóbeli változást (részemről annyi történt, hogy a munkát hétvégére kezdtem félrehajítani!) Valami nagyon elveszett az idők nyomán (vagy meg se volt?), ami egyedül nem helyrepofozható. Kezdett se Veled, se Nélküled érzés hatalmába keríteni...
Aztán nagyon rosszul esett, hogy születésnapom alkalmából se kaptam néhány órát személyesen aznap Tillcsitől. És még a szándék se volt meg, hogy velem lesz (bárki szívesen segített volna eljutni hozzám)...ez az, ami nagy-nagy fájdalmat okozott. Itt is úgy tűnt, hogy a család az első, mamát lehet látogatni esőben is (ami előző nap történt), az elintézhető...Ezenkívül az jött le (korábbi érzést erősítendő), hogy ahol a tágabb família nincs jelen, az nem attraktív Tillcsi számára. Nem igazán fogadtam el mentségnek, hogy pénteken akart jönni Kedvesem, mert a péntek az nem születésnap, és nem is az ajándék lett volna a lényeg!!!! S
zóval bántott a dolog nagyon, és ezt szótlansággal sikerült prezentálnom (nem biztos, hogy jó módozaton!) A következő tali alkalmával megbeszéltük a helyzetet, bár akkor se éreztem úgy, hogy az ajándék, mint olyan elfogadható, mert azzal nem vagyok megbékítve! Tillcsi aztán ezen sértődött meg alaposan, mert visszautasítottam! Így volt egy merengős hétvégénk, mert feltettem a nagy kérdést is, hogy mit szeretne Tillcsi (családi életet, vagy párkapcsolatot, amiből hiányunk volt nagyon is!)
http://www.youtube.com/watch?v=pV_JuPEk0Hc&feature=related
Végülis aztán körbejártuk még párszor a szituációt, és meg is békültünk. Ennek jegyében együtt töltöttünk a szabadnapunkat. :) És most már érzékelem a változási hajlandóságot is, ami örvendetes! :) Nyilván mindkettőnknek tenni kell a totális rendeződésért, és a függőségeket (munka, család) legyőzni.
Azért meg kell jegyeznem, hogy a láthatatlan kötelék igen-igen erős közöttünk, bízom abban, hogy marad is így, és kezelni tudjuk a problémákat. Ezzel zárom is írásom, de folytatás következik!
Akkor ugyanis elég rendesen összekülönböztünk Tillcsivel, ez volt az első komolyabb vitánk, aminek fókuszában egyébként a jövőkép(telenség) állt. Igazából nem ért(ett)em, hogy miért áll állandóan a középpontba a család, és miért a családi tervek az elsődlegesek a sajátjaink helyett. Onnantól vesztettem el a helyem is Tillcsi mellett. Azon az áprilisi napon arra akartam rávezetni Kedvesemet, hogy nem mindig az a jó, amit a família mond, vagy dönt, meg kéne győződnie állítások helyességéről. Persze a szavakkal nem egészen úgy bántam, ahogy kellett volna, ami sértődést eredményezett Tillcsi részről, majd a reakciója a részemről. Ez utóbbi öt egész percig is eltartott.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy akkor először elgondolkodtam azon is, hogy a kapcsolat megszüntetésre kerül.
http://www.youtube.com/watch?v=I5_IMLT9NF0&NR=1
Nagyon sérelmeztem, hogy meg se fontolja a javaslataimat, Ő meg azon akadt fenn, hogy az anyagi javak is előtérbe kerülnek szerinte túlzottan. Na igen, próbáltam megérteni az amúgy vendégfogadásra szánt ház felújításának racionális okait, mivel a saját tervek kerültek alaposan háttérbe.
Aztán ez többszörösen is megbeszélésre került, bár nem jutottak közelebb az álláspontok, a tüske megmaradt, és változatlanul a családdal töltötte hétvégéit Tillcsi , pedig vártam a nem csak szóbeli változást (részemről annyi történt, hogy a munkát hétvégére kezdtem félrehajítani!) Valami nagyon elveszett az idők nyomán (vagy meg se volt?), ami egyedül nem helyrepofozható. Kezdett se Veled, se Nélküled érzés hatalmába keríteni...
Aztán nagyon rosszul esett, hogy születésnapom alkalmából se kaptam néhány órát személyesen aznap Tillcsitől. És még a szándék se volt meg, hogy velem lesz (bárki szívesen segített volna eljutni hozzám)...ez az, ami nagy-nagy fájdalmat okozott. Itt is úgy tűnt, hogy a család az első, mamát lehet látogatni esőben is (ami előző nap történt), az elintézhető...Ezenkívül az jött le (korábbi érzést erősítendő), hogy ahol a tágabb família nincs jelen, az nem attraktív Tillcsi számára. Nem igazán fogadtam el mentségnek, hogy pénteken akart jönni Kedvesem, mert a péntek az nem születésnap, és nem is az ajándék lett volna a lényeg!!!! S
zóval bántott a dolog nagyon, és ezt szótlansággal sikerült prezentálnom (nem biztos, hogy jó módozaton!) A következő tali alkalmával megbeszéltük a helyzetet, bár akkor se éreztem úgy, hogy az ajándék, mint olyan elfogadható, mert azzal nem vagyok megbékítve! Tillcsi aztán ezen sértődött meg alaposan, mert visszautasítottam! Így volt egy merengős hétvégénk, mert feltettem a nagy kérdést is, hogy mit szeretne Tillcsi (családi életet, vagy párkapcsolatot, amiből hiányunk volt nagyon is!)
http://www.youtube.com/watch?v=pV_JuPEk0Hc&feature=related
Végülis aztán körbejártuk még párszor a szituációt, és meg is békültünk. Ennek jegyében együtt töltöttünk a szabadnapunkat. :) És most már érzékelem a változási hajlandóságot is, ami örvendetes! :) Nyilván mindkettőnknek tenni kell a totális rendeződésért, és a függőségeket (munka, család) legyőzni.
Azért meg kell jegyeznem, hogy a láthatatlan kötelék igen-igen erős közöttünk, bízom abban, hogy marad is így, és kezelni tudjuk a problémákat. Ezzel zárom is írásom, de folytatás következik!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése