Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Augusztus első és már második hete is továbbrobogott. S mivel ebben a hónapban még nincs bejegyzésem, ezen kívánok rövid úton változtatni. :) Mostanság több kritikát is kaptam, de nem változtatok a heti hogyvoltokon sem. Ezek a későbbiekben lesznek fontosak úgyis, amikor pár esztendő múlva visszanézem, mivel is múlattam időm, vagy egyáltalán hogy vészeltem át ezt a kilátástalannak tűnő állásvadászati periódust. Persze lehetne tuningolni a posztokat általános témákat boncolgatva, ám egyrészt ötletem sincs ilyenre, másrészt lemaradásom állandósulóban van így is írások tekintetében. De esetleges építő megjegyzések jöhetnek továbbra is, mint ahogy kritikák is. Szóval változás egyelőre nincs, aki nem elégedett, maximum nem olvas. :)
Ennyi kis felvezető után következzék augusztusi első hetének taglalása, rendhagyó módon vasárnaptól újra. A nap békét hozott, és abszolút pihentetős jelleget öltött, amibe még a Forma-1 nézés is belefért. Na igen, régen néztem már futamot is, Dodival meg aztán pláne. Végülis eléggé eseménydús Magyar GP-nek lehettünk tanúi, tesó kommentjei feldobták a retekklub-os silány közvetítést. Aztán nyugodalmasan tudtam tenni-venni, azt követően pedig pihenni. Az estét kellemes olvasmánnyal zártam, Tillcsi naplójával. Merthogy ebben is hasonlítunk. És különösen örülök, hogy megosztjuk egymással bejegyzéseinket. Amúgy pedig Dodival is béke köttetett a nap során, és a facebook-ot is kezdtem megszeretni.
Hétfőn reggel aztán megejtettem egy munkaügyi telefonhívást, és újabb kellemetlen tapasztalatot szereztem. Még pénteken lettem figyelmes a szuperinfós hirdetésre, nyomban kajtattam is a kissé titokzatos könyvelőiroda után, s leltem is hasznos infókat. Megtudtam például, hogy devecseri illetőségű. És bár utálok telefonálni, most nem volt más választásom a jelentkezésre. Eléggé rövidre záródott végül a beszélgetés, mert már a második mondat után kiderült, hogy az állást betöltötték! Azért a hölgy még érdeklődött, hogy honnan is hívtam őket, illetve ecsetelte, hogy miért is lett volna jó nekem ez az állás. Nem mintha nem tudtam volna, hogy közel volt helyileg! Le is reagáltam, hogy már úgyis mindegy, ha nem aktuális. És akkor finom is voltam, meg nőies is. Nyilvánvaló, hogy itt is adódott a poszt betöltője már előre (pénteken jelent meg a hirdetés, hétfő reggel telefonáltam)! Csak akkor azt nem értem, hogy miért kell még ráadásul kizárólagos telefonos elérhetőséget megadniuk a hirdetésben?!
A nagy dühöt le kellett vezetni, arra pedig remek szintén a házimunka. Majd lassanként elérkezett a szokásos randira készülődés ideje. Közben jelentkeztek be Keresztapuék is. Velük a buszmegállóban találkoztam. Teri nénje kicsit szúrósan is nézett, amint kiejtettem Tillcsi nevét, de a találkozó az találkozó, amúgy is vasárnapra ígérkeztek előzőleg. Végülis potyára nem jöttek, mert az ősök itthon leledztek, és a süteményt is el tudták fogadni (persze a kóstolás sem maradhatott el! Amúgy pedig köszönet a születésnapi tortáért nekik!).
