októberi összefoglaló

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint elsuhogott egy hónap, amiről ideje bejegyzést is kreálni. Kell ez, mert lassanként elkezdhetem az évértékelést is összeekecsölni. :P És ehhez pedig szükségeltetik némi írásos előzménytaglaló anyag.

Nos, mint az tudjátok, szeptember végétől új munkakört kaptam, és október lényegéből arról szólt, hogy belerázódjak ebbe. De nézzük részleteiben is a dolgokat! ;)

Már mindjárt október elején rá kellett jönnöm, hogy ez a munkaterület eléggé összetett, sok-sok nyomozást igényel. Persze közben a régi pozícióm rutinjából se estem ki, erről Ágota gondoskodott, aki gyakran megfordult nálunk. Évici már stigulázta is ezt. Engem nem ez bosszantott, hanem az, hogy sokszor zavart úgy, hogy lényegében a választ meglelhette volna önállóan is a korábbi anyagokba való belemélyedés révén! Kicsit olyan érzésem is volt emellett, hogy állandóan a hibát vadássza, és örül, ha talál valamit! Meg persze az se semmi, hogy időnek előtte a karácsonyi szünetét tervezte…A zavaró tényezők mellett azért igyekeztem minél jobban eligazodni a könyvelés útvesztőiben, és próbáltam minél szorosabbra fűzni barátságunkat a Librussal (könyvelőprogi – a szerk.).

Emellett kollegina időnként elviselhetetlen stílusára is próbáltam megoldást lelni, a másik irodába való költözésre az engedélyt meg is kaptam, másik kérdés az alkalomadtán történő helyettesi fellépés. Azzal még nem tudom, mi lesz. A szabadság jó lenne, ha nem s.o.s adatszolgáltatáshoz való instrukciókkal telne!

És hát október közepe tájékán néha maradtam is kicsit túlórába nyúlóan, mert a helyzet ezt követelte. Nagyon szerettem volna egyedül boldogulni, és ahhoz a korábbi dolgokat is tanulmányozni kellett. De emellett másik nagy projektet is indítottam. :)

A hónap vége is tartogatott izgalmakat, a drága főnök úr tett fel keresztkérdést, amire elég nehezen tudtam választ kreálni a rutin hiánya okán. Szerencsére türelmesnek bizonyult, s így csak én éreztem magam kényelmetlenül, hogy délelőttöket azzal töltök, hogy szaladok hozzá listákkal. :) És még dokihoz is szó nélkül elengedett, sajnos délelőttre kaptam időpontot. Hát a probléma megoldása nem volt feltétlenül fájdalommentes, és még további kezelésekre is szükség van. Csak egyszer legyen rendben minden! Magánéletileg is, mert nem telt el nap úgy, hogy ne gondoltam volna a történtekre, a megalázó eseménysorra!!! :S

Ez a kis kényszerű csúsztatás aztán másnap meg is bosszulta magát, egy nagy táblázatot kellett kitölteni járműállományra vonatkozóan. Ezt most más miatt is kiemelem. Mivel állandóan el voltam havazódva, így kolleginám felajánlotta segítségét, amivel éltem is. A tárgyi modulból lehívott listából kellett adatokat felverni a táblázatba. Valósággal kitépte a kezemből a tételes állapotlistát, és lendült bele a munkába. A vége fele járt, amikor mobilon megzavarták. És mivel épp ezzel egyidőben jelent meg a tábla gazdája is, így a gépről át akartam tenni hálózati meghajtóra, hogy láthassa. Ezt kár volt megcselekednem, mert kolleginám eléggé kiosztott (szerintem jogtalanul, mivel nem kötődött annyira helyhez a telefonálása, másfelől nem is munkaügyről szólt!) Nagyon érzékenyen érintett viszont ez a ki- és lerohanás, mindamellett, hogy a másik munkatárs is beszólt („nyaralni voltam előzőleg”).

Olgi jelenléte és a főnök biztató szavai tartották bennem a lelket egyedül! Valahogy látta rajtam a folyosón találkozva is, hogy bánt valami…és jólesett, hogy megérdeklődte, hogy mi a helyzet. S talán emiatt is vitt magával a leltárértekezletre, ami azért különleges, mert könyvelők nem jelentettek útitársat a korábbiakban. És valószínű, a probléma miatt osztott be Sümegre leltározni, amiből aztán nem is engedett, még akkor se, ha a többiek nem akartak nagyon elengedni oda. Igazából ez is kedves gesztus volt, de a kikapcsolódásnak is örültem. Főleg miután a controlling táblákkal megint feltüzelt a másik idegesítő nőszemély…még mindig a táblázat-Libruci nem egyezőségét akarta felderíteni, amelynek egyszerű oka volt, hogy a táblázat képlethibákkal működik (képletek lejelszózva persze!). Reméltem, hogy aztán a leltárban való részvétel miatti felháborodását főnökre zúdítja, aki pedig kiosztja…a leltári ütemterben jó sok helyre be lett írva, mint leltározó, és hát a táblákkal való összeegyeztethetőségét firtatta harsányan. És épp ezzel akarta választás elé állítani a jó főnököt…valószínű, a botrány elmaradt.

S hát egy hosszú hétvégével futott ki az október, ami kellett is töltődésre a következő nagy feladat előtt. Novembertől sokat vártam két projekt felfutását is. S hogy mi lett ebből, azt (velem egyetemben) megtudhatjátok a későbbiekben…csak legyetek türelemmel és pislantsatok vissza szorgosan az oldalra! ;)