Ballagási história

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most egy családi eseményről tudósítanék, ami némiképp felkavaró élményeket is hordozott magával. Sajnos vannak esetek, amin nem tudok csak úgy túllibenni...:S Lehet bármilyen szépítési kísérlet, nem igazán hiszek a bájolgó szavaknak...és akármilyen keresztény erény is megbocsátás, kövezzetek meg érte, de nem tudok élni vele. A tulajdonképpeni sérelmem a ballagásomhoz köthető, de időről időre előkerül, amint családunk valamely tagja bevégzi oskoláját. No, és akkor rá is térnék jelen bejegyzés fő csapatásirányához történésekkel és érzésekkel egyetemben. 

Bérmalánykám, Kata mérföldkőhöz érkezett életemben, hiszen pék-cukrász tanulmányait lezárandó szakmunkásvizsga következett május elejétől kezdődően.  Ezt előzte meg a ballagás, melynek Pápán tradícionális hagyományai vannak. Sajnos személygépjármű hiányában autóbuszos közlekedésre alapozva elég lehetetlen végigkövetni az iskolai eseményeket, a másoktól való függést pedig nem szeretjük, így családi határozat született arról, hogy a pápai ballagást kihagyjuk. Persze ahogy az lenni szokott, a rászervezkelődést nem úsztuk meg, Keresztszüleim rárobbantak a témára, ki melyik autóba fér be...Szerencsére azért sikerült őket lecsillapítani. :) Hát vegyes érzéseim voltak már ekkor is, meg kell valljam, visszaköszönt a múlt derekasan, de csendesen megfogadtam magamnak, hogy konfrontrálódást nem indítványozok. Nem tudom, lehet az érzelmi feszültség okozta, de megfosztódtam a tökéletes hallástól, minden hangot rettentően tompán érzékeltem.

Édesanya nyughatatlankott, így jobbnak is láttuk, ha nekiállunk cihelődni időben. S így háromszori dresszváltás is belefért részemről. Az is csak azért kellett, mert senki se volt hajlandó véleményt formálni...végül azért elkészültem időnek előtte, és néhány pózolós fotó is készült. Itthon is, és Ajkán is. :) 

Kettőre értünk oda Brigi nénihez. Ezt nem igazán értettem, hogy miért kell ott tartani, de mindegy. Sörsátrat állítottak fel az udvaron, ezzel készültek az esőre is. Bár az szerencsére elmaradt, és egész kellemesnek mutatkozott az idő. Mi érkeztünk utoljára, de abszolúte körbe lettünk rajongva így, azt se tudták, mivel kínáljanak. :D Ez kellemes csalódást jelentett. A menü: pörkölt, rántott hús, nokedli, tarhonya, vágott vegyes savanyúság és krumplisaláta. Utóbbi kivételével végig is kóstáltam szépen mindent. És be kell vallanom, hogy az aperitifre se mondtam nemet. :) 

Ebéd után kicsit társalogtunk, ismerkedtünk a rokonokkal, mert Kata és Eszter unokatesóm anyai ágon rendelkezik bővebb családi felhozatallal. :) Engem a munkáról faggattak főként, kagylóztam is rendesen a fülprobléma miatt. Jóanyámtól zokon is vettem, hogy beledumált, nevelést meg is kapta. :) Apun meg jókat nevettünk, mert bedobta ezúttal is a műsoros kazettáját. Most mondjuk egészen szórakoztatónak bizonyult. :) Keresztapám közben hiányolásának adott hangot (Mátét és Vikit is szívesen látták volna, mivel párjaink is hivatalosak voltak az eseményre). Azért természetesen itt is pózoltunk párat, eléggé jól sikerült képek lettek, úgy vélem. 

A nap fénypontjaként pedig előkerült egy torta, elvégre Katának nemrég volt a születésnapja is. Így azért sikerült megízlelni a vőlegényváró tortát is, majd a távozás útjára léptünk az előzetes terveknek megfelelően. A bomba akkor robbant, Jóanyám kedves megjegyzést intézett nagynénémhez megköszönve neki a lenézésünket, lenézésemet helyesebben szólva. Mindenki ballagására el tudott/tudtak jönni, az enyémet kivéve, mert indoklás szerint "nem személyesen vittem a meghívót"...Igaz, ami igaz, Dodi ünnepélyén is volt minden bajom pont emiatt, de ott sikerült magam visszafogni, aminek megtestesüléseként látványosan kerültem őket. Meg is kaptam, hogy értelmiségi viselkedés az ilyen. Hát...igen, ez az volt indulataim miatt. Persze ez kiváltotta a mocskoskodást, illetve nekem a szülői korholást az események letisztázásáig...Lényeg, hogy Dodi ballagása is beárnyékolódott. 

No, ezt akartam ezúttal elkerülni még akkor is, ha az érzések ismét csak hullámoztak bennem.   Viszont valamelyest pedig örültem, hogy Anya revansot vett. Hozzá kell tennem azt is, hogy az egész délután során kettőt nem szóltak hozzánk. No ehhez képest aztán nekik állt feljebb, és így lettünk törölve a közösségi portálokról az ismerősök közül...Szóval így jártunk. 

Alapvetően nem éreztem rosszul magam a délután során, bár nagyobb cukrászati csodákra számítottam volna. És majd egyszer nagyon sokára megvalósul a meghitt családi összejövetel is remélhetőleg! Illetőleg Kata is sikeresen abszolválja a megmérettetéseket, meg persze örül az ajándék kristályvázának, amivel emlékezetessé szerettem volna tenni eme nagy napot.