Tillcsivel szép sétát tettünk ismét, még a tenyérjóslást is gyakorlatozta, bár azért a megállapítása, miszerint "lesz egy törés az életemben" megrémisztett. Talán ez, talán a meleg, talán a feszültségek járultak hozzá ahhoz, hogy elég lassan értünk haza, mert folyamatosan szédültem. A sétálóutca vége felé pedig le is kellett csücsülnünk, olyan mértékben forgott velem a világ. :S Eközben pedig felfedeztük, hogy új fornettis üzlet fogja megnyitni kapuit Ajka városában. Érdekes volt azt figyelni, hogy Tillcsi ennek gazdasági létjogosultságát firtatja. :D Persze okozott még meglepetést nekem a fehér kutya felismerésével. Mindjárt adódott is a házi lecke, hogy az ebet hogy is realizálta. :) Persze nem is én lettem volna, ha nem találgattam volna azon mód, persze rendszeresen melléfelé. Ez mulattatta Tillcsit, meg hát valahol engem is eme rejtély feltárása. Ahogy az lenni szokott, a buszra sietősebben kellett haladnom, de ez már nem is meglepő. :) Aminek pedig örültem, hogy kezdtem magam utolérni blogos írások tekintetében, amelyekkel azért folytonos lemaradás kezdett kialakulni. :S
Kedden aztán nagy kukoricagyomlálást vittem véghez, délután aztán társult hozzám Anya is. Az idő kedvezett neki a ténykedésnek, és a meleg mérséklődött. Bár fájt is minden tagom. Hiába, nem vagyok edzésben ilyen téren. De örültem, mert szép nagydarab területet sikerült tisztázni még akkor is, ha időközben megint fülledt lett az idő. 4 után jöttünk be, akkor pihit akartam beiktatni, ám ebbe is beleharangozott Anya. Noszogatott az ebédfőzésre, hogy időben elkészüljön Poncsinak a koszt. Nem hagyott nekem békét, hát így neki is veselkedtem a főzőcskének. Jól is tettem egyébként, mert Dodi előbb szaladt meg, természetesen éhes volt! Az este során sikerült összekülönböznünk, nem volt valami megértő tesó. Akkor szeretett volna fogadóórát, amikor én már szunnyadtam volna...
Szerdán is tartotta magát a veszekedős hangulat, bár többször próbáltam a békülési folyamatot. Végül aztán megléptem a morgolódások elől. :) Késő délután Tillcsivel találkoztunk újra, és ejtettünk meg ismételten közös ügyintézést. Egy veszprémi állásra kellett feladnunk pályázati dokumentumaim. Ezúttal nem is várakoztunk sokat, Kedvesem pedig még a nyereménykártyára is emlékeztetett. Értékeltem is gesztusát, mert hajlamos vagyok megfeledkezni arról. Valószínű ismerős lehetek már az ajkai főpostán, mert igen-igen megszokták az ügyintézők, hogy leveleim elsőbbségi küldeményként reptetem. A hölgyike ezúttal rá is kérdezett még külön erre a prioritásra, amely mellőződött. :) Aztán jött a meglepetés, mert Laci bácsi lépett oda hozzánk beszélgetni, illetve felköszönteni szerénységem, no meg gratulálni a diplomához. Nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett ki, Tillcsivel elég hamar szót értettek már ami szekálásom illeti. :) Közben Tillcsi ismerőse is megszaladt, először nem is tudtam hova tenni, jó, hogy bemutatkozott. Meglepett, hogy ő is gratuzott, úgy látszott, szerda ennek napja volt. :) Végül kb. fél órás általános derültséget követően Laci bácsi kidobott, miután "jó munkát" mertem kívánni neki szántszándékolt revans piszkálásból. :) Ez volt a második hely, ahonnan kitranszporáltak. Majd hazafelé vettük az irányt. A kéz a kézben séta során pedig megdöbbentett, hogy gesztusaim mennyire elárulják háborgó lelkiállapotom.
Itthon aztán béke köttetett Dodival, értékeltem felajánlását, hogy elhozza a diplomaátadós fotókat. :) És még vacsorázni is meginvitált, illetve a szuvenír lámpáját is megmutatta, amelynek nagyon örültem. Ezt a tanerő szokta használni az egyetemen a kivetített ábrák értelmezésnél, Szilveszter bácsi is előszeretettel alkalmazta, aki meg visszajelölt a facebook-on. :)
Másnap aztán vasalással kezdhettem a napot, mert hát csak nem engedhettem el tesókám topisan. Délelőtt fecske borzolta az idegeim, amikor is kamikáze akciót hajtott végre itt a fejem fölött! Amikor apu bejött, beröppent a madár, és itt körözött hosszasan. Állítólag akkor tanult repülni, és elvétette az irányt, azért talált be ide a lakásba. De lehet, a legyek csalták be, azokból sok van, és relatíve kevés a légypapíron. Na, az is idegesítő, amikor ezek megmásztak, és arra ébredtem! :S Ez a nap végre nyugisnak mutatkozott egyébiránt, családi értekezlet keretében kapott mindenki instrukciót a továbbiakra vonatkozóan. Majd még némi fodrászkodás is belefért. Dodit meg is kell dicsérnem, mert szinte erre teremtetett, remekül bánt a hajnyíró gépezettel. Mondjuk nem hiába gép-ész-lélek. :)
A péntek megint nyűgösséget hozott. De lehet, ennek legfőbb oka az időjárásban keresendő. Alvásra nem panaszkodhatntam, majdnem 12 óra volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Fél 2 felé ébredtem a kötelességtudattal, hogy a számítógépeket minimum áramtalanítani kell. Még Dodihoz is lecsörtettem ezügyben. Meg is lepődtem, mert a laptopot nem hagyta csatlakozva az elektromos hálózatra. Lehet, már előbb is villámlott és dörgött. Reggel is hosszasan szundítottam, mert még megtehetem. :)
Majd 11 körül bevonultam a konyhába, ahonnan aztán gyakorlatilag 5 körül jöttünk ki, mert Dodi is bevonódott a főzőcskemókába! :) Megkívánt ugyanis egy kis lángost, és hát akkor sütni kellett. Persze az első, ovális alakú lángos elkészülte után rögtön beszólt, hogy "nem olyan, mint a balatoni...", el is küldtem oda!!! Aztán onnantól átvette a tésztaformázást, és serpenyőbe transzporálását. Elég nagyok lettek, így kb. 4 darab után elfogyott az alapanyag, újra kellett kelesztenem. Tesó nagyon ráérzett, hogy kell formázni, szép termetesek jöttek létre. Tehát még véletlenül se kicsik, mint az elején. Hiába mondtam, hogy nem a méret a lényeg! :) Anyát meg is tréfáltuk, mert egy teljes serpenyő terjedelműt adtunk neki, amit csak háromszori nekifutásra tudott bepusztítani. No, onnantól a káposztáskocka nem is kellett senkinek, az is érdekesen sikerült, az elején elszabtam a mennyiséget, Dodinak volt csak elég. :) Elsőre viszont nem volt rossz se ez, meg a lángos se. Szekált is tesókám, hogy "itt van a jó zsíros állás", tényleg nyitnunk kéne egy lángosolót. De tetszett, hogy segédkezett. :)
Aztán meg CD-ket kerestünk, illetve én az inviteles szerződést. Kaptam is közben a megbízatást, hogy figyeljem a Windows laptopon történő újratelepítést. Nem úsztuk meg hibaüzenet nélkül, már kezdtünk aggódni, hogy nem fog ez működni már. :S Dodi is kísérletező kedvében leledzett, mert operációs rendszert még nem rakott újra a gépre. Aztán szép lassan rendeződött a helyzet! Nem úgy az itthoni, mert zűrlényék megint alakítottak, apu meg tőlem várta a megoldást a "te vagy a közgazdász..." szlogennel. És hiába próbáltam elmagyarázni, mi lehet, végig se hallgatott, csak morgott. Persze tartozást hoztak ki még mindig, a hiba is ugyanaz. Amit pedig követelnek, az megvan (legalábbis kétharmada biztosan!). Apu meg trehány volt és nemtörődöm, itt az eredménye...:S
Szombaton aztán kilátogattunk Cili mamához. A fél 11-es járattal mentem Ajkára, majd a ficsegő eső ellenére elindultam Tillcsiék elé. "Sas fülével sikerült kiszimatolnia", hogy a megbeszélteket felülírtam önkényesen, és végül kereszteződésen áthaladó szándékukat módosították. Persze én is észleltem őket, és épp a rükverc-hadműveleten gondolkodtam, hogy legyen ez feltűnésmentes. :D Végül a harci fennforgást Tillcsiék oldották meg azzal, hogy felém kezdtek el haladni. A pályaudvaron aztán várakozunk valamelyest, ahol mi egymással, Marcsi pedig az ismerőseivel beszélgetett. Délre értünk ki Polányba, mama már nagyon várt is bennünket. Szokásos inzulinolást követően elfogyasztódott a finom ebéd. Kicsit beszélgettünk, ekkor újra csak ámultam Kedvesem higgadtságán és beszólás-kezelésén.
Aztán a kettő órási busszal jöttünk vissza Ajkára, mert mindenkit eléggé megviselt a roppant változékony és fülledt időjárás. Meglepett, hogy a Tó megállónál aztán minden hozzátartozóm velem együtt szállt le, kicsit még beszélgettünk, majd mindenki hazafelé vette az irányt. A szombatot leginkább a pihenés határozta meg innentől kezdve.
Mint ahogy a vasárnapot is, bár délelőtt hadi tanácskozás zajlott, természetesen ennek témája a főzőversenyes részvétel volt. És mivel nem éreztem kedvet ehhez sem így a hallgatóság szerepét kaptam. Már előző héten vázoltam, miért nem vagyok oda az ilyesmi rendezvényekért, na, ezt most kiegészítettem azzal, hogy a tömeget se szeretem, és a nagy nyilvánosság előtti étkezést sem, ahol később esetleg pletyka kerekedhet:ki miért annyit eszik, amennyit, vagy miért épp ott, ahol. Továbbá egy pofa sör kedvéért sem vagyok hajlandó öltözéket váltani és a központba vonulni! Ezúttal Dodi volt a fő offoló amint nem mutattam érdeklődést a rendezvény iránt! Amúgy meg minél jobban erőltetnek valamit, annál makacsabb leszek ellenirányba, főleg, ha nincs kedvem az egészhez! Így aztán lehettem is a " begyöpösödött kotlós tyúk" tesónál. Meg aztán vérig sértett a munkás megjegyzésével is, hogy én szedjem össze magam, mert mindenkinek sikerül elhelyezkedni, nekem meg nem (ergó én vagyok a hibása csakis ennek az egésznek szerinte!) :S
Amint Dodi és Anya távoztak, és kezdtem volna lehiggadni, Apu bosszantott fel újra annak firtatásával, hogy én miért nem mentem étkezőbe, majd ösztökéltem, hogy ha annyira akar, akkor menjen ő is Isten hírével. Az újabb morgolódás után aztán lepihentem, addig is nyugság volt! Végül jó másfél órás durmolást követően azért csak-csak megnyíladozott az off-topic, olyannyira, hogy visszavonultam újra. A téma ismét csak az volt, hogy miért nem mentem a versenyre. Teljesen mindegy mit mondtam erre, meg se hallgattak...
A másik szobában történő olvasgatást aztán Dodi zavarta meg, hogy menjek tollasozni. Miután azt is visszautasítottam, akkor azon morgott, hogy az udvarra se teszem ki a lábam. Nem tudom amúgy, mit várnak? Sértegetnek, csesztetnek, és akkor majd ugrok?! No, kicsit később azért kimerészkedtem előbb a teraszra, majd a lépcsőre, ahol is megdögönyöztem jól Alizt .
Majd miután kifáradtak Anyáék, beültek a hintába, és megint a főzőversenyen nosztalgiáztak. Augusztus 20. kapcsán is beszélgettek valamit, arra kaptam fel a fejem, és másztam oda (addigra persze témát váltottak). Lassan aztán a Kis család egésze ott csücsült kinnt. :)
Elmesélte mindenki a főzőversenyes élményeit.Apu végeláthatatlan történeténél aztán inkább újabb tollasmeccs vette kezdetét feszültséglevezetésként is. Sikerült is hamarosan tönkrevágnom egy ütőt. Azért a tripla lutzbergereket sem felejtettem el, játék közben néhányat újra bemutattam. :D A lakásba visszatérve aztán elölről kezdődött a beszólogatás, ami kellően ki is borított. Tillcsi vidított fel, nagy mókamester, az már igaz.
