Kabaréról :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Elég hamar elkövetkezett a március vége is, amikor a II. számú meglepetés keretében színházba látogattunk.
Mint mindig, az előadást most is nagy izgalom előzte meg részemről. De ahogy az lenni szokott, az elegáns öltözék vonzott. :) Ezen a szép vasárnapon (március 25.) gyönyörű napsütéses időjárás köszöntött ránk, már-már nyarat idézve. És ez csak fokozta a kedvemet. 

A nagy lelkesedés és a Forma-1 les miatt viszont kicsit kapkodósra sikerült a készülődés. S így fordulhatott elő, hogy a térképért (fő a biztonság, és az eltévelyedés kiküszöbölés!) vissza kellett küldetnem jó öcsémet. Balszerencsés visszafordulni, ha kilépett az ember lánya a kapun. Pedig a menetrendek is a polcon maradtak. Ám mivel a negyed 4-es zalai busz vasárnap is tartja a menetrendet, ezért ezek nélkül indultam útnak. Jó öcsém azonban legalább a térképpel utánamloholt. :)

Devecserben aztán jó 20 perces várakozás következett, ez idő alatt kerestem szépen a kocsiállást, ahonnan a veszprémi járat startot fog majd. Kezdtem is parázni, mivel sehol se láttam feltüntetve a buszt. :S Meg is kellett engedni egy telefont haza, hogy tájékozott és nyugodt legyek menetrendügyben. :) Meg is nyugtattak, hogy a busz közlekedik. Úgy is volt. Bár kicsit kiakadtam, hogy a pónihadak székfoglalóst játszanak teljesen zsúfolt busznál is! Akinek meg éppenséggel foglalja a helyet, annak csak a fél járművön kell keresztülpréselődnie!!! Az utazás azon szépségét, hogy "húzódjunk beljebb emberek!", amikor a szekerektől lépni se lehet, már meg se kéne említenem...No azért sikerült odaérni a megyeszékhelyre.

Nagyjából egy óra állt rendelkezésemre, hogy a színházhoz érkeződjek. Így kicsit fel is térképezhettem Veszprémet. És még a buszmegállót is belőttem magamnak (ennek a mondatnak később lesz jelentősége!:)), ami kb. öt-hat percre leledzett a teátrumtól. 

Kb. fél 6-ig üldögeltem a Komakút téren, aztán gyors szépítkezés mellett döntöttem. S emiatt somódtam be a színházba, ahol általános iskola óta nem jártam (mondjuk a színház is csak tavalyelőtt került divatba újra nálam)  

Közben a közönség is gyülekezett szépen, kicsit aggódtam is, hogy Máté időben érkezik-e. Reptettem is szokásomhoz hívem rövid szöveges üzenetet erről érdeklődvén a csekkpontcsárli pontos koordinátáival. :) És egyszercsak begördült egy Balaton Volán flottájához tartozó busz, amivel egyidőben megpislantottam a színházlépcsőkön lefelé siető Mátét. Ennél romantikusabb jelenetet nem is nagyon tudtam volna elképzelni. :) 

Üdvözlő sorok után beparádéztunk az épóletbe, ahol következett a nagy dilemmám a ruhatárazással kapcsolatosan. Végül aztán szkippeltem ezt, és kabátkámat megpróbáltam miniatűrré zsugorítani. S ezután indultam is volna a nézőtér felé. Ebben csöppet se zavart, hogy a lépcsőt egy kotélkordon tartja zárva. :) Na brávó, látni néha nehéz.

6 körül picivel aztán zenebona jelezte az előadás kezdetének számító helyfoglalási rutint. Persze erről is Máté homályosított fel. :) Jujj, tényleg régen jártam Veszprémben színházban. :) Így aztán mi is birtokba vettük helyünket. Az 1. felvonásnál 6 óra után vette kezdetét. Meg kell valljam, szívem már attól repesedett, hogy Máté ült a jobbomon, és végig-végig fogta a kezem. 

És akkor pár mondatot szólnék a Kabaré c. darabról is, melynek női főszerepében, Sally Bowles énekesnő és kabarétáncosnő megtestesítőjeként Ullmann Mónikát láthattuk. A történet középpontjában egy ifjú író, Cliff Bradshaw állt, aki Amerikából érkezett Berlinbe.Már a vonatút során megismerkedik egy másik szereplővel, Ludwig-gal, akinek csomagját magáénak is valljam a fináncok előtt (ti.: a külföldiek pakkjait nem vizsgálják át). Ez az ismeretlen ajánl aztán szállást az írónak.

Cliff megérkezésnek estéje szilveszter napjára esik, amit egy bárban tölt. Itt ismerkedik meg Sally-vel, akit később elbocsátanak, s Cliff-nél keres szállást. Kettejük között aztán szerelem szövődik s gyermekáldás elé is néznek. Az író eleinte kétségbeesetten keresi a motivációt élete könyvének megírásához, Sally-től pedig motivációt remél. Ám jó kereseti lehetőséggel áll elő a vonaton megismert idegen, Ludwig, amivel Sally unszolására él is. A pénzcsempészet virágzó üzletnek is bizonyul. Végül a fasiszta német viszonyok elől vissza akar menekülni szülőhazájába Sally-vel. A lányt azonban nem lehet eltéríteni a kabaré világától, és ez jelentős konfliktust generál köztük. Sally ennek hatására a baba elvetetése mellett dönt, amivel viszont visszavonhatatlan szakadék jön létre a fiatalok között. A darab utolsó harmadában jelennek meg a fasiszta felhangok, amik meghiúsítják Schneider fogadósasszony, és Schultz úr frigyét is. 

Ennyit röviden a musical történetéről, melyet táncos részek is színesítettek. Ezek nem nélkülözték az erotikus elemeket sem, visszaidézve a szórakozóhelyek hangulatvilágát.

Az előadást egy szünet szakította félbe, amit levegőzésre használtunk. Mit nem mondjak? Az is kellően romantikusra sikeredett. :) A brék időzítését viszont furcsának találtam, Máté el is ültette bennem a gondolatot, hogy le fogom késni a 9 órási buszt. Így szépen csendben szövögethettem is a B terveket is a hazaútra vonatkozóan. :) Aztán kellemes meglepetésként háromnegyed 9 órakor véget ért a darab. Sikerét tekintve elmondható, hogy a színészek többszörösen visszatapsolásra kerültek.
Végül kicsit tempósan haladtunk kifelé, biztos, ami biztos alapon. Ám a ritmust tartani is kellett, mivel Máté egy kicsit fázott. A megálló felé Máté a frászt hozta rám, amikor felhívta a figyelmem az onnan kifelé gördülő omlós járatra. A tájékoztató táblát tanulmányozva nyugodhattam meg. 

Pár perces várakozást követően fel is tűnt a megfelelő járat, ám hirtelen azt konstatálltam, hogy ez mégse az, hiszen Pest az úticélja. Majd meg is ráztam a buksimat, jelezve a kapitánynak, hogy nem óhajtok felszállni. Miután továbbstartol a jármű, Máté akkor tett fel egy tétova kérdést, miszerint biztos vagyok-e benne, hogy nem ezzel kellett volna-e mennem? :) 

No, Vicukában ekkor tudatosult, hogy elképzelhető némi félreértelmezés táblák terén, s ez körjáratként üzemelt Sümeg iránnyal. :) Eső után köpönyeg, miután további várakozás után nem jött semmiféle járat. Így történt meg az az eset, hogy buszt a megállóban késtem le! Ezért eleinte záporoztattam is magamra mindenféle válogatott ius murmurandit. Máté persze nagyon készségesen azonnal vasúti menetrendi információt kért miközben én azon filózgattam, van-e annak értelme. 

Végül Máté még útba is igazított, hogy a 4-es helyijárattal tudok kiérni a vasútra, ami nemsoká érkezik is. Kb. olyan érzetem lett ezzel, mint amikor apu szalagavatós bankettre tartva közölte egy teljesen ismeretlen utcán, hogy akkor itt szálljak ki, itt találkozunk! :D

Visszatérve a színházi utolsó felvonásra, a 4-es helyijárat más irányzékot vett, én meg úgy gondoltam, hogy nincs is értelme vonatozásnak, hiszen 3 perc alatt nem jutok át a vasútról a buszpályaudvarra (és akkor késést nem is számoltam). Kis családomat is ekkor hívtam némi buszmenetrendi információ reményében és tájékoztatásképpen is. Meg is kaptam Édesanyámtól a "Te olyan hülye vagy..." örökbecsűt! Máté közben majdnem megfulladt a nevetéstől...na igen, addigra tulajdonképpen készen állt a tervem a hazajutásra, ennek Máté felé történő prezentálása is kiváltott némi kacajt. S mivel némi vacsora se ártott, így beültünk a pályaudvarhoz közeli Mekibe. S mivel fel kellett dolgoznom az eseménysort, így egy falat se ment le a torkomon. 

Míg Máté falatozott, addig elintéztem show műsor keretében a hazafuvart. Hogy a kabaré folytatódhasson...:) Mint tárgyi eszköz könyvelő kértem mentést a műhelykocsitól. :) Fix úr, a szolgálatban lévő sofőr, elég készségesnek is mutatkozott, és nem nem látta akadályát a noszlopi kitérőnek. De hogy Ajkára időben lejussak akkor már, negyed 11-kor elindultunk a pályaudvarra, nehogy ezt a buszt is lekéssem. 

És időben fel is lettem szólítva a felszállásra Máté által, aki most is igazi lovag akart lenni a csípős szél ellenére. Azért is küldtem haza, így is féltem, hogy megfázás lesz a vége...:S Mire a busz startot fogott, Máté is leért a sétálóutca végére, így még integetni is tudtunk egymásnak. Ez a romantikus jelenetsor aztán szépen keretbe foglalta az estét. :)

Aztán negyed 12 körül érkeztem meg Ajkára, s a kötelező lejelentkezéseket követően iparkodtam a volán-telepre András portásunk legnagyobb meglepetésére. Rövid eszmecsere után előkerítettem a sofőrömet. Így foruldhatott elő, hogy egyből le is tesztelhetett a korábban nyilvántartásba vett Opel Vivaro-t. :) Na igen, fontos, hogy megismerkedjek a tárgyi eszközökkel. :) Szerencsésen hazaérkeztem a volán-taxi által. :) S minden jó, ha a vége jó. Ezzel zárult a Kabaré 3. felvonása, amiben spontán főszerephez jutottam. Az esetről pedig még sokáig fogunk adomázni a vicces táblabenézés okán is. De soha rosszabb színházi élményt! A musical-ek amúgy is bejönnek. :)

Nos, ebbe a bejegyzésbe ennyi fért, folytatás következik. Türelmeteket kérem azonban kedves olvasóim addig is! De még szaporítom a sorokat! :)