egy újabb nagy projektről...:)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Újra itt, hiszen téma van, lemaradásban meg nem jó mindig leledzeni…:) Úgyhogy most akkor pötyögök megelőző csapásként. Ezúttal kicsit kifejtem, hogy s mint kezdtem új nagy projektbe. :)

Mint azt tudhatjátok, sorra halmoztam a diplomákat, és a nyelvvizsgákat is. Utóbbi is elég fontos volt, s ez volt az, amiért a jogosítvány háttérbe szorult. Szülői támogatásra nem számíthattam ez esetben sem, így nyilvánvalóvá vált, hogy majd akkor tudok foglalkozni ennek abszolválásával, ha munkába állok. Ám az se volt túl egyszerű, úgyhogy a projekt halasztódott. Tavaly nyáron igaz, már szemezgettem vele ismételten kellő megtakarítások birtokában, végül aztán idén jött el a nagy pillanat, hogy belefogjak. :) 

Bár már magát a megnyitót is sikerült benéznem, jó, hogy volános berkekben igen-igen figyelnek az emberre…:) És főnökasszony támogatásáról is biztosított, így simán odaértem a Bródy-ba a június 14-i összeröffenésre. Tamás (az oktatónk) is egyből odasomfizott hozzám, kiveséztük ezt a benézős dolgot is, meg azt is, hogy a reggeli órákkal se lesz gond, illetve a hiányzókkal se, ha úgy adódik. Ó, mert a kresz okítások délelőtt tartandók voltak, ami miatt totál kétségbe is estem…egyszer döntök el valamit, és akkor a munka miatt potenciálisan bizonytalanságba kerül…feltétlen nem szeretek kuncsorogni se. 

Végülis a részletek (tanmenet, díjak, vizsgák) tisztázása után el is döntöttem, hogy másnap főnöknél indítom a napot bízva abban, hogy áldását adja a nagy célra, és rugalmas munkabeosztást tesz lehetővé ezúttal, ha már Vicuka a hétvégéket néha beáldozta, hogy segítsen neki. :) Teljesült is a reményem, támogatásáról biztosított Géza Apánk. Annyi kérése volt csupán, hogy időben szóljak, mikor van óra, mikor ne számítson rám. Így nagy extázisban lelezdtem egész nap, és el is döntöttem, hogy az orvosi alkalmasságit is letudom délután a június 18-i kezdésre. Na, az elég érdekes formát tudott ölteni, hiszen úgy rohantam a rendelőbe, és ezáltal is a vérnyomásom kissé felszökött. Ám úgy voltam vele, hogy ha nem adja meg a papírt a doki, megyek máshova, ahol a díjtétel vonzóbb! Ugye ilyenkor is lehet mondani fűt-fát, persze rá nem néznek az emberre, hogy úgy kapkod a levegő után…no mindegy a házi áldásosság és a papír birtokában örvendezett a lelkem, hogy belefoghatok eme nagy feladatba. Meg kell jegyeznem, hogy még húsvét előtt beszélgettünk főnökkel erről az egészről, úgyhogy most láthatta, hogy nem szórakozom, ha tervekről van szó. :) És a célok is világosak. Ugyanakkor meglepett már akkor is, hogy milyen simán legyezgetett, hogy meglesz ez hamar nekem. Persze jól is esett az elismerés. :)

 

Az okítás aztán június 18-án kezdődött, és színhelyül a Bródy Gimnázium lett kijelölve. Ezen a hétfőn úgy döntöttem, hogy munkaidőmet osztom meg a 3 órás tanulásos kitérővel. Joli pedig készségesen ki is vitt a pályaudvarig. A suliba belépve aztán nosztalgikus elemek kerültek elő: az ominózus ballagásos lépcsős jelenetsor ugrott be és nagynéném 7 évvel ezelőtti mocskoskodása…ám ezen túl kellett lendülni. Mit ne mondjak, azért a formámat tudtam hozni, hiszen rosszul értelmeztem a fizetési feltételeket, bár ugye voltak, akik semmit se hoztak magukkal (se pénzt, se okmányokat, amik a jelentkezés hitelesítéséül szolgáltak a Közlekedési hatóság előtt is eredetiben).

Ekkor kaptuk meg a könyveinket is, és mindjárt bele is csaptunk a tananyagba a műszaki résszel. Tamás kicsit mókáskodott, mikor épp tőlem kért véleményt ennek a résznek a nehézségi fokával kapcsolatban. Aztán ő is legyintett egyet, hogy „egy volánosnak ez nem jelenthet gondot”. :) Jólesett a biztatás. Az óra pedig jó hangulatban zajlott, a kis kitérők is színesítették azt. Kicsit nehezen is lendültem vissza a munkához, szerencsére Attila nagyon jól helytállt addig is, és teljesítette az általam rábízott feladatokot tárgyi eszköz témakörben. :) De azt is elhatároztam, hogy a csütörtöki folytatás már szabadságos lesz órák terén. Támogattak is ebben szerencsére. 

A következő foglalkozásra megint nagy-nagy elánnal érkeztem, hiszen ekkor kaptam az ígéretet egyik csoporttársunktól, Natitól, hogy ellát gyakorlóprogrammal is. :) Végül ez nem jött össze, de a csapat egyre jobban kezdett összekovácsolódni akkor is. Új oktatónkat is megismerhettük, Gergő, aki humorlabdacsaival feldobta a tananyagot. Bár megmondom őszintén, ekkor erőteljes kétségbeesés kezdett úrrá lenni rajtam. A következő hétfőre aztán kijegyzeteltem a tankönyvet, illetve a tesztkérdéseket is kicsit átnéztem, de ekkor még eléggé kezdetleges volt minden, és rettegtem, ha engem szólított fel Gergő a tesztkönyves feladatok megoldásának prezentálására. :S De persze bosszantott a sikertelenség is, ezért délutánonként szorgosan olvasgattam, tanulgattam. Natitól aztán kaptam programot is, amivel sorra halmozhattam szépen a bukókat, amik szintén elkeserítettek időről időre. Bár azért a javuló tendencia adott némi napsugarat, és igazán tetszett, amikor Anita is bekapcsolódott a gyakorlásba. Hmmm…merthogy mindennap rajzolta a kereszteződéseket különös tekintettel a villamosra, amit csak villinek becéztünk, és ami okozott jópár fejtörőt. :)  Rendőrpajtással egyetemben. Persze jólesett a munkatársak érdeklődése is az előremenetelről, és jótanácsaikat is értékeltem. Itt is éreztem az összetartást, meg csoporttársilag is, és ez hihetetlen tudott motiválni is. 

Ezúton köszönöm mindenkinek a biztatást és a támogatást. Ígérem, nem okozok csalódást! ;) Majd még jövök és tájékoztatást adok a fejleményekről. Most csak áttekintést szerettem volna adni, mivel is telnek hétköznapjaim java részben. :) Folytatás következik hamarosan! Ágyő mindenki!