Nem érzem magam túlságosan jól. Több dolog is zavar, és most ezeket fogom boncolgatni egy kicsit, hát ha így, írás közben megnyugszom, illetve hát ha meglesz a helyes irány a továbbiakra vonatkozóan.
Másik célom ezzel az írománnyal, hogy bemutassam egy kicsit a sztorijaim fő- vagy épp mellékszereplőit! Kezdjük is! :-)
***
| "Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket." | ||
| Kunitzer Szonja | ||
Szilvi. Vele a fősuli első napjaiban ismerkedtem meg. Azaz 5 esztendővel ezelőtt. Rengeteget beszélt, egyfolytában nyomta. :-) Én meg nem. Talán ez zavart a legjobban kezdetben, ugyanakkor az meg tetszett, hogy Ő is elsős, szóval hozzám hasonlóan nem túl tájékozott fősulis ügyekben. És fokozatosan összebarátkoztunk, az órák, zh-k, vizsgák, és a tanárok közös parodizálása még most is nosztalgiatéma. :-) Ő félévet csúszott a számtech II és némi adminisztrációs zűrzavar következtében. Így míg én első szakdogám írtam, addig Ő munkát keresett (mivel ugye csak egy tárgya maradt az utolsó félévére). Féltem is, hogy majd itt vége is az egész barátságnak, mert nyilvánvaló, hogy nem leszünk annyit együtt. Nem így alakult. Felvettek kiegészítő egyetemi szakra, tehát az egyetem berkein belül tudtunk néha találkozni, amikor jelenése volt zh-n, vagy épp konzultálni ment. Az államvizsgát is együtt izgultuk végig, bár akkor már tapasztalatból tudtam, hogy ott nem lehet elrontani. Jó kis ünneplést is csaptunk a Laposon. :-) És ami a fősulin sajnos kimaradt, azt próbáltuk bepótolni. Aztán tavaly, együtt töltöttünk augusztus végét a Balatonon (kapcsolódó bejegyzés a régi blogban). Bizony itt félreértett dolgokat, illetve felszínre került pár rossz tulajdonsága. Néhány nap morcizás következett részéről. :S Ekkor éreztem először, hogy valami elromlott végérvényesen. :S Egyre kevesebbet találkoztunk. Jól mutatja ezt, ha leírom, hogy a következő találkára szilveszterkor került sor. :S Levelezés szintjén maradtunk, de az nem ugyanaz, mint egy jó kis beszélgetés. Nos, a szilveszter se sikerült valami fényesen szerintem nekik, hiába mondják az ellenkezőjét. Ekkor éreztem másodszor, hogy probléma van. Ritkultak kicsit a levelek, talikról pedig szó sincs. Ha felvetem, hogy jó lenne egy buli, azt a választ kapom, hogy "erre készülni kell". Könyörgöm, száz nappal előtte szóljak?! Vagy ennyire nem fontos a fősulis triumvirátus? Amikor az otthoni banda okés, akkor ejtve vagyunk? Úgy tűnik. :S És ez elkeserít. Július óta levél sincs. Nem vesztünk össze, kifejtette véleményét az egyik, blogomban is megtalálható ügyemről, én elolvastam, és cselekedtem saját értékrendem szerint. Azóta az a dolog rendeződött nagyjából. Ez meg tovább romlott. :S Szóval összefoglalva a sziles barátságot, egyfajta helyettesítési hatást érzek. Amikor Rózsával, és Zsuzsával összeveszik, akkor jön panaszkodni...Vagy az is kis románcocska Dodi meg Rózsa (aki Szil legjobb barátnője) között bánthatja még mindig? Na, abba aztán tényleg nem szabad beleszólni! Illetve az konkrétan, hogy szilveszterkor szembesültünk Dodi új választásával, és amiről persze én tudtam szerinte. Ami pedig nem is igaz. Nem tudom, és ez az a helyzet, amikor hiába kérdezem, nem fogja megmondani a valót. És akkor egy dal, amiről Szil és egy kellemes bulis este jut eszembe:
Következzék Csillu! Ő kicsit szeleburdi csajszí. Érdekes módon megismerkedésünkkor nem volt valami szimpatikus Ő sem. Ő még Szilnél is többet dumált. Egy vállalati gazdaságtan órán egymás mellett foglaltak helyet, aztán Csillu is a társaságunk szerves része lett. A kezdeti ellenszenv pedig megváltozott, nagyon jókat szórakoztunk egymás hülyeségén, és seteségén bizonyos helyzetekben. No jó, szerintem inkább Ő derül jókat még most is. Csillu nem volt az a nagyon órárajáró típus, és még kevesebbet láttuk, mikor Gáborral összejött, és elköltözött Pestre. De többet beszélgettünk köszönhetően az msn-nek, ami valahol real time csacsogást jelent. Azok a feledhetetlen közös gazdaságpolitika órák jelentették a találkozókat akkoriban (fősulis utolsó évemben) a Dénes bácsival hétfőnként...az egyetlen óra, ahol mindhárman képviseltettük magunkat. Csillu is csúsztatott egy cseppet, így Ő meg Szil együtt államvizsgáztak. No, azt se felejtem el, hogy az addig laza nőszemély ott úgy remegett, mint a nyárfalevél. Aztán volt egy hónap, amikor orroltam rá, amiért megszívattak Dodival karöltve. Ám, Szillel ellentétben, Ő jelentkezett. Sajnos, a balatoni nyárból kimaradt, de csaptunk pár privát bulit (előző tárhelyemen van erről is írás), ami annak ellenére, hogy elég gyérül sikerült, megmutatta, hogy milyen is valójában a Szöszi. (Szeret az események középpontjában lenni, a férfiakkal pedig incselkedni :-), utóbbi elég sok konfliktus alapja is volt köztünk, de rendeződött) Igaz, ami igaz, a Víztorony utcai szilveszter óta vele is csak kétszer taliztam. :S Úgy gondolom, vele nagyobb az összhang, jó egymást cikizni, és ezt el is tűrjük a másiktól sértődés nélkül. A Csilluhoz rendelhető muzsika:
Szilvi. Rá a buszon figyeltem fel még fősulis korunkban. És örültem is neki, hogy hétfőnként együtt utazhatok valakivel. Akkor még albisak voltunk mindketten. Majd én ugye váltottam, és egy félévvel később Ő is bejárós lett Ugodról. Vagyis Pápától, és Pápáig együtt utaztunk mindennap, mivel ugyanolyan óráink voltak. És azok a beszélgetések még most is hiányoznak. Sokszor biztatott egy-egy rosszul sikerült vizsga után, vagy épp azzal segített, hogy elmondta, mire kell készülni. Ő és Hajni ugyanis nemzetközi kapcsolatok szakról jöttek át gazdálkodásra, és pár tárgyat már teljesítettek ott. Utolsó fősulis évünkben aztán felvették a pénzügy szakirány mellé a logisztikát is, így kevesebbet utaztunk együtt. :S Az előbbi cselekedet azt is jelentette, hogy ők tavaly államvizsgáztak. Sajnos, azóta alig-alig futunk össze, legtöbbször véletlen. Sajnos a levelek megritkultak.:( Én meg kicsit meguntam, hogy mindig én jelentkezzek, aztán majd 1-3 hónap után választ is kapok. Bevallom, azért a látogatás jólesett. Mondjuk azóta se híre, se hamva megint. :S Az alábbi dal apropója az első közös Víztorony utcai szilveszter:Hajni is közel állt hozzám egykoron. Ma már nem annyira. Nála is az előbbi eset áll fenn sajnos. De amikor beszélünk, akkor rendkívül jól szórakozom. És hogy Hajnit leginkább mi foglalja le a munka mellett, az kiderül az alábbi videóból (amelyet Ő maga készített):
Ők voltak a főiskolán szerzett barátnők. Most következzenek az egyetemi barátnők, azt követően pedig a barátok! :-)
Szóval 2007 őszén kezdtem tanulmányaimat a SZE-n, gazdálkodási kiegészítő egyetemi szakon. Az elején csak a fősuliról ismert emberekkel voltam jóban, aztán fokozatosan megismertem az új szaktársakat.
Köztük is először Anitát, és szintén a buszon lettem Rá figyelmes. Ő ugyanis téti lakos. Aztán valahogy egymás mellé keveredtünk órákon is, és egyre többet beszélgettünk. Felvett msn-re. Kezdetben sulis témában egyeztettünk leginkább, aztán jöttek a team-munkák, és ismét közelebb kerültünk egymáshoz szerintem. A feladatokból pedig mindig kivette a részét, néha többet is vállalt, mint kellett volna...,szóval nagyon szorgalmas is. Most már tényleg közeli baráti viszonyban vagyunk. Már hiányzik, ha nem tudok vele naponta beszélni. Kedves, szolid, szerény lány egyébként, aki mindig jó kedvre próbálja deríteni az ember lányát, ha épp morcos. :-) Rosszat nem is tudok írni (még). Remélem, megérem, hogy egyszer bulizni is velünk tart.
Évi. Nem lehet kihagyni pont Őt ebből a leírásból. Minket is a csapatmunkák "hoztak közelebb". Kedves, megértő, szerény, segítőkész lányt tisztelhetünk benne. A magyarázatai rendkívül hasznosak voltak egy-egy tárgyból. Csak azt sajnálom, hogy az egyetem vége felé lettünk igazán jóban, amikor már közös programok is adódtak. Egy Laposon töltött bulis este emlékére:
Szóval remélem, egy kicsit sikerült bemutatnom a hozzám közel álló hölgyeményeket. Mert most következnek az urak! :-)
A sort Nándival lenne illendő kezdeni. Bár nem is tudom, hogy ideillik-e, hiszen Ő fogadott öcsém is. Mikor Dodi elsős volt a Bródyban, nem kellett sokat várni, hogy kezdetét vegyék a baráti összejöveletek. Így ismertem meg Nándit. Ez a barátság tartósnak bizonyult. Nándi kicsit szeleburdi, néha flegma, de azért segítőkész, és mindig meghallgatja az embert. A diplomaosztóm után aztán családtaggá vált, és mindenkinek a második öcsémként mutatom be. :-)
Stoki. Akarom írni: Dávid. Megtévesztő, mert eredetileg azt hittem, hogy ez becenév csak. :-) A kapcsolatunk egy éves múltra tekint vissza. A tavalyi BL döntőn csatlakozott csapatunkhoz. Akkor aztán egyáltalán nem volt szimpatikus. Nem tetszett ugyanis az osztása. Még a második alkalommal is offoltam. Aztán - miután megbeszéltük - kezdtem megkedvelni. És egy szerdai buli elképzelhetetlen volt nélküle. No, meg a csocsózások! Nem sokan mondhatják, hogy egy mester tanítgatta. :-) Stokival is sok közös kalandunk volt, erről is olvashattatok itt, és remélem, még sok is lesz. :-) Igazi partiarc, remek házigazda. Igazán tud élni, bár még van mit tanulnia például "sminkelés" terén. :-) Vagyis komolyra fordítva a szót, remélem, egyszer még megérem, hogy valahová időben odaér! És Stoki dala, aminek szintén története van (nem kombinálni ám! Kérdezni lehet csak! :-)):
És most következzen Ádi, elég sokat emlegettem a blogomban, mert számomra kedves és fontos személy. Valamiért felfigyeltem Rá egy órán, aztán felvettem msn-re szeptemberben. Igazán bírom, amikor beszélgetünk. Sőt, Ő is hiányzik, ha épp nincs. Nem azt mondja, amit épp hallani akarok, hanem az őszinte! véleményét. Kalandjainkat szintén krónikáztam e szent helyen, szóval azokra sem térnék ki. Háziassága igazán figyelemreméltó (amikor közösen főztünk msn-en keresztül...:-D). Vendéglátóként ötöst érdemel. Továbbá segítőkészségét emelném még ki mindenképp. Ebbe beletartozik az is nálam, hogy helyrerakja a lelki világom.
Néha azonban a határozottsága eltűnik, ráfér olyantájt a bíztatás és a noszogatás. ;-) Ha valami nagyon nem úgy alakul, ahogy gondolta, tervezte, akkor meg sértődős, és morcos lesz. (Kezdődhet a békehadjárat :-)) Ezeket azért is írtam le, mert iwiw-es véleményezésem kitörölte, persze, lehet jobb is, mert a jó és a rossz tulajdonságokkal együtt kerek egy karakter.
Szerintem összességében nem mindennapi srác, aki igazán tud élni. :-) És végül az Ő két száma:
***
Azért azt hiszem, mindegyik barátnőmben, barátomban van valami különleges. Meg valami nem különleges. De mint már írtam, jó és rossz alkotnak egészet. :-) Ők azok, akik teljes mértékben tudnak motiválni, ha épp magam alatt vagyok. Valamelyikük elérhető abban az adott pillanatban, amikor kell valaki, akivel csak úgy beszélgetnék. Bocsánat, ha valakit kihagytam volna e bejegyzésből, szerintem majd idővel bővíteni is fogom ezt az írásomat. Új barátságok úgyis születni fognak. Az intróban felvetett költői kérdésemre még nem kaptam választ, ám sokkal nyugodtabb lettem, hogy leírtam, ami bántott.
Illetve örülök, hogy kis jellemzést tudtam az olvasók elé tárni a szívemhez jelenleg legközelebb állókról. Köszönöm becses figyelmetek, minden jót kívánok a nap, és a hét további részére!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése