Nőnapi mókuláré

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Március 8-a nemzetközi nőnap, és ezen alkalomból munkatársaink megemlékeznék rólunk. Így volt ez ezúttal is.

Reggel egy három fős delegáció nyitotta a sort, melynek fő szószólója Főnökünk volt. Jól estek hízelgő szavai, s hogy szorgalmunkat emelte ki, mint legfőbb erényünket. (Na ja, Éva különféle egyéb táblázatokat töltött fel adatokkal, míg én a kiegészítő melléklet részét képező mutatószámokhoz gyártottam Excel segédletet sok-sok képlettel. Kellett ez, miután célul lett kitűzve, hogy március közepéig végezni kell. Ennek megfelelően a könyvelés is le lett tiltva, botrány is kerekedett, ha valaki mégis megtette!)

Visszazökkenve jelen bejegyzés fő csapatásirányát jelző témához, főnöki szónoklatot követően választhattunk a cserepes rózsák közül egyet-egyet. Nekem nagyon megtetszett a bordó szín, így azt kaptam ki a ládikóból nagy-nagy mosollyal. A csapat távozását követően nagy műgonddal rendezgettük a virágokat. Amint ezzel végeztünk, már érkezett is Pista, akinek bugyra finomságokat rejtett, a tavalyi évhez hasonlatosan most is táblákkal kedveskedett nekünk. Az ehető fajtából természetesen, s az ilyen táblákat bármikor szívesen befogadom. :) Gyors váltásként pedig befutott Misi és Laci, akik a szakszervezet képviseletében tették tiszteletüket minálunk. Tőlük vásárlási utalványt és a szokásos rózsát kaptuk. Fel is dobódott rögvest az iroda a sok csecse virágtól, s így nagyobb kedvvel is folytattuk a ténykedést. S meg kell még említenem Petit is, aki barkát hozott ezúttal is, gesztusát értékeltük. :)

Ezen a szép napon többedmagammal csak délután kettőig tartott a munkanap, mivel azt követően asztalfoglalásunk volt a Tó Vendéglőbe. Így az előbbi időpont előtt sort kellett keríteni a csinosítgatásra (ünnepi viseletbe vedlés, szolid smink), amit folyamatos főnöki ellenőrzés mellett sikerült azért végrehajtani. Kettőre azért mindenki összecihelődött, és autóink is előálltak. (Kedvemet fokozta, hogy Máté is megemlékezett a nőnaposságról, és ráadásul kedvenc virágomat mesterkedte a képeslapra. Köszönet érte! :))

Röpke 5 minutum alatt oda is érkeztünk a Vendéglőhöz, ami számomra kedves emlékeket hordozott (családi vacsora, Reniék esküvője). Az aperitifek elfogyasztását követően könnyed beszélgetés  zajlott, s lehetett gyönyörködni a fesői környezetben és a fenségesen vízen sikló hattyúpárban is. Vicuka pedig szépen csendesen el is határozta, hogy hercegi lakomát fog csapatni egy alkalommal itt! :)

Lassanként szervírozásra került az előétel, amely egy salátát foglalt magába. A sali persze hússal volt megbolondítva, így roppant ízletesnek mutatkozott. Természetesen ezúttal is én tettem le utolsóként az eszcájgot. Mire oda jutottam, már tálalták is a főételt: kacsamájjal, sonkával és sajttal töltött tekercset és lecsós szeletet rizses és tócsis körettel. Ezt megelőzően elhangzott a Tó Vendéglő nőnapi köszöntője, ennek keretében pezsgővel kedveskedtek. Edit rám is hagyta a részét, biztos tudta, hogy szeretem az édes habzó nedűt. :) Bár ugyanakkor féltem is a sok piától, mert Joli és Zsuzsa pedig mézes ágyas pálinkát porciózott ki, és igencsak megsértődtek visszautasítás hatására. Így nem volt más választás, el kellett fogadni az itókát. Próbáltam persze vigyázni, hogy ne keveredjenek az alkoholos italok.

Mondjuk azért féltem is, amikor az első táncra felkért Misi. Természetesen az élőzene ezúttal is elmaradhatatlannak bizonyult. :) Az első lejtést pedig több másik követte, ezért is eshetett meg az, hogy fotózni nem tudtam. De be kell valljam, roppantul élveztem a táncot. S a lagzis élmények is egyből bevillantak, ahol szintén eszméletlen sokat denszeltem. Ezúttal is ki lett emelve a ritmusérzékem, ami nagyon hízelgően hatott. Nem hiába, ez az egyetlen dolog, amire az öreg jól megtanított! :)

Ám mint minden jónak, ennek az eseménynek is vége szakadt egyszer. 6 óra környékén kezdtünk szétszéledni. S így én is a távozás mezsgyéjére léptem. Mivel adódott még némi vásárolnivalóm, így Ágota fuvarjáról lemondtam. Fontos volt készülnöm a másnapra, amely Máté születésnapját jelentette. A többiek hiába is noszogattak, hogy Zoli Tapolcán háznál tartott névnapján vegyek részt. De ez egy másik sztori, amelyről hamarost olvashattok drágáim! :)

Összefoglalásként megállapítható, hogy a nőnap ezúttal is emlékezetes marad számomra, köszönöm minden férfiúnak a köszöntőket. Ez a SV-s rendezvény pedig feltette a koronát a napra, hiszen ismét csak lagziban érezhettem magam hangulatilag. :) Hiába, volánosok tudnak mulatni…:) Jövőre Veletek ugyanitt…:)