Áprilisi összefoglalós

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Április mozgalmas hónap volt, hiszen jónéhány táblázat összetobzódott munka fronton, és érezhetővé vált az összevonások hatása is, már ami az egységes szerkezetű dokumentumokat (egész pontosan az éves beszámolót) illeti. És néha inkább közelebb véltem magam a régi controlleri pozíciómhoz, mint a tárgyi eszközös léthez...persze valahol jól is esett, hogy a beszámoló koordinálását én kaptam megint, ám az egymásnak ellentmondó utasítások borzolták lelki világomat. Direkt rákérdeztem, mivel foglalkozzam, egyértelmű választ kaptam, negyednap meg miért nincs kész? Amit pedig túlzásnak éreztem, az az a mondat, hogy "ott volt a hétvége..."! Valóban. Ott volt, de pihenés is kell! 

Végül csapatmunkában megoldottuk a dolgokat határidőre, Edit vállalta az ellenőrzési munkálatokat, így viszonylag gördülékenyen haladtunk. És kész is lettünk volna időre, ha és amennyiben nincs módosítás! Meg se kellett volna lepődni ezen, omlóéknál mindig minden az utolsó előtti pillanatokban borul...szóval elpingpongoztunk a számokkal, illetve végülis Edit és Évi vitte végig a változásokat, mert nekem újra hierarchizálva lettek feladataim, és túllendülni a kivételezettek semmittevésén...És végülis vártuk a számot a minisztériumtól, szinte minden hétvégét belibegett a készenlét üzemmód...

Közben viszont az egyik közösségi oldalon kaptam egy pár soros megkeresést, az ottani társkeresőn látva kisebb nyomozást követően kerültem elő Attilánál. :) Értékeltem levelét, így rögtön válaszoltam is. Ezt követően bontakozott ki levelezésünk és ismerkedésünk. A napok értékes részét adta a levélvárás-írás. :) És  egyre szimpatikusabb lett a srác, persze az óvatosság azért még dominált részemről (exek hatása). Végül aztán pár nap írkálmányozást követően randevúra is hívott nagyon udvarias módozaton semmit se erőltetve. Április végén aztán sort is kerítettünk erre a randira. :) 

Bár kicsit mozgalmasnak mutatkozott ezen szép szombati nap, hiszen egy vezetés órát is beiktattunk, ha már elkészült a verda. :) Mondjuk úgy, hogy tudtam koncentrálni, sőt, kicsit vártam is a Hyundai tesztet. És végülis a találkát is, bár azért voltak félelmeim. 

Pápán aztán kis várakozás következett Attilára, nem csak rajta múlott, hogy ez így alakult. A világért se akartam, hogy büntetést szedjen össze gyorshajtásért. Akkor inkább várok egy picit. :) Jó idő is volt...és van, akire tényleg érdemes várakozó álláspontot felvenni. Megérkezést követően sétára indultunk, közben kielemeztük az aktuális témákat. Be kell valljam, az a szöveg kezdett lenyűgözni. Élőben is kellemes társaságnak bizonyult Attila. :) Andalgás közben azért ismerősökkel is találkoztunk, Tibi osztálytársam például feltételezte, hogy nem ismerem meg...ááá...nem tudom, honnan mert ilyet venni! Notórikus házifeladat elkunyizó hetes-társam merjem feledni...:) 

És a magam részéről az első talit kicsit rövidebbe szabottabbnak gondoltam előzetesen is (és semmiféle nagyobb igényt nem támasztva - termálfürdő, pizzéria), így a háromnegyed 7-es buszt céloztam meg. No igen, a Pápa-Noszlop vonalon mindig is problémásnak ítéletem a meneTrendet...Attila pedig azon lepődött meg, hogy korai a távozás, de hát csak nem éltem lovagi hazaszállításos ajánlatával. Nem csalatkoztam az írásokban így az első randi után, és valahogy evidens volt, hogy folytatás következik. :) De az már egy májusi sztori lesz. 

Április mindent egybevetve mozgalmasnak hatott, és bővelkedett feszültebb pillanatokban főként munka front miatt. És amikor végképp elkenődtem volna a társkeresés buktás mivoltján, betoppant életembe egy lovag is megmentve a teljes csüggedéstől, kiégéstől. No, és hogy milyen izgalmak következtek ezután, arról regéljen egy következő posztocska. Legyetek türelemmel drágaságok, még jövök!