Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ami azt illeti, iszonyatos lemaradásban vagyok bejegyzések tekintetében. Ez is azt jelzi, hogy a 2012-es esztendő is milyen pergő. De megpróbálok kicsit ismét közelebb jutni a jelenkor eseményeihez. Elég nehezen idézem fel ugyanakkor, hogy hol is tartottam...
No, de most elkaptam a történések januárban elvarrt fonalát. Legutolsó bejegyzésemben Mátéról szóltam. És akkor most folytatnám is ezen szál kidomborítását, mert a Hercegről nem lehet nem írni. :)
A januári első randi is fantasztikusra sikeredett, azt követően pedig folytatódott a levelezés: hol kifejtős módozaton, hol rövidebbre szabva. Ekkoriban jellemző volt az is, hogy a munkahét két naposra zsugorodott. Köszönhetően a tavalyi élmunkás létnek, és ezen szabadságolós napokat főnöki engedély birtokában koptathattam szorgosan. Ám emlékezetes maradt az egyik ilyen rövidebb munkavégzés, amikor is végül péntek délután segítségül hívott főnököm másnapra. Ez a táblagyártmányozási és szövegalkotási feladat aztán meghatározta a hétvégét is, és a család morgolódását is kiváltotta (a jogalapot persze vitatnám, hiszen hadtáp elkészült, és a munka is alakult még akkor is, ha nem látványos ütemben történt mindez). Mindenesetre ez megadta a végső lökést a határozatomhoz, miszerint szükségeltetik egy saját gép! Családdal szemben Máté megértőnek bizonyult, persze ekkor épp nála is összehalmozódott pár határidős projekt. Így közös megegyezésként a következő hét péntekén találkoztunk ismételten, mivel Vicuka akkora is kimenőt kapott. És reméltem is, hogy marad a hosszú víkend!!!
A talit aztán rettentően vártam, még akkor is, ha fogcsikorgató hideget jósoltak. S mivel köztudott, hogy Veszprém királyi városában még zordabbak a kondíciók, így elő is vettem a hosszú szövetkabimat. A randi fontosságát jelzi, hogy segítőim koordinálták az öltözéket, a hajviseletet is.
A 12.05-ös járat indulása előtt viszont megpislantottam a zöldessárga Mazdát, kicsit kezdtem is parázni, hogy főnök észlel, és még becitál dolgozni...mikor fontos, halaszthatatlan programom van! Végül persze félelmem alaptalannak bizonyult, és szerencsésen megérkeztem Veszprémbe. Sőt, a csekkpontcsárlihoz is odataláltam gond nélkül. :) Máté persze már ott sertepertélt jó herceghez illően.
A hidegre való tekintettel aztán séta helyett ebédelni indultunk. Az első találkán mutatott végtelen lassú táplálékfelvételi metódusomból kiindulva ezúttal is a pályaudvarhoz közel maradtunk, és végül a Fehér Elefánt fantázianevű falatozóba ültünk be, ahol aztán maradtunk a pizzánál. Mit ne mondjak? Nagyon hangulatos volt a hely, a barátságos fények és az akvárium megléte miatt, de a pizzus ízvilágára se lehetett panasz. Ahogy a társaságra se, Máté lenyűgözött. :) És még új szint is tudtam alkotni, a jupitersárgát. (Háttere is van: omlóék tavaly szerzeményeztek ocsmánysárga székeket, és mint kiderült a vásárlási színhely, a Jupitercenter webshopjának készítője foglal helyet velem szemben). A röpke két óra aztán nagyon hamar eltelt (na ja, újra bebizonyosodott, hogy jó társaságban repül az idő!). A hazaút ekkor még nem tartogatott különösebb izgalmakat, bár külön pluszpont Máténak, hogy megvárta, amíg omló járat kigördül. Az sms-váltás azért megtörtént, és jóleső érzéssel töltött el, hogy Ő is jól érezte magát.
Tovább tartott a lenyűgözöttség érzése, amihez itthon lelkendezés is társult, hiszen Anya és Dodi beszerezte a laptopot nekem, amiről jelen sorokat is pötyögöm. Impozáns kis IBM-Lenovo T60-as masina került a birtokomba, amit, mint tárgyi eszköz könyvelő az 1104-as mozgásnemkóddal aktiválizálnék (ti.: ez a használt beszerzést jelenti). Azért meg kell valljam, a német billentyűzettel néha akadtak gondjaim, de egész hamar beletanultam, mivel mit tudok elővarázsolni. S természetesen ebben Máté szintén segítségemre volt! No meg persze Dodi is, hiszen a Word és Excel telepítést is meg kellett oldani, ha már egyszer munka célból vettem a gépet. Köszönet mindennemű segedelemért, fiúk! :)
Ebbe a bejegyzésbe e két esemény fért. A februári kalandjaimmal még jövök! :) Addig is legyetek jók és türelmesek! Puszi mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése