Üdvözlet nyájas olvasóim! :)
Most igyekszem időben megörökíteni egy eseményt, melynek résztvevője, egyben szervezője is lehettem. :) S hogy miről is van szó? Előző év december tájékán "Arábiai" Csilla barátnőm bejelentette eljegyződését, egyúttal reményét fejezte ki, hogy az esküvőjén részt veszünk Dodival, mely 2012. júniusában vált esedékessé. :)
Hmm...igen, örültem a meghívásnak, hiszen kapcsolatunk eléggé on-line jellegűvé szelídült, bár folyamatosan tudtuk, mi van a másikunkkal. Körülbelül egy hónappal ezelőtt lettek készen a meghívóik, és bizonyossá vált, hogy megyünk a lagziba is. Már csak egy nyitott kérdés maradt, hogy párosan vagy páratlanul...de erről majd következő bejegyzésemben olvashattok, amely kimondottan az eseményt taglalja majd. :)
S mint rendes barátok, illő volt egy bulit összehozni az ifjú menyasszonynak. Ránk is fért, hiszen nagyjából két esztendő kimaradt összejövetelek tekintetében. Így némi időpont egyeztetést követően ezt a mókit június 8-ára tettünk. A helyszín pedig mi más lehetett volna, mint szeretett egyetemi városunk, Győr. :) Azon belül is Dodi albérlete a szintén sok-sok kedves emléket hordozó Víztorony utca.
Nosztalgiára alkalmam nyílt már egy fotómontázs összeállításával is, melyet Csillusnak szántam ajándékként. Régi idők nagy bulifotót igyekeztem összevadászni, több helyről (iwiw, myvip, msn-es blog, ami szöveges formában megszűnt léteződni) sikerült is kórészni képeket néhány órányi kajtatással. Ezeket aztán összemixeltem egy fotóvá, közben persze nagyon jól szórakoztam egy-egy mementón. Ó, azok a gazdász-gépész bulik...:) No igen, ajándékok és feladatok is szükségeltettek, miután körvonalazódott, hogy ez leánybúcsút is magában foglal. Így elég sokat töprengtem utóbbiakon is. Végülis csupa praktikus ajándék mellett döntöttem illetve az abszolút kivitelezhető mutatványok mellett. Jójó, be kell vallanom azt is, hogy ez nagyon is tudatos elhatározás volt, hiszen el akartam kerülni egy, a nagyon-nagyon-nagyon távoli jövőben esedékes szívatássorozatot! :D
Elég hamar el is következett a péntek, amire datáltuk a nagy bulit. A délelőtt viharos gyorsasággal telt el, adódott még csomagolási teendő is bőségesen. Nagy kihívást jelentett az almatorta és a túrós süti egységben történő szerencsés elszállítása is. És ahogy az lenni szokott, csomagolás közben előre latolgattam a feladat és ajándék fogadtatást Csillus részéről. :D Igen-igen, nagyon törekedtem ezúttal is a perfekt kivitelezésre (milyen jó, hogy maximalista vagyok! :D). Tulajdonképp nem volt biztos, hogy Csilla nővérei szerveznek-e lánybúcsút...így még inkább izgultam.
A győri utazás aztán a kalandosra is sikerült, hiszen újra sikerült megcsúszni a készülődéssel. Már a buszra is rohamtempóban vetődtem ki. Miután begördült a HSX 484 elmorzsoltam magamban egy csendes ius murmurandit, mivel ez megint nem a legkényelmesebb járat ilyen hosszú utakra...de az is felmerült bennem, hogy ilyenkor nem is Győrig megy a busz, mivel már elkezdődött a volántársaságok között a nagy kooperálás. Hát igen, menetrendet bevallom, nem is néztem erre a viszonylatra. Végül Pápán kiderült, hogy átszállással is számolni kell egy korábbi meghibásodás kapcsán. Semmi gond nem lett volna, ha a HSX időben beteper Pápára...a másik meg nem indul el menetrendszerűen...Azért pár hamar leszálló diák elcsípte a győri járatot. Szép lett volna, ha lemaradunk...Hmmm...sofőrök kommunikálhatnának egymással igazán akár a forgalmi irodán keresztül! :)
Lényeg, hogy sikerült megiramodni a tervezetteknek megfelelően Győrbe. Már útközben eldöntöttem, hogy első nekifutásban elcsalom Dodit ebédelni csak úgy nosztalgiából is. Kicsit meglepődtem, hogy nem szökkent elő váratlanul öcsikém a pályaudvaron, bár valahol meg is értettem, hiszen iszonyatosan meleg volt. Így én is lassan tudtam csak caplatni, remélve, hogy az előzőleg fagyasztott sütik nem olvadnak fel teljesen így se. Közben valamiért szemléltem a járókelőket, kerestem az ismerős arcokat. Ehelyett csak helyeket találtam, amikhez kedves emlék köt. :) A Kossuth hídon ért kisebb meglepetés, amikor egy meglehetősen morcos nénike kifejezésre juttatta elégedetlenségét, amiért három gyalogos a híd kerékpáros forgalmi útján halad...no igen, megint sikerült megszokásból sétálni, bár különösebb jelzőtáblát nem is találtam. Mondjuk a nénike is jókor vinnyogott, a híd közepén nyilván egyikőnk se fog megfordulni...ius murmurandi 2 következett magamban.
Dodiékhoz érve következett az újabb morgancsos fázis, mivel tesókám nem mutatkozott valami kommunikatívnak. Nagy nehezen azért sikerült rábírni az étkezésre, melynek helyszínéül az Új Hullámot választottuk. Ebéd közben eszmét cseréltünk arról is, hogy tulajdonképp egyikőnknek sincs kedve a lagzihoz, egyikőnk se úgy tervezte azt, ahogy az elöljáróban alakulni fog. :S De ettől igyekezni kellett függetleníteni magunkat, és törekedni arra, hogy az esti buli Csillus és a magunk számára is emlékezetes maradjon mindennek ellenére. :) Még egy pár apróság hiányzott is, így kiosztottuk egymás között a feladatokat. Az est ünnepeltjéről ekkor még nem tudtuk, mikor is érkeződik, így némi információt kellett erről is szerezni, melyet Dodi vállalt is. Az a humoros telefonbeszélgetés aztán meg is alapozta a kedvemet. :) Persze az is kiderült, hogy Csilla a két éve ígért pipadohányt elfelejtette magával hozni...na, így legyen lottó ötösöm! :D:D:D
Az idő sietett is előre, és azon kaptam magam, hogy Anita hív, miszerint lassan találkozhatunk. No, mert mi is régen ütköztünk, bár közel sem olyan régen, mint Csillával...:) Fél ötre ki is értem a csekkpontcsárlihoz, majd innen sétára indultunk indítványozásomra a Rába-partra. Arra a következtetésre jutottam magammal kapcsolatosan ennek során, hogy háboró lelkem valamilyen víz közelsége megnyugtatja, és le is csillapítja valamennyire.
A Rába-part festői szépsége is magával ragadott. A nagy hőségben pedig kifejezett jólesett a kiwis jégkása. És a főként lelkizős, tervezgetős beszélgetés is nagyon kellett Anitával. Köszönöm ezúton is a kellemes andalgást, bátorítást. :)
Aztán azon kaptam magam, hogy lassanként én késem el a lánybúcsúról...ki is váltott némi rosszallást Doditól az órás késlekedésem...közben tesókám teljesítette a feladatait, a fotómontázs és fogadalom nyomtatást, valamint az itókás raktár is feltöltésre került még inkább. :) És néhány lufi is elhelyeződött a kisszobában. Kis rendcsinálás követően aztán meg is érkezett Csillus, aki elé Dodi készségesen kisietett. Én addig gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat, s így fél 8-kor kezdetét vette a parti. :)
Megbeszélnivalónk bőven adódott, hiszen nagyon rég nem találkoztunk már, no meg ugye általában egy ízben megy férjhez az ember lánya, így ennek előkészületeit is meg lehetett tárgyalni. :) Persze üdvözlő sorokat követően a welcome drinkek is szervírozásra kerültek Dodi által. Ez nem volt más, mint Csillus kedvenc itala, a citromos búzasör. Közben a Juszuf névre hallgató vízipipa is izzításra került. Ezúttal szén és dohány is rendelkezésre állt, nem úgy, mint szilveszterkor...:) Bár a híres arab dohányra még várni kell egy kicsit...:)
Aztán átadásra került a fotómontázsos ajándék, mely nagy-nagy nevetést váltott ki a meglepődés mellett. Bár még a fotókat tanulmányozva se sikerült kiderítenünk, mikor is láttuk egymást utoljára...:) De nosztalgiának remek volt. És jó volt látni az örömet Csillánál. :) Ezt fokozta Dodi az ő ajándékával, ami mi más lehetett volna Arábia gyönyörű hercegnőjének, mint egy teve. :) Ezek úgy meg is alapozták az est alaphangvételét a partinyaklánccal is, melyet aránk nyakába akasztottunk (szimbolikus jelentése is adódott: egy szilveszterkor azt tépték szét Stokival). Csilla alighanem még nem sejtette teljesen, mi vár rá. :) Az első feladatnál aztán némi kihívást jelentett nekem is, hogy Gábor iwiw-ről letöltött fotóját vajon mekkorákra daraboljam. :) Itt nehezítést adott, hogy a kép fekete-fehérben nyomtatódott.
Csilla a feladatot egy "Úristen!"-nel kezdte, kifejezésre juttatva ezzel azt is, hogy sose volt jól kirakós játékból. Ám azért lassanként a helyére kerültek a változatos mérető mozaikdarabkák, miközben mi nagyon jól szórakoztunk nézőközönségként is, mivel Csillától mást le lehetett hallani, mint "Jézus! Úristen!"...na ja, nemhiába járt az atyához ennyiszer...:D:D:D Az aljnövényzetbe állítás is sűrűn említésre került, alighanem le is vonta a tanulságokat és innentől fogva figyel a részletekre is egy-egy fotónál. :) Hmmm...pedig mit gondolkodtam, hogy a síelős kép legyen-e a kiválasztott, vagy ez a Háromi-tónál készült. :) Végül aztán sikerült abszolválni a feladatot, így választhatott is egy ajándékot Csillánk.
A nagy feladatmegoldásban aztán meg is éheztünk, bár az eredeti kebab rendelést módosítani kellett technikai okokból (a 10 órási max. nyitvatartással nem számoltunk), így öcsikém csinált finom szendvicskéket. Majd folytattuk a zenés pipa-partit és az eszmecserét. Izgalmas volt hallgatni az esküvőszervezés folyamatát is, nem is gondoltam volna, mennyi mindenre kell figyelni. :)
Éjfélre járt az idő, amikor is úgy gondoltam, következhet egy újabb feladat némi meglepivel egybekötve. Így szépen tálaltam az almatorta-szeleteket és a túrós sütit. Csilla pedig megkapta, hogy ízlelés közben sorolja fel az összes alkotóelemet dupla ajándék reményében. Az alma aztán kisebb megakadást jelentett, hiszen ananásznak vélte, de összességében konyhai jártasságáról biztosított minket, így megadtuk az ajándék egy részét. Azt a lelkesedést se lehet leírni, amit egy-egy választás jelentett Csillának...:)