Ezen kis beszélgetéssel záródott a vasárnap este, és vette kezdetét egy új hét, amikor már megint vártam a nagy jót! S hogy elkövetkezett-e ez, arról szóljon egy következő krónika! :)
Ennyi kis felvezető után következzék augusztusi első hetének taglalása, rendhagyó módon vasárnaptól újra. A nap békét hozott, és abszolút pihentetős jelleget öltött, amibe még a Forma-1 nézés is belefért. Na igen, régen néztem már futamot is, Dodival meg aztán pláne. Végülis eléggé eseménydús Magyar GP-nek lehettünk tanúi, tesó kommentjei feldobták a retekklub-os silány közvetítést. Aztán nyugodalmasan tudtam tenni-venni, azt követően pedig pihenni. Az estét kellemes olvasmánnyal zártam, Tillcsi naplójával. Merthogy ebben is hasonlítunk. És különösen örülök, hogy megosztjuk egymással bejegyzéseinket. Amúgy pedig Dodival is béke köttetett a nap során, és a facebook-ot is kezdtem megszeretni.
Hétfőn reggel aztán megejtettem egy munkaügyi telefonhívást, és újabb kellemetlen tapasztalatot szereztem. Még pénteken lettem figyelmes a szuperinfós hirdetésre, nyomban kajtattam is a kissé titokzatos könyvelőiroda után, s leltem is hasznos infókat. Megtudtam például, hogy devecseri illetőségű. És bár utálok telefonálni, most nem volt más választásom a jelentkezésre. Eléggé rövidre záródott végül a beszélgetés, mert már a második mondat után kiderült, hogy az állást betöltötték! Azért a hölgy még érdeklődött, hogy honnan is hívtam őket, illetve ecsetelte, hogy miért is lett volna jó nekem ez az állás. Nem mintha nem tudtam volna, hogy közel volt helyileg! Le is reagáltam, hogy már úgyis mindegy, ha nem aktuális. És akkor finom is voltam, meg nőies is. Nyilvánvaló, hogy itt is adódott a poszt betöltője már előre (pénteken jelent meg a hirdetés, hétfő reggel telefonáltam)! Csak akkor azt nem értem, hogy miért kell még ráadásul kizárólagos telefonos elérhetőséget megadniuk a hirdetésben?!
A nagy dühöt le kellett vezetni, arra pedig remek szintén a házimunka. Majd lassanként elérkezett a szokásos randira készülődés ideje. Közben jelentkeztek be Keresztapuék is. Velük a buszmegállóban találkoztam. Teri nénje kicsit szúrósan is nézett, amint kiejtettem Tillcsi nevét, de a találkozó az találkozó, amúgy is vasárnapra ígérkeztek előzőleg. Végülis potyára nem jöttek, mert az ősök itthon leledztek, és a süteményt is el tudták fogadni (persze a kóstolás sem maradhatott el! Amúgy pedig köszönet a születésnapi tortáért nekik!).
Tillcsivel szép sétát tettünk ismét, még a tenyérjóslást is gyakorlatozta, bár azért a megállapítása, miszerint "lesz egy törés az életemben" megrémisztett. Talán ez, talán a meleg, talán a feszültségek járultak hozzá ahhoz, hogy elég lassan értünk haza, mert folyamatosan szédültem. A sétálóutca vége felé pedig le is kellett csücsülnünk, olyan mértékben forgott velem a világ. :S Eközben pedig felfedeztük, hogy új fornettis üzlet fogja megnyitni kapuit Ajka városában. Érdekes volt azt figyelni, hogy Tillcsi ennek gazdasági létjogosultságát firtatja. :D Persze okozott még meglepetést nekem a fehér kutya felismerésével. Mindjárt adódott is a házi lecke, hogy az ebet hogy is realizálta. :) Persze nem is én lettem volna, ha nem találgattam volna azon mód, persze rendszeresen melléfelé. Ez mulattatta Tillcsit, meg hát valahol engem is eme rejtély feltárása. Ahogy az lenni szokott, a buszra sietősebben kellett haladnom, de ez már nem is meglepő. :) Aminek pedig örültem, hogy kezdtem magam utolérni blogos írások tekintetében, amelyekkel azért folytonos lemaradás kezdett kialakulni. :S
Kedden aztán nagy kukoricagyomlálást vittem véghez, délután aztán társult hozzám Anya is. Az idő kedvezett neki a ténykedésnek, és a meleg mérséklődött. Bár fájt is minden tagom. Hiába, nem vagyok edzésben ilyen téren. De örültem, mert szép nagydarab területet sikerült tisztázni még akkor is, ha időközben megint fülledt lett az idő. 4 után jöttünk be, akkor pihit akartam beiktatni, ám ebbe is beleharangozott Anya. Noszogatott az ebédfőzésre, hogy időben elkészüljön Poncsinak a koszt. Nem hagyott nekem békét, hát így neki is veselkedtem a főzőcskének. Jól is tettem egyébként, mert Dodi előbb szaladt meg, természetesen éhes volt! Az este során sikerült összekülönböznünk, nem volt valami megértő tesó. Akkor szeretett volna fogadóórát, amikor én már szunnyadtam volna...
Szerdán is tartotta magát a veszekedős hangulat, bár többször próbáltam a békülési folyamatot. Végül aztán megléptem a morgolódások elől. :) Késő délután Tillcsivel találkoztunk újra, és ejtettünk meg ismételten közös ügyintézést. Egy veszprémi állásra kellett feladnunk pályázati dokumentumaim. Ezúttal nem is várakoztunk sokat, Kedvesem pedig még a nyereménykártyára is emlékeztetett. Értékeltem is gesztusát, mert hajlamos vagyok megfeledkezni arról. Valószínű ismerős lehetek már az ajkai főpostán, mert igen-igen megszokták az ügyintézők, hogy leveleim elsőbbségi küldeményként reptetem. A hölgyike ezúttal rá is kérdezett még külön erre a prioritásra, amely mellőződött. :) Aztán jött a meglepetés, mert Laci bácsi lépett oda hozzánk beszélgetni, illetve felköszönteni szerénységem, no meg gratulálni a diplomához. Nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett ki, Tillcsivel elég hamar szót értettek már ami szekálásom illeti. :) Közben Tillcsi ismerőse is megszaladt, először nem is tudtam hova tenni, jó, hogy bemutatkozott. Meglepett, hogy ő is gratuzott, úgy látszott, szerda ennek napja volt. :) Végül kb. fél órás általános derültséget követően Laci bácsi kidobott, miután "jó munkát" mertem kívánni neki szántszándékolt revans piszkálásból. :) Ez volt a második hely, ahonnan kitranszporáltak. Majd hazafelé vettük az irányt. A kéz a kézben séta során pedig megdöbbentett, hogy gesztusaim mennyire elárulják háborgó lelkiállapotom.
Itthon aztán béke köttetett Dodival, értékeltem felajánlását, hogy elhozza a diplomaátadós fotókat. :) És még vacsorázni is meginvitált, illetve a szuvenír lámpáját is megmutatta, amelynek nagyon örültem. Ezt a tanerő szokta használni az egyetemen a kivetített ábrák értelmezésnél, Szilveszter bácsi is előszeretettel alkalmazta, aki meg visszajelölt a facebook-on. :)
Másnap aztán vasalással kezdhettem a napot, mert hát csak nem engedhettem el tesókám topisan. Délelőtt fecske borzolta az idegeim, amikor is kamikáze akciót hajtott végre itt a fejem fölött! Amikor apu bejött, beröppent a madár, és itt körözött hosszasan. Állítólag akkor tanult repülni, és elvétette az irányt, azért talált be ide a lakásba. De lehet, a legyek csalták be, azokból sok van, és relatíve kevés a légypapíron. Na, az is idegesítő, amikor ezek megmásztak, és arra ébredtem! :S Ez a nap végre nyugisnak mutatkozott egyébiránt, családi értekezlet keretében kapott mindenki instrukciót a továbbiakra vonatkozóan. Majd még némi fodrászkodás is belefért. Dodit meg is kell dicsérnem, mert szinte erre teremtetett, remekül bánt a hajnyíró gépezettel. Mondjuk nem hiába gép-ész-lélek. :)
A péntek megint nyűgösséget hozott. De lehet, ennek legfőbb oka az időjárásban keresendő. Alvásra nem panaszkodhatntam, majdnem 12 óra volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Fél 2 felé ébredtem a kötelességtudattal, hogy a számítógépeket minimum áramtalanítani kell. Még Dodihoz is lecsörtettem ezügyben. Meg is lepődtem, mert a laptopot nem hagyta csatlakozva az elektromos hálózatra. Lehet, már előbb is villámlott és dörgött. Reggel is hosszasan szundítottam, mert még megtehetem. :)
Majd 11 körül bevonultam a konyhába, ahonnan aztán gyakorlatilag 5 körül jöttünk ki, mert Dodi is bevonódott a főzőcskemókába! :) Megkívánt ugyanis egy kis lángost, és hát akkor sütni kellett. Persze az első, ovális alakú lángos elkészülte után rögtön beszólt, hogy "nem olyan, mint a balatoni...", el is küldtem oda!!! Aztán onnantól átvette a tésztaformázást, és serpenyőbe transzporálását. Elég nagyok lettek, így kb. 4 darab után elfogyott az alapanyag, újra kellett kelesztenem. Tesó nagyon ráérzett, hogy kell formázni, szép termetesek jöttek létre. Tehát még véletlenül se kicsik, mint az elején. Hiába mondtam, hogy nem a méret a lényeg! :) Anyát meg is tréfáltuk, mert egy teljes serpenyő terjedelműt adtunk neki, amit csak háromszori nekifutásra tudott bepusztítani. No, onnantól a káposztáskocka nem is kellett senkinek, az is érdekesen sikerült, az elején elszabtam a mennyiséget, Dodinak volt csak elég. :) Elsőre viszont nem volt rossz se ez, meg a lángos se. Szekált is tesókám, hogy "itt van a jó zsíros állás", tényleg nyitnunk kéne egy lángosolót. De tetszett, hogy segédkezett. :)
Aztán meg CD-ket kerestünk, illetve én az inviteles szerződést. Kaptam is közben a megbízatást, hogy figyeljem a Windows laptopon történő újratelepítést. Nem úsztuk meg hibaüzenet nélkül, már kezdtünk aggódni, hogy nem fog ez működni már. :S Dodi is kísérletező kedvében leledzett, mert operációs rendszert még nem rakott újra a gépre. Aztán szép lassan rendeződött a helyzet! Nem úgy az itthoni, mert zűrlényék megint alakítottak, apu meg tőlem várta a megoldást a "te vagy a közgazdász..." szlogennel. És hiába próbáltam elmagyarázni, mi lehet, végig se hallgatott, csak morgott. Persze tartozást hoztak ki még mindig, a hiba is ugyanaz. Amit pedig követelnek, az megvan (legalábbis kétharmada biztosan!). Apu meg trehány volt és nemtörődöm, itt az eredménye...:S
Szombaton aztán kilátogattunk Cili mamához. A fél 11-es járattal mentem Ajkára, majd a ficsegő eső ellenére elindultam Tillcsiék elé. "Sas fülével sikerült kiszimatolnia", hogy a megbeszélteket felülírtam önkényesen, és végül kereszteződésen áthaladó szándékukat módosították. Persze én is észleltem őket, és épp a rükverc-hadműveleten gondolkodtam, hogy legyen ez feltűnésmentes. :D Végül a harci fennforgást Tillcsiék oldották meg azzal, hogy felém kezdtek el haladni. A pályaudvaron aztán várakozunk valamelyest, ahol mi egymással, Marcsi pedig az ismerőseivel beszélgetett. Délre értünk ki Polányba, mama már nagyon várt is bennünket. Szokásos inzulinolást követően elfogyasztódott a finom ebéd. Kicsit beszélgettünk, ekkor újra csak ámultam Kedvesem higgadtságán és beszólás-kezelésén.
Aztán a kettő órási busszal jöttünk vissza Ajkára, mert mindenkit eléggé megviselt a roppant változékony és fülledt időjárás. Meglepett, hogy a Tó megállónál aztán minden hozzátartozóm velem együtt szállt le, kicsit még beszélgettünk, majd mindenki hazafelé vette az irányt. A szombatot leginkább a pihenés határozta meg innentől kezdve.
Mint ahogy a vasárnapot is, bár délelőtt hadi tanácskozás zajlott, természetesen ennek témája a főzőversenyes részvétel volt. És mivel nem éreztem kedvet ehhez sem így a hallgatóság szerepét kaptam. Már előző héten vázoltam, miért nem vagyok oda az ilyesmi rendezvényekért, na, ezt most kiegészítettem azzal, hogy a tömeget se szeretem, és a nagy nyilvánosság előtti étkezést sem, ahol később esetleg pletyka kerekedhet:ki miért annyit eszik, amennyit, vagy miért épp ott, ahol. Továbbá egy pofa sör kedvéért sem vagyok hajlandó öltözéket váltani és a központba vonulni! Ezúttal Dodi volt a fő offoló amint nem mutattam érdeklődést a rendezvény iránt! Amúgy meg minél jobban erőltetnek valamit, annál makacsabb leszek ellenirányba, főleg, ha nincs kedvem az egészhez! Így aztán lehettem is a " begyöpösödött kotlós tyúk" tesónál. Meg aztán vérig sértett a munkás megjegyzésével is, hogy én szedjem össze magam, mert mindenkinek sikerül elhelyezkedni, nekem meg nem (ergó én vagyok a hibása csakis ennek az egésznek szerinte!) :S
Amint Dodi és Anya távoztak, és kezdtem volna lehiggadni, Apu bosszantott fel újra annak firtatásával, hogy én miért nem mentem étkezőbe, majd ösztökéltem, hogy ha annyira akar, akkor menjen ő is Isten hírével. Az újabb morgolódás után aztán lepihentem, addig is nyugság volt! Végül jó másfél órás durmolást követően azért csak-csak megnyíladozott az off-topic, olyannyira, hogy visszavonultam újra. A téma ismét csak az volt, hogy miért nem mentem a versenyre. Teljesen mindegy mit mondtam erre, meg se hallgattak...
A másik szobában történő olvasgatást aztán Dodi zavarta meg, hogy menjek tollasozni. Miután azt is visszautasítottam, akkor azon morgott, hogy az udvarra se teszem ki a lábam. Nem tudom amúgy, mit várnak? Sértegetnek, csesztetnek, és akkor majd ugrok?! No, kicsit később azért kimerészkedtem előbb a teraszra, majd a lépcsőre, ahol is megdögönyöztem jól Alizt .
Majd miután kifáradtak Anyáék, beültek a hintába, és megint a főzőversenyen nosztalgiáztak. Augusztus 20. kapcsán is beszélgettek valamit, arra kaptam fel a fejem, és másztam oda (addigra persze témát váltottak). Lassan aztán a Kis család egésze ott csücsült kinnt. :)
Elmesélte mindenki a főzőversenyes élményeit.Apu végeláthatatlan történeténél aztán inkább újabb tollasmeccs vette kezdetét feszültséglevezetésként is. Sikerült is hamarosan tönkrevágnom egy ütőt. Azért a tripla lutzbergereket sem felejtettem el, játék közben néhányat újra bemutattam. :D A lakásba visszatérve aztán elölről kezdődött a beszólogatás, ami kellően ki is borított. Tillcsi vidított fel, nagy mókamester, az már igaz.
Ezen kis beszélgetéssel záródott a vasárnap este, és vette kezdetét egy új hét, amikor már megint vártam a nagy jót! S hogy elkövetkezett-e ez, arról szóljon egy következő krónika! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése