Amikor újra hatalmába kerít egy érzés...:)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Egyszer volt, hol nem volt, egy érzés. Egy érzés, amely mindent magával tud ragadni, amely mindent maga alá tud rendelni, amely felemelő, amely a szenvedélyek széles skáláját teremti elő, és amely jó időre száműződött az életemből. Nem, nem én akartam így, a dolgok így alakultak. De tényleg kezdem elhinni, hogy oka van mindennek. :) Ettől eltekintve azért akartam egy társat, ám csak bohócok jutottak, meg hát valljuk be, a bizalom pajzsán lyuk éktelenkedett (dupla lyuk)...Ám igyekeztem nem elcsüggedni, sokkal inkább elfoglalni magam. Hát igen, és újra csak a munka területe volt az, ahol igazán kibontakozhattam, most, hogy a cégek régiósítása elkezdődött, adódott is tennivaló jócskán. 

Telt, múlt az idő. Április közepén az egyik közösségi oldalon kaptam egy üzenetecskét. Meglepődtem, mert alapvetően az ottani társkereső volt az íromány kiindulópontja. És ha már levelet kaptam, nem hagyhattam válaszolatlanul. Így kezdődött az ismeretség Attilával. :) A szövege nagyon megnyerőnek mutatkozott, és nagyfokú élettapasztalatairól is információkat kaphattam a levelezés során. Szép lassanként aztán randevúra is hívott. Bár meglepődtem, hogy elsőre elég komoly költséggel járó felvetést tett...

Április 27-ére datáltuk az első randit Attilával. És visszatérhettem kedves közgázos diákéveim színterére, Pápára. :) Végülis kicsit várakoznom kellett rá, de ez nem ért meglepetésszerűen, hiszen előzetesen ezt tudtomra adta. A mentsége a munkájából adódott, így nem vettem zokon a várakozó álláspontot. Végülis kellemes sétát bonyolítottunk a városban, miközben beszéltünk, egyre jobban megismertük egymást. Attila kicsit meghökkent, amikor indítványoztam az utolsó buszra való menetelt. :) Na igen, miért is kellett volna hazavinni, amikor menetrendszerűen közlekednek járatok? :) Nagyon jól éreztem magam, nagyon jó társaságnak bizonyult a srác. 

És az első találkozót újabb is követte, bár ott én lepődtem meg alaposan. Vacsorázni mentünk ezúttal. Itt kiderült egy véletlen folytán, milyen kicsi a világ, s hogy van néhány közös ismerősünk is! :) S a jóízű falatokat követően szokás szerint a pályaudvart vettem volna célba, illetve vetettem célba. Hát az útba is ejtődött trükkös módozaton. Ám hazáig hozott az Attila, majd a hídon hosszas beszélgetést folytattunk még. S hogy Kucska utcában érezzem magam, apu ki is jött leselkedni...majd háziáldást nyomattak mindketten...hmm...hát én csak a buszmegállóig akartam menni...:)

A harmadik találka is rendkívül izgalmasra sikeredett, akkor már a napi szintű Skype is bonyolódott kettőnk között. :) Ezen randevú során sikerült megmászni a Fő-téri templomtornyot. És egy szimpatikus, épp a toronyban tartózkodó pár jóvoltából képen is megörökítődtünk. Ott aztán végighallgattuk a harangozást, ami külön élményt jelentett. Ebben is sikerült megtalálni a romantikát. :) 

Majd a közelgő viharra való tekintettel lassan-lassan le kellett mászni, amibe természetesen jó anyám is belerondított a telefonálással. Na igen, itt küzdöttem meg a tériszonnyal nagyon, és elkövettem a lenézés hibáját...de Attila lovagi módon levezetett a csigalépcsőkön. Mondanom se kell, ez is roppant romantikus volt! :) S hogy stílszerűen zárjuk az estét, az esti misére is belógtunk. A zivatar aztán útközben kapott el minket rendesen. De valahogy biztonságban éreztem magam Attila mellett. :) 

Szóval így kezdődött az új románc, és megint kezdtem bízni Valakiben (köszönhetően a templomos lépcsőzésnek)...remélem, sok-sok élményt gyűjtünk össze kettecskén! :) Folyt. köv. innen! :)