A hármas számú feladat hozta az este attrakcióját. Mikor prezentálásra került az elkövetnivaló, aránk a pohár után is nyúlt felvezetésnek. :) De ez így is volt rendben, fel kellett készülni lelkiekben is a sértés nélküli lufiborotválásra. :) Csilla ebben is nagyon jól teljesített, bámulatos kézügyességét mutatott, Gábor igazán elégedett lehet majd. :) Járt a dupla ajándék is természetesen. A választott kötényről pedig kiderült, hogy remekül passzol a konyhabútorhoz, a fogókesztyű pedig hiánycikk Csillánál. No legalább már van egy, így ha a kedves anyós keresi, már fel is tudja mutatni neki. :)
A beszélgetésben persze rendre visszatért a bulik felidézése is, úgyhogy azt hiszem, a montázsos ajándék telitalálat volt. A mókát kissé megtörte, hogy a szomszéd néni becsengetett, mivel túl hangosnak találta a zenét. Bár aztán továbbra is hallgattunk, csak épp basszus nélkül szolidabban. Kettő óra felé szinte mindenkire rátört egy álmossághullám, így el is érkezett az idő kicsit felpezsdíteni a bulit. Mivel mással, mint egy újabb feladattal...:)
Ez pedig ismét csak a háziasszonyi létre fókuszált, hiszen fűszereket kellett felismerni behunyt szemmel. Csilla ebben is ügyesnek mutatkozott, a bazsalikom-oregánó okozott ugyan némi bizonytalanságot, de csak abszolválta ezt is. A kibontott főzőkanalak pedig igazán tetszettek neki, mint megtudtuk, azért is, mert épp selejtezésre készül azokból. :) Lassanként aztán körvonalazódott az is, hogy ő bizony hazatér reggel Pestre, és ehhez a legkorábbi vonatot választotta. Így túl sok átmenetre nem volt már lehetőség a maradék kettő feladatra, amiből az egyik aztán el is maradt, hiszen buliba végül nem léptünk ki.
Az esthajnal utolsó felvonásában - mintegy keretbe foglalva azt - előkerült a menyasszony számára a fogadalom. Utolsó cselekedetként ezt kellett egy perces tanulmányozás után nevetés nélkül felolvasnia nekünk. Ez is sikeresen teljesítve lett, bár nem volt olyan egyszerű, az kétségtelen. :) Jutalomként viszont fel is került Csillánk fejére a korona, jogarként pedig magához vehette az utolsó ajándékot, a fakanál szett második részét. Nagyon csodásan nézett ki ezekkel a kiegészítőkkel is. :) És következett a fotózás, hiszen közös képek még nem készültek, anélkül pedig nem az igazi az esemény. Így pózoltunk kicsit a koronás királynővel. :)
Nagyon hamar elkövetkezett az indulás ideje, bár öröm volt látni, ahogy Csilla nagy műgonddal csomagolja a kiérdemelt ajándékait, és érezhető volt az is, hogy tényleg jól érezte magát. :) Folytatás következik jövő héten, akkor már egész más formában egy újabb buli veszi kezdetét. :) Amiről természetesen tudósítani fogok. :)
Összességében elmondható, hogy nagyon szuper estét tudhatunk magunkénak ezzel a leánybúcsúval, melynek értékét tényleg növeli, ha Csilla nővérei nem szerveznek ilyesmit. És akkor még inkább megtisztelő lesz, hogy kreálhattam egy ilyen rendezvényt. :) Kellemes volt újra találkozni, feleleveníteni a régi időket. És az is igazán remek, hogy két év személyes kihagyás után is ott lehetünk, amikor Csilla kimondja a boldogító igent Gábornak, ez jól mutatja baráti kapcsolatunk kiforrottságát is.
Meg kell jegyeznem azért azt is, hogy azért már nem bírom úgy a kimaradásokat, mint régen...kétségtelen, ez már a kor...nagyon kevésnek bizonyult ugyanis a két órás szundi. De hát ez van, pótolni lehet az elveszett energiát, ami úgy gondolom, megérte, hiszen jól sikerült az összejövetel. Ezzel zárnám is bejegyzésem, hamarosan jelentkezem még! :) Addig is mindenkinek a legjobbakat kívánok! Pusszantás! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése