Üdvözlet kedveskéim!
Február is elsuhogott eszeveszett gyorsan, ezt a blogíró (jelesül én), nem is bírta követni. De most ihlet és idő birtokában ismét klaviatúrát ragadtam. :)
Az év második hónapja is elég eseménydúsnak mutatkozott. Ekkor még jellemző volt a fél hetes munkavégzés, amit főként pihenésre használtam. Utána persze rendre nehéznek bizonyult belelendülni a napi tevékenységekbe Omlóéknál. Persze az is igaz, hogy nem járt teljesen ott az eszem, ahol kellett volna…:) Sokkal inkább maradt az Veszprémben Máténál a szívemmel együtt a február eleji tali alkalmával. Az azt követő hétfő aztán nehezen indult, leginkább a havazás kötötte le figyelmem, mivel megint nagyon karácsonyi hangulatom is lett. És mint egy ovis, olyan lelkendezést csapattam, miután megpillantottam a telepen a zöld csodát, a Nabi Siriust. Ráadásul épp a teljes vezírkar mustrálgatta az impozáns járművet…én meg, mint tárgyi eszköz könyvelő figyelgettem szépen. Tetszett a formavilága. :) És őzöldessége is. Itthon persze a paraméterek után kajtattam rendületlenül, el is döntöttem, hogy gépészek gyöngye (Dodi) majd rittyenhet is elemzést nekem.
Másnap hatalmas meglepetésként a Nabi gördült be a megállóba, hát szóhoz se jutottam, hogy épp az Oroszi-Noszlop-Ajka viszonylatra került tesztelésre. És nem, nem álmodtam, bár akkor még kis naivaként azt hittem, hogy főnököm megorrintotta a lelkendezést, és ajándékként ezt kaptam.
E varázs birtokában szálltam fel a járműre, és tetszetősségét nem is rejtettem véka alá. Persze Réka nem értette, miért vagyok úgy oda…később aztán rá kellett döbbennem, hogy mégse olyan jó a buszocska. A padlózata rendkívül csúszósnak mutatkozott, szó szerint a helyekre lehetett korcsolyáznia az utazóközönségnek, ami tényleg hagyott némi kívánnivalót maga után. Hamarosan aztán újabb problémára derült fény! A mínusz 15 fokban a pára és jégmentesítő a fűtéssel együtt megadta magát, így bizony szépen deresedett a szélvédő, gyakorlatilag csak egy kis 5 centiméter átmérőjű körön tudott a kapitány kilesni. És bizony ez az erdők között eléggé félelmetesnek tűnt! Kicsit átfagytunk, mire beértünk Ajkára, ennyire jól még nem esett a forró tea. De igaz ez kolleginámra is, akiknek sajnos kilyukadt a kazánuk e zord időben. Itthoniakat figyelmeztettem is, hogy a kiegyenlítő tartályt ellenőrizzék is, nehogy befagyjon!!!
Munkára visszatérve a Nabi felett lelkendeztem egy sort főnöknek is, kapóra is jött, hogy én vagyok a tárgyi eszköz könyvelő, így megtudhattam azt is, hogy csak teszt jelleggel van nálunk. Attól függetlenül a forma nagyon bejött. És tetszett, hogy másnap már fűtéssel együtt is ki lehetett próbálnom. Ez is kedvezően hatott lelkivilágomra. :) Mint ahogy az újabb rövid munkahét is, amely végén lábbelivásárlást bonyolítottunk az öreggel nyakunkba véve Ajka városát, míg végül sikerült találni megfelelő tapadással rendelkező bakancsot. Így a reggeli korcsolyázások a végéhez értek! :) Már csak a hideggel kellett kezdeni valamit, az usánka, amit karira kaptam Doditól roppant jó szolgálatot tett. Ennyire kemény télre nem emlékeztem különben.
Aztán február közepére lejárt a dőzsölős jóvilág is, beszaporodtak a táblázatok, és a különféle könyvelési előkészületek. No meg persze az állandó egyeztetés és hibakajtatás-javítás. A progi is a frászt hozta rám, amikor sikerült egy érdekes könyvelést véghezvinni (1-essel szembe 6-ost állított), aztán ezt egy sztornósorral sikerült megoldanom programozó nélkül. Erre büszke is voltam, hiszen a problémát se tudtam volna megnevezni…meg persze sürgősen kellett intézkedni, hiszen határidős adatszolgáltatáshoz szükségeltetett a 2011-es majdnem évzárás. Főnök a leghatározottabban meg is tiltott mindennemű könyvelést, és azért jólesett, hogy pont velem példálózott, mint hétvégi munkavégzésben jeleskedőt, csak, hogy minden meglegyen (mondjuk hozzá kell tenni, hogy másik linksége miatt mehettem be akkor)!
De azért kijutott idegességből munka fronton mindenképp, hiszen újabb és újabb izgalmas feladatok mellett (iparűzési adó számítás például) az utód is rendre zargatott a tábláival, amiket gyakorlatilag csak kiosztott. Én meg nem voltam hajlandó helyette nyomozgatni!!! Mindeközben azért próbáltam elmélyedni a számviteli összefüggésekben is. A Lilla névnap aztán kikapcsolódást jelentett. Meg kell jegyezni, a versekből a hercegek kimaradhatatlannak bizonyultak. Hiába, Zolink szeretné nyomon követni kedves mindnyájunk boldogulását, a kis lazítás pedig mindenkire ráfért.
Persze szépen lassan alakult minden, táblák is kiforrták magukat, és Mátéval kezdtünk kifogyni a határidősök összetobzódásából. Így az újabb randevút egy veszprémi cukrászdában ejtettük meg. Meg kell hagyni, elég hosszasan kellett sétálni a város szélére majdnem, de azt kell mondjam, hogy megérte! Kellemes volt a társaság is, és az édesség is kellett nagyon, ha már édesre vágytunk mindketten. Újabb házi feladat is keletkezett, mivel a Koko cukri udvarán érdekes fára lettünk figyelmesek, ágain piros virágszerű képződmények csücsültek. De a Koko-szelet elkészítési módján is gondolkodhattam közben. Majd egyszer valahogy lekopizom úgyis. :P
Az idő azonban most is szaladt sietve, így nem törődve a felhömbölödéssel septiben ejtettem meg a csokiátadást is. Szerintem Máté azt is hitte, hogy itt vége a meglepiknek, pedig én még terveztem valamit. :D Azért tempóztunk a buszpályaudvarra rendesen, s a tervecske némiképp veszélybe is került. Végül egy járművet sikerült lekésnem, ami viszont újra lehetőséget adott a szándék megvalósítására. Különben is, ilyenkor több busz is közlekedik Ajka irányába, így csak a megfelelő kocsiállást kellett meglelni. :) Mert Máté persze várt velem (még akkor is, ha épp elkésett a munkaügyi megbeszéléséről miattam), s ezt az alkalmat kihasználva lendülhettem csóklopó akcióba. Ez a kezdeti meglepetést követően sikert aratott, annyira, hogy majdnem az időközben begördülő sümegi gyorsjáratot is majdnem lekéstem. :D Ment volna a következő...Máté rendületlenül várakozott, fel is kellett hívnom, hogy tekintsünk most el a lovagi-léttől, főleg, mivel már késésben leledzik. A térerő persze nem volt épp velünk, azért a lényeget talán értette...:D
A rituális sms váltás persze elmaradhatatlannak bizonyult. Szóval így jött létre újra a magánéleti szál az életemben. A szerelem ismételten megérintett, bár az érzés kicsit szolidabb, visszafogott. Eddig legalábbis. Biztos a korábbi hatalmas csalódás nyomán, ez csak a kezdet. Lesznek itt különben megmosolyogtató esetek, abban is tuti bizonyos vagyok, hiszen ismerem magamat. De ígérem, mindenről tudósítok majd. Csak legyetek türelemmel drágáim! A következő írásomig mindenkinek minden jófélét! :P
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése