újrakezdés :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Akkor folytassuk is ott, ahol abbahagytam korábban. :) Mert hát az ígéret is szép szó, másrészt jó visszaolvasni néha a régmúlt történéseit, harmadsorban pedig előzmények nélkül elég seték lennének a következő történetecskék...Úgyhogy ezúttal egy kedves januári emléket osztok meg veletek, amely lényegében egy újabb fontos pillanathoz is elvezet.
Mint az tudjátok, az Attilával való csúfondáros szakítás eléggé megviselt, mondhatnám, hogy padlóra küldött. A munka maradt az egyetlen biztosabbnak tűnő pont az életemben Anita barátosném mellett természetesen. Szép lassacskán aztán úgy gondoltam - Kis mamácskámmal való utolsó beszélgetésünkre emlékezvén -, hogy itt az ideje újra keresni azt a bizonyos karót. És mivel az internet egyszer már segített ebben a kutakodásban, így most is ezt a felületet választottam. Persze hosszú ideig nem történt semmi, csak bohócok kerültek elő, illetve talán a léc is magas volt...
Aztán megismerkedtem Mátéval. :) Elég szép írományokat váltottunk egymással. Akkor még csak úgy látszott, barátkozás a dolog részéről, semmi több. Ám egy ízben felvetettem a találkozót, amit nagyon nem is kellett erőltetni. Január 21-én újra randira készülődhettem, és nem is kellett túl messze menni, csak Ajkára. :) Hát sok tapasztalattal nem rendelkeztem ilyen téren, úgyhogy pusztán megpróbáltam magamat adni. Máté nagyon aranyosan azt kérte előzőleg, hogy késsek csak picit, mert mégiscsak ő a férfi. :) Ennek eleget is tettem abszolúte, bár nehéz volt, mivel utálok késni.
Szóval a vasútállomáson találkoztunk délután. Egyből meglepett a birsalmasajttal, amiről hosszasan levezetünk karácsony tájékán, ám nem gondoltam volna, hogy félre is tesz egyet a kedvemért, hogy elhozhassa kóstolóba. :) Alighogy felocsúdtam az első meglepetésből, következett a másik, hogy bizony asztalt foglalt a Kapufa Étteremben. :) Addig persze még volt néhány percünk, így kicsit sétáltunk is a városban. Én meg a nagy lendületben majdnem kétszer elhaladtattam magunkat az étterem mellett...
A színhelyválasztás szerintem tökéletesnek bizonyult, nagyon finom a velőspirítós itt. :) Így ezt is rendeltem előételnek, ami végül főétek is lett számomra annyira kiadósnak bizonyult. Meg persze magamat adtam, mert bizony baromi lassan tudok falatozni. :) Szóval elnyammogtam a pirítósokkal, mivel Máté előételéhez is azt szervíroztak, és azt is megízleltem. Közben persze folytattuk az ismerkedési folyamatot is.
A délutánt és a randit is egy fehér forrócsokival (nem, nincs elírás! :D) tekinthettünk lezártnak. És hát az is bebizonyosodott végezetül, hogy egy lovagot tisztelhetek Máté személyében. Szívem szerint lekésettem volna a vonatot már akkor...na igen, merthogy az Ajka-Veszprém útvonal sihuhuval gyorsabban abszolválható. Azért a pár perc várakozásba a Máv szidalmazásra belefért, meg is kaptam egyből az ukázt, hogy a minden munkatársam munkakörébe tegyem be ezt a kötelezően ellátandó feladatot. Mondjuk megjegyzendő, hogy ez a morgolódó megjegyzéssor is spontán tört elő. Olyannyira jól éreztem magam, hogy szintén spontán felindulásból alighogy elstartolt Ajkáról a vonat, felhívtam Mátét, hogy megköszönhessem tisztességesen a roppant kellemes délutánt, és kifejezhessem reményemet a következő randira. Na igen, merthogy le voltam nyűgözve...:)
Szóval így kezdődött minden szépen újra. :) Óvatosan, és lassan. Ez utóbbi talán az előző kapcsolat hozadéka. Nem tudom. Majd alakulnak a dolgok! :) És erről természetesen majd hírt adok blogencsemben is. Úgyhogy folytatás következék mindenképpen! Addig is minden jót mindenkinek! ;)