Csilla és Gábor esküvője - Győr, 2012. 06. 16.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Leánybúcsú után eljött a Nagy Nap (2012. június 16-a) Csillus és Gábor életében, amikor életük hivatalosan is összeköttetett mind polgári, mind egyházi szertartás kereteiben belül. Jelen bejegyzésben ezen esemény kerül megörökítésre a saját szemszögemből. :)

Leánybúcsúról összefoglalóan annyit szólnék, hogy remekül sikerült, Csillus helytállt minden feladatban, és ajándékokkal lett gazdagabb, amik szintén telitalálatnak lettek minősítve. Bővebb részletekért kattintsatok ide!

Ezt követően kissé vegyes hangulatban vártam a szombatot. Kollegáim kíváncsiak voltak a búcsúztatóra, így lelkesen meséltem is nekik. Na igen, néhányan közülük tényleg szívükön viselik a sorsomat, ami igazán jóleső érzéssel töltött el. Ezen élménybeszámoló során aztán újra feltöltődtem lelkesedéssel is, és valahogy a topánvadászáshoz is sokkal több kedvem adódott.

Mert a cipellő még hiányzott. Nagyon utálok lábbelit venni, mivel általában az üzletben két tipegés erejéig még tökéletes, az első viseletkor viszont jellemző a kínlódás. Úgyhogy külön kihívás volt az alkalomra megfelelő viseletet találni. 

Az elegáns ruhához jobban illett egy magasabb sarkú valamicsuda, úgyhogy magától értetődött, mit is kellett kajtatni. :) Legyen valamekkora sarka, tudjak benne menni még a macskakövön is, és legyen kizárt a súrlódás a topán és a lábikóm között. Ebben a választásban aztán segítőm is akadt, Anya személyében. A vége felé már eléggé hisztis lett, pedig tudhatná, hogy az ilyet nem lehet elkapkodnom...végülis azért egy pántos topánka lett a befutó. Amibe biztos, ami biztos alapon még vettem zselés talpbetéteket is, ha már annyira ajánlották a munkatársnőim. :) De azt is eldöntöttem szépen, hogy kicsit bejáratom előzőleg, hogy legyen mód egy esetleges cserére is a nagy napon.

Kedd délután aztán a nagy paradézásról szólt, teljes harci díszben libegtem fel s alá a lakásban, és nagyon örültem, hogy a kis kiegészítő is felkerülhetett a ruhára Jóanyám tanácsára. :) Már csak az ékszerek maradtak függőben, mivel a Kis mamától megörökölt gyöngysorok színben és hosszúságban nagyon elütöttek a ruhától. A hiányosságot elég volt megemlítenem Ibolya "anyának", aki készségesen hozott nekem néhányat, köztük a kedvencét is. Nagyon meghatott ez a gondoskodó gesztus! :) Addigra persze beszereztem egy szürke gyöngysort hozzá illő fülbevalóval. Ez se volt egy egyszerű vásárlás, jónéhány üzletet le kellett járnom, mire találtam olyat, ami árban is elnyerte tetszésemet. Ibolya holmijai is passzoltak nagyjából a viselethez, elég nehezen is tudtam dönteni. :) De nagyjából összeállt az öltözet szombatra, már csak a hajamat kellett belőni. Illetve a kedvemet visszahozni az egész esküvőhöz, ha őszinte vagyok. Kicsit megviselt, hogy bár párral hívtak, de egyedül kellett mennem...bár talán így volt megírva ez, hiszen Dodi is páratlan lett sajnos ezen alkalomra (az okokat ott se feltétlen értettem!) Így gyakorlatilag egymást támogattuk lelki sebeink kapcsán is. Persze előzőleg Anitám is biztatott, hogy visszajön a hangulat, amint felöltöm a ruhát, nem nagyon hittem ebben.

Na igen, el is jutottunk a szombathoz. A délelőtt aztán hajbeállítással kezdődött és ruhapróbával folytatódott a próbasminken túlmenően (a topán tesztútján sikeresen róttam a köröket). Majd Anya unszolására következett a próbafotózásos pózolás. Talán ez a momentum volt az, ami újra formába hozott. :) Így pózoltam a lakásban, az udvaron, a hintában, Dodi szobájában, szóval változatos helyszíneken. Pont mint egy menyasszony. :) De nagyon élveztem a dolgokat, be kell valljam. És nagyon jól is éreztem magam az elegáns ruhában a meleg ellenére is. :) Ékszerek közül még ekkor sem sikerült választani, így cseles módon úgy határoztam, hogy kettőt is viszek, amit majd alkalomadtán cserélek is. Nagyon hamar el is suhogott a délelőtt, 11 óra után pedig készülődni kellett, ami aztán megint eléggé viharos gyorsaságúra sikerült, miután még reptettem pár fotót Anitának illetve Máténak a délelőtt készültekből. A kapkodás miatt persze még a buszmegállóban is azon filóztam, hogy vajon mit nem csomagoltam el kellékként...:) Végül viszonylag kellemesen sikerült Győrbe érkezni, még akkor is, ha Omló V. szolgáltatásaival nem lehettünk maradéktalanul elégedettek.

Győrben is nagy meleg fogadott, így szép komótosan ballagtunk Dodival a Víztorony utcai hasziendája felé. Túl sok időnk nem adódott azonban szusszanásra, hiszen a hőség és a topánban való gyalogszerrel történő közlekedés miatt a Zichy palotába indulást 3 óra körüli tettem. Azelőtt persze valamit falni is kellett. Jól is esett a leveske, Dodi pedig követte a példámat. A készülődés viszont nem ment zökkenőmentesen, nagyon utáltam a sürgetést, mellyel Dodi bombázott...negyed négy felé végül sikerült elindulnunk az eseményre. A palota előtt vártuk a jegyeseket, Csilla és Gábor autója pedig pont elénk gördült be. Barátosnőm ragyogóan festett, mit nem mondjak! Amikor pedig odajött üdvözölni, közelebbről is megszemlélhettem a ruháját, sminkjét. Egyszerűen gyönyörű volt, és kész. A palotába való bevonulást követően újabb pózolás következett, pár képben magam is reménykedtem, bár Dodi passzivitást öltött magára. Így én meg az ifjú pár és a profi fotósok után nyargaltam, hogy az udvaron kattogtassam a fényképezőgépem magam is. Gábor ekkor kicsit meglepett az üdvözlésével, hogy egyből beugrott neki a feledhető szervezés óra és az ottani találkozó röpke 6 évvel ezelőtt. Csilla pedig elpanaszolta, hogy milyen nehezen tud lépni a szoknyában, miután rosszul rögzítették nővérei azt. A pózerkedés után lassan elérkezett az idő a bevonulásra, a vőfély sorba is rendezte a vendégeket. 

Nagy óvatosan aztán mi is elfoglaltunk helyünket a Zichy palota házasságkötő termének külső részén, ahol kivetítőn lehetett nyomon követni az eseményeket. Kicsit diplomaosztós hangulatom is lett, amint megpislantottam a szélessávot. :) A ceremónia négy óra után néhány perccel vette kezdetét a pár bevonulásával. A pillanatot sajnos nem sikerült elkapnom. Maga a polgári esketés fél óra alatt le is bonyolódott, adódtak megható momentumai, ahol majdnem eltörött nálam a mécses. A kivonulásnál már résen voltam, és sikerült is fotón megörökítenem az ifjú házasokat. Majd végül Dodiból is sikerült kinoszogatnom egy palotás fotót. Kicsit meg is csúsztunk a kifelé haladványozással, bár végülis csak a másik esküvőn maradtunk volna benn. :) Az utcán aztán a vőfély újra összeigazgatta a násznépet, és szépen egymás után lépdeltünk a Bazilikához.

A Széchenyi téren persze kis pihenő következett, ami fel lehetett használni ismételten fotózkodásra. S bár tettünk egy kört Győr utcáin, még így is jó fél órával a mise kezdete előtt sikerült megérkeződni a Bazilikához. Itt is fényképezkedés zajlott, Csilla anyósa bőszen terelte a rokonságot ehhez megakadályozva, hogy más is esetleg odalépjen...például mi. Én speciel alig vártam, hogy bevonulhassunk a templomba, mivel akkor megint elefántként éreztem magam a porcelánboltban...a Bazilikában nagyon kellemes klíma uralkodott, és maga a templom is impozánsnak mutatkozott. 

A szertartás alatt aztán valamiért megfájdult a lábam, így néha nagyon vártam, hogy ülő pozíciót vehessünk fel. Itt is adódtak megható pillanatok, amik ismét csak megkönnyeztettek. Máté evangéliumáról pedig nem is ejtek szót, ha már a szentlecke abból szólt. Az atya különben nagyon eltalálta a mondókáját különféle tevék felemlegetésével is, és összességében is szépen prédikált. A misét is elhallgattam volna még egy darabig. 
 

De azon kaptam magam, hogy vége is, és újra a hőségben találjuk magunkat. A várt csokorelhajítás viszont elmaradt. :S Csilla anyukája ekkor kezdett barátkozni velünk, értékeltem is nagyon. S míg az ifjú pár a Radó-szigetre osont fotózkodni, addig mi átbattyogtunk a Patio éttermbe, melynek felső emelete adott helyszínt a lakodalomnak. Pár minutumos asztalok körüli nézelődést követően leltem meg ültetőkártyainkat, így el is foglaltuk helyünket. Az ültetőkártya nagyon elegáns kis csomagocska volt, és köszönetajándékként is szolgált, az asztalok díszítése is tetszett, különösen az úszógyertya fogott meg. 

Hamar előkerültek a welcome drinkek is, ami a pogácsával remek összhangot alkotott. 7 óra körül tért vissza körünkbe Csilla és Gábor, akik tiszteletére eljátszották a Himnuszt. Majd megnyitották táncukkal a lagzit, és ebbe a bővített táncba már mi is bekapcsolódtunk Dodival. Lassanként szolgálták fel a vacsora első fogását, ami libamáj pástétomot jelentett pirítóssal. Ilyen különleges alakú és ízű pirítóshoz még nem volt szerencsém...:) És az étkezés is kicsit furcsának hatott, hiszen a májkrémes kenyerecske valahogy nem illett a díszes alkalomhoz véleményem szerint. Attól függetlenül nem mutatkozott rossznak az étek. :) 

Az újabb táncos blokkot követően jött a következő fogás, az ököruszály leves. Hát...a vőfélynek sikerült kiemelni a leves fő alkotórészét, így többek már ekkor finnyogásba kezdtek...jómagam pedig inkább meghökkent a fickó idiótaságán! :) 

Az asztaltársaság szintúgy nem méltányolta a manuszt még a pajzán mondását se farokra vonatkozóan (nálam az aztán végképp betette a kaput!). A levesre pedig előbb azt hittem, hogy valami élénkítő italt szolgálnak fel a kis csészékben...:) Ízre eltalálták szerintem, a marhafarkot pedig simán főtt húsként lehetett érzékelni benne. :) 


Majd vártuk a kacsát, ami elégedetlenkedő szembeszomszédainktól ismét csak fújjolásos hitetlenkedést váltott ki. Hát igen...elég sokáig vadászták őket összefelé. Vőfélyünknek ismét sikerült étvágyunkat elvenni a kacsaölés folyamatának érzékletes bemutatásával...de az igazi megdöbbenésemet nem ez váltotta ki, hanem hogy pár böködés után a násznép java része visszaküldte az ételt. Elégedetlenkedő szembeülők a pincéreknek is megjegyzést tettek, akik persze hiába is bizonygatták, hogy a jószág négy órán át sült. 

 

Mondjuk ez nem hatott meg különösebbképpen Dodival együtt, mi elfogyasztottuk, amit elénk tálaltak, még akkor is, ha néha egy láncfűrész jó lett volna a daraboláshoz. Jó fél tíz lehetett, mire végeztünk az étkezéssel. Kicsit mozogni is kellett, így a tánccal meg is tettük azt. A zenekarra se lehetett nagyon panasz, játszottak régi idős slágereket illetve napjaink zenéiből is néhányat. Gábor és Csilla pedig elég figyelmesnek mutatkoztak irányukba. :) És Csilla szülei is igyekeztek szóval tartani a násznépet. 
 

A nagy táncizást aztán néhány ajándékátadás szakította meg a házaspár részéről, míg mi ismerkedtünk az asztaltársaságot alkotó maradék népséggel. Illetve a sütemények kóstolászása se maradhatott el. 
Főnök mondata is egyből beugrott, amikor megláttam a mentalevéllel díszített halovány rózsaszínű barackot, anno nagyon hiányolta decemberben, hmmm...majd az egykori esküvőmön kap mentalevelest. :D:D:D No igen, az nagy móki lesz majd, amiről hosszasan fognak beszélni a résztvevők. :) De hogy miért, az egyenlőre titok, majd ha odajutok, akkor részletezem. :D Addig meg türelem kedveskéim jónéhány évig! :) 

Hamar elkövetkezett az éjfél, amikor előkerült a menyasszonyi torta. Az első közös nagy feladatukat ügyesen teljesítette Csilla és Gábor, hiszen csókváltás közben kellett szeletelni a tortát. :) Majd az ifjú házasok néhány párt toboroztak a gyertyafény keringőjükhöz. 
S pár perces megbeszélés következett, Vőfélyünk elmagyarázta a koreográfiát, ez egészen tetszett, meg kell valljam. Persze igazán romantikus akkor lett volna, ha a Herceg áll balomon. De azért Dodival is remek párost alkottunk, éljen sokáig a testvéri szeretet. :) A megbeszélést a menyasszonyi tánc követte, ami meglepően rövidre sikerült szerintem. Ezt követően aztán magunkhoz vettük gyertyáinkat. Néha ebből többel is rendelkeztem, mivel Gábornak adódtak cipőkioldódási nehézségei. :) De örültem, hogy a gyertyaőrzés fontos feladatával engem bízott meg. :) 
 

A Csillagok, csillagok felcsendülésére aztán megindult a körmenetünk az asztalok körül. Csilla középen foglalt helyet a tánctéren, őt kellett félkör alakban megközelítenünk. Gábor pedig kereste élete szerelmét, s miután meglelte, letérdelt elé, kézcsókkal, majd csókkal üdvözölte Csillát. A párok férfitagjai pedig utánozták őt. Hmmm...hát nem sokan csókoltak kezet nekem még. :) S míg ők táncoltak, mi kisujjal összekapaszkodva a keringő alaplépéseivel ringatóztunk lágyan ügyelve arra, hogy egyszerre lépjünk, illetve hogy gyertyáink is bírják. 
 

Tánc végével pedig oltalmazva kísértük az ifjú párt öltözőhelyükre. Kisvártatva elő is bukkantattak abszolút egymáshoz öltözve (jegyzem meg, megint pompásan festettek együtt, de külön-külön is. Csillánál a fekete nyaklánc és hajdísz igen feldobta a piros ruháját), és kezdődött egy táncos játék. A résztvevők bokájához lufit kötöztek, és azzal kellett táncolni úgy, hogy a játékostársak törekednek a lufi kipukkasztására. Nagyon figurantosnak és mókásnak találtam, amikor az egyik tanú egy villával iramodott a lufik után, a kiszemelt hölgyemény viszont nagyon ügyes mozdulatokkal cselezett. :) 

A pincérek persze lesték kéréseinket eközben is, és a menyasszonyi tortáról se maradtunk le. És a töltött káposztát is megízlelhettük a hidegtállal egyetemben. Levente és Viki ekkor kezdett élénk érdeklődést mutatni irányunkba, a nagy csevegésnek az lett a vége, hogy folt esett a ruhámon. :S 
De nem is én lettem volna, ha nem sikerül leennem magam valamivel. Ez olyan tipikus én. :D:D:D Végül gond nélkül megoldódott a folttisztítás is, aminek keretében kicsit fel is frissítettem sminkem és ékszereimet is kicseréltem. 

Csillát is nagyjából ekkor kaptuk el egy fotóra. Majd táncoltunk is vele elég sokat. Dodit is meg kell dicsérnem, mert nagyon jó táncpartnernek mutatkozott. Mint ahogy Gábor meghívottjai közé tartozó srác is, akit elkaptam egy fordulóra, ha már ott téblábolt a táncparkett közelében. :) Észrevétlenül következett el a hajnali fél négy, amikor is azt vettük észre, hogy csak mi maradtunk szinte. Így lassanként búcsúzóra kellett fogni, pedig épp akkortájt kezdtem újra felélénkülni a közben elfogyasztott kapucsínónak köszönthetően, no meg persze a zene is fantasztikus volt. 
Szóval én roptam volna még néhány órát, hiszen a topán is bírta, néha úgy is éreztem, mintha mezítláb lennék. :) Így aztán jobbnak láttuk távozni, miután meghallgattuk még záróakkordként a Himnuszt újra, és tisztesen elköszöntünk Gábortól és Csillától, valamint Csilla szüleitől. 

Hazafelé azért készült még pár fotó, a kék órák idején pedig a Széchenyi téren is fotózás következett. De a legjobban a várfalon történő pózolást bírtam, amire Dodi segedelmével jutottam fel. S bár a harisnyám megadta magát, a fotók igazán jól sikerültek. :) 

 

Az albiban aztán kicsit értékeltük az eseményeket, majd hazafelé vettük az irányt. Tanulva a lánybúcsúból, most inkább a korai lépést választottuk.

Összefoglalva elmondható, hogy újabb élményekkel gyarapodtunk. Csilla és Gábor igazán elegánsak voltak, a ceremóniák nagyon meghatóra sikeredtek. Ami kritikát jelenthet, hogy a menüt nem igazán találták el, ki akartak tenni magukért a hagyományoktól való eltéréssel, ám ez nem jött be. Másfelől hiányoltam a tradicionális elemeket, úgymint gyertyagyújtás a polgári esküvőn, csokordobás a templomból kifelé, csoportkép a násznépről, menyasszonyszöktetés, csomagolás a vendégeknek. Ezen kívül megjegyezném, hogy menyasszony-vőlegény rokonai, barátai közti elkülönülést végig érezni lehetett, ami szerintem nem jó. 
A tökéletes lagzi még várat magára tehát, ahol résztvevőként képviseltetem magam remélhetőleg akkor már párostul. De összességében nem volt egy rossz esemény. Sok boldogságot kívánok ezúton is az ifjú párnak, és köszönöm Dodi nevében is a meghívást! :)