24

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Nevezetes nap ez életemben a mai. Vagyis úgy vélem. :-)
Az Úr megtestesülésének 1985. esztendejének Szent Jakab havának 24. napján, hajnali fél 8 órakor, édesanyám 24 éves korábanvilágra jöttem én 2500 grammal és 52 centiméterrel. Igazából már akkor is siettem, csak egy kicsit, nem egész egy hónapocskával későbbre vártak. :-) Meglepetésként érkeztem, hiszen anya még dolgozni is bement. Hiába, kímélni akartam már akkor is, hiszen hőség volt akkor is. Alighanem, erre nem emlékszem kristálytisztán. :-) Nézzétek el nekem, ez már a kor, és a megkopott emlékek! Így aztán ma ünnepelhetem a 24. születésnapom. :-) És mint már megtudhattátok, a 24 mágikus szám nekem. Érdekességképp csak, július 24-e az év 205. napja, és még 160 nap van hátra az esztendőből. Kinga, Kincső ülik a névnapjukat.
Gondolkodtam egy nagyszabású bejegyzéssorozaton, ami rólam szól teljesen: mit szeretek, mit nem, milyen élményeim voltak, amit érdemes lenne publikálni. Ebből a kedvenceket kezdtem el, a tv műsorokig jutottam. Sokmindenről lehetne írni, majd igyekszem bővíteni, ahogy időm engedi. A terv ettől terv. Néha felülíródik. S hogy mit szoktam csinálni ezen a napon? Igazából ugyanazt, mint az összes többin. :-) A mait érzem különlegesebb születésnapnak, de csak a szám miatt. És mivel július a családi hónap, vélhetően lesz összejövetel is. Hmmm....a tavalyi volt a legjobb, mikor a pezsgő (az az értékes nedű) rámömlött felbontás közben, hogy meglegyen a pezsgőspólós (szépség?) verseny is, ahol az egyetlen induló én voltam. :P
Most meg valahogy hidegen hagy az egész, utálom a felhajtást. Szokás szerint rosszkedvem van, bár igyekszem úgy írni, hogy ez ne látszódjon. Amit adok, azt rendszerint szeretem visszakapni. És hát...Dezsavü. Nemhiába vagyok pesszimista még mindig, azok csak pozitívan csalódhatnak.
Szóval 24 évem során láttam ezt-azt, jót és rosszat, követendő és járhatatlan utat, ám még mindig kevés az élettapasztalatom. Végülis elégedett vagyok: van két csodálos diplomám, és úgy gondolom, hogy megfelelő hátterem a további élethez! Független, önálló élethez. Egy korszak (a tanulás ideje ideiglenesen) lezárul, nyílik egy új fejezet... Köszönöm mindenkinek, hogy eljuthattam idáig! Különösen édesanyámnak, akire bármikor lehet számítani. :P Éjjel és nappal. Igazi példakép még mindig!
Nem ilyen merengős-gondolkodós bejegyzést akartam alkotni, ám így sikerült. No, és akkor kép a végére, így festett Évike (itt eltűröm ezt a becézést) hajdanán...és napjainkban. :-) Következő bejegyzéseim mindenkinek minden jót kívánok!